|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
E Hírlevélben a vajdasági magyarság ezen alapérdekeit figyelembe véve vizsgáljuk a politikai eseményeket és tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a szabadkai Nyitott Ajtó, más civilszervezetek valamint az „Autonómia” meg a többi polgári kör tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, amelyeket a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál.
Azokat, akikhez elér ez az üzenet, arra kérjük, hogy amennyiben kezdeményezésünket hasznosnak találják, küldjék el a Hírlevelet ismerőseiknek is. Írjanak nekünk, mondják el véleményüket, beszéljük meg közös dolgainkat!
Köszönjük az észrevételeket. Ha bírálat érkezik azzal a Hírlevélben is foglalkozunk.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
Ágoston András:
Az agresszív szerb nacionalizmus megnyilvánulásai jelen voltak az utolsó Jugoszlávia végóráiban, s nem mentes tőlük Szerbia és Montenegró, az új államalakulat sem.
Az intézményes, központilag irányított pszichológiai hadviselést, amit Milosevic folytatott a vajdasági magyarság ellen – az októberi félfordulatot követő viszonylag csendes időszak után – újra a lopakodó nacionalizmus követi. A nyomulásban az újraéledő nacionalista mozgalmakon kívül, kevésbé látványos formában ugyan, de annál hatékonyabban részt vesznek az új, magukat demokratikusnak nevező erők képviselői is.
Az új hatalom sem hozza nyilvánosságra a kisebbségeket érintő legfontosabb statisztikai adatokat. Nem tudjuk adatokkal alátámasztani, csak látjuk, hogy a munkanélküliség a magyarokat sokkal súlyosabban érinti, mint a szerbeket. Továbbra sincsenek magyarok a hatalmi szervekben és közigazgatásban vezető pozícióban. Akik ott vannak, azok nézik a maguk dolgát. Nem tudnak, vagy nem is akarnak lendíteni a magyar közösség ügyén.
A következmény ugyanaz, mint korábban. Folyamatosan gyengül a vajdasági magyarság ellenállása. A képzett, s ennél fogva keresettebb fiatalok igyekeznek külföldön – első sorban még mindig Magyarországon – megalapozni jövőjüket. Ha némelyikük hazajönne, amint ezt a diploma-honosítási botrány is jelzi, akkor belebotlik a VMSZ nemzeti tanácsának alelnökébe. Soha ennyi vajdasági magyar fiatal nem igyekezett elsajátítani az angol nyelvet. Ugyanakkor, egyre hiányosabbak szerb nyelvismereteik. Ez együtt jelzi: nem javul, hanem inkább lazul a kapcsolat a kisebbségiek és a többségi nemzet között.
A szerb társadalmon belül mindig megvolt, de most – Hága kapcsán, de a romló szociális helyzet miatt is – újra erősödik az idegenellenesség. A magyar beszéd az utcán – sokkal többször, mint ezt média közhírré teszi – kemény, esetenként véres összetűzéseket vált ki a fiatalok között. A rövidebbet természetesen a magyar fél húzza. A rendőrség csak a legritkább esetekben lép közbe a gyengébb fél oldalán.
Miközben a helyi hatalomba beépülő magyar politikusok gárdája vígan osztozkodik a Vajdaság számára meghagyott magánosításból eredő olcsó kölcsönökön, s szedegeti a földre hulló morzsákat, nemzeti alapon beszűkülőben vannak a fiatalok, s egyáltalán az emberek közötti kapcsolatok.
Mindezt egy-egy erőtlen, tessék-lássék megnyilvánulástól eltekintve mély hallgatás övezi.
Kasza József, a VMSZ elnöke hiába ül egyik alelnökként a szerb kormányban, ha közben egy másik, szerb alelnök – most éppen Temerinben – a menekültek betelepítését egyengeti.
A multikulturalitás bajnokai a civilszervezetek jól fizetett, ötletgazdag lelkes aktivistái és az élet köszönő viszonyban sincsenek egymással. Hallgat a VMSZ nemzeti tanácsa is. Bizonyságául annak, hogy nem a vajdasági magyarság alapérdekeinek védelmében, hanem Djindjic-kabinet kisebbségi politikája eszközeként funkcionál.
Ebben a pillanatban, Szerbiában a kisebbségek ügye a kormány arculatépítő tevékenységének egyik kevésbé fontos szegmensévé vált.
A vajdasági magyarság és az autonómia címmel a múlt szombaton tanácskozást tartott két a tudományos és művelődési élettel foglalkozó, valamint egy a kisebbségvédelmi feladatokra vállalkozó civilszervezet. Nem mentesen minden reminiszcenciától, a régi egypártrendszerbeli vajdasági autonómiából kiindulva a részvevők mindenek előtt a Vajdaság autonómiájának esélyeit latolgatták. A magyar autonómiáról nemigen esett szó.
Kár volt az igyekezetért.
Aki kíséri a politikai történéseket, láthatja: a vajdasági parlament Djindjic Demokrata Pártja nélkül nem képes életre való autonómiakoncepciót kidolgozni.
A minap már másodszor fogadta el ugyanazt az eklektikus szöveget, amelyben jól megfér egymással egy teljességgel centralista elképzelés, s egy a régi nagyfokú vajdasági autonómiát idéző koncepció. Az egésznek természetesen így nincs semmi jelentősége. A vajdasági autonómia körül zajló, lázas tevékenységnek tűnő semmittevés legfeljebb arra alkalmas, hogy ébren tartsa az illúziókat a hiszékeny magyarokban. Mert szavazataikra még szükség lehet a közelgő választásokon.
Belgrádban ugyanis – Labusnak, a nemzetközi közösség első számú szerbiai rezidensének elképzeléseit követve – most már a Djindjic-kormány is azt tervezi, hogy az év végéig meghozzák az új szerb alkotmányt. Az pedig aligha irányoz elő az 1974. évi alkotmányhoz hasonló széleskörű autonómiát a Vajdaságnak.
Éppen ideje, hogy a vajdasági magyarság is szembesüljön a tényleges helyzettel. Azzal a ténnyel, hogy a vajdaságnak nem lehet olyan autonómiája, amely lehetővé tenné a vajdasági magyarság közösségként való megmaradását. S hogy megmaradását csakis a saját magyar autonómiája biztosíthatja.
Djindjic szerb kormányfő egyelőre eredményesen, a szerb nemzeti érdekeknek megfelelően politizál. S tegyük hozzá, ha a lopakodó nacionalizmusnak, aminek úgy tűnik, Djindjic szándékosan nem szab gátat, s amelynek a vajdasági magyarság egyöntetű ellenállásával kellene is szembe találkoznia (a mi hibánk, hogy ez nem történt meg), a szerb kormányfő politikai stratégiájában fontos funkciója van. Djindjic előre menekül. A szenvedélyek felszításával akarja bizonyítani a nyugati partnereinek, hogy nekik is érdekük Kosovo kérdésének mielőbbi megoldása. Ezt szolgálják a kezdetben csak a kosovoi szerbek kollektív jogaira vonatkozó, mára már Kosovo felosztását szorgalmazó szerb követelések.
A nyugatiak Djindjicet előbb megdorgálták, majd a minap beadták a derekukat. A nemzetköziek egy képviselője Belgrádban mintha az elmúlt hetekben mi sem történt volna, kijelentette: megkezdődhetnek a tárgyalások Kosovo jövőjéről. Azt ugyan nem mondta, hogy az idén ezek a tárgyalások be is fejeződhetnek, s azt sem, hogy azokon az amerikaiak is részt vesznek majd, ami a kosovoiak számára elengedhetetlen feltétel, de megtört a jég. Az Irak elleni háborúra készülődő nagyhatalmak megtették az első lépést egy majdani Kosovo Konferencia felé.
Ebben a helyzetben a kétpólusú magyar politikai elit hatalomba beépült szárnyának készséges asszisztenciája, s a tényleges magyar autonómia követelés mellőzése használhat ugyan Djindjicnek, de nem a vajdasági magyarságnak.
Miért nem azonosulnak?
A B92 rádió híre:
Friedrich Frischenschlager, az EBESZ magasrangú tisztségviselõje vasárnap kijelentette, Koszovóban mindaddig nem történik elõrelépés az etnikai viszonyok terén, míg az ottani szerbek nem illeszkednek be és nem azonosulnak Koszovóval. Az egykori osztrák védelmi miniszter, az osztrák és az európai parlament képviselõje a pristinai Koha Ditore lapnak nyilatkozva elmondta “mindaddig, míg nem készül el Koszovó, mint sajátságos entitású terület koncepciója, nem lesz elõrelépés egyik fél számára sem”. Friedrich Frischenschlager, az EBESZ magasrangú tisztségviselõje vasárnap kijelentette, Koszovóban mindaddig nem történik elõrelépés az etnikai viszonyok terén, míg az ottani szerbek nem illeszkednek be és nem azonosulnak Koszovóval. Az egykori osztrák védelmi miniszter, az osztrák és az európai parlament képviselõje a pristinai Koha Ditore lapnak nyilatkozva elmondta “mindaddig, míg nem készül el Koszovó, mint sajátságos entitású terület koncepciója, nem lesz elõrelépés egyik fél számára sem”.
A közvélemény meglepetéssel vette hírt, hogy Kasza József a VMSZ elnöke hajlandó a hágai bíróságon tanúskodni Seselj bűnperében. Hogy miről tanúskodna, erről önkéntesünk még nem nyilatkozott.
De ahhoz, hogy a két sokat próbált politikus nem szereti egymást, kétség nem fér. Emlékezetes, hogy Seselj nem régen a szerb parlamentben bizonyítékokat lobogtatva, bizonyos kifogásolható ingatlanvásárlások miatt támadta Kaszát.
Tudott dolog viszont, hogy miközben a történelmi VMDK alelnöke Vékás János és a az újvidéki körzet elnöke Papp Ferenc megjárták Herkócát, ahonnan Seselj és emberei éppen azokban a napokban zavarták el a horvátokat és a magyarokat is, Dr. Sepsey Csaba a szabadkai körzet elnöke pedig a szabadkai ellenállást szervezte, Kasza József a Milosevic-párttal kötendő „technikai koalíció” részleteivel foglalkozott.
Igaz, akkor még nem tudhatta, hogy Milosevic végül mégiscsak Seseljt juttatja majd a legkedvesebb ellenzéki vezető kétes értékű titulusához.
Mellékletek:
Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin
Dr. Dávid Ibolya, elnök MDF
Kovács László, elnök MSZP
Kuncze Gábor, elnök SZDSZ
Dr. Áder János, ügyvezető alelnök Fidesz – Magyar Polgári Párt
Budapest
Tisztelt Elnök Asszony, Elnök Úr, Alelnök Úr!
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt intézőbizottságának megbízásából arra kérem Önöket, hogy mint a magyar politikai elit vezető pártjainak vezetői járuljanak hozzá, hogy mire a Magyarország és a többi jelölt felvételi kérelme az EU tagállamokban a parlament elé kerül, a magyar társulási szerződéshez – csakúgy, mint Spanyolország – kapcsoljon Magyarország is egy kiegészítő Memorandumot. Ebben rögzítse magyar állam és a határon túli magyarok sajátos kapcsolatát, figyelembe véve a magyar alkotmányban rögzített felelősségét is. Számunkra az lenne a fontos, hogy ez a dokumentum lehetővé tegye, hogy Magyarország a nemzetközi politikai színtéren síkraszállhasson legalább a politikai perszonális autonómiáért, s adhasson kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak, akik ezt igénylik.
Értjük, és figyelembe vesszük Juhász Endre, leendő integrációs miniszter korábbi hasonló kérésünkre adott válaszát, mely szerint egy ilyen kiegészítő memorandum óhatatlanul ellennyilatkozatokat váltott volna ki, márpedig Magyarország érdeke, hogy nyilatkozatháború helyett saját hatáskörben rendezze a szomszédokkal a vitás kérdéseket. S azt is, hogy az EU leszögezi: e dokumentumok jogilag nem kötelező érvényűek.
Ezúton is jelezzük, hogy nem kívánunk Magyarország EU-csatlakozását veszélyeztető követeléssel fellépni. A kockázatmentes csatlakozás minden magyarnak érdeke.
Ugyanakkor indokoltnak érezzük, hogy kérésünket továbbra is fenntartsuk.
Tudjuk, hogy a kérésünknek megfelelő magyar lépésre a spanyolok már olyan példával szolgálnak, amely az EU-ban elfogadottnak számít. Másodszor, Spanyolország az általa csatolt kiegészítő memorandum alapján nemrégen konkrét lépéseket tett a határon túli spanyolok kettős állampolgárságának biztosítására. Az EU nem tanúsított ellenállást. Ha ez így van, akkor az EU részéről a spanyolhoz hasonló magyar dokumentumot sem érhet elvi kifogás.
Tudjuk, Magyarországot kettős állampolgáraitól nem egy óceán választaná el, s szomszédjai a könnyű szerrel szerzett zsákmány iránti ragaszkodással óvják jussukat, de ez az elvi helyzeten nem változtat. Amit szabad Spanyolországnak, legyen szabad Magyarországnak is. Az esetleges – szerintünk nem valószínű – ellen-kiegészítő Memorandumokról pedig el lehet majd diskurálni az EU-ban. Addig még valaki meg nem unja.
Tisztelt Címzettek!
A szarkazmus, ha annak vennék a fenti sorokat, nem sajátunk. Amit mondunk, azt a szorongatott helyzet mondatja velünk, amibe a vajdasági magyarság az elmúlt több mint egy évtizedben került. Részben, mert ebben az időszakban a magyar politikai elittől nem kapta meg autonómiatörekvéseinek olyan mérvű támogatását, amilyet remélt. Ezt kicsit kesernyés szájízzel, de tiszta szívvel, harag nélkül annak tudjuk be, hogy az EU-csatlakozás görcse a magyar politikai elitet is fogja már vagy tíz esztendeje. Azt kérjük, és egyben reméljük, hogy a csatlakozási referendum után a magyar politikai elit vezetői kérésünket újra megvitatják.
Mert azt, hogy a Juhász Endre által közölt kemény elutasító álláspont végleges lenne nem hisszük, pontosabban, nem akarjuk elhinni!
Felelősségünk tudatában, tisztelettel:
Temerin, 2003. február 25.
Ágoston András, elnök
tanácskozás
Újvidék, 2003. március 1.
Ágoston András:
Magyar (perszonális) autonómia és határmódosítás nélküli nemzeti integráció
(A Vajdasági Magyar Demokrata Párt autonómia-modelje)
A vajdasági magyarság a csöndes romlás állapotában van. A szerb választási törvény az öt százalékos küszöb megállapításával megakadályozza, hogy a szerb parlamentben magyar pártok színeiben a magyarok által megválasztott képviselők jelenítsék meg a kisebbségi közösség érdekeit. Koalícióra léphetnek ugyan a szerb pártokkal, de a koalícióban eleve csak alárendelt szerepet játszhatnak.
A Vajdasági Magyar Szövetség a szerb pártkoalíció tagjaként a korábbi egypártrendszer magyar vezetőit meghazudtoló eltökéltséggel tör politikai egyeduralomra. Ezt a törekvést a szerb koalíciós partnerek támogatják, mert a VMSZ hajlandó a szerb nemzeti érdekeknek megfelelően kezelni a vajdasági magyar közösséget. Erre jó példa a kisebbségi törvény meghozatala, melynek tervezetéből a közvetlen választások lehetőségét biztosító kisebbségi szavazók névjegyzékét a VMSZ „szakértőinek” tevőleges együttműködésével törölték. Az elektorok útján történő választás minőségi változást hoz a kisebbségi közösség politikai szubjektivitásának megvalósításában. Míg a vajdasági magyarok választási névjegyzékére feliratkozó szavazók többpárti, demokratikus választások útján létrehozhatnák saját kis parlamentjüket, addig a VMSZ nemzeti tanácsa olyan eszköz a szerb hatalom kezében, amelyben – a zártlistás szavazás miatt – e jelenleg éppen jobbközép irányultságú versenypárt belső ellenzéke sem juthat szóhoz.
A magyar (perszonális) autonómia demokratikusan megválasztott képviseleti szerve legitimitással rendelkezik arra, hogy feltárja kifejezze és képviselje a vajdasági magyarok önazonosságának megőrzésével összefüggő érdekeket. A VMSZ nemzeti tanácsa legális képződmény ugyan, de csak arra alkalmas, hogy közvetítse a szerb nemzeti érdekeket a vajdasági magyar közösség felé.
A vajdasági magyarok közösségként akarnak megmaradni a szerb többségű, többnemzetiségű Szerbiában. Ugyanakkor integrált része kívánnak lenni a Kárpát-medencében élő magyar nemzet egészének.
A VMDP ezért kettős kapcsolatrendszer létrehozatalát kezdeményezi, amelyben az egyik oldalon a magyar (perszonális) autonómia biztosítja e közösség megmaradását a szerb államban, a másikon a kettős állampolgárság és a hozzá csatlakozó kedvezmények révén integrált része lehet a magyar nemzetnek.
Ahhoz, hogy a kettős, elemeiben egymást kiegészítő kapcsolatrendszer működőképes legyen, Szerbiában létre kell hozni a magyar (perszonális) autonómiát, Magyarországon pedig lépéseket kell tenni, a kettős állampolgárság megfelelő formájának kimunkálására.
Mivel a szerb vezetőktől nem várható kezdeményezés, a Kosovo leszakadásával párhuzamosan a magyar kormányának lépéseket kellene tenni a nemzetközi politikai színtéren, hogy a vajdasági magyarok megkapják azt a perszonális autonómiát, ami valószínűleg kijár majd kosovoi szerbeknek is.
A magyar-szerb kétoldalú aktusban kellene rögzíteni a magyar (perszonális) autonómia alapelveit, a kísérő dokumentumaiban pedig az autonómia Statutumának lehetséges szövegét is.
Először, ki kell mondani, hogy a magyar (perszonális) autonómia magyarok által, többpárti választások útján létrehozott szervei feltárják, kifejezik és képviselik a vajdasági magyarság önazonossága megőrzésének szempontjából fontos érdekeket. Másodszor, a magyar (perszonális) autonómia az oktatás, a művelődés és a tájékoztatás területén úgy terjeszti ki illetékességét minden magyar polgárra, aki ezt a közösséget vállalja, hogy közben nem sérti sem az állam szuverenitását, sem pedig a többi vele együtt élő nemzeti közösség saját identitásának megőrzésére irányuló törekvését.
Harmadszor, a közképviseletnek ez a modellje nem követel területi elhatárolódást, ugyanakkor közjogi keretet ad, amelyben a vajdasági magyarok politikai közéletet élhetnek, s dönthetnek az önazonosságukat közvetlenül befolyásoló tevékenységekben.
Negyedszer, a képviseleti szerv tagjait azon vajdasági magyarok választják meg, akik feliratkoznak a vajdasági magyarok választási névjegyzékére. A magyar (perszonális) autonómia képviseleti szerve illetékességi körében kizárólag a vajdasági magyaroknak tartozik politikai felelősséggel.
A magyar (perszonális) autonómia modelljén keresztül a vajdasági magyarság szervesen illeszkedhet be a helyi szerb, illetve jugoszláv társadalom szerkezetébe, s vehet részt a magyar nemzet határmódosítás nélküli integrációjának folyamataiban.
Kapcsolódna a helyi társadalomhoz, mert:
- a vajdasági magyarok választási névjegyzékét az önkéntesség alapján a vajdasági magyarok maguk hozzák létre a megfelelő közigazgatási szervekkel együttműködve.
- a magyar (perszonális) autonómia modelljének működtetése állandó munkakapcsolatot tételez fel az állam szerveivel, elsősorban az illetékes kormánnyal, nemcsak az autonómia költségvetését illetően, hanem az államban működő általános ellenőrzési szervek illetékességének tekintetében is.
- a magyar (perszonális) autonómia intézményének illeszkednie kell a szerb, illetve a jugoszláv állam jogrendjéhez. A szerb illetve a jugoszláv állam teremti meg az autonómia jogi kereteit. A perszonális autonómia Statutumának a meghozatala természetesen a megválasztott képviseleti testület feladata, de hatálybalépése állami ellenjegyzés után történhet meg.
- a magyar (perszonális) autonómia – ha jól működik – gyakorlatilag szükségtelenné teszi a kisebbségi nemzeti pártok fellépését a szerb politikai színtéren. A magyarok, akik polgárként is be akarnak kapcsolódni a szerb állam politikai életébe, ezt az országos szerb pártok kereteiben is megtehetik. Ezzel egyneművé válik a szerb állam választási rendszere, másrészt a magyar pártok ott működhetnek, ahol erre természetes tér nyílik: a perszonális autonómia által megteremtett vajdasági magyar közéletben.
A magyar (perszonális) autonómia kapcsolódna Magyarországhoz is:
- a magyar (perszonális) autonómia Magyarország és a többi Kárpát-medencében élő nemzetrész felé intézményes formában jelenítheti meg a nemzeti közösség legáltalánosabb törekvéseit.
- A magyar (perszonális) autonómia szervei végeznék a kettős állampolgárságra irányuló kérelmek kezelésével összefüggő közigazgatási eljárás rájuk eső részét.
- A magyar (perszonális) autonómia szervei végeznék az intézményes kulturális kapcsolatokkal, s a magyarországi oktatási rendszerbe való bekapcsolódással összefüggő tevékenység rájuk háruló részét.
A vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan helyzetének ezt a két szintre kiterjedő megoldását a hazai, a magyarországi és nemzetközi politikai színtéren, a magyar szavazók csaknem egy harmadának támogatásával, jelenleg csak a Vajdasági Magyar Demokrata Párt képviseli.