|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2003. november 17.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
www.dominium.hu
Elveszett illúziók, hosszan tartó válság várható
Sikertelen elnökválasztás Szerbiában
A VMDP a magyar választókra hagyta, döntsék el elmennek-e szavazni. Az ok egyszerű: nem volt kire szavazni, mert az egyik jelölt sem ígért autonómiát a magyaroknak. Beváltak a várakozások: alacsony volt a részvétel, de Seselj radikálisainak a virtuális győzelme sokakat meglepett.
Nekünk magyaroknak ideje leszámolni néhány illúzióval: mindenek előtt azzal, hogy 2000-ben az októberi félforulat forradalom volt. Az sem igaz, hogy a reformokat a jogállami intézmények kiépítése nélkül, csupán viszonylag könnyen jött külföldi támogatással véghez lehet vinni. S azzal is, hogy a Vajdaság autonómiája reális lehetőség.
Illúziónak bizonyult, amit főleg a szerb hatalom által ellenőrzött, s a hatalomba beépült magyar politikusok oly felelőtlenül hangoztatattak: hogy a vajdasági magyarság megfogyatkozva bár, mégis fontos tényező lehet a szerb politikai színtéren.
A VMDP többször hangoztatott álláspontja szerint a 2000 októberében lezajlott félfordulat nem hozott alapvető változásokat. A szerb szavazók többsége nehezen éli meg a Milosevic keltette illúziók szertefoszlását, s az ezzel járó felelősséget, főleg a felelősségrevonást. A megkésett s a jelenleg sem megfelelő ütemű rendszerváltással járó szociális megrázkódtatások kedveznek a korrupt, a maffiagazdálkodás elemeivel terhes állam- és gazdaságvezetés továbbélésének.
Az előre való menekülés djindjici stratégiája összeomlott. A kormányelnök halála után a megmaradt SZDE sem a vezetők politikai és erkölcsi kvalitásait, sem vezetői képességét tekintve nem nőtt fel a feladathoz, a súlyos milosevici örökség gyors és gyökeres felszámolásához.
Az, ami történt nem más, mint a szerb nemzet belső tisztulási folyamatainak megtorpanása. Minden jel arra utal, hogy Szerbia előtt hosszabb, belső bizonytalanságokkal és válságokkal terhes időszak következik.
A vajdasági magyarságnak most össze kell fognia. Nem az a fontos, hogy hány magyar politikus marad meg a hatalomban. Nem „technikai koalíciókra”, hanem a válságos időszakban a vajdasági magyarok melletti kiállásra van szükség. Aki most a saját személyes érdekeit nézi, az elveszti legitimitását közösségünk képviseletére. A magyar politikai elitnek azt kell elérnie, hogy a magyar választók felsorakozzanak (perszonális) autonómia és a kettős állampolgárság mellett.
A VMDP mindezt figyelembe véve azt szorgalmazza, hogy a vajdasági magyar pártok közös listán induljanak a decemberi választásokon.
Parlamenti választások Szerbiában
Megbukott a Milosevic ellenes koalíció maradványa
Az előbb a néhai Djindjic kormányfő, majd annak távozása után a Demokrata Párt körül táncoló kispártok koalíciója végül is feladta. Belátta, hogy nem képes kitölteni a mandátumát és december 28-ára meghirdette az előrehozott parlamenti választásokat Szerbiában.
Emlékezetes, hogy a Szerb Demokratikus Ellenzék 2000 októberében menesztette Milosevicet. Az új kormány élére a Demokrata Párt elnöke Zoran Djindjic került. Milosevicet, a megbuktatott diktátort ő adta ki Hágának, de annak súlyos örökségével és a saját a közösbe beszabadult szövetségeseivel már nem tudott zöld ágra vergődni.
Djindjicnek életével kellett fizetnie a Milosevic által létrehozott maffiaállam erős embereivel a többi között a vértelen hatalomátvételre kötött egyesség megszegéséért. A maffia vezetői merényletet követtek el ellene. Attól féltek, hogy a miniszterelnök őket is besorolja a hágai utasok közé.
Djindjicet egyszerűen lelőtték, de a Milosevic követőivel együtt tervezett hatalomátvétel már nem sikerült: az új kormányelnök s Djindjic többi szövetségesének önvédelmi refleksze jól működött. Zivkovic a rendkívüli állapot körülményei között elhárította ugyan a maffiatámadás közvetlen veszélyét, de az általa vezetett kabinet nem tudott lábra állni. Három év alatt a hatalomban szerepet vállaló kormánytagok és alelnökök közül húsznál is többnek sikerült anyagi vagy politikai botrányok főszerepében is bemutatkozni.
A sors fintora, hogy Demokrata Párt dominanciája alatt működő szerb kormány pont annak a parlamentben létrejött párt képviselőinek köszönheti a bukását, amelynek vezetője a néhai Djindjic és koalíciós társai segítségével jutott párthoz, meg elnöki poszthoz is. A politika már csak ilyen.
Milosevic tehát Hágában van, de politikai hagyatékának felszámolásába az első sorokban küzdő ellenfeleinek beletört a bicskája. Ahelyett, hogy az új hatalom óriási kezdeti tekintélyét latbavetve a jogállam alappilléreinek felemelésén dolgoztak volna, Milosevic legjelentősebb ellenfelei közül kormányra kerülve, nem kevesen saját zsebre dolgoztak, a többiek pedig jórészt ezek ügyeinek elvszerűtlen takargatásával voltak elfoglalva. Közben a kormány a szakadék szélére sodródott, s végül belezuhant.
A Szerbiai Demokrata Párt még az első évben elhagyta a koalíciót. Kostunica a párt elnöke az októberi félfordulat harmadik évfordulóján aligha pontosan fogalmazott. „Mindaz, ami nincs, de lennie kellene, s mindaz, ami van, de nem kellene, hogy legyen, új választásokért kiált. Ez az egyetlen kiút s ez az útja annak is, hogy megőrizzük 2000 októberének értékeit”- jelentette ki Kostunica.
Tény és való, sopánkodhatna Kasza pártjának egyik alelnöke, ismert politikai stiliszta, hogy Kostunica és vezető társai nem keveredtek korrupciós ügyekbe, s az így szerzett népszerűségükre alapozva most jó esélyekkel várják a decemberi választásokat.
Szomorú tény, hogy Kasza József, a VMSZ elnöke az öt százalékos választási küszöb miatt koalícióban, külön magyar szavazatok nélkül vállalta el a sok kormányalelnöki poszt egyikét. A két tisztviselőből álló hivatali aparátusával együtt, a megboldogult Djindjic miniszterelnöktől azt a feladatot kapta, hogy söpörjön be Szerbia számára minden olyan donációt, amelyhez – Milosevic megbuktatásáért jutalmul – Magyarországon lehet hozzájutni.
Ha a feladatot végrehajtotta volna, országlásának ez lett volna egyetlen eredménye.
A vajdasági magyarok és a szerbiai választások
Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke a héten a szerb hatalmi koalíció döntésének ismeretében levélben kereste meg a vajdasági magyar pártok elnökeit. Koalíciót ajánlott fel nekik. A levélben a többi között ez áll:
„A Vajdasági Magyar Demokrata Párt választmánya szombaton várhatóan megerősíti korábbi állásfoglalását, miszerint a vajdasági magyar pártoknak együtt kell indulniuk a választásokon.
A közösen begyűjtött magyar szavazatok lehetővé tennék, hogy a pártok legitimen képviselhessék nemzeti közösségünk kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmét a magyarországi, a magyar (perszonális) autonómiára, vagy akár más, például területi autonómiára vonatkozó követelését pedig a szerb és a nemzetközi politikai színtéren.
Az öt százalékos választási küszöb miatt elmaradna ugyan a parlamenti mandátumok megszerzésének lehetősége, de a vajdasági magyarság alapérdekeinek képviseletéhez nem erre, hanem a közös fellépés és a begyűjtött magyar szavazatok adta legitimitásra van inkább szükség.”
Három bizonyíték is van már arra, hogy az Székely Nemzeti Tanács megalakítása jó irányba tett lépés volt és az autonómiára vonatkozó követelés ma is életerős politikai eszme Erdélyben.
A hatalom zaklatja az autonómiakövetelőket. Az RMDSZ nem mer velük leülni tárgyalni. S végül az új politikai képződményekben meg van az akarat a magyar jelöltek állítására.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy a nemzeti szárny sikeres önszerveződési folyamata hihetetlenül rövid idő alatt azt eredményezte, hogy a megválasztott tisztségviselők konkrét autonómiamodellel jelenjenek meg mind romániai, mind pedig a nemzetközi politikai színtéren, be kell látnunk: az RMDSZ tevékenysége nincs összhangban az erdélyi magyarság alapvető érdekeivel. Az évek óta tartó téblábolás az RMDSZ részéről csak arra szolgált, hogy az erdélyi magyarok egészséges autonómiatörekvése ne kerülhessen felszínre. Meg arra, hogy némelyek a vezetőségből a hatalomhoz simuló kisebbségi politika mentén meggazdagodjanak.
Etnikai kisebbségi bizottság létrehozását javasolja a
Fidesz az unióban
A Fidesz és az MDF európai parlamenti képviselőcsoportja felvetette az Európai Parlament elnökének, hogy a jövő évi választások után hozzanak létre külön bizottságot az etnikai és nemzeti kisebbségi ügyekkel való foglalkozásra. Támogatjuk.
Azt azonban meg kell gondolni, érdemes-e az alkotmányos szerződés megszövegezésekor olyan kompromisszumba belemenni, amelyik nem tartalmazza a kollektív kisebbségi jogokra vonatkozó klauzúlát.
Nehogy az erősebb hivatkozási alap megteremtésével megsemmisüljenek az Európa Tanácsban már elért eredmények. Például Gross-jelentés, amely elfogadhatónak tartja a kisebbségi autonómiák különböző formáit.
A zágrábi Vjesnik c. napilap írja: a magyar kormány szándéknyilatkozata értelmében a magyarországi horvát önkormányzat 100 millió forintot költhet Pag szigetén egy a horvát állam részéről a magyarországi horvát kisebbségi önkormányzatnak átengedett nyaraló felújítására. Gratulálunk.
Mellékletek:
VMDP közlemény, 2003. november 12.
Háttérvita a kettős állampolgárságról
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt megállapítja, hogy a kettős állampolgárságról folytatott vita jelenleg két szinten folyik.
A nyílt színen biztató nézetegyeztetési folyamatoknak lehetünk szemtanúi. A vajdasági pártok által megbízott szakértői munkacsoport eredményesnek tartja a magyar külügyminisztérium szakembereivel megkezdett eszmecserét. Világosan megfogalmazódott a vajdasági igény, hogy a magyarországi állampolgárságról szóló törvény módosítása nyomán azok, akik ezt a vajdasági magyarok közül igénylik – akár honosítás, akár visszahonosítás útján – de letelepedés nélkül kaphassák meg a magyar állampolgárságot. A törvénymódosítás helyett a kétoldalú államközi szerződés megkötésére irányuló elképzelés nem hoz megoldást. A kétoldalú tárgyalások ugyanis nem kecsegtetnek gyors eredménnyel.
Biztató a Magyar Demokrata Fórum által kezdeményezett és megfeneklett, később mégis életképesnek tűnő kezdeményezés. Ha ugyanis a kettős állampolgáság ügyében sor kerülne a hivatalosan még meg nem erősített négypárti egyeztetésre, a vajdasági magyarság reménykedhetne legalább abban, hogy ez a jövő év májusáig megszületik az a törvénymódosítás, melynek nyomán a vízumkötelezettség schengeni normák által behatárolt szűk lehetőségek helyett a magyar állampolgárság megszerzésére összpontosíthasson.
Magyar részről vannak azonban nyugtalanító megnyilvánulások is.
Az egyik magasrangú tisztviselő, a kettős állampolgárságra vonatkozóan, parlamenti képviselők előtt kijelentette: „A kötődés nem érzelmi kapcsolatot jelent, és főleg nem a nemzetiségi származáson alapuló érzelmi kapcsolatot, hanem beilleszkedést, életmódbeli azonosulást annak az adott államnak a területén, ami egészen praktikusan a lakóhely létesítését jelenti. Ha nincs meg ez a kötődés, akkor nincs meg az állampolgárság legfontosabb alapeleme. Szakmailag az indítványt e miatt nem javasoltuk támogatni a kormánynak."
A VMDP a kemény, de egyelőre a felszín alatt megnyilvánuló ellenállást, amelyről megbízható jelzések tanúkodnak, olyan akadálynak tartja, amelyet le kell ugyan küzdeni, de csak az érvelésre alapuló meggyőzés és a szelíd demokratikus nyomás eszközeivel.
Mert közös nemzeti ügyről van szó, amelyben elfogadhatatlanok a megosztó törekvések.
Részletek
Dr. Gál Zoltán (MSZP) az Országgyűlés rendészeti bizottsága elnökének felszólalásából a kettős állampolgárságra vonatkozó MDF-es törvénytervezetről folytatott vitában 2003. október 28-án:
„A kérdés arra vonatkozik, hogy a frakcióvezető úr a Vajdaságot és Ukrajnát említette, mint olyan országokat, ahol honfitársaink nagy számban élnek, és az európai uniós csatlakozásunk megakadályozhatja a kapcsolattartást. Ehhez azonban hozzá kell tenni, és ez részben kérdésem is, hogy nem áll fenn a veszélye annak, hogy a Szlovákiában és Romániában még nagyobb számban élő honfitársaink is élnek ezzel a lehetőséggel? Bár Szlovákia velünk egy időben fog belépni az Európai Unióba, és Romániát pedig a közeli időben éri majd ez a lehetőség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekben az országokban élő honfitársaink egy ilyen megnyílt lehetőséggel ne élnének. Márpedig ez felveti azt a veszélyt is, amit mindnyájan el akarunk kerülni az utóbbi években vagy évtizedekben, nevezetesen, hogy a határon kívülre szorult honfitársaink lehetőleg a szülőföldjükön maradjanak, és ott boldoguljanak…
A dolognak van egy másik oldala is, hogy azzal tökéletesen egyetértek, hogy az államok szuverén joga meghatározni az állampolgársági kötelékbe kerülésnek a szabályait, de ugyanakkor az államok létéhez mégiscsak hozzátartozik valahogy az is, hogy legyen egy területük, és legyenek állampolgáraik, akik felett bizonyosfajta rendelkezési joggal rendelkeznek. Ebből a szempontból kicsit aggályosnak érzem a dolgot, mert elvileg elképzelhető, hogy kettőnél több milliónyi állampolgára lesz az országnak, akik felett semmifajta fő hatalmat nem tud gyakorolni, mert más állam területén élnek, és azt is szeretnénk, hogy ott éljenek. Bizonyos értelemben ez az állami szuverenitásnak egyfajta sérelmét is jelenti.”
Köszönjü, hogy elolvasta Hírlevelünket.