|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2003. október 27.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.dominium.hu
Révkomáromban létrejöhet a Selye Jánosról elnevezendő magyar egyetem.
A parlament e döntésével a szlovákiai magyarság gyakorlatilag társnemzetté lépett elő Szlovákiában.
A döntés azt bizonyítja, hogy a közelgő választások előtt a különben is gyenge kormányzó koalíció számol a magyarok pártjával, lényegében a magyar szavazókkal. A szlovák politikai paletta demokratikusnak mondható szárnya szemmel láthatóan magához hasonlónak, magával egyenértékűnek ismeri el az Magyar Koalíció pártját és az azt támogató magyar szavazókat.
Nyugodtan megállapíthatjuk: ekkora sikert a rendszerváltás óta nem ért el egy határon túli magyar közösség sem. Nem is fog.
Mert csak a szlovákiai magyar közösség van abban a helyzetben, hogy számarányát tekintve nem csak egy Szlovákiában élő kisebbség, hanem önálló politikai identitással rendelkező társnemzet. Melynek – úgy látszik – autonómia nélkül is van akkora súlya, hogy kinyilvánított érdekeit nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról.
Valami lényeges történik Erdélyben
Akár tetszik valakinek akár nem, hálózattá terebélyesedtek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező testülete által létrehívott autonóm képződmények, a települési székely nemzeti tanácsok. Tegnap megalakult régiós csúcsszervük a Székely Nemzeti Tanács is.
Az RMDSZ, a kétpólusúvá vált kisebbségi magyar politikai elit helyi hatalomhoz húzó szárnya reális politikai veszélyt lát a Tőkés László nevével fémjelzett nemzeti szárny autonómia-mozgalmában. Az autonómiakövetelők mehetnek az RMDSZ-ből.
Egymás után érkeznek a kizárásokról szóló hírek. Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója visszahívta Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselőt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező testülete soros elnökét a román parlament integrációs bizottságából. Markó Béla szövetségi elnök bejelentette, hogy Pécsi Ferenc Szatmár megyei képviselő a továbbiakban nem képviseli az RMDSZ-t az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójával való kapcsolattartásban.
Kemény, egyenlőtlen küzdelemre van kilátás. Az RMDSZ az anyagiaknak és a hatalmi eszközöknek Tőkésék az igazságnak vannak birtokában.
De, a helyzet ura mégiscsak az erdélyi magyarság. Ha többségében nemzeti gondolkodású, s eszméiért áldozatokra is hajlandó, lesz Erdélyben magyar autonómia.
A sikeres politikai rajt után a dolgos hétköznapok következnek. Ha november folyamán megalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, egyértelműen meg kell határozni a választóvonalat, amely az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítését célzó politikát az RMDSZ-étől elválasztja. Következik az autonómiamodellek véglegesítése, s ha az egyszerű de hatékony szervezeti formák ezt lehetővé teszik, az autonómiakövetelés az entellektüelek vitáin felülemelkedve e sikeres politikai mozgalom belső mozgatóerejévé válhat.
Nemzeti érdekünk, hogy az erdélyi magyarság hozzájusson politikai szubjektivitásának közjogi keretéhez, az autonómiához.
Kinek szurkolnak a nemzetköziek?
Szerbiában október huszonegyedikén végeredményben békésen zajlott le a rendőrtűntetés. A belügyiek azért vonultak fel fegyelmezetten és zordonan, tömött sorokban, Belgrád központjában, mert kifogásolják, hogy két jelenleg is tisztségen levő rendőr tábornok „Hágai behívót” kapott. Carla del Ponte a hágai törvényszék főügyésze szemmel láthatóan nem elégszik meg Milosevic skalpjával. A szerbiai politikai hazafiak szemében eléggé el nem ítélhető módon vizsgálja a szerb rendőrség és katonaság (a Szerbia-Montenegró katonaságának két tábornoka is idézést kapott Hágába) a NATO bombázásokat megelőző időszakban Kosovoban kifejtett tevékenységét is.
Kell-e mondani, hogy a különben is a bizalmi szavazásra váró Zivkovic szerb kormányfőt hideg zuhanyként érte az agilis főügyész újabb követelése. Annál is inkább, mivel a nemzetközi ügyintézők tőle várja Mladic tábornoknak, a srebrnicai vérengzések egyik főszereplőjének kiadatását is. Együttműködés nélkül nincs segély. Tudja ezt a szerb kormány is, s előbb-utóbb lesz együttműködés.
Minden rosszban van valami jó
Megtörténhet az is, hogy a Zivkovic-kormány életét, pont Carla del Ponte legújabb követelései hosszabbítják meg. Ha ugyanis a szerb parlamenti ellenzék úgy méri fel, hogy számára is jobb, ha a tábornokok csöppet sem népszerű kiadatási eljárását Zivkovic bonyolítja le, esetleg meghagyják tisztségében.
Aligha ezt a megoldást támogatja az Javier Solana az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, aki Belgrádba jött, hogy a szerbiai kormányfőnek hathatós támogatást ígérjen.
Ez a támogatás azonban csak akkor ér valamit, ha Zivkovic eredményeket tud felmutatni. Hogy a szerbiai kormánynak lesz-e erre ideje az egy-két héten belül elválik.
Javítani többet nem lehet.
A választások előszele
Annak, hogy a szerb politikai színtéren sokan már a rendkívüli választásokra készülnek, több jele is van.
A szerb koalícióban működő VMSZ a rugalmas elszakadás taktikáját próbálgatja. Érthető, hiszen ha megbukik a Demokrata Párt, Kaszáék nem akarnak vele zuhanni. Igen ám, de akkor ki marad? Udvari újságíróik kommentárjait figyelve Kaszáék most baloldali liberálist játszanak és óvatosan a G 17 Plus nevű, viszonylag új, de a kezdeti botlásokat leküzdve újra a nyugatiak kegyeit élvező párthoz próbálnak közeledni. Közben nehézkes kötéltáncos módjára egyensúlyozva könnyekkel és tettek helyett magyaros dörgedelmekkel akarják megszerezni a magyar választók rég elvesztett bizalmát.
Nem lesz könnyű dolguk. A G 17 Plus maga is átesve az első anyagi természetű tűzpróbán, ha már lepaktál a magyarokkal, akkor nem a hasonszőrűekkel igyekszik megegyezni. Ami a magyar választókat illeti, azok úgy látszik, még a Kostunica felvilágosult szerb nacionalista pártját is többre becsülik, mint a VMSZ-t, amely háromévi uralkodás után nem tudott lendíteni a magyar szavazók tömegeinek gazdasági helyzetén. Erre utal, hogy Pacséron egy időközi választáson a magyar szavazók a VMSZ ellenében simán Kostunica pártját hozták ki győztesnek. Nem csoda, hogy Kaszáék kígyót békát kiabálnak Kostunicára. Aki veszt annak szabad haragudni.
Ágoston András:
A kettős állampolgárság a nemzeti integráció feltétele
Méhkasba nyúlt szegény Zivkovic szerb miniszterelnök, akkor is, amikor kimondta, hogy a szerbek felől a magyar kormány megadhatja a kettős állampolgárságot, meg akkor is, amikor mindezt visszaszívta. Ez a szaltó mortále bizonyítja egyrészt a magyar tanácsosok befolyását, másrészt, hogy tévedtek azok, akik a kettős állampolgárság ügyét nem a magyar nemzeti érdek megvalósítását szem előtt tartva, hanem a szerb kormány állásfoglalására figyelve akarják megoldani.
A kettős állampolgársághoz ugyanis sem az első, sem a második szerb megnyilvánulásnak nem volt és nincs is semmi köze. A VMDP szerint azt magyar-magyar relációban kell rendezni.
A kétpólusú vajdasági magyar politikai elit Belgrádhoz húzó szárnya nem akar kettős állampolgárságot. Hídszerepben akar továbbra is közvetítőként működni.
Miután a kettős állampolgárság bevezetését – úgy tűnik – nem tudja megakadályozni, az egész folyamatot megpróbálja vakvágányra terelni. Úgy, ahogy azt Kasza József teszi Népszabadságbeli nyilatkozatában. Szerinte ugyanis, tekintettel arra, hogy a bukásra álló Zivkovic kormányfő összevonta szemöldökét a legjobb lenne, ha a kettős állampolgárság ügyét kétoldalú szerb-magyar megállapodással rendeznék. A vajdasági magyar tanácsosok ezzel próbálják, szokás szerint a háttérből aláásni a már folyamatban levő, a kettős állampolgárság kiterjesztésére vonatkozó törvénymódosítási eljárást. Ha Budapesten is megértésre találnak, annál jobb. Abban reménykednek, hogy a kétoldalú tárgyalások elhúzódnak, s előbb utóbb megfeneklenek.
Ezért volt szükség arra, hogy a válságból válságba sodródó szerb kormány elnökével megfogadtassák a tanácsot, s rákényszerítsék a damaszkuszi útra.
Újra riogat a VMSZ
Ne kerteljünk. A tét az, megmarad-e a vajdasági magyarság az alávetettség állapotában, vagy Budapesthez közeledve, kettős állampolgárként részesévé válik a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatának. A minimális kisebbségi jogok doktrínája, amelyet a tanácsosok és a különféle „szakértők” a magyar (perszonális) autonómiával igyekeznek szembeállítani, valamint a mai napig tartó áskálódás a kettős állampolgárság ellen ugyanazt a célt szolgálja. A VMSZ és a köréje csoportosuló tanácsosok, „szakemberek” meg akarnak maradni a hídszerepben. Mert továbbra részesedni akarnak a szerb érdek magyaroknak történő kiközvetítéséért járó húsosabb falatokból. Mint amilyen példának okáért a közbeszerzés egy részének a miniszter vállalata útján történő hasznot hajtó büntetlen lebonyolítása és más effélék.
A konc reményében, a VMSZ egyik ügybuzgó helyi vezetője újra felmelegítette a korábban hangoztatott durva fenyegetést, miszerint az, aki kettős állampolgárságot kér, rákerül elűzendők listájára. A helyzet fokozódik, véli a helyi korifeus. S rá tesz egy lapáttal. A kettős állampolgárság, amelyet a VMDP kínál, mondja, megteremti mind a háromszázezer vajdasági magyar elvándorlásának a feltételeit. A szörnyű veszély szerinte abból adódik, hogy a VMDP Magyarországon a munkaerő-foglalkoztatási stratégia kidolgozását szorgalmazza.
Badarság. A VMDP azért szorgalmazza a kettős állampolgárságot, s a mindkét oldal számára hasznos foglalkoztatási stratégiát is, hogy ne történjen meg a legrosszabb. Ha ugyanis egyszer a szerbekkel együtt a vajdasági magyarok hozzájuthatnak a schengeni vízumhoz, csak a kettős állampolgárság veheti rá azokat, akik erre elszánták magukat, hogy ne Németországban az esetleg a múlt században vendégmunkásként ottmaradt rokonaiknál, hanem inkább az anyaországban próbáljanak szerencsét.
Lesz tehát min vitatkozni a választási kampányban.
Mellékletek:
Vajdasági Magyar Demokrata Párt közleménye
Temerin, 2003. október 24.
Nincs értelme
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt nem csatlakozik a Vajdasági Reformpárt által kezdeményezetett, Európai Vajdaság nevű választási koalícióhoz.
A VMDP álláspontja az, hogy amennyiben erre törvényes lehetőség lesz, önállóan indul a küszöbön álló választásokon. Akkor sem keres koalíciós partnert, ha megmarad az öt százalékos választási küszöb. Az a tapasztalata, hogy a politikai legitimitás nem a képviselői helyekkel, hanem magyar szavazatokkal szerezhető meg.
A Mile Isakov vezette Vajdasági Reformpárt által kezdeményezett koalíciónak nincs esélye arra, hogy átlépje az öt százalékos választási küszöböt. Nincs erre esélye a többi vajdasági székhelyű pártnak sem. A vajdasági pártok csak akkor juthatnak be a szerb parlamentbe, ha sikerül nekik koalíciót kötni a belgrádi székhelyű Szerbiai Demokrata Párttal, a G17 Plus párttal, vagy a Demokrata Párttal.
Ha létrejönne a vajdasági magyar, szerb és horvát pártok széles koalíciója, akkor talán lenne némi esély az öt százalékos választási küszöb meghaladására. A VMDP egy ilyen koalícióban csak akkor érdekelt, ha a közös programban helyet kap az általa képviselt jogsza-bályalkotási és végrehajtási funkciókkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia.
Ágoston András üdvözlete a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülése küldötteinek
2003. október 23.
Tisztelt Balla Barna!
Köszönöm a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülésére szóló megtisztelő meghívást.
Anyagi lehetőségek híján sajnos nem lehetek jelen ezen a fontos eseményen.
Mi itt a Vajdaságban nagy érdeklődéssel és szimpátiával figyeljük az Erdélyben újraéledő autonómiamozgalmat. A kétpólusú vajdasági politikai elit nemzeti autonómiakövetelő szárnya immár több mint tíz éve kitart a magyar (perszonális) autonómiára vonatkozó követelés mellett. Tesszük ezt annak ellenére, hogy az EU-csatlakozási lázban égő magyar politikai elit támogatását végig nélkülöznünk kellett. Mégis kitartunk, mert mást nem tehetünk.
A most alakuló Székely Nemzeti Tanácsnak sem lesz könnyű a dolga. De az eddigi tevékenységük arra vall, hogy igazuk tudatában nem térnek le a megkezdett útról.
Bízzunk benne, hogy a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamata előbb utóbb olyan szakaszba ér, amelyben az autonómia ügye magától értetődő hathatós támogatásban részesülhet.
Ennek a gondolatnak a jegyében kívánok Önöknek sikeres tanácskozást a megalakuló Székely Nemzeti Tanács tagjainak pedig önbizalmat, és konok kitartást az autonómiáért folytatott küzdelemben.
Tisztelettel:
Ágoston András, a VMDP elnöke
Köszönjük,
hogy elolvasta Hírlevelünket.