|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. május 12.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál.
Azokat, akikhez elér ez az üzenet, arra kérjük, hogy amennyiben kezdeményezésünket hasznosnak találják, küldjék el a Hírlevelet ismerőseiknek is. Írjanak nekünk, mondják el véleményüket, beszéljük meg közös dolgainkat!
Köszönjük az észrevételeket. Ha bírálat érkezik, azzal a Hírlevélben is foglalkozunk.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
A Tőkés László és elvbarátai által néhány hete elindított reformmozgalmat máris támogatja az erdélyi magyarság 28 százaléka. Ez jó hír. Mert egy új politikai mozgalmat nehéz elindítani. Kivéve talán, ha jók a céljai.
A Székelyudvarhelyi Fórumon a másfélezer részvevő fejezte ki azon véleményét, hogy elege van a 13 éve tartó "kis lépések politikájából", és igazi önrendelkezést, az egyházi vagyonok mielőbbi visszaszolgáltatását meg területi autonómiát követel. A cél a területi és kulturális autonómia elismertetése.
Jóllehet Székelyudvarhelyen csak a Tanács 31 tagú Kezdeményező Testülete, valamint annak öttagú Ügyvivő Testülete alakult meg, mégis nagy lett a riadalom.
Adrian Nastase román miniszterelnök felszólította Románia főügyészét, vizsgálja ki a nemrégiben megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrejöttének körülményeit, ugyanis ennek célja a Romániában élő magyarok kulturális és területi autonómiája.
Vesztére kezdeményezett a miniszterelnök. Az Erdélyi Riport nevű RMDSZ közeli hetilap tüstént megrótta.
- Nem kérdéses tehát - állítja a Riport – hogy Nãstasénak ez a lépése kinek a malmára hajtja a vizet: a román és a magyar nacionalistákéra. (Ilyen „kiegyensúlyozott” nacionalizálást és elvtársi bírálatot a rendszerváltást megelőzően olvashattunk magyar lapokban.)
Az ügyben, mint akinek nincs más dolga a kisantant déli szárnyán, a felvilágosult szerb nacionalizmus képviseletében a belgrádi Politika c. napilap is megszólalt. Cikkének a következő felcímet adta: „Szeparatizmus Romániában”. Főcímében riadót fúj: „Magyar szeparatisták nyilvános fellépése”. Az alcímét viszont hamar megbánhatja, különösen, ha a kosovoi szerbeknek kell rövidesen autonómiát követelnie. Az alcím így hangzik: „Elítélik a magyar radikálisok szándékát, hogy területi autonómiát hirdessenek ki Dél-Tirol, vagy Kosovo mintájára”.
A cikk szerzője, aki nem tesz bizonyságot nagyobb tájékozottságról, a hitelesség kedvéért Raduly (Róbert?) magyar képviselőre hivatkozik.
- Székelyföld autonómiáját akarjuk, úgy ahogy az már létezik Dél-Tirolban, illetve, ami még kézzelfoghatóbb és hozzánk közel áll, amilyen Kosovonak van - mondotta volna Raduly. A Politika békülékenyen hozzáteszi: ezt az utóbbi kijelentést már az RMDSZ mérsékeltjei, pontosabban Markó Béla is elítélte.
Mindezt figyelembe véve érthető az Erdélyi Riport sopánkodása és rossz előérzete: „Nãstase nem hagyhatta ki azt a ziccert, hogy befejezze az erdélyi magyar közösség megosztottságának – mások által elkezdett – művét, és a szocdem szavazóbázis egy része miatt számára kényelmetlen szövetségest a parlamenti küszöb szintje alá nyomja. A NATO és az EU-csatlakozás úgyszólván sínen van, a mór megtette kötelességét, a mór, illetve Markó mehet”.
Bizony megtörténhet, hogy Markóékat különben is kihagyják a parlamentből. Ezen azonban a helyi hatalmak természetrajzát ismerve nem kellene különösebben csodálkozni. De, megtörténhet, hogy ha felerősödnek az autonómiakövetelések, a román hatalomnak az új helyzetben is fel kell majd valamit mutatni a nemzetközi politikai színtéren. Vannak, akik azt mondják, hogy ez csak az autonómia lehet.
Tájékozatlanság
Most, hogy Erdélyben is időszerűvé vált az autonómiakövetelés, nem árt újra letisztázni a fogalmakat. A már említett Politika c. szerb napilap szerint – s ez bizony tájékozatlanság – Tőkésék követelését, a szintén tájékozatlan Adevarul nyomán lényegében kiegyenlíti a VMSZ elektorai által létrehozott nemzeti tanáccsal. Ezzel nemcsak agyonüti a fentebb idézett saját címeit, hanem zavart idéz elő olvasói fejében. Mert a VMSZ nemzeti tanácsa a szerb hatalomnak megfelel, csak a magyaroknak nem. A szerb hatalom által ellenőrzött magyar nemzeti tanácsra vonatkozóan Végel László, vajdasági magyar író és közíró a minap a következőket írta: „Horvátországban sor kerül a kisebbségek nemzeti tanácsainak megválasztására. A horvátországi szerbek, magyarok, olaszok s más kisebbségek természetesen közvetlen és titkos szavazással választják meg a saját nemzeti tanácsaikat, nem pedig elektorok útján, mint nálunk, Szerbiában. Mi, vajdasági magyarok, úgy látszik, legalábbis kisebbségi politikusaink szerint, éretlenek vagyunk a titkos és közvetlen demokratikus választásokra. Nekünk elektorok kellenek!”
A szerb és a román újságírók feltehetőleg nem a VMSZ nemzeti tanácsától félnek. Annál inkább attól, amit az erdélyi magyarok jobbjai akarnak. Az igazi autonómiától. Attól, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács valódi, demokratikus többpárti választásokat készít elő, s nem elektorokkal akar autonómiát létrehozni.
Sajnos, Magyarországon sincsenek tisztában az autonómia mibenlétével: a magyar Nemzet cikkírója az Adevarul példájára nem kevesebbet állít, minthogy a Tőkésék ötlete „távolról sem eredeti”. Pataky István szerint „a Vajdaságban ugyanilyen keretek között már működik is a személyi autonómiát érvényesíteni igyekvő képviselet. Magyar belviták persze ott is vannak, de a belgrádi hatalom – a Vajdasági Magyar Szövetség hatékony politizálásának is köszönhetően – zöld jelzést adott erre az érdekvédelmi formára”.
Tudja-e a Magyar Nemzet cikkírója, hogy a Szerbiában alkalmazott kisebbségi törvény pont a VMSZ vezetőinek egyetértésével zárja ki a nemzeti tanács demokratikus, közvetlen választások útján történő létrehozatalát? A VMSZ által elfogadott (szorgalmazott) megoldás tehát pont azt zárja ki, amit Tőkésék követelnek. Ilyen értelemben a Kaszát Markóval lehet egy sorba állítani, nem pedig Tőkéssel.
Objektíve, az erdélyi kezdeményezésnek egyelőre kedvez az eszmei zűrzavar, a körülötte keletkezett politikai kavarodás. De, előbb-utóbb tudnunk kellene legalább nekünk a Kárpát-medencében mit értünk autonómia alatt. Legyen szó területi, perszonális, netán kulturális autonómiáról.
Szerbia és Montenegró államközösséget adósság-válság fenyegeti. Kostunica pártja az OECD-re hivatkozva állítja ezt, melynek adatai szerint egy évvel ezelőtt az ország külföldi adóssága 10,5 milliárd dollár volt. Hogy most mekkora most az adósság, arról a kormány nem adott friss információt. Ennek a törlesztésére már jövőre egy milliárd dollárra lesz szükség. A további években mind többre. Miközben az ipari termelés a tavalyi időarányoshoz viszonyítva 3,1 százalékkal csökkent, a külkereskedelmi mérleghiány meg csaknem egy milliárd dollárral nőtt.
Hogy a gazdasági folyamatokkal baj van, látszik abból is, hogy a szerb kormány elnöke mutogat a pénzügyminiszterre, az pedig az ügyviteli bankokra, s egy kicsit a nemzeti bankra is. Akárhogy nézzük a viták mélyebb, a nyilvánosság elé nem tárt gondokra utalnak. Mindez egyelőre a megfelelő udvariassági formák betartásával zajlik.
Közben mozgolódnak a nemzetköziek is. A rendkívüli állapot hozta sikerek elismerése a maffia felszámolásában még mindig része retorikájuknak, de Hágából és a pénzügyi körökből figyelmeztetnek a régi-új kötelezettségekre. Mint például a hágai vádlottak kiszolgáltatása vagy a gazdasági és a politikai rendszer gyorsabb átalakítása.
De az is lehet, hogy az érdekeltek egytől egyig a nemzetközi tényezők lépéseit figyelik, netán várják is. Majd meglátjuk.
A G17 nevű liberális, kitűnő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező párthoz közelálló fiatal kutató Miodrag Radojevic szentségtörésnek számító gondolatokkal állt elő. Szerinte azt a szintén torz politikai struktúrát, amely a 2000-ben a politikai félfordulattal került hatalmi pozícióba részben a külföldi adományok tették olyanná amilyen.
A maffia-állami alapra került jelenlegi hatalmi elitnek nem elsődleges jellemzője a korrupció, de veszélye Damoklész kardjaként függ az egész csapat feje fölött.
Kostunica, felvilágosult szerb nacionalista pártja részéről szinte a kezdettől fogva hangoztatott kifogásokkal cseng össze a fiatal szerb kutató megállapítása miszerint a Milosevicet leváltó „demokraták” reformkoncepciójában a gazdasági reformmal szemben a politikai rendszer megújítása háttérbe szorult.
Mit mondana vajon a jeles kutató, ha megismerhetné a kisebbségi közösségekben hatalmi segítséggel kialakított szocialista egypártrendszert idéző folyamatokat, főleg a kliens-rendszeren alapuló gazdasági összefonódások belső logikáját?
Ispánovics István, Szabadka polgármestere a demokráciában elfogadhatatlan titkolózások közepette lemondott. Ahelyett, hogy utána nézett volna, miről van szó, ha már ír róla, a Magyar Szó szerkesztője kommentárját közhellyel zárja: „A hallgatásnak azonban általában ugyanaz szokott lenni az ára – és nemcsak a politikában. Szabad teret ad a találgatásoknak.” A szerkesztő még annak sem nézett utána, elfogadható-e például Ispánovics Istvánnak a VMSZ vezetőségéhez címzett lemondó levelében hangoztatott, az egészségügyi állapotára utaló kifogás.
Kókai Péter, aki egyben tagja a VMSZ elektorai útján létrehozott, s szerb ellenőrzés alatt tengődő nemzeti tanácsnak is – lapít. Ahelyett, hogy a szakma szabályai szerint végezné a dolgát, helyben topogó kommentárjával inkább a szelet igyekszik kifogni az elégedetlenkedő VMSZ-kliensek vitorlájából.
Pedig a lemondással összefüggő történésekből, főleg a VMSZ a vezető testületei tagjainak megrettent hallgatásából lehetne következtetni. Mindenek előtt arra, hogy a lemondott polgármester olyan információkhoz juthatott funkciójának gyakorlása közben, melyek tudatában túl veszélyesnek tartotta poszton maradni. De, hogy a kevésbé veszélyes, jól jövedelmező tisztségeiről ne kelljen lemondania az általa összehívott sajtóértekezleten, kijelentette: "Tudom, hogy nagy csalódást fogok most okozni, de nem kívánok beszélni a lemondásom okáról. Bármi másról kérdezhetnek". A vajdasági magyar média alárendelt helyzetét bizonyítja, hogy ez a félig nyilvánosan lezajlott politikai üzlet részvevői – reméljük, hogy csak ideiglenesen – orránál fogva vezethetik a vajdasági magyar közvéleményt.
Ennyit az egypártrendszer szindrómáról a vajdasági magyar közösségben.
Ilyen még a Vajdaságban nem volt. Temerinben a szerb többségű községi képviselőtestület saját költségvetéséből huszonkétezer euróért megvette a falu egyik legrégebbi parasztházát, hatalmas portával, azért, hogy azt tájháznak rendezzék be, s benne a TAKT, a Vajdaság egyik régi művésztelepe otthonra találjon. Matuska Márton publicista, a második világháború végén a magyarok ellen elkövetett vérengzés nemzetközi hírű kutatója őseinek háza ezzel megmenekült enyészettől és a jövőben hirdetője lehet a magyarság délvidéki jelenlétének, s színhelye a különféle művészeti megmozdulásoknak.
Meg kell mondani, az ingatlan megvásárlása egyértelműen a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, az egyik magát demokratikusnak nevező szerb párttal létrehozott koalíciója eredményének tudható be. A Matuska-féle ház már hetek óta zsongó méhkashoz hasonlít. Kalákában dolgoznak a helybeliek – elsősorban a VMDP tanácsnokai, de a hét működő civilszervezet tagjai is – hogy az ingatlant mielőbb átadhassák rendeltetésének.
Van viszont egy csúnya kísérője ennek az örvendetes eseménynek. „Ismeretlenek” a Kasza-féle VMSZ nevében, s a párt emblémájával ellátott, különben név nélküli pamfletben, amelyet kiskorúak dobálnak be a postaládákba a helyben még mindig erős Milosevic-párti szocialistákkal, kalákában szidják a VMDP-t s annak helyben élő alelnökét az író, néprajzkutató Csorba Bélát. Azt róják fel neki, hogy túl drágán vetette meg a tájháznak való ingatlant a szerb többségű képviselőtestülettel. Milosevic szocialistáit értjük. Senki sem szereti, ha átejtik. Csorba Béla pont ezt tette velük egy fontos nemzeti ügyben. Kasza József helyi emberei hallgatnak, s mindeddig nem határolódtak el a VMSZ emblémával ellátott névtelen irománytól. Vagy mégis vállalják a pamfletet, s csak azért burkolóznak névtelenségbe, mert így akarják elkerülni a becsületsértési pereket, s a nemzetellenesség ódiumát? Ez utóbbi nem lesz könnyű, hisz tudományos tény, hogy azt a köztudat egy-kettő összeköti az emblémával.
De az is lehet, hogy az egész nem más, mint vegytiszta irigység.
Melléklet:
Az alábbi két dokumentumot a Magyar Szó mellőzte.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény, 2003. május 9.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a tényt, hogy a Magyar Állandó Értekezlet május 24-én megvitatja a státus-, illetve kedvezménytörvény módosításával kapcsolatos helyzetet.
Tekintettel azonban arra, hogy a közeljövőben az Európa Tanács napirendre tűzi a státus- illetve kedvezménytörvénnyel kapcsolatos elvi kérdéseket, a VMDP úgy véli, hogy a törvénymódosítással meg kellene várni e fontos testület véleményét. Ha a magyar országgyűlés előbb módosítja a törvényt, fennáll a veszély, hogy az Európa Tanács leendő döntése nyomán a törvénnyel kapcsolatos haszontalan viták tovább folytatódnak.
Közben, ott, ahol lehet és annyira, amennyire az adott országban lehet, a jelenleg érvényes formájában kellene alkalmazni a státustörvényt.
A Máért megvitathatja a mind a kormány, mind pedig a Fidesz – MPP által szorgalmazott módosító javaslatokat, de a státus- illetve a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos végleges döntést az ET állásfoglalásának ismeretében lenne célszerű meghozni. Amikor lehet.
A státus-, illetve a kedvezménytörvény módosításával összefüggő vitán túlmenően, a Máért ülésén további téma is kínálkozik: Magyarország EU-csatlakozása után a határon túli magyar közösségek ügyeit csak differenciáltan lehet kezelni.
De a nemzet egészét tekintve is új konszenzusra van szükség. Eddig meghirdetetten a három prioritás elve érvényesült. A gyakorlatban az EU-csatlakozás abszolút prioritást élvezett. Olyannyira, hogy a magyar politikai elit egésze könyörtelenül, esetenként eszközökben sem válogatva söpörte le az asztalról a kisebbségi autonómiaköveteléseket. Úgy vélte, hogy ezek akadályokat gördíthetnek a csatlakozási folyamat elé.
Ezt a vitát meghaladva megragadhatók az új konszenzus alapelemei: a határmódosítás nélküli nemzeti integráció immár visszafordíthatatlan folyamatának továbbfejlesztése, a nemzetként történő elhelyezkedés az EU-ban, a kisebbségi autonómiatörekvések határozott támogatása, a Kárpát-medencében élő magyarság nemzeti érdekeinek meghatározása a demográfiai mutatók által diktált körülmények között, s ez utóbbival összefüggésben a szülőföldön való boldogulás dogmájának felülvizsgálata. A Vajdasági Magyar Demokrata Pártban a kettős állampolgárság intézményét olyan eszköznek tartjuk, amely lehetővé tenné, a Kárpát-medencében élő magyarok az EU-ban nemzetként, külső befolyásoktól mentesen helyezkedhessenek el.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény 2003. május 3.
Perszonális autonómiát az alkotmányba
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint az új szerb alkotmány kidolgozása fontos lépés lehet a jogállamiság felé. Mind több jel utal arra, hogy a szerb politikai elit az új alkotmányt eszköznek tekinti, amelynek segítségével a társadalom egésze Európa felé fordulhat.
A vajdasági magyarság számára az új szerb alkotmány akkor lesz elfogadható, ha a készülő dokumentum tartalmazza a kisebbségi autonómia létrehozatalának lehetőségét. Ez az oka annak, hogy a VMDP elégedetlen az alkotmány-előkészítő bizottság összetételével.
A Vajdasági Magyar Szövetség lényegében lemondott mind a területi, mind a perszonális autonómiára vonatkozó követeléseiről. A VMSZ által delegált Biacsi Antal és Ispánovics István magyar bizottsági tagok eddigi, különösen a Milosevici érában kifejtett politikai tevékenysége alapján nem várható, hogy a szerb alkotmány kidolgozásának folyamatában érvényesül a vajdasági magyarság autonómiaigénye.
Mindezt szem előtt tartva a VMDP úgy döntött, kérelemmel fordul az alkotmányt előkészítő bizottsághoz, valamint a releváns szerb és magyar civilszervezetekhez, s kezdeményezi annak megvitatását, milyen alkotmányjogi státus illeti meg a Szerbiában élő kisebbségeket. Továbbá, a VMDP nemzetközi kapcsolatait felhasználva mindent megtesz, hogy felhívja a nemzetközi tényezők figyelmét arra, hogy a kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének demokratikus rendezése a szerb alkotmányban egyik biztosítéka lehet a szerbiai társadalom belső békéjének és Európa-irányultságú fejlődésének.