Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL

40. szám

2003. szeptember 29.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

 

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Az MDF megoldást kínál

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a Magyar Demokrata Fórum elnökének Dávid Ibolyának a bejelentését, miszerint a párt képviselőcsoportja a jövő hét elején kezdeményezi a magyar állampolgársági törvény módosítását, s ezzel kívánja könnyebbé tenni a kettős állampolgárság megszerzését. Ha sor kerülne a törvény módosítására, az, aki ezt igényli, úgy kaphatná meg a magyar állampolgárságot, hogy az eljárásban többé nem kellene bizonyítania, sem azt, hogy már egy éve letelepedett Magyarországon, s azt sem, hogy rendelkezik az eddig megkövetelt anyagi tartalékokkal.

A kisebbik ellenzéki párt a kezdeményezése kiküszöböli a vízumkényszer által okozott nehézségeket, s alapot ad arra, hogy a vajdasági magyar, aki ezt óhajtja, személyesen is bekapcsolódhasson a nemzet határmódosítás nélküli integrációjába.

Az állampolgársági törvény csak kétharmados többséggel elfogadható módosítását célzó javaslatával az MDF egy csapásra a kettős állampolgárságról szóló vita központi szereplőjévé válhat. Mert a kérdés – a VMDP erre már többször rámutatott – máris a túltárgyaltság állapotában van. Hetek óta ugyanazok az érvek és ellenérvek hangoznak el mind a két oldalon. Ebből kifolyólag minden további szószaporítás – a Kovács-Kasza megállapodásban korábban jelzett maratoni tárgyalási sorozat is – a kettős állampolgárság ügyének most már inkább árt, mint használ. Dávid Ibolya és az MDF javaslata a kettős állampolgárság kérdését kiveszi a külügyminisztérium hatásköréből, s áthelyezi azt a belügyminisztériumba, illetve oda, ahova eredetileg is tartozik: a Magyar Országgyűlésbe. S az általa megteremtett nyilvános döntési kényszer arra késztetheti a magyar politikai színtér részvevőit, hogy asztalra tegyék kártyáikat.

Ha az MDF javaslatát az országgyűlésben megszavazza a Magyar Szocialista Párt, s a Szabaddemokraták Szövetsége is – a Fidesz-MPSZ már korábban jelezte, hogy rászavaz a kettős állampolgárságra – a kisebbségiek Trianon óta először helyben maradva is megkaphatják a magyar állampolgárságot. S a kérelmek benyújtása akár egy-két hónapon belül megkezdődhet.

A nemzetben gondolkodó kisebbségiek számára – s ez talán a kárpát-medencei magyar politikai elit egésze szempontjából sem mindegy – az MDF-nek a kettős állampolgárság megszerzését leegyszerűsítő kezdeményezése egy új, régen várt gyakorlat kezdetét jelentheti.

Mert az elmúlt tízegynéhány év zátonyra futott, vagy futtatott politikai akciói régen bebizonyították: a nemzet szempontjából fontos döntések meghozatala a magyarországi parlamenti pártok felelősségi körébe tartozik. A nemzet szempontjából fontos döntéseket a magyarországi pártoknak egymással együttműködve, konzultálva a kisebbségiekkel is, de önállóan kell meghozniuk. Nem lehet egyik vagy másik kisebbségi vezető, vezetők mögé bújva politizálni. Mint ahogy nem hárítható át rájuk a döntéssel járó felelősség sem.

 

Ágoston András:

Diplomáciai vagdalózás

 

Könnyen megtörténhet, hogy Kasza József budapesti politikai találkozói után adott indulatos, kioktató nyilatkozatai a magyarországi közvéleményben nem a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmünk befogadását gyorsítják, hanem az esetleg meglevő ellenérzéseket erősítik.

Nem mondhatja senki vaktában, a VMSZ elnöke és a szerb kormány egyik alelnöke sem, hogy „a kettős állampolgársággal kapcsolatos viták miatt a délvidéki magyarok eddig azt láthatták, hogy idegennek, sőt nemkívánatosnak tartják őket”. Amit azután az MSZP-hez közel álló, a kettős állampolgárság ügyében nyíltan ellenérdekelt Népszabadság – a felületesen tájékozott magyar olvasó adrenalinszintjének emelése céljából – Kasza kritizálja a magyar állampolgárság-vitát című tudósításában, úgy értelmez, hogy „a politikus szerint (mind)ez joggal sértette vérig a délvidéki magyarságot”.

Hogy Kasza külügyminiszter úrral folytatott beszélgetése mit ér, látszik abból is, hogy Kovács László a budapesti Infó Rádióban továbbra is kitart a korábbi külügyminisztériumi álláspontok mellett. Szerinte a magyar költségvetés nem bírná el a kettős állampolgároknak járó egészségügyi és szociális többletjuttatásokat. Ha viszont a kettős állampolgárságot igénylő határon túli magyarok nem kapnák meg a teljes ellátást, ezzel a magyar jogban megjelenne az első és másodrangú állampolgárok kategóriája. Amit meg az Alkotmánybíróság tartana elfogadhatatlannak.

Ez a tárgyalási „eredmény” aligha ad okot a vagdalózásra. Ennek ellenére Kasza a szerb kormány alelnökeként is tündökölni akar Belgrádban. Mintha rendet tenni járt volna Budapesten.

- Mert aligha fogható fel véletlennek Bársony András államtitkár durva kijelentése, aki arra mutatott rá, hogy a kettős állampolgárság intézményére a vajdasági magyarság esetében nincs lehetőség – mondja a belgrádi Politika c. napilapban, hozzátéve, hogy a félreértéseket Budapesten sikerült tisztáznia. Ezt egy másik szerb lapban még megtoldja, mondván, hogy őt különösen zavarja Magyarország ellenkezése.

- Csak azért is megnyerjük a kettős állampolgárságért folytatott küzdelmünket – szögezi le Kasza.

- A balkáni stílusú dacos vagdalózás tetszhet ugyan némely vajdasági magyaroknak, s miután a VMSZ elvesztett népszerűségét helyre akarja állítani, nem lehet egészen irracionálisnak tartani a pártelnöki megnyilatkozásokat. Csakhogy az indulatokkal történő manipuláció nem lendít a nemzeti integráció ügyén. Különben is, a megkésett vendég ne handabandázzon.

De lehet, hogy más a célja a sokat próbált vállalkozásbarát pártvezetőnek. Mert Kasza most is, mint mindig, amikor Magyarországon jár, vagy itt fogad magyarországi politikusokat, szól a pénzről is. A pénzről, amiből Magyarországról nem jön annyi, amennyit szeretne.

- Úgy gondolom, hogy ez a kérdés most már nem tűr halasztást, hiszen a privatizáció nagyban zajlik, a magyar vállalkozóknak pedig anyagi segítségre, hitelekre, illetve üzlettársakra lenne szükségük – jelentette ki az újvidéki Magyar Szónak. Netán a kettős állampolgárságért cserébe is? Kasza is tudja: tíz gazdag magyarból még nem lesz felemelkedő vajdasági magyarság. Az viszont úgy látszik nem mindegy, ki kerül be abba a tízbe.

 

Melléklet:

Ágoston András felszólalása az MDF budapesti tanácskozásán

2003. szeptember 26-án. (Részlet)

 

A fenntartható fejlődés feltételei

Szerintünk Budapesten az egész nemzetre kiterjedő fejlődési stratégiát kellene kidolgozni, melyben rögzíthetővé válna az ország fenntartható fejlődésének egyik leglényegesebb feltétele. A Trianoni diktátum okozta hátrányból előnyt kovácsolva, előnyös munkaerő-gazdálkodási stratégia kidolgozása révén Magyarország olyan helyzetbe kerülhet, amelyet a konkurencia nem teremthet meg magának.

 Ez az új nemzeti konszenzus keretében megjelenő stratégia minimálisra csökkentheti annak a veszélyét, hogy a legértékesebb, vállalkozó szellemű fiatal kisebbségiek más, esetleg tengeren túli országokba menjenek szerencsét próbálni.

Tanulmányozni lehetne a nyugatnémet felemelkedésnek a múlt század hatvanas éveiben keletkezett foglalkoztatáspolitikai modelljét. Mi a Vajdaságban emlékezünk a Nyugat-Németországban dolgozó vendégmunkások által hozzánk is beszüremlett jólét néhány fontos elemére. Az a történelem újabb fintora, hogy sok verejtékkel felépített „márkás” házban most menekültek ülnek.

Ismételjük meg itt is: a VMDP által javasolt új nemzeti konszenzus központi kategóriái a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítása a kettős állampolgárság eszköze által, a kisebbségi közösségek belső tartalékainak feltárása, megmozgatása és használhatóvá tétele, valamint a kisebbségi autonómiák létrehozatala. (A Magyar Szó mellőzte.)

 

Ágoston András levele Dusan Mihajlovicnak, a Szerbiai Liberálisok pártelnökének, belügyminiszternek

 

Tisztelt Elnök Úr! Tegnap kijött a kórházból a sokadik temerini magyarverés legújabb áldozata, s most várni kell: csak az idő mutathatja meg, hogy a súlyos testi sértéssel járó megveretésekor érte-e maradandó egészségkárosodás. A remélhetőleg bűncselekménynek minősülő tettel alaposan gyanúsítható, szintén fiatal elkövető másodmagával előzetes letartóztatásban van. A VMDP képviseletében túl vagyunk a belügyi és rendőri szervek illetékeseivel az ilyen ügyekben folytatott újabb beszélgetésen is. Miközben továbbra sem tudjuk, hogy a konkrét esetben a két rendőr, aki megakadályozhatta volna a magyarverést, miért hagyta el időnap előtt a tett színhelyét.

Most mégsem a belügyminiszterhez, hanem egy liberális párt elnökéhez és a szerb politikai elit egyik kiemelkedő tagjához szeretnék szólni.

Azt tapasztaljuk, hogy a vajdasági magyarság a balkáni háborúk utórezgései, nemkülönben a maffiaelemektől terhes, elhúzódó rendszerváltás súlyos ellentmondásai következtében – jóllehet a milosevici rezsim bukását követően fellélegzett – újabb nyomás alá került és a szerb-magyar ellentétek növekedésével kell szembenéznie.

Emlékezetes, hogy a kényszermozgósítások és a lélektani hadviselés ellene alkalmazott legsúlyosabb formáinak megtapasztalása a kilencvenes évek elején mintegy 40 ezer magyart, főleg fiatalt késztetett az országból való távozásra. Azokra, akik jobbat remélve maradtak, s felcseperedő gyermekeikre most sok helyütt a Vajdaságban újabb szerb nyomás nehezedik. A szülőknek azon kívül, hogy a legnagyobb arányban vannak jelen a munkanélküliek táborában, s továbbra sincs helyük a hatalmi szervekben, a közigazgatásban, s az állam ellenőrző tevékenységet végző szerveiben (a belügybe és a rendőri szervekbe maguk nem igyekeznek) szembe kell nézni a ténnyel, hogy fiatalkorú gyermekük az esti csavargást követően nem haza jön, hanem a kórházba viszik.

Meg kell mondani, a csoportos verekedésekben rendre a magyar fiatalok húzzák a rövidebbet, részben a szerbek számbeli fölénye, részben – s ez a magyarok között közvélekedésnek mondható – a rendőri beavatkozás elmaradása, vagy részrehajló volta miatt.

Mindez a magyarokat a szerbektől való nyelvi elzárkózásra és mind nagyobb bezárkózásra készteti.

Újra hallható szerb részről a lojalitással kapcsolatos kifogás, ami a kilencvenes évek elején fenyegetésnek számított. Igen, mi a lojalitásra máshogy tekintünk. A vajdasági magyarság egészében Budapest, a Kárpát-medencében élő nemzettársai felé fordult. A határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatát úgy fogjuk fel, mint trianoni békediktátum okozta trauma meghaladásának demokratikus lehetőségét. A nemzetünkön belül kívánjuk rendezni sorainkat, s nemzetként kívánjuk elfoglalni helyünket Európában. Nem azért, mert ezzel másnak ártani akarunk, hanem mert magunknak akarunk használni.

Ennek a folyamatnak az eszköze a kettős állampolgárság, s a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is felhatalmazott magyar (perszonális) autonómia. Kettős kapcsolatrendszert kívánunk létrehozni. Közösségként részesei akarunk lenni a magyar nemzet integrációs folyamatainak, egyénileg viszont azt szeretnénk, hogy a magyar (perszonális) autonómia közjogi keretében szerzett lehetőségek alapján aktívan részt vehessünk a többnemzetiségű Szerbiában zajló társadalmi és gazdasági folyamatokban is. Célunk már nem a hídszerep, amiről a huszadik század szocialista államaiban álszent módon annyi szó esett, hanem a kisebbségi közösség általános emberi jogokra alapuló emancipációja.

Tisztelt Elnök Úr! Ezeket az utóbbi sorokat nem azért írtam le, mert úgy gondolom, hogy a nemzeti emancipációs folyamatnak köze lenne a magyarverésekhez. Nem, azokat, mivel a többségi nemzet részéről következnek be, inkább a háborúk okozta frusztrációval, s azokkal az okokkal magyarázom, amelyek Kosovotól kezdve a megkésett magánosításon keresztül az EU igen/nem dilemmáig terjednek. S ezekre a szerb politikai elitnek kell megoldást találnia.

Azért írok Önnek levelet, mert úgy gondolom, hogy a rossz előjelek ellenére van esélye a pozitív kibontakozásnak.

Szeretném hinni, hogy a seselji nemzetpolitika ma már nem érvényesülhet. Emlékezetes, hogy ő a szerb parlamentben kijelentette, a magyarok akkor kaphatnak magyar autonómiát, ha nem lesz belőlük több a Vajdaságban, mint öt százalék.

A kialakult félmegoldások és a kizárólagosságon alapuló eszmei klisék mellőzésével, szembenézve a ténylegesen megváltozott helyzettel, egyenjogú, őszinte magyar-szerb eszmecserét kezdhetnénk. Új, demokratikus alapokra lehet, s kell is helyezni a két nemzet, a kisebbség és a többség kapcsolatát. Az európai demokrácia elveire építve, de szükségleteinknek megfelelő megoldásokat kellene találni, most mielőtt a kisebbség és a többség nemcsak eltávolodik egymástól, de láthatatlan fal emelkedik közéjük.

Mi a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban készen állunk véleményünk szerint mindkét oldal számára hasznos és szükséges a dialógusra.

Tisztelettel: Temerin, 2003. szeptember 24.

Ágoston András

Temerinben azóta még egy magyart megvertek.

 

Köszönjük, hogy megismerkedett Hírlevelünkkel.