|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. május 5.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
E Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a szabadkai Nyitott Ajtó, más civilszervezetek és az „Autonómia” meg a többi polgári kör tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, amelyeket a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál.
Azokat, akikhez elér ez az üzenet, arra kérjük, hogy amennyiben kezdeményezésünket hasznosnak találják, küldjék el a Hírlevelet ismerőseiknek is. Írjanak nekünk, mondják el véleményüket, beszéljük meg közös dolgainkat!
Köszönjük az észrevételeket. Ha bírálat érkezik, azzal a Hírlevélben is foglalkozunk.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
Belharcok a szerb kormányban
A kormány hitele nem alapulhat a szavazók akaratán, hisz Kostunica távozott a koalícióból, de a reformok iránti elkötelezettségen sem, hisz Djindjic nincs többé. A mostani szerb kormány tekintélyét csakis a maffia elleni megkésett küzdelemre alapozhatja. Ez sem a legjobb megoldás, hisz egy kormány nem funkcionálhat úgy, mint a rendőrállomás.
Tijanic, a Kostunicához közeli kommentátor vitrilolos meghatározása egyoldalú ugyan, de van benne valami.
A szerb kormányban ugyanis nincs erős ember. A kollektív vezetés pedig csak ideig-óráig működhet összehangoltan. A kormány tagjai – egyelőre az udvariasság szabályait figyelembe véve – megkezdték egymás diszkreditálását. A cél szemmel láthatóan az, hogy a Szerb Demokratikus Ellenzék maradéka tovább apadjon. Lassan világossá válik, hogy a vezető nélkül maradt Demokrata Párt pillanatnyi népszerűsége ellenére nem lesz képes a következő választásokat egyedül megnyerni. A koalíciós partnerek jelenlegi száma azonban túl nagy.
A belső küzdelemben a négy vajdasági alelnök illetve kormánytag közül most már csak Kasza József maradt állva. (Hacsak Dinkic szerb nemzeti bankkormányzó közlése nyomán nem kell majd neki is magyarázkodnia az Első Vállalkozói Bank ügyeivel kapcsolatban.*) Canakra maffiakapcsolatokat bizonyítottak, Isakovot pedig az egyik hágai védett tanú a Milosevic büntetőperében tett vallomásával hozta bajba. Isakov a biztonsági szervekkel való kapcsolataira vonatkozó állítások alól úgy szándékozik magát tisztázni, hogy pert indít a Hágai Bíróság ellen. Majd meglátjuk.
*Lásd a Hírlevél mellékleteit.
Ágoston András:
Egyszer volt Budán kutyavásár
Belgrádban is csak egyszer kellett megdönteni Milosevicet. S a szerb politikai elit demokráciával kacérkodó részének is csak egyszer volt szüksége a biztos magyar szavazatokra. Ezért kaszálhatott 2000-ben a VMSZ. Úgy, hogy lemondott politikai szubjektivitásáról, s fittyet hányva a vajdasági magyarság autonómia iránti igényének odasímult Djindjic Demokrata Pártjához. Odahagyva a Milosevic szocialistáival létrehozott „technikai koalíciót” Kasza Djindjictől annyi képviselői és más zsíros állást zsebelt be, amire a felemás szerb rendszerváltás óta nem volt példa.
De most vége a pünkösdi királyságnak.
Készül az új szerb választási törvény, amelynek eddig ismertetett megoldásait, a demokrácia alapelveit figyelembe véve nem lehet ugyan kifogásolni, de az máris látható, hogy a több százról legfeljebb pár tucatra apasztja a politikai porondon a pártok számát, ami nem baj. Baj viszont, hogy meghagyja az öt százalékos választási küszöböt, ami a kisebbségi pártokat – azokat, amelyek megmaradnak – a szerb pártokkal kényszeríti alárendelő koalíciókba. Persze csak akkor, ha azok a képviselői helyeket jobban szeretik, mint a saját programjukat.
Ebben a helyzetben a VMSZ hiába vállalja a vajdasági magyarok autonómiaigényének további mellőzését, a magyar szavazatok értékvesztése miatt nem számíthat jó üzletre. Kevesebben vagyunk, s ami még rosszabb, a megmaradó szerb pártok magyar szavazatok nélkül is megosztozhatnak a hatalmon.
Ebből kifolyólag a magyarok által által betölthető zsíros állások száma – Szabadka elvesztése, nemcsak Ispánovics lemondása miatt, már megkezdődött – akár a tizedére csökkenhet.
A koalíciós kötelezettségek viszont megnövekednek. A szerb hatalom az autonómiakövetelések eddig elegánsan megoldhatónak bizonyult mellőzésén túlmenően, a koalícióra vállalkozó magyar pártot megbízza a VMSZ által az év elején szerb ellenőrzés alatt megalakított és máris súlyosan kompromittálódott nemzeti tanács működtetésével is.
Erre a VMSZ – ha addig a benne meglevő ellentétek nem dagadnak palotaforradalommá – bizonyára vállalkozik, de az „üzletből” haszna már csak néhány vezetőnek származhat.
Nem lesz már területi autonómia!
Ha nem a magyarság politikai súlyának vészes csökkenését jelentené, kárörömmel nézhetnénk, ahogy a VMSZ vezetői egymással versengve igyekeznek szolgálatkésznek mutatkozni, hogy a szerbek által biztosított két-három képviselői hely valamelyikére a jövőben is számíthassanak.
A Politika c. szerb napilap – nem a Magyar Szó – arról tudósít, hogy Kasza József VMSZ elnök a Demokrata Párttal egyetértésben (ennek a pártnak volt elnöke a néhai Djindjic szerb kormányfő) nem tűzeti a szabadkai képviselőtestület naprendjére az északvajdasági magyar községek társulásáról szóló Protokolt.
Füstbe ment tehát a magyar területi autonómiának becézett gazdasági társulás terve, amelyről még legóvatosabb magyarországi politikusok és tisztségviselők is úgy vélekedtek, hogy a nyolc magyar- és egy szerb többségű vajdasági község ilyen társulása indokolt. Meg, hogy ez nem szeparatizmus, hanem regionális együttműködés.
Kell-e mondani, hogy a VMSZ vezetői, ha saját pozícióikat érzik veszélyben nem sokat törődnek a magyarországi politikusok véleményével. Ha ez látszik célravezetőnek, egymással versengve mondanak le a saját hamis propagandával bejelentett elképzeléseikről. Természete ez már a VMSZ vérbeli politikusainak, akik – bebizonyították már nem egyszer – mindenekelőtt a saját érdeküket szem előtt tartva politizálnak.
A politikai cikk-cakkokat elfogadtatni, újramagyarázni, nos, ez már az udvari kommentátorok és szerkesztők dolga. Még egy ideig.
Nekik megérte
A Magyar Szó azt sem írta meg, hogy a VMSZ két embere, Egeresi és dr. Korhecz milyen jól jártak azokon a tartományi funkciókon, amelyeket betöltenek.
Az újvidéki Dnevnik c. szerb napilap szerint a tartományi képviselőház csaknem egy tucat tisztségviselője közöttük dr. Korhecz és Egeresi, a napokban negyven év alatt visszafizetendő, alacsony kamatozású lakáskölcsönökről szóló döntést vehet kézhez. Milliós adományoknak is beillő kedvező kölcsönökről van szó, amilyenekre a milosevici idők óta aligha volt példa.
A két érintett magyar tisztségviselő élelmességének tudható be, hogy ketten együtt megkapták a tartományi képviselőházban kiosztott lényegében VIP kölcsön csaknem 20 százalékát. Ha figyelembe vesszük, hogy a Vajdaságban mintegy 13 százalék magyar él, akkor elmondható, hogy a két szemfüles, fiatal tisztségviselő többet kapott a közös kasszából, mint amennyi nemzetisége alapján megilleti. Nekik bizony megérte tisztséget vállalni.
Sajnos van a hírnek egy másik lehetséges olvasata is. Dr. Korhecz tagja volt annak a törvényelőkészítő bizottságnak, amelynek felróható, hogy a kisebbségi törvény parlament elé került tervezetéből kimaradt a kisebbségi választók névjegyzékének létrehozataláról szóló rész. Egeresi pedig aktív részese volt annak a politikai játéknak, amelynek „eredményeként” Djindjic kormányfő annak idején ügyesen ellehetetlenítette a vajdasági székhelyű szerb és magyar pártok Vajdaság autonómiájával kapcsolatos együttműködését.
A vajdasági magyar politikai elit helyi hatalommal együttműködő szárnyán tehát megjelent az utánpótlás. Ők is szolgálnak s a legjobban ők is saját érdekeiket tisztelik.
Mélyek a gyökerek…
Az ellentmondásos politikai helyzetnek és a VMSZ-es politikusok magánérdekeikért folytatott állandó küzdelmének tudható be, hogy a VMSZ és a Milosevic Szerbiai Szocialista pártjának tanácsnokai Temerinben újra „technikai koalícióba” keveredtek. Miután az idevágó törvényes rendelkezéseknek megfelelően az iskolaszék leváltotta az iskola VMSZ-párti igazgatóját a „technikai koalíció” döntött: ő meg leváltotta az egyetlen temerini magyar iskola magyar iskolaszékét.
Kilógott a lóláb, s a VMSZ-es meg a Milosevic-párti tanácsnokok az iskolaszék döntésének törvényességét nem is vitatták. Minden jogalap nélkül kifogásolták viszont, hogy az iskolaszék nem konzultált a községi illetékesekkel mielőtt leváltotta volna az igazgatót.
A VMSZ-es tartományi oktatásügyi titkár a községi képviselőtestület döntését megerősítve a régi igazgatót – szintén jogalap nélkül – visszahelyezte tisztségébe. De, Bunyik úr a leváltott iskolaszék által kinevezett ideiglenes igazgatót már elfelejtette leváltani. Pedig megtehette volna, hiszen ehhez sem volt több joga, mint a községi képviselőtestületnek az iskolaszék leváltására.
S hogy a Milosevic szocialistáival zajló flört közben a VMSZ-eseknek ne legyen felhőtlen az öröme, meg kell még birkózniuk az ideiglenes igazgatóval, aki magyarként a Demokrata Párt tagja, és mint ilyen, valószínűleg minden követ megmozgat majd, hogy az ölébe hullott viszonylag jó pozíciót meg is tarthassa. Végtére is a VMSZ most nem a szocialistákkal, hanem a Demokrata Párttal van nexusban.
Jó hír
Nebojsa Covic szerbiai kormányalelnök bejelentette, hogy megkezdődik a szervezett bűnözés elleni küzdelem második szakasza. Ebben az illetékesek legfontosabb feladata az lesz, hogy megállapítsák, hova került a drog- és fegyvercsempészetből, illetve váltságdíjakból származó pénz. Covic meggyőződését fejezte ki, hogy ez a második fázis maximálisan depolitizált lesz, s hozzátette: ugyanakkor nem szabad megengedni sem azt, hogy legyenek „érinthetetlen személyek”, sem azt, hogy egyeseket ok nélkül vádoljanak meg.
Jó lenne, ha ez a terv valóban megvalósulna.
Vojiszlav Kostunica, Jugoszlávia utolsó elnöke s a Szerbiai Demokrata Párt elnöke szerint a rendkívüli állapot bevezetése jogilag alkotmányellenes volt. A kormánnyal szembenálló, tehát ellenzékinek minősülő párt elnöke annak tudatában fogalmaz keményen, hogy a vezető politikusoknak ahhoz a kis csoportjához tartozik, akik ellen eddig nem merült fel anyagi jellegű kifogás. Szerinte „a zimonyi klánhoz tartozó személyek egy része szívesen látott vendég volt a Szerbiai Demokratikus Ellenzék köreiben”.
A szerbiai parlament igazságügyi bizottságában visszhangoznak Kostunica intelmei. A bizottság Kostunica-párti tagja úgy fogalmazott, hogy fontosnak tartaná a politikusok és bűnözők kapcsolatainak feltérképezését. Azt kellene elérni, mondja, hogy a politikusok minden, még a legkisebb kapcsolatfelvétele is bárkivel, akiről feltételezhető vagy bizonyítható, hogy szervezett bűnözői csoport tagja, teljes egészében nyilvános, ellenőrizhető legyen.
Hát igen, ez valóban jó lenne!
Ismeretes, hogy a külföldön élő horvátok már régen megkapták a kettős állampolgárságot és szavazhatnak is Horvátországban. A diaszpórában élő szerbek képviselői a múlt héten kissé megkésve és nem is egészen egységesen ugyanezet követelték a szerb kormánytól: kettős állampolgárságot és szavazati jogot.
A szerb kormány eddig nem nyilatkozott, de Batic igazságügy-miniszter Szerbiai Kereszténydemokrata pártja a Határon Túli Magyarok Hivatala mintájára kormányzati szerv létrehozatalát követeli, hangsúlyozva, hogy abban nem játszhatnak főszerepet azok a külhoni szerb szervezetek, amelyek igencsak támogatták Milosevic háborús politikáját.
Szemmel látható: az európai orientáció a szerb politikai elitet arra készteti, hogy újra gondolja a határon túli szerbekkel ápolt kapcsolatait.
Jelenleg a kapcsolatok építésében nemcsak a kettős állampolgárság és szavazati jog megszerzése vált ki vitákat, hanem az is, egy intézmény tartsa-e a kapcsolatokat a határon túli szerbekkel és a montenegróiakkal, vagy ezt a kapcsolattartást is külön kell megszervezni?
Nincs okunk arra, hogy írígykedjünk!
Mellékletek:
Ezúttal három - a Magyar Szó által mellőzött - VMDP dokumentumot közlünk.
Ágoston András levele Markó Bélának 2003. május 2-án.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin
Markó Béla, elnök
Romániai Magyar Demokrata Szövetség
Marosvásárhely
Tisztelt Elnök Úr!
Megrökönyödve olvasom, hogy Adrian Nastase miniszterelnök a napokban felszólította Románia főügyészét, vizsgálja ki a nemrégiben megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrejöttének körülményeit, mert ennek célja a Romániában élő magyarok kulturális és területi autonómiája.
Ön a mai napig nem emelte fel szavát az – nevezzük néven a gyereket – ellenlábas magyar szerveződés védelmében. Annak idején, amikor a szerb igazságügy-miniszter – összekacsintva a Milosevic pártjával „technikai koalícióban” tevékenykedő magyar párttal – egy neki tetsző személyt nevezett ki a VMDK élére nekünk sem kelt senki a védelmünkre. De nem estünk kétségbe: három nap alatt létrehoztuk a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot. Így lett a VMDK-ból történelmi VMDK, belőlünk pedig annak politikai örököse. S így keletkezett az amúgy is gyönge vajdasági magyar politikai eliten belül olyan értékrendbeli különbség, ami más szintén reális különbségek mellett máig lehetetlenné teszi a nemzeti érdekeknek megfelelő összefogást.
Tisztelt Elnök Úr!
Mit gondol hogyan értelmezhető az, hogy jóllehet az RMDSZ programjában is szerepel az autonómia, azt a román hatalom nem kifogásolja? Akkor viszont, ha Tőkés László és a romániai magyar politikai elit autonómiakövetelő része fog munkához, s kezdi meg az autonómia intézményeinek létrehozatalát, a legmagasabb helyről kezdeményezik a vizsgálatot?
Így akar egyeduralmat biztosítani a helyi hatalom a vele együttműködő kisebbségi szervezetnek? Esetleg úgy véli, hogy Önök nem veszélyesek, hisz azok, akik a Kárpát-medencében elfogadták a kis lépések stratégiáját, saját érdekeik érvényesítése céljából eltekintenek az autonómiától? Netán, a helyi hatalom úgy látja, hogy egy számára kellemetlen kezdeményezést jobb csírájában elfojtani, semmint később a végkimenetele szempontjából kétesélyes küzdelemben megtalálni a nyugati kifogások leszerelésére alkalmas politikai eszközöket? (Ha egyáltalán vannak ilyenek.)
Nem tudhatjuk, mi forog a hatalom hordozóinak fejében.
Az viszont nagyon valószínű, hogy ha Ön a helyi hatalom ellenében nem emeli fel a szavát a Magyar Nemzeti Tanács létrehozatalát célzó politikai tevékenység védelmében – akkor is, ha közismerten nem ért vele egyet – ezzel ugyanolyan értékrendbeli különbséget hoz létre az RMDSZ és a romániai magyar politikai elit autonómiakövetelő szárnya között, mint a Kasza-féle VMSZ hozott létre a vajdasági magyar politikai eliten belül. Az RMDSZ elnöke részéről elvárható határozott tiltakozás nem egyszerű becsületbeli ügy, hanem távlati politikai érdek. A politikai nézetkülönbség demokratikus elfogadása ugyanis, s az ezen alapuló, a gyakorlatban is érvényesülő kompromisszumkészség nemcsak a romániai, hanem a Kárpát-medencében élő magyarság egészének is érdeke lenne.
Korábban a magyarországi politikai elit EU-csatlakozási görcse következtében, nem is volt kívánatos az autonómiaügyben megnyilvánuló túl nagy egyetértés. Most azonban más a helyzet. Van rá remény – én is ebben bízom – hogy ha Magyarország elhelyezkedik az EU-ban, politikai elitje vállalni tudja a kisebbségi autonómiatörekvések felelős, részrehajlástól mentes, s az egész nemzet érdekeinek megfelelő kezelését, támogatását. Ami viszont feltételezi a fent említett kompromisszumkészség meglétét. A romániai magyarság körében is.
Temerin, 2003. május 2.
Ágoston András
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt közleménye a szerb alkotmány előkészítéséről
2003. május 3.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény 2003. május 3.
Perszonális autonómiát az alkotmányba
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint az új szerb alkotmány kidolgozása fontos lépés lehet a jogállamiság felé. Mind több jel utal arra, hogy a szerb politikai elit az új alkotmányt eszköznek tekinti, amelynek segítségével a társadalom egésze Európa felé fordulhat.
A vajdasági magyarság számára az új szerb alkotmány akkor lesz elfogadható, ha a készülő dokumentum tartalmazza a kisebbségi autonómia létrehozatalának lehetőségét. Ez az oka annak, hogy a VMDP elégedetlen az alkotmány-előkészítő bizottság összetételével.
A Vajdasági Magyar Szövetség lényegében lemondott mind a területi, mind a perszonális autonómiára vonatkozó követeléseiről. A VMSZ által delegált Biacsi Antal és Ispánovics István magyar bizottsági tagok eddigi, különösen a Milosevici érában kifejtett politikai tevékenysége alapján nem várható, hogy a szerb alkotmány kidolgozásának folyamatában érvényesül a vajdasági magyarság autonómiaigénye.
Mindezt szem előtt tartva a VMDP úgy döntött, kérelemmel fordul az alkotmányt előkészítő bizottsághoz, valamint a releváns szerb és magyar civilszervezetekhez, s kezdeményezi annak megvitatását, milyen alkotmányjogi státus illeti meg a Szerbiában élő kisebbségeket. Továbbá, a VMDP nemzetközi kapcsolatait felhasználva mindent megtesz, hogy felhívja a nemzetközi tényezők figyelmét arra, hogy a kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének demokratikus rendezése a szerb alkotmányban egyik biztosítéka lehet a szerbiai társadalom belső békéjének és Európa-irányultságú fejlődésének.
*Ágoston András levele Kókai Péternek 2003. április 29-én.
Kókai Péter
főszerkesztő
Magyar Szó
Újvidék
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Ezúton jelzem, hogy a VMDP Hírlevél 16. számában – ezt már Ön is megkapta – felvetettük a Kertesz Mihalj által Turuc Zoltán és Bacskulin VMSZ-es polgármestereknek kiutalt gépkocsik ügyét. Ismeretes, hogy a Milosevic idejében vámfőnöki poszton levő Kertes ajándékairól a Blic című szerb napilap számolt be néhány nappal ezelőtt. Nem látom, hogy a közszolgálati média szerepére pályázó Magyar Szó tisztázta volna ezt a vajdasági magyarok szempontjából semmiképpen sem érdektelen kérdést.
Nem Önnek rovom fel, hogy annak idején velem szemben a Magyar Szó sokkal gyorsabbnak mutatkozott s ellenőrzés nélkül vett át egy hasonló hírt (a bocsánatkéréssel már nem sietett, de végül is a szelíd figyelmeztetés után megtette), hiszen abban az időben nem Ön volt a főszerkesztő.
Azt azonban nemcsak én, de a magyar olvasók is bizonyára elvárják, hogy a Magyar Szó tisztázza az ajándékautók kérdését. A kérdés egyszerű: igaz-e a Blicben megjelent minapi állítás?
S ha már a szerb sajtónál tartunk, adok még egy tippet. Bizonyára Ön is látta a Vreme c. hetilapban megjelent cikket, amit a biztonság kedvéért mellékelek. A cikkben tárgyalt témával a vajdasági magyar közönség egy részénél, azóta is igen intenzíven foglalkozik. Azt, hogy a Prva preduzetnicka banka nevű belgrádi székhelyű pénzintézetet, amelynek Szabadkán is van részlege, milyen szálak fűzik a maffiozó Legijahoz, Dinkic, a Szerb Nemzeti Bank kormányzója úgy látszik megtette. Meg lehetne viszont tudakolni, volt-e jelenlegi VMSZ vezető a Bank alapítói között, s azt is, van-e aki benn volt, esetleg benn is van a szóban forgó bank vezetői körében? Netán azt is, van-e közülük valaki a tulajdonosi körben?
Lévén, hogy Ön egyik jól tartott tagja a VMSZ elektorok útján létrehozott nemzeti tanácsának, főszerkesztőként talán kellemetlen lehet a VMSZ vezetők tevékenységét firtatni, de szerintem ezt mégis meg kellene tenni. Az annyit emlegetett hűséges olvasók érdekében mindenképpen.
Abban a reményben, hogy az újságírás iránti szeretet és a szerkesztői tisztesség az Ön számára is fontos értékek, várom a Magyar Szóban a leleplező cikket, vagy a megnyugtató információt. Ezt az utóbbit a vajdasági magyarok miatt szívesebben olvasnám.
Tisztelettel:
Temerin, 2003. április 29.
Ágoston András, a VMDP elnöke