|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. április 7.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
E Hírlevélben a vajdasági magyarság ezen alapérdekeit figyelembe véve vizsgáljuk a politikai eseményeket és tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a szabadkai Nyitott Ajtó, más civilszervezetek valamint az „Autonómia” meg a többi polgári kör tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, amelyeket a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó (Kókai Péter) és a Hét Nap (Dudás Károly) bojkottál.
Figyeljük a más határon túli közösségekben zajló eseményeket. Magyarországon pedig a remélhetőleg sikeres EU-csatlakozási népszavazás után, a csatlakozási görcs megszűntével, a politikai elit határon túli közösségekkel kapcsolatos stratégiájának alakulását is.
Köszönjük az észrevételeket. Kérjük, hogy a levélírók jelezzék, engedélyezik-e levelük egészben, vagy részben történő közlését.
Figyelem!
A VMDP tevékenységéről szóló hírekkel találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
Rendkívüli állapot, a támogatott
Erre még nem volt példa a Balkánon.
Zoran Djindjic miniszterelnök meggyilkolása után a szerb kormány rendkívüli állapotot vezetett be. A gyilkosok, voltaképpen a maffia utáni hajsza, s a Zoran Zivkovic új miniszterelnök által foganatosított határozott intézkedések láttán bevezetését a nemzetközi tényezők egyöntetűen támogatják. S ami a legfontosabb, a rendkívüli állapot bevezetését a polgárok 73 százaléka is indokoltnak látja.
A maffiára mért csapás – legalább is eddig – feltűnően jó eredményeket hozott. A legerősebb, a milosevici hatalommal leginkább összefonódott zimonyi maffia megroppant. De el kell vágni a hadseregbe vezető szálakat, s fel kell számolni a surcini és a „sima” gazdasági maffiát is.
Az azonban már most elmondható, hogy a jogrendszerben uralkodó zűrzavar miatt, a változások, a látványos letartóztatások, a zimonyiakkal szoros kapcsolatban álló kulai halálbrigád felszámolása de maga az igazságszolgáltatásban zajló tisztulási folyamat is, csak a rendkívüli állapot bevezetése után következhetett be.
Jön a segítség, de a feladatok megmaradnak
Zoran Zivkovic új szerb kormányfő és kormányának máig lankadatlan lendületét méltányolja a nemzetközi közösség. Az Európa Tanács történetében nem történt meg, hogy olyan államot fogadjon be soraiba, amelynek egy részében rendkívüli állapot van érvényben. Baj nélkül múlt el a korábban D-napként emlegetett március 31-ei határidő, amelyet a nemzetközi közösség szabott meg az országnak a Hágai vádlottak leszállítására. Nincs új szerb lakója a hágai börtönnek, Szerbia-Montenegró mégis megkapta az esedékes pénzügyi injekciót. Sőt! Kapott ráadást is.
Ugyanakkor látszik, hogy a legfontosabb témákban nincs pardon. A napokban újra indult a Koszovo helyzetének végleges rendezését célzó tárgyalássorozat előkészítése. Michael Steiner a Koszovói megbízott azonban jelezte: a Kosovo elszakadását segítő, már tervezett lépéseit mindenképpen megteszi. Fenntartja a nemzetközi közösség a hágai bírósággal való együttműködésre vonatkozó követelését is. Ezt respektálva a Szerbia-Montenegró államalakulat kormányának első rendes ülésén olyan törvénymódosítási javaslat született, amely lehetővé teszi további háborús bűnösök kiadatását is.
Bátor legény…
Miközben a vezető szerb politikai elit hanyag eleganciával nyugtázza a folyósított nyugati segélyt, Zoran Zivkovic új szerb kormányfő a kedvező széljárást kihasználva Athénben – nehogy az elbízza magát – szemrehányást tett a nemzetközi közösségnek, mondván, hogy míg Szerbia teljesítette kötelezettségeit, ez nem mondható el a nemzetköziekről. Az érintettek eddig nem reagáltak.
A semleges megfigyelő azonban érzékelheti a rendkívüli állapot miatt lefojtott, mégis a szinte kézzel fogható politikai feszültséget.
Megszületett az új szerb alkotmány meghozatalának eljárását szabályozó törvény tervezete, s az Alkotmányozó Bizottság leendő elnöke már kijelentette: őszre az alkotmánytervezet is elkészülhet. Ugyanakkor Kostunica a felvilágosult szerb nacionalisták képviseletében TV-interjúban hangoztatta elégedetlenségét. Hogy mivel elégedetlen? Kimondottan a szerinte indokolatlanul szelektív maffiaellenes intézkedésekkel. Mire, vagy kire gondol? Erről nem beszélt. A nyugtalanító az, hogy a riporter meg sem kérdezte tőle.
Annyi biztos, hogy a közvélemény-kutatási adatok most a meggyilkolt miniszterelnök pártját mutatják a legnépszerűbbnek. A Demokrata Párt ugyanis nagyobb választói szimpátiát mondhat a magáénak, mint az összes többi párt együttvéve.
A vajdasági magyarság figyel és kivár
Nem mintha visszatérhetnének a korábbi állapotok, hisz ez mégiscsak lehetetlen, de ha az új miniszterelnök által vezetett szerb kormány lendülete megtörik, elsekélyesedhet a történelmi léptékkel mérve is jelentős akció. Ez az, ami a vajdasági magyarokat óvatossá teszi.
Ilyesvalami járhat a nemzetköziek fejében is, hisz bizonyára nem véletlenül újabb kemény akciót indítottak Bosznia-Hercegovinában. A szerb entitás politikusait szorongatják, s azok hiába méltatlankodnak. Lassan, de biztosan szűkül a Karadzsicot, az egyik legkeresettebb szerb háborús bűnöst körülvevő védelmi gyűrű. Ezt célozza az Iraknak szóló katonai szállítások, valamint a villanygazdaságban leleplezett állami méretű visszaélések leleplezésével kapcsolatos nemzetközi nyomás is. Végső soron a nemzetközi közösség a szerb entitás hadseregének különállását igyekszik megszüntetni. Hogy Bosznia-Hercegovina végre rendes állammá váljon.
Nagy a csönd Montenegróban. Vagy, mert ott maffiagondok nincsenek, vagy, mert nem beszélnek róluk.
Kirajzolódik tehát egy átfogó, az egész térségre kiterjedő nemzetközi akció (ide sorolható Steiner Kosovo önállósulását célzó intézkedéscsomagja is) amely azt bizonyítja, hogy nyugat újra kezébe akarja venni az irányítást.
Az októberi félfordulat után a vajdasági magyarság két és fél évig hiába várta a folytatást. Jó lenne látni a teljes fordulatot, hisz erre várunk már a balkáni háborúk kezdete óta. Csak most is ne csalatkozzunk!
Újabb pofon a VMSZ nemzeti tanácsának
Hírlevelünk 12. számában már rámutattunk, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) s a szerb hatalom ellenőrzése alatt létrehozott magyar nemzeti tanács kénytelen kelletlen tudomásul vette: a tájékoztatás területén nem kap jogosítványokat. Ígérni ígér a szerb hatalom, csak ki kell várni a két-három évet, hogy megérjen a helyzet. A jogkörök átruházására, netán az újabb elodázó döntés meghozatalára.
Legújabb hír, hogy az oktatási intézmények alapítói jogát visszakapja a Vajdaság. De a tartománynak esze ágában sincs létrehozni a magyar iskolahálózatot, még kevésbé átadni az alapítói jogot a VMSZ nemzeti tanácsának.
A VMDP által a magyar (perszonális) autonómia hatáskörébe követelt tevékenységi terület közül tehát kettő, az oktatás és a tájékoztatás már oda van. Megmarad a művelődés. Ezt a szerb hatalom nem kívánja a saját hatáskörébe vonni. Mert azt már úgyis Magyarország pénzeli. S ezt a területet a jelenlegi magyar politikusok mellett tilalmakkal is lehet kezelni. Például a könyvbehozatal máig érvényes tilalmával.
A VMSZ politikusai Kasza Józseffel az élen szokás szerint hallgatnak. Pedig a tartományi képviselőházban a magyaroknak soha ennyi képviselője nem volt és nem is lesz, mint amennyi most van.
Bezárul a kör
Néhány évvel ezelőtt a Vajdaság kivételnek számított. Az, hogy magyar politikai elitje kétpólusúvá vált, és több pártban foglal állást a magyar autonómia mellett, vagy ellene, s hogy van egy-két szerb párt, amelyek a tartomány autonómiájának demagóg szorgalmazásával akarnak magyar szavazatokhoz jutni, sokak számára Budapesten, de másutt is a Kárpát-medencében, amolyan kuriózumnak tűnt.
Mára a helyzet megváltozott. Erdélyben és Kárpátalján is kétpólusú a magyar politikai elit, s van, vagy jelentkezhet olyan többségi párt, amely magyar jelölteket állítva próbál magyar szavazatokat szerezni.
Emlékezetes, hogy a Vajdaságban is voltak sokan, akik így morfondíroztak: minek kerüljünk összeütközésbe a szerbekkel a történelmi VMDK, vagy most a VMDP irányvonalát követve, amikor ott van nekünk a jó Nenad Canak és pártja. Meg a Vajdasági autonómia.
Éveknek kellett eltelnie, míg kölcsönösen belátták, mind Canak, mind pedig a vajdasági magyarok, hogy nem tudják egymást boldogítani.
Úgy látszik, az erdélyi magyaroknak most ugyanezt az utat kell végigjárniuk. Hacsak nem bizonyulnak okosabbnak a vajdaságiaknál.
Mert jön az Erdélyiek Pártja. Sabin Gherman, a bejegyzés előtt álló párt leendő elnöke már nyilatkozott: „A kapcsolatépítés tekintetében nem érdekel sem a Nagy-Románia Párt, sem az RMDSZ”. Ő, mint mondja, a regionalizmus híve. S be akarja gyűjteni az RMDSZ-el elégedetlen magyarok szavazatait. Csakúgy, mint Nenad Canak akarta a Vajdaságban.
Mellékletek:
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Szabó Vilmos
határon túli magyarokért felelős politikai államtitkár
Miniszterelnöki Hivatal
Budapest
Tisztelt Államtitkár Úr!
A múlt héten megkaptam a státus- vagy kedvezménytörvény új szövegének tervezetét.
Összehasonlítottuk a jelenleg érvényben levő és az új szöveget. Az erre vonatkozó állásfoglalást a Vajdasági Magyar Demokrata Párt választmánya fogja véglegesíteni.
Tekintettel Németh Zsolt tegnapi kijelentésére, miszerint ez a szöveg a Fidesz – MPP számára úgy, ahogy van elfogadhatatlan, valamint az elmúlt időszakban megfogalmazott kisebbségi észrevételekre, engedje meg, hogy egy szerintem kruciális kérdésre már most reagáljak.
A kérdés szerintem az, hogy egy a tervezet szövegével azonos, vagy megközelítően azonos, valójában új törvény megfelelhet-e az annak idején a magyar a parlamentben óriási többséggel megszavazott közös céloknak?
Ebben a pillanatban úgy látom, nem.
Formálisan semmiképpen, hiszen az elmúlt időszakban bebizonyosodott: nehéz az adott témában előre lépni még akkor is, ha a törvényszövegben megfogalmazott célok támogatottsága több mint kilencven százalékos. A jelenlegi helyzetben, a kisebbségi állásfoglalásoktól és a nagyobbik ellenzéki párt kinyilvánított ellenvéleményétől függetlenül meghozható ugyan a legfontosabb elemeiben új törvény, de minek? Végrehajtása – a magyar-magyar vonatkozású előzmények, valamint a román és a szlovák ellenállás miatt – legfeljebb elhanyagolható eredményekre vezetne.
Még nagyobb baj lenne, s ez már a tartalomra vonatkozó észrevétel, hogy a kisebbségi közösségek képviselőinek felsorakozása az egyik, vagy a másik parlamenti oldal mellett, nem csökkentené, inkább növelné a nemzeti célok, s általában a nemzetstratégia dolgában máris meglevő feszültségeket. A határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamata immár visszafordíthatatlanná vált, s a folyamat lassítása vagy akadályozása közös nemzeti cél nem lehet.
Tisztelt Államtitkár Úr!
Eljött az ideje annak, hogy a sikeres népszavazást követően, előbb a magyar politikai elit illetékes képviselői majd a Máért, áttekintse, mi az, ami az új helyzetben, Magyarország EU-csatlakozása után lehetővé teszi a határon túli kisebbségi közösségek problémáihoz való differenciált viszonyulást. A vízumkérdés csak egy eleme a problémahalmaznak, amellyel az EU-tag Magyarország és a határon túli kisebbségek szembetalálják magukat. Az évszázad első évtizedének a kérdése azonban nem ez, hanem az, hogy Magyarország csak egy országként, vagy kisebbségeivel együtt kíván-e elhelyezkedni Európában?
Abban a reményben, hogy a kormány halogató taktikája a státus- illetve kedvezménytörvény ügyében valamint a tény, hogy a törvény ügye nem szerepelt a Verheugen és a magyar politikai elit képviselői villásreggelijének menüjében már az új idők előszeleként értelmezhetők, tisztelettel:
Temerin, 2003. április 2.
Ágoston András
(A dokumentumot a Magyar Szó és Hét Nap bojkottálta.)
CSORBA Béla:
FÉLSZEMŰEK KÖZÖTT VAK A KIRÁLY
Tomán László az Aracs februári számában mintegy tizenöt sort szentel a Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának és annak, hogy vannak, akik nem helyeslik. Ő pedig nem helyesli, hogy mások nem helyeslik, noha elismeri, hogy az elektorok általi megválasztás nem volt a legdemokratikusabb. Ámde állítását nyomban vissza is vonja, mondván, hogy „az USA elnökét is elektorok választják”. Csakhogy „mecsoda különbség”, mondhatnánk nem kis malíciával! A két választási rendszernek ugyanis édeskevés köze van egymáshoz, de a tárgyunk szempontjából legfontosabb különbség az, hogy az amerikai választópolgár tudja, az általa megválasztott elektorok fogják megválasztani az elnököt. A Magyar Nemzeti Tanács elektorait viszont nem elektoroknak választották meg, hanem községi, tartományi, köztársasági és szövetségi képviselőknek, méghozzá nem is mindig a magyarok. A Nemzeti Tanács elektorait később nevezték ki elektoroknak, mint ahogyan megválasztásukra – egészen más célból – sor került. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a „mi” elektoraink egy jelentős hányada még a fent említett megmérettetés szabályainak sem tett eleget a törvény nagyfokú hiányosságai miatt. Így tehát egyáltalán nem véletlen, hogy félszeműek között vak a király.
Tománt láthatóan bosszantja, hogy van olyan párt is, amely követeli, állítsák össze a magyar választók névjegyzékét. Erről a pártról viszont teljesen tévesen (amit vagy tudatlansága, vagy az e párttal szemben dédelgetett előítéletei okoznak), azt állítja, hogy a legutóbbi képviselő-választáson alig kapott szavazatot. Feltételezem, hogy Tomán a VMDP-re gondol. Ha viszont így van, akkor ki kell ábrándítanom: a VMDP ugyanis a körülbelül százezerre becsült leadott magyar szavazatszámnak egy harmadát szerezte meg, s ez olyan arány, amit a demokrácia játékszabályai szerint mindenütt respektálnak. Nagyfokú rosszindulat kell ugyanis ahhoz, hogy valaki semmibe vegye azon törekvéseket, amelyeket minden harmadik vajdasági magyar szavazó támogat. E törekvések egyike a magyar választói névjegyzék is. Ennyit Tomán szónoki kérdésére, hogy a VMDP „milyen alapon” követelőzik. Hát ezen az alapon. A minden harmadik leadott magyar szavazat jogán. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a VMDP egyedül indult a választásokon, míg a VMSZ szerb pártokkal koalícióban, ezért utóbbi párt valóságos támogatottságáról releváns adatokkal senki sem rendelkezik, ami természetesen nem jelenti azt, hogy lebcsülném szavazóbázisát.)
S hogy milyen törvény szerint kell összeállítani a névjegyzéket? Szerintem ennek elkészítését EGYETLEN TÖRVÉNY SEM AKADÁLYOZZA. Csupán a politikai akarat hiányzik az egyetlen szerbiai magyar kormánypárt részéről, miként a VMSZ akaratgyönge érdekérvényesítése és politikai megalkuvása tette lehetetlenné egy a mainál sokkal jobb kisebbségi törvény meghozatalát is.
Ami pedig a magyarok névjegyzékek alapján történő kiirtásának paranoiás rémálmát illeti, ebben nincs semmi új. Tomán csak a VMSZ egyik vezérének ötletét (a marhavagonokba pakolt magyarokról) duzzasztja tovább a hiperbola szabályai szerint.
Komolyan gondolja Tomán László úr (és a többiek), hogy a harmadik évezredben akármely totalitárius diktatúrának szüksége lesz a választói névjegyzékre, ha egy kisebbséget ki akar irtani? Hiszen az államaparátus már ebben a pillanatban is tökéletes biztonsággal ki tudja szűrni a magyarokat (vagy bármelyik kisebbséget, társadalmi réteget), ha akarja, a meglevő nyilvántartások alapján.
Nekik igazán nincs szükségük a magyarok választói névjegyzékére, nekünk viszont annál inkább. Ugyanazon jogon és ugyanazon okból, amelynek okán-jogán azt például a szlovéniai magyarok is megalkothatták.