|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2003. december 31.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Szerbiai parlamenti választások 2003.
December 28-án parlamenti választásokat tartottak Szerbiában.
A kisebbségi közösségeket illetően diszkriminatív szerb választási törvény öt százalékos választási küszöböt állapít meg. Ennek következtében, sem a magyar, sem más szerbiai kisebbség saját szavazataival nem küldhet képviselőt a parlamentbe.
A VMDP mégis kezdeményezte a vajdasági magyar pártok választási koalícióját. A párt politikai értékrendjében ugyanis – a legitimitás okán – előbbre való a magyar szavazatok begyűjtése, mint a mandátum, s az ezzel járó képviselői mentelmi jog.
A Kasza-féle VMSZ nem vállalta a magyar pártkoalíciót s a mandátumok meg az ezzel járó képviselői mentelmi jog reményében további két meg nem válaszolt korrupciós vádakkal illetett vezető kicsi pártjaival lépett koalícióra. Méltányolva a Canak-Kasza-Ljaljic trio eddigi a kisebbségi autonómiát mellőző magatartását, koalíciójukhoz csatlakozott néhány kollektív jogokat ellenző belgrádi civilszervezet is. Borka Pavicevic ismert belgrádi liberális színházi szakember még a listájukra is felkerült. Itt kell megjegyezni, hogy Végel László író, liberális gondolkodó nem ezt a koalíciót, hanem a szintén liberális Ellenállás nevű új pártot támogatta.
A feddhetetlenségére az anyagi ügyekben különösen kényes Vajdasági Magyar Demokrata Párt vezetősége nem fogadta el a VMSZ kontingensében felajánlott helyet. Nemcsak a vezetők esetleges érintettsége miatt, hanem, mert Canak-Kasza-Ljaljic tarka-barka Toleranciája lényegében anacionális koalíció volt.
De a VMDP mégis részt akart venni a választási kampányban. Ezért kérte felvételét a vajdasági reformisták Isakov vezette tisztakezű listájára. (A vezető politikusok közül egyedül Isakov tette le vagyonbevallását a közvélemény asztalára.) Isakov a VMDP közeledését elfogadta, de listája nevén nem kívánt változtatni. Ebből kifolyólag a szavazó cédulákon sem Ágoston, sem a VMDP neve nem jelent meg. Csak kevés VMDP-s szavazó tudhatta, hogy ha a VMDP-re akar szavazni, akkor az Isakov-lista előtti számot kell bekarikáznia.
S a kampány?
Kaszáék – úgy látszik volt rá pénzük – amerikai típusú, látványos kampányba kezdtek. A vajdasági magyarság ilyet még nem látott. A csapból is Tolerancia folyt. Az illúzió annál is inkább valóságnak hatott, mivel a kampányból derekasan kivette a részét a vajdasági magyar média egésze, a Duna Televízió s a kormányoldal néhány személyisége is. Szabó Vilmos a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára még azt is megtette, hogy a kettős állampolgárság ügyében a VMDP kezdeményezésére közösen összegyűjtött aláírások átadására rögtönzött fogadásra a sajtót invitáló meghívóin csak Kasza neve szerepelt.
A lényegében a mentelmi jogért indított fényes és a szakértők szerint legkevesebb 120 000 eurót felemésztő Tolerancia-kampányban a tényleges esélyekről nem volt szó.
Arról például, az összes kisebbségi meg regionális (vajdasági szerb) párt összefogása sem elég a sikerhez. Pedig ezt a szakértők már régen közölték a nyilvánossággal.
A VMDP-nek nincs pénze. A kampányra sem volt. Így jelöltjei csak azokban a megmozdulásokban vettek részt, amelyekben ezt Isakov, a többiekhez viszonyítva szintén vékonypénzű stábja számukra lehetővé tette.
Ha nem vesszük figyelembe a tényt, hogy a vajdasági magyarok néhány esetben például az Ágoston-Kasza TV-párbaj idején jót mulathattak, elmondhatjuk: sem a VMSZ drága, sem pedig Isakov olcsó kampánya nem hozott eredményt.
A VMDP jelöltjeinek csak a részvétel öröme jutott osztályrészül. Kaszáék sem lettek képviselők és nincs többé mentelmi joguk. Legfeljebb annak örülhetnek, ha testvériesen meg tudnak osztozni a méregdrága kampány költségein.
Most új szakasz kezdődik a vajdasági magyarság közéleti tevékenységében.
Nem igaz az állítás, hogy a szerb parlamentben most nem lesznek magyar képviselők. Lesznek, mert egyik-másik szerb párt indított magyar jelöltet is.
Azt már láttuk, hogy a szerb pártok oldalán 2000-ben bekerült VMSZ-es képviselők a vajdasági magyarság alapérdekeinek védelmében gyakorlatilag nem tettek semmit. Nincs magyar (perszonális) autonómia, s megmaradt a kisebbségek szempontjából diszkriminatív választási törvény is. Igaz, vannak, akik most gazdagabbnak mondhatják magukat, mint 2000-ben, de a vajdasági magyarság egésze számára nem ez a szempont a döntő.
A szerb pártokban induló magyaroktól nem sok várható. A G17 nevű pártban szereplő magyarok például ígérnek, de csak mértékkel. A VMDP máris jelezte: megkísérli majd „helyzetbe hozni” őket. De ez nem megoldás.
A hoppon maradt vajdasági magyar pártok vezetőinek a sebek nyalogatása helyett szembe kell nézni a tényekkel. Meg kell szabadulni a nagy pártokra jellemző allűröktől. Az „óva intjük Angliát” típusú megnyilatkozásoktól. Dolgozni kell!
Ágoston András a VMDP elnöke levélben gratulált dr. Vojislav Kostunicának a Szerbiai Demokrata Párt elnökének abból az alkalomból, hogy pártja másodiknak futott be a december végi parlamenti választásokon. Ha lesz egyáltalán új szerb kormány, s valószínűleg lesz, akkor ennek ez a felvilágosult szerb nacionalista, a kommunizmus elleni küzdelem egyik ismert és elismert személyisége lesz az elnöke.
Ágoston Kostunicát arra kéri, hogy a remélhetőleg személyi összetételében is megújuló szerb kormány gombolja újra a mellényt a kisebbségi politika ügyében. Hozzák meg mielőbb a szerb kisebbségi törvényt, s ebben adjanak tényleges autonómiát a nemzeti közösségeknek. Amelyeket most már inkább óvni kell, mintsem félni tőlük. Módosítsák a választási törvényt, úgy, hogy a kisebbségek demokratikus többpárti választásaikon, számarányuknak megfelelő képviseletet hozhassanak létre a szerb parlamentben.
Ágoston Kostunicának jelezte, hogy a magyar miniszterelnököt is arra kérte, segítsen. Az lenne a jó, ha az érdekelt országok közösen alkotnák meg az alapelveket mind az autonómia, mind pedig az arányos kisebbségi parlamenti képviselet ügyében.
Várady professzor, Kasza főtanácsadója, a Magyar Szóban a választási törvényt magyarázva az oktalan magyaroknak, arra lyukadt ki, hogy aki Isakovra szavaz (láthatatlanul ugyan, de ezen a listán voltak a VMDP jelöltjei), az a radikálisokat segíti. Íme a kacskaringós okfejtés:
„Magyar Szó: A VMDP a reformisták listáján indul. Mennyire fogja ez megosztani a magyarságot, és milyennek látja az ő esélyeiket a parlamentbe való bejutásra?
Várady: - Más listákon is vannak magyar jelöltek, például a G17 Plusz és a Nebojša Čović vezette listán is. Egyébként nem vagyok jós, nehéz megmondani, hogy a Miodrag Mile Isakov vezette szociáldemokrata blokk hány szavazatot vehet el az Együtt a Toleranciáért koalíciótól. Természetesen mindenkinek jogában áll versenybe szállni. Azt hiszem -- és ezt néhány nap múlva könnyű lesz ellenőrizni --, hogy az Isakov-blokknak nincsen arra esélye, hogy megközelítse az öt százalékot.
Fontos tudni azt is, hogy mi a sorsa azoknak a szavazatoknak, melyeket olyan koalícióra adtak, mely nem éri el az öt százalékot. Különösen fontos ez a kisebbségeknek, mert észszerűen kell gazdálkodnunk a szavazatainkkal és az esélyeinkkel. A be nem futottakra leadott szavazatokat a sikeres pártokhoz írják, azokhoz, akik átlépik az öt százalékot, mégpedig a sikerük arányában. Ha tehát a radikálisok, teszem fel, húsz százalékot érnek el, akkor a választási törvény szerint ehhez hozzá lesz írva még húsz százalék azokból a szavazatokból, melyeket sikertelen listára adtak le.”
Mit lehet erre mondani? Seselj radikálisai nem 20, hanem 27 százalékot értek el a választásokon. Kaszáék széles koalíciója és Isakov is elbukott. Kaszáék így 9-szer több szavazatot „utaltak át” Seseljéknek, mint Isakov, akinek listáján ott voltak a VMDP jelöltjei is. Ennyit a tanácsokról, meg a jóslatokról.
A rapszodikus, szókimondó vajdasági magyar szociológus, Mirnics Károly a Magyar Szóban megjelent olvasói levelében a következőket írja:
„Három évvel ezelőtt egy körlevelemben, amelyet eljuttattam a vajdasági politikai elit képviselőihez és a VMSZ vezetőségi testületeihez, felszólítottam Kasza Józsefet, hogy mondjon le a politikai közéletben betöltött tisztségeiről.
A minapi választások után ismét felszólítom Kasza Józsefet a lemondásra.
A megindokolásom: az a nemzeti kisebbség, amelynek nincs a parlamentben a saját nemzetiségi közössége által megválasztott képviselete, politikai értelemben nem létezik. A VMSZ-ben előállt Kasza-önkény és a belső torzsalkodások következtében (Kasza, Ispánovics, Józsa és a többiek között) az egész választási kampányt rossz alapra helyezték. A magyarság sorsát teljesen téves koalíciós partnerhez kötötték.
Ilyen helyzetben az egyetlen helyes cselekedet (amelynek még van köze a politikai erkölcshöz) a lemondás.”
Kasza Mirnics felszólításától függetlenül, gyorsan felajánlotta lemondását, de azt pártjának elnöksége szintén gyorsan nem fogadta el. Mirnicsnek nem kell félnie: a parlamenten kívül is van élet. Különösen, ha Budapestről is támogatják törekvéseinket.
Félni, vagy nem félni?
Kaszáék kampányukban vészjósló figyelmeztetéseket hangoztattak: vigyázat jönnek Seselj radikálisai, s ezért a Toleranciára kell szavazni.
Ez a kampányszlogen elfogadhatatlan riogatás. Tisztában kell ugyanis lenni azzal, hogy a szerb választói korpusz olyan amilyen. A tömegek az elmúlt évtized vérengzéseit nem tudják, s nem is nagyon akarják megbánni. Szembesülniük kell Kosovo elvesztésével, s a mély szociális válságot a saját bőrükön tapasztalják meg. Ég bennük az elégedetlenség, netán a gyűlölet, de most már tudják, amit annak idején a NATO bombázások alatt csak a VMDP mert egyik nagy figyelmet kellett közleményében kimondani: Amerikát, s a többieket nem lehet legyőzni. Háború nem lesz, s ezt a szerb szavazók sem akarják.
Aki veszt annak szabad haragudni.
A szerb politikai elitnek ezt a helyzetet kezelnie kell, lehetőleg úgy, hogy a szerb nemzetet végül mégis rávezessék az Európába vezető útra. Nemzetközi támogatással ez a politikai manőver nem kivitelezhetetlen. Ebbe az összetett, Szerbia szempontjából valóban sorsdöntő folyamatba a kisebbségeknek nem ajánlatos beavatkozni. Miután ők is kimaradtak a szerb parlamentből, nem avatkozhatnak be azok a regionális szerb pártok sem, amelyek Vajdaság autonómiájáért szállnak síkra.
Ha a most felálló kormány gyorsan meg akarja hozni az új alkotmányt, már pedig jogállamról és politikai stabilizációról e nélkül szó sem lehet, az új alaptörvényben az autonóm Vajdaságot mellőznie kell. Mert a radikális képviselők vannak annyian, hogy megakadályozhatják az alkotmányozás folyamatát. S ez ellen a nemzetköziek sem tehetnek semmit. Különösen akkor nem, ha menet közben tartós megoldást akarnak elérni a Szerbia-Montenegró államközösség és a boszniai szerbek ügyében is.
Kell-e tehát félnünk? Nem, ha a vajdasági magyar politikai elit felelős politikát folytat. Nekünk elsősorban önmagunkon kell segítenünk. Keményen fel kell lépnünk a magyarverések ügyében. Itthon, Magyarországon, de a nemzetközi politikai színtéren is. A szerb politikai elitnek tudnia kell: a kisebbségek hathatós védelme az ő feladatuk és felelősségük. A felelősséggel nekünk kell őket szembesíteni. Jó lenne, ha a szembesítést a vajdasági magyar pártok közösen végeznék el.
Ezért javasolja a VMDP a Vajdasági Magyar Koalíció létrehozatalát. Ebben a tevékenységi formában tudnának a magyar pártok a legeredményesebben küzdeni a vajdasági magyarság alapérdekeiért. Mindenek előtt a magyar (perszonális) autonómiáért és a számarányunknak megfelelő parlamenti képviseletért.
Mellékletek:
1. Ágoston András levele dr. Medgyessy Péternek
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kívánok Önnek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.
Engedje meg, hogy az új esztendőre várva néhány gondolatot fűzzek a román vezetőknek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásához kapcsolódó, szemléltető oktatásnak is beillő nyilatkozatához. Nevezetesen ahhoz, hogy „az etnikai-területi autonómia kifejezése nincs összhangban az európai szellemmel sem”.
Világos, hogy a kijelentés utalás az Európai Unió alkotmányos szerződésszövegébe véglegesen még be sem épült, a kisebbségekhez tartozó egyének jogairól szóló meghatározásra. Sajnos nem alaptalan ez az utalás, hiszen a Gross-jelentésben szereplő autonómia-ajánlás az EU-dokumentummal aligha vetekedhet.
Bizonyára könnyebb lenne a Kárpát-medencében élő magyarok helyzete, ha a magyar kisebbségi törvényben ott lenne a kisebbségi közösségek deklarált szavazói által megválasztható kisebbségi önkormányzati testület intézménye, a magyar választási törvényben pedig a kvótákra és a kisebbségi többpártrendszerre alapuló parlamenti képviselet lehetősége.
Tudom, sem nekem, sem más Kárpát-medencében tevékenykedő kisebbségi magyar vezetőnek nincs joga ítélkezni. Ebben a kérdésben is a történelem lehet csak a bíró.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása nyomán kialakult helyzetben két kézenfekvő lehetőség kínálkozik. Az egyik, cserbenhagyni az erdélyi magyarságon belül is vitathatatlanul meglevő autonómiatörekvéseket, a másik, felvenni a kesztyűt, s kiállni a nemzetközi politikai színtéren az autonómiatörekvések védelmében.
Ez utóbbi esetben lehet vitatkozni, s el lehet indulni egy eddig még nem használt úton.
Mi lenne, ha a magyar politikai elit a nemzetközi politikai színtéren „magával rántaná” a szomszédait az autonómia és a demokratikus kisebbségi parlamenti képviselet ügyében? Azzal a céllal, hogy az érdekelt államok – ha kell, nemzetközi segítséggel, mondjuk Andreas Gross részvételével – elvileg jó, közös megoldásokat találjanak mind a két égető problémára.
Egy ilyen kezdeményezéssel Magyarország a hátrányból előnyt kovácsolhatna. Ténylegesen is lezárhatná a véres, és számunkra tragikus eseményekkel megtűzdelt huszadik századot, s kezdeményezőként, a demokrácia következetes híveként foglalhatná el helyét Európában. Mert, ha a szomszédokkal sikerülne közös megállapodást létrehozni mind a kisebbségi közösségek demokratikus parlamenti képviselete, mind pedig az autonómia ügyében, ez nagy lépés lenne a trianoni trauma feloldása felé.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az autonómia és a demokratikus kisebbségi parlamenti képviselet ügyében megszülető államközi egyezmény s az egyetértés szilárd politikai alap lenne, amelyre Magyarország sikeresen építkezhetne akkor is, ha saját EU-kötelezettségeiről, például a fenntartható fejlődés feltételeinek a határmódosítás nélküli nemzeti integráció elvének megfelelő megteremtéséről van szó. A közös, az egész nemzet belső erőforrásait feltáró és mindkét oldal számára előremutató foglalkoztatási stratégia működőképességét a kettős állampolgárság eszköze biztosíthatja.
Abban a reményben, hogy mindez megvalósítható, tisztelettel:
Temerin, 2003. december 21. Ágoston András
2. A VMDP a Vajdasági Magyar Koalíció megalakítására vonatkozó közleménye
Hozzuk létre a Vajdasági Magyar Koalíciót!
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt sajnálja, hogy – kezdeményezésének megfelelően – a szerbiai rendkívüli parlamenti választásokon nem jött létre a Vajdasági Magyar Pártok Koalíciója. Igaz, az öt százalékos választási küszöb miatt ez a koalíció nem jutott volna mandátumhoz, de a begyűjtött magyar szavazatok alapján legitimen képviselhetné a vajdasági magyarok alapérdekeit. Elsősorban a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmet Budapest felé, s a magyar (perszonális) autonómiára és a szerbiai kisebbségek számarányának megfelelő parlamenti képviseletre vonatkozó követelést Belgrád felé.
A választásokon bebizonyosodott a VMDP azon állítása is, miszerint a regionális és a kisebbségi pártok összefogása sem hozhatott eredményt. Az Isakov és a Canak Kasza Ljaljic- féle koalíciók együtt sem érték el az öt százalékos választási küszöböt.
A VMDP úgy látja, hogy a rendkívüli választások eredményei nem járultak hozzá a súlyos szerbiai politikai válság feloldásához. Ennek ellenére, a tényleges demokráciához és az Európába vezető utat csakis a szerb politikai elit találhatja meg. Méghozzá az adott körülmények között, hiszen egy újabb választás további radikalizálódáshoz vezethet.
Eljött az ideje annak, hogy a vajdasági magyar politikai elit értékrendjében a képviselői mandátumok és az azzal járó mentelmi jog utáni hajszát, netán a végrehajtó hatalomban való engesztelő céllal felajánlott részvételt valóban a közösség alapérdekeiért folytatott küzdelem váltsa fel.
A VMDP a legrövidebb időn belül a nyilvánosság elé lép egy a Vajdasági Magyar Koalíció megalakítására vonatkozó elképzeléssel. Temerin, 2003. december 29.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!