|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
2003. június 23.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Ezen a héten a szokásosnál is több esetben került sor bojkottra. Hírlevelünkről úgy látszik, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt temerini községi képviselőcsoportja nevében Csorba Béla elnök június 19-én levélben szólította fel Djuro Ziga községi elnököt, hogy haladéktalanul tűzze a községi képviselő-testület napirendjére a következő tárgysorozati pontot: Tennivalók a község polgárainak biztonságát veszélyeztető jelenségek ellen. Az indoklásban többek között az szerepel, hogy Temerin lakossága körében aggodalmat váltottak ki az utóbbi két hét tömegverekedései, amelyek egy részének, akárcsak korábban, a miloševići időkben felismerhetően magyarellenes élük is volt. Így például szerbül beszélő garázdálkodók egy csoportja tömegverekedést provokált június elején a Kossuth Lajos utcában, egy másik csoport pedig a fürdő területén összeverekedett a kommunális közvállalat embereivel, melynek során a szóbeszéd szerint csont is tört. Legutóbb pedig, néhány nappal ezelőtt, szerb fiatalok egy csoportja a JNH utca (Tullabara) egyik magyar tulajdonú házába hatolt be illetéktelenül (feltételezhetően a vízilabdasikert akarták így megünnepelni), és beverték a ház bejáratának ablaküvegeit.
Itt említjük meg, noha ez nem szerepel a levélben, hogy néhány héttel ezelőtt már feltűnt a polgároknak, hogy illetéktelen személyek színes, sárga ragasztószalaggal ideiglenesen eltűntették a Petar Kočić iskola bejáratáról a magyar nyelvű feliratot.
Közös fellépésre lenne szükség
Ágoston András nyílt levele a Józsa Lászlónak, a VMSZ nemzeti tanácsa elnökének (A Magyar Szó mellőzte)
Tisztelt Elnök Úr!
Mellékelten küldöm a VMSZ tisztségviselő-újságíró, Fehér István elemzését.
Értékelésünk szerint Fehér lesújtó, s részleteiben helyes önbírálatot közöl az olvasóval.
Azért csak részleteiben, mert ahogy a történelmi VMDK, úgy a VMSZ sem volt soha, egy pillanatra sem abban a helyzetben, hogy külső segítség nélkül, a szerb hatalommal való együttműködés alapján, ténylegesen változtasson a vajdasági magyarság helyzetén. Arról nem is szólva, hogy a nemzetrész autentikus autonómiaigényének érvényesítését eddig a magyar politikai elit sem segítette.
Most azonban úgy futottak össze az események Szerbiában, Magyarországon és a VMSZ-ben is, hogy érdemesnek tartjuk újra felvetni a vajdasági magyar politikai elit összefogásának szükségességét.
Tisztelt Elnök Úr!
Javaslatom az, hogy Ön, mint a VMSZ Magyar Nemzeti Tanácsának elnöke a vajdasági magyarság politikai helyzetének megvitatása céljából hívjon össze egy vajdasági összmagyar konferenciát.
Ha a Konferenciára a VMSZ-szel és a többi párttal együtt meghívná a Vajdasági Magyar Demokrata Párt küldöttségét is, mi ezt a meghívást elfogadnánk.
Fontos lenne, hogy a részvevők mindannyian megkapják Fehér Istvánnak a szabadkai Hét Nap június 18-ai számában megjelent elemzését.
Ezúton is jelzem: a VMDP a kiutat abban látja, hogy a vajdasági magyar pártok összefogva követeljék a tényleges, a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is felruházott magyar (perszonális) autonómiát.
Ennek érdekében a közelgő választásokon, csak a magyar szavazatok megszerzésére összpontosítva indítsunk közös jelölteket, vagy listát. Tegyük ezt meg annak ellenére, hogy a szerb parlamentbe az öt százalékos küszöb miatt nincs esély magyar képviselő magyar szavazatokkal történő bejuttatására.
Amennyiben ezúton megszereznénk a vajdasági magyarok szavazatait, közös követelésünket a szerb politikai színtéren nem lehetne lesöpörni az asztalról. A támogatásra vonatkozó kérésünk elől nem térhetne ki a magyar politikai elit sem.
Az új helyzetnek megfelelően új konszenzusra van szükség. A Konferencián közös kéréssel fordulhatnánk Magyarország miniszterelnökéhez, s a parlamenti pártok elnökeihez, a kettős állampolgárság ügyében is.
Mi a VMDP-ben úgy látjuk, hogy a kettős állampolgárságra nemcsak a fenyegető vízumkényszer miatt lenne szükség, hanem azért is, hogy a magyar politikai elit az egész nemzetre érvényes stratégiát dolgozhasson ki és kezelhesse a rossz demográfiai mutatók által jelzett egyre súlyosabb helyzetet.
Abban a reményben, hogy az Ön személyes hozzájárulásával, most amikor erre valóban szükség van, lehetséges egy vajdasági magyar politikai elemző konferencia megtartása, tisztelettel:
Temerin, 2003. június 19.
Ágoston András
Elefánttemető
Józsa László, a VMSZ nemzeti tanácsának elnöke nem vállalja a Vajdasági Magyar Konferencia összehívását. (Ágoston András, a VMDP elnöke szerint ezen az összejövetelen kellene dönteni a vajdasági magyar politikai szervezetek közös választási fellépéséről, valamint a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelem benyújtásáról.)
Újabb bizonyíték ez arra, hogy a nagy politikai csinnadrattával létrehozott testület legális ugyan, de nem legitim. Létrehozatala óta a szerb hatalom arra használta fel, hogy azokat a kisebbségi engedményeket, például a nyelvhasználattal kapcsolatban, amelyeket – ha közeledni akar Európához - különben is érvényesített volna, ezzel a testülettel jelentesse be. Hadd örüljenek a jó magyarok!
Ezen felül, a Józsa által vezetett testület a vajdasági magyar vállalkozók budapesti fellépésének elősegítésében, valamint néhány fontosabb kérdés, mint amilyen a magyarországi egyetemi oklevelek honosításában előállt kedvezőtlen helyzet további összezavarásában jeleskedett.
Mit lehet minderre mondani?
Egyre inkább látszik, hogy a VMSZ nemzeti tanácsa nem más, mint néhány naiv, becsületes tagot kivéve a pártban félretett tisztségviselők szerb hatalom által is ellenőrzött gyűjtőhelye. Az ilyesmire mondták az átkosban, hogy elefánttemető.
Időközi választások Szabadkán
A szabadkai képviselőtestület megüresedett helyeire kiírt időközi választásoknak nem volt különösebb tétje, de a vajdasági magyarság szempontjából két mozzanatát meg kell említeni.
Az első, hogy a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség által vezetett városi koalíció a választások idejére szétesett.
A szerb pártok a mandátum végéig – illetve addig, amíg a belgrádi pártközpontok ezt a szerb képviselőházban szükséges VMSZ-es szavazatok miatt jónak látják – megmaradnak ugyan a koalícióban, de előrejelzéseik világosak. Azzal, hogy a szerb pártok külön koalícióban, a VMSZ-t faképnél hagyva rajtoltak és szerezték meg a megüresedett helyeket, megfestették a sötét jövőt: nem lesz többé magyar polgármestere Szabadkának. A magyarok községben meglevő csak relatív többsége, valamint a megfogyatkozott vajdasági magyarság szavazatainak objektív értékvesztése ezt nem teszi lehetővé.
A másik mozzanat magyar szempontból különösen fontos. Amióta a VMSZ megalakult és Milosevic segítségével, pártjával „technikai koalícióban” a vajdasági magyar pártok közül 1996-ban az élre tört, először történt meg, hogy a magyar politikai elit nemzetben gondolkodó és a szerb hatalomhoz simuló szárnya között helyreállt az 1994-ben a történelmi VMDK zentai értekezletén kialakult arány: a VMDP jelöltje a szabadkai időközi választásokon 2:1 arányban legyőzte a VMSZ jelöltjét. Fordult a kocka, s csalni sem lehetett.
A hétvégén megtartott szabadkai községi önkormányzati pótválasztásokon Csantavéren négy magyar jelölt indult versenybe a tanácsnoki posztért. A választók László Gyulának, a VMDP jelöltjének szavaztak bizalmat, aki a párt körzeti szervezetének minap megtartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy tanácsnokként azért fog küzdeni, hogy azok a középületek, illetve az a közvagyon, ami a csantavéri polgárok munkájának eredménye, illetve pénzéből épült, visszakerüljön a helyi közösség tulajdonába. Most ugyanis azt tapasztalja, hogy egy része a helyi közösséget illető vagyonnak községi tulajdonban van, más része viszont társadalmi vállalatok tulajdonában, mint például a medence, vagy a temető, s ezek privatizáció előtt álló vállalatok, éppen ezért könnyen előfordulhat, hogy kisemmizik a helyi közösséget. Amint sikerül visszaszerezni a helyi közösség számára az ingatlanokat, László Gyula referendumot kezdeményez a különválásra, a külön község létrehozására -- hallottuk a VMDP sajtótájékoztatóján.
Dr. Sepsey Csaba, a VMDP szabadkai körzeti szervezetének elnöke kiemelte, hogy a párt elégedett jelöltjeinek szereplésével. Csantavéren bebizonyosodott, annak ellenére, hogy a Magyar Szó és a Hét nap is csak a VMSZ jelöltjeit favorizálta, mégis a VMDP jelöltje győzött. A választók ugyanis elfordultak a VMSZ-től. A pártelnök bírálta lapunkat is, mondván, hogy a VMSZ befolyása alatt áll. Dr. Sepsey egypártrendszerű bolsevista lapnak minősítette a Magyar Szót, hiszen szavai szerint semmilyen esélyük nem volt bekerülni az újságba. Azonban, amikor rákérdeztünk, mit tettek jelöltjeik népszerűsítése érdekében, előfordult-e, hogy tartottak sajtótájékoztatót és azon nem vettünk részt, beismerte, hogy ezt elmulasztották, de viszont a VMSZ jelöltjeit név szerint is kiemelte Kasza József pártelnök a vele készített interjúban, a sajtó pedig egyetlen szóval sem emlegette, hogy más magyar jelöltek is indultak a pótválasztásokon.
(A szerkesztő megjegyzése: ennek a nagy információnak a közlésével a Magyar Szó javított: most 7:2 a lapban a VMSZ illetve a VMDP javára közölt szövegek aránya. Persze csak számaránya, mert az újságírói műfajokat tekintve a VMSZ helyzete még kedvezőbb. Ő az erősebb kutya.)
Mellékletek:
1. Ágoston András felszólalása Soroksáron
Ágoston András:
Trianon egy fontos tanulsága
A Soroksári Polgári Körök „Magyar sors a XX. században” c. június 20-ai rendezvényére készült felszólalás
Kedves barátaim, tisztelt jelenlevők!
Engedjék meg, hogy átadjam Heinrich Imre koordinátor és a 36 vajdasági polgári kör üdvözletét.
Én Trianont egy szokatlan szempontból szeretném most szemügyre venni.
A vesztes első világháború végén néhány szomszédos ország kihasználta azt a tényt, hogy a történelmi Magyarország területén nagyszámú nemzettársa él. A magyarok csak relatív többségben voltak saját hazájukban. Hogy mi történt Trianonban, tudjuk.
Most az EU-tag Magyarország kerül olyan helyzetbe, hogy a szomszédos országokban saját politikai szubjektivitással rendelkező kisebbségei élnek. Nem hiszem, hogy ennek a ténynek csak hátrányai lennének. Nekünk most az a feladatunk, hogy feltárjuk azokat a helyzeti előnyöket, amelyeket az elkövetkező időszakban a hasznunkra fordíthatunk.
Meg kell haladnunk a trianoni traumát. Azért, hogy a 21. századra készülő nemzetstratégiánk felépítésekor a gazdasági, kulturális, sőt a szociális és politikai projektumok tekintetében is eltekinthessünk a határoktól, s az egész nemzet felemelkedését tűzzük ki célul. Míg az elöregedéssel küzdő európai államok – annak ellenére, hogy egy időben szinte visszavásárolták nemzettársaikat, mint Németország – az elöregedés rémével küzdenek, Velük szemben Magyarország még mindig támaszkodhat a szomszédos országokban élő kisebbségi közösségeire. Feltéve, ha megtalálja azokat a megoldásokat – ilyen lehet például a vendégmunkások intézménye – amelyek természetes közlekedést biztosítanak a történelmi nemzettesten belül. Hogy erősítsék a kisebbségi közösségek helyben maradásának feltételeit, de az új értelemben vett nemzetgazdaság igényeit is. Ennek a stratégiának lehet fontos eszköze a kettős állampolgárság.
Azt látjuk, s ezt is az Orbán-kormánynak köszönhetjük, hogy az EU megmondhatói azt nem kifogásolják, ha Magyarország segíti a határon túli magyarokat. De most már többre van szükség.
Ezt a többletet neveztük mi a történelmi VMDK-ban már 1994-ben a Horn-kormány programjával kapcsolatos memorandumunkban a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának.
Olyan új nemzeti konszenzus szolgálhatja a nemzet felemelkedését a 21. században, amely meghaladja a soha be nem tartott hármas prioritást: az EU-csatlakozás parancsoló szükségességét kifejező politikai alapelv nevében ugyanis a szomszédos országokkal fenntartott jó kapcsolatok megőrzésének és fejlesztésének igénye rendre a kisebbségi autonómiatörekvések támogatása elébe került.
Mi az új konszenzus szellemében kettős kapcsolatrendszert szeretnénk létrehozni. Magyarokként, a nemzeti integráció alkotó részesei akarunk lenni, Szerbia államban pedig élni szeretnénk a nekünk, mint polgároknak járó jogokkal, de úgy, hogy közben közösségként őrizhessük meg nemzeti identitásunkat.
Ennek a törekvésnek a kifejeződése a jogszabály-alkotási és végrehajtási funkciókkal felruházott magyar (perszonális) autonómia. Amihez Magyarországról a most születőben levő új nemzeti konszenzus szellemében várunk egyértelmű támogatást.
Az új nemzeti konszenzus kiépítésében a polgári köröknek nagyon fontos szerep jut. A határmódosítás nélküli nemzeti integráció szerintünk már visszafordíthatatlan folyamata ugyanis nem kaphat újabb lendületet, ha a magyarországi szavazók legalább hatvan-hatvanöt százaléka nem válik nemzetben gondolkodó EU polgárrá. Ez nem lehetetlen, hiszen a nemzetben gondolkodók aránya ilyen, vagy még nagyobb az EU tagországokban is.
Nem csekély vívódás után értesítettem a Magyar Írószövetséget, hogy Az Év Könyve Díj átadási ünnepségén szeretnék felszólalni. Az írók budapesti szervezete az Artisjussal egyetértésben a Három mártírunk című kötetemet ugyanis ebben az elismerésben részesítette. Nem az serkentett szólásra, hogy köszönetet mondjak -- bár ilyen alkalmakkor ez illendő --, hanem mindenképpen szerettem volna elmondani valamit ott, az írók székházában, az írástudók előtt. Mondanivalómhoz vázlatot készítettem, az alábbi szöveg e vázlat alapján már itthon készült.
Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy szólhatok. Nem is tudom, minek jobban: a rangos díjnak-e, vagy inkább a szólási lehetőségnek. Számomra rendkívül fontos, amit közölni szeretnék. Annyira fontos, hogy jegyzeteket készítettem a mondandóról, nehogy kimaradjon valami lényeges. Újvidékről nézve Magyarország boldog ország. Valószínűnek tartom, hogy Munkácsról nézve is. Közel másfél évtizede, hogy a Délvidéken szüntelenül ismételgetünk két fogalmat. Ezek egyike a kettős állampolgárság, a másik pedig a magyar autonómia. Hangosan, igen hangosan ismételgetjük ezt, de nem eléggé hangosan ahhoz, hogy hangunk fölhallatszódjon Budapestig, eljusson a Magyar Országgyűlés, a magyar kormány tagjainak a füléig.
Az engem boldogító díjat arra a könyvemre kaptam, amely három délvidéki mártírról szól. Egy papról, néhai Dupp Bálint csúrogi katolikus plébánosról, akit 1944 végén falujában, csúfos körülmények között -- nyája előtt a hű pásztort -- kivégeztek. Egy bankigazgatóról, Nagy Győző újvidéki mérnökről -- a város magyarsága nagy jótevőjéről --, akit 1947-ben Újvidéken, a koncepciós per végkimeneteleként halálra ítéltek, és ismeretlen időben végre is hajtották azt rajta. A harmadik egy ágrólszakadt temerini gyerekről szól, akit 1958-ban Budapesten felakasztottak, mert részt vett a felkelésben. A délvidéki írástudók felelőssége, hogy hármójukról eddig nem tudtunk semmit. A mi dolgunk, hogy a mai és a későbbi generációk megismerjék az õ sorsukat és mindazokét, akik hasonló módon, szándékuk ellenére mártírjainkká váltak.
A minap Szabadkán a szerb miniszterelnök kijelentette, hogy Szerbia részéről nincs akadálya annak, hogy Magyarország kettős állampolgárságot adjon az ország területén élő magyar kisebbségeinek. A magyar miniszterelnök még nem nyilatkozott ebben a kérdésben. Az az érzésem, hogy a magyar kormány, a magyar parlament nem tudja kezelni ezt a kérdést. Soha, egyetlen magyar állami szerv nem válaszolt még erre a követelésünkre. Egy korábbi magyar miniszterelnök szólt róla szintén Szabadkán, akkor, amikor a főkonzulátust nyitotta meg az akkori -- azóta ugyancsak mártírhalált halt -- szerb miniszterelnökkel. Azt mondta, adható, ha kérjük. A magyar írástudók felelőssége, hogy ez a kérdés nem foglalkoztatja a magyar közvéleményt. Pedig, ha úgy adná a jósorsom, hogy négy hónap múlva a Magyar Írószövetség valami hasonlóan örömteljes ügyben engem Budapestre kéretne, megtörténhet, hogy csak igen körülményes úton, nagy bonyodalmak árán tudnám itt tiszteletemet tenni, mert időközben Horgosnál leengedik a schengeni sorompót.
Az elmúlt legutóbbi két évtized folyamán büntettek már minket belépési meg kilépési illetékkel, akadályozta az utunkat politikai, katonai, rendőri és titkosszolgálati hatóság. De azok diktatórikus államok, gonosz rezsimek hatóságai voltak. Ezúttal az a veszély fenyeget bennünket, hogy az édes anyaország demokratikusan választott országgyűlése, demokratikus, európai mértékkel mérve is humánus kormánya a magyar állam jóváhagyásával szab számunkra ugyanolyan tilalmat, mint tette ama gonosz hatalom uralta, idegen megszállás alatt levő anyaországunk, illetve a világ jobbik fele által súlyosan elmarasztalt mostoha hazánk. Még négy hónap áll rendelkezésre, hogy az írástudók felébresszék az anyaország társadalmát, s a magyar állam megtegye a kívánt intézkedéseket, amelyek megnyitják előttünk a Budapestre vezető úton az Európa-kaput. Vagy hagyja meredni a csendesen, csörömpölés nélkül lecsukódót. A trianoni békediktátum szerzőinek felhőtlen örömére, hiszen a következményeknek immár önkéntes kiváltóivá válhatunk.
MATUSKA Márton