|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com
2003. január 27.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a vajdasági magyarság alapérdekeivel összhangban úgy véli, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti integrációja, a magyar (perszonális) autonómia és a kettős állampolgárság feltételei e népcsoport nemzeti közösségként való megmaradásának.
E Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a szabadkai Nyitott Ajtó, más civilszervezetek és az „Autonómia” meg a többi polgári kör tevékenységéről. Ezzel pótolni kívánjuk azokat a politikai mulasztásokat is, amelyek a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar tájékoztatásban, elsősorban a Magyar Szóban és a Hét Napban tapasztalhatók.
Azokat, akikhez elér ez az üzenet, arra kérjük, hogy amennyiben kezdeményezésünket hasznosnak találják, küldjék el a Hírlevelet ismerőseiknek is. Írjanak nekünk, mondják el véleményüket, beszéljük meg közös dolgainkat!
Köszönjük az első észrevételeket.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Đorđe Vukadinović, a felvilágosult szerb nacionalista elit ismert képviselője, a szerb politikai osztály talán legelszántabb kritikusa vitriolba mártott tollal írta le a napokban, hogy az, ami szerb politikai életben most zajlik, az csak a jéghegy csúcsa, s nem más, mint politikai pornográfia.
Szerinte az, ami látható, a pártok dulakodása, a parlament, a kormány, azt nem szükséges elemezgetni. A fontos az, ami víz alatt van. Az állandóan robbanással fenyegető szövevényes gubancot, a politikai-pénzügyi-rendőri-sógor-koma-bűnöző oligarhiát, amely Milošević alatt, az embargó, meg a háború közepette jött létre, máig nem sikerült hatástalanítani.
Az Új Szerb Gondolat c. folyóirat fő- és felelős szerkesztője tanulmányában megállapítja: Szerbiában a politikusok az államot, s a hozzátartozó népet, intézményeket és a médiát továbbra is saját tulajdonuknak tekintik, s mindenre kaphatók, hogy ez így is maradjon.
Több mint tíz éve már, hogy a vajdasági magyarságnak ebben a végsőkig barátságtalan politikai közegben, hathatós magyarországi politikai segítség nélkül kell közösségként megmaradnia. Az, hogy ma még közösségnek mondható, Magyarország felemelkedésének a kapcsolatok élénkítésének és az onnan érkező anyagi támogatásoknak köszönhető. Hogy tényleges autonómia nélkül meddig maradhat meg közösségnek, nem tudható.
A VMDP a 2000. október 5-én lezajlott eseményeket már az események másnapján
félfordulatnak nyilvánította. A teljes, vagy legalább a további 90 fokos fordulat s benne a Hágával való teljes együttműködés még várat magára. De, az előszele már érezhető.
A G17 Plus nevű új liberális, globalista párt megjelenésérő és parádés indulásáról már szóltunk ezen a helyen. Célja az, hogy némi külföldi támogatással átrajzolja a szerb politikai színteret, s ami talán még fontosabb, mozgásba hozza azt. A Đinđić kormányfő által vezetett legerősebb áramlatot akarja gyengíteni, de azzal, hogy mindkettőjüket a Hágával való együttműködésre serkenti, az egyelőre még jugoszláv államelnök, felvilágosult nacionalista Koštunica pozícióját sem erősíti. Ismeretes, hogy Koštunica elutasította Prosper nagykövet kérését, hogy feladásra szólítsa fel a hágai körözötteket.
Pierre-Richard Prosper, a washingtoni külügyminisztérium háborús bűncselekmények kérdésében illetékes nagykövet balkáni útja felért egy kísértetjárással. Belgrádban, Szarajevóban, Banja Lukában és Montenegróban is figyelmeztetett: amennyiben március 31-ig nem érkeznek meg Hágába a legkeresettebb szerb háborús bűnösök, baj lesz.
Đinđić szerb kormányfő erre kijelentette: a 130 millió dolláros amerikai segély elmaradása nem vágná földhöz Szerbiát. Davosban meg kifakadt: Szerbiának elege van a nyomásból - mondta. Persze, hogy így van, csakhogy Hágával szembe kell nézni. Nincs más kiút.
Miroljub Labus a G17 Plus liberális elnöke is így láthatja, hiszen az ellenlábas Đinđić kijeelntésére villámgyorsan reagált. Nemcsak a 130 millióról van szó – fedte fel a lényeget – hanem arról is, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekben az amerikaiak majd nem szavaznak úgy, ahogy az Szerbiának ez megfelelne. Sőt! S ez már egész más megvilágításba helyezi Prosper figyelmeztetéseit.
A pragmatikus Đinđić gyorsan cselekedett. Látványos gyorsasággal menesztette biztonsági főnökét. Aki amellett, hogy nem a miniszterelnök embere, a szolgálatban sem tudott rendet tenni. Az új bisztonsági főnökről csak annyit tudni, hogy bizonyítottan Đinđić embere. Ennek ellenére megtörténhet, hogy kinevezése járulékos haszonnal jár: megpróbálja felhajtani a vukovári mészárlás még bújkáló két főkolomposát.
Könnyen a „hágai hősök” között találhatja magát Karlobag hercege, alias dr. Vojislav Šešelj, a legnagyobb ellenzéki párt, a Szerb Radikális Párt elnöke, aki ellen mint hírlik szintén vádat emelt Carla del Ponte, a Hágai Bíróság erre felé rosszhírű ügyésze. A vádiratot még nem küldték meg a jugoszláv hatóságoknak, de a kiszivárogtatott hírek szerint március 31-ig ez is meg fog történni.
Šešeljnek valószínűleg nem azt kell majd megmagyaráznia, miért foglalta tanulmányba, hogy Szerbia határait a horvátországi Karlobag – Ogulin – Virovitica vonalon kell meghúzni, hanem azt, mit tettek a harctéren ő és az általa felállított szabadcsapatok, hogy a leírtakat meg is valósítsák?
A hír Šešeljt nem lepte meg, s a nagyszájú csetnikvajda tovább hetvenkedik.
- Már korábban is el akartam menni Hágába – mondta újságíróknak – de nem kaptam beutazási vízumot.
Véleménye a háború óta nem változott: most is azt mondja, bombázni kellett volna Zágrábot.
Közben a magukat tisztának tartó szerb pártok egymás után kopogtatnak az európai pártszövetségek ajtaján. A Sociáldemokrata Pártot szárnyai alá vette a Szocialista Internacionálé titkársága. Ide törekszik még két-három szerb párt, közöttük nem kis meglepetésre, Đinđić, szerb kormányfő Demokrata Pártja is. Eszerint Miroljub Labus G17 Plus liberális, globalista pártjának nem lesz konkurenciája a Liberális Internacionáléban. A konzervatív európai pártszövetségek irányába még nem indult szerb párt. Érthető, hiszen a legtöbb szerbiai párt múltja nem teszi lehetővé a szigorú konzervatív mércéknek megfelelő csatlakozást.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetői – jóllehet eddigi tevékenységük alapján inkább oda illenének – nem a Szocialista Internacionáléba igyekeznek. Miközben nagy küzdelmet vívnak a múlt árnyaival, néhány hete jobbközép pártnak nyilvánították a VMSZ-t és kérik felvételét az Európai Néppártba. Kasza József a párt elnöke bevallotta: a felvételhez vezető rögös úton számít a Fidesz – MPP és az MDF segítségére is.
Đinđić néha már süllyedni látszó hajójáról, a VMSZ – akár ha egy lélekvesztőben is - a függetlenség vizeire akar átevezni. Nem könnyű ez a manőver, de ha sikerül, megéri a fáradságot.
Még az októberi demokratikus félfordulat és hatalomátvétel idejéből a VMSZ-en rajta maradt a bélyeg: vezetői lekésték a félfordulat izgalmait, s csak a Milošević feletti győzelmet ünnepelni érkeztek meg Belgrádba. Későn indultak. Rossz nyelvek szerint azt várták, ki lesz a nyertese Milošević és az ellenzék összetűzéseknek.
Ezt a régi, de még mindig sajgó sebet szeretné, ha lehet végleg begyógyítani Ispánovics István, Szabadka polgármestere, a Szerb Parlament Milošević idején országló alelnöke. Az egyik újvidéki lapban most nem kevesebbet állít, mint azt, hogy annak idején a szabadkai belügyi szervek emberei késleltették a Kasza József pártelnök – Milošević alatt Szabadka községi elnöke – csatlakozását a belgrádi „forradalomhoz”.
Szép, ha igaz.
Đinđić a ragyogó taktikus, szorult helyzetében előre menekül. A szerb kormányfő tudja, Kosovo ügyében az idő múlása nem kedvez Szerbiának. Most kell tehát mozgósítani a nemzetközi tényezőket. Az USA, a Kosovo önállóságának fő támogatója el van foglalva Irakkal. Szerbiára nézve jobb, ha a részben talán megosztott, de többségében a határmódosítást ellenző EU nagyhatalmak a bővítés előtt kényszerülnek színt vallani.
Igazi hazardőrként Zoran Đinđić a németországi Spiegel c. politikai hetilapban nemzetközi értekezlet összehívását javasolja. Kosovo helyzetének rendezésére, de egyben a daytoni szerződés felülvizsgálatára is. S hogy éppen mindenki felkapja a fejét, az interjúban leszögezi: a nemzetközi tanácskozáson Kosovo függetlensége sem lehet tabu téma.
A szerb kormányfő javaslata nemcsak Bosznia-Hercegovina bosnyák köreiben váltott ki heves reakciókat. A nemzetköziek, Amerikától erre felé mind szabadkoztak: szó sem lehet nemzetközi Kosovo értekezletről. Hogy Daytonról ne is beszéljünk. A szerb politikusok többsége csak tessék-lássék tiltakozott. A szerb pravoszláv egyház kosovoi jelesei egyenesen helyeslik a kezdeményezést.
A bumfordi kosovoi albán politikusok ujjongtak, hisz szerb vezető először szólt a tartomány függetlenségéről. A tapasztaltabbakat, Rugovát például, ez a nagylelkűség nem hatotta meg. Ő tartózkodóan csak annyit mondott, hogy az amerikai jelenlét nélkül nem kér a nemzetközi Kosovo értekezletből.
Mit akar Đinđić?
A szerb kormányfő Kosovot hátrahagyva, meg akarja szerezni Bosznia-Hercegovina szerb többségű területeit, s ezzel mindent összevetve pozitív személyiségként akar bevonulni a szerb történelembe.
A területcsere nagyjából megegyezik a mérvadó szerb politikusok legbensőbb törekvésével. Meg azután, ha nemzetközi konferencia döntene Kosovo függetlenségéről, annak elvesztését Szerbiában senki sem varrhatná a szerb politikusok nyakába. Bármennyire szeretnék is egymás nyakát törni, a szerb politikusok tudván tudják: mindegy ki írja alá közülük a kapitulációt, ha azt nem lehet nemzetközi kényszerrel megmagyarázni, a nemzetvesztés ódiuma mindegyiküket sújtja.
Az érvek, és ellenérvek tömegében van egy – s Đinđić pont ezt hangoztatja – amellyel nehéz vitatkozni. Ha Kosovot illetően a nemzetközi közösség a nemzeti elvet alkalmazza, akkor – miután hagyta, hogy a különböző nemzeti közösségek népirtó háborúban különüljenek el területileg is – ezt kell tennie Bosznia Hercegovina esetében is. A daytoni szerződés alapján létrejött muzulmán-szerb-horvát állam ugyanis recseg-ropog minden eresztékében.
De, az érvelés előnye, egyben a gyengéje is. Mert ha Kosovoért cserébe Đinđić az ott élő szerbek óriási többségével együtt megkapná Bosznia-Hercegovina majdnem felét, a maradékkal a nemzetközi közösség sem igen tudna mit kezdeni. Đinđićel ellentétben a nemzetközi közösségnek van ideje: kivárhat, s úgy látszik, ki is akar várni.
Nem lévén más választása, Đinđić mégis próbálkozik. Jobb híjján, meg akarja tartani a kezdeményezés nyújtotta előnyt. Mert azt is tudja, hogy a nemzetközi közösség, pontosabban a nagyhatalmak gyakorlatában a kettős mérce alkalmazása nem számít kivételnek.
Hát igen, ilyesmire volt már példa a kis nemzetek történetében.
Đinđić huszárvágásával szinte egy időben (azzal összhangban?) a koszovoi Szerb Nemzeti Tanács a múlt héten úgy döntött, létrehozza az észak-koszovói szerb községek közösségét. Elképzelésük szerint ez a területi autonómiának egy olyan válfaja lenne, amelyben nem hiányoznak bizonyos állami jellegű jogosítványok sem.
Az ENSZ polgári missziójának tisztségviselői hevesen ellenzik az elképzelést.
A felháborodott és harcias albánok ezt a területi autonómiát egyenesen a horvátországi krajinákkal hasonlítják össze. Emlékezetes, hogy a horvátországi szerbek nevezték így a múlt század kilencvenes éveinek elején birtokba vett horvát területeket, amelyekről elűzték a horvát állami és rendfenntartó szerveket, s persze a horvátokat is. Következett a véres háború. A horvátok visszafoglalták a krajinákat, s most ők üldözték el a krajinák hatalmi szerveit, a szerbekkel együtt. Nagyobbára a Vajdaságba.
A területi autonómiának ez kosovoi szerb vezetők fejéből kipattant ötlete aligha bizonyul majd megvalósíthatónak. Lehet viszont olyan kiindulópont, amely jelzi, hogy megtört a jég, s az autonómiakövetelés a kosovi rendezés folyamatában eljuthat a perszonális autonómiáig.
Csakúgy, mint a történelmi VMDK, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt is úgy véli, hogy a balkáni ügyekbe nekünk vajdasági magyaroknak nem kell beavatkoznunk. Ami nem jelenti azt, hogy nem is kell odafigyelnünk. Hogy az esetlegesen adódó lehetőségeket időben észleljük, s megpróbáljuk őket hasznunkra fordítani.
Egyelőre nincs mit várni. Az autonómia-elképzelés, amellyel a szerb politikusok legyezgetik saját hiúságukat, nem olyan fejlemény, amelyet készpénznek kell vennünk. Maguk a szerb politikusok is tudják: a szerb területi autonómiára Kosovoban kicsi az esély. Mert viszonzásul aligha engednék meg, hogy Szerbia déli, Kosovoval határos részén élő albánok hasonló területi autonómiát hozzanak létre.
A VMDP szerint jó, ha a kosovoi szerbek autonómiáról kezdenek beszélni. Előbb utóbb eljutnak, illetve visszahátrálnak a jogszabályalkotási és végrehajtási joggal is felruházott perszonális autonómiához. Ilyesmit irányzott ugyanis elő az ún. Hill-terv az 1999-es NATO bombázások előtt – az albánoknak. Így változnak az idők.
Számunkra ez olyan esély, amit ki kellene használni.
- Mit jelent az, hogy a VMSZ jobbközép pártként határozza meg magát? – kérdezte Heinrich Imre, a zentai polgári körök szervezője Ágoston Andrást, a VMDP elnökét.
Ágoston András válasza:
„Ismeretes, hogy a VMDP programpártként határozza meg magát, melynek célja, hogy a vajdasági magyarság magyar (perszonális) autonómiához jusson és az, aki a magyarok közül ezt igényli, megkaphassa a kettős állampolgárságot. A kisebbségi pártok csak a kivívott autonómiában, a magyar pártok választási küzdelmében válhatnak demokratikus módon egy-egy ideológia hordozójává.
A VMSZ-t azok a politikusok hozták létre, akik 1994-ben a történelmi VMDK jobb, illetve balszárnyáról szakadtak le. Közös elhatározásuk, hogy a magyar autonómia követelése helyett a helyi hatalommal való szoros együttműködés útján kívánják megvalósítani saját egyéni és csoportérdekeiket.
A Miloševići időkben ezt a célkitűzést vezetőik szűk csoportja a Szerbiai Szocialista Párttal létrehozott „technikai koalícióban” valósította meg.
A VMSZ e célkitűzés jegyében vállalta a politikai csatlós szerepét. Miközben zajlott a balkáni vérontás, mintha mi sem történt volna, alelnököt adott a Milošević-párti szerb parlamentnek. A VMSZ képviselője – Milošević politikai manővereit legitimálandó - egy képviselőházi küldöttségben vendégszerepelt Kosovoban, amely „párbeszédet” folytatott az ún. „becsületes albánok” válogatottjával.
S ami e párt korábbi tevékenységének megítélésekor a legnagyobb súllyal esik latba, a VMSZ vállalta, hogy a Vajdaságban, ahol a tartománynak gyakorlatilag semmilyen kompetenciája sem volt – a nemzetközi tényezők bódítása céljából – sóhivatalt a sóhivatalban, ún. „Kisebbségi Tanácsot” hozott létre, s mindannyiunk szégyenére ennek az egyszervolt testületnek, a továbbiakban meg sem nyikkant, maga adott magyar elnököt. Azt a politikust, aki most a VMSZ által létrehozott és a szerb hatalom által ellenőrzött nemzeti tanácsban is elnöki funkciót kapott.
A 2000-ben bekövetkezett belgrádi félfordulat idején a VMSZ legfelsőbb vezetői köpönyeget fordítva odaálltak a győztesek mellé. Vállalták – igaz, az öt százalékos választási küszöb szorításában – hogy a választásokon szerb pártkoalícióban induljanak. S ami már ezzel jár, vállalták az ezzel járó koalíciós kötöttségeket is. Például azt, hogy a további négy-öt szerb alelnök megléte ellenére, Kasza Józsefnek kellett aláírnia a Hágával való együttműködésről szóló nevesincs kormányhatározatot.
Merthogy ezt a szerb kollégáknak nem akaródzott megtenni.
S ami már nem történelmi kuriózum, hanem a szomorú jelen: a VMSZ vezetői fontos szerepet játszottak a Vajdaság autonómiájáért folytatott többpárti összefogás – Đinđić kormányfő által levezényelt – meghiúsításában. Ez volt a szerepük az ún. omnibusz-törvény megnyirbálásában is. (Ez a törvény eredetileg a tartományi hatáskörök visszaszolgáltatását hivatott megvalósítani.)
Ezzel megszakadt a vajdasági székhelyű pártok addig eredményes együttműködése, a belgrádi hatalom pedig elérte célját. A vajdasági székhelyű pártok aligha kezdenek ismét közös harcba Vajdaság tényleges autonómiájáért.
Összegezve: újabb előnyökre várva, a VMSZ vélhetően azért szakított eddigi eszmei irányultságával, mert úgy gondolja, ha magyarországi segítséggel megkapja az új mundért, a régivel levetheti múltjának említett sötét foltjait is.
Hogy ez sikerül-e, majd meglátjuk.”
Matuska Márton könyvének sikere
Új vidéktől Újvidékig címen jelent meg 2002. végén, az Újvidéken élő író-újságíró legújabb könyve. Megírásának az volt az apropója, hogy 2002-ben emlékezett meg a tartományi székváros katolikussága plébániája alapításának 300-ik évfordulójáról. Eddig négy bemutatóját hirdették meg a könyvek népszerűsítését magukra vállalók, s hármat meg is tartottak belőle: egyet Horgoson még december végén, egyet az újvidéki belvárosi plébánia hittantermében, egyet pedig Szabadkán, a Nyitott Ajtó című rendezvény keretében. A negyedik lett volna terv szerint az első, ezt karácsony előttre hirdette meg a kiadó – az Újvidéki Belvárosi Római Katolikus Plébánia és a Magyar Szó szerkesztősége – az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben, a szervezet vezetősége azonban egyszerűen letiltotta a bemutatót.
A könyv iránt igen nagy az érdeklődés, nyilván ugyanazon okból, ami a szerzőt megírására sarkalta.
– Döbbenetes, hogy milyen keveset tudunk a történelmünkről – vallotta a szerző a könyvbemutatókon. – Az újvidéki plébánia alapításának történetét kutatva belemerültem a Bács-Kalocsai Egyházmegye történetébe, ennek keretében hozták létre, ugyanis 1702-ben péterváradi ferencesek a Duna bal partján akkor formálódó, nevesincs, vagy szintén Pétervárad néven emlegetett helység területén az új plébániát. Kevesen tudják, miért nevezték az egyházmegyét Bács-Kalocsainak, miért hitték, tévesen, sokan, hogy a török után újraalakított Bodrog Vármegyének Szerémségben tartották a közgyűlését, hogy a török előtti időben a mai város helyére akarták áthelyezni az egyházmegye székhelyét. És még sok, izgalmas, délvidéki vonatkozású, de az egyetemes magyar történelmet befolyásoló tényről nem tudunk. Például arról, hogy az egyházmegyét még Szent István alapította, hogy a régió történelemfordító eseményének, az 1699-ben kötött Karlócai Békeszerződésnek a helyén emlékkápolna áll, méltatlanul elhanyagolt állapotban, pedig ha a vidéken valamely helyet megilleti az a jelző, hogy az a felszabadulásunk emlékét őrzi, akkor ez a kápolna az.
A könyv ötszáz példányban jelent meg újvidéki, magyar nyomdatulajdonosok jóvoltából. A három bemutatón egynegyede már elkelt.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény 03.01.22. (A Magyar Szó nem közölte.)
Megtévesztő kijelentés
Kasza József a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Zoran Đinđić kormányának egyik alelnöke megtévesztő, a vajdasági magyarok szempontjából hátrányos nyilatkozatot adott a Magyar Nemzet c. budapesti napilapnak.
Kasza a Magyar Nemzetnek a többi között ezt mondta: „Szóba került a kettős állampolgárság kérdése is, amely természetesen minden vajdasági magyar álma, de ne felejtsük el, hogy Jugoszlávia kölcsönösségi alapon várhatóan szintén bevezeti a vízumkényszert Magyarországgal szemben. Ez esetben pedig a kettős állampolgárság sem oldja meg a kérdést”
Amennyiben a Magyar Nemzet pontosan idézte a vajdasági magyar politikust, amiben nincs okunk kételkedni, Kasza József félrevezető nyilatkozatával tovább rontja a vajdasági magyarok amúgy sem rózsás helyzetét.
Nincs ugyanis okunk azt hinni, hogy Jugoszláviának érdekében állna a viszonosság alkalmazása. Ellenkezőleg. Lehet, hogy erről Kasza Józsefnek s a szerb kormányon belüli kétszemélyes szakszolgálatának nincs hivatalos értesülése, de a jugoszláv külügyminiszter erre vonatkozó kijelentését a szerb sajtó a minap kiemelt helyen közölte. Szerencsére arra sincs okunk, hogy a kettős állampolgárság ügyében a vajdasági magyarokat kiegyenlítsük Szerbia többi polgárával.
Vannak sajnos, akik olcsó, évekre szóló vízummal kecsegtetik az érdekelteket. A magyar kormány bizonyára keresi a megoldást, de a szigorú schengeni szabályok megkerülése, vagy egyoldalú enyhítése előbb-utóbb járhatatlan útnak bizonyul.
Szerbia polgárai sem olcsó, sem széleskörűen alkalmazott, sem évekre és nagyszámú beutazásra feljogosító vízumra nem számíthatnak. Erre utalnak a releváns EU tisztségviselők megnyilvánulásai is. Egyet ezek közül nem régen idézett az akkor még közszolgálatinak számító napilap a Magyar szó is.
A vajdasági magyarok számára azonban van jó megoldás: a kettős állampolgárság. Marad a kérdés: kinek az érdekében nyilatkozott Kasza József?
XXX
Jegyezze fel magának a VMDP embléma alatt található honlap címét. Az építés alatt álló honlapon a VMDP Hírlevélen kívül megismerheti e programpárt más dokumentumait is.
Tisztelettel: Ágoston András