|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. június 16.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Ezen a héten a szokásosnál is több esetben került sor bojkottra. Hírlevelünkről úgy látszik, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
Kétpólusú politikai elit Erdélyben
(Erdélyi Napló 2003. június 10.)
Mert nagy a baj. Arat a hazugság. Mindent irányítanak az alkuk. A jó érvényesülésének esélyei semmivé válnak. Elmúlt az értékek világa, eljött az érdek egyeduralma, az egyéni érvényesülés istenítése teszi élhetetlenné éppen az érvényesülni óhajtó számára e világot.
Szász István Tas
A markóista főáram épp saját jövőképhiányát, saját perspektívátlanságát próbálja leplezni az anyaországi "kommunikációtechnika" importjával, a monologizálással, azzal, hogy elbeszél a másik oldal s a képviselt közösség feje mellett.
Borbély Zsolt Attila
Azt mondják, hogy az egyház ne politizáljon. Maga Márton Áron püspök mondta, hogy ez nem politika, itt az életünkről van szó. Ma sem politizálunk, egyszerűen az önrendelkezésünket akarjuk, szabad emberhez és szabad néphez méltó életet akarunk élni, mert ehhez istenadta jogunk van.
Tőkés László
Helyes-e, ha az általános szabadságjogok dokumentált megsértése miatt a kétpólusúvá vált magyarországi politikai elit meghatározó politikusa külföldi politikai fórumok állásfoglalását kezdeményezi?
Orbán Viktor – merész elsőként a magyar és a csatlakozó országok politikusai között, erre kérdésre igennel válaszolt. Vállalta a „feljelentés” ódiumát és a Kereszténydemokrata Pártok Nemzetközi Demokratikus Centrumánál – melynek alelnöke – az alapvető szabadságjogok megsértése miatt kezdeményezte a Medgyessy-kormány elmarasztalását.
Fegyvertény ez a javából, amellyel Orbán még inkább kiválik a magyar politikusok közül. A nemzetközi állásfoglalás pedig jót tesz az egész magyarországi nemzeti oldalnak. Ez felismerés lehet az oka a nagy felzúdulásnak.
Új jelenséggel állunk szemben.
Rendhagyó az állásfoglalás kialakulásának módja. Orbán Viktor nemzetközi tekintélyét bizonyítja, hogy az európai konzervatív fórum alelnökének javaslatára egyszerűen befogadta a kezdeményezést. Az, hogy a Hende Csaba polgári köre által felsorolt jogsértések megalapozottak, kitűnik abból, hogy a CDI állásfoglalását – további vizsgálódás nélkül – magáévá tette Wilfried Martens, az Európai Néppárt (ez egy másik nemzetközi fórum) elnöke.
A legfontosabb mégis az, hogy Orbán Viktor kezdeményezésének befogadásával a CDI végrehajtó bizottsága új utat nyitott az európai politikában. Szemléltető oktatás formájában mutatta meg, hogy egy érkező ország politikusa is kezdeményezhet, ha vannak alapos érvei, másrészt, hogy az EU-ban – különösen a volt szocialista tagállamok esetében – a jogállamiság védelme az európai pártszerveződéseknek is vállalt kötelezettsége.
Mindez ugyan nem vág egybe a belügyekbe való be nem avatkozásra vonatkozó elavult tömbpolitikai meggondolásokkal, de pont ez benne az új. Alapvetően demokratikus folyamatról van szó, amelyet szarvas hiba lenne egy napon említeni a szocialista táborban honos elvtársi bírálattal. Míg itt az argumentumok súlya a döntő, amott a tankok száma volt az.
A nemzetközi fórumok megnyilvánulásait követő fergeteges kommunikációs adok-kapok jót tett a Fidesz Magyar Polgári Szövetségnek: növeli szavazóinak önbizalmát. De – s egyszer majd ezt is kimutatják a közvélemény-kutatók – egészében kedvez a nemzetben való gondolkodás eszméjének is.
A szerb politikai színtéren sok az olyan politikus, aki három év alatt elhasználódott. Az idősebbek közül talán csak Koštunica úszta meg a Milošević leváltását követő politikai félfordulatot szárazon. Volt ugyan a támadások kereszttüzében, nem is egyszer, de anyagi jellegű visszaélésekkel senki sem vádolta. Felvilágosult nacionalizmusával továbbra is biztos oszlopa azoknak a politikai erőknek, amelyek a szerb terjeszkedő törekvések megfeneklése után sem akarják olcsón adni a bőrüket.
A fiatalabbak – különösen a maffiával való leszámolás időszakában, s azt követően a legkeményebb vádakat vágva egymás fejéhez, iszapbirkózást folytatnak.
A választási hangulatot idéző politikai feszültség új vezető egyéniségeket hoz felszínre.
Mlađan Dinkić jelenleg a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója, s egyik vezetője a G17 plus nevű pártnak. Ebben a szerepkörben máris meghatározó személyisége a politikai színtér gazdasági szegmensének. Ezzel azonban nem elégszik meg. Hihetetlen energiával, egyelőre feltartóztathatatlanul tör magának utat abba a szférába, ahol Đinđić egy rövid ideig egyeduralkodó volt. A minap Zentán – bizonyítandó, hogy magyar szavazatok ügyében Szabadka helyett egyre inkább Zenta és általában a Tisza-mente lesz a meghódítandó terep – a rekkenő hőségben igyekezett a maga oldalára állítani az érdeklődőket. Akár pártja jelenlegi elnöke, Miroljub Labus ellenében is.
S itt van Boris Tadić, Szerbia és Montenegró hadügyminisztere. Mint ilyen, a haderőreform kapcsán megkapta az első sokatmondó kitűnő osztályzatot Amerikából. Ezzel a Đinđić-örökség, a Demokrata Párt elnöki posztjának egyik legkomolyabb várományosa lett. Aki, ha meg tudja erősíteni pozícióját, döntésre viheti az önálló, szuverén Szerbia ügyét.
Ő még nem járt a magyarok között, de eddigi megnyilvánulásai alapján őt sem lehet odasorolni a magyar autonómia bajnokai közé.
Jó esély van rá, hogy Szerbia és Montenegró Államszövetség gyorsított eljárásban megszűnik, s mind Szerbia mind pedig Montenegró külön-külön lépnek rá az EU-ba vezető gyorsforgalmi útra.
Miután elsősorban Solana EU-főmegbízott továbbra is síkraszáll az államközösség megmaradásáért, meglepő, de az USA és az EU bizonyos fokú szembenállásának tudatában nem érthetetlen, hogy a már-már elfelejtett közvetítő, a veterán Richard Holbrooke is ringbe szállt. Most ő is kimondja, amit a szerb politikusok Dinkić-tyel az élen egyre hangosabban követelnek. Holbrooke szerint Montenegrónak önállónak kell lennie, mert Szerbia és Montenegró mostani közössége gyakorlatilag nem létezik. Kijelentette azt is, hogy nem fogadja el az Európai Unió álláspontját, mely ellenzi Szerbia és Montenegró különválását. Elvben támogatja a Balkán gazdasági, sőt politikai összekapcsolódását is, de – s ez a meglepő – nem Görögország, Törökország és esetleg Ciprus nélkül.
Nem várható, hogy a Szalonikiben sorra kerülő EU csúcs egyáltalán foglalkozik az államközösség megszűnésének kérdésével, de az már megjósolható, hogy a kérdés a forró és meleg nyár főtémája lesz.
Annál is inkább, mert az államközösség lakosainak többsége most már 86 százalékban EU párti. Oda pedig, ha a gazdasági érveket is figyelembe vesszük a külön út a leggyorsabb út.
Nebojša Čović a Kosovóval foglalkozó szerb kormányalelnök, minden eshetőségre számítva, úgy látszik, megkínálja a Szalonikiben június 21-én gyülekező európai vezetőket egy a kosovói szerbek számára készített autonómiakoncepcióval. Az elképzelés részleteit a nyilvánossággal egyelőre nem közölte, de a szerb érdekelteknek már bemutatta javaslatát.
Eszerint meg akarja valósítani a térségben élő szerbek határmódosítás nélküli nemzeti integrációját. Egyelőre úgy, hogy külön politikai szubjektummá akarná szervezni a Kosovóban maradt, valamint elmenekült és a Szerbiába illetve Crna Gorába kiköltözött szerbeket. Ez a személyi elvű szerveződés helyi, községi és regionális megbízottak útján összefogná a jelenleg működő szervezeteket, s egyben képviselné is azokat mind a szerb és a Szerbia-Montenegró kormánya előtt, mind pedig a Kosovo fővárosában, Pristinában zajló ügyekben.
Kissé ködös mindaz, ami az elképzeléssel kapcsolatban elhangzott, de egy biztos, s nekünk vajdasági magyaroknak ez a fontos. Čović szerb miniszterelnök-helyettes, ha a szerbek érdekéről van szó, személyi elvű autonómiában gondolkodik. Csak előre, Čović úr!
Mellékletek:
1. Csorba Béla a VMDP alelnökének reagálása Kabók Erika kommentárjára
(Reagálás Kabók Erika komentárjára, Magyar Szó, 2003. június 10.)
Nem szerencsés dolog, ha közszolgálati jellegű tájékoztatási eszközök belpolitikai kommentárjait pártkatonák , illetve az egyik vagy a másik oldalhoz akár érzelmi, akár anyagi, akár más okokból túlságosan kötődő újságírók írják. Ezt a hibát a Magyar Szó nem először követi el (gondoljunk csak Fehér István VMSZ-káder és tartományi képviselő egyoldalú megnyilvánulásaira, amelyhez hasonlókat csak az "átkos" egypártrendszer idején olvashattunk tőle.)
Nos, bizonyára a fenti okok egyikével magyarázható Kabók Erika Magyar pártkoalíció ? című penzuma is, amelyben szükségesnek látja megvédeni Kasza Józsefet a lemondásának sürgetésére vonatkozó felszólítással szemben. Pedig feltételezésem szerint az olvasók szívesebben hallgatták volna meg Kasza Józsefet ebben az ügyben, aki, ki tudja, miért, nem vállalta a megszólalást még a Magyar Szóban sem, amit pedig szemmel láthatóan ellenőrzése alatt tart a VMSZ.
Természetesen Kabók Erika véleményével az abból kilógó jókora lólábak ellenére sem kívánok vitatkozni, hiszen ez a küzdelem a VMDP és a VMSZ (vagy úgy is mondhatnám, hogy az autonómiát akarók, és az autonómia helyett álmegoldásokat kínálók és félmegoldásokat produkálók között) már régóta tart. Ami miatt számítógép mellé ültem, az Kabók Erika cikkének egyik valótlan állítása. Kabók ugyanis azt állítja, hogy 1999-ben a VMSZ és a VMDP között autonómiaügyben "az egyeztetés megtörtént, ám röviddel a dokumentum aláírása után Ágoston András két alelnökének az aláírását semmissé nyilvánította." Nos, Herceg János szavaival szólván erre én csak azt tudom mondani, hogy állítása második felét Kabók Erika vagy álmodta, vagy kitalálta. Tekintettel arra, hogy a Magyar Külügyminisztériumban folytatott egyeztető tárgyalásokon a VMDP-t dr. Sepsey Csaba és jómagam képviseltük, talán nem árt, ha elmondom a következőket:
1999. július 5-én hosszú előkészítés után került sor az egyeztető tárgyalásokra egy olyan szöveg tizedik vagy tizenegyedik változata alapján, amelyet ismeretünk szerint Várady Tibor fogalmazott meg, s amellyel szemben legsúlyosabb kifogásunk az volt, hogy nem irányozta elő a perszonális autonómia tanácsának demokratikus, alulról jövő megválasztását a vajdasági magyar választók névjegyzéke alapján. Mivel ebben a kérdésben a két párt nem tudott megegyezni, a dokumentum szövegének végső egyeztetését és aláírását egy héttel későbbre, július 12-ére halasztottuk. Németh Zsolt külügyi államtitkár társaságában Ágoston András és én hiába vártuk a VMSZ delegációját, hogy befejezzük az egyeztetést, és ünnepélyesen aláírjuk a dokumentumot.
Sem Kasza József, sem alelnökei nem jelentek meg – forró nyár lévén nyilván aratták a jégvirágot -- ehelyett, felrúgva a külügyi államtitkárnak és a VMDP-nek tett ígéretüket, létrehozták párturalmukat biztosítandó az Ideiglenes Nemzeti Tanácsot, amit éppen létrejöttének hamissága miatt sohasem fogadott el legitimnek az Orbán-kormány diplomáciája.
Az igazsághoz tartozik, és ez szolgáljon Kabók Erika részbeni mentségére, hogy június 6-án Sepsey Csaba és én nyilatkozatban üdvözöltük az egy nappal korábbi budapesti egyeztetés eredményeit, mely azzal kecsegtetett, hogy mind a VMSZ, mind a VMDP autonómiamodelljéért megkezdődhet az egységes, egymás iránti toleráns politikai fellépés. Az egységes dokumentum aláírására azonban a VMSZ vezetőinek távolmaradása miatt sohasem került sor, noha ezt a tényt (ti. hogy egyeztetés volt, de aláírás nem), a későbbiek során a magyar diplomácia sem emlegette, abban a reményben, hogy így nagyobb eséllyel tudnak lobbizni a nemzetközi politikai színtéren. Mi nem kívántuk gátolni ezt a tevékenységet fölösleges vitákkal, már csak azért sem, mert meg voltunk róla győződve, hogy alulról jövő választások, önállóan kezelhető költségvetési források és magyar ügyekben megvalósítandó önálló határozathozatali jogkörök nélkül az autonómiát csak mímelni lehet.
Hogy nemcsak igazunk volt, de igazunk is lett, azt éppen napjainkban tapasztalhatják a legkézzelfoghatóbban a vajdasági magyarok a Nemzeti Tanács tehetetlenkedését figyelve.
Ismét bebizonyosodott, hogy kis lépésekkel száraz lábbal átkelni az örvényekkel teli szakadékon nem lehet, de belefulladni annál inkább!
Temerin, 2003. június 12.
2. Ágoston András levele Orbán Viktorhoz. (A Magyar Szó mellőzte.)
Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin
Orbán Viktor, elnök
Fidesz Magyar Polgári Szövetség - Budapest
Tisztelt Elnök Úr!
Nagy érdeklődéssel és helyesléssel figyeljük a Fidesz és az Ön személyes küzdelmét a legáltalánosabb értelemben vett szabadságjogok érvényesítéséért. Az akció, amelynek eredménye a magyarországi antidemokratikus jelenségekkel kapcsolatos CDI állásfoglalás, azon kívül, hogy hozzájárul a nemzetben gondolkodó magyar szavazók számának növeléséhez, legalább három szempontból fontos.
Szoktatja a magyar közvéleményt ahhoz, hogy a valaha dogmaként kezelt arculatőrző konszenzus tartalma az EU-csatlakozást követően ugyancsak megváltozik.
Szoktatják a köztársaság kormányát ahhoz, hogy a magyar nemzeti egység kialakulását gátló hatalmi akciók nemzetközi ellenreakciót válthatnak ki.
S harmadszor, az Ön személyes politikai bátorsága és kezdeményezésének sikere – mivel értékelhetően igaz alapra támaszkodik – példaként szolgál arra, hogy a nemzetközi politikai porondon nemcsak engedni lehet, de eredménnyel kezdeményezni is.
Tisztelt Elnök Úr!
A szerb kormány a parlamentnek megküldte az új párttörvény tervezetét, amely 3000 alapító tagot követel a pártok újbóli bejegyzéséhez.
Elvileg nincs kifogásunk a szerb politikai elit döntése ellen. Így akarják elvégezni a pártok radikális megrostálását.
Mivel Szerbiában a kisebbségek nem hozhatnak létre saját többpárti alapon működő perszonális autonómiát, a párttörvény megszigorítása a kisebbségek vonatkozásában diszkriminatív lépés, hiszen ellehetetleníti a kisebbségek politikai szubjektivitásának érvényesítését. Ha a magyaroknak, számarányukhoz mérten 21-szer több alapítót kell bemutatni, ha magyar jellegű pártot akarnak létrehozni, mint a szerbeknek, ha szerb jellegű pártot akarnak alapítani, ez a diszkrimináció legsúlyosabb formája, hiszen a kisebbségi közösségek teljes politikai ellenőrzéséhez nyit utat.
De, nemcsak erről van szó.
Ha csak azonosítószámmal ellátott aláírásokról lenne szó, elvi kifogásaink ellenére vállalnánk a bejegyzés megújításával járó nehézségeket. Választási listáink támogatására 2000-ben – egyedül a magyar pártok közül – 16 ezernél is több aláírást gyűjtöttünk össze. A gond az, hogy a törvénytervezet hatóságilag hitelesített alapítói aláírásokat követel. Mivel a hitelesítést csak munkaidőben lehet elvégezni, az egy aláírást terhelő költségek legalább 10 eurót tesznek ki. Erre egy vajdasági magyar pártnak sincs pénze.
Mi az ügyben levelet küldtünk a szerb, illetve a magyar miniszterelnöknek, de egyelőre eredmény nem mutatkozik. A napokban megkeressük a belgrádi nagykövetségeket és a nemzetközi szervezeteket is.
Elnök Urat arra kérem, hogy a Fidesz képviselője emelje fel a szavát a kisebbségek politikai szubjektivitását ellehetetlenítő szerbiai diszkriminatív megoldás ellen. Abban a reményben, hogy ez nem lehetetlen, tisztelettel:
Temerin, 2003. június 12.
Ágoston András