|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2005. január 10.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Katona Ádám
elnök
EMKRMDSZ
Székelyudvarhely
Kedves Ádám!
Köszönöm a jókívánságokat. A legjobbakat kívánom Neked és tieidnek.
A Markó Bélának írt leveledben a kettős állampolgárság és a magyar autonómia programpártunknak is célkitűzése. A VMDP-nek van még egy kulcskövetelése. A részarányos parlamenti képviselet, a fenntartott parlamenti helyek intézménye.
Szerintünk a határon túli magyar közösségekben többpárti demokratikus közélet csak akkor alakulhat ki, ha a kettős állampolgárságon és a tényleges magyar autonómián túlmenően az előre biztosított parlamenti helyekre maguk a kisebbségi szavazók névjegyzékén szereplő magyarok választhatják meg a pártszimpátiájuknak megfelelő magyar képviselőket.
Ez a nyolc éves követelésünk Horvátországban és Szlovéniában időközben megvalósult. Horvátországban például az öt szerb párt közül - az ottani szerb választók akaratának megfelelően - kettő juttathatott be képviselőket a szerb kisebbség számra fenntartott három parlamenti helyre. S láss csodát! A szerb képviselők azzal a horvát kormánypárttal léptek koalícióra, amellyel nem is olyan régen, a kilencvenes évek közepén, még háborúztak.
E megoldás kisebbségekre nézve kedvező voltát csak megerősíti, hogy ugyanezek a szerb képviselők, illetve a szerb pártok - ugyancsak a szerb nemzeti érdeknek megfelelően - a kormánypárttal szemben álló Mesic jelenlegi államelnök újraválasztásáért szállnal síkra.
Éppen ezért sajnálom, hogy a határon túli magyar politikai szervezetek szabadkai összejövetelén, az érintettek, a bebetonozódott, vagy bebetonozódni szándékozó magyar pártok a közös nyilatkozatban, nagy egyetértésben mellőzték a VMDP fenntartott parlamenti helyekre vonatkozó javaslatát. Ez érthető, hiszen a politikai riválisok megjelenése nem volt kívánatos sem az RMDSZ, sem a VMSZ számára. Ezért nem kapott meghívót Tőkés László, és Csapó szenátor sem. A VMDP-t nem lehet megkerülni, de a VMSZ nemzeti tanácsának élén álló Józsa Lászlót, illetve a tartományi kormány VMSZ-es alelnökét Korhecz Tamást úgy látszik igen.
Reménysugár, mint mindig az elmúlt tizenöt évben most is van. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a magyarországi német kisebbségnek azt ígérte, hogy Magyarország lehetővé teszi a kisebbségek parlamenti képviseletét.
Ez fontos hivatkozási alap lehet számunkra.
Tisztelettel:
Temerin, 2005. január 9.
Ágoston András
Dokumentumok:
Markó Béla úrnak
Marosvásárhely
Kedves Béla!
Nem feledékenységem miatt maradnak el a neved alá tartozó címeid levelem éléről, hanem mert hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy ez alkalommal nem csak az RMDSZ Maros megyei szenátorához és szövetségi elnökünkhöz, nem is csak, mint friss közjogi méltósághoz: Románia miniszterelnök-helyetteséhez, nem is mint a Látó költő-főszerkesztőjéhez és kiváló középiskolai magyar irodalomkönyvek szerzőjéhez fordulok, hanem mondandómat Markó Bélához, erdélyi magyar közéleti emberhez intézem, és nyilvánosságra hozom.
Mielőbbi válaszodat magam is ilyen minőségben, illetve formában várom.
„Autonómia és kettős állampolgárság” – szerepelt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség választási programjának élén.
Tekintve, hogy 1991-től, illetve 1993-tól az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ugyanezt a két alapkövetelményt tűzte zászlajára, és éveken át éppen ezek miatt minősítették az értetlenkedő vagy ellenérdekelt politikai tényezők meg az őket szolgáló tömegtájékoztatás „szélsőséges”-nek platformunkat, most nem kevés elégtétellel folytatjuk küzdelmünket e két, általánossá vált alapelv, alapkövetelmény érvényesítése és közösségi jogsérelmeink orvoslása érdekében, valamint közképviseltünk fogyatékosságai ellen.
Kedves Béla! A romániai magyar nemzeti közösségnek az őszi választásokon egyértelműen kifejezett bizalma Szövetségünk és személyed iránt köteleztek a szavazók érdekeinek a lehetőségek szerinti leghatékonyabb képviseletére a kormányalakítási tárgyalásokon, még pedig az Románai Magyar Demokratikus Szövetség említett két, stratégiai jellegű fő célkitűzése, az autonómia meg a kettős állampolgárság jegyében.
Új helyzetben, egy új román „szövetséges”, a jobboldali Traian Băsescu elnök csapatával kellett és kell egyezségre jutnod a miniszteri bársonyszékek elosztásában, és ami ennél sokkal fontosabb: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség HÁROM SZINTŰ AUTONÓMIA-PROGRAMJÁT kell érvényesítened.
Hogy ez eddig sikerült, igazolja az a tény, hogy az ország új elnöke immár a legteljesebb nyilvánosság előtt, több ízben, mint rövidtávon elérhető célról beszélt a nemzeti közösségünk egésze, tehát a szórványban és a vegyes-lakosságú területeken élő romániai magyarság megmaradásának egyetlen ma szóba jöhető eszközéről, A SZEMÉLYI ELVŰ (KULTURÁLIS) AUTONÓMIÁRÓL.
Trianon óta ez az első eset, hogy Románia első számú politikai személyisége a hatalom megszerzése után, megnevezte az egyik autonómia-formát, melynek a közeljövő legfontosabb közjogi dokumentumában konkretizálódnia kell, nevezetesen, az ún. kisebbségi törvényben.
A magam köreiben tapasztalom, hogy a politikai boszorkánykonyha titkait nem ismerő átlag állampolgárok is felfigyeltek erre a valódi közéleti szenzációra, melyet pedig a média nem tálalt számukra szenzációként.
Nyilvánvaló számunkra, hogy a személyi elvű (kulturális) autonómiánk megteremtésének történelmi jelentőségű lépésére Románia uniós tárgyalásainak befejése előtt kell sort keríteni.
Egyúttal fölhívnám szíves figyelmedet arra a sajátságos jelenségre, hogy az immár egy évtizede a bukaresti hatalom változó képviselői által elő-elővett ún. regionalizálási program különböző variánsai tudatosan mellőzik a Székelyföld magyarságának etnikai jellegű követelésének, A MAGYAR TERÜLETI AUTONÓMIA létrehozásának követelményeit. Föltétlenül szükséges most érvényesíteni a székelységnek ezt a méltányos igényét, az európai uniós tárgyalások végső szakaszában, amikor a romániai magyarság minden eddiginél erősebb képviselettel vesz részt az ország kormányzásában.
Hogy bukaresti tárgyalásaid nem lehettek zökkenőmentesek, arra ugyancsak Traian Băsescu elnöknek egy másik, korántsem számunkra kedves, nem is éppen „európai” nyilvános gesztusa a bizonyíték: az elmúlt napokban minden alkalommal, amikor a Románia népéhez szólt, bennünket, magyarokat, akárcsak a cigányságot, németséget, zsidóságot etc., tehát az ország valamennyi nem-román etnikumú román állampolgárát, nemes egyszerűséggel, „románok”-ként emlegetett.
Jól emlékezünk, hogy a múltban, nevezetesen 1984-től, az RKP XIII. kongresszusától a bolsevista diktatúra bukásáig is volt efféle „nagyvonalúságra” példa, amikor például Kányádi Sándor vagy akár Markó Béla „poet român, cu limba maghiră” minősítéssel szerepelt egy bukaresti kiadványban. Ismeretes, hogy amikor ez a „homogenizálás” jegyében szerkesztett írói lexikon megjelent, Băsescu elnök még hajóskapitányként navigált és nem is erdélyi vizeken, meglehet, hogy ezért kerülte el figyelmét most, a „román állampolgár” és Románia sok milliónyi „nem-román” lakossága közötti, számunkra nem elhanyagolható különbség. Szíveskedjél ez ügyben értekezni Traian Băsescu elnök úrral, illetve intézkedni, hogy a nemzetiségi törvény-tervezet szövegében nemzeti közösségünknek ez a stratégiai jellegű igénye is egyértelműen megfogalmazást nyerjen: tehát ugyan „román állampolgárok” vagyunk, de nem „románok”, sőt Szövetségünk kolozsvári kongresszusa, 1995 óta nem „kisebbség” vagy „nemzetiség”, hanem ROMÁNIAI MAGYAR NEMZETI KÖZÖSSÉG!
Tapasztalhattuk, hogy Băsescu elnök elkötelezetten képviseli a nemzeti igényeket a bukovinai meg besszarábiai, illetve a nyugati szórványban élő románság tekintetében, okkal remélhetjük, hogy könnyen megérti a romániai magyar nemzeti közösségnek a nevezettekhez hasonló helyzetét, ha csak meg nem téveszti annak a hat és fél milliónyi magyar állampolgárnak a voksa, akik a kettős állampolgárság igényünkről „nem”-mel szavaztak, illetve akik távol maradtak az urnáktól a vonatkozó anyaországi referendumon, december 5-én.
Igen sajnálatosnak tartom, hogy az Erdélyi Magyar Kezdeményezés által a Duna-medencében elsőként, még 1993-ban megfogalmazott másik stratégiai jellegű alapelv és követelmény. A KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁG máig nem szerepel Szövetségünk dokumentumaiban, noha beiktatása érdekében az EMK azóta is minden RMDSZ kongresszuson kísérletet tett, viszont annál jobban örvendek annak, hogy valamennyi határon túli magyar nemzeti közösség képviseleti szervezete egyöntetűen és immár testületileg felvállalta a mai napon, Szabadkán, az RMDSZ által is elfogadott zárónyilatkozatában!
Befejezésül egy különösen fájdalmas jogsérelmünk orvoslását kell szóbahoznom.
December 23-án temettük szülőfalujában, Homoródalmáson SZABÓ GYULÁT, erdélyi magyar írótársadalom és politikai közélet közönye közepette. Aki az 1944 utáni erdélyi magyar prózairodalom, megítélésem szerint, legnagyobb formátumú tehetsége volt. Szülőfalujának népe és egyháza tudta, mi a kötelessége legjelesebb XX. századi fia iránt. Viszont a kolozsvári és a marosvásárhelyi irodalmi lapjaink, a Helikon és a Látó, valamint Írószövetségünk még csak jelképesen sem képviseltették magukat ezen a temetésen!
És ennél is nagyobb szégyenük: az utolsó a Szabó Gyula-írás, az Őszi számvetés, melyre a templomi szertartáson a Magyar Írószövetség búcsúztatóját felolvasó Ferences István utalt, aki közzé tette lapja, a Székelyföld decemberi számában. Szabó Gyula Őszi számvetésében töviről-hegyire beszámol immár „hálás utókorának” arról a 2004 márciusa óta folyó megalázatás-sorozatról, amelyet a 65. életévüket betöltött „legérdemesebb tíz magyar író” nyugdíját kiegészítő segély megítélése után, a segély visszavonásával érte. A szégyenteljes történtekről még a nyár folyamán nemcsak a Krónika írt, hanem a Te lapod, a Látó is. Sajnos, mégsem orvosoltátok az akkor már élettől búcsúzó Szabó Gyulának sérelmét, amelyet nem a román hatalom, hanem erdélyi magyar írótársai okoztak, azok, akik a megítélt segély visszavonásáról „gondoskodtak”!
Tudjuk, hogy a megboldogult nem volt „könnyű ember”, akik emlékezünk, hogy már 1958-tól milyen „kitartó harcot” kellett folytatniuk jeles magyar írókollegáinak, vállvetve az Állami-díjasoknak és a nem Állami-díjasoknak a bolsevista nézetekkel nem harmonizáló eszmeiségű Szabó Gyula „ideológiai elhajlásai” ellen. Minderről a közelmúltban ő maga számolt be, a Kutyaszorítóban címmel közzé tett visszaemlékezéseiben. Úgy vélem, hogy az 1958 óta meg-megújuló elvtársi elkötelezettségnek remélhetőleg utolsó megnyilatkozása volt ugyanezen írótársaknak intrikája, mellyel megkeserítették a haldokló Szabó Gyula utolsó hónapjait is.
Ha még nem történt volna meg, ezúton tisztelettel kérlek ennek a méltánytalanságnak azonnali reparálásra. Most, az ország kulturális fejlődéséért felelős miniszterelnök-helyetteseként, erre az emberséges cselekedetre több lehetőséged van, mint lett volna korábban.
Jó egészséget, további sikereket és boldogságot kívánok az új esztendőben, szívélyes üdvözlettel,
Katona Ádám
Székelyudvarhely, 2005. vízkeresztjén.
Ágoston András Úrnak,
A VMDP Elnöke
Temerin
Tisztelt Elnök Úr!
Gratulálok Elnök Úrnak kiváló beszédért, amelyben megállapítja, hogy „Nincs okunk arra, hogy újabb árkokat ássunk” valamint azt, hogy "Nem szabad párhuzamos, a Máért-tal esetleg rivalizáló intézményeket létrehoznunk."
A jelenlegi helyzetben összefogásra van szükség, minden erőt és szakértelmet kihasználva a két fontos cél, a kettős állampolgárság és az autonómia megvalósításáért.
A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának összehívásával kapcsolatban olyan hangok hallatszottak el és félelmek nyertek kifejezést, hogy a Fórum be nem vallott célja a nemzet további szétszakítása, és egyes nemzeti szervezetek, amelyek fontos szerepet játszottak a kettős állampolgárságnak a politikai porondra vitelében, elszigetelése és kiszorítása a politikai színtérről.
Azonban az olyan higgadt hangok hátasára, mint pl. az Elnök Úré, egy mérsékelt hangú Zárónyilatkozat keletkezett, amely nyitva hagyja a kaput minden nemzeti érdekeltségű magyar szervezet, az egész 15 milliós magyarság képviselői előtt.
Mint egy olyan honfitárs, aki szívén viseli a kisebbségi kérdést, és az autonómia lelkes híve, tisztelettel ajánlom fel együttműködésemet a fenti célok megvalósításában…
Szívélyes üdvözlettel,
Dr. Balogh Sandor, USA Prof. Emeritus, Politologia