Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

 

 

HÍRLEVÉL

5. szám

2003. február 10.

 

 

A Vajdasági Magyar Demok­rata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-meden­cében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

E Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a szabadkai Nyitott Ajtó, más civilszer­vezetek és az „Auto­nómia” meg a többi polgári kör tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, amelyeket a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál.

Azokat, akikhez elér ez az üzenet, arra kérjük, hogy amennyiben kezdeményezésünket hasz­nosnak találják, küldjék el a Hírlevelet ismerőseiknek is. Írjanak nekünk, mondják el véleményüket, beszéljük meg közös dolgainkat!

Köszönjük az észrevételeket. Ha bírálat érkezik azzal a Hírlevélben is foglalkozunk.

 

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

 

Túl kicsi lépések!

 

Ismeretes, hogy a vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnya el­sősorban a Vajdasági Magyar Szövetség, de a más magukat demokratikusnak nevező szerb pártokba becsatolódó magyarok is, a nemzeti érdekeink érvényesítésért folytatott küzdelem­ben tanúsított opportunizmusukat azzal takargatják, hogy síkraszállnak a kis lépések politikája mellett.

A VMSZ esetében ez történt, amikor egy évvel ezelőtt omnibusz-törvénynek becézve – Djindjic szerb miniszterelnökkel kivitelezett összjátékban – elfogadtatták a mélyen a vajda­sági követelések alatti szinten megfogalmazott tartományi hatáskörök visszaszármaztatásáról szóló jogszabályt. Utána ugyanilyen politikai játék következményeként megmaradhatott posztján a Djindjic pártján álló vajdasági kormányelnök. A VMSZ szóban ugyan nem, de képviselőinek szavazatai útján támogatta Szer­bia-Montenegró alkotmányos dokumentumának elfogadását a köztársasági parlamentben. E „kis lépés” következményeként, a kisebbségi kér­dés rendezése nélkül fogadták el a doku­mentumot. Azt, hogy a szandzsáki bosnyákok és a montenegrói albánok, bojkottálták e do­kumentum meghozatalát, a kisebbségi követeléseket semmibe vevő hatalmi lépés miatt, a „be­csületes” VMSZ-es képviselők zokszó nélkül elvise­lik.

 

 

Mint Mohamed koporsója

 

A vajdasági magyarság szempontjából a legfájdalmasabb „kis lépés”, hogy a VMSZ a vállalta a nemzeti tanács létrehozatalát, ami máris a szerb hatalom manipulációs eszközének bizonyult. Íme a legfrissebb példa. A VMSZ nem­zeti tanácsa, ahelyett, hogy segítené a Ma­gyarországon egyetemet végzett magyartanárok a Vajdaságban történő alkalmazását, lénye­gében gátolja azt. Miről van szó?

Arról, hogy a VMSZ-es testület alelnöke Bányai János, az újvidéki Magyar Tanszéken civil foglalkozását gyako­rolva arra törekszik, hogy bebizonyítsa: ha valaki Magyarországon szerzett oklevelet, ez nem ér annyit, mintha Szerbiában jutott volna hozzá. Hogy ezen állás­pontjának nyoma­tékot adjon, két magyarországi oklevelének Szerbiában történő honosításáért kilincselő fiatal magyartanárral tudata: oklevelük elismerése csak nyolc tantárgyból eredmé­nyesen letett vizsga után jöhet számításba.

Az, hogy a VMSZ által létrehozott nemzeti tanács tagjainak a szerb nemzeti érdek ér­vényesítésében megnyilvánuló tüsténkedése ellenére sem tanúsít különösebb megértést látszik abból is, hogy a csaknem féléves testületet Mohamed koporsója­ként lebegteti ég és föld között. A VMSZ által is elfogadott szerb költségvetés meg sem említi a nemzeti taná­csokat, s híre-hamva sincs a korábban nagy garral bejelentett együttműködés­nek, s főleg nem a hatáskörök átengedésének. A jogi érte­lemben még mindig nem létező nemzeti tanácsok (kettő-három van már belőlük) a tüsténkedésen kívül legfeljebb, ha bizott­ságok létrehozatalával múlathatják az időt.

A VMDP kezdetben úgy gondolta, létrehoz ő is egy ilyen nemzeti tanácsot, amely majd a magyar nemzeti érdekeket képviseli, de ennek a lépésnek egyelőre nincs értelme.

Választmányának minapi döntése értelmében a VMDP most más, párton kívüli ér­dekelteket bevonva olyan „árnyékormányt” akar létrehozni, amely ellenzékként kíséri a VMSZ és a szerb hatalom által patronált nemzeti tanács tevékenységét. Persze csak akkor, ha már lesz olyan tevékenység, amelyet testületi szinten lehet és kell is véleményezni.

 

Magyarok Szerbia és Kosovo határán?

 

A VMDP intézőbizottságának szombati ülésén egyes jelenlevők hangot adtak aggo­dalmuknak amiatt, hogy egyre gyakrabban hallhatók olyan hírek, miszerint Dél-Szerbiában a kosovoi határhoz közel eső kaszárnyákban – csakúgy, mint a múlt század 90-es éveinek elején – a lakosság számarányát meghaladóan sok a magyar.

Egy leszolgált kiskatona szerint, a prokupljei kaszárnyában „aki nem ma­gyar az, bos­nyák”. (Bosnyákoknak nevezik magukat a szandzsáki muzulmánok.)

Tekintettel arra, hogy e jelenséggel, a kormányzati szerepvállalással dicsekvő VMSZ nem foglalkozik, a VMDP intézőbizottsága úgy döntött, további adatgyűjtés után önállóan lép fel a szerb hatalmi szer­veknél. A cél az, hogy az egyre forróbb koszovoi határsza­kaszra ne vi­gyenek magyar kiskatonákat.

 

Nyugtalanság a déli végeken

 

Szerbia déli, Kosovo felé eső határa közelében több albán többségű település helyez­kedik el. Az elmúlt héten a szerb belügyi egységek egy a kötelékeikbe tartozó albán meggyil­kolása kapcsán razziát tartottak. Az egyik albán településen nagyobb mennyiségű fegyver, lőszer és más hadianyag került elő. A szerb hatóságok a letartóztatott albánok közül mintegy 1500 helyi lakos alapjában véve békés demonstrációja miatt ötöt elengedtek de hét ellen terro­rizmus miatt eljárás indult.

Vámsorompó Szerbia és Kosovo között is

Szerbia és Montenegró határán közös megegyezéssel hoznak létre vámellenőrzési pontokat, Kosovon viszont Michael Steiner, az UNMIK (a nemzetközi protektorátus) vezetője írta alá a rendeletet, melynek értelmé­ben módosul a Koszovóba tartó vagy onnan távozó uta­sok vámellenőrzése. A rendelet február 15-én lép érvénybe, s részletesen taglalja, hogy mi­lyen mennyiségű és kategóriájú áru szállít­ható a tartomány területére vámmentesen. "Ez a rendelet még egy fontos lépés a koszovói adó- és vámpolitikának az európai normákkal való összehangolása felé" – vágta el előre az esetleges berzenkedők akadékoskodását az UNMIK egyik illetékese.

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Közlemény 2003. február 7.

Djindjicnek igaza van*

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt helyesli, hogy Djindjic szerb kormányfő kezde­ményezi a Kosovoi kérdés nemzetközi értekezleten történő rendezését. Különösen fontos, hogy a szerb politikus elsőként mondta ki: a nemzetközi tanácskozáson Kosovo függetlensége sem lehet tabu téma.

A vajdasági magyaroknak is érdeke, hogy a Kosovo leválasztása mielőbb megtörtén­jen. Hogy Szerbia jó alkotmányt fogadhasson el, tudnia kell, mekkora területtel rendelkezik. S azt, hogy az alkotmány, ha szavatolja a teljes értékű kisebbségi autonómiákat, segíti a koszovoi szerb kisebbség önazonosságának megőrzését is.

Az országnak, hogy EU-vízummentességet kapjon, az európai normákat megközelítő szigorral őrzött határokkal kell rendelkeznie. Szerbia-Montenegrónak jelenleg nincsenek ilyen határai.

Harmadszor, az, hogy Djindjic és Szerbia-Montenegró követeli egy meghatározott katonai-rendőri kontingens visszatérését Kosovoba, a Kosovoi képvi­selőket viszont alig lehet visszatartani a volt tartomány – jelenleg nemzetközi fenn­hatóság alatt álló terület – független­ségének egyoldalú kikiáltásától, nem növeli a lakosság, így a vajda­sági magyarság biztonság­érzetét.

A vajdasági magyarok a több mint egy évtizedes háborús bizonytalanság után nem szeretnének újabb évekig további belháborúk árnyékában élni. Már pedig szaporodnak a hí­rek, hogy újra fegyverkeznek a kosovoi gerillák, s – jóllehet ezt a tényt, különböző okokból ugyan, mind a szerb, mind pedig a kosovoi és a nemzetközi ható­ság propagandája igyekszik minimalizálni – állandóan nő a feszültség a dél-szerbiai albán többségű községekben is.

Érthető, hogy az Egyesült Államok belgrádi nagykövete nyugalomra int, mondván, hogy most az iraki kérdésnek van elsőbbsége. Ugyanakkor érthető a szerb kormányfő köve­telése is, hogy Kosovo kérdése, amelyet vér nélkül csak nemzetközi értekezleten lehet megol­dani, mi­előbb terítékre kerüljön.

A VMDP szerint Kosovoi szerb kisebbséget – csakúgy, mint a vajdasági magyarokat – megilleti a nemzeti önazonosságuk megőrzésére alkalmas politikai autonómia.

Mivel a Kasza József vezette VMSZ vállalta a szerb hatalom kisebbségi politikáját szolgáló nemzeti tanács felállítását, a tényleges politikai autonómia, a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is felruházott magyar (perszonális) auto­nómia létrehozatala most már csak a kosovoi szerbek ügyének rendezésével párhuzamosan képzel­hető el. Ezt az összefüggést a VMDP igyekszik kifejteni a magyar diplomácia vezetői előtt, mert úgy véli, hogy a nemzetközi Kosovo értekezlet mielőbbi megtartása ér­dekében áll nem­csak a vajdasági magyarságnak, hanem a Kárpát-medencében élő magyarok­nak is.

 

*A sárgával jelölt részt a Magyar Szó mellőzte.

 

 

Ollóztuk

 

                           KI A MAGYAR?

                                                                            

 

    Nemrégiben egy politikai zabhegyező, aki a környéken arról híresült el , hogy ide­genek vetésében garázdálkodott (learatta mások szójáját, ami miatt méltó penitenciára ítélte a temerini községi bíróság), nekitámadt a VMDP-nek, többek között, mert pártunk felelevení­tette az 1956-os magyar forradalmárok jelszavát: AKI MAGYAR, VELÜNK TART! Az ön­jelölt szójagazda mérges hangú cikkében többek között azt rója fel, hogy lám, ő is magyar, és mégsem tart velünk, nem ért velünk egyet, és hogy vannak mások is ilyenek. Hát persze, hogy vannak, mondhatnánk erre, itt van például mindjárt Fekete Elvira, no meg a volt orvhalász és erdészkirály, kinek neve Kertész Mihály. Ki vitathatja el, hogy ők is magyarok? Arról nem is szólva, hogy 1956-ban is voltak magyarok, akik a másik oldalon álltak (pl. Kádár János), s ők azután felakasztották és börtönbe zárták azokat a magyarokat, akik azt hirdették, hogy AKI MAGYAR, VELÜNK TART!  (Ez a jelszó már nekik sem tetszett.) Kádárék tehát nem voltak magyarok?  Eredetüket, hovatartozásukat tekintve persze, hogy azok voltak. De tetteikben, politikai magatartásukban már korántsem. És ez lényeges mozzanata a fenti jelszónak. Ez a mondat ugyanis nem körülír, definiál vagy kijelent, hanem konkrét ügyekben konkrét tettekre mozgósít, felszólít. Nem mondja azt, hogy minden magyarnak mindenben feltétlenül egyet kell értenie, és nem rekeszt ki senkit a magyarok közül ( még azokat sem, akik kapzsiságból learatták mások szójáját) , de azt üzeni, hogy vannak etikailag és történelmileg fontos pilla­natok – például a helyi magyar kisebbség érdekeinek védelme --, amikor NEM ELÉG MA­GYARNAK LENNI, DE MAGYARKÉNT IS KELL VISELKEDNI.

 

    Éppen ezért mi továbbra is vidáman vállaljuk, hogy AKI MAGYAR, VELÜNK TART! Aki meg nem akar velünk tartani, az tőlünk nyugodtan elmehet Kukutyinba – (szója)babot hegyezni.

                                                                

 (Temerini Hírmondó, 38. szám, 2003. február 2.)