|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. április 14.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
E Hírlevélben a vajdasági magyarság ezen alapérdekeit figyelembe véve vizsgáljuk a politikai eseményeket és tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a szabadkai Nyitott Ajtó, más civilszervezetek valamint az „Autonómia” meg a többi polgári kör tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó (Kókai Péter) és a Hét Nap (Dudás Károly) bojkottál.
Figyeljük a más határon túli közösségekben zajló eseményeket. Magyarországon pedig az EU-csatlakozási görcs enyhülésére számítva a politikai elit határon túli közösségekkel kapcsolatos stratégiájának alakulását.
Köszönjük az észrevételeket. Kérjük, hogy a levélírók jelezzék, engedélyezik-e levelük egészben, vagy részben történő közlését.
Figyelem!
A VMDP tevékenységéről szóló hírekkel találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
Minden kedves olvasónknak kegyelemteljes Húsvéti Ünnepeket kívánunk!
Út a huszonegyedik századba
Magyarország az EU-csatlakozással zárhatja le a huszadik századot. A szombati népszavazás döntő lépés volt a cél megvalósításához vezető úton. Kezdődhet a 21. század.
Kezdetben a történelmi VMDK-ban, majd a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban alakult ki egyöntetű álláspont: Magyarország mielőbbi EU-csatlakozása nemzeti ügy.
Két okból is fontos a nemzet számára az EU-csatlakozás.
Az esetleges átmeneti nehézségek ellenére Magyarország olyan közösségbe kerül, amelyben ország lakosai, de belátható időn belül a nemzet egésze bizonyíthatja: nem volt véletlen a külföldre szakadt magyarok oly gyakran tapasztalt sikeres helytállása az új körülmények között. A történelmi sorscsapások ellenére a magyar nemzet egy évezred óta megállja helyét Európában, európaiként.
Másrészt, a határon túli magyar közösségek – miután Magyarország tartósan elhelyezkedhet Európában – saját autonómiatörekvéseik előbbre vitelében reménykednek. Ha megszűnik az a politikai görcs, ami miatt a magyar politikai elit az EU-csatlakozási küzdelmek idején mellőzte a kisebbségek autonómiatörekvéseit, új időszak kezdődhet a kisebbségi közösségek, így a vajdasági magyarság magyar (perszonális) autonómia iránti igényének érvényesítésében is. A VMDP reméli, hogy Magyarország az EU-csatlakozása után is szorgalmazza a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának továbbvitelét. S ezzel serkenti a kettős kapcsolatrendszer létrejöttét, melyben a kisebbségi közösség politikai autonómia keretei között élheti meg magyarságát, és teremthet szoros kapcsolatot az anyaországgal, miközben tagjai alkotó módon kapcsolódhatnak be a helyi társadalom életébe.
Magyarország EU-csatlakozása után leereszkedik ugyan a schengeni vasfüggöny, de a vajdasági magyarok hisznek benne, hogy anyaországunk helyét meglelve Európában a kettős állampolgárság megfelelő formájával hozzájárul majd a nemzet határmódosítás nélküli egyesüléséhez. Hogy a 21. században meghaladhassuk a trianoni traumát.
Történelmi szerencse
A „Hágai Testvériség” tényleges, vagy csak fantázia nevű, most már bizonyítottan állami maffia-tömörülést Milosevic illetve a felesége, majd Seselj, a szerb radikálisok jelenleg Hágban tartózkodó vezére irányította. A szerb kormányzati oldal újabban Kostunica volt jugoszláv államelnök pártját is ebbe a „hazafias blokkba” sorolja be.
A szerb rendőrség közleményeiben a Hágába távozott vezetőkön, valamint a Djindjic-gyilkosság közvetlen megszervezője, a szerbiai maffia, egyelőre szökésben levő, vezérén kívül megjelentek Kostunica tanácsadói, valamint a hadsereg biztonsági szolgálatának egynémely csúcsvezetője is.
A maffiózókkal kapcsolatot tartó politikusok nevei között viszont megjelent Djindjic egyik legközelebbi munkatársának, Jovanovic kormányalelnöknek a neve is. Az alelnök egyik fő maffiózóval ápolt baráti kapcsolataira vonatkozó állítást azonban igen energikusan cáfolta maga a szerb belügyminiszter, a maffiaelleni „Szablya” hadművelet közvetlen irányítója. Sőt, Mihajlovic belügyminiszter azt állítja, hogy Jovanovic Djindjic után második volt a kivégzendők listáján.
S ezzel a történet eljutott a Milosevic leváltását követő félfordulat idején kialakult alapképlethez: Szerbiában újra két politikai blokk áll szemben egymással. Az egyiket a Demokrata Párt vezeti (ennek volt elnöke a meggyilkolt szerb miniszterelnök), a másikat Kostunica Szerb Demokrata Pártja.
Azt csak helyeselni lehet, hogy a „Szablya” lecsap a politikai szféra ismert személyiségeire is. Azzal a feltétellel, hogy nem áll meg a levegőben, ha történetesen a kormányzat valamelyik képviselője ellen merülnek fel megdönthetetlen bizonyítékok.
Történelmi szerencse, hogy a nemzetközi Nagy Testvér figyel, anyagilag is segít, s remélhetőleg beavatkozik, ha a maffia elleni akció netán a belháború felé venné az irányt. Mert rendet kellene tenni a hadseregben, meg Montenegróban is.
Jó lenne, ha nem bizonyulna alaptalannak a szerb állampolgárok, közöttük a magyarok reménye, hogy a maffiával való, a nyugat által ellenőrzött leszámolás sikeres lesz, s – ha hinni lehet Szerbia és Montenegró külügyei irányítóinak – az államközösség felkerülhet a schengeni „fehér listára”. Át kellene már lépni – ha némi segítséggel is – a huszonegyedik századba!
Hűvös a balkáni április
- Triesztben voltam, hogy megakadályozzam egy Milo Djukanovicra és Irakra vonatkozó botrány kirobbanását – felelte Andrija Jovicevic volt montenegroi belügyminiszter arra sajtóban elhangzott vádra, miszerint Triesztben egy újságírónak százezer eurót fizetett, hogy leállítsa egy botránynak a kibontakozását, amely őt magát hozta volna súlyos helyzetbe.
Ezzel a nyilatkozattal továbbgördül a vita, amelyet a leváltott belügyminiszter indított el, amikor néhány hónapos hallgatás után a nyilvánosság elé lépett. Nem kevesebbet állított, mint hogy a jelenlegi montenegrói hatalom nem akar leszámolni a maffiával, különösen nem a saját soraiban meghúzódó bűnözőkkel. A nyilatkozatot követő több napos kínos csendet Djukanovic montenegrói kormányelnök is megtörte. Ugyan már - mondta -, ilyesmiről, hogy a hatalom akadályozta volna meg a belügyi szerveket, illetve a volt belügyminisztert a bűn és a bűnösök üldözésében, szó sincs.
Ha valaki értetlenül olvassa a fentieket, nem benne van a hiba. Nem az olvasó fejében, hanem a valóságban keveredtek össze a dolgok. A Balkánnak ezen a részén a szem- és fültanú olyan eseménysort figyelhet meg, amelyben keresve sem található nyugati értelemben vett rendszer, logika.
Az egyik vajdasági magyar politikus mondta a minap, hogy ő már mindenkiről elhisz minden rosszat. S örül, ha azokról, akik neki szimpatikusak, kiderül, hogy hamisan vádolták meg őket.
A közvélemény reménykedik. Azt szeretné, ha most az egyszer a nagy halak is fennakadnának. Itt tartunk ma, 2003 hűvös tavaszán magyarok és nem magyarok a Szerbia és Montenegró államközösségben.
( A Magyar Szó és a Hét Nap nem közölte)
Általános vélemény a vajdasági magyarok között, hogy ők – néhány kiváltságos családot kivéve – kimaradnak a szerbiai privatizációból. Ezzel kapcsolatban Ágoston András, a VMDP elnöke nyílt levelet intézett Pásztor Istvánhoz, aki a VMSZ kormányzati felelősségvállalásának keretében felelős vezetőként döntően befolyásolhatja a privatizációból a Vajdaságnak juttatott fejlesztési pénzek elosztását. A levélben, amelyre a mai napig nem érkezett válasz, a több között ez áll:
„Bizonyára észlelték már, hogy nagyon sok a mendemonda az Ön által irányított vajdasági fejlesztési alap pályázataival kapcsolatban.
Ahogy ez már a pénzügyekkel kapcsolatban lenni szokott, főleg azok emelnek kifogásokat, akik vesztettek, akiket elutasítottak. Elhangzanak teljességgel indokolatlan észrevételek, de – különösen a magyarok esetében – a konkrét és pontos információk hiánya jól érzékelhető.
Önök április elején indították a negyedik fejlesztési pályázatot. Jogi és természetes személyek, vállalkozók részére.
Úgy gondolom, hogy néhány alapvető információ közlésével nagyban hozzájárulhatnának ahhoz, hogy a magyar érdekeltek és a vajdasági magyar közvélemény előtt világos kép alakuljon arra vonatkozólag nem éri-e hátrányos megkülönböztetés a magyar pályázókat, csak azért mert magyarok, vagy, mert eleve kisebb tőkeerővel rajtolnak az alapjában véve kedvező feltételekkel adott fejlesztési hitelek megszerzéséért.
Szerintem nem lehet akadálya annak, hogy a nyilvánosság is megtudja, milyen a vajdasági vállalkozások nemzetiségi összetétele? Mekkora tőkeerővel rendelkeznek a legnagyobb nemzeti közösségek? Tudom, vannak vegyes vállalkozások is, amelyek külön kategóriát képeznek, de ez nem ok az átfogó információ közzétételének mellőzésére.
Azután, jó lenne tudni, milyenek az eddigi tapasztalatok? Milyenek a nemzeti arányok a gyakorlatban a pályázók és a nyertesek között? Milyen a pályázó vállalkozók csoportjának nemzeti összetétele? Mekkora a nemzeti közösségenként igényelt fejlesztési hitel? Milyenek ezek az arányok a pályázat nyerteseinek csoportjában? Igaz-e hogy a szerbek vezetnek mind a pályázók, mind pedig nyertesek kategóriájában? Vannak-e akik már többször is nyertesként futottak be az Ön által felügyelt pályázatokon?
Tudom, elvben a gazdaságosság, a pályázatok minősége kellene, hogy eldöntse melyik pályázat jó és melyik nem. A gyakorlatban bizony nem így van. De, ha az Ön által vezetett pályázat esetében ez mégis így lenne, a nemzeti közösségek gazdasági felemelkedésének arányos támogatása olyan politikai feladat, amelyet egy többnemzetiségű Vajdaság kormánya nem mellőzhet. A kérdés az, miért nincsenek idevágó adatok?
Tisztelt Alelnök Úr!
Ön egyike a Vajdasági Magyar Szövetség legbefolyásosabb személyiségeinek.
Javasolta-e, hogy a VMSZ, amely kormányzati felelősséget vállalt, de formálisan nem mondott le a vajdasági magyarság anyagi érdekeinek képviseletéről sem, valamelyik vezető testületében megvizsgálja ezeket az általam is feltett kérdéseket? Azért kérdem, javasolt-e Ön ilyen vizsgálatot, mert tudtommal a VMSZ elnöke – jóllehet ez az ő tisztsége lenne – ilyen napirenddel nem hívott össze testületi ülést a szervezetben.
Abban a reményben, hogy ezeket a közérdeklődésre is számot tartó kérdéseket nyilvánosan megválaszolja, tisztelettel:
Temerin, 2003. április 8.
Ágoston András, elnök”
Mellékletek:
A Máért szakértői a héten egyeztetnek a Státus- vagy Kedvezménytörvény módosításáról. Mellékelünk két (egy új, s egy korábbi), a témával összefüggő VMDP dokumentumot. Az alábbi levélről sem a Magyar Szó, sem a Hét Nap nem tett említést.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
határon túli magyarokért felelős politikai államtitkár
Miniszterelnöki Hivatal
Budapest
Tisztelt Államtitkár Úr!
A múlt héten megkaptam a státus- vagy kedvezménytörvény új szövegének tervezetét.
Összehasonlítottuk a jelenleg érvényben levő és az új szöveget. Az erre vonatkozó állásfoglalást a Vajdasági Magyar Demokrata Párt választmánya fogja véglegesíteni.
Tekintettel Németh Zsolt tegnapi kijelentésére, miszerint ez a szöveg a Fidesz – MPP számára úgy, ahogy van elfogadhatatlan, valamint az elmúlt időszakban megfogalmazott kisebbségi észrevételekre, engedje meg, hogy egy szerintem kruciális kérdésre már most reagáljak.
A kérdés szerintem az, hogy egy a tervezet szövegével azonos, vagy megközelítően azonos, valójában új törvény megfelelhet-e az annak idején a magyar a parlamentben óriási többséggel megszavazott közös céloknak?
Ebben a pillanatban úgy látom, nem.
Formálisan semmiképpen, hiszen az elmúlt időszakban bebizonyosodott: nehéz az adott témában előre lépni még akkor is, ha a törvényszövegben megfogalmazott célok támogatottsága több mint kilencven százalékos. A jelenlegi helyzetben, a kisebbségi állásfoglalásoktól és a nagyobbik ellenzéki párt kinyilvánított ellenvéleményétől függetlenül meghozható ugyan a legfontosabb elemeiben új törvény, de minek? Végrehajtása – a magyar-magyar vonatkozású előzmények, valamint a román és a szlovák ellenállás miatt – legfeljebb elhanyagolható eredményekre vezetne.
Még nagyobb baj lenne, s ez már a tartalomra vonatkozó észrevétel, hogy a kisebbségi közösségek képviselőinek felsorakozása az egyik, vagy a másik parlamenti oldal mellett, nem csökkentené, inkább növelné a nemzeti célok, s általában a nemzetstratégia dolgában máris meglevő feszültségeket. A határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamata immár visszafordíthatatlanná vált, s a folyamat lassítása vagy akadályozása közös nemzeti cél nem lehet.
Tisztelt Államtitkár Úr!
Eljött az ideje annak, hogy a sikeres népszavazást követően, előbb a magyar politikai elit illetékes képviselői majd a Máért, áttekintse, mi az, ami az új helyzetben, Magyarország EU-csatlakozása után lehetővé teszi a határon túli kisebbségi közösségek problémáihoz való differenciált viszonyulást. A vízumkérdés csak egy eleme a problémahalmaznak, amellyel az EU-tag Magyarország és a határon túli kisebbségek szembetalálják magukat. Az évszázad első évtizedének a kérdése azonban nem ez, hanem az, hogy Magyarország csak egy országként, vagy kisebbségeivel együtt kíván-e elhelyezkedni Európában?
Abban a reményben, hogy a kormány halogató taktikája a státus- illetve kedvezménytörvény ügyében valamint a tény, hogy a törvény ügye nem szerepelt a Verheugen és a magyar politikai elit képviselői villásreggelijének menüjében már az új idők előszeleként értelmezhetők, tisztelettel:
Temerin, 2003. április 2.
Ágoston András
***
Magyar Szó
2002.szeptember 25.:
A sátustörvény betöltötte hivatását
A VMDP értékelése
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt csakúgy, mint a
Kárpát-medencében élő magyarok többsége, nagy érdeklődéssel kíséri a magyar
kormánynak a státustörvény újratárgyalásával összefüggő tevékenységét.
Figyelembe véve az elhangzott véleményeket, a VMDP megnyugvással veszi
tudomásul, hogy a magyar tárgyalók nem mondtak le arról, ami a törvény lényege,
a magyarigazolványról és ezzel összefüggésben a határmódosítás nélküli nemzeti
integráció folyamatáról. Ugyanakkor úgy látja, hogy a román és a szlovák felek
pont itt kívánnak engedményeket kicsikarni.
Jó kompromisszumra ebben a kérdésben nincs és nem is volt kilátás. Ha lett
volna, az Orbán-kormány bizonyára élt volna ezzel a lehetőséggel.
A VMDP úgy látja, hogy a státustörvény lényegében már betöltötte hivatását. A
magyarigazolvány érzékelhetővé tette a magyarok tömegei számára az együvé
tartozás felemelő érzését és visszafordíthatatlanná a Kárpát-medencében élő
magyarok határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának folyamatait. A
támogatások rendszere azonban a magyarigazolványtól részben vagy egészen
függetlenül is érvényesíthető.
Indokolatlan lenne egyoldalú engedményeket tenni bizonyos ingatlanok ügyében,
vagy kötelezettséget vállalni például a magyar parlament összetételére
vonatkozóan, s megbolygatni a bevett képviseleti rendszer intézményeit.
A két- vagy háromoldalú tárgyalások természetesen tovább folytathatók, de a
kétes értékű eredmények helyett jó lenne továbblépni. Hogy pontosan milyen
irányba, azt egy-egy kisebbségi közösség tényleges szükségleteitől kellene
függővé tenni. Hiszen már eddig is bebizonyosodott, hogy a határon túli magyar
közösségek helyzetét egyre nehezebb egységes szemlélettel vizsgálni. A
vajdasági magyarság szempontjából Magyarország EU-csatlakozása hátrányos
változásokat is hoz. Ha leereszkedik schengeni vasfüggöny, ez minden bizonnyal
a vajdasági és a kárpátaljai magyarokat sújtja elsősorban. A VMDP szerint újra
meg kellene vizsgálni, van-e lehetőség arra, hogy a magyarigazolvány alapján
vagy a nélkül is lehetőség nyíljon arra, hogy a vajdasági magyarok -- azok,
akik ezt akarják -- letelepedés nélkül is kérhessék a magyar állampolgárságot.