Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

HÍRLEVÉL

21. szám

2003. június 2.

 

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál.

Azokat, akikhez elér ez az üzenet, arra kérjük, hogy amennyiben kezdeményezésünket hasznosnak találják, küldjék el a Hírlevelet ismerőseiknek is. Írjanak nekünk, mondják el véleményüket, beszéljük meg közös dolgainkat!

Köszönjük az észrevételeket. Ha bírálat érkezik azzal a Hírlevélben is foglalkozunk.

 

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

intézőbizottság

Temerin 03.05.31.

 

1. Állásfoglalás az új nemzeti konszenzus szükségességéről

 

1. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti (politikai) integrációjának folyamatában az új konszenzust azért tartja szükségesnek, hogy a Magyarország EU-tagsága nyomán előállt új helyzetben a nemzet megadhassa a felelet a 21. század számunkra legfontosabb kihívására. Feleletet arra a kérdésre, képesek-e a Kárpát-medencében élő magyarok politikai elitjei arra, hogy megteremtsék Európában a nemzetként való helyfoglalás lehetőségét?

A VMDP szerint igen, ha jó a célok meghatározása és jók az eszközök.

2. A máig alkalmazott hármas prioritás egy cél, az EU- tagság elérését tette lehetővé.

Magyarország csatlakozását az euroatlanti szervezetekhez, mint célkitűzést, a magyar politikai elitek egésze prioritásként őszintén elfogadta. A másik kettő az EU-csatlakozásnak volt alárendelve, úgy, hogy a szomszédokkal való jó kapcsolat általában a határon túli magyar közösségek ügye elé került. Ennek az oka az, hogy jóllehet a szomszédos országok az európai politikai színtéren nem akadályozhatták Magyarország gyors európai felzárkózását (részben, mert saját gondjaikkal voltak elfoglalva, másrészt, mert Magyarország saját erejéből gyorsan haladt előre), a kisantant eszméit azonban a magyar kisebbségeik követelései iránti hajthatatlanság formájában sikerült átmenteniük a 21. századba.

Az EU-csatlakozási görcsben a magyarországi politikai elit eszközökben nemigen válogatva söpörte le a kisebbségi közösségek autonómiatörekvéseit az asztalról és mellőzte egy koherens, távlatot nyitó nemzetkoncepció kialakítását.

Ez EU-csatlakozási görcs, s a szomszédok többségi elitjeinek az a ”felfedezése”, hogy a nemzetközi politikai színtéren a kisebbségi politikai elitekkel sakkban tarthatják Magyarországot, a belpolitikában pedig nagyobbára olcsó pénzen megvásárolhatják őket, egy évtized alatt kétpólusú formációkká alakították a határon túli magyar politikai eliteket. Az EU-hoz, valamint az USA-hoz való viszonyulás stratégiai kérdései pedig a magyarországi politikai elitet tették, ha nem is kétpólusúvá, de jelentősen megosztottá.

3. Az EU-hoz illetve az USA-hoz való viszonyulás tekintetében még nem érett meg a helyzet a döntésre. Az új konszenzust először a határon túli kisebbségek ügyében lehetne és kellene is kialakítani. Mindenek előtt az illúzióktól kell megszabadulni. Elsőként attól, hogy az EU-ban, ha mindannyian benn leszünk, automatikusan megoldódik a kisebbségi közösségek ügye, s akár a nemzetegyesítésre is sor kerülhet. Elég, ha megemlítjük az albánok és a macedónok helyzetét Görögországban, s máris kitűnik: az EU tagság nem változtatja báránnyá a farkasokat.

Az új nemzeti konszenzus alapelmei a VMDP szerint a következők: a határmódosítás nélküli nemzeti integráció immár visszafordíthatatlan folyamatának továbbfejlesztése, a nemzetként történő elhelyezkedés az EU-ban, a kisebbségi autonómiatörekvések határozott támogatása, a Kárpát-medencében élő magyarság nemzeti érdekeinek meghatározása a demográfiai mutatók által diktált körülmények között, s ez utóbbival összefüggésben a szülőföldön való boldogulás dogmájának felülvizsgálata.

A VMDP szerint a nemzeti integráció jogi eszközei között a kettős állampolgárságnak az időszerű vízumkérdéstől függetlenül nagy a jelentősége. Ha a magyar kormány az alkotmánynak megfelelően politikáját nemzetben gondolkodva – a további gyors gazdasági felemelkedés érdekében – a trianoni traumát meghaladva akarja alakítani, akkor a kettős állampolgárság intézménye segítségére lehet a távlatos munkaerő-gazdálkodás, s az ezzel, valamint a nemzet egészének demográfiai mutatóival összefüggő szociális gondoskodás új eurokonform rendszerének megalkotásában.

 

2. Helyes döntés volt

 

A VMDP intézőbizottsága elfogadta Ágoston Andrásnak a Máért üléséről s az ott lezajlott szavazásról szóló beszámolóját.

A testület megállapította: a VMDP elnöke a Választmány meghagyása alapján járt el, amikor nem szavazta meg a státus-, illetve kedvezménytörvény módosítására vonatkozó javaslatot. A VMDP fontosnak tartja a Fidesz Magyar Polgári Szövetséggel fenntartott jó kapcsolatainak ápolását. Jóllehet a VMDP továbbra is a kettős állampolgárságot tartja a végső és jó megoldásnak, de a Fideszhez hasonlóan síkraszáll azért, hogy a határon túli magyarokról szóló törvényben maradjon meg az „egységes magyarság” kifejezés, s az, hogy a kedvezményekhez a magyarigazolvány birtokában lehessen hozzájutni.

A párt vezetői a magyar országgyűléshez fordulnak annak érdekében, hogy a módosítások során ne csorbuljon a törvény nemzeti jellege.

 

Ágoston András:

Nem a kormány, a szerb nemzet dilemmái

 

Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke kedden találkozik Zoran Živković szerb kormányfővel. A szerb politikusnak nagy szüksége van minden olyan gesztusra, amelyet kormánya megingathatatlanságának elismerésére is alkalmas. A vajdasági magyarságnak viszont arra lenne szüksége, hogy a találkozó nyomán tompuljon a készülő párttörvény diszkriminatív éle.

A kínos nemzetközi tárgyalásokhoz képest, amelyeken kellemetlen kérdésekre kell majd rövidesen megfelelnie, Živković számára a szabadkai kirándulás, különösen, ha magyar ígéretekkel a zsebében térhet haza Belgrádba, bizonyára felüdülésként hat.

Mert őt a közeljövőben a nemzetközi közvetítők fogják faggatni. Olyan kérdéseket tesznek fel neki, amelyekre jelenleg nincs felelet. Mit akar Szerbia? Önállóságot, vagy megmarad a máris szinte kibírhatatlan kötelékben Montenegróval? Mit jelent az, hogy a szerb kormány egy része referendumot követel az ügyben, a másik meg már-már befejezettnek nyilvánítja a szerb-montenegrói gazdasági kiegyezést? Nehéz döntést kell hozni az amerikai és az EU-s levél ügyében is. Az egyik a nemzetközi büntetőbíróság megtagadására, a másik elismerésére szólít fel. Sovány vigasz a szerb miniszterelnök számára, hogy ezek a kérdések inkább az egész szerb politikai elitnek szólnak, s hogy néhány más miniszterelnöknek is fő a feje.

Az ügyben a napokban véleményt mondott az öreg Mihajlo Marković, korábban az emberarcú marxista filozófia, majd a miloševići etnikai tisztogatások élharcosa is. Most a már számtalanszor elátkozott Tito-féle taktika mellett tört lándzsát. Szerinte Szerbiának, jó geopolitikai helyzetét kihasználva, ügyesen kellene lavírozni a két nemzetközi hatalmasság között.

De, hol van már a tavalyi hó, hol a tömbök szembenállása, s hol van már Tito is? Aligha nem ott, ahol Marković is van, csak ő még nem tudja.

 

A magyar kultúra otthona Zentán

 

Hajnal Jenő a kultúra elismert szervezője és a zentaiak maradéktalanul boldogok lehetnek. Az Orbán-kormány ajándéka, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet székházának avatásakor nem jutottak ugyan szóhoz, csak a Himnusz és a Boldogasszony anyánk éneklésekor, de ők tudják, nélkülük nem épülhetett volna fel, a székház.

Az épület, amely otthont ad majd az Egyházi dokumentációs központnak is, kiemelkedő éke lett Zenta városának. Tárgyi mivoltában pedig hirdetője néhány jó képességű tervező merész elképzeléseinek.

Azt csak remélni lehet, hogy ez az épület elkerüli tóthfalusi rokona sorsát: megtelik tartalommal és a benne tevékenykedő kutatók tevékenysége nyomán Zenta valóban elfoglalja az őt megillető helyet a vajdasági magyarság művelődési életében.

 

Régi bűnök, mai gondok

 

Most, hogy zajlanak az EU-csatlakozás előkészítéséhez szüksége változások Szerbiában, egyre világosabbá válik, nem lehet megúszni, a múlt bűneiért felelni kell.

Tizenhárom évvel a rendszerváltás után még nem történt meg a denacionalizáció. Nem is nagyon lehetett, hiszen azoknak, akik a hatalomban ültek, s ülnek még ma is, igencsak szorosak a kapcsolataik a második világháború elűzött németek ingatlanait birtokló telepesekkel, az egyházi, a társasági és nagy magánvagyonok, jelentős földterületek jelenlegi használóival.

Közben a magánosítás folyamatait is le kellene már zárni. De nem lehet, mert például Hans Supritz, a Duna Menti Svábok Szövetségének elnöke elvárja, „hogy a Duna menti németeket e kérdésben ugyanúgy kezeljék, mint azokat, akik itt élnek”.

Az egyházak, a tulajdonosok örökösei egyesületekbe tömörülve követelik jogaikat, de egyelőre mérsékelt, pontosabban semmilyen eredménnyel.

Az esélyek? Az esélyek kicsik. Kárpótlásra, s a természetben való visszaszármaztatásra az államnak nincs pénze. S egyhamar nem is lesz. Ez a Balkán.

 

Melléklet:

 

1. Ágoston András levele Medgyessy Péterhez

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Medgyessy Péter

Magyarország Miniszterelnöke

Budapest

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt örömmel vette a hírt, hogy június 3-án Miniszterelnök Úr találkozik Zoran Zivkovic szerb miniszterelnökkel.

A vajdasági magyaroknak sokat jelentene, ha Miniszterelnök Úr megerősítené azokat a kifogásokat, amelyeket a szerbiai párttörvény tervezetével kapcsolatban hangoztatunk.

A pártok sokaságával küszködő szerb politikai színtérnek a párttörvény útján történő rendezését – jóllehet nem kívánunk beavatkozni a szerb-szerb vitába – támogatjuk.

Elfogadhatatlan viszont, hogy most, miután nincs tényleges politikai autonómiánk, a szerb hatalom úgy kívánja csökkenteni a szerb pártok számát, hogy közben megszűnteti a kialakult vajdasági magyar többpártrendszert. Vagy, ami ennél valószínűbb – különösen, ha a 3000, vagy az 1500 alapítói aláírást egy munkanap elvesztését kalkulálva kell összegyűjteni – lehetetlenné teszi a magyar és általában a kisebbségi pártok létrehozatalát.

A szerb miniszterelnöknek levélben fejtettük ki: az alapítói aláírások összegyűjtésekor a törvény a nemzeti közösségek összlakosságban megvalósított arányát vegye alapul. Ha a magyaroknak 21-szer több aláírást kell összegyűjteniük, mint a szerb pártalapítóknak, ez nemzeti alapú diszkrimináció, ami ellen a VMDP fellép mind a szerb, mint pedig a nemzetközi politikai színtéren. Ha megmarad a háromezres kötelező alapítói létszám, a VMDP javasolja, hogy a törvény magyarok estében elégedjen meg az arányos 150 aláírással.

Félreértés ne essék: 2000-ben a választási listáinak megerősítésére a VMDP valamivel kevesebb, mint két hét alatt tizenhat és félezer támogató aláírást tudott összegyűjteni. Ennyit egy vajdasági magyar párt sem tudott teljesíteni. Csakhogy akkor nem volt szükség minden egyes aláírás hivatalos helyen, leginkább munkaidőben történő hitelesítésére.

Nem parciális érdek tehát az, amiért szót emelünk. A vajdasági magyarok saját szavazataikkal az 5 %-os választási küszöb miatt most sem tudnak saját képviselőket küldeni a szerb parlamentbe. A VMSZ csak szerb pártokkal létrejött koalícióban tudott képviselőket küldeni a szerb parlamentbe. S a kegyért vállalnia kellett az autonómiakövetelések mellőzését. (A jövőben a magyarok ilyen arányú jelenlétére, már nem lesz lehetőség. Nincs miből engedni, de a szerb pártoknak nem is lesz szüksége sem a magyarokra, sem azok szavazataira: a szabadkai pótválasztások előtt a minap VMSZ ellenes koalíció alakult.)

Hogy magyar szempontból az ilyen koalíció, s a „kormányzati felelősségvállalás” mit ér, arra vonatkozólag eltérhetnek a vélemények a Vajdaságban és Budapesten is. A VMDP szerint, ha leszámítjuk azokat az engedményeket, amelyeket fogcsikorgatva, manipulált formákban, de a szerb hatalom mégis megadott (példa erre a nyelvhasználatra vonatkozó döntések sorozata), hiszen közeledni akar Európához – akkor bizony semmit. (Szerintünk, Kasza József, aki kormányalelnök létére mindössze két személyből álló munkatársi gárdával rendelkezik, a néhai Đinđić miniszterelnöktől nyilvánosan is azt a feladatot kapta, hogy begyűjtse a szerb politikai elit által el nem érhető donációkat, s befektetői tőkét.)

De szerintünk nem sokat ér a Vajdasági Magyar Szövetség és Kasza által létrehozott egypárti, már a választások során is manipulált nemzeti tanács sem. Ennek formális döntéshozatalból álló megnyilvánulásai voltaképpen egy célt szolgálnak: azt, hogy a semmittevés ne egyértelmű baklövésnek, hanem lázas tevékenységnek tűnjön.

Abban a reményben, hogy a közelgő találkozót Miniszterelnök Úr kihasználja a vajdasági magyarság ügyének előbbre vitelére is, tisztelettel:

Ágoston András, elnök

 

2. VMDP Közlemény

(A Magyar Szó, vélhetően a VMSZ állásfoglalására várva, mellőzte.)

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Közlemény, 2003. május 29.

Legyen már döntés!

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt támogatja a G17 plus új szerbiai párt „Elsősorban Szerbia” elnevezésű kezdeményezését, melynek lényege, hogy mihamarabb megszülessen a Szerbia és Montenegró különválására vonatkozó demokratikus, s lehetőleg egyetértésen alapuló döntés.

A VMDP továbbra is szerb, illetve montenegrói belső ügynek tartja az önállóság vagy együtt haladás kérdését, de az minden szerbiai és montenegrói polgárnak közös érdeke, hogy az erre vonatkozó döntés végre megszülessen. Most, miután világossá vált, hogy a Szerbia és Montenegró államközösség az EU felé vezető úton Albánia mögé került, s a gazdasági ügyekben folyó nehézkes érdekegyeztetés nincs összhangban az európai képviselők, fórumok által megkövetelt gyors és hatékony belső döntéshozatallal, változtatni kell a helyzeten. A G17 plus javaslatával, feltehetően megfelelő európai hátszéllel, tiszta vizet akar önteni a pohárba.

Labus pártelnök és munkatársainak politikai stílusa átláthatóbb, és úgy látszik egyre elfogadhatóbb az EU képviselői számára is.

A VMDP egyetért azokkal, akik a szerb politikai színtéren előrehozott választásokat követelnek, mert a szerb kormányt alkalmatlannak látják a nagyjelentőségű változások véghezvitelére. A kormányban működő pártvezetők legutóbbi összebékülése, ami mögött sokan csupasz párt illetve csoportérdekeket sejtenek, nem garantálja a sikert. A látszólagos egyetértés és a gyakorlati időhúzás e térségben megszokott egyidejű előfordulását mintha megelégelték volna Európában is. Ha az összebékülés mögött is ott van a nemzetköziek támogatása, ami nem lehetetlen, ez sem jelent mást, csak azt, hogy azok, akik támogatást adtak Živkovićnak és Labusnak is – a végcél, Szerbia és Montenegró mielőbbi Eu-csatlakozásának érdekében – most versenyeztetik a két elképzelést. A VMDP Labusékat támogatja, mert ezeket a politikusokat nem lengi be a súlyos maffiaügyeket is felhánytorgató vádaskodások fojtogató légköre.

 

3. Ágoston András levele Zoran Živkovićhoz

Demokrataska stranka vojvođanskih Mađara - Temerin

Zoran Živković

predsednik

Vlada Republike Srbije

 

Poštovani Predsedniče!

Demokratska stranka vojvođanskih Mađara sa interesovanjem i određenim podozre-njem prati aktivnosti u vezi izrade Zakona o strankama.

Mađari, a ni ostale manjine ne mogu izabrati sopstvene političke predstavnike koji bi u okviru manjinske personalne autonomije upravljali delatnostima u oblasti obrazovanja kulture i informisanja. U ovakvim uslovima oduzimanje prava da osniva spostvene političke organizacije – a to je objektivno intencija nacrta Zakona o strankama usvojen od strane Vlade Republike Srbije – predstavlja neposrednu povredu veoma važnog prava na političko okupljanje.

Osim toga, od 2000 g. Zakon o izborima – uvođenjem izbornog praga od 5 odsto – onemogućio je izbor mađarskih poslanika od strane samih Mađara. Uskraćivanjem  još i te mogućnosti da Mađari (kao i ostale manjine) osnuju sopstvene političke stranke, srpska vlast za manjine uskraćuje legalno izražavanje političkog subjektiviteta.

Jednostranačko nacionalno veće, formirano od strane Saveza vojvođanskih Mađara, je višeslojno kontrolisan od strane Vlade i ministarstava, i nema demokratsku, višestranačku  legitimaciju. Stoga ni legitimitet za otkrivanje, izražavanje i zastupanje autentičnih interesa Mađara u Vojvodini.

Poštovani Predsedniče!

Demokratska stranka vojvođanskih Mađara nikako ne želi da se politički meša u odnose unutar srpske političke elite.

Istovremeno smo protiv toga, da u usvojenom Zakonu o partijama Mađari u Vojvodini budu diskriminisani. Imajući u vidu ukupan broj Srba i Mađara u Srbiji, ako Mađari žele da osnuju svoje stranke treba da sakupe srazmerno 21 puta više osnivačkih potpisa nego birači srpske nacionalnosti.

Ova suštinska primedba stoji i onda, ako znamo, da prilikom osnivanja stranke sa srpskom većinom svoj potpis kao osnivači mogu dati i građani nesrpske nacionalnosti.

Ako bi se Zakon o strankama opredelio za broj od 3000 osnivača, za stranke Mađara u Vojvodini bi mogao da se utvrdi najviše 150 osnivača. Svako drugo rešenje bi za Demokratsku stranku vojvođanskih Mađara značilo diskriminaciju i osnov za obraćanje nadležnim instancama kako u zemlji tako i u inostranstvu.

Politički bi bilo uputno, da Vlada republike Srbije o nacrtu Zakona o strankama potraži mišljenje Ustavnog suda Srbije, pa i odgovarajućih međunarodnih institucija.

Određivanjem broja osnivača, srazmerno zastupljenosti pojedinih nacionalnih skupina u ukupnom stanovništvu Srbije ne bi se diralo u interese srpske političke elite. Mogao bi se smanjiti i broj stranaka na političkoj sceni Srbije. Treba naime imati u vidu, da izborni prag od 5% već sada isključuje stranke nacionalnih manjina sa političke scene Srbije. Praksa pokazuje, da su manjinske stranke odnosno njihovi predstavnici u parlamentarnim i izbornim koalicijama spremni na politički bezgraničnu saradnju.

Na osnovu iznetog, ako se u zemlji prihvata povećanje broja osnivačkih potpisa sa sadašnjih 100 na 3000, Demokratska stranka vojvođanskih Mađara to prihvata samo ako Mađari u skladu sa njihovim brojem u Srbiji ne treba da sakupe više od 150 osnivačkih potpisa.

U nadi da ćete naše argumente uzeti u obzir, s poštovanjem:

Temerin, 1. juna 2003 g.

Andraš Agošton, predsednik