|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. április 28.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
E Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a szabadkai Nyitott Ajtó, más civilszervezetek és az Autonómia meg a többi polgári kör tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, amelyeket a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál.
Azokat, akikhez elér ez az üzenet, arra kérjük, hogy amennyiben kezdeményezésünket hasznosnak találják, küldjék el a Hírlevelet ismerőseiknek is. Írjanak nekünk, mondják el véleményüket, beszéljük meg közös dolgainkat!
Köszönjük az észrevételeket. Ha bírálat érkezik, azzal a Hírlevélben is foglalkozunk.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
Ágoston András:
Az új nemzeti konszenzus szükségessége
Bevezető Tolcsvay Béla klubjában 2003. április 23.
Hölgyeim és uraim, tisztelt jelenlevők!
Köszönöm a lehetőséget, hogy a nemzeti gondolat e fontos fórumán szólhatok a vajdasági magyarság jelenleg legnagyobb gondjáról: a schengeni vasfüggöny leereszkedésének veszélyéről.
De, hogy eljussunk az új helyzet elemzéséig, s ezzel összefüggésben a kettős állampolgárság kérdéséhez, engedjék meg, hogy szélesebb keretek közé helyezzem a mondanivalómat.
Magyarország Athénban gyakorlatilag az EU tagjává vált. Ezt a lépést mi a Vajdaságban össznemzeti érdeknek tartjuk és üdvözöljük. Miután a csatlakozás megtörtént, most azt szeretnénk, hogy a csatlakozási görcs oldódódjon, s a magyarországi politikai elittel együtt, megteremtsük az új helyzethez igazodó új nemzeti konszenzust. Azt, ami mindannyiunknak lehetővé teszi, hogy 21. század nyertesévé váljunk.
Eddig Magyarország EU-csatlakozása a kisebbségi közösségek alapérdekeihez viszonyítva prioritást élvezett. E prioritás figyelembevétele és elfogadása volt a csatlakozási folyamathoz való hozzájárulásunk. Most új helyzet állt elő. Magyarországgal együtt a felvidéki és szlovéniai magyarok is bekerülnek az EU-ba. Románia helye viszonylag biztos a várakozók listáján, s az ország nem vízumköteles. Horvátország is ott van a határon, hogy felkerüljön a fehér listára. Marad Kárpátalja és a Vajdaság. Van ugyan halvány remény arra, hogy Szerbia-Montenegró is felkerül a vízummentesek listájára, egyelőre azonban az a biztos, hogy a vízumkényszer bevezetése miatt Magyarország határa a vajdasági magyarság számára novemberben nehezen átjárhatóvá válik.
Mindebből az következik, hogy Magyarország vezető politikai elitje a jövőben csak a határon túli magyar közösségek differenciált megközelítésével tudja feltárni a nemzet egészének gondjait, s meghatározni a közös érdekérvényesítés módozatait.
Most szóljunk néhány szót a státustörvényről. Véleményünk szerint a törvény már betöltötte hivatását. A magyar igazolvány bevezetésével az Orbán kormány reményeink szerint visszafordíthatatlanná tette a magyar nemzet határmódosítás nélküli integrációjának folyamatát.
A megváltozott körülmények között azonban a törvény nemzeti kisebbségeket védő funkciója kérdésessé vált, mert kérdésessé válnak a trianoni trauma által behatárolt gondolkodási modellek is. Új megoldásokat kell keresni.
A törvény módosításának már-már végtelen folyamatában rá kell jönnünk mindannyiunknak, hogy az EU-ban a tagországok törvényekkel nemigen valósíthatnak meg nemzeti alapú megkülönböztetést. Ezért a státus-, vagy kedvezménytörvény legújabb, módosított változata mindenre hasonlít, csak végrehajtható törvényre nem. Úgy látszik, el kell fogadnunk, hogy az EU-ban a tagállamok törvényhozási kompetenciái, különösen a nemzeti érdek nyílt védelmét célzó törvények megalkotásának lehetőségei jelentősen beszűkülnek.
Ugyanakkor megmaradtak a kiskapuk. A végrehajtási utasítások, rendeletek és más nem törvényerejű, de a konkrét szabályozás szempontjából meghatározóan fontos jogi aktusok útján az alapvető nemzeti érdekek védelme ha erre már van megalkotott stratégia mégis megvalósítható. Példát ilyesmire a legnagyobb EU-tagállamokban is találhatunk.
De a státus-, illetve a kedvezménytörvény módosításával kapcsolatban felmerülnek napi politikai, mégis nagyon fontos dilemmák is. Az első mindenképpen a presztízsvesztés lehetősége. Fennáll a veszély, hogy a kisantant aktív tagjai a karcsúra módosított törvényt sem fogadják el. Megtörténhet az is, hogy a státustörvénnyel szemben a kedvezménytörvényt a magyar parlamentben nem lehet több mint 90 százalékos többséggel elfogadni. Ami már annak a jele lenne, hogy nemzeti ügyben nincs meg a nemzet egysége. Erre még gondolni is rossz.
Nehéz elképzelni, hogy a nemzeti oldalon követett politika megújításával elfoglalt Fidesz - MPP vitatható nemzeti projektummal kívánna rajtolni a néppárttá történő átalakulása során. Nem valószínű az sem, hogy a magyar kormány szívesen vállalná egy minimális többséggel meghozott kedvezménytörvény végrehajtásával kapcsolatos megoldhatatlannak látszó nehézségeket.
A státustörvény, a kisebbségi ügyekben a nemzet egységét célozza, s a huszadik századi gondolkodásmód eminens példája. Most azonban új nemzeti konszenzusra van szükség. Olyanra, amelyik közös nevezőre hozza a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatára kiható dilemmákat. A témák adottak. Tartható-e a szülőföldön való megmaradás dogmája, ha tudjuk, hogy a magyar közösségek, ma már azokat a szállásterületeket sem tudják belakni, amelyeket számukra a trianoni diktátum meghagyott? Tud-e a magyarországi politikai elit a nemzet egészének érdekérvényesítéséről, főleg Magyarország gazdasági felfutásáról gondoskodni, ha politikailag releváns kategória marad a trianoni szerződés következményeként a huszadik században érvényesülő anyaország-nemzeti kisebbségek kettősség? Nem jött-e el az ideje annak, hogy az EU-tag Magyarország politikai elitje ténylegesen is félretéve a trianoni megszorításokat újra az egész nemzetben gondolkozzon? Főleg akkor, ha a gazdasági felemelkedés céljait fogalmazza meg.
Mi a Vajdaságban el tudjuk képzelni, hogy családi felemelkedésünket összehangoljuk Magyarország gazdasági felemelkedésével. Hogy a család a szülőföldön erősödjön, a nemzet pedig mindenütt, ahol magyarok élnek. Családi okokból vállalták a mieink a múlt század hatvanas éveiben a vendégmunkás sorsot, amikor a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági felemelkedését segítettük. Miért ne lehetne az akkori kényszerűségből világjáró vajdasági magyarok tapasztalatai alapján egy a nemzetet felemelő programot közösen megalkotni? Mert vendégmunkás lehet az utcaseprő, de a szakmunkás, az ápolónő s a mérnök is.
S ezzel oda értünk a kettős állampolgárság általunk képviselt koncepciójához. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a kettős állampolgárság megfelelő formájában nemcsak az emberek és az eszmék szabad áramlásának az új körülmények között egyetlen teljes értékű biztosítékát látja, hanem a határmódosítás nélküli nemzeti integráció fontos eszközét is.
A kettős állampolgárság eszköze lehet a nemzeten belüli természetes kommunikációnak. Részben tervezhetővé teszi a migrációt, s a nemzet szempontjából fontos értékek fenntartásával összegezhetővé válnának a nemzetrészekben, mint kollektivitásban rejlő potenciális lehetőségek.
Magyarország az egyetlen ország az EU-ban amelynek saját nemzeti tartalékai vannak. A kettős állampolgárság pedig az egyetlen kívülről nem befolyásolható eszköz, amelynek révén a nemzet egészének potenciáljára építve helyezkedhet el Európában, de a közép-európai térségben is.
Összegezve: a nemzetben gondolkodni a 21. században annyit tesz, mint átlépni a trianoni traumán, az anyaország-kisebbségi közösség kettősségen. Az eszköz erre a kettős állampolgárság megfelelő formája. Ideje, hogy megteremtsük az új, a 21. századra szóló nemzeti konszenzust. Szükségünk van rá és meg lehet teremteni.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Baljós jelek a szerb gazdaságban
A szerb gazdaságban a fizetések 2,3 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint február-ban és 12,3 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint tavaly márciusban.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy azok a vállalatok, amelyek a gazdaság motorjai lehetnének, csődben jutottak, vagy csőd-közeli állapotban vannak. Növekednek az árak és az illetékek. Csökken az életszínvonal. Sorjáznak a gyanús privatizációs pályázatok. Erre a Kostunica pártja által felállított árnyékkormány hívja fel a figyelmet, hozzátéve, hogy mindez bizony nem a kormány által meghirdetett reformok sikerét bizonyítja. Mert a kormány a gazdasági bűnözés elleni küzdelmet még el sem kezdte. Lehet valami a dologban, mert Covic a szerb kormány egyik alelnöke is elismeri: hátra van még a dohánnyal, a kőolajjal illetve a benzinnel és fegyverkereskedelemmel foglalkozó maffia felszámolása. S az alko-maffia tevékenysége Szabadkán, tehetnénk hozzá.
Hogy ezek az értékelések megalapozottak, s hogy a nyugatiak is egyetértenek Labusnak az új G17 nevű pártnak az elnökével, aki szerint inog a szerb költségvetés, látszik abból is, hogy a kormány bűnözés elleni kampányának sikerét most nyugtázva érkezik a nyugati segítség. Meg a biztatás, hogy folytatni kell.
Brüsszel a KARDS program útján erre az évre Szerbia 229, Montenegró pedig 13.5 millió eurót segélyt kap pénzügyi egyensúlyának megőrzésére.
Tárgyaltak a maffiával
Nebojsa Covic a szerb kormány alelnöke, jelenleg az egyik legbefolyásosabb szerb politikus újra megerősítette: 2003 október 5-én, a félfordulat napján, ő és Zoran Djindjic, a meggyilkolt szerb miniszterelnök tárgyaltak a miniszterelnök meggyilkolásának fő szervezőjével, a maffiafőnök Legijával. Céljuk az volt, hogy a piros-sapkás félkatonai alakulat ne lépjen fel a tüntető polgárok ellen.
Covic elmondta, hogy a maffiózókkal találkozott még október 7-én és 9-én is, mivel Milosevic mind a katonai, mind pedig a rendőri különleges egységeket arra akarta rávenni, hogy ne engedjék meg a fordulatot.
Ez a megnyilatkozás azért érdekes, mert voltak korábban olyan sajtóvélemények, miszerint a fordulat vezetői, elsősorban Djindjic és Covic azzal az ígérettel fordították Milosevic ellen a maffiózókat, hogy a korábban Horvátországban, Boszniában és Kosovon elkövetett háborús bűneik miatt nem kell majd elmenniük Hágába.
Feledékeny, vagy szándékosan hazudik*
Fehér István a VMSZ és Kasza József udvari kommentátora a minap a Magyar Szóban, a Vajdaságban befogadott menekültekkel kapcsolatban a következőket írta: Elképesztő, hogy ezt a gondot még a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek sem merték felvállalni, őszintén és komolyan kibeszélni. Fehér István vagy feledékeny, vagy hazudik.
Előbb a történelmi VMDK, majd Vajdasági Magyar Demokrata Párt számtalan megnyilvánulásában bírálta a magyar többségű települések nemzetiségi összetételének a szerb hatalom részéről történő megbontását. Ágoston András ezzel kapcsolatban már 1992-ben felkereste Annemarie Demmert a Menekültügyi Főbiztosságának Genfben székelő európai igazgatóját, majd 1995-ben levelet is írt neki az ügyben. Levelezett sajnos eredménytelenül Kasza József társával, Zarko Korac szerb kormányalelnökkel is. Apropó Kasza! Nem azt akarja feledtetni Fehér István az olvasóval, hogy miközben szívhez szóló levelet küldött a magyar köztársasági elnöknek, Kasza József, Szabadka polgármestereként 1995-ben számolatlanul fogadta be az akkor éppen időszerű horvátországi menekültek tömegeit is? Esetleg Turucz Zoltán VMSZ-es polgármester felháborító kijelentéseit, amelyekkel szinte hívta a menekülteket Topolyára?
Netán az a számára lesújtó újsághír késztette Fehér Istvánt porhintésre, melyből kiderült, hogy 1997. február 5-én a VMSZ technikai koalíciós partnere a Milosevic párti Kertes Mihalj szövetségi vámparancsnok Bacskulin István és Turucz Zoltán VMSZ-es polgármestereknek egy kombit, illetve egy Peugeot 406 személygépkocsit utalt ki?
Ejnye Fehér István, most is jobban tette volna, ha hallgat.
*Az elmondottakkal kapcsolatban, Mellékletünkben külön összeállítást közlünk.
Vajdaságiak egymás között
Canak a vajdasági parlament elnöke és Veselinov szerb mezőgazdasági miniszter mindketten egymással rivalizáló vajdasági szerb kispártok elnökei éles, személyeskedéstől sem mentes vitába keveredtek.
Canak éppen az egyik lakat alá került vajdasági drogbáróval fenntartott kapcsolatait igyekszik megmagyarázni, Veselinov pedig azt próbálja tisztázni, miért erősítette meg gépkocsivezetőjének vallomását, aki a szemtanúkkal szemben azt állította, hogy zöld útja volt, amikor a megengedettnél nagyobb sebességgel haladva, a szolgálati gépkocsival három személyt elsodort a járdán, akik közül egy a helyszínen meghalt.
A két politikus egymás ellenében hangozatott érvelése maga is kordokumentum.
Veselinov objektív felelőssége tagadhatatlan, mondjon le dörög Canak, mintha nem lenne magának is elég baja. S hozzáteszi: a szerencsétlenség legkisebb részleteit is tisztázni kell.
Veselinovnak esze ágában sincs lemondani. Inkább ellentámadásba lendül: Tisztázni kell, kapott-e Canak a maffiózótól kábítószert eladásra vagy személyes fogyasztásra! Canak nem alkalmas arra, hogy elnököljön a tartományi képviselőházban.
És még ezek a politikusok vadásznak a magyar szavazatokra!
Alkotmányozó magyarok
A köztársasági képviselőház kinevezte azt a bizottságot, amelynek hat hónap alatt le kellene tennie az asztalra az új szerb alkotmány tervezetét. A bizottságban Biacsi Antal és Ispánovics István VMSZ-es politikusok képviselik a magyarokat. Kettejük politikai előéletének ismeretében nekik köszönhetően aligha lesz előrelépés a vajdasági magyarság autonómiaköveteléseinek érvényesítésében.
Emlékezetes, hogy Biacsi Antal készségesen részt vett Milosevic szocialistáinak kosovoi akciójában, amikor azok a nemzetközi megfigyelők épülésére kerekasztal-beszélgetéseket szerveztek a kosovoi becsületes albánokkal annak bizonyítására, hogy nincs baj a kisebbségi politikával.
Még javában tartott a NATO légierejének akciója Szerbia ellen, és már bőséges információkkal rendelkeztek a vajdaságiak is a milosevicsi rendszer koszovói rémtetteiről, amikor Ispánovics István VMSZ-es vezető együgyűségnek álcázott politikai számításból még mindig betöltötte a szerb képviselőház alelnöki posztját, amelyre mellesleg Seselj csetnikvezérék jóvoltából került. Ekkor Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke a következő levelet intézte a milosevicsi parlament magyar alelnökéhez:
Ispánovics István alelnök részére
Vajdasági Magyar Szövetség
Alelnök Úr!
Ön 1997. december 29-e óta tölti be a szerb képviselőház alelnöki posztját. E tisztség vállalása mind politikailag, mind erkölcsileg már a jelölés pillanatában is aggályos volt, hiszen egy olyan hatalom legitimálásához járult hozzá, amely a kisebbségi jogok elnyomásával írta be nevét a történelembe.
Időközben a rendszer rossz hírét csak tetézte a koszovói népirtás, amit sem Ön, sem az Ön parlamentje, egyetlen szóval sem ítélt el, sőt, elhibázott döntéseivel hozzájárult a történtekhez.
Ispánovics Úr! Meddig vállalja még a cinkosságot?
Dobja sutba személyes érdekeit, és vonja le a konzekvenciát: mondjon le a nem sok dicsőségre, de annál több arcpirulásra okot adó parlamenti alelnöki posztjáról, hogy legalább a vajdasági magyarság ne szégyenkezzen Ön miatt!
Temerin, 1999. június 15.
Csorba Béla
Nos, a címzett lemondás helyett pökhendi, cinikus levélben válaszolt a feladónak. Később mégiscsak távozott posztjáról, azonban e lépésével megvárta a végkifejletet. Addig láthatóan abban bízott, hogy Milosevics rendszere mégicsak megússza. Hát nem úszta meg. De Ispánovics és a hozzá hasonló köpönyegforgatók egyelőre igen...
Segíteni, betelepítés nélkül
A VMDK szerint fennáll a veszély, hogy az eddig nem tapasztalt méretű szerb menekülthullám részben Vajdaságban csapódik le.
A menekülés az egyéni, de nemzeti tragédia is. A VMDK mindig ellenezte a háborút, mert tartotta magát a párizsi konvencióhoz, mely szerint Európában már nem léteznek csak háborúval megoldható érdekellentétek. De, ha már bekövetkeztek ezek a nemzeti ellentéteken alapuló konfliktusok a volt Jugoszlávia területén, a menekülőket nemzetiségüktől függetlenül segíteni kell.
A VMDK síkraszáll azért, hogy a vajdasági magyarság csakúgy, mint eddig, segítse a súlyos humanitárius helyzetben levő menekülteket. Mindennel, amire szükségük van.
De a menekülteknek a magyarlakta községekbe, valamint a szigetmagyarság településeire való mesterségesen, vagy erőszakkal történő betelepítése, megváltoztatná a lakosság etnikai összetételét. Ez ellentétben áll az érvényes nemzetközi dokumentumokkal.
Ha figyelembe vesszük, hogy a Szerb Köztársaság kormányának 1992-ben hozott határozata a menekültek magyarlakta községekbe való betelepítéséről továbbra is érvényben van, s megvalósítása most is fenyeget, érthető, hogy aggódva figyeljük a fejleményeket
Külön gond, hogy a helyzet, részben a menekültek száma, részben pedig a VMSZ és a Szerbiai Szocialista Párt koalíciója miatt, amely a községi döntéshozatal szintjén lehetőséget ad a betelepítési terv végrehajtására, most nehezebb, mint 1992-ben.
A VMDK továbbra is tartja magát a betelepítéssel kapcsolatos három évvel ezelőtti állásfoglalásához. Kész a menekültek megsegítésére, de a betelepítés elleni politikai küzdelemre is.
Ágoston András
A VMDK tájékoztatási
szolgálata
Becse
A VMDK Elnöksége 1995. november 13-án, Becsén megtartott ülésén megvitatta a magyartöbbségű községekbe befogadott szerb menekültek letelepítésének legújabb fejleményeit. Megállapításai a következők:
1. Két héttel ezelőtt a Szerbiai Területrendezési Minisztérium szervezésében a svájci székhelyű Katasztrófaelhárító Központ (SWISS DISASTER RELIEF) szakemberei valamint a Szerbiai Területrendezési Minisztérium képviselői a szabadkai Közigazgatási Körzet vezetőjével együtt meglátogatták Szabadkát, Topolyát, Kishegyest és Becsét, ahol a Szerbiai Szocialista Párttal koalícióban tevékenykedő VMSZ-es polgármesterek a legtöbb menekültet fogadták be. A látogatásnak a minisztérium által megjelölt célja az volt, hogy felmérjék a szerb menekültek "ideiglenes és tartós" letelepítésének lehetőségeit.
2. A látogatók részére a minisztériumi meghagyás értelmében a többi között a következő adatokat kellett előkészíteni:
- a már használt és a tervezett új létesítmények építési és műszaki dokumentumait
- a telkek tulajdonjogára vonatkozó adatokat
3. A szóban forgó svájci intézmény szakemberei azért kérték a találkozót, hogy a helyszíni szemle alapján anyagi segítséget kérjenek az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától a szerb menekültek ideiglenes, illetve tartós elhelyezésére.
4. A VMSZ-es polgármesterek hallgatnak a látogatásról.
A VMDK Elnöksége értelmezésében a szerb kormány most nemzetközi ENSZ segítséggel kívánja befejezetté tenni a több magyar többségű község etnikai összetételének súlyos megbontását. Az, hogy elmúlt két hétben a VMSZ-es polgármesterek Kasza József, Turuc Zoltán, Pál Károly és Huszágh Endre hallgatnak a látogatásról, gyakorlatilag azt jelenti, hogy gondatlanságból, vagy a koalíciós partnerük ösztönzésére támogatják, de a legjobb esetben is hagyják érvényesülni a szerb kormány betelepítési törekvéseit. (Felmerül például a kérdés, hogy Szabadkán a Zorkával szembeni óvodát milyen meggondolásból, kinek a pénzén és milyen jogi alapon készítik elő a menekültek elhelyezésére.)
5. A VMDK Elnöksége felkéri a VMSZ-es polgármestereket közöljék a vajdasági a magyarsággal milyen részt vállaltak a szerb kormány betelepítési törekvéseinek érvényesítésében. Mi az, amit személyesen tesznek azért, hogy ez a nagyszabású letelepítési akció ne valósulhasson meg.
6. A VMDK megtesz minden tőle telhetőt, hogy a helyzetről értesítse a magyarországi és a nemzetközi tényezőket arra kérve őket, hogy segítsenek: ne hagyják, hogy az ENSZ pénzekből finanszírozzák a vajdasági magyartöbbségű községek etnikai összetételének súlyos megbontását.
Becse, 1995. november 13-án.
A VMDK Elnöksége
Tisztelt Államtitkár Úr!
Mellékelten küldöm a VMDK Elnökségének november 13-i Állásfoglalását.
Amikor 1992-ben hasonló veszély fenyegetett bennünket, nevezetesen, hogy a szerb kormány az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának anyagi segítségével kívánta az akkori menekültek betelepítését elősegíteni, én néhány napon belül eljuthattam Genfbe, ahol magánál Annemarie Demmernél a Menekültügyi Főbiztosság európai igazgatójánál érvelhettem a terv ellen. Alapvető követelésem az volt, hogy az ENSZ ne segítse anyagilag azokat a törekvéseket, amelyek az etnikai összetétel erőszakos megbontására irányulnak, hisz ez azt jelentené, hogy az általa hozott dokumentumok megsértését pénzeli.
Akkor sikerült elhárítani a veszélyt, most rajtam kívül álló okokból kifolyólag nem tudok Genfbe utazni.
Arra kérem, segítsenek, hogy miután több magyartöbbségű községben megtörtént a menekültek befogadása, letelepítésük ne ENSZ segítséggel valósuljon meg.
A SWISS DIASASTER RELIEF (SDR) belgrádi képviseletének faxszáma: 00 381 652 410.
A menekültek elhelyezésével megbízott belgrádi képviselőt, aki személyesen is megjelent a magyar községekben THOMAS RAMSLER-nek hívják.
Segítségét előre is köszönjük: Ágoston András
Temerin, 1995. november 14-én
A VMDK Tájékoztatási Szolgálata, Becse
1995. november 25.
A VMDK Tanácsa 1995. november 25-én megtartott ülésén összegezte e politikai szervezetnek a szerb menekültek betelepítésének megakadályozására folytatott eddigi tevékenységét. Megállapította, hogy a magyar többségű községekbe és településekre a szerb hatalom a polgárháború alatt eltávozott mintegy 30-35 ezer magyar helyébe, 1992-ben és 1995-ben mintegy negyvenezer szerb menekültet irányított. A Szerbiai Szocialista Párttal koalícióban levő VMSZ-es polgármesterek sajnos ellenállás nélkül fogadták be a menekültek második hullámát.
A polgármesterek részben megkésett, részben elmaradt reakciójának következtében a menekültek mintegy 85 százaléka, súlyosan megbontva ezzel a magyartöbbségű községek és települések nemzetiségi összetételét, már letelepedett.
A fennmaradt 15 százalék ma is közösségi szállásokon van. Ezeket a szerb kormány ENSZ pénzek igénybevételével most készül véglegesen letelepíteni.
A VMDK kezdettől fogva ellenzi a betelepítést. Megakadályozását sikertelenül kísérelte meg elérni a jugoszláv hatóságoknál. Időközben a magyar politikát is figyelmeztette a betelepítés tényére és segítséget kért a magyar kormánytól is. A magyar kormányszervek közbenjárásának a jugoszláv szervek részéről tett be nem váltott ígéreteken kívül más eredménye nem lett.
Újabban a VMDK az ENSZ szervezeteknél, elsősorban a Menekültügyi Főbiztosság belgrádi megbízottjainál igyekszik elérni, hogy azok ne adjanak pénzsegélyt a menekültek fennmaradó 15 százalékának a magyartöbbségű községekbe és településekre való betelepítésére. Az eddigi tárgyalások alapján megállapítható, hogy van esély a sikerre, de a teljes kudarcra is.
Az ENSZ és a Menekültügyi Főbiztosság belgrádi képviselői elismerik, hogy nincs tiszta képük a szerb menekültek elhelyezésére vonatkozó szerb kormánypolitikáról, s ezzel összefüggésben a magyartöbbségű községek és települések nemzetiségi összetételének megbontásáról. Ennek ellenére nem mutatnak készséget pénzügyi segélyek felfüggesztésére, illetve átirányítására.
Ebben a helyzetben a VMDK három irányban folytatja tovább politikai tevékenységét:
- igyekszik meggyőzni, a VMSZ-t, hogy a Szerbiai Szocialista Párttal fennálló koalíciója ellenére késztesse polgármestereit határozott politikai ellenállásra, induljanak magyar önkormányzati küldöttségek Belgrádba, az ENSZ illetékesekhez, hogy ismertessék velük azokat a politikai problémákat, amelyeket a nemzetiségi összetételt megbontó betelepítések okoznak,
- felkéri a magyar diplomáciát, hogy Genfben illetve New Yorkban az ENSZ székhelyén igyekezzenek elérni, hogy az ENSZ szervezetei ne pénzeljék az etnikai összetétel szándékos megbontását a magyartöbbségű községekben és településeken,
- saját ismeretségeit és külföldi kapcsolatait felhasználva a VMDK tájékoztatja az előállt helyzetről az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának genfi igazgatóját és más illetékeseket is.
A VMDK Tanácsa
Tisztelt Ügyvivő Úr!
Mellékelten küldöm a VMDK Elnökségének november 13-i Állásfoglalását.
Amikor 1992-ben hasonló veszély fenyegetett bennünket, nevezetesen, hogy a szerb kormány az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának anyagi segítségével kívánta az akkori menekültek betelepítését elősegíteni, én néhány napon belül eljuthattam Genfbe ahol magánál Annemarie Demmernél a Menekültügyi Főbiztosság európai igazgatójánál érvelhettem a terv ellen. Alapvető követelésem az volt, hogy az ENSZ ne segítse anyagilag azokat a törekvéseket, amelyek az etnikai összetétel erőszakos megbontására irányulnak, hisz ez azt jelentené, hogy az általa hozott dokumentumok megsértését pénzeli.
Akkor sikerült elhárítani a veszélyt, most rajtam kívül álló okokból kifolyólag nem tudok Genfbe utazni.
Arra kérem, segítsenek, hogy miután több magyartöbbségű községben megtörtént a menekültek befogadása, letelepítésük ne ENSZ segítséggel valósuljon meg.
A SWISS DIASASTER RELIEF (SDR) belgrádi képviseletének faxszáma: 00 381 652 410.
A menekültek elhelyezésével mebízott belgrádi képviselőt, aki személyesen is megjelent a magyar községekben THOMAS RAMSLER-nek hívják.
Segítségét előre is köszönjük:
Temerin, 1995. november 14-én.
Ágoston András elnök
Szeretném kihangsúlyozni, hogy Szabadkán semminemű koalíció nem létezik a városvezetés és a Szerb Szocialista Párt között. Az, hogy a városvezetés fontosnak tartja, hogy minden egyes képviselővel, vagy képviselőcsoporttal beszélgessen és egyeztessen, ez azért van, hogy zökkenőmentesebb legyen Szabadkán a politikai élet és a városirányítás is.
Az, hogy a VMDK Tájékoztató Szolgálata, amelyet egyszemélyben Vékás János vezet és alapított meg, mindenütt hazugságokat terjeszt, a közvéleményben szeretné elhitetni, hogy a VMSZ-es polgármesterek a magyar lakosság ellen dolgoznak. Ez egyértelműen nem igaz, ezek az állítások csak arra jók, hogy bemocskolják a Vajdasági Magyar Szövetség tisztségviselőit, hogy gátolják a munkát ebben a térségben, és egyben fedezzék a VMDK tehetetlenségét, azaz, Vékás Jánosnak az irányítása alatt álló szervezetet.
A menekültkérdést a vajdasági magyar lakosság tájékoztatva van arról, hogy Kasza József mit tett a menekültkérdésben. A szerb kormányelnöktől kezdve Göncz Árpádig. Úgy hiszem, hogy erőmhöz mérten teljes egészében kiálltam az első pillanattól kezdve annak az érdekében, hogy ne jöjjön létre etnikai változtatás, etnikai struktúraváltás ebben a térségben. Ha ez Vékás Jánosnak nem elég, magyarázza azt is meg, hogy Temerinbe a mai napig is miért történik a szerbeknek a beözönlése.
Ami pedig a konkrét kérdést illeti, igaz, hogy Szabadkán járt ennek a bizonyos svájci nemzetközi szervezetnek a küldöttsége, de a VMDK Tájékoztatási Szolgálatának tudnia kell, hogy nem az önkormányzatnál járt, hanem a helytartónál. Ugyanis Kudlik Gábor, a VMDK képviselője a városi önkormányzatban, együtt itt várták ebben az épületben a bizottságot, hogy tárgyaljanak, és megkerülte a bizottság a tárgyalópartnereket és csak a körzetvezetővel tárgyalt. Tehát az önkormányzatnak semmi tájékoztatót nem kellett kiadni, mert ezek nem az önkormányzat vendégei voltak. Az önkormányzatot utána táviratilag fölkérték, hogy juttassanak el bizonyos adatokat a minisztériumba, ennek nem tettünk eleget, választ nem adtunk a kérdésekre. Ezt nagyon jól tudja a szabadkai VMDK-szervezet is és illett volna hogy tájékoztassa Vékás Jánost, még mielőtt félreveri a harangot, azaz tévesen informálja a vajdasági magyar lakosságot.
Kasza József: Ferdítések Magyar Szó, 1995. nov. 16., 5-ik old.
Kasza József háborog, indulatos. Okkal, mert az utóbbi időben igencsak rájár a rúd. Pont a kisebbségi ügyekben lő nagy bakokat, holott kisebbségpolitikai tevékenységéért javasolja a Határon Túli Magyarok Hivatala rangos magyar állami kitüntetésre.
Hagyjuk most indulatos minősítéseit, amelyekkel a VMDK hitelét igyekszik rontani! Majd a vajdasági magyarok eldöntik hihetnek-e VMDK-nak vagy nem.
Kasza József vagy nem ismeri a többpártrendszer szabályait, vagy tudatosan manipu-lál, amikor azt mondja, hogy a városvezetés senkivel sincs koalícióban. Nincs hát, hiszen a választott városvezetés már maga egy koalíció. A Szerbiai Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség koalíciója. Ezt a tényt azért kell külön kiemelni, mert a koalíció léte akadályozza meg Kasza Józsefet abban, hogy a vajdasági magyarság érdekeinek megfelelően cselekedjen.
Mit kellene tennie?
Mindenesetre nem azt, amit tesz. Nem magyarázkodnia kellene, hogy ő nem is találkozott a svájciakkal. Ez a gyerekes bújócska, hogy akkor van halaszthatatlan elfoglaltsága, amikor a svájciak jönnek, nem más, mint menekülés a felelőségtől, ami mindentől függetlenül, mint községi elnököt objektíve megilleti. Az, hogy elkerülte a svájciakkal való találkozást, akik ENSZ pénzekkel kívánják segíteni a szerb menekültek tartós letelepítését, Kasza József szabadkai községi elnöknek nem erénye, hanem nagy politikai hibája. Azzal, hogy ő is meg a többi felsorolt VMSZ-es községi elnök is elhallgatták a svájciak jövetelét, s szándékaikat, a vajdasági magyarság alapérdekei ellen cselekedtek. Ezt nem lehet megmagyarázni, vagy megbocsátani.
Lehet-e valamit javítani a helyzeten?
Igen, lehet.
Kasza József ne minősítgesse a VMDK Tájékoztatási szolgálatának tevékenységét, hanem köszönje meg neki, hogy politikailag korrekt formában hívta fel figyelmét arra a nagy politikai hibára, amit elkövetett. Hívja össze a szabadkai községi képviselőtestület rendkívüli ülését, s kérjen felhatalmazást egy genfi utazásra. Ott az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága európai igazgatójának számoljon be a szóban forgó svájci szervezetnek a vajdasági magyarság kárára végzett tevékenységéről.
A VMDK ezt 1992-ben már megtette és akkor sikerült megakadályozni az ENSZ pénzeken történő betelepítést. Mivel erre most, nem saját hibájából, nincs lehetősége, levélben kérjük az ENSZ illetékes segítségét. Ezen kívül, segítséget kértünk a Határon Túli Magyarok Hivatalától, valamint a magyar külügyi szervektől is.
Ágoston András, a VMDK elnöke
Tisztelt Lensi Massimo!
Mellékelten küldöm a VMDK Állásfoglalását a Swiss Disaster vajdasági tevékenységéről. Sajnos a Szerbiai Szocialista Párttal együttműködő magyar szervezet a Vajdasági Magyar Szövetség is ludas benne, hogy magyar részről nincs frontális ellenállás, úgy mint 1992-ben, de ez még nem ok arra, hogy a VMDK ne tegyen meg minden tőle telhetőt a veszély elhárítására.
Az a kérésünk, hogy a Radikális Párt is emeljen szót azért, hogy ENSZ pénzekből ne költsenek a magyarok által lakott vajdasági községek etnikai összetételének megbontására.
Abban a reményben, hogy segíthet nekünk, tisztelettel:
Temerin, 1995. november 16-án
Ágoston András
Kovács László
Magyarország külügyminisztere
Budapest
Nagyrabecsült Külügyminiszter Úr!
A VMDK Elnöksége november 18-án megtartott ülésén aggodalommal összegezte a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek súlyos gondjait. Szlovákiában a nyelvtörvény, Romániában az oktatási törvény veszélyezteti a kisebbség egészét. Vajdaságban magyar iskolahálózat már régen nincs, s most a szerb menekülteknek az egyes magyar önkormányzati vezetők által is támogatott, már ENSZ pénzeken történő letelepítése kelti a teljes kilátástalanság érzését. Ebben a helyzetben, reménykedve veszünk tudomásul minden olyan budapesti megnyilvánulást, ami segítheti a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációját, s ennek eredményeként autonómiatörekvéseik megvalósítását.
A kisebbségi jogok szavatolását mi is a térség biztonságának szempontjából tartjuk fontosnak. Ezért fontos a bejelentés, miszerint hatpárti egyeztetés után kerülhet sor a döntésre, hogyan tovább a felvidéki magyarok ügyében.
Szeretnénk, ha most, amikor erre a legnagyobb szükség van, a kisebbségi politika ügyében konszenzus jönne létre. Ennek a konszenzusnak a lényegét a VMDK a következőkben látja:
- Tekintse a magyar politikai elit a kisebbségek helyzetét olyan regionális biztonsági kérdésnek, amelynek megoldásába ha a kétoldalú tárgyalások nem hoznak eredményt be kell vonni a nemzetközi tényezőket is.
- Vállalja a magyar politikai elit a kisebbségi autonómiatörekvéseket most már úgy is, hogy autonómiamodelleket követel tőlük.
A kisebbségi jogokért történő együttes fellépés, s annak regionális biztonsági kérdésként való kezelése, a magyar kormány számára lehetővé teszi a szomszédokkal épített kapcsolatok viszonylagos önállósítását és elkülönített kezelését. Ezzel Magyarország , a kisebbségei által okozott hátrányból előnyt kovácsolva, demokratikus politikai küzdelmeivel növelheti súlyát a nemzetközi politikai színtéren és közelebb kerülhet az Európai Unióhoz is.
Abban a reményben, hogy az összetett nemzetközi körülmények között a magyar politikai elit jó választ ad a kihívásra, tisztelettel:
Csubela Ferenc
elnök
Vajdasági Magyar Szövetség
Szabadka
Fax: 024 53 801
Tisztelt Elnök Úr!
Ön is tapasztalhatta, hogy a VMSZ-es polgármesterek, Kasza József, Turuc Zoltán, Pál Károly és Huszágh Endre elhallgatják a vajdasági magyarok előtt, hogy a szerb kormány a Swiss Disaster Relief közvetítésével, ENSZ pénzekkel kívánja letelepíteni a még kollektív elszállásolásban levő szerb menekülteket.
A VMDK Elnöksége értelmezésében a szerb kormány most nemzetközi ENSZ segítséggel kívánja befejezetté tenni, több magyar többségű község etnikai összetételének súlyos megbontását. A polgármesterek hallgatása gyakorlatilag azt jelenti, hogy gondatlanságból, vagy a koalíciós partnerük, a Szerbiai Szocialista Párt ösztönzésére támogatják, de a legjobb esetben is hagyják érvényesülni a szerb kormány betelepítési törekvéseit.
Miért hallgat a VMSZ?
Ha a VMSZ valóban a vajdasági magyarság érdekszervezetének tartja magát most cselekednie kell. Szólítsa fel lemondásra a polgármestereket, vagy bontsa fel a Szerbiai Szocialista Párttal fennálló koalíciót! Tegyen valamit a vajdasági magyarság érdekében!
Abban a reményben, hogy a VMDK segélykérő üzenete Önnél és a VMSZ-nél megértésre talál, tisztelettel:
Temerin, 1995. november 19-én
Ágoston András, a VMDK Elnöke
Tisztelt Bornemissza Lajos!
Mellékelten küldöm Anne-Maria Demmer asszonynak írt levelünket. Annak idején 1992-ben, a szerb kormány betelepítési tervével kapcsolatban, szívélyesen fogadott és akkor, beavatkozásának köszönhetően, leállt az erőszakos betelepítés.
Most, amint ez a levélből kitűnik, újra bajban vagyunk. Sajnos segítségre, egyelőre nem számíthatunk, a VMDK-nak pedig nincs pénze. Ezért személyesen nem mehetek közbenjárást kérni.
Tisztelt Bornemissza Lajos!
Arra kérem, hogy ezt a levelet juttassa el Zabolay Csekme Évának, aki már többször is segített nekünk szorult helyzetünkben. Évát arra szeretném megkérni, hogy fordítsa le levelünket és juttassa el a címzetthez. Ha ez valamilyen okból kivitelezhetetlen, kérem, tudassák velem, melyik fax számon érhetem el Demmer asszonyt. Feltételezem ugyanis, hogy egy szerb nyelvű levél sem jelentene számára megoldhatatlan problémát.
Abban a reményben, hogy Demmer asszony végül is megkaphatja a levelet, tisztelettel:
Temerin, 1995. december 4-én
Ágoston András a VMDK elnöke
A VMDK Elnökségének döntése értelmében Ágoston András a következő levélben fordult Anne-Marie Demmerhez, az Menekültügyi Főbiztosságának Genfben székelő európai igazgatójához:
Nagyrabecsült Demmer Asszony!
Másodszor vagyok olyan helyzetben, hogy a vajdasági magyarság számára az Ön segítségét kell kérnem. Hálával emlékezünk arra, hogy 1992-ben az Ön közbenjárására a Szerb Köztársaság kormánya ideiglenesen elállt tervének megvalósításától, melynek értelmében erővel kívánta letelepíteni az akkor érkezett szerb menekülteket a vajdasági magyartöbbségű községekbe és településekre.
Az etnikai indíttatású polgárháború folyamán, 1992-ben és 1995-ben, mintegy 40 000 ezer szerb menekült érkezett két nagy hullámban, a magyar többségű vajdasági községekbe és településekre. A szerb hatalmi tényezőknek a sajtóban is közzétett elképzelése szerint, a menekülteket annak a mintegy 35 000 magyarnak a helyébe kívánják letelepíteni, akik az erőszakos mozgósítások és a magyarok ellen folytatott lélektani hadviselés által kiváltott politikai nyomás következtében hagyták el szülőföldjüket.
Mivel Kis-Jugoszláviában még mindig nincs amnesztiatörvény azok számára, akik elutasították a polgárháborúban való részvételt, az elmenekült magyarok még nem térhetnek vissza. Így a szerb menekültek szervezett, erőszakos betelepítése a magyar többségű községekbe és településekre, jelentősen megbontotta lakosság nemzetiségi összetételét.
Az ENSZ és a Menekültügyi Főbiztosság belgrádi képviselői elismerik, hogy nincs tiszta képük sem a szerb menekültek elhelyezésére vonatkozó szerb kormánypolitikáról, sem a magyartöbbségű községek és települések nemzetiségi összetételének megbontásáról. Ennek ellenére tárgyalásaink során nem mutatnak készséget pénzügyi segélyek felfüggesztésére, illetve átirányítására.
A VMDK kezdettől fogva ellenzi a betelepítést. Megakadályozását sikertelenül kísérelte meg elérni a jugoszláv hatóságoknál. A magyar kormány közbenjárása sem járt eredménnyel.
Nagyrabecsült Demmer asszony!
Ha az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága anyagilag is segíti a szerb menekültek tartós letelepítését, ezzel alátámasztja a szerb kormány törekvéseit, hogy megbontsa Észak-Bácska etnikai összetételét. Erről a betelepítési tervről 1992-ben volt szerencsém Önt személyesen is tájékoztatni.
Tekintettel arra, hogy az ENSZ több dokumentuma is tiltja az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatását, arra szeretném Önt kérni, hogy tekintélyét és hivatali hatásköréből adódó lehetőségeit felhasználva járuljon hozzá, hogy Észak-Bácskában az ENSZ segítségével ne kerüljön sor a szerb menekültek erőszakos betelepítésre.
Abban a reményben, hogy Ön sem kíván egy bajból kettőt csinálni, a vajdasági magyarság várja hatékony közbelépését.
Nagyrabecsüléssel: Ágoston András, a VMDK elnöke
Temerin, 1995. december 10-án
A Párizsi Békekonferencia részvevőihez
Párizs
Tisztelt Konferencia!
Most, amikor Önök véget vetnek egy véres, etnikai indíttatású polgárháborúnak, a demokratikus megoldások sorában szembetalálják magukat a volt Jugoszlávia területén élő kisebbségek nyílt és megoldatlan kérdésével. Tartós béke csak a demokráciában jöhet létre. A kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezése nélkül ebben a régióban nem kerülhet sor demokratikus átalakulásra.
A szerbiai őshonos magyarság kezdettől fogva ellenzi a polgárháborút. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének felszólítására a szerbiai magyarok tömegesen tagadták meg az erőszakos mozgósítási parancs végrehajtását, s nem vettek részt a háborúban. A szerb kormány feleletként lélektani hadviselést kezdett a magyar kisebbség ellen, és megindította a szerb menekültek letelepítését a magyartöbbségű községekbe és településekre. Az elmúlt években mintegy 30-35 ezer magyar hagyta el Szerbiát, s helyükbe mintegy 40 ezer szerb menekült települt be. A szerbiai magyarlakta területek etnikai összetétele ezzel drasztikusan és tartósan megváltozott. Szerencsétlenségünkre, az etnikai összetétel megbontását a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének tiltakozása ellenére segíti az ENSZ menekültügy Főbiztossága is.
Ilyen körülmények között a megmaradt mintegy 300 ezer szerbiai magyar csak a Magyar Autonómia keretei között őrizheti meg nemzeti identitását.
A szerbiai magyarságnak van politikailag hiteles, megvalósításra alkalmas, négy választáson megerősített autonómiamodellje.
Amint ez a mellékelt dokumentumból kitűnik, területi autonómiát követelünk a még megmaradt magyar többségű községeknek. A modell domináns eleme azonban a perszonális autonómia. Ez nem követel területi elhatárolódást, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az identitás megőrzése szempontjából fontos kérdésekben, mint amilyen az oktatás és a művelődés, a kisebbség által a többpártrendszer elveinek megfelelő eljárásban megválasztott képviselők és az általuk létrehozott szervek önállóan döntenek.
Tisztelt Konferencia!
Meggyőződésünk, hogy a szerbiai magyarság autonómiatörekvéseinek megvalósításával nemcsak identitásának megőrzését biztosíthatjuk, hanem hozzájárulhatunk a szerbiai társadalomban demokratizációs folyamatok felerősítéséhez is. Ha a békekötés után megvalósul a menekültek visszatérése, a perszonális autonómia általunk szorgalmazott modellje hozzásegíthet a volt Jugoszlávia területén élő nemzetek demokratikus megbékéléséhez is.
Abban a reményben, hogy a Párizsi Békeértekezlet eredményes lesz és sor kerül a volt Jugoszlávia területén élő kisebbségek helyzetének nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére, tisztelettel:
Becse, 1995. december 10-én
Ágoston András a VMDK elnöke
Bakos István
főtitkár
Magyarok Világszövetsége
Budapest
Tisztelt Főtitkár Úr!
Tudomásom szerint a Magyarok Világszövetségének Választmánya ez év októberében döntést hozott, miszerint a vajdasági betelepítések ügyében az MVSZ elnöke levélben fordul az ENSZ főtitkárához, valamint az érdekelt kormányokhoz. Ezen kívül, döntés született egy a betelepítést ellenző levélírási akcióról is, amelyben a VMDK és számos vajdasági magyar is szívesen részt venne. Sajnos ez ügyben nincs további kezdeményezés sem a Magyarok Világszövetsége, sem annak jugoszláviai vezetősége részéről.
Ez nem jó, hiszen az óta is tovább folyik a betelepítési akció, sőt most már arról van szó, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának belgrádi kirendeltsége nagy összegekkel segíti a magyar önkormányzatok által felelőtlenül befogadott menekültek tartós elhelyezését.
Szeretném remélni, hogy az MVSZ vajdasági akciója nem azért akadt el Vajdaságban, mert Hódi Sándor az MVSZ jugoszláviai vezetője és Kasza József szabadkai községi elnök, aki élen járt a menekültek befogadásában, ugyanannak a politikai pártnak a Vajdasági Magyar Szövetségnek a vezetőségében vannak.
A VMDK kezdettől fogva ellenzi a menekültek magyar többségű községekben és településeken történő befogadását és letelepítését. Ennek érdekében széleskörű nemzetközi tevékenységet folytat. Magától értetődik, hogy az MVSZ által kezdeményezett levélírási akcióban is szívesen részt veszünk. Arra kérem Főtitkár Úr, értesítsen bennünket, hogyan kapcsolódhatunk be a e jelentős politikai tevékenységbe. Szeretnénk tudni azt is hogyan halad az aláírási akció a Kárpát-medencében élő magyarok között.
Abban a reményben, hogy ennek nincs különösebb akadálya, tisztelettel: Ágoston András, a VMDK elnöke.
Temerin, 1995. december 6-án.
Thomas Ramsler
Sef Projekta za smestaj izbeglica
Beograd
Postovani gospodine Ramsler!
Obavesten sam, da vasa organizacia SDR koristeci sredstava Komesarijata za izbeglice UN, namerava pomoci privremeni i trajni smestaj izbeglica i na podrucju opstina odnosno u naselja, gde vecinu stanovnistva cine Madjari.
Smatram da potpomaganjem naseljavanja srpskih izbeglica u opstine i naselja sa madjarskom vecinom, nezavisno od Vase prvobitne namere, pomazete Vladu Republike Srbije da krsi dokumente UN i Rezolucije Saveta Bezbednosti o zabrani nasilne i vestacke promene etnickog sastava stanovnistva na podrucjima gde nacionalna manjina cini vecinu u sastavu stanovnistva.
S obzirom na to, da podatke o novcanoj pomoci koju trazi, Vlada ne objavljuje, molim Vas da mi Vi pomognete.
Da bih mogao i kao narodni poslanik, ali i kao predsednik Demokratske zajednice vojvodjanskih Madjara da preduzmem odgovarajuce mere, kako na domacoj tako i na medjunarodnoj sceni, potrebni su mi podaci o zahtevima za novcanu pomoc u cilju pripreme privremenog i trajnog smestaja za izbeglice u opstinama i naseljima sa madjarskom vecinom.
U Vojvodini se radi o sledecim opstinama i naseljima.
Opstine: Kanjiza, Backa Topola, Mali Idjos, Becej, Ada, Senta, Coka, kao i naselja Backi Vinogradi, Backo Dusanovo, Kelebija, Palic, Hajdukovo, Cantavir, i Supljak u opstini Subotica.
Naselja u Backoj sa madjarskom vecinom: Temerin, Bezdan Telecka, Svetozar Miletic, Kupusina, Svilojevo, Doroslovo i Bogojevo.
Naselja u Sremu sa madjarskom vecinom: Dobrodol i Satrinci.
Naselja u Banatu, sa madjarskom vecinom: Rabe, Majdan, Filic, Toba, Nova Crnja, Hetin, Torda, Novi Itabej, Mihajlovo, Muzlja, Lukino Selo, Busenje, Debeljaca, Jermenovci, Skorenovac, Sumarak, Susara i Dobricevo.
Postovani gospodine Ramsler!
Molim Vas, da me primite Vi, ili neko od vasih ovlascenih radnika u utorak, 21-og novembra u 11 casova u Beogradu i da mi saopstite podatke o novcanim zahtevima Ministarstva za urbanizam za navedene opstine i naselja.
S nadom da cete i sami dati svoj doprinos otklanjanju mogucnosti sukoba dokumenata UN i prakse njenih organa u pogledu nasilnog menjanja etnicke strukture navedenih opstina i naselja, s postovanjem:
Temerin, 19.11.95g.
András Ágoston narodni poslanik i predsednik DZVM
Rudolf V.Perina
otpravnik poslova u ambasadi SAD
Beograd
Fax: 645-655
Postovani gospodine Perina!
Ovih dana sam bio u prilici, da upoznam sadrzinu razgovora koji je vodio g. Danijel Frid glavni direktor Saveta nacionalne bezbednosti za nasu regiju, sa poljskim novinarima. On je izmedju ostalog rekao, da nema saznanja o tome, da Madjarima u Vojvodini preti slicno etnicko ciscenje kao bosanskim muslimanima. Zna da Madjarima tesko pada pritisak, koji je izazvan naseljavanjem srpskih izbeglica, ali da situaciju ne smatra kriticnom.
Dozvolite mi da Vam povodom te izjave ponudim jedno vidjenje situacije gledano iz ugla vojvodjanskih Madjara.
Situacija u odnosu na ono sto se desilo u Bosni stvarno nije kriticna. Ali treba reci, da politika naseljavnja srpskih izbeglica u vojvodjanske opstine i naselja sa madjarskom vecinom, koju vodi srpska vlada, vec je dovela do toga, da je etnicki sastav stanovnistva dramaticno izmenjen. Vlasti ne daju podatke o naseljavanju srpskih izbeglica, ali na osnovu saznanja prikupljenih u nasih 90 ogranaka moze se zakljuciti sledece:
1. Za vreme gradjanskog rata sa etnickim motivima, zbog nasilne mobilizacije i teskog psiholoskog rata koji je vodjen protiv Madjara u Vojvodini, otislo je izmedju 30 i 35 hiljada ljudi. Na njihovo mesto su dosli izbeglice Srbi. Racunajuci i one koje su dosle 1992 godine, sada je u opstinama i naseljima sa madjarskom vecinom privremeno ili trajno, smesteno oko 40 hiljada srpskih izbeglica. Ako se uzme u obzir, da je na pocetku rata bilo 345 000 Madjara, a sada ih ima najvise 310 000, za nas katastrofalna promena etnicke strukture je evidentna.
Opstine i naselja sa madjarskom vecinom su sledeca:
Opstine Backoj i Banatu: Kanjiza, Backa Topola, Mali Idjos, Becej, Ada, Senta, Coka, kao i naselja Backi Vinogradi, Backo Dusanovo, Kelebija, Palic, Hajdukovo, Cantavir, i Supljak u opstini Subotica.
Naselja u Backoj sa madjarskom vecinom: Temerin, Bezdan Telecka, Svetozar Miletic, Kupusina, Svilojevo, Doroslovo i Bogojevo.
Naselja u Sremu sa madjarskom vecinom: Dobrodol i Satrinci.
Naselja u Banatu, sa madjarskom vecinom: Rabe, Majdan, Filic, Toba, Nova Crnja, Hetin, Torda, Novi Itabej, Mihajlovo, Muzlja, Lukino Selo, Busenje,
Debeljaca, Jermenovci, Skorenovac, Sumarak, Susara i Dobricevo.
Iz ovih opstina i naselja je otislo oko 30 000, a iz opstina gde zive diaspori, oko 5 000 Madjara. Umesto njih je doslo oko 40 000 srpskih izbeglica.
Ove i ovakve promene deluju razarajuce na tako malu etnicku zajednicu kao sto su vojvodjanski Madjari. Za nas resenje jedino moze da bude autonomija Perszonalna, koja ne trazi teritorijalno ogradjivanje ali tamo gde za to postoje jos uslovi i teritorijalna.
Postovani gospodine Perina!
Mi znamo da smo u ovom ratu mogli da prodjemo i mnogo gore. Postavlja se medjutim ne samo retoricko pitanje: da li je bas neophodno, da jedna autohtona narodnosna grupa, kao sto su Madjari u Vojvodini, koja je razvila aktivan otpor ratu, a u njoj nije ucestvovala, stice uslove za konacnu asimilaciju ili za intenzivno iseljavanje u Madjarsku?
Ubedjen sam da to, pod uslovom da se za ocuvanje identiteta obezbedi pravni okvir u vidu autonomije, nije neophodno.
U nadi da cete nase opredeljenje za autonomiju i Vi prihvatiti kao logican i demokratski zahtev u uslovima naseljavanja izbeglica, s postovanjem:
Temerin, 3-eg decembra 1995 godine
Andras Agoston predsednik DZVM
Ágoston András levele Zarko Korac szerb kormányalelnöknek 2001. február 3.
Demokratska stranka vojvođanskih Mađara
Temerin
predsednik
Socijaldemokratska unija
Beograd
Potovani Predsedniče!
Vae izlaganje na skupu Aktuelni poloaj izbeglica i naseljenih lica i procesi integracije i repatriacije, koji je ovih dana odran u Beogradu, podseća nas na 1995 godinu, kada je Vlada Republike Srbije preduzela slične mere kao to ih i Vi predlaete. Protiv socijalističkog projekta, koji je od strane Vlade tada ponuđen g-đi Judith Kumin moja partija je povela iroku akciju protesta kako kod domaćih političkih faktora, tako i u inostranstvu.
Tezu koju smo isticali protiv tog socijalističkog projekta, naalost moemo isticati i protiv Vaeg odnosno DOS-ovog plana, ako ga Vlada Republike Srbije usvoji.
Protivimo se vaem planu, jer podstiče Vladu Republike Srbije da od jednog zla napravi dva. Plan za ubrzavanje i onako poodmaklog procesa naseljavanja izbeglica u vojvođanska naselja sa mađarskom većinom uz pomoć drave, doivljavamo kao organizovanu, namernu promenu nacionalnog sastava stanovnitva. Verujem, da Vam ne treba dokazivati da bi sprovođenje Vaeg plana značio flagrantnu povredu konkretnih odredbi u dokumentima Evropskog Saveta. U situaciji, kada su Mađari u velikoj neri već odstranjeni iz organa vlasti prioritetno zapoljavanje ciljne grupe iz vaeg plana znači direktnu povredu jednakog prava građana na zapoljavanje.
Potovani Predsedniče!
Va plan, u meri u kojoj se odnosi na naseljavanje izbeglica u naselja sa mađarskom većinom kosi se sa osnovnim, i međunarodno uvaenim nacionalnim interesom mađarske nacionalne zajednice u Srbiji. Saglasno tome Demokratska stranka vojvođanskih Mađara učiniće sve to je u njenoj moći da se sa negativnim aspektima vačeg plana upozna sve relevantne političke faktore kako u zemlji tako i u inostranstvu.
Napominjem, da gospodina Kasu naa stranka ne priznaje za legitimnog predstavnika Mađara, jer je on u svom političkom delovanju vezan koalicionim ugovorom.
U tom smislu njegovo ćutanje nikako ne znači mađarsko odobravanje vaeg plana.
Temerin, 03. 02. 2001. g.
Andra Agoton, predsednik
Zarko Korac szerb kormányalelnök válasza Ágoston Andrásnak 2001. március 5.
Socijaldemokratska unija
05.03.2001. Beograd
Andra Agoton
predsednik
Demokratska stranka vojvođanskih Mađara
Potovani gospodine predsedniče, na skupu ŤAktuelni poloaj izbeglica i raseljenih lica i procesa integracije i repatriacijeť, koji je nedavno odran u Beogradu u organiyaciji SDU odrao sam jedno od uvodnih izlaganja. Cilj skupa bio je da podstakne javnu debatu o ovom tekom problemu koji opterećuje nae drutvo. Podsećam Vas da broj raseljenih i prognanih lica u Srbiji premauje brojku od sedamstotina hiljada. Nova vlast u Srbiji u ovom trenutku nema celovit plan reenja tog problema i cilj skupa bio je da učesnici slobodno izloe svoje i ponude svoja reenja.
Potpuno sam siguran gospodine predsedniče da ste svesni da je dunost politički odgovornih ljudi da ponude reenje za uglavnom tragičnu sudbinu prognanih i raseljenih ljudi u Srbiji, naročito onih u kolektivnom smetaju.
I pored najbolje volje nisam razumeo za ta Vi mene zapravo optuujete u svome pismu. Ni jednu od stvari koju Vi pominjete, ja nisam izgovorio. Posebno me iznenađuje Vaa izjava da Vas moje izlaganje podseća na Ť1995. godinu, kada je Vlada Republike Srbije preduzela slične mere kao to ih Vi predlaeteť. Da li Vi imate prave informacije o mom izlaganju, ili ih namerno iskrivljujete. elim da vas podsetim da postoji snimak mog izlaganja koji jasno pokazuje da su vae optube potpuno neosnovane.
Ni na koji način nisam izlagao ono to Vi navodite, a posebno ne plan o promeni etničke strukture neseljene u Vojvodini sa većinskim mađarskim stanovnitvom.
Moram da Vas direktno upitam: koji su stvarni razlozi da mi uputite ovako neutemeljeno pismo, koje u sebi sadri niz ozbiljnih političkih optubi? Da li je moguće da ste od svih lidera DOS-a mene izabrali za svoju političku promociju, uzimajući u obzir moje desetogodinje zalaganje za vladavinu prava i građansko drutvo, a protiv nasilja i ovinizma.
Beograd 05.03.2001.
Dr. arko Korać, predsednik
Ágoston András viszontválasza Zarko Korac szerb kormányalelnöknek 2001. március 6. és a hivatkozott TANJUG-jelentés
Demokratska stranka vojvođanskih Mađara
Temerin
predsednik
Socijaldemokratska unija
Beograd
Potovani Predsedniče!
Priznajem i potujem Vaih deset godina koje ste proveli kao dosledni opozicionar, borac za demokartiju. Kao to sam zadovoljan, i ponosan na to, to radim poslednjih deset-jedanaest godina. U tom smislu promocija mi nije potrebna ni na jednoj strani, to dokazuje i Vae cenjeno pismo.
Kao osnov za reagovanje posluio mi izvetaj, koji je emitovao Tanjug. Prepis Vam aljem u prilogu.
Kao odgovoran čovek i političar morao sam da reagujem bez odlaganja na Tanjugov tekst. Ako ni u materijalu, koji je pripremljen za savetovanje ni u Vaem izlaganju nije bilo reči o potrebi da se u naseljima u kojima majinska populacija čini većinu, ne naruava postojeći nacionalni sastav stanovnitva, onda nisam pogreio. Ne bi verovatno drugačije postupio ni da sam bio na skupu u Beogradu.
Potovani Predsedniče!
Naravno, ni sad ne tvrdim da su planovi, onaj koji je bio izloen na savetovanju i plan g. ministra Ivkovića iz 1995 godine istovetni. Tekst plana SDU mi nije poznat. Ja sam samo reagovao na nedostatak koji sam uočio čitajući navedeni izvetaj Tanjuga. Naravno i sam smatram, da je subina izbeglica i raseljenih lica, sem srazmerno malog broja ratnih profitera među njima, zapravo tragična. I da im treba pomoći. Ali ne njihovim naseljavanjem u sela i optinâ, gde bi se na taj način dalje naruavao nacionalni sastav stanovnitva.
Potovani Predsedniče!
Čvrsto sam ubeđen da ste ostali kao to ste i bili: veliki humanista i demokrata. Neznam gde je nastao kratak spoj u ovom slučaju, ali verujem, da Vi nikad nećete potpisati reenje, koje bi se kosilo dokumentima međunarodne zajednice. Partija koju vodim i ja lično i dalje ćemo biti na oprezu. Nadajući se pri tome, da će nas biti sve vie takvih, koji međunacionalne odnose ele da ree na način prihvatljiv za Evropu.
U tom uverenju ostajem sa potovanjem:
Temerin, 06. 03. 2001 godine
Andra Agoton, predsednik
Tanjug 27.02.2001.
arko Korać SDU
Izbeglice moraju biti prevashodna briga drave
Beograd, 27. februara (Tanjug) Pitanja naseljavanja, zapoljavanja i kompletne integracije izbeglica i raseljenih lica u Jugoslaviji, kao i podrka za povratak u BiH, Hrvatsku I na Kosovo I Metohiju ne mogu se reavati bez podrke i brige drave rekao je danas predsednik Socijaldemokratske unije (SDU) arko Korać.
Na skupu Aktuelni poloaj izbeglica i naseljenih lica i procesi integracije i repatriacije koji su organizovali SDU i Fondacija za mir i reavanje kriza. Korać je podsetio da su izbeglice bile taoci politike prethodnog reima.
Izbegla i prognana lica treba da postanu predemet istinske brige drave i drutva, a pravo da odluče da li ele da se vrate kućama ili trajno nastane u Srbiji osnovni princip kojim treba da se rukovode vlasti u reavanju tih problema, kazao je Korać. On je istakao da, uz svu pomoć domaćih i međunarodnih humanitarnih organizacija. Brigu drave nita ne moe da zameni, a da povratak Jugoslavije u međunarodne institucije konačno otvara reavanje pitanja izbeglica.
SDU je izradila Projekat za reavanje pitanja izbeglica i raseljenih lica, koji podrazumeva koji podrazumeva predlog programa naseljavanja izbeglica i raseljenih, uključujući i program njihovog zapoljavanja i osnovne pretpostavke za povratak kako u BiH i Htvatsku, tako i na Kosmet.
Kako je Korać ukazao, prema popisu UNHCR-a iz 1996. godine u SRJ je bilo oko 600.000 izbeglica od kojih se oko 60 % izjasnilo za trajno naseljenje u Srbiji. Osim toga u Srbiji ima i oko 200.000 raseljenih sa Kosmeta.
Prema predlogu SDU, mogući modeli obezbeđenja stambenog prostora za izbeglice i raseljene su kupovina porodičnih kuća u polupraznim selima u Vojvodini, izgradnja porodičnih kuća i stanova solidarnosti, adaptacija ili dogradnja stambenih objekata u vlasnitvu drave ili zakup porodičnih kuća.
Korać je predloio osnivanje fonda integracije za koji bi Vlada Srbije odredila sredstva iz dravnog budeta ili razrezivanjem posebnog poreza.
Ključni uslov ukupne integracije izbeglica je zaposljavanje, a neralna strategija mora postojati na nivou drave, rekao je Korać.
to se tiče repatrijacije, ona je nemoguća bez formiranja tripartitnih komisija između Vlada SRJ, Hrvatske i BiH, uz učeće UNHCR-a.
Kada se radi o povratku raseljenih, SDU ocenjuje da je Ťuspostavljanje dijaloga sa umerenim političkim snagama među kosovskim Albancimať ključna pretpostavka.
Tel/fax: 381 11 434 107
Beograd, 8. mart 2001
Andra Agoton, Predsednik
Potovani gospodine Agoton,
Nadam se da smo izgladili na međusobni nesporazum. Prilaem Vam fotokopiju platforme političkog predloga SDU kao osnovu za razgovor na okruglom stolu. Podvukao sam deo koji jasno pokazuje nau elju da se ne menja etnička struktura naselja u Vojvodini.
Slađem se sa Vama da je TANJUG-ova informacija netačna, ali ja sam je sada prvi put video, i to sa velikim zakanjenjem. Molim Vas da uzmete u obzir da je sada verovatno prekasno za demanti. Pozvaću ipak urednika TANJUG-a i protestovaću zbog ove dezinformacije.
s potovanjem arko Korać Predsednik.
Ágoston András vitazáró levele Zarko Korac szerb kormányalelnöknek 2001. március 11-én
predsednik
Socijaldemokratska unija
Beograd
Potovani Predsedniče!
U Vae potene namere i dalje ne sumnjam, ali sam uznemiren vie nego do sada. Na kraju krajeva neznam, da li je TANJUG izmislio Ťpoluprazna vojvođanska selať, ili je to neko na savetovanju ipak izgovorio. Ali, da se vie stim ne bavimo!
Projekat, koji ste mi dostavili, otkriva svu sloenost problema izbeglica i raseljenih, kao i veoma ozbiljne opasnosti za Mađare u Vojvodini, uprkos činjenice da stav o nediranju u nacionalnu strukturu koji ste i Vi zaokruili u tekstu stvarno postoji. Problem je u tome, to taj stav na alost, nema organske veze sa projektom u celini.
Izvrni odbor DSVM je 10. marta ove godine razmatrao Projekat koji ste mi dostavili. Izvrićemo detaljnu analizu projekta, i sa rezultatatma ćemo upoznati zainteresovane.
Dozvolite mi, da ovom prilikom ističem samo najosnovniju primedbu.
Projekat tretira poloaj izbeglica i raseljenih, kao da problem tek sad treba reavati. Ne daje pregled dosadanjih rezultata. Njihov poloaj je počeo da se reava već 1992 g., pre izja-ve gospođe Mire Marković, koja je zbog loih demografskih pokazatelja dolazak izbeglica prihvatila kao pozitivnu okolnost. U tom smislu je izrađen program g. ministra Ivkovića i on je u značajnom delu već ostvaren. Ostvaruje se već godinama i ona inostrana komponenta koju i predmetni projekat detaljno tretira. U Temerinu, u N. Kneevcu i u drugim mestima u Vojvodini izgrađena su naselja za izbeglice, delimično iz sredstava međunarodne zajednice. Sklopljeni su i sprovedeni nejavni ugovori između organa Vlade i izvrnih odbora SO o zaposljavanju bar jednog člana iz izbegličkih porodica. Proverite ove tvrdnje! Na primer u subotičkoj bolnici, gde je u to vreme g. Kasa bio predsednik upravnog odbora.
Potovani Predsedniče!
Mi smo svesni, da smo objektivno slabija strana u sloenoj političkoj borbi koju vodi-mo za očuvanje nacionalnog identiteta nae narodnosne grupe. Drava je jača. Tim vie, jer se i dalje moe osloniti na političku grupaciju g. Kase. Kao posledica dugogodinje, međusobno korisne saradnje SVM i srpskih vlasti, nacionalna struktura je u mnogim naseljima u Vojvo-dini, gde su Mađari u brojčanoj većini već sada bitno poremećena. Subotica je 1995 g. prih-vatila oko 15 hiljada izbeglica, koje su uglavnom i ostale tamo. Proces planskog naseljavanja izbeglica koji teče, moe donekle da se ublai samo uvođenjem instituta personalne autono-mije, sa konkretnim izvrnim funkcijama. Tzv. ŤLex Varadyť manjinski zakon, u pripremi radne grupe uz g. ministra Grubača nije reenje.
Potovani predsedniče!
Verujem u snagu naih argumenata, kao i u snagu procesa demokratizacije koja je na delu u naoj zemlji. Ubeđeni smo, da će se naći političari već u sadanjoj koaliciji DOS, koji će na način pravog dravnika, na perspektivan način reiti pitanje Mađara u Srbiji. Ne prime-nom ideja iz 19-og, već onih iz 21-og veka.
Zahvaljujem se na panji koju ste posvetili ovom, verujem zajedničkom problemu. S potovanjem:
Temerin, 11. 03. 2001 g.
Andra Agoton, predsednik
VMDP Közlemény a menekültekről 2002. június 28.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény 2002. június 28.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a magyar diplomácia igyekezetét, hogy a szerb menekülteknek a Vajdaságban lezajlott betelepítését követően megakadályozzák, hogy ez a folyamat megbontsa a nemzetiségi arányokat.
Emlékezetes, hogy a történelmi VMDK még 1995-ben megtett minden tőle telhetőt, hogy ne kerüljön sor a menekültek befogadására, s számukra ne létesüljenek befogadó központok a magyar többségű településeken. Ezt a politikai tevékenységet folytatta a történelmi VMDK eszmei és politikai örököse a Vajdasági Magyar Demokrata Párt is. Az SZDE által megalakított szerb kormány alelnökének már 2001-ben jelezte, hogy a menekültek végleges letelepítését célzó lakásépítési és vásárlási programot a demokratikus szerb kormány ne terjessze ki a magyar többségű településekre. Korac alelnök akkor megígérte, hogy erre nem kerül sor. Arra vonatkozóan, hogy végül is mi történt a gyakorlatban a mai napig nincsenek a pontos adatok.
Ezen a helyzeten a szerb hatalommal együttműködő magyar párt koalíciós kötöttségei miatt nem tud változtatni. A vajdasági magyar közvélemény pedig továbbra sem láthat tisztán.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt úgy véli, hogy a szerb menekültek befogadása már 1995-ben megtörtént. A következő szakaszban ezek a menekültek a helyieket megelőzve jutottak munkához, ami lehetővé tette, hogy nagy részük gyökeret verjen az új közegben. Mindennek köszönhetően a menekültek nagy része megkapták a szerb, illetve a jugoszláv állampolgárságot, s most a harmadik szakaszban nemzetközi segítséggel fejezhetik be az otthonteremtés folytatását.
A VMDP szerint Vajdaság egészének ügyében a magyar diplomácia nem tehet semmit. De segíthet a vajdasági magyaroknak, ha lépéseket tesz annak érdekében, hogy a demokratikus szerb kormány által szorgalmazott lakásépítési és vásárlási projektum csak a magyar többségű települések mellőzésével valósulhasson meg.