Vajdasági Magyar Demokrata Párt
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
HÍRLEVÉL III. évf. 100. szám
2005. szeptember 16.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti konszenzus jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.
Ágoston András
Bojan Pajtic vajdasági kormányfő: "Nincs etnikai indíttatása minden egyes incidensnek, amelyben különféle nemzetiségek tagjai tűznek össze. Természetes ugyanakkor az etnikumok közötti feszültség jelenléte olyan közegben, ahol sok nemzetiség él. A Vajdaságban semmivel sem kifejezettebb ez (a feszültség), mint más, nemzetiségi tekintetben vegyes összetételű országokban. Mi több, azt mondanám, hogy az ilyen jelenség itt inkább kivétel, semmint szabály".
(Pajtic a köztársasági szinten ellenzékben lévő Demokrata Párt (DS) politikusa; a DS és a VMSZ között megállapodásban rögzített stratégiai partnerségi viszony van).
Ágoston András:
Nemzeti alapú atrocitások
Ezekben a napokban a nemzeti alapú atrocitások, vagy incidensek (ahogy a szerb hatalom és saját politikai céljainak megfelelően egy-egy magyar politikus is hívja őket) újabb hulláma öntötte el a Vajdaságot. Falfirkáktól kezdve a 44/45-ös magyar áldozatok emlékhelyeinek meggyalázásán át a kórházba került magyar középiskolás és katonaruhás magyar fiatalokig, van itt minden.
Nincs viszont egységes, átgondolt, következetes vajdasági magyar, budapesti és brüsszeli magyar reagálás. Ami van, az esetleges, a napi politikától függő, nagyjából hatástalan. (Tisztelet azoknak akik partizán akciókra emlékeztető tevékenységgel igyekeznek segíteni.)
Napok óta tudjuk, mert csak most tudtuk meg, hogy a zentai bíróságon szigorú média embargó mellett, egy olyan bűnpert tárgyalnak, amelyből az tűnik ki, hogy a katonaság sem mentes a magyarellenes megnyilvánulásoktól.
A szóbeszéd – a bíróság elnöke, Híres Iván tájékoztatója híján – arról szól, hogy pár hónappal ezelőtt, aznap éjjel amikor a zentai kaszárnyában, a kiskatonák letették az esküt, két szerb fiú úgy megverte a doroszlói KOVÁCS MÁTYÁS kiskatonát, hogy az újvidéki kórházban műtét útján el kellett távolítani a lépét.
A két szerb gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezték, Zentán lefolytatták a vizsgálati eljárást, s az ügyész vádat emelt az ügyben. Radonic bírónő, aki régebben állítólag a „radikálisok szervezetébe tartozott” rögtön kiengedte őket a börtönből, habár ezt „a tanácstagok ellenezték”. A szóbeszéd szerint „sikerült az egyik jobb érzésű ügyészhelyettest rábeszélni, hogy fellebbezze meg a végzést amit az meg is tett” és „külön autóval vitték a fellebbezést Szabadkára”.
A sértett állítólag árva, szerencsétlen fiatal, akinek nincs saját ügyvédje, míg a „két tettest négy újvidéki ügyvéd képviseli”.
Kovács Mátyás, kiskatona „egézségileg rosszul néz ki, s azt sem tudja mi történik vele”.
Vannak más értesülések is a tanúk viselkedéséről és még néhány más körülményről, de ezekről most ne ejtsünk szót.
Mit szólnak ehhez a katonaság illetékesei? Mit a zentai bíróság elnöke?
Sajnos, mindezt nem tudjuk.
Meg kell mondani: a vajdasági magyar politikai pártok alkalmatlanok arra, hogy megelőzzék, vagy megakadályozzák a vajdasági magyarok elleni atrocitásokat.
Azt várjuk, hogy Budapest, az EU tag Magyarország, saját szerbiai kisebbségeinek védelmében előbb utóbb megtalálja a hatékony fellépés formuláját.
A VMDP már többször rámutatott: a szerb politikai elit részben azért tolerálja a közepes intenzitású nemzetek közötti feszültséget, mert határozott fellépéssel a szerb politikusok közül senki sem akarja csökkenteni saját politikai népszerűségét. A szerb választók közhangulata nem éppen magyarbarát. Ezért látszik sajnos mérsékelten hatékonynak például Tadic elnök legújabb Józsa Lászlónak, meg a magyarországi politikusoknak és tisztségviselőknek adott, a helyzetre nézve biztató ígérete.
Másrészt, a védtelen vajdasági magyarokkal szemben fenntartott feszültség intő jel lehet a Kosovo ügyében tárgyaló nemzetközieknek. Nevezetesen, hogy jó lesz óvatosnak lenni, mert a hamu alatt nem hunyt ki a parázs.
A vajdasági magyar pártoknak, s mindenkinek, akinek tudomása van konkrét atrocitásokról, vállalni kell a tájékoztatás kötelezettségét. Minden egyértelmű esetben, rögtön, határozottan, s nem manipulálva a tényeket. Elválasztva a szemmel látható atrocitásokat a szerbiai rendszerváltás közepette nem ritka, az üzleti ügyekből fakadó figyelmeztetések zordabb formáitól.
Csak a következetes magyar ellenállás és a szerb hatalom részéről megnyilvánuló zéró tolerancia hozhat eredményeket. Ilyesmiről egyelőre nemigen beszélhetünk.
Ami nem jelenti azt, hogy fel kell adni a reményt. Mert a racionális megoldás végső soron érdeke a vajdasági magyaroknak, Belgrádnak és Budapestnek is.
Dokumentumok:
Tiltakozó megmozdulás a délvidéki atrocitások ellen
Mit követel a Civil Mozgalom
A közelmúltban megalakult a Civil Mozgalom, amely két civil szervezet, a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezete (DMISZ) és az Összefogás a Fennmaradásért szövetségeként jött létre. Mozgalmunk elsősorban a szó valódi értelmében vett civil szféra megteremtését tűzte ki céljául, de küzdeni fogunk a magyar egyetem létrehozásáért, az emberi (kisebbségi) jogok érvényesítéséért, a magyarellenes atrocitások megszüntetéséért, közösségünk minél teljesebb kulturális és gazdasági felemelkedéséért. Mint ismeretes, az utóbbi három évben jelentősen megszaporodtak a magyarellenes támadások a Délvidéken, újabban pedig már egészen drasztikus módszerekkel próbálják megfélemlíteni a délvidéki magyarságot. A probléma súlyossága késztetett bennünket arra, hogy az eddig alkalmazott közlemény-politizáláson és a dokumentálásokon túlmenően, tiltakozó megmozdulás formájában is hangot adjunk elégedetlenségünknek. Nagyon fontos kiemelni, hogy a tiltakozó megmozdulást nem egy népcsoport, sőt nem is a magyarverések elkövetői ellen, hanem a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem megfelelő magatartása miatt kezdeményezzük. Úgy véljük, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem végzi hatékonyan a munkáját, hogy nem képes szavatolni a délvidéki magyar polgárok biztonságát és személyi jogait. A tiltakozást Szabadkán szervezzük 2005.október 15-én a Városháza előtti téren. A tiltakozásra meghívjuk a négy anyaországi parlamenti párt képviselőjét, továbbá a délvidéki magyar pártok és civil szervezetek vezetőit, valamint az anyaországi és szerbiai emberi jogi szervezetek képviselőit. A tiltakozó megmozduláson:
- Követeljük a rendőrségtől, hogy azokban az esetekben (ilyen az esetek többsége!), ahol nemzeti indíttatású a támadás, azt úgy is kezelje, és ne bagatellizálja el az ügyet.
- Követeljük, hogy minden etnikai alapon történt támadás esetén, a rendőrség a lehető legrövidebb időn belül intézkedjen, és kerítse kézre az elkövetőket.
- Követeljük a rendőrségtől, hogy a korrekt és szigorú vizsgálat lefolytatása után, az esetet adja át az igazságszolgáltatásnak.
- A rendőrség összetételénél figyelembe venni az adott település etnikai arányait, követeljük a paritás elvének érvényesítését (multietnikus rendőrséget).
- Követeljük az igazságszolgáltatástól, hogy a súlyos magyarellenes támadások elkövetőit példásan büntesse meg.
- Követeljük a számaránynak megfelelő parlamenti hely biztosítását a délvidéki magyar közösség számára
- Tiltakozunk mindenféle diszkrimináció ellen.
Tiltakozásunkat írott formában is eljuttatjuk a szerbiai belügyminiszternek, a kisebbségügyi miniszternek, és Vojislav Kostunica kormányfőnek. Nyomatékosítani szeretnénk, ha és amennyiben a hivatalos állami szervek belátható időn belül nem tesznek meg mindent az erőszak megfékezésére, nem büntetik meg példásan a magyarellenes támadások tetteseit, nem fékeznek meg mindenfajta diszkriminációt, akkor további tiltakozó megmozdulások várhatók. A tiltakozással párhuzamosan kérjük a nemzetközi megfigyelők állandó jelenlétét a térségben. Felkérjük a délvidéki magyar pártokat, civil szervezeteket és a polgárokat, hogy csatlakozzanak a megmozduláshoz! Végső ideje, hogy nemet mondjunk a jogtiprásra, a magyarverésekre, a diszkriminációra! Azok a szervezetek, amelyek csatlakozni szeretnének a megmozduláshoz, a következő
e-mail címen tehetik meg: dru@panline.net.
Amennyiben október elsejéig kinyilvánítják csatlakozási szándékukat, akkor a megmozdulásra készült szórólapokon fel fogjuk tüntetni a csatlakozó szervezetek nevét.
Ezúton közöljük a nyilvánossággal, hogy a HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) jóvoltából megkezdte működését az atrocitásokat dokumentáló új honlap, amely a www.hhrf.org/osszefogas címen tekinthető meg.
Forrás: Vajdaság Ma
Szalma József akadémikus a Magyar Szó "átköltözéséről":
1. A Magyar Szót nem kell átköltöztetni Szabadkára. Amikor a politikusok nem tudnak mit kezdeni egy problémával, megoldás helyet átszervezést javasolnak. Ami azt jelenti, hogy az átszervezéssel járó bajlódással foglalkoztatják az aktőröket és célzottakat.
2. Régtől tudjuk, hogy a kisebbségi napilap, az írott sajtó, gyakorta volt áldozata a politikumnak, hol az egyik, hol a másik oldal kívánta megkaparintani. Ennek eredménye az volt, hogy a napilap kényszerhelyzetben a sok udvarló között kellette magát, mint az éppen férjhezmenendő hajadon, mérsékelten képviselve függetlenségét várva a legjobb kérőt. Ebből aztán az lett, hogy a függetlenség látszata oda vezetett, s a sajtónak a leépítési tendenciákkal kell szembenéznie. A jelenlegi helyzet is azt ígéri, hogy ebből lesz még.
Az újságíró akkor független, ha tisztességes megélhetése van és ez nem attól fog megtörténni, ha társát leépítik. A kisebbségi sajtó nem ugyanaz, mint az anyaországi. Mert ott lehet az egyik napilap egyik, másik napilap másik párttól függő.
3. Továbbra is azt a nézetet képviselem, hogy a Nemzeti tanács legyen az alapító. Olyan Tanács, amelyet demokratikusan és plurális alapon választanak meg. Jelenleg nem ez a helyzet.
4. Azt is el tudom képzelni, hogy napilapunk ne legyen hol az egyik, hol a másik pártunk függvénye. Csajhát elhíresült, hogy a sajtó, mely véleményformáló, csupán a pártok függvényében működhet. Azt gondolom, hogy a kisebbségi napisajtó nem működhet kizárólag gazdasági alapon. Ennél fogva, jogában áll követelni a szerb államtól az adófizetők százalékarányában a neki járó hozzájárulást.
5. Az világos, hogy a Magyar Szó nem lehet pártszócső. A pártok, amelyek dominanciájukat időnként szeretik erősíteni, ezt szintén tudják. Sajnos, áttételes pártprivatizációs tendenciák kifejezésre jutottak. Anélkül, hogy a gazdasági alapok biztosítva lettek volna, akkor amikor egyik vagy másik dominancia kifejezésre jutott.
6. A szerkesztőség persze igyekezett független lenni, amennyire ez lehetséges volt, miközben állandó leépítési szorításban volt, beleértve a leépítések mellett is, a bércsökkentéseket.
7. Az olvasottság mércéje nemcsak arról szól, mennyi konyha-recept jelenik meg, bár ez is fontos, hiszen a receptek is fontosak.
8. Szerbia mutassa meg adózási politikájával, hogy tartozása van kisebbségei iránt. Ne csak a magyar munkától megfosztott diszkriminált kisebbség adózása alapján csurranjon-csöppenjen a magyar közszolgálatok kaszájába. Adózzon a privilegizált dolgozó szerb ember is, és ebből jusson a kisebbségi közszolgálatoknak. Mert a kedves újgazdagok a szorgalmas magyar népesség soha vissza nem fizetett devizájából jutottak privilegizált helyzetbe.
9. Írjunk nemcsak apró-cseprő, de igazi sorskérdéseinkről is. A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság vaskos kötetet jelentetett meg az európai kisebbségvédelmi egyezményekről. Erről a Magyar Szó csak szerényen tudósított.
10. Nem biztos, hogy pártjaink és pártocskáink (hol egyik kicsi, hol a másik) egyedüli helyei a megoldásoknak. Nem biztos, hogy a dividae et impera elve a legjobb megoldás. Mindenkinek fel kell nőni: a pártoknak, a civil táradalomnak és azoknak is, akiknek érdekben tevékenykednek. Modellek bizony vannak, csupán arról van szó, hogy a modellek mögött érdekek és érdekecskék vannak. A pártoknak a sajtó azért kell, mert vannak választások. Az igen zsengévé váló civil szervezetek pedig már régtől holdudvari alapon felsorakoztak. Sok homály van a vajdasági magyar kisebbségi politikumban és civil szervezeti életben. Ennek arbitere nem lehet sem a hol itt, hol ott felbukkanó harmadik megoldás, a fordulok a szerbiai ("független") bírósághoz. Örül a szerbiai bíróság, hogy a magyarok hozzá fordulnak. Csip-csup ügyeken. Talán nem is csip-csup ügyekben. A dolgokat tehát elvi alapokra kell helyezni. Nem arról van szó, hogy hány százalékban kell Kaszát, vagy Ágostont megjelentetni.
11. Vannak jelenségek, amelyeket a sajtó elhallgat. Ámbátor, ha egész családot kiírt egy ismeretlen tettes, arról csak Mirnics Károly ír, aki ugyan informált, de nem bíró. Ha a kiirtott családnak gyermek tagjai is vannak, akkor tessék kedves többségi és nagyobb kisebbségi párt foglalkozzál ezzel a kérdéssel. Én őket (a kiirtottakat) nem ismerem, csupán névrokonaim. Azt gondolom, bármi volt, a gyermekeket nem szabad megölni. Tessék magyar pártok erről elgondolkodni, ez nem választási, hanem emberi jogi kérdés.
12. Mirnics Zsuzsa argumentál a Magyar Szóban, miért kell a "tömbbe" vinni a Magyar Szót. Mirnics Zsuzsa okos ember, van abban amit ír és mond, érv. Egyetlenegy gond van, az, hogy ha elvisszük a Magyar Szót, a szórvány-tömb gondolatmenet mentén (hatvan év után), Szabadkára, akkor sajnos, hogy Szabadkát még inkább szórványosítsuk. Szabadkát nem Szabadkán, hanem Újvidéken kell oltalmaznunk. És talán fordítva is.
13. A szórvány és tömbgondolat igen problematikus, mert sajnos, mindenütt szórványosítva vagyunk mi vajdasági magyarok "köszönve", többek között a milosevityi skizofrén politikának, ami csöndesen folytatódik. Aki ezt nem látja, nem mondom, hogy szamár ember.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.