|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2005. január 16.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Figyelem!
A VMDP dokumentumaival találkozhatunk a következő honlapokon is:
Ágoston András:
Tízmilliós figyelmeztetés
Újvidék külvárosában a 90-es évek elején egy akkori boksznagyság benzinkutat nyitott. Úgy hívják, hogy „Embargo”. A szerb köznép szemében az embargó a háborúzó milosevici Kis-Jugoszlávia ellen bevezetett különféle megszorítások gyűjtőneve.
Djindjic 2000-ben bekövetkezett színrelépése és Milosevic kiadatása után megkezdődött a kényszerintézkedéseket lassú lebontása. Ennek ellenére továbbra is akadozik a háborús bűnösök kiadatása. (Emlékezetes, hogy a Milosevic kiadatásra vonatkozó döntést Kasza József látta el kézjegyével. Ő volt akkoriban a Djindjic kormány egyik alelnöke.)
Időközben a nyugatiak a szerb kormányfőket az EU-csatlakozás ígéretével igyekeztek jobb belátásra bírni. Ennek ellenére szerb háborús bűnösök, elsősorban Mladic tábornok és Karadzic, volt boszniai szerb elnök ma is szabadlábon vannak.
A következmény nem maradt el. A színfalak mögött már tavaly megkezdődött az enyhülési folyamat amerikai részről történő fékezése. A 2004-ben a már megítélt segélyből, csöndben otthon marasztottak 16 millió dollárt. Erről a nyilvánosság előtt egyik fél sem nyilatkozott. Most más a helyzet. Colin Powell külügyi államtitkár közölte, hogy elsős sorban Mladić volt boszniai szerb katonai parancsnok kiadatásának elmaradása miatt az idei segélycsomagot 10 millió dollárral csökkentették.
Ha az amerikai segély elmaradása következtében – ingyen ők sem dolgoznak – visszavonulnak a szerb kormány mellett működő külföldi tanácsadók, akik Szerbia EU-csatlakozásának jogszabályi hátterét igyekeznek megteremteni, ez további hosszú évekre visszavetheti az előkészületeket.
A szerb közvélemény igencsak megosztott. Aligha többségben vannak azok, akik e „visszarendeződés” kapcsán dacos ellenállást mutatnak. Mintha elfelejtették volna háborús éveket, amikor az „Embargo” nevű benzinkúton nem volt benzin. Amikor üzemanyagot csak a csempészeknél lehetett vételezni a főbb utak mentén. Két literes flakonokban.
Akasztófahumor
Akasztófahumorral a vajdasági magyarok még örülhetnek is ennek az „új fejleménynek”. Megtörténhet ugyanis, hogy a Szerbia elleni szankciók újbóli megjelenése kapcsán, Budapesten is gyérül azoknak a politikusoknak a száma, akik a nemzet újraegyesítését úgy képzelik el, hogy előbb-utóbb minden szomszédos állam az Unió tagja lesz, s akkor a kérdés lekerül napirendről.
Ha szemügyre vesszük a magyar-magyar viszonyok alakulását a kettős állampolgárságról szóló ügydöntő népszavazást megelőző aláírásgyűjtéstől a Bugár-Kasza páros kétnapos magyarországi tárgyalásának befejezéséig terjedő időszakban, egy dologban reménykedhetünk.
Abban, hogy az érdekeltek most tisztábban látják a helyzetet, mint kilenc hónappal ezelőtt.
A Magyarok Világszövetsége által indukált politikai folyamatban világossá váltak a politikai színtér szereplőinek pozíciói. S ami szintén nem mellékes, azok, akik döntést hozhatnak, első sorban a Magyar Köztársaság kormánya, de a magyarországi politikai elit egésze is eljutott a felismerésig, hogy az EU-csatlakozás után, valamit most már tenni kell a kisebbségi közösségekkel. Figyelembe véve a közöttük objektíve jelen levő különbségeket, s dilemmát, ami most elemi erővel tört a felszínre. A kérdés ugyanis az, hogyan akar a magyarországi politikai elit helyet foglalni az EU-ban? Nemzetként, szerves kapcsolatban a határon túli kisebbségeivel, vagy országként, óvatos érdeklődést mutatva néhány kisebbségi közösség iránt, amelyek között van egy külön kapocs. Nevezetesen, hogy a hozzájuk tartozó egyének, csakúgy, mint magyarországi magyarok, szintén magyarul beszélnek.
Gyurcsány Ferenc, kormányfő elfogadva a kettős állampolgárság iránt kisebbségi részről kétszeresen megerősített igény legitim voltát, vállalta, hogy javaslat formájában határidőre választ ad erre a kétségtelenül meglevő kisebbségi igényre. Ha nem tudnánk, hogy ő személyesen is agitált a kettős állampolgárság ellen, akár megnyugvással fogadhatnák ezt az ígéretet. De így sem reménytelen a helyzet. S nemcsak azért, mert a kettős állampolgárságnak – amennyiben a nemzet felemelkedése a cél – valóban nincs alternatívája. Tartalék esélyt jelent a megingathatatlan Mádl Ferenc köztársasági elnök kijelentése, hogy szükség esetén vállalja a kisebbségi szervezetek által javasolt kettős állampolgárságra vonatkozó törvényjavaslat beterjesztését az Országgyűlésben.
Nem mellékes, hogy az ellenzéki pártok továbbra is vállalják a kettős állampolgárságra vonatkozó esetleges kormányjavaslat megszavazását. Ha tehát lesz ilyen javaslat, az Országgyűlésben – az SZDSZ szavazataitól függetlenül – meg lesz hozzá a kétharmados többség.
Mi van az autonómiával?
Az autonómia kérdése a vizsgált időszakban szintén előtérbe került. Orbán Viktor lezárta a jobboldalon zajló csendes vitát. Álláspontja szerint, a kettős állampolgárság és a magyar autonómia nem egymásnak ellentmondó, inkább egymást kiegészítő igények. Amelyek érvényesítése, javítja a szülőföldön való megmaradás esélyeit, ugyanakkor kedvez a határmódosítás nélküli nemzeti egyesítés folyamatainak. Ez áll a határon túli magyar szervezeteknek szabadkai Nyilatkozatában is.
Egyelőre megválaszolatlan a kérdés, hogyan tekint erre a kormány, s eléggé ambivalens a kisebbségi szervezetek, különösen az RMDSZ és az MKP viszonya is. Pedig jó lenne már ezt a kérdést is megvitatni, s ha lehet differenciált, de ennek köszönhetően a lehető legkonkrétabb álláspontot kialakítani. Mert ilyen egyelőre nincs.
És a fenntartott parlamenti helyek intézménye?
Az elmúlt időszakban érintetlen maradt a fenntartott parlamenti helyek intézményének kérdése. Ismeretes, hogy a demokratikus többpártrendszer, s annak működtetése nem célja sem az RMDSZ-nek, sem az MKP-nek a két legnagyobb magyar határon túli pártnak.
Hiába hozott ez az intézmény a nemzetközi tényezők által is elismert jó eredményeket Horvátországban és Szlovéniában, Magyarországon jelei ugyan vannak, de körvonalazott politikai akarat még nincs ennek a demokratikus intézménynek az alkalmazására. Pedig ebből a szempontból még Magyarország is adósa Európának, s a demokráciának.
A kisebbségi egypártrendszer kezelhetőség szempontjából egyszerű, de igencsak demokráciadeficites modellje az elmúlt másfél évtizedben alakult ki. Most már mindegy ki mindenki bábáskodott létrejöttében és fenntartásában. Inkább arra lenne szükség, hogy közös nemzeti törekvés eredményeként ez az elem is megfelelő helyre kerüljön a nemzetstratégiánkban. Remélhetőleg az idejét múlt megoldások közé.
S akkor még hátra van a kérdések kérdése.
Mi a fontosabb? A szülőföldön való boldogulás, vagy – tekintettel a rossz demográfiai mutatókra – az, hogy minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak? Van-e egyáltalán ellentmondás a két cél között? S ha van, miben nyilvánul meg a különbség?
Jó lenne, ha ezek a kérdések is felmerülnének a miniszterelnök és a magyarországi pártok elnökeinek február első hetére bejelentett találkozóján.
Dokumentumok:
Vajdasági Magyar Demokrata Párt – Temerin
Közlemény, 2005. 01. 14.
A kormány előtt a kettős állampolgárság ügye
A nemzeti érzékenység Magyarországon tapasztalható megnövekedése, valamint a határon túli közösségek kettős állampolgársággal kapcsolatos igényének szervezeteik által történt újbóli megerősítése, a politikai vitát lassan visszatereli oda, ahol a megoldás valóban megszülethet. A Magyar Köztársaság kormányához.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint biztató fejlemény, hogy a magyar kormány a kettős állampolgárság ügyében a népszavazás előtti határozott „nem” után most határidőkhöz kötve, vállalja az egyeztetést.
Az időpont lehetne jobb is, hiszen a kettős állampolgárság megadása ebben a ciklusban végső soron attól függ, hogy az utolsó pillanatban a 2006-os országgyűlési választásokat megelőző kampány kezdetekor a Magyar Szocialista Párt a maga szempontjából kedvezőnek tartja-e a kettős állampolgárságra vonatkozó kedvező döntés meghozatalát, vagy sem. De ne válogassunk. Gyurcsány Ferenc kormányfő vállalása a kettős állampolgárságért küzdő kisebbségi szervezetek számára pillanatnyi megnyugvást jelent.
A VMDP szerint van rá esély, hogy a „néphangulat” sikertelen ügydöntő népszavazást követő nemzeti irányú, jól érzékelhető eltolódásának köszönhetően folytatódik a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának a múlt év végén megakadt folyamata.
De, hogy az esély valósággá váljon, annak van néhány feltétele.
Az első, hogy a határon túli politikai szervezetek tartsák magukat a közös álláspontjukhoz, miszerint a kettős állampolgárságnak nincs alternatívája. Biztató, hogy a meghatározó határon túli szervezet, az RMDSZ, egyelőre kitart a közös állásfoglalás mellett. Ezt az álláspontot támasztják alá a Mádl Ferenc köztársasági elnök által életre hívott szakértői grémium megállapításai is.
A VMDP nem ellenzi a kettős állampolgársággal kapcsolatos szakértői egyeztetéseket. A maga részéről azonban meghatározónak és továbbra is irányadónak tartja a vajdasági magyar pártoknak, a kettős állampolgárságra vonatkozó, szakértők által kidolgozott törvénymódosítási javaslatról kialakult politikai konszenzusát. Ezzel összefüggésben a VMDP készen áll arra, hogy ha szükség lenne rá, kezdeményezze a Szabadkán megalakult Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának összehívását.
Ugyanakkor nagyon fontos – s ebben szakértői és politikai egyeztetésre van szükség – hogy az elkövetkező időszakban Budapesten érdemi határozat szülessen egy másik fontos kérdésben. Nem mindegy ugyanis, hogy a magyarországi politikai elit a kettős állampolgárság intézményében eszközt lát a határmódosítás nélküli nemzeti integráció és fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésére, vagy csak egy kiegészítő lehetőséget arra, hogy akikre a magyarországi gazdaságnak szüksége van, azok áttelepülését és magyar állampolgársághoz juttatását megkönnyítse.
A harmadik nagyon fontos kérdés, amit Szerbiában az új alkotmány körüli vita különösen időszerűvé tesz, a tényleges nemzeti alapú autonómia ügye. A differenciált – helyi adottságokhoz igazodó – nemzeti konszenzus, s az azt követő hatékony magyarországi politikai támogatás sokban segítené a kisebbségi közösségek elsősorban a vajdasági magyarság nemzeti önazonossága megőrzéséért folytatott demokratikus küzdelmét.
A VMDP szerint a magyar (perszonális) autonómia és állampolgárság olyan kettős kapcsolatrendszer létrehozatalát eredményezné, amely, a vajdasági magyarok számára lehetővé tenné a nemzethez való tartozást, s a szülőföldön való érvényesülést is.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin
Közlemény, 2003. 08. 31.
Új szakasz a vitában
A Vajdasági magyar Demokrata Párt szerint a kettős állampolgárság ügye a magyar-magyar politikai színtéren napirendre került. Változhat a vele kapcsolatos vita politikai intenzitása, de maga a megadni, vagy nem megadni politikai dilemma most már megkerülhetetlen mindaddig, amíg az ügyben pozitív döntés nem születik.
A második szakasz mindenképpen Mádl Ferenc, köztársasági elnök által felállított nemzetpolitikai – szakmai bizottság állásfoglalásával indul.
Amíg várunk a vita második szakaszát indító mérvadó politikai-szakmai véleményre, jó lenne tisztázni azokat a figyelmeztetéseket, amelyek a kettős állampolgárság csendes ellenzői részéről elhangzanak. Azt, hogy a kettős állampolgárság és az autonómiakövetelések „ütik” egymást. Vagy, hogy ha csak a szabad mozgás a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelem alapja, akkor megteszi a kedvezményes vízum is. Meg azt, hogy a kettős állampolgárság intézménye csak addig lehet érdekes, míg Szerbia is be nem kerül az EU-ba.
A VMDP vitában áll ezekkel az állításokkal, sőt a kettős identitás kulturális tartalmakra redukált liberális változatával is. Szerinte a Kárpát-medencében élő magyarság politikai elitjének a 21. század elején a legfontosabb dilemmája az, szükség van-e a határmódosítás nélküli nemzeti integráció eszméjének érvényesítésére vagy sem?
A VMDP a magyar (perszonális) autonómia keretein belül olyan kettős kapcsolatrendszer létrehozatalát kezdeményezi, amely a vajdasági magyarok számára – közösségként és Szerbia polgáraiként is – lehetővé teszi a kettős politikai identitás megélését.
Közösségként értelmezve a vajdasági magyarságot, autonómia útján szeretne megfelelő közjogi kereteket biztosítani számára mind a magyar állammal, mind szerb állammal épülő kapcsolatai fejlesztéséhez.
Eszerint a vajdasági magyarok közösségként, intézményes formában, a kettős állampolgárság eszközének igénybevételével kívánnak kapcsolódni a magyar nemzet egészéhez, s kívánnak részesei lenni a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának. Másrészt, közösségként a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia adta közjogi keretben legális és legitim közképviselet megválasztásával, mindenkori szerb hatalommal partneri viszonyban szeretnék élni a nemzetközi dokumentumok által biztosított kollektív jogainkkal, s kívánjuk megteremteni e jogok érvényesítésének anyagi feltételeit.
Ugyanakkor minden szerbiai magyar polgárnak – s ez a kettős kapcsolatrendszer második dimenziója – lehetővé kell tenni, hogy amennyiben ezt igényli, megtalálhassa a helyét a szerbiai politikai színtéren is. Reményeink szerint a pillanatnyi nehézségek ellenére távlati esélyei a nemzetben gondolkodó magyaroknak vannak. S ezek előbb utóbb a szavazók között is 60-65 százalékos többségbe kerülnek.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.