|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2003. november 3.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.dominium.hu
Ágoston András:
Beszéd Újvidéken a 44/45-ös áldozatok emlékére
2003. november 1.
Tisztelt Emlékező Gyülekezet!
Azok az emberek, akikre ma itt emlékezünk ötvenkilenc évvel ezelőtt váltak áldozatokká. Szinte kivétel nélkül magyarok, s magyar állampolgárok voltak. Az atrocitásokat a második világháború végén a bevonuló többségükben szerb partizánegységek követték el, a helyi őshonos szerbek részvételével, vagy hathatós segédletével. A katonai igazgatás idején ezen a tájon hadicselekmények már nem voltak, csak csönd volt, nagy csönd. A félelem és az iszonyat csöndje.
Tizenhárom évvel a rendszerváltás után ki kell mondani: az akkor új, a szovjetek által ellenőrzött magyar diplomácia ezekre az emberekre, akiket legyilkoltak s most itt nyugszanak, kevéssé figyelt. A párizsi béketárgyalásokon szó sem esett róluk.
Nekünk ötven évig még emlékezni sem volt szabad. A történelmi VMDK s abban is néhány bátor ember érdeme, hogy most már legalább emlékezhetünk. Köszönet érte.
Most azonban – ha tiszteletben akarjuk tartani halottaink emlékét – tovább kell lépnünk.
Tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. A szerbekkel azt kell megértetnünk, hogy nekik is érdekük a vajdasági magyar közösség megőrzése, belső értékeinek a köz javára történő hasznosítása. Tudniuk kell, hogy ez több annál, amit a minimális, nemzetközileg is elismert kisebbségi jogokat összegező érvényben levő kisebbségi törvény rögzít. Tényleges magyar autonómiára van szükségünk.
Tudnia kell a magyar politikai elitnek is: Magyarország csak a kisebbségeivel együtt mehet be egyenes derékkal az Európai Unióba. Szelíden, de határozottan és kitartóan kérjük a magyar állampolgárságot, mert a kettős állampolgárság eszköze a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának.
Tisztelt Emlékező Gyülekezet!
Jövőre lesz hatvan éve annak, hogy ezen a tájon sok magyar állampolgárnak azért kellett meghalnia, mert magyar volt az anyanyelve.
Bizonyos elégtétel lehetne számukra, ha most a szabad Magyarország bár nekünk, az utódoknak megadná a kettős állampolgárságot. Hogy jövőre a hatvan éves évfordulón az, aki közülünk ezt igényli, már kettős állampolgárként róhassa le kegyeletét e meggyötört magyarok annyiszor meggyalázott sírjai fölött.
Egy év nagy idő. Addig a szerb fél is eleget tehet civilizációs kötelezettségeinek.
Emlékezzünk halottainkra! S reménnyel a szívünkben nézzünk a jövőbe.
Béke poraikra.
Hiába várja a vajdasági magyarság, már három éve, hogy nem akárki, hanem a Szerb Köztársaság valamelyik valóban felelős szerb politikusa hajtson fejet, ne az elköltözött 50 ezer magyar, hanem azoknak a tízezreknek a sírjai előtt, akiket magyar állampolgárként döngöltek bele az anyaföldbe a „felszabadítók”: Tito partizánjai és a helyi martalócok. S kövessék meg azokat, akiket akaratuk ellenére Milosevic vitt bele a háborúba.
Ehelyett, az ún. magyar, VMSZ-es önkormányzatokban, több helyütt is felszabadulásként ünnepelték az 1944-es októberi szerb bevonulást, s októberi díjakat osztogattak.
A halottak napját pedig, hacsak nem a testvériség egység jegyében, a hatalomban levő vajdasági székhelyű magyar és szerb pártok választási kampányra használták fel.
Volt ott szó mindenről. A botcsinálta szónokok, Kasza stílusában összehordtak „tücsköt, békát” meg más efféle haszontalan kormányt dicsérő politikai „üzenetet”. Csak arról nem beszélt senki, ami minden vajdasági magyart érdekel: mi az oka annak, hogy a jobb sorsra érdemes nemzeti közösség alávetettsége nemhogy megszűnt volna, inkább erősödött?
Miért van az, hogy Milosevic bukását és a Vajdasági Magyar Szövetség hatalomban való részvállalását követően sem került sor a vajdasági magyarokra vonatkozó fontos információk közzétételére, amelyek nélkül helyes helyzetfelmérés aligha képzelhető el? Miért nem tudják a vajdasági magyarok, hány magyar munkanélküli van a Vajdaságban? Milyen a munkanélküliek nemzetiségi aránya? Miért nincsenek, illetve milyen arányban vannak jelen a magyarok az állami szervekben és hivatalokban? A pénzügyi- és a belügyi szervek kötelékében? Milyen a magyarok aránya a jó illetve a rossz adófizetők között? S végül milyen arányban kaptak a magyar igénylők a Pásztor István VMSZ-es tisztségviselő által a magánosítás nyomán Vajdaságnak visszaadott fejlesztési hitelekből?
Gondoljuk, lesújtóak ezek az adatok, de nekünk jogunk lenne tudni őket.
A demokraták sem akarják a magyar autonómiát
Emlékezetes, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt annak idején azért lépett ki NATO-bombázások után létrejött Milosevic-ellenes „demokratikus” pártkoalícióból, mert a Szövetség a Változásokért Djindjicel az élen, nem vállalta a magyar (perszonális) autonómiát.
Az elutasításban a koalíció a Milosevicet megdöntő októberi félfordulat után is következetes volt. Sőt! A „kormányzati felelősséget” vállaló VMSZ embereinek a segítségével (Várady, Józsa, Korhecz) megszületett egy a minimális kisebbségi jogokra alapuló, de nemzetközi közvetítők mércéinek még megfelelő törvény, melynek nyomán szerb hatalom befolyása és ellenőrzése alatt az egypárti elektorok létrehozták a VMSZ nemzeti tanácsát. (Miközben a szerb kisebbségügyi miniszter megtartotta magának a jogot, hogy mérlegelje, ki a jó elektor, s ki az, aki nem.)
A magyar kormány nem tette ugyan lehetetlenné, de nem is könnyítette meg a vajdasági magyarság magyar autonómiáért folytatott küzdelmét. A minap Medgyessy Péter által aláírt kétoldalú megállapodás autonómiának ugyan nem ismeri el a VMSZ tanácsát, de oltalmat biztosít neki.
Hát így állunk a magyar autonómiával 2003 végén.
Mellékletek:
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a kisebbségvédelmi megállapodásról
Közlemény 2003. október 29. (A Magyar Szó mellőzte.)
Kisebbségvédelmi megállapodás
A szerbek és a hídszerepet vállalt magyar politikusok sikere
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt nem vett részt Magyar – Szerbia-Montenegrói kisebbségvédelmi egyezmény kidolgozásában. Ettől az lehetne jó, a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő dokumentum, de nem az.
Az egyezménnyel a legtöbbet a szerb politikai elit nyert.
Az egyezmény szövege említi ugyan a perszonális autonómiát, de a szerb félnek ködös kötelezettsége csak a VMSZ által létrehozott nemzeti tanács iránt van.
Szomorú tény, hogy a kontextus alapján, amelyben az egyezmény a perszonális autonómiával szemben a nemzeti tanácsot részesíti előnyben, a szerb kormány akár arra is feljogosítva érezheti magát, hogy hatalmi úton lépjen fel azokkal szemben, akik a tényleges politikai, a VMDP értelmezésében a jogszabályakotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómiát szorgalmazzák.
Továbbá, a szerb fél – sokadszor már – vállalja a kisebbségi törvényben és a nemzetközi dokumentumokban rögzített, de máig megvalósítatlan kisebbségi jogok érvényesítését. Amivel jogcímet szerez arra, hogy a néhány ezres magyarországi szerb kisebbség számára követeljen jó állásokkal járó kisebbségi jogokat. Megalapozottan követelheti például Magyarországtól, hogy a magyar országgyűlésnek szerb képviselője is legyen. Ez lényegében a reciprocitás elvének egy külön esetre vonatkoztatott elismerése, ami a két országban élő kisebbségi közösség lélekszámát tekintve Szerbiát juttatja egyoldalú előnyhöz.
A kétpólusú vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz húzó Várady Tibor és Kasza József vezette szárnya, annak ellenére, hogy az egyezményben nem sikerült a VMSZ nemzeti tanácsát kiegyenlíteni a perszonális autonómiával, mégis elégedett lehet. Nemzetközi egyezménnyel sikerült neki kiemelten támogatott státust biztosítani a VMSZ legális ámde nem legitim nemzeti tanácsának.
Nyert az egyezménnyel a magyarországi szerb közösség is. Olyan politikai szubjektummá vált, amely legitimen, szerb támogatással pontról pontra követelhet az egyezményben felsorolt kedvezményeket.
Vesztenek az egyezménnyel azok a vajdasági magyarok, akik tényleges politikai autonómiában látják csak lehetségesnek kisebbségi közösségben való megmaradásuk legfontosabb feltételét.
Veszt az egyezménnyel a magyar állam is, hisz az egyezmény alapján, a szerb fél például a szerb kisebbségi képviselet ügyében tett felvetéseivel akár a nemzetközi politikai színtéren is semlegesítheti a magyar diplomácia kisebbségi ügyekben kifejtett tevékenységét.
Ez a kisebbségvédelmi egyezmény politikai szempontból alkalmas arra, hogy a kisantant szerb szárnyának a tevékenységének kemény jogi keretet adjon.
A kérdés már csak az, miért volt szükség az aláírására.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a Jobbik Magyarországért Mozgalom párttá alakulásáról
Kovács Dávid
elnök
Budapest
Tisztelt Elnök Úr!
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a saját nevemben gratulálok a Jobbik Magyarországért Mozgalom párttá alakulásához, s ahhoz, hogy párt első kongresszusán Önt választotta meg elnökének.
Mi a Fidesz Magyar Polgári Mozgalomban és Orbán Viktorban látjuk azt a politikai erőt, amely viheti a trianoni trauma feloldását célzó nemzeti integráció szerintünk már visszafordíthatatlan folyamatát. Kívánom, hogy pártjuk már a következő választásokon hozzájáruljon ahhoz, hogy a nemzetben gondolkodó magyar választók aránya 60-65 százalékra emelkedjen. Másutt talán nem, de a régióban, Magyarországon is szükség van arra, hogy egy új, a nagy történelmi ellentétek által személyesen nem érintett nemzedék is megfogalmazza, milyen magyar nemzetet, milyen Magyarországot akar magának a 21. században megteremteni.
Sok sikert kívánok politikai tevékenységükhöz.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a történelmi VMDK eszmei örököse 1994 óta síkra száll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért. Mi a trianoni trauma meghaladását a kettős állampolgárság és itt a Vajdaságban a jogszabályalkotási és végrehajtó funkciókkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia megvalósítása útján véljük elérhetőnek.
Nagyon érdekel bennünket, mi az Önök felelete erre a számunkra is nagyon fontos kérdésekre. Megköszönnénk, ha küldenének nekünk néhány idevágó pártdokumentumot.
Mellékelem a VMDP Hírlevelének utóbbi két számát.
Tisztelettel:
Temerin, 2003. október 25.
Ágoston András
Ágoston András a Székely Nemzeti Tanács elnökének
Dr. Csapó I. József
elnök
Székely Nemzeti Tanács
Sepsiszentgyörgy
Tisztelt Elnök Úr, kedves barátom!
Örömmel és elégedettséggel vettem az elnökké választásodról szóló hírt. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem jelen az összejövetelen. Az autonómiakövetelések autentikus közegben és formában történő megfogalmazása mindig történelmi esemény. A megalakult Székely Nemzeti Tanács most konkrét formában vitte be a politikai színtérre az autonómia közösségként való megmaradásunk szempontjából sorsdöntő kérdését.
Amíg csak a vita folyt az autonómiáról, a magyar politikai pártok alapjában véve kívülállóként szemlélhették a történéseket. De, ha úgy, mint tegnap ezt Ti is megtettétek, útjára indítanak egy politikailag legitim autonómiamodellt, nyomban égető politikai kérdéssé válik, támogatják-e azt a magyar parlamenti pártok?
Mi a történelmi VMDK-ban és a VMDP-ben is tényként vettük tudomásul, hogy az EU-csatlakozás görcsében a magyar parlamenti pártok tevőlegesen nem támogatták a magyar (perszonális) autonómia általunk képviselt modelljét.
Most azonban, miután az EU-csatlakozás biztosra vehető, s a határmódosítás nélküli nemzeti integráció eszméje is visszafordíthatatlan folyamattá vált, az erdélyi autonómiatörekvések időszerű, legitim és politikailag releváns formában történő megjelenítése döntően befolyásolja eseményeket és elmozdíthatja a holtpontról a magyarországi politikai pártok támogatással kapcsolatos magatartását.
Bízom benne, hogy rövidesen lelkiismeret furdalást, egy ponton túl talán politikai kárt is okozhat magyarországi politikai partnereinknek, ha tartózkodnak a konkrét autonómiakoncepciók támogatásától.
A Székely Nemzeti Tanács megalakulása, a konkrét autonómiamodell, amellyel színre lépett, s nem utolsó sorban a Te személyed, történelmileg alkalmas időben teremt döntési kényszert a magyar politikai pártok számára.
A Székely Nemzeti Tanács, s a közeljövőben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása, valamint a konkrét autonómiamodellek, amelyeket képviselnek, nagyban hozzájárulnak a Kárpát-medencében élő magyarok autonómiaköveteléseinek nemzetközi megjelenítéséhez.
Kívánok Neked, az autonómia állhatatos harcosának kitartást és sikeres politikai tevékenységet az új tisztségben is.
Tisztelettel és barátsággal:
Temerin, 2003. október 27-én
Ágoston András
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.