Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 8. szám

2005. január 27.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar mé­dia, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokrati­kusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalma­zott új kon­szenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

Déjà vu

Szilágyi Zsolt az erdélyi kétpólusú politikai elit nemzeti szárnyának egyik ismert kép­viselője az alább csaknem teljes egészében átvett interjúban pontos látleletet ad a romániai kisebbségi egypártrendszer működésének visszásságairól. Ha eltekintünk a kimondottan helyi jellegzetességektől, a lát­lelet megfelel a vajdasági magyar kisebbségi közösségben tapasztal­ható gondokról, bajokról is.

Azokat a visszásságokat, amelyeket Szilágyi felsorol, már láttuk, s megtapasztaltuk a Vajdaságban is.

A felsorolt negatív folyamatok mindkét magyar közösség életében elvezetnek a meg­állapításhoz: legitimnek tekinthetők-e a Budapestről és a Belgrádból, illetve Bukarestből is favorizált „legnagyobb” magyar pártok Erdélyben és a Vajdaságban? Továbbá, támaszkodhat-e Budapest kizárólag e „legnagyobb” pártok nemzeti ügyekben kialakított ál­láspontjára, ha azok egy jellegzetes egypártrendszer demokratikusnak semmiképpen sem mondható közegé­ben fogalmazódtak meg?

A Kárpát-medencében élő magyarság közös érdeke, hogy néhány elvi kérdés­ben, mind amilyen a kisebbségi egypártrendszer, vagy az autonómia és a kettős állampolgár­ság, továbbá a fenntartott helyek intézménye a parlamentekben, konszenzus alakuljon ki első­sorban a ma­gyarországi parlamenti pártok között, s ezt követően a MÁÉRT-en is.

Szilágyi is a lényegre tapint rá, amikor felteszi a kérdést: mi a tulajdonképpeni ren­deltetése az erdélyi magyar politikának? Az, hogy az egyház és a nemzet érdekeit következe­tesen képvi­selje, vagy hogy ne az autonómiáról, hanem például a fakivitelről tárgyaljon?

A kettős állampolgárság ügyében megtartott sikertelen népszavazás, s az azt követő konzultációk – ha felelősséggel viseljük tisztségeinket – feleletet adhatnak erre a kérdésre is.

 

Dokumentum:

Erdélyi Napló 2005. január 25.

Fél siker a választási sikertelenségben

Az MPSZ nem enged a megfélemlítésnek

(Részletek)

 

Szilágyi Zsolt: A 2004-es választási évben egy forradalmi gondolat életbeültetését kí­séreltük meg, ez nem kudarc volt, hanem fél siker. Az erdélyi magyarok politikát figyelő ré­sze rájött arra, hogy az egypártrendszer tarthatatlan: gúzsba köti a magyar közösséget, és vis­szafejleszti a dinamikusan fejlődő erdélyi magyar politikai kultúrát, a közgondolkodást. Tisz­tában voltunk vele, hogy választási megmérettetésünk teljes siker nem lehet. Tudtuk, hogy hatalmas gépezet esik nekünk, amellyel nagyon nehéz lesz felvenni a harcot, mégis úgy gon­doltuk, minél később kezdődik az erdélyi magyar politika megújítása, megreformálása, annál nagyobb lesz az átkos egypártrendszer által okozott kár. Az RMDSZ egyeduralmának hatásai nemcsak a politikában érződnek, ahol a versenynélküliség a rendszer lezülléséhez vezetett. Ma már nem beszélhetünk a szó klasszikus értelmében vett szabad sajtóról: az egyetlen ma­gyar párt rátelepedett a romániai magyar hírközlő szervekre, és tetemes kárt okoz kizárólagos rendelkezése a pénzforrások felett. Ezáltal átpolitizálja és maga alá gyűri a civil társadalmat is. Elszántságból, hitből próbáltuk mindezt megváltoztatni azzal a nem titkolt szándékkal: az autonómia kérdését úgy tesszük az asztalra, hogy azt ne lehessen többé megkerülni az integ­ráció folyamatában, Bukarestben, Budapesten vagy Brüsszelben. Az MPSZ-nek a választáso­kon való részvétele ellen mozgásba hozott hatalmas erőszakgépezet sem térhetett ki a köz­hangulat elől: az autonómiát, mint képviselni illendő minimumot, az RMDSZ is meghirdette kampányában. Habár a Magyar Polgári Szövetségnek számszerű eredményei nincsenek, mert nem indulhattunk önállóan a választásokon, a közélet, a közgondolkodás befolyásolása terén nem panaszkodhatunk.

 

Makkay József: Az MPSZ jelöltjeinek román pártlistákon való indításával sokan nem értettek egyet még azok közül sem, akik nem szívesen szavaztak az RMDSZ jelöltjeire. Más­felől az RMDSZ megmérettetését választási sikerként könyvelhetjük el, még akkor is, ha a négy évvel korábbihoz képest százezerrel kevesebben szavaztak listáira. Miért tudta a szövet­ség jobban mozgósítani az embereket, mint az MPSZ?

SZ. ZS.: Nyíltan és őszintén be kell vallanunk, hogy a Népi Kezdeményezés pártja ál­tal nyújtott lehetőség elfogadása rossz döntés volt. Fontos azonban leszögezni, hogy nem a Magyar Polgári Szövetség mint testület, hanem a helyi jelöltek indultak román pártlistákon. Az MPSZ több helyi vezetője annyira megalázónak és antidemokratikusnak vélte az RMDSZ eljárását, hogy még ezt a nagy rizikót is vállalta a választási lehetőség kicsikarása végett. Az erdélyi magyarok döntő többsége fontosnak tartja a parlamenti képviseletet, az RMDSZ pedig kihasználta azt, hogy kényszerhelyzetünkben nem hozhattunk igazán jó döntést. Erre speku­lálva, a kampány utolsó időszakában az egész Székelyföldet teleszórták plakátokkal, hogy az RMDSZ magyar érdek, a román párt, az román érdek. A megmérettetést vállaló MPSZ-esek becsületes magyar emberek, akik sokkal fontosabbnak tartják az autonómia gondolatát, mint az RMDSZ vezérkarának egésze. Az egyszerű választók megtévesztése, ilyen irányú befolyá­solása klasszikus kampánytechnikai eszköz. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az RMDSZ kampánytanácsadói ugyanabból a körből származnak, mint a magyar szocialistáké. A riogatásnak, a félelemkeltésnek, a 23 millió román munkavállalózásnak valamilyen máso­latát láthattuk Erdélyben az RMDSZ kampányában, amely különben profi volt, és látszott, hogy temérdek pénz van benne. Nemcsak az RMDSZ-nek, hanem a Szociáldemokrata Párt­nak is szinte stratégiai, országos érdeke volt, hogy ez az RMDSZ jusson be a törvényhozásba. Szégyenletes dolog, hogy az RMDSZ elérte, hogy a Székelyföld Moldvával együtt Adrian Năstaséra szavazzon. Ennek semmilyen következménye nem lett: Markó Béla vagy a csúcs­vezetőség nyilvánosan enyhe kritikát sem kapott, amiért vészesen elhibázta választási straté­giáját. Hál’ Istennek, a második körben nem jött be az RMDSZ csúcsvezetősége által oly na­gyon kívánt győzelem, ez az országnak is jót tesz.

 

M.J.: A Velencei Bizottság nemrég megérkezett véleményezése a román választási törvényről elítélő hangnemű. Hozhat-e ez valamilyen előrelépést a két jogszabály megváltoz­tatása terén?

SZ.ZS.: A Velencei Bizottság azért járt el az ügyben, mert az Európa Tanács parla­menti közgyűlésében Németh Zsolt, Bauer Edit és Trau Márton fideszes képviselők kezdemé­nyezésére, Andreas Gross támogatásával, egy 15 aláírással megtámogatott, Romániát elítélő határozati javaslatot terjesztettek be rögtön a helyhatósági választások után. A közgyűlésben a román jogszabály kapcsán Frunda György RMDSZ-szenátor megdicsérte a román állam ki­sebbségpolitikáját, hogy az országban milyen nagy a demokrácia, és kérte a határozati javaslat átutalását az Európa Tanács jogi bizottságához, a nagy tekintélynek örvendő Velencei Bizott­sághoz. Ez a bizottság állapította meg, hogy az inkriminált törvény sérti a pluralista demokrá­cia alapjait, kisebbségi diszkriminációt hoz, és ilyen formában nem alkalmas európai ország­ban a politikai verseny biztosítására. Ilyen törvénnyel az országot fel sem vették volna az Eu­rópai Tanácsba. Közben Románia kézzel-lábbal kapaszkodik az Európai Unió irányába. A csatlakozás koppenhágai politikai kritériumainak teljesítése nélkül egyetlen ország sem lehet tagja az Európai Uniónak. Az, hogy Románia választási törvényeiben megszegte az európai minimumot, veszélyezteti az ország integrációs esélyeit. A Velencei Bizottság jelentésének nyilvánosságra hozatala után a két törvényt azonnal módosítani kellene. Mi kezdeményezni fogjuk ezt, pontosan azért, mert fontosnak tartjuk az ország integrációját. Nem véletlen, hogy az RMDSZ vezetői nem beszélnek erről a témáról.

Az MPSZ bejegyzése körüli cirkuszok előrevetítették a polgári szövetség tavalyi si­kertelenségét.

 

M.J.: Milyen pártépítési terveik vannak jelenleg?

SZ.ZS.: A Magyar Polgári Szövetségnek ugyanolyan bejegyzése van, mint az RMDSZ-nek. Az RMDSZ azzal élt vissza, hogy kérésükre a választási törvények különbséget tettek a parlamenti és a parlamentben nem képviselt kisebbségi szervezetek között. Az elmúlt választási évben tulajdonképpen mindent megpróbáltunk: önállóan akartunk indulni, aláíráso­kat gyűjtöttünk, függetlenként indultak jelöltjeink, illetve egy demokratikus párt ajánlatát is elfogadták egyesek. Ez előtt fölajánlottuk az RMDSZ-nek az együttműködést, a közös lista gondolatát, de ez sem kellett. (Biharban, ahol hajlandóság mutatkozott az RMDSZ pragmati­kus szárnya részéről a közös listára, végül azok győzedelmeskedtek, akik feljelentették őket az országos vezetőségnél. Nem véletlen, hogy ez az első alkalom, amikor Biharból nem há­rom magyar képviselő, hanem csak kettő jutott be a parlamentbe.) Ez jellemző egész Er­délyre: néhány kivételtől eltekintve politikailag szinte homogén a jelenlegi frakció, tehát nincs jelen az erdélyi magyarság jelentős részét képviselni tudó más áramlat, másrészt kevesebb a képviselő, mint amennyi lehetne. Ha az erdélyi magyar képviselet teljességét akarjuk megva­lósítani, akkor kell, hogy a magyar polgári erők el tudjanak indulni. Nem számíthatunk az RMDSZ vezetőinek demokratikus elkötelezettségére, nem bízhatunk abban, hogy majd felis­merik hibáikat, és megváltoztatják a választási törvényt úgy, hogy konkurenciát engedjenek a piacra. Úgy tűnik, nem tehetünk mást, mint bejegyeztetni egy új pártot. Egyébként a párttör­vény is nagyon antidemokratikus…

Hosszú távú hatása az, hogy nem a versengés többpártrendszere alakul ki, hanem a pártoligarchia, amelyben az országos pártok kiszorítják a nem parlamenti pártokat. A parla­mentben nem képviselt pártok gyakorlatilag minimális eséllyel indulhattak a választásokon. Ez okozza azt is, hogy az Európai Néppártnak megfelelő jobboldali erős pólus hiányzik a ro­mán közéletből. Az Európában megszokott ideológiai felosztás szerint hibrid pártrendszer áll fenn Romániában, aminek fő oka a szigorú párttörvény. Sajnálatosnak tartom, hogy a párttör­vényt és a két választási törvényt az RMDSZ hathatós segítségével szavazták meg. Ennek ellenére esélyt látok rá, hogy az MPSZ-t pártként bejegyeztessük. Létrehoztunk egy bizottsá­got, hogy megvizsgáljuk a lehetőségét. Világos, hogy nagyon sok munkát igényel mindez. A takaréklángnál is lennebb működünk most, a pénztelenségen csakis társadalmi munkával lehet segíteni. Ha hiszünk egy eszmében, akkor megéri!

 

M.J.: Az MPSZ egyik alapvető célkitűzése az autonómia volt: a civil szervezetként működő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács mellett politikai eszkö­zökkel akarta megvalósítani az erdélyi magyarság önrendelkezését. Menynyire népszerű gon­dolat ez ma Erdélyben?

SZ. ZS.: Eredménynek tartom, hogy e tárgykörben három törvénytervezetet nyújtot­tunk be a parlamentben: a Székelyföld területi autonómiájára, a nemzeti közösségek személyi elvű autonómiájára és a magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájára vonatkozó kerettörvény-tervezeteket. Mindháromnak megvolt a parlamenti vitája, foglalkozni kezdett velük a hivatalos politika. Az elmúlt nyolcvan évben a román szenátus soha nem vitatkozott a Székelyföld területi autonómiájáról, mert a korábbi beadványokat, ügyrendi kifogások miatt, nem is bocsátották érdemi vitára. Most legalább az általános vitát megtartottuk. A román po­litikusok is elismerik a párbeszéd szükségességét, és ez már előrelépés. Világos, hogy párbe­széd nélkül nem lehet autonómiát teremteni. Én attól félek, hogy az RMDSZ, amely egy szűk hónapra, a kampány időszakára kemény autonomistává vált, azáltal, hogy a választások után nem képviseli erőteljesen és következetesen az önrendelkezés gondolatát, kiemelkedő törté­nelmi helyzetben elmulasztja a kínálkozó esélyt. Nem úgy kell föltennünk a kérdést, hogy jobb-e most egy magyar munkásnak vagy orvosnak, mint 89 előtt (természetesen jobb, hiszen más rendszerben élünk), hanem azt kell megnézni, hogy kihasználtunk-e minden kínálkozó lehetőséget, vagy kishitűek voltunk, és nem mertünk követelni, nem mertünk keményen fel­lépni. Az autonómia kivívásához nyilván az anyagi megerősödés is hozzájárul, de itt rögtön szóvá kell tennünk, hogy a történelmi magyar egyházaktól elvett ingatlanoknak még csak egy százaléka sem került vissza jogos tulajdonosához. A 2140 visszakövetelt ingatlan közül nem tudom, hogy legalább 21 épület de facto visszakerült-e? Az RMDSZ kampánya sokkal na­gyobb számokkal dobálózik, de a statisztika ezeknek ellentmond. Vajon van-e időnk arra, hogy újabb 150 évet várjunk a teljes visszaszolgáltatásig? Mi a tulajdonképpeni rendeltetése az erdélyi magyar politikának? Az, hogy az egyház és a nemzet érdekeit következetesen kép­viselje, vagy hogy ne az autonómiáról, hanem például a fakivitelről tárgyaljon? Van-e esély arra, hogy Romániában az európai uniós csatlakozás előtt a többségi nemzet és az itt élő nem­zeti közösségek között új szerződés jöjjön létre, hogy megteremtsük azt az autonómiarend­szert, amely Nyugat-Európában régóta működik? Ott is olyan történelmi helyzetben tudták létrehozni, amikor láthatólag nem volt más kiút, és a kisebbség következetesen kérte azt. A vezetőket, akik elárulták az autonómia gondolatát, Nyugat-Európa-szerte félreállították. Ezzel szemben Romániában a magyarság jogos autonómiaigényét a romániai magyar vezetők ássák alá. Nem véletlen a román külügyminiszter nyilatkozata: nem biztos benne, hogy a romániai magyar politikusok egységesen akarják az autonómiát. Én azt várom az RMDSZ-től, hogy tartsa meg választási ígéreteit: ha a kampányban fontosnak tartották Székelyföld területi auto­nómiáját, akkor most már terjesszenek be erről törvénytervezetet.

 

M.J.: A választások előtt Tőkés László részéről kezdeményezés született az RMDSZ és az MPSZ közötti párbeszédre, ez végül is kudarcot vallott. A továbbiakban milyen esélyt lát az együttműködésre?

SZ.ZS. Minden politikai nézetkülönbségük ellenére a nemzeti ügyek összefogásra kell hogy buzdítsák a valóban magyar ügyet képviselő vagy a magyar érdeket fontosnak tartó po­litikai erőket. Az RMDSZ vezérkara, miután annyira összemelegedett a Szociáldemokrata Párttal, majd egyszerűen átlépett volt szövetségeseitől és üzlettársaitól az új kormánykoalíci­óba, vajon hajlandó-e magyar emberekkel is tárgyalni az erdélyi magyar politika jövőjéről? A békés megoldás szándéka bennünk mindig megvolt. Tusnádfürdőn összmagyar erdélyi vá­lasztásokat javasoltunk. Utólag visszatekintve, ha ezt az RMDSZ elfogadta volna, sokkal több képviselője és szenátora lehetne az erdélyi magyaroknak, mint most. Többszöri próbálkozá­sunk ellenére Markó Béla nem ült velünk tárgyalóasztalhoz, nem akarta a közös előválasztást, ehelyett a kiszorítást választották. Talán ebben áll a 2004-es választási év tanulsága. Az utó­rezgések ma is érződnek, Erdély több városában ide-oda idézgetik híveinket, amiért a tavaszi választásokon bennünket támogattak aláírásukkal. A napokban, Szatmárnémetiben például több tíz támogatónkat hívatták be a rendőrségre. Ismét félelmet ültetnek el az emberek szívé­ben: talán ez a legnagyobb rontása a 2004-es esztendőnek. Az RMDSZ-vezetés a rendőrségre és az ügyészségre támaszkodik, úgy tűnik, ők bujtogatják ellenünk a hatóságokat. Továbbra is meg akarják félemlíteni a másként gondolkodókat. Azt mondják: aki nincs velünk, az elle­nünk van. Román pártok nem fenyegetik rendőrséggel és ügyészséggel ellenfeleik híveit. Hova jut az erdélyi magyar társadalom, ha a magyar politikusok ahelyett, hogy megvédenék, éppen ők uszítják rá az erőszakintézményeket? Ezt rendkívül aggasztó jelnek vélem, de nem fogjuk hagyni magunkat, mert a megfutamodás a totalitárius rendszerek gyakorlatának elfo­gadása volna.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.