|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. június 9.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Ezen a héten a szokásosnál is több esetben került sor bojkottra. Hírlevelünkről úgy látszik elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
Döntések ideje
A szerb politikai színtéren kialakulni látszanak a távlatokat nyitó döntések feltételei. Van rá esély, hogy Szerbia is elinduljon Európa felé.
Szűk garatot, csak a szerb kormány tagjai képeznek. A szerb kormány tagjai, illetve a Milosevic után hatalomra került pártkoalíció vezérei miután kígyót-békát kiabáltak egymásra, most szinte naponta esküdnek hűséget a csapatnak. Mégis, egyre inkább kilóg a lóláb. Az egy nagy (ez a néhai Djindjic miniszterelnök Demokrata Pártja) és a sok apró pártból álló koalícióban tevékenykedő pártvezetők nagy része tisztában van vele, hogy a pünkösdi királyságuk vége felé jár, és soha többé nem lesz belőlük miniszter kormányalelnök, vagy parlamenti elnök. Ha már így van, akkor legalább a mandátumot szeretnék kitölteni.
A legerősebb Demokrata Párt a pragmatikus politika híve. Amíg a parlamentben van elég szavazata, nem akarja az előrehozott választásokat. Ki tudja, milyen koalíció tudná újra biztosítani a párt jelenlegi pozícióját?
A nemzetközi erők zavarban vannak. Valakivel tárgyalni kell, a nyilvánosság előtt támogatják tehát a szerb kormány mandátumát is meghosszabító Szerbia-Montenegró paktumot. De Labusékat sem igyekeznek fékezni, akik viszont Szerbia önállóságát akarják. Most rögtön. Ugyanakkor, s ez sem lehet számukra mellékes, a nemzetközi erők lépten-nyomon megnyilvánuló tehetetlensége Kosovoban nyilvánvalóvá teszi, hogy a protektorátust nem célszerű fenntartani, s a döntést nem lehet sokáig halogatni. Erre utalnak az elmúlt hét tragikus eseményei. Mindenek előtt a háromtagú idős szerb család brutális lemészárlása Obilicben, s az azt követő tömeges kiköltözködésre vonatkozó kosovoi szerb döntés.
A nemzetközi tényezők mintha lépés-kényészerbe kerültek volna. Igaz, Szalonikiben csak többedik napirendi pont a balkáni térség ügye, de még előbbre léphet, különösen, ha a szerb politikai színtéren eléri a kritikus tömeget azoknak a tábora, akik nem akarnak várni sem a mandátum végére, sem pedig a Szerbia Montenegróval kötött három évre szóló megegyezésében kitűzött három – lassan már csak kettő – év türelmi idő leteltére. S akik döntést akarnak Kosovóra vonatkozóan is.
Közben a közvélemény-kutatások szerint a szerbek egyre inkább Európa felé fordulnak. A változást Kostunica a felvilágosult szerb nacionalizmus legjelentősebb képviselője is észlelete és most már csak tessé-lássék – a pártja érdekeit szem szem előtt tartva – fordul szembe azokkal, akik mint Labus, a G17 Plus liberális párt elnöke gyors fordulatot követelnek. Ha Koštunica berzenkedés közepette tudomásul tudná venni Kosovo leválását, ez felgyorsítaná az eseményeket. Izgalmas hét következik.
Ágoston András:
Össze kellene fogni!
Újra összefutnak az események, s mint néhányszor már az elmúlt tíz-tizenkét évben, most is úgy tűnik, van lehetőség az előrelépésre a vajdasági magyarok ügyében.
Csupán tudni kellene, hogy mit akarunk.
Mert az jól látható, hogy Szerbiában egyre kevesebb ellenzője van a sorsalakító döntések meghozatalának, különösen, ha az azokkal járó felelősséget át lehet hárítani a nemzetközi közösségre. (Ez ellen, végső soron a nemzetközi közösségnek sincs nagyon kifogása, hisz a történelem bizonyítja, jól el van a legkülönbözőbb döntései nyomán ráhárulú felelősséggel).
Mind a kisebbségi pártok megalakításának ellehetetlenítése, mind pedig az öt százalékos választási küszöb megtartása olyan konszenzuson alapuló döntése a szerb politikai elit vezető pártjainak, amely végső soron szerb nemzeti alapérdek. (Így akarja a szerb vezető elit helyre tenni a vajdasági kis szerb pártokat és kisebbségeket is.) Ezért nemigen várható a szívek hirtelen meglágyulása.
Nekünk, vajdasági magyaroknak félretéve vitáinkat most határozott és jól kommunikálható lépéseket kell tennünk a kettős kapcsolatrendszer kialakítására. Ahhoz, hogy Magyarországgal együtt, nemzetként foglaljunk helyet az Európai Unióban, és közösségként maradjunk fenn a leendő nemzetközileg is elismert önálló és szuverén Szerbiában, politikai eszközként szükségünk van egy tényleges, jogszabály-alkotási, meg végrehajtási jogosítványokkal is felszerelt magyar (perszonális) autonómiára, nem különben a magyar állampolgárságra.
Kovács László magyar külügyminiszter minapi kijelentése, miszerint „meg lehet fontolni a kettős állampolgárságot” olyan biztató fordulat, amelynek az értékét nem szabadna lebecsülni.
Mert a kettős állampolgárságra nem a vízumkényszer bevezetése miatt lenne elsősorban szükségünk, hanem azért, hogy a mindenkori magyar kormány ezt az eszközt is felhasználva dönthessen a nemzet szempontjából szükséges gazdaságpolitikai és más a nemzeti integráció szempontjából fontos ügyekben.
Félretéve a vitákat, többpárti összejövetelen kellene meghatározni a tennivalókat, amelyek nyomán a Szerbiában zajló politikai folyamatokban – a magyar diplomácia hathatós segítségével – felmutathatnánk a magyar közösség érdekeit, jó esélyekkel arra, hogy érvényesítésük részévé váljon a szerb, illetve a nemzetközi politikai színtéren zajló döntéshozatalnak.
Mi is izgalmas heteknek, hónapoknak nézünk elébe.
Mi van mögötte?
Cigarettagyár Zentán? Rendhagyó pártgyűlésre került sor a múlt szombaton Zentán. A községi képviselőtestület nagytermében tartotta meg kibővített ülését a Vajdasági Reformpárt mezőgazdasági bizottsága. Vendégként az összejövetelen részt vett Isakov szerb kormányalelnök, aki egyben e vajdasági kispárt elnöke is.
A téma? A téma zentai cigerettagyártásra is alkalmassá tett dohánygyár. Meg messze a háttérben a döntő többségében magyar dohánytermelő. S a gyártási engedély állami jóváhagyása. Ami késik, s a helyzet ismerői szerint nem is valószínű, hogy egyhamar megérkezik.
Zentán szombaton a szerbiai maffiaelemektől sem mentes vadkapitalizmusban szokásos, vérre menő ökölvívó mérkőzés kivételesen nyilvános menete zajlott le. Megfelelő körítéssel. A helyzet voltaképpen világos. Azok, akik privatizálni akarják a két meglevő szerbiai cigarettagyárat, azt szeretnék, ha az állam – egy időre legalább – menetesítené őket a konkurenciától. Attól is, amit az állítólag rajtra kész zentai cigarettagyár jelent.
Isakov kormányalelnöknek nem egyszer nyilvánosan is felrótták, hogy lobbyzik a cigarettagyár érdekében. Rosszul állhat a szénája az általa patronált zentai beruházóknak, ha most még a nyilvánosság elé ki kellett állnia.
De, ha már meg kellett történnie, Isakov ezt saját pártjának Zentán megingott pozícióját helyreállítandó a magyar kártya kijátszásával tette meg.
Ebből kár akkor sem származhat, ha az egészből (mármint a lobbyzásból) nem lesz semmi, s a cigarettagyár nem kapja meg a gyártási engedélyt.
Miért nem lobbyzott a zentaiaknak a szerb kormány magyar alelnöke, Kasza József? Hol volt a VMSZ elnöke? Hacsak nem a másik oldalon. S, hogy Isakov miért hajthatta végre a tetemrehívást pont a zentai városháza nagytermében? Hacsak nem azért, mert a város VMSZ-es vezetői ezen az oldalon állnak.
Várjuk a fejleményeket. Csakúgy, mint a 2000 többnyire magyar dohánytermelő is.
A Magyar Szóban viszont – ha már ilyen jóindulatúan, s a lényeget mellőzve tudósított az Isakov-látogatásról – jól jönne egy oknyomozó cikk, majd egy a vajdasági magyar érdekeknek megfelelő kommentár. Hogy a lap olvasói ne ragadjanak le a az önigazgatású szocializmus gazdasági logikájánál, s ne sugározzon feléjük a külföldtől, a külföldi tőkétől való reformista félelem. Mint amilyen ez is: „Zentán pedig -- és a reformisták körében -- azzal érvelnek, hogy itt termelik meg a dohányt, tehát minden gazdasági logika az üzem megnyitása mellett szól; nem is csupán helyi, hanem vajdasági, sőt szerbiai érdekeket szolgál az új cigarettagyár. Mert ez hazai részvényesek kezében van, s ki tudja, a másik kettőt mikor zárja be a külföldi vevő, vagy éppen máshonnan hozza be saját termékét.
Mellékletek:
1. VMDP közlemény a Medgyessy-Živković tárgyalásokról (A Magyar Szó mellőzte)
A fele meg van
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt elégedett a Medgyessy-Živković tárgyalások eredményeivel.
Világossá vált, hogy szerb részről nem ellenzik a kettős állampolgárságot. Most már csak arra lenne szükség, hogy a magyar politikai elit is olyan eszköznek ítélje meg, amelynek az EU-ban is fontos szerepe lehet a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatának előbbre vitelében.
Biztató, hogy a magyar miniszterelnök is megígérte az olcsó és a többszöri beutazásra feljogosító vízumokat.
Mindez egybevág a Vajdasági Magyar Demokrata Párt politikájával, és a vajdasági magyarság érdekeivel.
Ha a tanácskozás gazdasági vonatkozásit vizsgáljuk, azt csak támogatni lehet, hogy a magyar miniszterelnök szemmel láthatóan nem engedett a „tíz gazdag magyar” elvének megfelelő tőkebeszállításra vonatkozó követeléseknek, s a hangsúlyt a munkahelyteremtő tőketámogatásra helyezte. Jó lenne tudni, hogy ezt a segítséget a magyar kormány – amennyire lehet – a Vajdaságba irányíja.
Azzal, hogy a kétpólusú politikai elitnek csak a helyi hatalomhoz simuló szárnyával találkozott, a magyar miniszterelnök ezúttal nem az egyenlő elbánás elve szerint járt el. Ugyanakkor figyelemre méltó Medgyessy Péter szóhasználata. Azzal, hogy a VMSZ szerb demokratikus hatalmi párt oldalán végzett tevékenységét ismerte el – a magyar politikai elit részéről először – elismerte a virtuális kormányzati felelősség és a valóság közötti jelentős különbséget. Nevezetesen, hogy a VMSZ vezetői csakis szerb koalícióban, képesek a „kormányzati felelősségvállalásra”. Ami viszont a demokrácia alapelveinek tisztelete és konkrét helyzet ismeretében jelentheti a csatlós szerepét is. Ez a véleménye a kétpólusú vajdasági politikai elit nemzeti szárnyának. Meg kell mondani: a magyar miniszterelnök disztingvált ugyan, de ő hasznosnak tartja a VMSZ-nek a demokratizálódáshoz való ilyen egyoldalú hozzájárulását is.
2003. június 4.
2. VMDP közlemény a készülő párttörvényről (A Magyar Szó mellőzte)
Diszkriminatív párttörvény
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a kisebbségek szempontjából diszkriminatívnak tartja a készülő szerbiai párttörvényt.
A VMDP nem kifogásolja a törekvést, hogy a szerb hatalom a politikai színtéren levő pártok számát adminisztratív úton korlátozza. Ugyanakkor, elfogadhatatlannak tartja, hogy az adminisztratív intézkedés – mindaddig, amíg a kisebbségeknek nem lesz lehetősége arra, hogy a kisebbségi autonómia keretei között, többpárti alapon, demokratikusan megválaszthassák saját érdekképviseletüket – ellehetetlenítse a kisebbségi pártok működését.
A bejelentés, miszerint a pártok bejegyzésének kötelező megújításához 3000 támogató hatóságilag hitelesített aláírására van szükség, a kisebbségi pártok esetében nemzeti alapú hátrányos megkülönböztetést jelent. A magyaroknak, számarányukhoz viszonyítva 21-szer több aláírást kell összegyűjteniük, ha magyartöbbségű pártot kívánnak bejegyezni, mint a szerbeknek, ha szerb többségű párt alapítására szánják el magukat. A szandzsáki bosnyákok esetében több mint negyvenszeres a hátrány. Hogy a horvátokról, s a többiekről ne is beszéljünk!
Nemcsak politikailag, de erkölcsileg is elfogadhatatlan Miodrag Isakov törekvése, hogy a ”regionális pártok” – közöttük a saját törpepártja – már 1500 támogató aláírás birtokában kezdeményezhessék a bejegyezést. Isakov, a szerb kormány egyik alelnöke, ezzel voltaképpen saját szerbtöbbségű kispártját akarja, más szerb pártok, de főleg a kisebbségek kárára, s a kisebbségek jogaira való hivatkozással belopni a szerb politikai színtérre.
Tekintettel arra, hogy Szerbiában a legutóbbi népszámlálás szerint 6 212 838 szerb és 293 299 magyar él, a VMDP szerint a magyartöbbségű párt bejegyzéséhez felfelé kerekítve 150 támogató aláírás bemutatása lenne méltányos. A bosnyákok esetében ennek fele, a horvátoknál pedig még kevesebb.
Minden más megoldás – egészen addig, amíg a kisebbségi közösségek nem hozhatják létre saját többpárti választásokon alapuló politikai autonómiájukat – a kisebbségek szerb kormány által is elismert jogait figyelembe véve csak diszkriminatív, hátrányosan megkülönböztető lehet.
Amennyiben a szerb kormány a párttörvényben nem talál méltányos, a hátrányos megkülönböztetést mellőző megoldást, a VMDP az alkotmánybírósághoz, vagy ha kell, a nemzetközi fórumokhoz fordul jogorvoslatért.
2003. június 3.
Ribár Béla
a Szerb Tudományos Akadémia rendes tagja:
A SZERB SOVINIZMUS ÚJABB MEGNYILVÁNULÁSA
Április 14-én a Magyar Tudományos Akadémia Határon Túli Magyar Tudományosság Elnöki Bizottság ülésén kijelentettem, hogy ''Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint egy magyarnak bejutni a Szerb Tudományos Akadémiába". Ezt, a részben bibliai idézetet, bizonyította az SZTA Újvidéki Tagozatának április 23-án megtartott második választási gyűlése is, amikor az öt levelező tagságra jelölt személy közül csupán a magyar nemzetiségű nem kapta meg a szükséges szavazatszámot ahhoz, hogy a választási eljárásban a javaslat tovább mehessen az akadémia megfelelő osztályára. És, mint ahogy az utóbbi évek, hónapok szerb nyelvű falfirkáit ("Gyűlölöm a magyarokat", "Hűtőkocsikba a magyarokat", "Jég alá a magyarokat"), valamint a magyar helységnév-táblák átfestését, úgy az SZTA Újvidéki Tagozatának április 23-án a hat akadémikusnak azon tettét, hogy nem szavaztak a magyar jelöltre, nem tudom másnak tulajdonítani, mint a szerb sovinizmus megnyilvánulásának. Ezt közölnöm kell a hazai és az anyaországi nyilvánossággal, valamint a Magyar Tudományos Akadémiával, mert újabb eklatáns példája a délvidéki magyarsággal szemben tanúsított hátrányos megkülönböztetésnek!