|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. május 26.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál.
Azokat, akikhez elér ez az üzenet, arra kérjük, hogy amennyiben kezdeményezésünket hasznosnak találják, küldjék el a Hírlevelet ismerőseiknek is. Írjanak nekünk, mondják el véleményüket, beszéljük meg közös dolgainkat!
Köszönjük az észrevételeket. Ha bírálat érkezik azzal a Hírlevélben is foglalkozunk.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló Státus-, vagy kedvezménytörvénynek becézett törvénynél hányatottabb sorsú jogszabály aligha van a Kárpát-medencében.
Nehezen született meg, nehezen kezdődött el alkalmazása, s most még nehezebb módosítani. Annál is inkább, mivel a módosításra a kisantant dohogása és sajnos az elhangzott EU-észrevételek miatt kerül sor. Csakúgy, mint Trianonban, a nemzet és Európa találkozása során az EU most is a kisantant oldalán áll.
A módosításra vélhetően mégis sor kerül. S nekünk tovább kell lépnünk. Rajtunk áll, hogy a nemzet egy új konszenzus létrehozatalával ezt az akadályt, és mindazokat, amelyek még adódnak sikeresebben vegye. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint, a kettős állampolgárság, s a tényleges politikai autonómiákért folytatott közös küzdelem fontos eszközei lehetnek az új konszenzus nyomán kialakuló nemzetpolitikának.
A VMDP elnöke a Máérten csatlakozott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Fidesz Magyar Polgári Szövetség képviselőjéhez, s szintén elutasította a magyar kormány által felkínált módosító javaslatot. Igaz, a VMDP kezdettől fogva a kettős állampolgárságot tartja a végső és jó megoldásnak, de fontos lépésként értékelte a magyarigazolvány megszerzésével az érdekelt magyarok írásos bizonyítékot kaptak arról, hogy Trianon ellenére tagjai a magyar nemzetnek. Ágoston András nem szavazatával elsősorban azt akarta szemléltetni, hogy a gyakorlatban létezik a magyar pártok határon átívelő együttműködése, s hogy a kétpólusú politikai elitek világában erre talán szükség is van.
Most már világos, Kasza József a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és szerbiai parlament egyik alelnöke kutyaszorítóban van. Különben magánügyeinek rendezésére mégsem használta volna fel a Kárpát-medencében élő magyarság legmagasabb fórumát a Magyar Állandó Értekezletet.
Emlékezetes, hogy őt a néhai Djindjic miniszterelnök a saját beismerése szerint azért vette be a szerb kormányba, mert gazdasági téren várt tőle eredményeket. Tekintettel arra, hogy a kormányban Kasza az utolsó információk szerint is csak két főből álló munkatársi közösséget irányít, a gazdasági feladat, amivel alelnökként alighanem foglalkoznia kell, az a magyarországi tőke Szerbiába való csalogatása. Hogy a feladat megvalósítása igencsak döcög, arról Kasza alelnök úr nap, mint nap tájékoztatja a közvéleményt, s egyre ingerültebb hangnemben a magyarországi illetékeseket is. Szorultságában, hiszen a kormányzati felelősséget vállaló törpepártok, közöttük a VMSZ, a hatalmon levő szerb koalíción belül már az előrehozott választások rémével hadakoznak, Kasza a Máért-ot követő sajtóértekezletet is arra használta fel, hogy Szerbiába irányuló tőkekihelyezésre bírja rá a magyar kormányt. Attól eltekintve, hogy a tőke saját törvényeit követve megy csak Szerbiába, elmondható, hogy még egy kicsi és Kasza úr olyan lesz, mint viccbeli katona, aki mindig ugyanarra gondol.
Előre hozott választások és önálló Szerbia
A jelenleg parlamanten kívüli, de a legjobb nemzetközi, főleg amerikai kapcsolatokkal rendelkező új szerb liberális párt előrehozott választásokat követel. Meg azt, hogy Szerbia váljon el Montenegrótól. Labus pártelnök szerint azért van szükség az idő előtti parlamenti választásokra Szerbiában, hogy „ne tűnjön el a pozitív energia, és ne vesztegessük időnket”. A Montenegróval ápolt kapcsolatok viszont túl sokba kerülnek Szerbiának. Montenegró öt éve semmit sem fizetett be a közös kasszába.
A G17 plus közvetlen riválisa, a szerb kormányfő, akár a kormányátalakítást is vállalva ellenzi az ötletet.
Közben káosz alakult ki a szerb montenegrói határon. A hosszú várakozást, a vám indokolt és indokolatlan kivetését sokan úgy magyarázzák, mintha a két köztársaság máris hadban állna egymással. Jobb esetben arra gyanakodnak, hogy Montenegró így akar megszabadulni a szerbiai turistáktól, s egyben utat nyitni a nyugatiaknak. Csakúgy, mint Horvátország.
Labusék mint aki biztos a dolgában, meghatározták az új „menetrendet”. Szerintük előbb jönnek a választások, majd megkezdődhet Szerbia és Montenegró viszonyának letisztázása (azaz a szétválás), nemkülönben Kosovo helyzetének rendezése (a szerb-albán „történelmi megállapodás”, azaz Kosovo békés leválása).
S ami a legfontosabb: Labus azt állítja, hogy csak így van esély arra, hogy Szerbia az EU-ba vezető úton utolérje Albániát. Hogy a szerb politikai színtér valóban szubtilis küzdelmeiről van szó, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Labus hirtelen engedékeny lett a Vajdaság autonómiája iránt.
Kasza és a VMSZ veszik a lapot. Megpróbálnak kihátrálni a Djindjic-féle demokraták egyre kellemetlenebb öleléséből és közeledni Labushoz. Nem akarják elkövetni ugyanazt a hibát, aminek következtében Milosevic bukásakor majdnem bennragadtak a pártjával évekig ápolt „technikai koalícióban”. Ezzel magyarázható, hogy Kasza napilapja a Magyar Szó kommentárban kezdett hízelegni Labusnak. Kasza még nem tudja, hogy Labus gesztusa nem a magyaroknak szól.
Ha ugyanis megmarad az öt százalékos választási küszöb, a legnagyobb szerb pártoknak nem áll érdekében, hogy a velük kötött koalíció fejében kéretlenül osztogassák a magyar pártoknak a zsíros állásokat és a befolyásos politikai tisztségeket. A magyarok szavazatai soha többé érnek annyit, mint amennyire Milosevic bukása előtt taksálták őket.
Nem a zsíros állásokért, autonómiáért kell küzdeni!
A vajdasági magyarságnak most nem a Kasza-féle politikai manőverekre van szüksége. Sokkal inkább kellenek neki az olyan politikai képviselők, akik megfelelő számú magyar szavazattal a hátuk mögött, politikai programba képesek foglalni a vajdasági magyarság igényeit, mindenek előtt a magyar (perszonális) autonómiára vonatkozó követelést. Úgy, hogy az megjeleníthető legyen, mind a szerb, mind pedig a magyarországi és a nemzetközi politikai színtéren.
Most, amikor a kosovoi szerbek is autonómiában és kettős állampolgárságban kezdenek gondolkodni, nem a mind kevésbé hozzáférhető politikai funkciókért és a zsíros állásokért kell ácsingózni. Inkább a nemzetközi tényezőket kell segíteni a bennük is egyre erősödő felismerésben, hogy a térségben izzó nemzetek közötti feszültséget csak politikai autonómiákkal lehet meghaladni. Ebben, s nem a teljességgel bizonytalan tőkebehozatalban kellene, hogy a vajdasági magyar politikai elit megszerezze az EU-tag Magyarország támogatását.
Hogy ez most lehetséges, kitetszik Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőnek a Máért ülésén elhangzott kijelentéséből is. Ő elmondta, hogy a térséggel foglalkozó nemzetközi politikus-szakértők a minap Szarajevóban is kimondták: Európa e részében a megbékéléshez autonómiákra van szükség.
Ezt Charles Ingrao, ismert történészprofesszor mondta Újvidéken. A nemzetközi politikai döntéshozó központokban otthonosan mozgó amerikai szakértő ezzel ugyan nem mondott újat, de – s ez az, amire oda kell figyelni – jelezte, hogy a Milosevic olyan károkat okozott a szerb-albán viszonyban, amelyeket a helyébe lépő új hatalom úgy látszik, nem tud helyre hozni. A nemzetközi közösség, nem akar harcolni az albánok ellen azért, hogy Szerbiába kényszerítse őket. Hogy a szerbek harcolhatnak-e arról nem nyilatkozott, elmondta viszont, hogy a szerb politikusok a külföldiekkel folytatott megbeszéléseik során elfogadják Kosovo önállóságát, csak a szavazók miatt erről nyilvánosan nem beszélnek.
Hát igen. Avramovic apó a Nemzeti Bank néhai legendás kormányzója, már 1999-ben, közvetlenül a NATO bombázások után a Szövetség a Változásokért tömörülés egyik összejövetelén megmondta: Szerbiának nincs annyi pénze, hogy Kosovot meg- és eltarthassa. Erről nyilvánosan akkor sem beszélt senki.
Az Európai Uniónak és az Európai Bizottságnak egyelőre nincs álláspontja Románia adminisztratív struktúrájával kapcsolatban, ugyanakkor minimális elvárásokat fogalmaznak meg a regionális fejlesztési alapokat fogadó struktúrákkal szemben - szögezte le Jonathan Scheele, az Európa Bizottság bukaresti állandó delegációjának vezetője pénteken Csíkszeredában, hozza hírül az MDF hírlevele. Most lenne szükség arra a nemzetstratégiára, ami nincs. Vagy mégis? Elképzelhető az, hogy Magyarország felemeli a szavát az erdélyi magyarok által szorgalmazott régió ügyében? Talán.
Ágoston András:
Mert ők úgy akarják…
Apropó nemzetstratégia. Nehéz lenne megmondani hányszor hangzott el az elmúlt tízegynéhány évben a magyarországi pártok képviselőinek részéről: ezt, vagy azt mi csak azért hagyjuk helyben, fogadjuk el, mert ők (a kisebbségi magyar pártok vezetői) úgy akarják, vagy, hogy az ottani magyaroknak ebből baja ne származzon.
A rendszerváltást követő eufória, s az egymásra találás első mámora igazolhatta az efféle kiszólásokat. Ma azonban nem hatnak őszintén.
Ok egyszerű. A határon túli magyar pártok nincsenek abban a helyzetben, hogy követelésekkel állhassanak elő. Legfeljebb kérhetnek. Másrészt, ma már mindannyian reálisabban kezeljük a magyar-magyar kapcsolatok s főleg a határon túli magyar pártok tényleges politikai súlyának kérdését.
Ha szembe nézünk a tényekkel, rögtön látjuk: számottevő politikai tényezőként az országban, ahol él, csakis a felvidéki magyarság képes fellépni. Az össznépességben képviselt számarányánál fogva, s ha egységesen odaszavaz a magyar pártra, csak a szlovákiai magyarság lehet stratégiai partner, szólhat bele ténylegesen a szlovákiai politika alakulásába. A többiek szava – különösen Erdélyben – lehet hallható, s itt-ott számít is valamit, de maguk a kisebbségi közösségek nem képeznek, mert nem is képezhetnek tényleges hatalmi gócot, amellyel az ország stratégiájában is számolni kellene.
Ebből kifolyólag Magyarországon a Kárpát-medencében működő magyar pártok annyit érnek, amennyire a magyar politikai elit – saját érdekeinek is megfelelően – taksálja őket.
Eddig Magyarorország EU-csatlakozása volt az értékelés alfája és ómegája. Ezt a prioritást csaknem minden határon túli magyar párt elfogadta. Zömmel meggyőződésből. Figyelembe véve a határon túli magyar pártok lényegében alárendelt helyzetét (s ezzel összefüggésben a támogatások jelentőségét), a kisebbségi közösségek számára kellemetlen döntések meghozatalakor lehetett hivatkozni az előre „meggyőzött” határon túli magyar pártok véleményére. Lehet ma is, de ezzel a magyar-magyar viszonyrendszerben nem erősödik az egymásba vetett bizalom, s az őszinteség légköre.
Ma meg kellene alkotni az EU-tag Magyarország új helyzetének megfelelő új nemzeti konszenzust.
Csak akkor tudunk tovább lépni, ha őszintén kimondjuk: a magyar politikai elit felelősen vállalt vezető szerepe s ennek kétoldalú elismerése nélkül nehezebbé válna Magyarország helyfoglalása az EU-ban. Arra van szükség, hogy ki is mondjuk, amit már régen felismertünk. Nevezetesen, hogy a magyar politikai elit a magyar alkotmánynak megfelelően vagy vállalja a vezető szerepet meg az azzal járó mindenkor történelmi felelősségét, és stratégiájában a kisebbségi politikai eliteknek megadja a nekik reálisan kijáró szerepet, vagy Belgrád, Bukarest stb. vonzáskörébe engedi át őket. Harmadik lehetőség nincs.
Melléklet:
Ahogy közelednek az előrehozott választások a Vajdasági Magyar Demokrata Párt a VMSZ befolyása alatt álló médiában egyre kevésbé tud megnyilvánulni. Se nem kérdezik, se nem közlik a véleményét, akkor sem, ha maga a párt keresi meg őket. Így a VMDP Hírleveléből afféle demokráciában megjelenő szamizdat lesz.
Az alábbiakban közöljük a VMDP két közleményét, amelyet a média nem, vagy csak részben vett figyelembe.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény, 2003. május 23.
Kasza József mondjon le!
Erre két jó oka is van.
Kasza annak a szerb kormánynak az egyik alelnöke, amely megtorpant a szervezett bűnözés elleni harcban, és színterévé vált a szerb politikai eliten belül a hatalomért folytatott most már elvtelennek mondható küzdelemnek. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint ez a kormány már nem képes a reformpolitika folytatására, ami eddig, ha akadozva folyt is, kivívta a nemzetközi tényezők elismerését. Mára, ahogy ezt a Szerb Nemzeti Bank kormányzója mondta, a kormány leginkább egy lehangolt zongorára hasonlít. A kormányzó szerint, a köztársasági kormányt fel kell oszlatni, s ki kell írni az előrehozott választásokat. Egészében véve, a vajdasági magyarságnak nem áll érdekében, hogy egy olyan szerb kormányban legyen képviselője, amelyben kicsúcsosodnak a szerb-szerb ellentétek, s amelynek tagjai a maffiavezérekkel való kapcsolattartással vádolják egymást.
Másodszor, a polgári jó ízléssel összeegyeztethetetlen, hogy Kasza, miközben magyarul – joggal – állítja, hogy nem tud „bizakodóan tekinteni” 2007-re beígért EU-csatlakozásra, szerbül elfogadja a szerb kormány álláspontját, amely ezt valószínűsíti. Lemondásával, Kasza mentesülhetne a kétszínűség ódiumától.
Igaz, nem lenne jó az sem, ha a VMSZ magyar képviselőinek visszavonása vonná maga után a szerb kormány bukását. Ezért a VMSZ akkor járulna hozzá a szerb politikai színtéren zajló tisztulási folyamathoz, ha – miután illetéktelenül beleártotta magát a történésekbe – a végrehajtó hatalomból mielőbb kivonulna, a parlamentben viszont a mérleg nyelvének szerepét átengedné valaki másnak. Erre a szerepre különben is vannak már jelentkezők.
A VMDP ezek után – figyelembe véve a közelgő választásokat – olyan magyar pártkoalíció létrehozatalát szorgalmazza, amely ha nem is éri el az öt százalékos választási küszöböt, magáénak mondhatja a magyar szavazatok nagy többségét, s ezzel a lehetőséget is, hogy küzdhessen a vajdasági magyarság tényleges politikai autonómiájáért.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény, 2003. május 21.
Eljött az ideje a rendkívüli választásoknak
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt úgy véli, hogy a szerb politikai színtéren a politikai viszonyok alakulása ma már nem teszi lehetővé annak a reformpolitikának a folytatását, ami eddig, ha akadozva folyt is kivívta a nemzetközi tényezők elismerését.
A szerb kormány akcióképtelenné vált. A Szerbia-Montenegró államalakulat közös szervei még nem képesek önálló tevékenységre.
A szerb kormány nem tud megbirkózni az egymást követő és tagjait súlyosan érintő botrányokkal. Ha egy kormánytag, vagy kormányalelnök saját tisztségben maradásáért folytat élethalálharcot, nem tud sem kellő intenzitással, sem megfelelő erkölcsi alappal, a közügyekkel foglalkozni. Nincsenek többet felmutatható eredmények a maffia-ellenes küzdelemben. Csökken a termelés, körvonalazódik egy új gazdasági válság. A nemzetközi tényezők is várakozó álláspontra helyezkednek. Várják az eredményeket, amelyek nem jönnek.
Különösen sokatmondó jelenség, hogy most azok a szerb politikusok követelik Szerbia és Montenegró szétválását, akik exkluzív kapcsolatokat tartanak fenn a térséggel foglalkozó nemzetközi pénzügyi vezetők szűk csoportjával. Részesei ugyan a végrehajtó hatalomnak, ugyanakkor pártjuk a G17 megalakulása után tagjai lettek ennek a nem parlamenti, de máris nagyon befolyásos pártnak.
Ilyen körülmények között, amikor az SZDE vezetői csak azért sem tudnak erélyesen fellépni egymás ellen, mert bármelyikük lebukása egyben a kormányzáshoz szükséges parlamenti többség megszűntéhez vezetne, az ingatag szerb kormány már nem látszik alkalmasnak arra, hogy legitim módon levezesse az új szerb alkotmány tervezetének elkészítését. Hogy a maffia elleni határozott fellépésről s a gazdasági folyamatok fellendítéséről ne is beszéljünk.
Ebből a helyzetből egyenesen következik a rendkívüli választások kiírása. Ez lehetne az októberi félfordulat politikailag tisztességes lezárása.