Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 7. szám

2005. január  24.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar mé­dia, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokrati­kusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalma­zott új kon­szenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

 

Vajdasági Magyar Szövetség

Kasza József

elnök

Szabadka

Tisztelt Elnök Úr!

Javaslatom az, hogy a most kezdődő héten – mindenképpen a dr. Avarkeszi Dezső kormánymegbízottnak a határon túli vezetőkkel tartandó, január végére jelzett megbeszélése előtt – egyeztessünk az autonómiával kapcsolatos nézeteinkről.

Úgy gondolom, hogy a VMDP és a VMSZ, figyelemmel a két párt autonómiával kap­csolatos álláspontjai között tapasztalható közeledésére, s a kettős állampolgárság kérdésében már kialakult hasznos konszenzusra, a budapesti megbeszélésen közös kéréssel fordulhatna a magyar kormányhoz. Ha egy közös álláspont határozott budapesti támogatását kérnénk a ma­gyar kormánytól, ez nagyban hozzájárulhatna ahhoz, hogy a szerbiai politikai színtéren az autonómiával kapcsolatos vita a vajdasági magyarok számára is hozzon eredményeket.

A fenti javaslat megfogalmazásakor a következő szempontokat vettem figyelembe:

-         tovább lépve az autonómiával kapcsolatos 1999-es budapesti egyeztetésünk útján, eljut­hatnánk a vajdasági magyar autonómiának pártjaink számára elfogadható kon­szenzusos meghatározásához;

-         ezzel az egyeztetett állásponttal közösen léphetnénk fel nemcsak Budapesten, hanem Belgrádban és a nemzetközi politikai színtéren is.

A pártközi egyeztetés eredményes lehet. Részben, mert a magyar autonómia kérdése időszerűnek látszik mind Budapesten, mind Belgrádban. Másrészt, pártjaink képviselőinek megnyilatkozásai az utóbbi időben arra engednek következtetni, hogy a magyar autonómia közös ügye iránti felelősség növekvőben van.

A megnyilatkozások sorában különösen fontosnak tartom Józsa Lászlónak a Gradjanski list c. újvidéki napilap tegnapi számában közölt véleményét. E szerint ő is szüksé­gesnek látja, hogy a vajdasági magyarok képviseleti szerve rendelkezzen jogszabályalkotási és végrehajtási funkciókkal. S ha jól értettem, nincs elragadtatva attól, hogy a nemzeti taná­csok felett szervezetileg ott áll a szerb kormányfő, Kostunica által vezetett szerbiai kisebbségi tanács. Korábban, a VMSZ részéről voltak olyan megnyilvánulások, melyek szerint a kisebb­ségi önkormányzatok képviseleti testületeit a kisebbségi választók névjegyzéke alapján több­párti választásokkal kellene létrehozni.

Szerintem – a gyakorlatban mindenképpen – közeledett a VMDP és a VMSZ állás­pontja Vajdaság autonómiáját illetve a területi autonómiát illetően is.

Tisztelt Elnök Úr!

Meggyőződésem, hogy a körülmények által felkínált alkalmat nem szabad elsza­laszta­nunk.

Egyeztethetünk a képviselőházi fenntartott képviselői helyek ügyében is. Itt jelzem, hogy a kisebbségek számarányos képviseletét, csakúgy, mint a perszo­nális autonómiát – jó eséllyel – követelik a montenegrói albánok is.

Mind a találkozó helyére és idejére, mind a küldöttségek létszámára vonatkozó döntés meghozatalát Önre bízom.

Abban a reményben, hogy létrejön a VMDP-VMSZ találkozó, mielőbbi válaszát várva, tisztelettel:

Temerin, 2005. január 23.

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Választmány 2004. szeptember 23.

A nemzeti integráció közös cél

I.

Fordulóponthoz érkezett a Kárpát-medencében élő magyarság.

Az elmúlt másfél évtized alatt a jól-rosszul működő, magyar-magyar viszonyokat sza­bályozó modell válságba került.

A modell lényege a három deklarált prioritás, az euroatlanti csatlakozás, a szomszé­dokhoz fűződő viszony és a magyar kisebbségek törekvéseinek támogatása nem valósult meg. Az euroatlanti csatlakozást a mindenkori magyar kormány előnyben részesítette. A nyugodt csatlakozás érdekében a magyarországi politikai elit a magyar közösségek iránti viszonyt tel­jes egészében alárendelte a jószomszédi kapcsolatoknak. A magyar közösségek autonómiatö­rekvései függőben maradtak.

A Vajdaságban a magyar közösségnek nyújtott támogatások fontos elemévé váltak a magyar-magyar viszonyoknak. A prioritások torzult érvényesülése nyomán kialakult helyzet a következő: a támogatások leosztása teljes egészében a kisebbségi elitek helyi hatalomhoz kö­zeli szárnya kapta meg. Így a magyarországi politikai elit nyugodt lehet, hogy a támogatások miatt nem lesz vitája a szomszédokkal. De, elégedett a helyi többségi hatalom is, amely a hozzá közel álló kisebbségi csoportosulás ellenőrzésével, gyakorlatilag ellenőrzése alá vonta a beáramló támogatásokat. (Az a mennyiségében elenyésző támogatás, amely mintegy léle­geztető berendezés az autonómiakövetelő szárnynak jutott, jól működött. Máig ez a magyar politikai elit leghatékonyabb befektetése a Vajdaságban.)

A magyarországi támogatásoknak ez az alapképlete – kisebb eltérésekkel – érvénye­sülni látszik Erdélyben és Kárpátalján is. A kisebbségi egypártrendszer, amely az eltorzult prioritások és a torzulásnak megfe­lelő támogatási képlet érvényesülése miatt alakult ki, több szempontból is káros.

A kisebbségi közösségeken belüli súlyos demokrácia deficit egyre inkább ránehezedik a különben is atomizálódó és súlyos szociális helyzetében egyre kiábrándultabb magyarságra. Újra gyengül a nemzettudat és a rezignált tömegekben, lábra kapnak az asszimilációs s más leépülési folyamatok. Meg kell mondani: az Orbán-kormány idején megvalósult intézményfejlesztő beruhá­zások, valamint a kulturális tevékenységre adott támogatások a közösség viszonylag széles rétegeinél átmenetileg tudati pezsgést eredményeztek. Ez a fellendülés azonban mára elenyé­szett.

A vajdasági magyarság legszélesebb rétegei továbbra is fájó alávetettségben élnek. A hátrahagyott öregek nyomora, a szerbekéhez viszonyítva jelentősen nagyobb munkanélküli­ség, a tény, hogy a magyarok a közigazgatásból, és a hatalmi szervek köré csoportosuló szak­értői és tisztviselői karból, általában az államigazgatásból lényegében kimaradtak, a közösség belső váza megroggyanásának veszélyét vetíti előre.

Az un. magyar önkormányzatokban ott van a domináns szerb háttérapparátus. Jelen­léte – például az adóhatóság által rendre alkalmazott kettős mérce – kijózanítóan hat. Jelzi a magyar polgárnak, hogy nem a kisajátított médiája reflektorfényében forgolódó, netán tolla­sodó polgármesterek világa a reális világ, hanem az, amelyben a polgár, ha magyar, csak 10-15 százalékos túlteljesítéssel tarthatja a lépést szerb szomszédjával, akinek a nemzetisége és kapcsolati tőkéje eleve előnyt biztosít. Az egyre csökkenő szakképzettségi szint és a folya­matos elvándorlás tovább rontja a képet.

Hogy ezek a megállapítások megállják a helyüket, legfrappánsabban talán az bizo­nyítja, hogy hiányoznak a kemény társadalomtudományos kutatások. Részben, mert nincs hozzá szakember, de még inkább azért, mert sem a vajdasági magyar politikai elit, sem a ma­gyarországi nem akar tükröt tartani maga elé.

Van még két súlyos következménye a demokráciadeficites magyar-magyar viszony­rendszernek.

Tényleges többpárti részvétel és ellenőrzés nélkül – ez magyarországi szakértők meg­állapítása – a Magyarországról jövő támogatások 30 százaléka a „kiközvetítés” során kézen-közön eltűnik.

A másik következmény történetileg, még súlyosabb. A magyarországi támogatások kiközvetítésének jogát birtokló, s a helyi hatalomhoz simuló elit újabban – nemcsak a Vajda­ságban – annyira erősnek érzi magát, hogy a helyi többségi hatalom szimpátiájának tudatában farokként viselkedik: mozgatni akarja a kutyát. Nem kér, hanem elvár, követel és „zorbánviktorozik”. Úgy gondolja, hogy teheti, hiszen képviseli a népet, s a bebetonozott képviseleti szerep, meg a kiépített tisztviselői apparátus birtokában nyugodtan versenyeztet­heti a magyarországi parlamenti pártokat. Mert az, a botrány elkerülése végett, úgyis lenyeli a békát.

Mindez a magyar-magyar viszonyrendszerben további, néha már az abszurdummal határos torzulásokat okoz. Nemcsak a Vajdaság, hanem egyre inkább Erdély vonatkozásában is. A hallgatag többség érzékeli a helyzet visszás voltát, s nem megy szavazni, netán átszavaz, szerb, vagy román pártokra.

II.

Ebben a helyzetben nem másnak, a magyarországi politikai elitnek kell valamit tennie.

Ha nem akarja, hogy a fizető balek szerepét ossza rá valaki, netán a kisantant. Ha nem akarja, hogy a szerbiai választási kampányba belerángatva nullázza le saját képviselőinek az Európa parlamentben megvalósított parádés belépőjét. S végül, de nem utolsó sorban, ha nem akarja ténylegesen magára hagyni s elveszteni a vajdasági magyarok, hideg szelek fútta, pe­remre csúszott tömegeit. Vagy az erdélyi meg a kárpátaljai magyarokat.

Ha mindezt nem akarja, a magyar politikai elitnek most közös erővel változtatnia kell a helyzeten. A maga érdekében. Hogy emelt fővel foglalhasson helyet az Európai Unióban.

III.

A történelmi VMDK és eszmei és politikai örököse a VMDP tíz éve már, három eszme köré csoportosították a nemzet felemelkedésére vonatkozó elképzeléseiket.

Az első Magyarország EU-tagsága, a másik a Kárpát-medencében élő magyarok ha­tármódosítás nélküli politikai integrációja, s ezzel összefüggésben a kettős állampolgárság, a harmadik a magyar autonómia.

Az első megvalósult. A magyarországi politikai elit most már maradéktalanul eleget tehet, a határon túli magyarokkal összefüggő, saját maga szabta alkotmányos kötelezettségei­nek.

A második, a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamata elindult az Orbán-kormány idején, s minden ellenkező véleménnyel szemben most már visszafordíthatatlannak látszik. De azért van még tennivaló!

A harmadik, az autonómia ügye, továbbra is bizonytalan. Orbán Viktor és legutóbb Vizi E. Szilveszter autonómiaügyben hangoztatott véleménye vérmes reményekre jogosít, de a gond az, hogy a magyarországi politikai elit a maga számára sem tisztázta kell-e autonómia a magyar kisebbségi közösségeknek, s ha kell, milyen legyen az? S főleg azt nem, hogyan kellene azt kiharcolni.

A VMDP a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli nemzeti integrá­ciójának folyamatában két súlyponti kérdést tart tisztázandónak.

Az egyik: nemzetként kíván-e Magyarország az EU-ban megtelepedni, vagy sem? Ez­zel összefüggésben, tisztázni kell lehet-e biztosítani Magyarország fenntartható fejlődésének feltételeit a kisebbségi közösségekben rejlő alkotói energia, a nemzet belső tartalékainak ki­aknázása nélkül? Ha a magyarországi politikai elit úgy látja, hogy erre nemcsak érzelmi, kul­turális és egyáltalán a szellemi szféra szempontjából, hanem gazdasági okokból is szükség van, akkor a kettős állampolgárság kérdése megoldottnak tekinthető. Nemzeti munkaerő-gaz­dálkodási modell el sem képzelhető a kettős állampolgárság eszköze nélkül.

A másik: akarja-e a magyarországi politikai elit, hogy a kisebbségi közösségek de­mokratikus belső közélete is hozzájáruljon a szülőföldön való boldogulás magasztos céljának megvalósulásához? Ha igen, akkor ehhez is meg kell teremteni a feltételeket. Első sorban a magyar autonómiát és a részarányos képviseletet a helyi többségi parlamentekben. Az elmúlt tizenöt év sikertelen küzdelmei bizonyítják, hogy a magyarországi politikai elit aktív részvé­tele nélkül a közösségen belüli demokráciának ezek a feltételei megvalósíthatatlanok.

IV.

Mi a teendő? A VMDP nem tudja pontosan, mit kellene tenni.

Van azonban elgondolása arról, milyen konkrét tevékenységgel lehetne a vajdasági magyarságon segíteni, úgy, hogy az egyben serkentse a határmódosítás nélküli nemzetegye­sítés folyamatát is.

Ki kellene használni, hogy a magyarverésekkel kapcsolatban az Európai Parlament magyar képviselői jelentős áttörést értek el, s az EU figyelme egy pillanatra a vajdasági ma­gyarok felé fordult. Most jött az el az ideje annak, hogy már az EU-s vizsgálóbizottság szer­biai látogatása során a magyar részvevők szorgalmazzák a vajdasági magyarság autonómia­igényének teljesítését. De, nem csak úgy általában, hanem egy konkrét autonómiamodell be­mutatásával is. Ebben mielőbb egyességre kellene jutni, akár egy részleges Máért-en, vagy más megfelelő egyeztetésen. A lényeg az, hogy a javasolt elvi modell lehetővé tegye, hogy a vajdasági magyarság a magyar választók névjegyzéke alapján, többpárti választások útján hozza létre a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar auto­nómiát, amely területi elhatárolódás nélkül alkalmas lehet arra, hogy beilleszkedve a szerbiai jogrendbe végezhesse e nemzeti közösség identitása megőrzésével összefüggő teendőket. A vajdasági magyarság kis parlamentje elsősorban a művelődés, az oktatás és a tájékoztatás te­rületén fejthetne ki áldásos tevékenységet. A vajdasági autonómia szerepének csökkenése, ami az alkotmányozás folyamatában szinte biztosra vehető, a tényleges magyar autonómia bevezetését elsőrendű nemzeti érdekké avatja.

Fontos lenne az is, hogy az EU-vizsgálóbizottság magyar tagjai pártfogásba vegyék a részarányos parlamenti képviselet intézményét. Ezt az intézményt már sikeresen alkalmazzák Szlovéniában, Horvátországban és Kosovóban, miért ne lenne jó a vajdasági magyaroknak is. Annál is inkább szükségesnek látszik ennek a demokratikus intézménynek a bevezetése, mi­vel bebizonyosodott, hogy a magyarság megfogyatkozása miatt, a kétpólusú magyar politikai elit hatalomhoz simuló szárnya, még a kisebbségi egypártrendszer körülményei között sem képes önálló fellépésre a szerb politikai színtéren. A segédcsapat megalázó szerepénél min­denképpen hasznosabb lenne, ha a vajdasági magyarság önállóan, demokratikus többpárti választások útján jelölné ki képviselőit, akik a szerb parlamentbeli ténykedésükért nem a ha­talomnak, hanem a magyar választóknak tartoznának felelősséggel.

Miután a vajdasági és nemcsak a vajdasági magyarság egyöntetű igényéhez már nem fér kétség, a magyar parlamenti pártoknak mielőbb döntést kellene hozni a kettős állampol­gárság ügyében. A VMDP véleménye szerint az MVSZ kettős állampolgárságra vonatkozó sikeres népszavazási kezdeményezése hozzájárult bizonyos magyarországi dilemmák tisztázá­sához. A megengedő parlamenti határozat – a helyi többségi hatalom felé orientálódó ki­sebbségi pártok ódzkodása ellenére – nagyban hozzájárulhatna a tényleges nemzeti egység kialakulásához.

S végül de nem utolsó sorban gyökeresen át kellene alakítani a magyarországi támo­gatások kiközvetítésének rendszerét. Erre vonatkozólag a VMDP intézőbizottsága külön ter­vezetet készít.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.