|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2004. január 13.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk mind a VMDP, mind pedig a hozzá közel álló civilszervezetek, s a Kárpát-medence autonómiakövetelő politikai erőinek tevékenységéről. A Hírlevélben rendszeresen közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap bojkottál. Hírlevelünkről, elmondhatjuk, hogy ez az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Miodrag Isakov a szerb ügyvivő kormány kormányfőhelyettese beváltotta a választási kampányban is hangoztatott ígéretét. Azt javasolja, hogy az új kormány biztosítson a kisebbségeknek garantált helyeket a szerb parlamentben. Sőt, pótválasztásokat tart szükségesnek. (Ismeretes, hogy a VMDP jelöltjei Isakov listáján szerepeltek a december cégén megtartott szerbiai választásokon.)
A javaslat jó, erkölcsi szempontból kifogástalan. Hibátlan, mert – igen elvszerűen – nem az öt százalékos küszöb csökkentését javasolja. Hogy a kisebbségi és a vajdasági regionális pártok gondjait összemosva esetleg az ő kispártjának is esélyt biztosítson.
Isakov bebizonyította: ő valóban üde színfolt a szerb politikai palettán.
Vele szemben a Canak-Kasza duó talán a tolerancia, vagy inkább a közös érdek, a hatalomban való megmaradás céljából azzal igyekszik nemzetközi támogatáshoz jutni, hogy a politikai színtér radikalizálódásával riogatja a közvéleményt.
- Elfogadhatatlan – dörög Kasza – hogy a szerb parlamentben nincsenek kisebbségi és vajdasági képviselők. Ez így egyszerűen nem igaz. A belgrádi pártok színeiben ugyanis lesznek a szerb parlamentben mind magyar, mind pedig vajdasági szerb képviselők.
Éppen ezért nevetséges, Canak egyik közeli munkatársának harcias bejelentése, hogy „mindezt nem hagyhatjuk annyiban”.
Mintha nem pont a Kasza-Csanak páros hódolt volna be annak idején a néhai szerb miniszterelnöknek, hogy ne kerülhessen a szerb parlament elé egyetlen a Vajdaság autonómiájára vonatkozó épkézláb javaslat sem.
Még nagyobb butaság azt állítani, hogy miután kibukott a kormányból, most majd hangsúlyosabban képviselheti a magyarok érdekeit a politikában. Hiszen Kasza a kormányba való belépésekor ennek ellenkezőjét, azt állította, hogy a kormányzati felelősségvállalás „új lehetőségeket” nyit a kisebbségvédelemben.
Igaz viszont, hogy Kasza két gyakorlatilag láthatatlan párttal az oldalán a visszahúzó erők sorába állt. Mert nem fog változni az öt százalékos küszöb. Ez másutt (például Magyarországon) is hasznosnak bizonyult. A kisebbségek részére nyílnak majd garantált helyek. Ezért nincs értelme a teljességgel bizonytalan jövő elé tekintő vajdasági szerb pártok felé kacsingatni.
A VMDP vezetői nem hisznek a csodákban. Sem a vesztes vajdasági pártok által keltett veszélyes politikai feszültségben, sem a pótválasztásokban. Abban viszont igen, hogy az új szerb kormány, ha létrejön, fel kívánja oldani a kisebbségek számarányos parlamenti képviseletének európai szabálya és a szerbiai valóság közötti ellentmondást. Ha ugyanis a szerb kormány Európa felé veszi az irányt, akkor a kisebbségeknek szavatolt helyek kellenek a szerb parlamentben.
Isakov a Vajdasági Reformisták elnöke a december végén megtartott szerbiai választásokról:
„Mi jelentettük ki egy évvel ezelőtt, hogy nem kívánunk tovább együttműködni Kaszával és Canakkal. Még mindig nem adtunk teljes egészében feleletet arra, hogy miért tettük ezt, de a tényekre sem világítottunk rá. Számos botrány még mindig nincs tisztázva. Ők a hatalomban profitőr módján viselkednek, mindenkivel együttműködnek, a maffiától, drogüzérektől kezdve a gazdasági bűntetteket elkövetőkig. Mi elutasítottuk a toleranciának ezt a felfogását és a hatalommal való visszaélésnek ezt a módját. Egyedül mentünk ki a választásokra, tudva, hogy ezért megfizetünk, de biztosak vagyunk abban, hogy egyszer nekik is benyújtják a számlát.”
Sokan manipulálnak a választások eredményeivel. A tények a következők:
Az Együtt a Toleranciáért - Canak-Kasza-Ljaljic koalíció a szavazatok 4,23%, a Vajdasági Reformisták - Miodrag-Mile Isakov nevű listája a szavazatok 0,51% szerezte meg. Esély sem volt arra, hogy a kisebbségi és a regionális (vajdasági) pártok együtt elérjék az öt százalékos választási küszöböt.
A VMDP jelöltjei az Isakov féle listán voltak. A VMDP és Ágoston neve azonban nem jelent meg szavazócédulákon. Így az a helyzet állt elő, hogy aki a magyar autonómiára illetve a kettős állampolgárságra akart szavazni, annak az Isakov reformistáinak listája előtt álló számot kellett bekarikázni.
A VMDP-nek eddig mindig volt saját listája. Most pénz nélkül nem indulhatott saját listával, nem hozhatott létre koalíciót, s csak az a lehetősége maradt, hogy felkéredzkedjen egy másik listára. De így is elérte, hogy a kisebbségek számarányos képviselete a szerb parlamentben most már megkerülhetetlen kérdéssé vált.
Csorba Béla:
Azok, akik könyvbehozatallal foglalkoznak a Vajdaságban – érthetetlen okokból – máig mellőzik Csorba Béla NATO-bombázások napjaiban készült Egy végjáték kezdete c. naplójának beszerzését.
Kár, hogy a vajdasági magyarok nem juthatnak hozzá ehhez az érdekfeszítő olvasmányhoz, az általuk is megélt hetek krónikájához. Mert azokban a tavaszi napokban valóban a bőrünkre ment a játék.
Jóllehet, nekünk nem kellett elviselnünk a különleges osztagok kegyetlenkedéseit, a Milosevic – NATO összecsapás mégis máig ható nyomokat hagyott bennünk. a bombák becsapódását követő színjátékot szemlélve elhagyatottnak éreztük magunkat, ugyanakkor élt bennünk a remény, hogy a megérdemelt bombaadagok után Milosevic már nem tarthatja fenn magát és rendszerét.
A végletek között mozgó gondolati és érzelmi hullámzások kavargásában és mondjuk ki, a közösségünkre máig kiható negatív, zavaróan gomolygó tapasztalatok bozótjában Csorba Béla bölcs, s a végkicsengésében derülátó eligazítást ad. Nemcsak a vajdasági olvasónak.
A mai magyar irodalom egyik vezető stilisztája biztos kézzel fest tablót a temerini magyar polgárok bombázások közepette zajló életéről, mindennapi küzdelmeiről. Ugyanakkor, meglátásait általánosítva, a kristályosodási pontokat jól kitapintva a szerző betekintést ad a vajdasági magyar közösség közvélekedésének alakulásába. Közben a történelmileg enyhén szólva összetett helyzetben – ez most már megállapítható – időtálló megállapításokat tesz a magyaroktól független erők fejünk fölött lezajlott összecsapásának politikai, erkölcsi és etikai vonatkozásairól. Például a kétpólusú vajdasági magyar politikai elitnek a kiélezett helyzetben jelentkező ösztönös reakcióiról.
A szerző családjában kibontakozó tragédiára vonatkozó részinformációk csak fokozzák a napló egészének drámai súlyát, kordokumentummá nemesítve a napról napra sorjázó feljegyzéseket.
A VMDP feladata, hogy segítsen a Naplót a vajdasági magyarság asztalára odatenni, s megtalálni a módját, hogy a szerb nyelvre lefordítva hozzájárulhasson a szerb nemzeten belül oly nehezen kibontakozó katarzishoz is.
Ágoston András
Vreme nevű liberális belgrádi hetilap írja:
A választások veszteseinek hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy a 2000 októberében bekövetkezett fordulat óta felhalmozott kiváltságaikról le kell mondaniuk. Az igazgatói helyek, az igazgatóbizottságokban betöltött munkával nem, csak pénzzel járó funkciók, s a párt számára megszerezhető kedvezmények, veszni látszanak.
Éppen azért, komikusan hat, hogy feni a fogát Kasza és Canak a két hoppon maradt politikus: várják a tartományi választásokat. Azt gondolják, vagy úgy akarják beállítani, mintha folytatható lenne a tíz éve külső tényezők segítségével űzött politika. Pedig ennek a fenn az ernyő, nincsen kas jellegű politizálásnak befellegzett. Aki nincs benn a szerb parlamentben annak nincs mit keresnie a szerb nagypolitikában. Nincs többé szükség a kirakatban terpeszkedő kisebbségi politikusokra sem.
Ha ugyanis Szerbia Európa felé akar elmozdulni, fel kell számolnia a korrupciót, s alkalmaznia kell az európai normákat.
Az átmeneti időszakban, amíg az országnak nem lesz új alkotmánya, a vajdasági autonómia olyan, mint Mohamed koporsója: lebeg ég és föld között.
Hogy mit ér a kisebbségi és a regionális (esetünkben a vajdasági) pártok együttműködése egy erős belgrádi székhelyű párt jóindulata, politikai atyáskodása nélkül, arra máris van egy friss példa: Újvidék esete a Djindjic-féle Demokrata Párttal.
A napokban – már a választások után – a Magyar Szó arról tudósított, hogy végérvényesen eltávolodott egymástól Újvidék két vezető pártja, a Demokrata Párt és Canak pártja melyek a közelmúltig sikeresen vezették a várost. Ennek következtében a városi képviselő-testület szavazattöbbséggel elvetette a javaslatot, hogy városi pénzen 200 lakást építsenek a tartományi fővárosban, a köztisztviselőknek és fiatal szakembereknek. A csattanó: a füstbe ment terv nyomán a 200 lakás ára nem marad meg sem Újvidék, sem a Vajdaság költségvetésében, hanem visszakerül Belgrádba.
Ha a most már európainak mondható norma, miszerint a kisebbségek, a számarányuknak megfelelően kell, hogy jelen legyenek a nemzeti parlamentekben, a gyakorlatban is érvényesül, politikai váltásra kényszerül mind a többségi, mind pedig a kisebbségi elit. S nemcsak Szerbiában.
Ismeretes, hogy Szlovéniában, de különösen Horvátországban, ahol a szerb pártok egymással versenyezve, előre meghatározott számban juttattak be képviselőket a horvát parlamentbe, új politikai időszámítás kezdődött. Ennek lényege, hogy a többpártiság elve érvényesül a kisebbségi közösségek körében, s megszűnik a kisebbségi elitek manipulálásának lehetősége.
Itt
Szerbiában a magyar pártoknak szembe kell nézni a ténnyel, hogy Szerb pártokban
is vannak magyarok, akik bejutottak a parlamentbe. Ezeket kell most olyan
helyzetbe hozni, hogy megmutathassák, mennyiben számíthat rájuk a vajdasági
magyarság.
Egyik ilyen politikus Ispánovics István aki a G17 Plus nevű párt frakciójának
tagjaként került be a szerbiai törvényhozásba. Az egy éve, liberális
technokrata közgazdászokból alakult G17 Plus nevű párt a törvényhozásba
bejutott 34 képviselőjének 14,7 százaléka a nemzeti kisebbségekhez tartozik. A
frakció egyik magyar tagja, Ispánovics István nemrég még a Kasza-féle Vajdasági
Magyar Szövetségben politizált. Rövid ideig szabadkai polgármester is volt.
Máig nem tisztázódott, miért került sor a szakításra. Ispánovics a december
végi, előrehozott szerbiai parlamenti választás előtt másfél hónappal lépett át
a G17 Plusba, amely felvette őt jelöltlistájára. Ennek ellenére Kaszának is meg
a többieknek is – pont a vajdasági magyarság érdekében – meg kell kísérelni az
együttműködést. Hátha sikerül!
Markó Béla annak a veszélyére hívja fel a figyelmet, hogy a romániai magyarság nem egységes fellépése ugyanazt az eredményt hozhatja, mint Szerbiában, ahol a magyarság képviselői nem jutottak be a parlamentbe. Az RMDSZ elnöke kijelentette: nem engedik megbontani az RMDSZ egységét.
- Ami másfél évtizeden át jól működött, miért ne működhetne ezután is? – tette fel a nemcsak költői kérdést Markó.
Ezzel a gondolatmenettel baj van. Az elmúlt csaknem másfél évtized bebizonyította, a kisebbségi politikai elit sem Erdélyben, sem másutt, a Vajdaságban sem, nem működhet egypárti mechanizmusként. S azt is, hogy van európai megoldás: a garantált kisebbségi helyek intézménye a parlamentben.
Nem egységpropagandára és látszat egységre van tehát szükség, hanem összefogásra a kisebbségi közösség alapérdekeit képező kérdésekben. Első sorban a garantált kisebbségi helyeket kell biztosítani a parlamentekben. De eredményesen a kisebbségi autonómia ügyét is csak összefogva képviselhetik a pártok, illetve a politikai áramlatok. A VMDP szerint a kettős állampolgárság kérdésében összefogásra van szükség
Szerbiában napirendre került a számarányos kisebbségi képviselet ügye a szerb politikai eliten belül. Kostunica pártjának vezetői elismerik, hogy ez gondot jelent, mégis alkalmazni szándékoznak a kisebbségek pozitív diszkriminációjának elvét. Az új szerb alkotmányban, amelyet a lehető legrövidebb időn belül el akarnak fogadni, garantált helyeket akarnak biztosítani a szerb parlamentben a kisebbségeknek.
Az egyelőre kedvezőnek tűnő politikai körülmények óvatos derűlátásra adnak okot.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.