Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL  50. szám

2003. november 24.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

 

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

 

Ágoston András:

Parlamenti választások Szerbiában

 

Stílszerűen szólva a visszarendeződés kísértete járja be Szerbiát. A december 28-ára előrehozott parlamenti választások előtt felbolydult a szerbiai politikai színtér. A Seselj-féle radikálisok előretörése a minapi sikertelen elnökválasztáson okkal adott szárnyakat a nacionalistáknak, s tette óvatossá a demokratikus politikai pártokat.

A tét nagy. Vagy sikerül olyan szerb parlamentet és kormányt összehozni, amelyek folytatják a Djindjic által megkezdett reformokat, menet közben kijavítva a néhai miniszterelnök által elkövetett súlyos hibákat, vagy a szerb társadalom marad az általános társadalmi bizonytalanság állapotában. S a radikalizálódó politikai viszonyok közepette tovább csökken az európai folyamatokba való bekapcsolódás esélye.

Mert a napi megélhetésért küzdő szerb választók radikalizálódása reális fenyegetés. Látható ez abból, hogy a nemzetközi tényezők a reform továbbvitelének serkentésére a politikai támogatáson túlmenően jelentős anyagi juttatásokat is kilátásba helyeztek.

A nagy szerb pártok óvatossá váltak. Nem kockáztatnak: lehagyták a listákról a kisebbségi jelölteket. Képviselőik nyíltan megmondták, nincs többé olyan súlya a vajdasági magyar szavazóknak, mint korábban.

Nyilvánvalóvá vált, amire a VMDP már évekkel ezelőtt rámutatott. A szerb koalícióban bejutni a parlamentbe, sőt a végrehajtó hatalomba is, nem azt jelenti, hogy az, aki élt ezzel a lehetőséggel egyben legitimen képviselheti a magyarság érdekeit. Ez most már Kasza Józsefnek is világos, aki rettegve latolgatja a lehetőséget, hogy Ispánovics István, aki eddig a VMSZ-ben jutott meg nem érdemelt előnyökhöz, most mondjuk a G 17 Plus liberális pártban bont zászlót, s privilégiumainak megtartása mellett küzd majd a magyarok jogaiért. Úgy, ahogy azt a VMSZ-ben már megszokta: ahogy a főnök óhajtja. Miközben Kasza és társai hoppon maradnak.

Ismeretes, hogy a VMDP a magyar pártok összefogását szerette volna elérni. Ez sajnos nem sikerült. Hogy mennyire csak a személyes érdek volt a fontos, s hogy most is csak az számít, mutatja az is, hogy Kasza és a VMSZ jobb híján két szerb és egy pici szandzsaki párttal igyekszik átlépni az ötszázalékos álomküszöböt. Egy biztos: Kasza a magyar összefogás lehetőségét elcserélte egy bizonytalan szerb koalícióért. Hogy lehet majd szétválasztani a VMSZ-re és a Čanak-féle pártra leadott szavazatokat? Sehogy.

Igazi hasznunk nekünk magyaroknak a szerb választási törvényben rögzített öt százalékos választási küszöbből – a szavazás eredményeitől függetlenül – akkor lenne, ha Magyarországon is belátnák: nem a parlamenti mandátumok, s nem a „kormányzati felelősségvállalás” az, ami legitimitást ad a kisebbségi közösség érdekeinek a képviseletéhez, hanem a magyarok szavazatai. Főleg, ha azokat a magyar (perszonális) autonómia tanácsának megválasztásakor a többpárti kínálat alapján adhatnák le.

A kérdés most az, elég lesz-e ez a tapasztalat a magyarországi politikai elitnek ahhoz, hogy az EU-ba bejutva ténylegesen is segítse a vajdasági, s most már az erdélyi magyarokat is autonómiatörekvéseik valóra váltásában.

Reméljük a legjobbakat.

 

Két kisebbségi lista

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt megállapítja, hogy az öt százalékos választási küszöb miatt a decemberi szerbiai előrehozott választásokon a kisebbségek, így a magyarok sem, külön-külön, saját szavazataikkal nem juttathatnak be képviselőket a szerb parlamentbe.

Szomorú tény, hogy ezt a tágabb régióban is párját ritkítóan kisebbségellenes választási törvényt már az a „demokratikus” koalíció hozatta meg, amely 2000-ben diadalmaskodott Milosevic felett. S amelyben a győztesek szárnyai alatt már ott volt Kasza József és Rasim Ljaljic, az egyik magyar meg az egyik bosnyák párt elnöke. A sors iróniája, hogy a két pártvezért most pont az általuk híven kiszolgált Demokrata Párt menesztette, méghozzá végkielégítés nélkül. Megtagadta tőlük a biztos parlamenti mandátumokat, mert a Djindjic-féle Demokrata Párt megrémült Seselj radikálisainak a minapi elnökválasztásokon aratott sikerétől. S úgy gondolja, hogy a kisebbségekkel való kacérkodás miatt több szerb szavazatot veszthet, mint ahány magyart nyerhet.

Tekintettel arra, hogy a jelentősebb szerbiai kisebbségek politikai elitje is kétpólusúvá vált, érthető, hogy most a választási előkészületek során két kisebbségi koalíció kezd kialakulni. A nemzeti oldalon Ágoston András és Sulejman Ugljanin folytat tárgyalásokat, a liberálison viszont Kasza József és Rasim Ljaljic igyekeznek híveket szerezni.

A dél-szerbiai albán kisebbségi pártok nem indulnak a választásokon, de nem is bojkottálják azokat. Ők a kosovoi eseményeket figyelik, s érthetően nem akarnak ujjat húzni a nemzetközi segélyek közvetítőivel.

Ez a tény könnyen arra szoríthatja mind a két kisebbségi lista kezdeményezőit, hogy további koalíciós partnereket keressenek maguknak. Legcélszerűbbnek látszik, hogy Isakov és Canak kispártjai is bekapcsolódjanak, egyik az egyik, másik a másik oldalon.

Kérdés azonban, elég lesz-e mindez az ötszázalékos választási küszöb leküzdéséhez. A „legrosszab” esetben végül a két kicsi listának is egyesülnie kell. A VMDP kezdettől fogva ezt az összefogást tartja az egyetlen nyerő változatnak.

(Vajdasági Magyar Demokrata Párt közleménye. A Magyar Szó mellőzte.)

 

Kié a "magyar kalács" Óbecsén

 

Ezt a tükörfordításra szagló idézetes címet adta az újvidéki Magyar Szó annak a tudósításának, melyből kiderül, hogy Kasza József Djindjic demokratáinak árulása miatti siránkozása sem hallatszik az égig.

Olyannyira nem, hogy azt a VMSZ óbecsei körzeti szervezetének saját hasznáért aggódó elnöke Kaszával és az égiekkel dacolva, továbbra is odasimul a kárhoztatott demokratákhoz. Varga F. József nyomatékosította, hogy a község területén két nemzetiség él, a szerb és a magyar, és a VMSZ-nek nem a magyar pártok a természetes szövetségesei, hanem a demokratikus szerb pártok, mint amilyen a Demokrata Párt.

A félreértések elkerülésére leszögezte, hogy a VMSZ és a Djindjic demokratái bizony "együtt osztják a kalácsot szerb és magyar részre".

- Ha én szerb lennék, mindenképpen a VMSZ-t választanám politikai partneremül, ránk mindig lehetett számítani – nyilatkozta a derék községi tanácsnok. Végül rátért a lényegre. - Ami minket illet, semmilyen üzletet nem kötünk a VMDK-val, mi szerbekkel szeretnénk koalícióra lépni. A magyar részt megillető kalácsot semmiképpen sem kívánom megosztani a VMDK-val" - szögezte le.

Bizony, a tanítvány néha túlszárnyalja mesterét.

 

Megalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

 

Tőkés László, királyhágómelléki református püspök a határokon átívelő nemzetegyesítés lehetőségére hívta fel a figyelmet. A püspök kezdeményezésére, hamarosan megalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, ami a romániai magyarság autonómiájának megvalósítását tűzte ki célul. Tőkés László úgy fogalmazott:" Annál is inkább megvalósíthatónak tartom az autonómiát, hogy egy eurokonform, nemes törekvés hordozója. Az autonómia senkit nem sért, demokratikus intézményrendszer, évezredes gyökerei vannak, erősíti a térség stabilitását, s már az Európa Tanács közgyűlési tanácsa is ajánlotta, legutóbbi, 1334-es határozatában."

– Azt a pluralizmust kellene megjeleníteni, amely az RMDSZ-nek az SZNT-be és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsba (EMNT) történő bevonásával, részvételével, együttműködésével volna megvalósítható.

Tőkés László kijelentette: lesz olyan polgári szervezet, amelyik részt vesz a jövőre esedékes helyhatósági választásokon. – Nem vagyok a Polgári Szövetség főszervezője. De szimpátiával követem a szervezkedéseket, amelyekre alkalomadtán meghívnak. Egyik-másik szervezet megválasztott tiszteletbeli elnökének, de ennek ellenére nem én szervezem a polgári mozgalmat. Az autonómiát viszont elindítottuk már Szatmárnémetiből, és megy a maga útján – hangsúlyozta.

 

Jön a schengeni vízum?

 

A horvátországi választási kampányban a többi közepette az egyik nemzetközi közvetítő, nem is akárki, hanem Victor Bulmer-Thomas az Angol Királyi Nemzetközi Intézet igazgatója kimondta: Horvátország 2007-ben nem válhat az EU tagjává. Horvátország, csakúgy mint Románia, legfeljebb 2012-ben csatlakozhat az EU-hoz.

Szerbia meg várhat. Csatlakozására vonatkozóan ugyanis még dátumot sem közöltek. 

Így van ez annak ellenére, hogy egy szintén európai közvetítő a minap gálánsan azt nyilatkozta, hogy a csatlakozás csak Szerbiától függ. Konkrétabban attól, mikor teljesíti a csatlakozás feltételeit – tette hozzá. Hát igen ez az.

Ebben a szövegkörnyezetben a vajdasági magyarok számára aligha biztató Hárs Gábornak, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága alelnökének a minapi kijelentése, miszerint

"...a legfontosabb, hogy a vízumegyezmény meglegyen, ez megvan,...tehát
megoldja a problémát úgy, ahogy szerették volna, (Mármint a vajdasági magyarok. Szerk.Megj.) hosszúlejáratú, ingyenes. Május 1-ig, ameddig az Európai Unió tagjai leszünk. Tehát hat hónapra."

Tessék? Elszólásról lenne szó? Aligha. S mi lesz utána? Mi lenne, sorban állás a 40 eurós, egy beutazásra szóló vízumért. Ahogy ez az EU-ban a schengeni egyezmény meghoza-tala óta szokásos.

Ezért kéri a VMDP a kettős állampolgárságot. Ha lehetne még 2004. május elseje előtt.

 

Melléklet:

VMDP közlemény 2001. január 31.

 

A képviselet válsága

 

Először Szerbiában vezettek be öt százalékos választási küszöböt, most Ukrajnában készülnek valami hasonlóra. Ezekkel a lépésekkel a Kárpát-medence különben is legveszélyeztetettebb kisebbségi közösségei legitim képviselet nélkül maradnak. Szerbiában a helyi demokratikus félfordulat után a szerb politikai elit előbb a vajdasági magyar és a szandzsáki bosnyák, most pedig a dél-szerbiai albán kisebbségi közösséghez tartozó politikusoknak a helyi, illetve a köztársasági hatalomba való bevonásával kísérletezik. Ez jobb, mint a semmi, de nem megoldás. A hatalomra került szerb politikai elit demokratikus törekvéseit egyelőre nem lehet kétségbe vonni, mégis, kell mondani: a kisebbségi elitek simulékonyabb szárnyának a hatalomba való bevonásával nem lehet rendezni a szerbiai kisebbségi közösségek nyílt és megoldatlan helyzetét.

Mindenek előtt azért, mert egyelőre csak demokratikus félfordulatról van szó Szerbiában. Ami azt jelenti, hogy még a hatalmi struktúra legfelsőbb rétegeiben is megtalálhatók azok a politikusok, akik elsősorban „technikai” vagy nyílt koalíciók formájában, együttműködtek a letűnt rezsimmel. Ez magában nem lenne baj, de a maffia-átszövődésektől terhes gazdasági és politikai légkörbe nem egy politikus zsarolhatóvá vált. Ez a tény a szerb nemzeti érdek megvalósítását szükségszerűen nem akadályozza. A kisebbségi közösségek szempontjából viszont nem ez a helyzet.

De ha a jogállamiság gyors helyreállításával a zsarolhatóság problémája kiiktatható lenne is, a kisebbségi közösségek képviseletének elvi kérdése még megoldásra vár. Miután a választási küszöb bevezetése indokolható a választási rendszer belső stabilitása megőrzésének fontosságával, a kisebbségi közösség alapérdekeinek feltárására, kifejezésére és képviseletére más megoldásokat kell keresni.

A VMDP három irányban lát lehetőséget a változásokra.

A legfontosabb az, hogy mielőbb létrejöjjenek a perszonális autonómia bevezetésének jogi feltételei. Mindenekelőtt a törvényes kereteket kell megalkotni, majd a hatalmi szervek támogatásával létre kell hozni a kisebbségi közösségekhez tartozó választók névjegyzékét. A választások kiírása, majd a választott autonómiatanácsok intézményrendszerének kiépülése új, demokratikus alapokra helyezi kisebbségi közösség identitása megőrzése szempontjából fontos alapérdekek feltárását, kifejezését és képviseltét.

A kisebbségi közösségeknek nagy segítség lenne, ha az új szerb hatalom mielőbb elfogadná az Európa Tanács által szorgalmazott Önkormányzati Chartát. Ha ugyanis minden településen, ahol a kisebbségek számbeli többségben élnek megalakulhatnának a magyar, vagy mondjuk a bosnyák többségű önkormányzatok, ezzel nemcsak a decentralizáció folyamata gazdagodna, hanem megnövekedne a magyar és más kisebbségi önkormányzatok száma is.

S végül, de nem utolsó sorban: ha a hatalmi stuktúrába beemelt kisebbségi tisztségviselők felhagynak a jelenlegi gyakorlattal, nevezetesen, hogy a szerb hatalom felé az engedelmes végrehajtó, a közösségük felé pedig az ellenzéki pártvezető szerepében mutatkozzanak, s a közösség érdekeit igyekeznek megjeleníteni a hatalmi szerkezetben, akkor van lehetőség az előrelépésre. Az ilyen helytállást nem könnyű megvalósítani, de nem lehetetlen.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.