|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2003. július 14.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről úgy látszik, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.gondola.hu
Ágoston András:
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt az egyetlen magyar párt, amely a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja jegyében még 1997. év elején programcélként jelölte meg a kettős állampolgárságot. Tisztában voltunk vele, hogy az akkoriban megkötött schengeni egyezmény következtében Magyarország EU-csatlakozása után újra vasfüggöny ereszkedik le a vajdasági magyarok és az anyaország között. Ez az egyezmény ugyanis nem ad lehetőséget olyan vízumkedvezményekre, amelyek biztosíthatják az eddig kiépült szoros polgári kapcsolatok fenntartását.
A VMDP kérése iránt a magyarországi politikai elit az EU-csatlakozás görcsében jobbára elutasító magatartást tanúsított. A VMSZ összevissza politizálása során, „a vajdasági magyar közvélemény elvárásának megfelelően”, alkalmilag elhúzza ugyan választói orra előtt a mézesmadzagot, de alapjában véve soha nem támogatta a kettős állampolgárságra vonatkozó igényt. A vajdasági magyar politikai elit hatalomhoz dörgölőző szárnya számára a kettős állampolgárság nem megoldás. Ez az új szoros nemzeti kapocs ugyanis csökkentené a politikai közvetítésre berendezkedett csoportosulás jelentőségét, s ezzel együtt gazdasági érdekérvényesítési képességét is.
A többi határon túli nemzetrész politikai elitje az elmúlt években ambivalens viszonyulást tanúsít a kettős állampolgárság iránt. De a nemzeti oldal ezekben az elitekben is vonzódik a megoldás iránt.
A VMDP szerint a kettős állampolgárságra nemcsak az elszakított nemzetrészeknek van szüksége, hanem Magyarországnak is, ha a rossz demográfiai mutatók tudatában, feladva a helyben való boldogulás dogmáját, úgy akarja fenntartani gazdasági fejlődését, hogy eközben tovább viszi a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatát. S ha a kettős állampolgárság intézményének felhasználásával olyan munkaerő-gazdálkodást akar folytatni, amely a szociális szempontok figyelembevételével kiaknázhatóvá teszi mind a magyarországi, mind pedig a határon túli nemzetrészek belső potenciálját. Úgy, hogy a belső tartalékok kibontása mindkét oldal számára hasznos legyen.
Ha eltekintünk a kettős állampolgársággal összefüggő jogi érvelés vizsgálatától, hisz az nagyobbára megengedő, a politikai ellenérvek közül kettőt érdemes kiemelni. A legsúlyosabbnak tűnik az a vélekedés, hogy a kettős állampolgárság bevezetése után kiürülne a Kárpát-medence. Ez a súlyos állítás tudományos érvekkel nem támasztható alá, mégis nagy a politikai hatása különösen a magyarországi magyarok között.
A másik politikai érv viszonylag friss. Lényege, hogy a magyar közösségek eltérő helyzetben vannak. Így, a szlovákiai magyarok számára például – mivel Szlovákia is csatlakozik az Unióhoz – a kettős állampolgárságnak nincs különösebb jelentősége. Tudományos kutatási eredményekkel, ez a vélekedés sem támasztható alá, de az ellenérdekelt média máris felkapta.
Az utóbbi hetekben a kettős állampolgársággal kapcsolatban fellángolt vita több okra vezethető vissza.
Az első mindenképpen az a fenyegető nemzeti botrány, amelyre akkor kerül majd sor, ha az év végén kiderül, hogy a magyar diplomácia részéről megígért sovány engedmények sem válnak, válhatnak valóra. Nem kevésbé fontos, hogy a magyarországi politikai elit az EU-csatlakozás lázában, csak részben indokolható okokkal magyarázhatóan nem készítette el Magyarország EU-beli gazdasági fejlődésének nemzeti stratégiáját. Amelynek egyik fontos pillére lenne a magyar állam és határon túli magyar közösségek új nemzeti konszenzusba foglalt viszonya. Harmadszor, a magyar kormány szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni, azzal a megengedő viszonyulással, amelyet a szerb fél a kettős állampolgársággal, az ukrán pedig az ingyenes vízummal kapcsolatban tanúsít. Szerb viszonylatban a megengedő viszonyulás a VMDP szerint nem más, mint egy eszköz a kétoldalú vízumegyezményben a szerb fél számára kedvező megoldások egyelőre szelíd kikényszerítésére. Kár lenne, ha a magyar diplomácia belemenne a jól előkészített csapdába! A kettős állampolgárság olyan a szuverenitáshoz fűződő alapjog, amelyet nem szabadna váltópénzként értékelni, s különösen nem felhasználni.
A most folyamatban levő vita lezárja a kettős állampolgársággal kapcsolatos politikai folyamatok első szakaszát. Azzal többé nem lehet megkerülni a kisebbségek e természetes igényét, hogy „a mellőzéssel a magyar kormány pont őket akarja megkímélni a kellemetlenségektől”. A soron következő hónapokban meg kell találni az egész nemzet szempontjából jó megoldást. Felelőssége ez elsősorban a magyarországi politikai elitnek, de kisebbségieknek is. Ha nem félnénk a nagy szavaktól, azt is mondhatnánk, hogy a felelősség történelmi.
egyetemi tanár, Újvidék:
Van egy paradoxon az európai jogi szabályozásban, ami egymással ellent mondó (európai) jogi szabályozásból ered, de lehet, hogy tartalmaz "rést" is, ami megoldást hozhat.
Az ellentmondás röviden a Schengeni korlátozások és az Európai kisebbségvédelmi egyezmény, továbbá az európai Helyi önkormányzatokról szóló egyezmény között van. Az első lényege abban van, hogy a teljes jogú tagországok között "preferencia" van, az európai "határokon" túl pedig "differencia".
A kisebbségvédelmi egyezmény és az önkormányzatok chartái pedig szavatolják a kisebbségek határon átívelő zavartalan kapcsolatait. Ezzel szemben Schengen azt jelenti többek között, hogy az Európa határokon túl mindenki vízumkényszer alatt áll. E paradoxon rése az lehet, hogy Magyarországnak lehetősége volna, hogy a Schengenhez képest lex specialisnak tartható Kisebbségvédelmi Egyezménnyel összhangban, Schengen korlátozásait a határon túli magyar kisebbségekre nézve, feloldja. Nincs semmi baj, ha Európa felveszi Szerbiát a fehér könyvbe. Ezt Magyarország is támogathatja, ha úgy gondolja, hogy ez is szükséges valamilyen okból.
Ám a megoldást keresni kell a határon túli magyarság külön szempontjából is.
Lehet, hogy Jugoszlávia (Szerbia és Crna Gora) idővel lekerül a vízumkényszeres országok lajstromáról. Hogy mikor, azt nem tudhatjuk. Lehet, hogy előbb, lehet hogy utóbb. Mindenesetre, a vajdasági magyarok nagy részének elege volt a sorban állásból. Eddig sem volt kiszámítható az életünk és most sem tudjuk, mi lesz: sorban kell-e állni, ha majd Szegedre utazunk, könyvért, vagy gyógyszerért, vagy sem. Lesz-e majd vízumfüggöny, ami majd arról szól, hogy Szabadkára kell felutaznunk, és várnunk kell majd (akár egyszer is) a famózus pecsétre. Az sem dőlt el, hogy e majdani pecsét mennyi időre szól, vajon csak magyarországi beutazásra, vagy igazi schengeni vízum lesz, tehát más (nyugati) országba való beutazást is. Ha Magyarország teljes jogú tagállam lesz, akkor akár kiadhat "schengeni" vízumot is, ami tartós jellegű is lehet. Minden bizonnyal nem erről lesz majd szó, csupán a magyarországi beutazás megkönnyítéséről. Az a kormányfői ígéret, hogy a vajdasági magyarok a legnagyobb kedvezményben fognak részesülni, kedvező, csupán nem tudjuk, hogy mit takar, nincs semmiféle precíz meghatározás, amiből kitűnne, hogyan miként és mikor fog e kedvezmény megvalósulni. Tudom, vannak, akik ennek "örülnek", lesz mivel foglalkozni. Szegény magyarok addig sem gondolnak bújukra-bajukra, amíg azon morfondíroznak: utaznak-e vagy sem. Ebben a tekintetben a romániai magyarok már 1995-től jobb helyzetben vannak: ők, mint minden román állampolgár, vízummentes, legalábbis a legtöbb európai országba, mégpedig beutazás tekintetében.
Szerintem a kettős állampolgárság kérdése akkor is időszerű lesz, ha Szerbia felkerül a vízummentesek listájára. Legyen joga a határon túli magyaroknak legalább az ilyen, egyéni "önrendelkezésre". Ehhez azonban meg kellene változtatni a magyar állampolgársági törvényt és talán egyéb törvényeket is. Tudom, hogy erre nincs meg a készség. Legalább is egyes közegekben.
Vannak jogirodalmi információim arról, hogy nem egy teljes jogú EU-s tagország biztosította a kettős állampolgárságot: pl. Franciaország volt dominiumaiban, nemcsak a franciáknak, de mások számára is (akik francia nyelvűek). Németországban ez már régóta nem tabu téma. Románia kezdetben a moldáviai románok számára nem nagyon spórolta a kettős állampolgárságot. (Nyilván a költségeket az erdélyi magyar adófizetőkre is "arányosan" ráterhelte).
Én a státustörvénnyel abban nem voltam elégedett, mert akkor alkalom adódott volna a kettős állampolgárság érvényesítésére. Tehát többet vártam. Most azonban a törvény módosítása után még kevesebbről van szó, mint ami volt. A politikai és jogi problémát abban látom, hogy a jelenlegi kormánypártok is, annakidején, mivel kétharmados törvény volt a szóban forgó jogszabály, ráadták a voksukat. Most pedig a törvényt módosítják. Szimbolikus, de lényegi tartalmában is. Pedig az európai politológia azt tartja, hogy egy anyaországnak a határon túli kisebbségei felé, bármely kormányzatról legyen szó, nem szabad bizonytalanságot, kormányváltásoktól függő módosításokat eszközölnie.
Nem gondolja-e, a mindenkori magyar politika, hogy a határon túli kisebbségi jogokat nem lehet napi politikai presztízs "aprópénzére" váltani? Talán súlyos a megfogalmazásom, de sarkítva mondom, hogy rámutathassak a dolgok lényegére.
Nagyon jól tudom, hogy nem egyszerű kérdésről van szó. Ám legalább, ne adjunk táptalajt azoknak, akik maguknak határon túli kisebbségeiknek mindent megadnak, amit lehet (lásd Szlovákia és Románia), de másoktól ugyanazt megtagadják. Szerintem fáma az, hogy Románia azért engedhet meg "mindent" magának, mert Franciaország mindenkori, mindennemű támogatását élvezi. Ez többé nem így van. Legalábbis remélem. Nincs itt szó bárminemű konfrontációs politika affirmálásáról. Csupán arról, hogy a határon túli magyar kisebbségek ügyében ne legyen a politika "langymeleg" azért, mert az úgymond jószomszédsági okok miatt elhallgatnak szemmel látható tényeket. (Amennyi oka van Magyarországnak, hogy jó szomszéd legyen, annyi, sőt még több oka van erre Romániának). Ki tudja, talán, ha Magyarország nem lett volna az utódállami politikák mentén elnéző abban, ami nem nézhető el, lehet, hogy már régtől EU-tag volna és, nem Szlovákiával együtt került volna be. Félreértés ne essék, örülök, hogy Szlovákiával együtt a szlovákiai magyarok is bekerülnek. Csakhogy, amit most elmulasztottak a szlovákiai magyarok megtenni, kérdés, hogy napirendre tudják-e majd tenni Európa asztalán. Nekik, ha a dolgok nem változnak, nem lesz külön-képviseletük Európában. Ők Európában politikailag csak a szlovákok által lesznek majd képviselve.
Kivéve, ha talán ők (szlovákiai magyarok) is úgy gondolják, hogy legyen nekik, perspektivikusan, külön képviseletük (is) az uniós parlamentben.
Európa a szerződéses (kontraktuális) alapozásról (Maastricht, Amsterdam, Nizza) egy merőben új alapozásra tér át: a konstitucionális alapozásra. Folyamatról van szó, ám egészen új "lépcsőfokról", mely Európának új dimenziót ad: egy szövetségi rendszerből a konföderácó felé tart.
Feltehető a kérdés, hogy ez az új alap (jogi aktus - Európai Alkotmány), mit fog tartalmazni, milyen "filozófiára" épül. Azt hiszem ebbe is egy folyamatosság fog érvényre jutni: Európa (Európai Egyesült Államok és nemzetek) az államok, nemzetek és a régiók szövetségeként képzelhető el. Ha ez így lesz, akkor lesz helye a kisebbségi normáknak is. Hiszen a konstitucionális alapban, "alapfilozófiában" az államok is "szövetségesek". Államok, melyben kisebbségek is élnek. Ha ebben a konstitúcióban nemzetek is szövetségre lépnének (ami összetettebb kérdés), akkor "elvben" nem volna kisebbség, legalább is Európai szinten. Vagy, amennyiben mégis volna, az államokban élő kisebbség révén, a nemzeti kisebbségeket valamilyen módon reprezentálni kellene az európai parlamenti szintéren. Azért, mert ez "ellensúlyt" jelentene az adott állam, főleg többséget reprezentáló parlamenti képviselőknek.
Matuska Márton:
Feladták a leckét a civil szervezetek
A készülő szerb alkotmányról és a vajdasági média helyzetéről szerveztek tanácskozást újvidéki székhelyű magyar civil szervezetek július 2-án. Vitaindítóként elhangzott az egyik szervezet képviselője részéről, hogy leghatékonyabb lenne határozottan támogatni a Magyar Nemzeti Tanácsot, s az majd a délvidéki magyarság nevében intézni fogja ezeket a fontos ügyeket. Az általános vélemény azonban éppen ennek az ellenkezője lett. Végül mind a hét civil szervezet képviselője aláírta a közös nyilatkozatot, amely tartalmazza, hogy mind az alkotmány előkésztésében, mind pedig a magyar tömegtájékoztatás áldatlan állapotának rendezésében szavuk kell legyen a civil szervezeteknek is.
A hét közül hat egyetértett abban – a hetedik fenntartással írta alá a közös határozatot –, hogy e két fontos ügy nem csupán a mai szerb hatalommal koalícióban levő magyar pártra tartozik, amelynek a képviselője Milosevics megbízásából a szerb érdekeket védte a koszovói albánok érdekeivel szemben, most pedig a magyarokat szeretné képviselni az alkotmány kidolgozását végző bizottságban. A média helyzetét sem oldhatja meg ugyanez a magyar párt, hiszen annak a vezetője miniszterelnök helyettesként közreműködik azoknak a sajtóra vonatkozó intézkedéseknek a kidolgozásában, amelyek ellen szinte egységesen tiltakozik az egész délvidéki magyarság.
Melléklet:
Vajdasági Polgári Körök II. Találkozója:
Vajdasági Polgári Körök II. Találkozója
A találkozót 2oo3. augusztus 7-én, Topolyán tartjuk meg 19 órai kezdettel, a Radnih brigada 28. szám alatti közösségi teremben.
Az összejövetelen, amelyen Heinrich Imre beszámolója alapján számba vesszük a két találkozó között végzett tevékenységet, a vajdasági, a soroksári, a szegedi, a nagyváradi és a polgári körök képviselőin kívül részt vesz Gyürk András, a Fidesz Polgári Szövetség országgyűlési képviselője és Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke is.
A találkozó részvevőit a szervezők nevében Kovács László, a VMDP körzeti szervezetének elnöke üdvözli.
Fellépnek Molnár Júlia, a Nagyváradi Szigligeti Színház művésze, valamint a helyi Kodály Zoltán M.E. Auróra-körének versmondói.
Az összejövetel részvevői kívánság szerint egy társas vacsorán vehetnek részt. A vacsora 150 dinárba kerül.
Zenta, 2003. július 13.
Heinrich Imre, a vajdasági polgári körök koordinátora
További információk, jelentkezés, vacsora-igény bejelentése:
Kovács Lászlónál (tel.: 064 1400 765) és Heinrich Imrénél (tel.: 024 813 580)