|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2003. október 14.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.dominium.hu
Ágoston András:
A kettős állampolgárság és a magyar (perszonális) autonómia
A kettős állampolgárságra vonatkozó elképzelés nem új. A Magyarok Világszövetsége 1996 végén már egyszer felvetette az ötletet. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a történelmi VMDK eszmei örököseként 1997 elején programcélként határozta meg mind a kettős állampolgárságot, mind pedig a végrehajtási és jogszabályalkotási funkciókkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómiát.
Hat éve folytat a VMDP kemény küzdelmet a magyar politikai színtéren, azt bizonygatva, hogy Magyarország csak akkor léphet be egyenes derékkal az EU-ba, ha nemzetként akarja elfoglalni a helyét ott, ahova már ezer éve tartozik, az európai nemzetek közösségében.
Hosszú évekig úgy látszott, hogy a VMDP kettős állampolgárságra vonatkozó szelíd, de érvekkel jól alátámasztott, kitartó politikai tevékenysége nem jár eredménnyel.
Az EU-csatlakozási lázban égő magyar politikai elit – történelmi távlatban talán érthető okokból – hosszú ideig mellőzte a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmet. Orbán Viktor, miniszterelnök úr – anélkül, hogy konzultálta volna a néhai Djindjic szerb miniszterelnököt – megtörte ezt a tendenciát és 2001-ben felkínálta, hogy napirendre tűzi a kérdést, ha ezt a vajdasági magyar politikai pártok kérik. A VMDP közös fellépésre irányú ajánlatát, a szerb hatalomhoz simuló Kasza József akkor, pillanatnyi anyagi érdekeit féltve – elhárította.
Sőt, a VMSZ tisztségviselői és „szakértői” élükön Korhecz Tamással hajtóvadászatot indítottak a médiában a kettős állampolgárság eszméje ellen.
Kétfrontos küzdelem
A VMDP a vajdasági magyarság tényleges érdekeinek ismeretében és képviseletében tovább folytatta az immár többfrontos küzdelmét.
Szerbiában és a Vajdaságban küzdött a magyar (perszonális) autonómia eszméjét mellőző, a minimális kisebbségi jogok doktrínájára épülő jugoszláv – hol van már Jugoszlávia! – kisebbségi törvény ellen, s igyekezett elhárítani a szerb hatalom és a VMSZ által szorgalmazott nemzeti tanács létrehozatalának veszélyét. Magyarországon és a vajdasági magyarok között a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmének igyekezett támogatókat szerezni.
Időközben bebizonyosodott: a VMSZ nemzeti tanácsát a szerb hatalom amolyan homokzsáknak, a kellemetlen döntések meghozatalára használja. Ebből kifolyólag az „elektoriális” testület nem alkalmas a vajdasági magyarság tényleges érdekeinek képviseletére: a kettős állampolgárság ügyében meg sem nyikkant.
A VMDP tovább folytatja a küzdelmét a tényleges politikai autonómia megvalósításáért. Álláspontja szerint a leszakadó Kosovoban élő szerbek nem elégszenek meg az albán befolyás alatt álló, „elektoriális” nemzeti tanáccsal. Több jele is van annak, hogy – a szerb politikai elit hathatós támogatásával – ők is tényleges, végrehajtási és jogszabályalkotási jogosítványokkal felruházott perszonális autonómiát igyekeznek maguknak biztosítani. Ez hivatkozási alap lehet arra, hogy a vajdasági magyarok is létrehozhassák ezt a demokratikus autonómiaformát.
Ebben a küzdelemben lenne szükség a magyar politikai elit konkrét, a magyar (perszonális) autonómia modelljét szorgalmazó támogatására.
Az MDF már lépett
Lesznek még bizonyára buktatók, de a VMDP másik programcélja, a kettős állampolgárság megvalósulni látszik. A Magyar Demokrata Fórum remélhetően sorsfordító törvénymódosítási kezdeményezése felgyorsította az eseményeket.
Kovács László, magyar külügyminiszter és – ezúttal is hídszerepben – Kasza József a VMSZ elnöke, a szerb kormány egyik alelnöke gyors egyezséget kötött. A kettős állampolgárság ügyében létrejött egy vegyes bizottság, amely, remélhetően nem keresztezi majd az MDF kezdeményezését, inkább segíti azt.
Igaz, ebben a pillanatban még nem egészen világos, milyen feladatot szán a magyar külügyminiszter a bizottságnak, de figyelembe kell vennie, hogy a vajdasági magyarság nagyra értékeli az MDF kezdeményezését. Ha a bizottság munkájában is érvényesül Szalma professzornak a magyar állampolgársági törvény módosítására vonatkozó – az MDF kezdeményezésével lényegében megegyező – elképzelése, nagyobb baj nem történhet.
A kettős állampolgárság ügyében tehát a vajdasági magyar politikai elit végre összefogott. Erre lenne most szükség Magyarországon is.
Mindannyiunk épülésére.
Egy vajdasági magyar a kettős állampolgárságról
Trianon a magyarság fájó sebe. Csak a Jóisten tudja, hogy miért vesztette el a magyarság területének 2/3-át, és lakosságának több mint a felét. (Gondoljunk Aponyi Albert grófra, aki a múlt századelőn tartott előadásokat az amerikai egyetemeken Trianonról.) Nem akarunk mi határmódosításokat, csak a határok átjárhatóságát, a "határok nélküli" Európát. A magyarságot mindig az a balsors sújtja, hogy a döntő időkben nem jó vezető garnitúra irányítja Magyarországot. Gondoljunk Bársony András államtitkár és Kovács László magyar külügyminiszter kijelentéseire. Most amikor a szerb hatalom szíves örömest megengedi a magyar állampolgárságot a vajdasági magyarok részére, akkor a magyarországi hatalmi elit nem akarja nekünk megadni a kettős állampolgárságot. Pedig magyarok vagyunk mi is, vajdasági magyarok. Apáink, anyáink, nagyapáink, nagyanyáink, őseink valamikor magyar állampolgárok voltak. Mi vajdasági magyar ajkú Szerbia és Montenegró-i lakosok követeljük a kettős állampolgárságot (!).
Kókai Zoltán
Topolya, Rade Koncar u. 119.
Magyar Szó, Közös Íróasztalunk
Csorba Béla:
Lehet-e belőlem még pénzhamisító?
Folyó év október 10-én családom egyik tagjának vízjel nélküli ezerdinárossal* fizettek s a feltételezhetően hamis bankjegyet csak hazatértekor fedeztük fel. Mivel én is osztozom abban az illúzióban, hogy jogkövető magatartás nélkül igazi jogállam ebből az országból sohasem lesz, úgy döntöttem, hogy felhívom a rendőrállomást. Azt tanácsolták, hogy másnap vigyem be hozzájuk a gyanús bankót, s szakértőjük majd szemrevételezi.
Szombat délelőtt, mivel a fals bankók értője valami miatt távolmaradt, egy előzékeny, ügyeletben levő fiatal rendőrnek mondhattam el, hogy mi is történt, átadván neki a corpus delictit, megjegyzem, annak halvány reménye nélkül, hogy kárunk valaha is megtérül. Ezt követően mintegy félórára eltávoztam egyéb ügyes-bajos dolgaimat intézendő.
Visszatértemkor immár egy másik fiatal rendőr fogadott az elmondásom alapján készített jegyzőkönyvvel, amelybe apróbb hiba is belecsúszott. Igazában azonban mégsem ezen lepődtem meg, hiszen a rendőr is ember, mégha a rendőrviccek kitalálói ezt néha kétségbe is vonják. A meglepetést viszont nem ez, hanem az általam átadott bankóért cserébe kapott elismervény okozta már a címével is (Elismervény az ideiglenesen elvett tárgyakról”), tekintve, hogy tőlem, ugyebár nem “elvettek”, hanem én “adtam”. Meglepetésem csak fokozódott, amikor az űrlap második pontjában ezt olvastam: “ A rendőrségről szóló törvény 81. cikkelyének 1. bekezdésével összhangban bírósági végzés nélkül a lakásba történt behatolás valamint a lakásnak és más helyiségeknek az átkutatása során… stb., stb. … ideiglenesen elvettük a következő tárgyakat”… És itt következett az egy szál bankó leírása és sorozatszáma.
Tekintve, hogy tudtommal otthonunkban 1992 óta nem volt házkutatás, és akkor sem pénzt, hanem engem kerestek, mert elutasítottam a harctérre menetelt, hangot adtam elégedetlenségemnek, mondván, hogy most már nemcsak az ezerdináros, de az elismervény is hamis, és ennek alapján maholnap akár engem is felelősségre vonhatnak olyasmiért, aminek pont az ellenkezőjét csináltam. A rendőr szabadkozott, s arra hivatkozott, hogy sajnos csak ilyen formanyomtatványuk van, és hasonló esetben másokkal is így járnak el, de nem ez a mérvadó, hanem a jegyzőkönyv. Később telefonon beszéltem egyik elöljárójával, aki megerősítette az általa mondottakat, s a megváltozott törvényre és előírásokra hivatkozott, s szabadkozott, hogy részükről szó sincs semmiféle csapdáról vagy rosszindulatról. (Megjegyzem, ha a törvény ereje által csak ilyen formanyomtatványokat használhatnak a rendőrök, akkor igencsak messze vagyunk még az áhított jogállamiságtól!)
Adja a perzekutorok és hadfiak antik istene, Mars, hogy igaz legyen az okfejtésük! Mert különben még lehet belőlem is pénzhamisító, ennek már úgyis van hagyománya Temerinben, igaz, hogy “elődöm” hamis fémpénzeket vert, én meg majd a fejemet fogom verni, hogy miért nem dobtam inkább tűzbe azt a bankót! Meg aztán azt én sem tudhatom, “hogy mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot”, mondjuk valamely jövendőbeli politikai választási kampány során.
Efféle gondolatok jártak a fejemben, míg a rendőr kikísért, s a bejáratnál megköszönte a fáradságomat. “Sajnos sokan nem hozzák be a hamis pénzt, mert félnek a rájuk váró kellemetlenségektől” – mondta búcsúzóul.
Hát, ami azt illeti, én már kezdem megérteni őket…
*1000 dinár=15,3 euró
Melléklet:
Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin
Ágoston András felszólalása a Tőkés László nevével fémjelzett nemzeti szárny aradi megemlékezésén 2003. október 5-én.
Püspök Úr, tisztelt jelenlevők!
A történelmi tanulságok, amelyeket a szabadságharc aradi lezárásának tragikus eseményeire emlékezve ezekben az októberi napokban évente megfogalmazunk, az idén az egész nemzet számára érvényes figyelmeztetésekben ragadhatók meg.
A tanúságtevő tábornokok példája hosszú időre bevilágítja mindazok útját, akik hisznek a szabadságban és elszántan, demokratikus módszerekkel igyekeznek felemelni a nemzetet. A saját igazunkba vetett hit és az áldozatkészség lehetnek az időkön átívelő eszmék, melyek révén beléphetünk a tanúságtevő bátor tábornokok szellemi, erkölcsi örökébe.
A súlyos, de egyben felemelő örökséget csak akkor szabad vállalnunk, ha nem az akadályok nagyságát méricskélve, hanem cél magasztosságát szem előtt tartva akarjuk a jelent alakítani. Jó tudni, hogy a jelenlevők és egyre többen a Kárpát-medencében egyek vagyunk e törekvésben.
Mi a Vajdaságban, a kettős állampolgárságban eszközt látunk, amely alkalmas a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatának kiteljesítésére.
A helyi társadalomba való beilleszkedésünk közjogi kerete viszont csak a végrehajtási és jogszabályakotási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia lehet. Az elmúlt évben megtapasztalhattuk: a kisebbségek gondjai iránt érzéketlen európai közvetítők talán elfogadhatónak tartják a kisebbségi törvényt, amelynek alapján a többségi hatalom közvetett ellenőrzés alatt tartja a kisebbségi közösségeket, de számunkra ez nem megoldás. Nem hídszerepe vágyunk. A politika szubjektuma akarunk lenni. Hitünk szerint legitim képviseleti testület a kisebbségi közösségünkben sem jöhet létre másként, csakis demokratikus többpárti választások útján.
Tisztelt jelenlevők, kedves barátaim!
Az elmúlt tíz évben kinyomtatott, autonómiával kapcsolatos elmélkedésekkel Dunát lehetne rekeszteni. Most miután van mérvadó autonómiabarát dokumentum, amelyre hivatkozhatunk (a Gross-jelentésre gondolok), mellőznünk kellene a további szócséplést. A régen meddővé vált vitát az autonómia mibenlétéről, feltételeiről, rosszabb esetben arról, kivitelezhető-e egyáltalán?
Autonómiáról – nekünk, akik meg is akarjuk valósítani mindenképpen – a továbbiakban csak, mint kész, legitimált politikai projektumról kellene beszélnünk. Ezt tesszük mi a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban.
Nagy örömünkre és egyben megnyugvásunkra is szolgál, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete magáévá tette azokat a konkrét autonómiamodelleket leíró dokumentumokat, amelyek világossá, érthetővé teszik az egész politikai csoportosulás törekvéseit, s ebből kifolyólag vízválasztó lehetnek azok között, akik a magyarságnak, mint közösségnek, s nem csak egy pártnak, szervezetnek követelnek politikai szubjektivitást. Megkülönböztetve magukat azoktól, akik saját hasznukat vigyázva hídszerepben akarnak megmaradni. Csak azért, hogy megtarthassák azt az anyagilag bizonyára nem kedvezőtlen monopóliumot, ami a többségi nemzet érdekének a magyar közösség felé történő kiközvetítéséért jár.
Tisztelt Jelenlevők!
Nagy idők és nagy feladatok mindig vannak. A kérdés az, felismerjük-e őket, s ha igen készen állunk-e a küzdelemre? Ezen a helyen, ahol kegyelettel adózunk az aradi vértanúk áldozatának, mondjuk ki nyugodtan: felismertük a feladatot, s készen állunk a küzdelemre. Köszönöm, hogy meghallgattak.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin
Közlemény 03.10.10. (A Magyar Szó mellőzte)
Az autonómiakövetelés demokratikus jog
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy 2003 okt. 9-én, csütörtökön a Maros megyei politikai rendőrség az autonómiatörekvésekkel kapcsolatos plakátragasztásért többeket letartóztatott és órákig vallatott.
A VMDP egyetért Fodor Imrével, Andrássy Árpáddal és Márton Lajossal abban, ők demokratikus jogaikat gyakorolták, amikor a Székelyföldi Autonómiát kérő marosvásárhelyi gyűlésre hívó plakátokat ragasztottunk ki a város hirdetőtábláira.
A VMDP együttérzéséről biztosítja mindazokat, akik Erdélyben az autonómia ügyében vállalnak közfeladatot, s tiltakozik a rendőrség eljárása miatt.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.