Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 102. szám

2005. szeptember 18.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kár­pát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Bozóki Antal:

Új érdekképviselet

A kisebbségi politizálás újragondolására és hatékony érdekképviseletre van szükség

 

Az Újvidéki Civil Szervezetek Fóruma, amelyhez az Árgus – Szerbiai Magyar Kisebbség­jogi Civil Szervezet, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete tartoznak, szeptember 12-én nyilvános vitára bocsátotta a Polgári Együttműködés (PE) nevű új civil érdekképviseleti tes­tület megalakítására tett javaslatot.

A kezdeményezők szerint a Polgári Együttműködés (PE) nevű civil testület megalakítását „a kisebbségi közösségünket veszélyeztető, kedvezőtlen irányzatok lelassítása és megfordítása, a kisebbségi politizálás újragondolása és a hatékony érdekképviselet megvalósítása” teszi indokolttá. Milyen folyamatok jellemzik a vajdasági magyarok jelenlegi helyzetét?

1. A vajdasági magyarok száma az 1948. évi 428.750-ről, illetve a tartomány összlakossá­gának 26,13%-áról 2002-re 290.207-re, vagyis 14,28%-ra csökkent.

2. A többségi lakossághoz képest „a magyarok aránytalanul többen váltak munkanélkülivé, mégpedig a nemzetiségre való tekintettel történő munkahelyi felmondások és munkahelyre való felvétel következtében”.

3. A vajdasági magyarság „meredeken kimaradt a privatizálásból”, vagyis „az állami priva­tizációból a 14,28%-nyi vajdasági magyarság 2%-ban vett részt.

4. Szerbia Köztársaságnak nincs kisebbségvédelmi törvénye, kisebbségügyi minisztériuma, és a kisebbségek parlamenti képviselete sincsen intézményesen megoldva.

5. Az illetékes hatóság nem hozta létre a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény 20. szakaszában előlátott Szövetségi Nemzeti Kisebbségi Alapot a nem­zeti kisebbségek társadalmi, gazdasági, kulturális és általános fejlődésének serkentésére.

6. A közigazgatási és igazságügyi szervekben és a közvállalatokban a lakosságbeli arányhoz mérten „kifejezetten kevés a magyar”.

7. Az óvodai, általános iskolai és középiskolai oktatásban a magyar tagozatoknak „nincs önálló tanmenete és programja, nincs iskolai (tantestületi) önkormányzata, csupán államilag előírt tanmenet és tanprogram, egy és ugyanazon hivatalos tankönyv alapján lehet tanulni magyarul, a hivatalosan fordított és államilag jóváhagyott tankönyvek révén. A magyarországi tankönyvbeho­zatal korlátozott, az itthon, délvidéki magyar szerzők által írt póttankönyvek szabadon nem ajánl­hatók ... Nincs önálló vajdasági magyar, közszolgálati egyetem. Az állami alapítású egyetemen (Újvidéki Egyetem) csupán szórványosan fordul elő a magyar tannyelvű és szellemiségű felsőok­tatás ... A szórványterületeken (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben) az óvodától a középiskolákig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás. A magyar tan­nyelvű általános és középiskolák tantárgyelőadókban szűkölködnek.

8. Jóllehet 14,28% magyar él a Vajdaságban, „az újvidéki egyetemre nem egész négy szá­zalék jutott be. Ennek is több mint fele csak önköltséges hallgatóként. Az újvidéki egyetemista otthonokban a magyar ritka mint a fehér holló”.

9. „Folyik a vajdasági magyar tájékoztatás leépítése, s ebben a szándékosság elemei is jelen vannak. Műsorok szűnnek meg, neves újságírók hagyják / hagyták el a szerkesztőségeket, semmi sem történt az elavult műszaki felszerelés felújítására. A gyermek- és ifjúsági lapok zavartalan megjelenésének anyagi alapja továbbra is bizonytalan. Megoldatlan az anyaországi sajtó- és könyvbehozatal, megszűnt a magyar sajtó- és könyvterjesztés hálózata ...” A Magyar Szó Kft. igazgató bizottsága 2005. augusztus 12-i ülése előrevetíti egyetlen napilapunk további leépítését és az egyszólamúság erősítését.

10. Felelős (magyar) tisztségviselők, kisebbségi ügyekkel megbízott kormányhivatalnokok és párvezetők beismerték: „Az utóbbi időben több kisebbségellenes provokáció történt, mint az elmúlt 10 évben összesen”. A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) legutóbbi vajdasági je­lentése szerint 2003 óta összesen 122, ebben az évben pedig 28 konkrét etnikai jellegű incidens körülményeit dokumentálja fényképekkel és személyes tanúvallomásokkal alátámasztva. A jog­sértések pontos számát azonban senki sem tudja. Az emberek nem szívesen beszélnek erről a témá­ról, mert félnek. Az incidensek miatt fokozódott a nemzeti türelmetlenség, a nacionalizmus, meg­romlottak a nemzetek közötti viszonyok ... Mindennek ellenére a szerbiai kormány nem alakította meg azt a két bizottságot, amelyre 2004. július 13-án ígéretet tett: az egyik a kisebbségellenes tá­madások teljes kivizsgálására alakult volna, a másik pedig cselekvési programot dolgozott volna ki a további erőszak megelőzésére.

11. A vajdasági magyarságot az utóbbi évtizedben (egyesek szerint még ennél is hosszabb ideje) a „politikai elitet” (és egyúttal oligarchiát) képező egyazon személyek eredménytelenül ve­zetik, a belső hatalom, valamint a külföld felé érdekeinket megfogalmazzák és képviselik.
12. A vízumkényszer 2003. november 1-jei bevezetése óta és a kettős állampolgárság, illetve az állampolgárság letelepedés nélkül történő megszerzésének a 2004. december 5-i népszavazáson való elutasítása óta szűkültek az anyaországgal való kapcsolatok;

A vajdasági magyarok helyzetében a 2000. október 5-i hatalomváltás óta nem történt sem­milyen lényegi előrelépés, az égető problémák megoldása, vagy akár enyhítése érdekében, s az elvárás sem valósult meg, hogy a kisebbségi jogok egyre jobban kiteljesednek, a kisebbségi közös­ségek tagjai egyenjogú (és -rangú) polgárokká válnak.

Kisebbségi közösségünknek, mint őshonos lakosságnak, alapvető érdeke, az országnak vi­szont kötelezettsége a nemzetközi egyezményekből és a belső jogszabályokból eredő jogok meg­valósítása, illetve biztosítása. A vajdasági magyarságnak joga van a fennmaradásra és a fejlődésre, nemzeti önazonosságának megtartására és az anyaországgal való kapcsolatok zavartalan fenntartá­sára és fejlesztésére.

Az egypárti és nem legitim Magyar Nemzeti Tanács 2002. szeptember 21-ei megválasztása óta nem képviselte eredményesen a vajdasági magyarságot, s helyzetének javítását sem segítette elő, sőt közösségünkre nézve egyenesen káros álláspontokat is képviselt (nosztrifikálási botrány, a Forum kiadóház felszámolása, a Magyar Szó napilap leépítése, a tordai és a magyrittabéi iskolák önállósulásának – az ígéretek ellenére – való elmaradása, a szabadkai tanítóképző főiskola meg­nyitásának halasztása, stb.).

Éppen ezért a kisebbségi politizálás újragondolására és egy hatékony, demokratikus érdek­képviseleti testület mielőbbi létrehozása van szükség, amely – a megfelelő támogatottság esetén – akár az eredménytelen Magyar Nemzeti Tanács alternatívája is lehetne.

 

Kövér László a Fidesz országos választmányának elnöke;

Németh Zsolt a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője:

 

Válságban a hivatalos magyar nemzetpolitika

A parlamenti választások közeledtével nem csitulnak és nem tisztulnak a nemzetpolitikai viták. Gyurcsány Ferenc találkozója a határon túli vezetőkkel nem járt eredménnyel. A házelnök egyébként dicséretes kezdeményezése, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma sem ke­csegtet túl sok jóval. Talán nem árt, ha ebben a helyzetben a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség rögzíti elvi álláspontját a határon túli magyarsággal kapcsolatban. A Fidesz felelőssége megnövekedett, ugyanis a Gyurcsány-kormány a státustörvény megcsonkításával, a december 5-i népszavazást megelőző, rasszizmusba hajló nézeteivel és kommunikációjával, illetve az azóta a kormányra jellemző semmitmondó, konkrét tettekkel alá nem támasztott ötletdömpingjével soha nem látott válságba sodorta a magyar–magyar kapcsolatrendszert. Az abszurditás olyan fokára ju­tottunk, hogy március idusán Csíkszeredában és Marosvásárhelyen a magyar miniszterelnök üze­netét kifütyülik, a román miniszterelnökét pedig megtapsolják. Ebben a helyzetben szintén a Fidesz felelőssége, hogy a nemzetpolitika ne váljon a túlzásokba eső, radikális handabandázás prédájává, mert a túlzások is képesek a nemzetpolitika ügyét lejáratni.

 

Konzultációs fórum: a Magyar Állandó Értekezlet

Nem világos, hogy mi a kormány szándéka a Magyar Állandó Értekezlettel (Máért). Az ál­talános eljárásra vonatkozó elgondolásunk a határon túli magyar szervezetekkel való kapcsolattar­tás terén a következő: jól átgondolt, politikailag és jogilag megalapozott elképzelésekkel célszerű előhozakodnunk „hivatalos” formában (azaz pártok, szervezetek, kormányok részéről). A kósza ötletek ugyanis nemcsak nevetség tárgyává teszik a magyar nemzetpolitikát, hanem komoly zavart is keltenek a követendő célokat, az alkalmazandó eszközöket illetően, és ez nyilvánvalóan gyengíti érdekérvényesítő képességünket. Tudjuk azonban, hogy egy ilyen jó szándékú, jámbor felhívás nem elegendő a fent jelzett igény kielégítéséhez. Ehhez az összetett feladathoz rendszeres munka, szervezeti vagy akár intézményi keret is szükséges. A Máért éppen erre a célra jött létre. Szakbi­zottságaiban ütköztetni lehet az esetleg eltérő szakértői véleményeket – ahelyett, hogy ezekkel rögtön magas beosztású tisztségviselők állnának elő –, és ki lehet alakítani egy minden érintett fél számára elfogadható, de szakmai szempontból mindenképpen színvonalas álláspontot. A Máért plenáris ülésén dönteni lehet a szakbizottságokban kimunkált alternatívák kérdésében, és rögzíteni lehet egy végleges álláspontot, ha sikerül ilyet kialakítani. E fórum elsődleges célja semmiképpen nem az, hogy lehetőséget adjon valamiféle diplomáciai-nemzetpolitikai tűzijáték számára, hang­zatos jelszavak vagy ígéretek megfogalmazására, hanem a magyar nemzet (a magyarországi és a határon túli magyarok) érdekérvényesítésének hatékonnyá tétele, érdekérvényesítő képességünk megsokszorozása. A Fidesz ezért szorgalmazza a Máért plenáris ülésének mielőbbi összehívását és szakbizottságainak folyamatos működtetését.

 

Elsődleges cél: az autonómia

Az autonómia a kormányzati retorikában üres és hiteltelen formaság. Holott a nemzetpoliti­kában, amire elsősorban összpontosítanunk kell, az az autonómia problémája. Az autonómia nem elvont eszme, amely néhány fellegjáró értelmiségin kívül senkit nem érint közvetlenül, hanem a kisebbségi magyarok mindennapi életét döntő módon meghatározó gyakorlati lépések sorozata, mint amilyen az Európai Unió által szorgalmazott szubszidiaritás és önkormányzatiság elvének érvényesítése, a tervezett Tisza-melléki járás Kárpátalján, a kisebbségi törvénytervezet és az önálló székely régió Erdélyben vagy a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács. Nem mindegy azonban, hogy hogyan találunk „fogást” ezen a kérdésen. Elképzelésünk szerint első lépésben rögzítenünk kell: elfogadhatatlan számunkra, hogy az Európai Unióban a nemzeti kisebbségi közösségek tekinteté­ben kettős mércét alkalmazzanak. Ha a „régi” Európában lehetséges, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetét kulturális és területi autonómiák révén rendezzék, ez az autonómia az „új” európai magyar kisebbségi közösségeknek is lehetséges.

A Fidesz számára az autonómia kérdésének mélyebb, a rendszerváltozás történetéhez kap­csolódó, vagy azt is mondhatnánk, ideológiai összefüggései is vannak. Meggyőződésünk, hogy a kisebbségi közösségek kulturális és területi autonómiájának útjában álló akadályok a rendszervál­tozás befejezetlensége, a kétpólusú világrend maradványainak továbbélése miatt keletkeznek. A rendszerváltozás befejezését, a kétpólusú világrend maradványainak felszámolását a nemzeti ki­sebbségi közösségek működő kulturális és területi autonómiája is jelzi. Másként fogalmazva: amíg a környező országokban élő magyar közösségek autonómiáinak útjában akadályok állnak, értelme­zésünk szerint nem fejeződött be a rendszerváltozás folyamata.

 

A kisebbségi kérdés és az Európai Unió

Az Európai Unió tagállamaként Magyarországnak kezdeményezőleg kell fellépnie a nem­zeti kisebbségi kérdés átfogó, uniós szintű jogszabályi rendezése érdekében. Látnunk kell azonban, hogy e kérdés kellő mélységű és minőségű jogszabályi rendezése az unió szintjén csak hosszabb távon képzelhető el. Ezért a politikai érdekérvényesítés során elsősorban az Európai Unióban fel­lelhető számos precedensre támaszkodva kell törekedni szándékaink elfogadtatására a Magyaror­szággal szomszédos érintett államokkal.

Bár közvetlenül a vajdasági magyarságot érinti, de közvetett hatása lehet a többi magyar közösség sorsának alakulására is annak a magyar külpolitikának, amelyet a Nyugat-Balkán stabilizálása ér­dekében kellene és lehetne folytatni, az alábbi megfontolásokra támaszkodva: a Nyugat-Balkán stabilizálásának kulcsa megítélésünk szerint a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetének rende­zése a kérdés nyugat-európai, minden érintett felet kielégítő rendezésének a mintájára. Kiemelt fontosságú magyar érdek, hogy az unióval, amelyre végső soron e térség stabilizálásának a feladata hárul, elfogadtassuk azt a körülményt, hogy e térség stabilizálása terén nem képzelhető el előrelé­pés a nemzeti kisebbségi közösségek kulturális és/vagy területi autonómiáinak létrehozása nélkül. Ennek az elképzelésnek a jegyében Magyarországnak aktív politikát kell folytatnia mind az unió­ban, mind a nyugat-balkáni térségben. Ettől a politikától azt várhatjuk, hogy növekszik az autonó­mia intézményének elfogadottsága – a Kárpát-medencei magyar kisebbségi közösségek vonatkozá­sában is.

A fentebb taglalt, a multilaterális és a kétoldalú kapcsolatok terén kifejtett tevékenység mellett azonban Magyarország a jövőben sem tekinthet el a státustörvényhez hasonló, a magyar kisebbségi közösségek védelmét célzó egyoldalú lépésektől.

 

Józan érdekérvényesítés

Nincs kétségünk afelől, hogy hosszabb távon az európai kisebbségi közösségek helyzete megnyugtató módon rendeződik a Nyugat-Európában általánosan elterjedt, előremutató gyakorlat alapján. Nem engedhetjük meg azonban, hogy ebben a jövőbeli időpontban olyan helyzetben ta­láljuk magunkat, hogy Magyarországon kívül nem él már magyar a Kárpát-medencében. Nincs más választásunk, mint hogy az etnikai arányok megváltoztatására, a magyar kisebbségek által lakott területek adminisztratív szétdarabolására, a magyarok megfélemlítésének kísérletére, az igazságszolgáltatásnak velük szemben elfogult működtetésére, az oktatási intézmények hátrányos megkülönböztetésére és nem utolsósorban a magyarok gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozására – mint amilyen a magyarlakta vidékek úthálózatának elhanyagolása – a magyarok védelmében egyoldalú lépésekkel válaszolunk.

A határon túli magyarok Magyarország általi anyagi támogatásának jellegét és mértékét meggyőződésünk szerint meg kell változtatni. Az eddigi segélyalapú támogatást befektetésalapú támogatásnak kell felváltania, amely gazdaságilag előnyös mind a határon túli magyaroknak, mind Magyarországnak, mind az érintett, velünk határos országok többségi nemzeteinek. A támogatás volumenét egy ilyen rendszerben célszerű növelni. Különös figyelmet kell fordítani a rendelkezésre álló európai uniós források felhasználására a Nemzeti fejlesztési terv és az Interreg-programok ke­retében a határ menti térségek és/vagy a magyar kisebbségek által lakott területek fejlesztése érde­kében.

A hatékony kisebbségi érdekérvényesítés szempontjából fontos leszögezni, hogy a kisebb­ségi közösségek legitim képviseletének részvétele a többségi államok kormányzati munkájában csak abban az esetben előremutató, ha az adott államok érdekeinek képviselete mellett a magyar közösség érdekeit ugyanúgy szolgálja. A többségi államok érdekei a magyar közösségek kormány­zati szerepvállalása tekintetében semmiképp nem helyezhetők e közösségeké elé. Ezzel szemben alapvető nemzeti érdekünk, hogy a magyar kisebbségi közösségeknek minél erősebb képviseletük legyen állampolgárság szerinti államaik nemzeti parlamentjeiben és helyhatósági testületeiben. Ennek a képviseletnek viszont minél szélesebb és sokszínűbb társadalmi bázisra kell támaszkodnia.

 

Az állampolgárság ügye

December 5. után az állampolgárság kérdése nem bonyolulttá vált, hanem erkölcsileg és nemzetpolitikailag leegyszerűsödött. Nincs más választás, mint az állampolgárság kiterjesztése mindazokra a magyarokra, akik nem kívánnak bevándorolni Magyarországra. A magyar állampol­gársághoz kapcsolódó jogok és kötelességek hazánkban összekeveredtek a magyarországi lakhely­hez kapcsolódó jogokkal és kötelességekkel. Szükség van a magyar állampolgárság jogintézmé­nyének felülvizsgálatára és átalakítására, amelynek során szét kell választani a magyarországi lak­helyhez és az oszthatatlan magyar állampolgársághoz fűződő jogosítványokat. Az Európai Unióban munkát vállaló, akárcsak a világ más tájain élő magyar állampolgárok számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozások nélkül gyakorolhassák állampolgári jogaikat. Az állampolgársági jogintézmény átalakításának a szomszédos államokban élő, illetve az ezekből az államokból nem Magyarországra kivándorló magyarokat is érintenie kell, amennyiben lakhelyüktől függetlenül az egységes és oszt­hatatlan magyar állampolgárság őket is megilleti. Ily módon a schengeni rendszer 2007-es teljes körű alkalmazása után lehetővé válik a szabad, korlátozásmentes kapcsolattartás Magyarországgal azoknak a magyaroknak is, akiknek a jelenlegi állampolgárság szerinti államaik eddig az időpontig nem csatlakoztak az Európai Unióhoz. Az európai uniós kishatárforgalmi rendszer bevezetése és a nemzeti vízum vagy éppen a „görög magyar igazolvány” intézménye ugyanis, noha pozitív szán­dékú törekvéseknek értékeljük, együttesen sem jelentenek kielégítő megoldást az Európai Unión kívül maradó államokban élő magyarok szabad kapcsolattartása szempontjából.

A fenti elgondolásokról a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség a következő időszakban kon­zultációkat kezd a határon túli magyar politikai pártokkal és szervezetekkel. A konzultációs folya­mat eredményeként megszülető nézeteket következetesen és egységesen képviselni fogjuk nemzet­politikánk alakítása során.

Forrás: Magyar Nemzet

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.