|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. február 17.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
E Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a szabadkai Nyitott Ajtó, más civilszervezetek és az „Autonómia” meg a többi polgári kör tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, amelyeket a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál.
Azokat, akikhez elér ez az üzenet, arra kérjük, hogy amennyiben kezdeményezésünket hasznosnak találják, küldjék el a Hírlevelet ismerőseiknek is. Írjanak nekünk, mondják el véleményüket, beszéljük meg közös dolgainkat!
Köszönjük az észrevételeket. Ha bírálat érkezik azzal a Hírlevélben is foglalkozunk.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
Ágoston András a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke gratulált Dávid Ibolyának a Magyar Demokrata Fórum elnökévé történt újbóli megválasztása alkalmából.
Megnyugtató volt hallani – írja Ágoston – annak megerősítését, hogy az uniós magyar jövőért folytatott küzdelemben a jobbközép összefogás a legjobb megoldás.
A VMDP reméli, hogy az MDF és a Fidesz – Magyar Polgári Párt megtalálják az együttműködésnek azt a formáját, amely majd lehetővé teszi a jobbközép meggyőző választási győzelmét.
Fehér István a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség ez idő szerint fő ideológusa, maga is a VMSZ és a szerb hatalom által létrehozott nemzeti tanács tagja, s mind emellett a Magyar Szó „közéleti napilap” kommentátora Legyünk komolyak címmel terjedelmes kommentárban a minap azt követeli a nemzeti tanácsban elnökétől Józsa Lászlótól, hogy hívja össze, az un. Magyar Nemzeti Tanácsot. „Merem remélni – dörög Fehér István –, hogy senkinek sem jut eszébe megkövetelni és kivárni, hogy az MNT ülésének kötelező összehívásához mellékeljük a formailag szükséges kilenc aláírást is.”
Most azután lesz-kapsz Józsa László mondhatnánk, ha egy pillanatra pártideológusunk egypártrendszerben elkövetett kommentárjai jutnának eszünkbe.
Hogy most konkrétan mire gondol a Magyar Szó és Fehér úr az, a kommentárból csak a vájt fülűek számára derül ki. A kommentátor a visszatérő és visszatérésre váró magyar fiatalok ügyében hullatva krokodilkönnyeket, voltaképpen – a diplomahonosítási botrány kapcsán – megkezdi a nagy nehezen összetákolt nemzeti tanács, de főleg Józsa László elnök lejáratását.
Megteheti, mert Józsa László elnök valóban nem tud mit kezdeni, az általa vezetett testület alelnökével, Bányai Jánossal, illetve annak a Magyar Tanszéken kirobbant botrányával.*
*A botrányról már szóltunk a VMDP Hírlevél 5. számában.
Most a további a vajdasági magyarság szempontjából jelentős mozzanatokra hívjuk fel a figyelmet.
A baj az, hogy Bányai János a Magyar Tanszék vezetője és a VMSZ által létrehozott nemzeti tanács alelnöke tovább köti az ebet a karóhoz. Teheti, hiszen jogilag (s talán a szűkebb szakmai szempontból is) neki van igaza. A Magyar Tanszék honosítási bizottsága vasárnapi közleményében szilárd állásponton van: azt mondja, hogy „nem mindegyik Szegeden felvehető tantárgy azonosítható az itteni program valamelyik tantárgyával”.
Élve az egyetemi autonómia biztosította előnnyel, a tanár urak – nem minden malícia nélkül – még egy későn jött jó tanáccsal is szolgálnak az érdekelt fiataloknak.
Íme a tanács szóról szóra: „Természetesen, a szegedi gazdag tantárgy/kurzuskínálat, ha a hallgató tanulmányai során gondol a későbbi honosításra – mint ahogy erre volt és bizonyosan lesz is példa – olyan választást is lehetővé tesz, amely szerint kevesebb kiegészítő vizsgát kell tenni, illetve talán kiegészítő vizsga nélkül is honosítható a Szegeden szerzett magyartanári oklevél”.
Lefordítva: aki jót akar magának, jó előre kérdezze meg Újvidéken mi az, amit a gazdag szegedi „tantárgy/kurzus” kínálatból érdemes felvennie. Persze csak akkor, ha később honosítani akarja a diplomáját. Ha mindezt jó előre nem tudja, vessen magára.
Cseppben a tenger. Nem véletlen, hogy ekkora botránnyá dagadt a szegedi magyartanári diplomák újvidéki honosításának ügye.
Az eredendő baj az, hogy a VMSZ, akkor, amikor döntött az általa létrehozott nemzeti tanács személyi összetételéről, célszerűnek tartotta jól hangzó tisztségekben működő embereket becserkészni. De szorgalmazta azt is, hogy ez a lényegében sóhivatalnak megalkotott testület ne tehessen semmi olyat, ami ronthatná a szerb hatalom kisebbségpolitikájának jó hírét. (Ha ilyesmire adná a fejét, nem kap pénzt.) Ez az oka annak, hogy a Józsa László által vezetett testület a konkrét esetben is csak egy helyben topoghat.
De nem csak ez a siralmas közjogi státus árt a VMSZ nemzeti tanácsa tekintélyének. Sokkal nagyobb baj az, hogy tagjai, íme most maga az alelnök, munkahelyi tevékenységével alapjában véve fittyet hány a vajdasági magyarság alapérdekeinek.
Mert a kérdés, amit a vajdasági magyarság alapérdekeiből kiindulva fel kell tennünk, a következő: baj lenne-e az, ha a vajdasági magyar gyerekeket további két éves stúdiumok nélkül kezdené el tanítani egy-két szegedi-diplomás magyartanár? Persze, hogy nem. Sőt!
Az egyetemi autonómiára (statútumra) hivatkozva az újvidéki Magyar Tanszék kitérhet a megmérettetés egy eddig ismeretlen formája elől, de a VMSZ nemzeti tanácsának kutya kötelessége lenne kimondani: az EU-ba törekvő szegedi egyetem nem lehet olyan rossz, hogy az ott végzett magyar tanárt a nosztrifikálás külön megpróbáltatásaitól megkímélve ne lehetne beszabadítani a megmaradt vajdasági magyar diákok közé.
Igen ám, de mi van akkor, ha a VMSZ nemzeti tanácsának tagja ott ül a Magyar Tanszék nosztrifikációs bizottságában is? Hát igen, ez az igazi gubanc.
A konkrét példa azt mutatja, hogy a volt Jugoszlávia kisebbségi törvénye alapján a VMSZ által létrehozott nemzeti tanács – Józsa Lászlóval az élen – Mohamed koporsójaként lebeg ég és föld között. A szerb költségvetési támogatás híján magyarországi pénzekre pályázik s máris egyre izzóbb feszültségeket kelt az érdekeltek körében.
Az eddigi produkciói alapján nyugodtan megállapítható: a nagy médiapompával, elektorok útján létrehozott testületnek nincs helye a vajdasági magyar közösség életében. Olyan zavaró körülménynek kell tekintenünk, ami legfeljebb a tényleges magyar politikai (perszonális) autonómia létrejöttéig egzisztálhat.
Tekintettel arra, hogy a VMSZ által létrehozott nemzeti tanács voltaképpen a szerb hatalom kisebbségi politikájának a reprezentánsa és nem alkalmas a vajdasági magyarság alapérdekeinek feltárására, kifejezésére és képviseletére, felmerül a kérdés, hol landolnak a magyarországi támogatások, ha folyósítani kezdik őket?
Milyen szerepe lesz a jövőben az Illyés Közalapítvány alkuratóriumának a magyarországi támogatások elosztásában? Mit fog tenni Józsa László, aki egy személyben elnöke a szerb hatalmi érdekek mentén létrejött nemzeti tanácsnak és az Illyés Közalapítvány alkuratóriumának is? Kinek osztja ki a támogatásokat? A nemzeti tanácsnak, s ezen keresztül a saját klientúrájának, vagy mondjuk a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek s azon keresztül Dudás Károly elnök klientúrájának.
Mit fog tenni Dudás Károly a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, ha a VMSZ nemzeti tanácsának tagjaként szembe találja magát a magyarországi támogatások kérdésével? Sorolhatnánk még a dilemmákat, de minek?
A fő kérdés csakúgy, mint a többi kisebbségi közösségnél az, hogy a magyar kormány kit bíz meg a magyarországi támogatások leosztásával?
Mivel az eddig elhangzott magyarországi dicséretek ellenére nem valószínű, hogy ezt a jogot egy a szerb érdekeknek megfelelően létrehozott testület kapja meg, s miután világossá vált, hogy a szegény szerb kasszából a most már zsinórban alakuló nemzeti tanácsok nem várhatnak jelentősebb támogatást, Kaszának lépnie kell. Úgy kell lejáratni az általa létrehozott nemzeti tanácsot, hogy az végleg megmaradjon a sóhivatal állapotában. S annak elnöke se maradjon meg az ő potenciális kihívójának. S közben senki se hibáztassa a VMSZ elnökét a tanács létrehozatalával elkövetett baklövésért. Ezt a műveletet hivatott kommunikálni a VMSZ befolyása alatt álló Magyar Szóban a Kasza iránt kezes bárányként viszonyuló VMSZ ideológus, Fehér István Józsa Lászlót lejárató kommentárja.
Mellékletek:
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Magyarország Külügyminisztere
Budapest
Tisztelt Miniszter Úr!
Örömmel vettük a hírt, hogy Brüsszelből megérkezett Magyarországra a csatlakozási szerződés véglegesített szövege. Nemzeti érdekünk, hogy a magyar polgárok megszavazzák az EU-csatlakozást.
Tisztelt Miniszter Úr!
Arra kérem, hogy az elkövetkező időszakban a magyar diplomácia és Ön személyesen használja ki a lehetőséget, amellyel a spanyolok annak idején már éltek.
Arra kérjük,
hogy a spanyol példát követve, csatoljon Magyarország is kiegészítő
Memorandumot az EU-csatlakozási szerződéshez, olyat, amely rögzítené magyar
állam és a határon túli magyarok sajátos kapcsolatát, figyelembe véve a magyar
alkotmányban
rögzített felelősségét is.
Hogy egy ilyen csatolt okmánynak milyen óriási jelentősége van, bizonyítja a spanyol gyakorlat is. A BBC ez év január 10-én elhangzott magyar adásában megbízható forrásból arról ad hírt, a Spanyolországban bevezetett törvénymódosítás nyomán egymillió latin-amerikai szerezhet spanyol állampolgárságot.
A megváltozott törvények értelmében a jelentkezők akkor is folyamodhatnak spanyol állampolgárságért, ha külföldön élnek, vagy ha kérelmüket korábban az életkori és időbeli megszorítások miatt elutasították.
A kérelmezőnek azonban igazolnia kell, hogy szülei közül legalább az egyik Spanyolországban született spanyol állampolgár. A törvénymódosítás igen sok olyan latin-amerikait érint, aki Spanyolországban szeretne letelepedni. A madridi külügyminisztérium úgy véli, hogy körülbelül egymillió kérelemre számíthatnak majd, közöttük legalább négyszázezer Argentínából várható, további százezer pedig Mexikóból és Venezuelából. A lavinaszerű kérvényáradatra felkészülve egész Latin-Amerikában - így Brazíliában, Chilében és Kubában is - megerősítik a spanyol konzulátusok személyzetét.
Tisztelt Miniszter Úr!
Mindezt azért írtam le, mert reálisnak látjuk a BUDAPEST ANALYSES-nek (No. 12, February 5, 2003.) az Európai Tanács koppenhágai döntésével kapcsolatos vélekedését.
Felfigyeltünk az elemzők megállapítására, miszerint „az 1993-ban meghatározott koppenhágai csatlakozási kritériumok közül csak a kisebbségi jogok nem kerültek be a Közösség belső normáiba, és a megállapodás egyáltalán nem szól a határon túli magyarok helyzetéről”. Ez a megállapítás adta az alapot, kérésünk megfogalmazásához.
Abban a reményben, hogy a kiegészítő Memorandum beiktatása nem bizonyul lehetetlennek, tisztelettel:
Temerin, 2003. február 11.
Ágoston András, elnök
(Papp Ferenc, az újvidéki képviselőtestület tanácsnokának
gondolatai egy olvasói levélben.)
„A Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Józsa László pontosan definiálta Pressburger Csaba és Szakmány György problémáját a diploma-honosítással kapcsolatban. Józsa úr szinte lemásolta az említett panaszt tevőknek az egyetem válaszát, követelményeit stb., hozzáadva azt a megállapítást, hogy az egyetemeknek megvan a saját autonómiájuk, melyek sérthetetlen, tehát az IMT ebben az ügyben nem léphet fel ítélőbíróként.
Ismételten rögzíti álláspontját, hogy az MNT szerepe abban merül ki, hogy definiálja a törvények alkalmazhatóságát. Ugyanezt, mondta Dr. Korhecz úr is a velem folytatott TV vitában, amikor nyomatékosan kijelentette: ezek a törvények vannak, és nekünk ezekkel kell élnünk!
Erre az én ott kifejtett válaszom az volt, hogy nekünk nincsen szükségünk olyan jogászokra, akik megállapítják a törvények hatáskörét, hanem olyan jogászokra van szükségünk, akik azon munkálkodnak, hogy a törvényeket olyan irányban igyekeznek módosítani, amely a mi kisebbségi helyzetünk jobbításának megfelel.„