|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2003. szeptember 1.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.dominium.hu
Új szakasz a vitában
A Vajdasági magyar Demokrata Párt szerint a kettős állampolgárság ügye a magyar-magyar politikai színtéren napirendre került. Változhat a vele kapcsolatos vita politikai intenzitása, de maga a „megadni, vagy nem megadni” politikai dilemma most már megkerülhetetlen mindaddig, amíg az ügyben pozitív döntés nem születik.
A második szakasz mindenképpen Mádl Ferenc, köztársasági elnök által felállított nemzetpolitikai – szakmai bizottság állásfoglalásával indul.
Amíg várunk a vita második szakaszát indító mérvadó politikai-szakmai véleményre, jó lenne tisztázni azokat a figyelmeztetéseket, amelyek a kettős állampolgárság csendes ellenzői részéről elhangzanak. Azt, hogy a kettős állampolgárság és az autonómiakövetelések „ütik” egymást. Vagy, hogy ha csak a szabad mozgás a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelem alapja, akkor megteszi a kedvezményes vízum is. Meg azt, hogy a kettős állampolgárság intézménye csak addig lehet érdekes, míg Szerbia is be nem kerül az EU-ba.
A VMDP vitában áll ezekkel az állításokkal, sőt a kettős identitás kulturális tartalmakra redukált liberális változatával is. Szerinte a Kárpát-medencében élő magyarság politikai elitjének a 21. század elején a legfontosabb dilemmája az, szükség van-e a határmódosítás nélküli nemzeti integráció eszméjének érvényesítésére vagy sem?
A VMDP szerint igen. A magyar (perszonális) autonómia keretein belül olyan kettős kapcsolatrendszer létrehozatalát kezdeményezzük, amely a vajdasági magyarok számára – közösségként és Szerbia polgáraiként is – lehetővé teszi a kettős politikai identitás megélését.
Közösségként értelmezve a vajdasági magyarságot, autonómia útján szeretne megfelelő közjogi kereteket biztosítani számára mind a magyar állammal, mind pedig szerb állammal épülő kapcsolatai fejlesztéséhez.
Eszerint a vajdasági magyarok közösségként, intézményes formában, a kettős állampolgárság eszközének igénybevételével kívánnak kapcsolódni a magyar nemzet egészéhez, s kívánnak részesei lenni a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának. Másrészt, közösségként a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia adta közjogi keretben legális és legitim közképviselet megválasztásával, mindenkori szerb hatalommal partneri viszonyban szeretnének élni a nemzetközi dokumentumok által biztosított kollektív jogaikkal, s kívánják megteremteni e jogok érvényesítésének anyagi feltételeit.
Ugyanakkor minden szerbiai magyar polgárnak – s ez a kettős kapcsolatrendszer második dimenziója – lehetővé kell tenni, hogy amennyiben ezt igényli, megtalálhassa a helyét a szerbiai politikai színtéren is.
Reményeink szerint a pillanatnyi nehézségek ellenére távlati esélyei a nemzetben gondolkodó magyaroknak vannak. S ők előbb utóbb a szavazók között is 60-65 százalékos többségbe kerülnek.
Tőkés László királyhágómelléki református püspöknek bátor temesvári lelkészként fontos szerepe volt a romániai diktatúra 1989-ben megkezdett felszámolásában.
Most a formálisan is kétpólusúvá váló erdélyi magyar társadalmi elitek eligazításában vállalt társadalmi súlyának és politikai szerepének megfelelő feladatot.
Gyors egymásutánban oda nyúlt, ahova kellett. Előbb kimondta, hogy az autonómia az erdélyi magyarság részére is tartós, alapvető célkitűzés. S hogy e cél eléréséért folytatott küzdelembe bekapcsolódhat az RMDSZ is.
A nagytekintélyű püspök másik megnyivánulása Szatmárnémetiben hangzott el a Rákóczi megemlékezésen. Eszerint a kisebbségi politikai elit Erdélyben sem az ideológiák mentén válik ketté. A kérdés az, ki hogyan tekint az autonómiára, s ezzel összefüggésben hajlandó-e azt háttérbe szorítani a helyi többségi hatalomtól kapott talmi előnyökért.
Ebben az értelemben a fórumok, a Fórummozgalom nem választási párt, hanem az autonómiaalapú összefogás lehetséges színtere. De tudni kell azt is, hogy ha választásra kerül sor, az erdélyi magyarság be fogja bizonyítani: van elég erő benne ahhoz, saját politikai elitjét szavazataival sarkalja az autonómiáért folytatott harcra.
Tőkés László fórummozgalma – siker esetén – nagy lökést adhat a nemzetben való gondolkodás folyamatainak anyaországi erősödéséhez is. Ilyen értelemben az autonómiakövetelő erdélyiek sikere nemzeti érdek. Mert Magyarország eredményes EU-beli székfoglalója csak akkor hozhat tartós előnyöket, ha a szavazók legalább hatvan-hatvanöt százaléka tud és akar is nemzetben gondolkodni.
Szerbia és Montenegró parlamentje – harmadik nekifutásra, hisz eddig már kétszer bizonyult határozatképtelennek – elfogadta az államközösség gazdasági rendszerét harmonizáló akciótervet. Erre azért volt szükség, hogy az eddig igencsak különböző vámszabályozás miatt az EU ne legyen kénytelen elhalasztani a kivitelezhetőségi tanulmány kidolgozásárra vonatkozó engedély megadását. A tanulmány tudvalevőleg előfeltétele annak, hogy Szerbia Montenegro az Európai Unióval majdan aláírhassa a stabilizálásról és a társulásról szóló megállapodást.
S itt vége a jó híreknek. Hacsak nem számít jó hírnek még az, hogy a parlament elnöke egy évnél kevesebb idő alatt is összeállíthatónak tartja ezt a tanulmányt.
Több jele is van annak, hogy Szerbia nem egészen három évvel Milosevic bukása után újra lejtőn van. Az annak idején az egyes magyar politikusok és udvari újságíróik által forradalmi változásnak becézett fordulat főszereplői kifulladtak.
Djindjic miniszterelnök az akkori körülményeknek talán megfelelő, különben igen ellentmondásos politikai lépések közepette elindította az országot a rendszerváltás útján, de a maffia karmaiból már nem tudta kimenteni. A balkáni viszonyok között ez az életébe került.
A „forradalom” nemcsak a saját gyermekeit falja fel, hanem kikezdte a nyugatbarát „forradalmárok” G17 Plus nevű pártba tömörült második nemzedékét is. A kormány nem képes tiszta vizet önteni a pohárba Djindjic miniszterelnök meggyilkolása kapcsán.
Egy-két kivételtől eltekintve nincsenek a nyílt politikai színtéren erkölcsileg és politikailag kikezdhetetlen politikusok. Állandósult a kormánykoalíció válsága. Nincs nemzetstratégia. Egyre súlyosabb a gazdasági pangás. A Szerbia-Montenegró államközösség kezdettől fogva válságban van. Mind gyakrabban jelentkeznek a szociális helyzet miatti sztrájkok, útelzárások a polgári ellenállás különböző formái.
Felizzott a hangulat Kosovo körül. A kosovoi újonnan munkába állt nemzetközi elöljárók finoman jelezték: nem lesz jó, ha a készülő szerb alkotmányban benne lesz Kosovo.
Elszaporodtak a bankrablások, a tettesek ismeretlenek. A maffia tagjai is részt vesznek a magánosításban. A kormány egyes tagjai ezekben a súlyos ügyekben bizonyíthatóan nem mondanak igazat. Nem állt helyre az igazságszolgáltatásnak, mint önálló és független hatalmi ágnak a tekintélye. Nagy az ingadozás és a politikai fejetlenség az euroatlanti szervezetekhez való közeledés ügyében.
Legyünk őszinték: ha az ország tényleges felkészültségéről van szó, Szerbia még sokáig nem lesz tagja az EU-nak. Ha viszont a Nyugat politikai okokból ezt jónak látja, a csatlakozás folyamata felgyorsulhat. Ezt az utóbbit a VMDP nem látja valószínűnek.
Leállhat a szerb médiatestület tevékenysége
Ha nem érkezik gyorssegély az EBESZ támogatásának megszűnte után előállt helyzet rendezésére, leállhat a média függetlenségéért felelős ügynökség működése. A 100 ezer euró támogatás azért maradt el, mert Európában elfogadhatatlannak tartják, hogy a kormánytöbbség a Szerb Képviselőházban az idevágó törvényes rendelkezések mellőzésével választotta meg a testület tagjait.
De a gyorssegély megérkezett. Persze, nem euróban, hanem dinárban s a szerb kormány küldte. Továbbra sem világos azonban, hogyan fogja ez a testület támogatni a kormány munkáját (azt az olvasó már valószínűleg sejti, hogy a törvénytelen választási eljárást a szerb kormány nem azért vállalta, hogy neki nem tetsző tagok kerüljenek ebbe a fontos testületbe), ha ezt a különben is érzékeny feladatot a nemzetközi tényezőkkel huzakodva kell neki megoldania.
Szegények vagyunk, de azért nem kellene szégyenben maradnunk
Kostunica Szerb Demokrata Pártja szinte a 2000-ben bekövetkezett félfordulat óta ellenzékben van. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a párt jószemű elemzői tagadhatatlan tekintéllyel, s a szerb nemzeti érdekeket szem előtt tartva, a szerb kormány és a hatalmi struktúra tevékenységének legneuralgikusabb szegmenseit veszik bonckés alá.
A minap Kostunica árnyékkormánya az ország eladósodásával foglalkozott.
- Be kell-e várnunk, hogy Kína példáját követve más hitelezők is a bírósághoz forduljanak, hogy végre megtudjuk, kinek mennyivel tartozunk, s mikor mit, mekkora kamattal kell visszaadnunk – teszi fel a korántsem szónoki kérdést az árnyékkormány.
A szerb kormány nem hibáztatható azért, mert a fél évszázad rossz gazdálkodását, valamint a tíz éves szankciókat követően súlyos adósságokkal vette át a hatalmat. A kormány szégyene viszont, hogy megbocsáthatatlan nemtörődömséggel hagyta, hogy Kina, az egyik nagy hitelező pert indítson kinnlevőségeinek behajtására.
- Meg kell várnunk, hogy a többiek is bepereljenek bennünket, hogy megtudjuk mekkora a tartozásunk? – szegezik a növekvő népszerűségnek örvendő párt illetékesei Zivkovic szerb kormányfő mellének a kérdést.
Válaszra vár a kérdés, miből akarja visszafizetni a szerb állam a kölcsönöket, ha a termelés - ahelyett, hogy nőne - visszaesett: a tavalyi időarányoshoz képest 5,3 százalékkal. A külkereskedelmi mérleg hiánya az év végére várhatóan 5 milliárd dollárra nő. Miközben növekszik a költségvetési hiány is, s a kormány gyakorlatilag mindent, amit lehetett, már eladott.
Kostunicáék végül felállítják a diagnózist.
Az összadósság nő, s az év végére várhatóan már nem kevesebb, mint 12 milliárdot dollárra emelkedik. A kötelezettségek átütemezésére csak a párizsi klubba tömörült hitelezőkkel született egyesség. Nyitott kérdés, mi lesz a londoni klub tagjai iránti tartozásokkal, s azt se lehet tudni, mi lesz az orosz, a kínai és a többi hitelezővel.
Jó tudni, hogy ebben a sokat próbált országban vannak, akik a tényleges problémákkal foglalkoznak. Akkor is, ha egyelőre csak az árnyékkormányban tevékenykednek.
Újabb botrány
Elemzők szerint kész csoda, hogy a Milosevic bukása után hatalomra került szerb koalíciós kormány a kormányfő Djindjic meggyilkolása után, valamint egy alelnökének és három miniszterének elvesztését követően, a súlyosnál is súlyosabb botrányokat átvészelve, még most is a „helyén van”.
A most napirenden levő botrány lényege, hogy hogy miközben a Legija nevű maffiavezér és szövetségesei Djindjic meggyilkolásának kitervezésével foglalatoskodtak a nevezett maffiózó a kormány egyik miniszterével és egyik alelnökével szoros együttműködésben 100 millió eurót mosott tisztára méghozzá nem is akárhogy, hanem a magánosítás kiemelt részvevőjeként, jó üzleteket kötve.
Megáll az ész, mondhatná valaki, ebbe a kormánynak bele kell buknia. Lehet, de nem Szerbiában. Belgrádban az érintett kormánytagok tagadnak, s nagy lelki nyugalommal várják Dinkic, a Szerb Nemzeti Bank általuk megbuktatott volt kormányzójának további vádjait, s az esetleges bizonyítékokat.
Egy elmarasztaló külföldi vélemény
Zoran Djindjic szerbiai kormányfő meggyilkolása után öt hónappal utódai a fokozódó politikai csatározások közepette azzal a bírálattal szembesülnek, hogy megtorpantak a reformok, írja ma a New York Times.
Meg nem nevezett diplomata szavait idézve, aki a helyzetet abszolút inerciónak nevezte, a lap szerint már nem a háború a legfontosabb kérdés, még csak Milosevic sem, akinek hágai pere egyre kevesebbeket érdekel, hanem a reformok lelassulásának politikai ára, ami miatt halasztódik Szerbia bejutása az EU-ba és az ország sem képes visszaállni valamiféle normális állapotba. A diplomaták és szakemberek szerint az a másik probléma, hogy a reformisták tétlenkedése növelheti a nacionalista jelöltek támogatottságát, írja a lap és hozzáfűzi, hogy a véleménykutatási adatok szerint már csökken a közvélemény bizalma a reformisták iránt. A szerbiai politikai elit képtelen döntő lépéssel közelebb vinni Szerbiát az európai integrációhoz és politikai akarata sincs a jogállam kialakításához, szögezte le az amerikai napilap.