Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 100. szám

2005. szeptember 16.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kár­pát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Bojan Pajtic vajdasági kormányfő: "Nincs etnikai indíttatása minden egyes incidensnek, amelyben különféle nemzetiségek tagjai tűznek össze. Természetes ugyanakkor az etnikumok közötti feszültség jelenléte olyan közegben, ahol sok nemzetiség él. A Vajdaságban semmivel sem kifejezettebb ez (a feszültség), mint más, nemzetiségi tekintetben vegyes összetételű országokban. Mi több, azt mondanám, hogy az ilyen jelenség itt inkább kivétel, semmint szabály".

(Pajtic a köztársasági szinten ellenzékben lévő Demokrata Párt (DS) politikusa; a DS és a VMSZ között megállapodásban rögzített stratégiai partnerségi viszony van).

 

Ágoston András:

Nemzeti alapú atrocitások

 

Ezekben a napokban a nemzeti alapú atrocitások, vagy incidensek (ahogy a szerb hatalom és saját politikai céljainak megfelelően egy-egy magyar politikus is hívja őket) újabb hulláma ön­tötte el a Vajdaságot. Falfirkáktól kezdve a 44/45-ös magyar áldozatok emlékhelyeinek meggyalá­zásán át a kórházba került magyar középiskolás és katonaruhás magyar fiatalokig, van itt minden.

Nincs viszont egységes, átgondolt, következetes vajdasági magyar, budapesti és brüsszeli magyar reagálás. Ami van, az esetleges, a napi politikától függő, nagyjából hatástalan. (Tisztelet azoknak akik partizán akciókra emlékeztető tevékenységgel igyekeznek segíteni.)

Napok óta tudjuk, mert csak most tudtuk meg, hogy a zentai bíróságon szigorú média em­bargó mellett, egy olyan bűnpert tárgyalnak, amelyből az tűnik ki, hogy a katonaság sem mentes a magyarellenes megnyilvánulásoktól.

A szóbeszéd – a bíróság elnöke, Híres Iván tájékoztatója híján – arról szól, hogy pár hónap­pal ezelőtt, aznap éjjel amikor a zentai kaszárnyában, a kiskatonák letették az esküt, két szerb fiú úgy megverte a doroszlói KOVÁCS MÁTYÁS kiskatonát, hogy az újvidéki kórházban műtét útján el kellett távolítani a lépét.

A két szerb gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezték, Zentán lefolytatták a vizsgálati eljárást, s az ügyész vádat emelt az ügyben. Radonic bírónő, aki régebben állítólag a „radikálisok szervezetébe tartozott” rögtön kiengedte őket a börtönből, habár ezt „a tanácstagok ellenezték”. A szóbeszéd szerint „sikerült az egyik jobb érzésű ügyészhelyettest rábeszélni, hogy fellebbezze meg a végzést amit az meg is tett” és „külön autóval vitték a fellebbezést Szabadkára”.

A sértett állítólag árva, szerencsétlen fiatal, akinek nincs saját ügyvédje, míg a „két tettest négy újvidéki ügyvéd képviseli”.

Kovács Mátyás, kiskatona „egézségileg rosszul néz ki, s azt sem tudja mi történik vele”.

Vannak más értesülések is a tanúk viselkedéséről és még néhány más körülményről, de ezekről most ne ejtsünk szót.

Mit szólnak ehhez a katonaság illetékesei? Mit a zentai bíróság elnöke?

Sajnos, mindezt nem tudjuk.

Meg kell mondani: a vajdasági magyar politikai pártok alkalmatlanok arra, hogy megelőz­zék, vagy megakadályozzák a vajdasági magyarok elleni atrocitásokat.

Azt várjuk, hogy Budapest, az EU tag Magyarország, saját szerbiai kisebbségeinek védel­mében előbb utóbb megtalálja a hatékony fellépés formuláját.

A VMDP már többször rámutatott: a szerb politikai elit részben azért tolerálja a közepes intenzitású nemzetek közötti feszültséget, mert határozott fellépéssel a szerb politikusok közül senki sem akarja csökkenteni saját politikai népszerűségét. A szerb választók közhangulata nem éppen magyarbarát. Ezért látszik sajnos mérsékelten hatékonynak például Tadic elnök legújabb Józsa Lászlónak, meg a magyarországi politikusoknak és tisztségviselőknek adott, a helyzetre nézve biztató ígé­rete.

Másrészt, a védtelen vajdasági magyarokkal szemben fenntartott feszültség intő jel lehet a Kosovo ügyében tárgyaló nemzetközieknek. Nevezetesen, hogy jó lesz óvatosnak lenni, mert a hamu alatt nem hunyt ki a parázs.

A vajdasági magyar pártoknak, s mindenkinek, akinek tudomása van konkrét atrocitásokról, vállalni kell a tájékoztatás kötelezettségét. Minden egyértelmű esetben, rögtön, határozottan, s nem manipulálva a tényeket. Elválasztva a szemmel látható atrocitásokat a szerbiai rendszerváltás köze­pette nem ritka, az üzleti ügyekből fakadó figyelmeztetések zordabb formáitól.

Csak a következetes magyar ellenállás és a szerb hatalom részéről megnyilvánuló zéró tole­rancia hozhat eredményeket. Ilyesmiről egyelőre nemigen beszélhetünk.

Ami nem jelenti azt, hogy fel kell adni a reményt. Mert a racionális megoldás végső soron érdeke a vajdasági magyaroknak, Belgrádnak és Budapestnek is.

 

Dokumentumok:

Tiltakozó megmozdulás a délvidéki atrocitások ellen

Mit követel a Civil Mozgalom

A közelmúltban megalakult a Civil Mozgalom, amely két civil szervezet, a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezete (DMISZ) és az Összefogás a Fennmaradásért szövetségeként jött létre. Mozgalmunk elsősorban a szó valódi értelmében vett civil szféra megteremtését tűzte ki céljául, de küzdeni fogunk a magyar egyetem létrehozásáért, az emberi (kisebbségi) jogok érvényesítéséért, a magyarellenes atrocitások megszüntetéséért, közösségünk minél teljesebb kulturális és gazdasági felemelkedéséért.  Mint ismeretes, az utóbbi három évben jelentősen megszaporodtak a magyarellenes támadások a Délvidéken, újabban pedig már egészen drasztikus módszerekkel próbálják megfélemlíteni a délvidéki magyarságot.  A probléma súlyossága késztetett bennünket arra, hogy az eddig alkalmazott közlemény-politizáláson és a dokumentálásokon túlmenően, tiltakozó megmozdulás formájában is hangot adjunk elégedetlenségünknek. Nagyon fontos kiemelni, hogy a tiltakozó megmozdulást nem egy népcsoport, sőt nem is a magyarverések elkövetői ellen, hanem a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem megfelelő magatartása miatt kezdeményezzük. Úgy véljük, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem végzi hatékonyan a munkáját, hogy nem képes szavatolni a délvidéki magyar polgárok biztonságát és személyi jogait. A tiltakozást Szabadkán szervezzük 2005.október 15-én a Városháza előtti téren. A tiltakozásra meghívjuk a négy anyaországi parlamenti párt képviselőjét, továbbá a délvidéki magyar pártok és civil szervezetek vezetőit, valamint az anyaországi és szerbiai emberi jogi szervezetek képviselőit. A tiltakozó megmozduláson:

- Követeljük a rendőrségtől, hogy azokban az esetekben (ilyen az esetek többsége!), ahol nemzeti indíttatású a támadás, azt úgy is kezelje, és ne bagatellizálja el az ügyet.

- Követeljük, hogy minden etnikai alapon történt támadás esetén, a rendőrség a lehető legrövidebb időn belül intézkedjen, és kerítse kézre az elkövetőket.

- Követeljük a rendőrségtől, hogy a korrekt és szigorú vizsgálat lefolytatása után, az esetet adja át az igazságszolgáltatásnak.

- A rendőrség összetételénél figyelembe venni az adott település etnikai arányait, követeljük a paritás elvének érvényesítését (multietnikus rendőrséget).

- Követeljük az igazságszolgáltatástól, hogy a súlyos magyarellenes támadások elkövetőit példásan büntesse meg.

- Követeljük a számaránynak megfelelő parlamenti hely biztosítását a délvidéki magyar közösség számára

- Tiltakozunk mindenféle diszkrimináció ellen.

Tiltakozásunkat írott formában is eljuttatjuk a szerbiai belügyminiszternek, a kisebbségügyi miniszternek, és Vojislav Kostunica kormányfőnek. Nyomatékosítani szeretnénk, ha és amennyiben a hivatalos állami szervek belátható időn belül nem tesznek meg mindent az erőszak megfékezésére, nem büntetik meg példásan a magyarellenes támadások tetteseit, nem fékeznek meg mindenfajta diszkriminációt, akkor további tiltakozó megmozdulások várhatók. A tiltakozással párhuzamosan kérjük a nemzetközi megfigyelők állandó jelenlétét a térségben. Felkérjük a délvidéki magyar pártokat, civil szervezeteket és a polgárokat, hogy csatlakozzanak a megmozduláshoz! Végső ideje, hogy nemet mondjunk a jogtiprásra, a magyarverésekre, a diszkriminációra! Azok a szervezetek, amelyek csatlakozni szeretnének a megmozduláshoz, a következő

e-mail címen tehetik meg: dru@panline.net.

Amennyiben október elsejéig kinyilvánítják csatlakozási szándékukat, akkor a megmozdulásra készült szórólapokon fel fogjuk tüntetni a csatlakozó szervezetek nevét.

Ezúton közöljük a nyilvánossággal, hogy a HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) jóvoltából megkezdte működését az atrocitásokat dokumentáló új honlap, amely a www.hhrf.org/osszefogas címen tekinthető meg.

Forrás: Vajdaság Ma

 

Szalma József akadémikus a Magyar Szó "átköltözéséről":

 

1. A Magyar Szót nem kell átköltöztetni Szabadkára. Amikor a politikusok nem tudnak mit kezdeni egy problémával, megoldás helyet átszervezést javasolnak. Ami azt jelenti, hogy az átszervezéssel járó bajlódással foglalkoztatják az aktőröket és célzottakat.

2. Régtől tudjuk, hogy a kisebbségi napilap, az írott sajtó, gyakorta volt áldozata a politikumnak, hol az egyik, hol a másik oldal kívánta megkaparintani. Ennek eredménye az volt, hogy a napilap kényszerhelyzetben a sok udvarló között kellette magát, mint az éppen férjhezmenendő hajadon, mérsékelten képviselve függetlenségét várva a legjobb kérőt. Ebből aztán az lett, hogy a független­ség látszata oda vezetett, s a sajtónak a leépítési tendenciákkal kell szembenéznie. A jelenlegi hely­zet is azt ígéri, hogy ebből lesz még.

Az újságíró akkor független, ha tisztességes megélhetése van és ez nem attól fog megtörténni, ha társát leépítik. A kisebbségi sajtó nem ugyanaz, mint az anyaországi. Mert ott lehet az egyik napi­lap egyik, másik napilap másik párttól függő.

3. Továbbra is azt a nézetet képviselem, hogy a Nemzeti tanács legyen az alapító. Olyan Tanács, amelyet demokratikusan és plurális alapon választanak meg. Jelenleg nem ez a helyzet. 

4. Azt is el tudom képzelni, hogy napilapunk ne legyen hol az egyik, hol a másik pártunk függvé­nye. Csajhát elhíresült, hogy a sajtó, mely véleményformáló, csupán a pártok függvényében mű­ködhet. Azt gondolom, hogy a kisebbségi napisajtó nem működhet kizárólag gazdasági alapon. Ennél fogva, jogában áll követelni a szerb államtól az adófizetők százalékarányában a neki járó hozzájárulást. 

5. Az világos, hogy a Magyar Szó nem lehet pártszócső. A pártok, amelyek dominanciájukat időn­ként szeretik erősíteni, ezt szintén tudják. Sajnos, áttételes pártprivatizációs tendenciák kifejezésre jutottak. Anélkül, hogy a gazdasági alapok biztosítva lettek volna, akkor amikor egyik vagy másik dominancia kifejezésre jutott. 

6. A szerkesztőség persze igyekezett független lenni, amennyire ez lehetséges volt, miközben ál­landó leépítési szorításban volt, beleértve a leépítések mellett is, a bércsökkentéseket. 

7. Az olvasottság mércéje nemcsak arról szól, mennyi konyha-recept jelenik meg, bár ez is fontos, hiszen a receptek is fontosak.  

8. Szerbia mutassa meg adózási politikájával, hogy tartozása van kisebbségei iránt. Ne csak a ma­gyar munkától megfosztott diszkriminált kisebbség adózása alapján csurranjon-csöppenjen a ma­gyar közszolgálatok kaszájába. Adózzon a privilegizált dolgozó szerb ember is, és ebből jusson a kisebbségi közszolgálatoknak. Mert a kedves újgazdagok a szorgalmas magyar népesség soha vis­sza nem fizetett devizájából jutottak privilegizált helyzetbe.    

9. Írjunk nemcsak apró-cseprő, de igazi sorskérdéseinkről is. A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság vaskos kötetet jelentetett meg az európai kisebbségvédelmi egyezményekről. Erről a Ma­gyar Szó csak szerényen tudósított.  

10. Nem biztos, hogy pártjaink és pártocskáink (hol egyik kicsi, hol a másik) egyedüli helyei a megoldásoknak. Nem biztos, hogy a dividae et impera elve a legjobb megoldás. Mindenkinek fel kell nőni: a pártoknak, a civil táradalomnak és azoknak is, akiknek érdekben tevékenykednek. Mo­dellek bizony vannak, csupán arról van szó, hogy a modellek mögött érdekek és érdekecskék van­nak. A pártoknak a sajtó azért kell, mert vannak választások. Az igen zsengévé váló civil szerve­zetek pedig már régtől holdudvari alapon felsorakoztak. Sok homály van a vajdasági magyar ki­sebbségi politikumban és civil szervezeti életben. Ennek arbitere nem lehet sem a hol itt, hol ott felbukkanó harmadik megoldás, a fordulok a szerbiai ("független") bírósághoz. Örül a szerbiai bí­róság, hogy a magyarok hozzá fordulnak. Csip-csup ügyeken. Talán nem is csip-csup ügyekben. A dolgokat tehát elvi alapokra kell helyezni. Nem arról van szó, hogy hány százalékban kell Kaszát, vagy Ágostont megjelentetni. 

11. Vannak jelenségek, amelyeket a sajtó elhallgat. Ámbátor, ha egész családot kiírt egy ismeretlen tettes, arról csak  Mirnics Károly ír, aki ugyan informált, de nem bíró. Ha a kiirtott családnak gyermek tagjai is vannak, akkor tessék kedves többségi és nagyobb kisebbségi párt foglalkozzál ezzel a kérdéssel. Én őket (a kiirtottakat) nem ismerem, csupán névrokonaim. Azt gondolom, bármi volt, a gyermekeket nem szabad megölni. Tessék magyar pártok erről elgondolkodni, ez nem vá­lasztási, hanem emberi jogi kérdés. 

12. Mirnics Zsuzsa argumentál a Magyar Szóban, miért kell a "tömbbe" vinni a Magyar Szót. Mirnics Zsuzsa okos ember, van abban amit ír és mond, érv. Egyetlenegy gond van, az, hogy ha elvisszük a Magyar Szót, a szórvány-tömb gondolatmenet mentén (hatvan év után), Szabadkára, akkor sajnos, hogy Szabadkát még inkább szórványosítsuk. Szabadkát nem Szabadkán, hanem Új­vidéken kell oltalmaznunk. És talán fordítva is. 

13. A szórvány és tömbgondolat igen problematikus, mert sajnos, mindenütt szórványosítva va­gyunk mi vajdasági magyarok "köszönve", többek között a milosevityi skizofrén politikának, ami csöndesen folytatódik. Aki ezt nem látja, nem mondom, hogy szamár ember. 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.