Vajdasági Magyar Demokrata Párt
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
HÍRLEVÉL III. évf. 103. szám
2005. szeptember 19.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti konszenzus jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.
Ágoston András
Vuk Drašković, Szerbia és Montenegró külügyminisztere: "Természetesnek gondolom azt, hogy igény esetén lehetővé váljék minden európai nemzet minden tagja számára az anyaország állampolgári státusának megszerzése. Sehogyan se vitathatjuk el a Szerbiában élő más nemzetek tagjaitól azt, amit mi akarunk felkínálni a szerbek számára, bárhol éljenek is a világban."
Ágoston András:
Lutri
A vajdasági magyarság számára lutri mindaz, ami vele 1990 óta történik. Fenntartja ugyan a tényleges autonómia és nyolc-kilenc éve a kettős állampolgárság, valamint a részarányos parlamenti képviselet eszméjét, de alapjában véve arra, ami történik vele nincs ráhatása. Azelőtt tudta, hol a helye a nagyhatalmak és a szintén nagyhatalmú Titói rendszer árnyékában. A múlt század utolsó évtizedében magára talált ugyan, de Milosevici hatalommal összekacsintó budapesti és vajdasági vezetők újra a sarokba parancsolták. Ott legfeljebb moroghat. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy megteremthesse 21. századi létének alapjait. Fogyatkozik is szépen.
Kasza József – jóllehet a mai napig még nem kapott hivatalos meghívót Brüsszelbe – bejelentette: elmegy, hogy elmondja, milyen nagyon bántják elsősorban őt, s rajta keresztül a vajdasági magyarokat.
Ha végül mégis megkapja a meghívót, reméljük elmegy Brüsszelbe. Nem úgy mint az amerikai meghallgatásra. Amit korábban két esetben is lemondott. Mert akkor nem érzett személyes indíttatást, s a szerb koalíciós partnerek sem akarták, hogy menjen. Szegény Hámos László! Nem könnyű neki zöld ágra vergődni a helyi hatalmakhoz simuló határon túli magyar vezetőkkel!
Tegyük fel, hogy Kasza József megkapja a brüsszeli meghívót és saját jól felfogott érdekében elmegy Brüsszelbe. Tegyük fel azt is, hogy ott nem csak a saját és a vizsgálati fogságban tartott vezető munkatársainak bajait ecseteli, hanem visszavonja a minapi szerb belügyminiszternek tett, a szerb hatalmat felmentő kijelentését is. Hogy elmondja: a magyarverések igenis a szerb állam benevolens viszonyulása miatt sorjáznak. A mindenkori szerb kormány, Djindjic-től kezdve (Kasza ebben kormányalelnöki mandátummal bírt) Kostunicáig, a magyarok sakkban tartásával igyekszik pótargumentumot felmutatni a nyugati közvetítőknek: csak ne olyan nagy garral Kosovo ügyében kedves nyugatiak! Tudunk mi feszültséget tartani a térségben Milosevic nélkül is.
Most nyugodtabb a szerb hatalom…
Tavasszal, amikor az EU-parlament magyar képviselői elérték a Doris Pack ellentmondásos vajdasági látogatását, a szerb hatalom sokkal jobban izgult mint most.
Azért kicsikarta a hivatalos Budapest véleményét, miszerint azt, amit úgy általában magyarveréseknek mondunk, nem lehet a szerb állami szervek számlájára írni.
Továbbá, ellenakciót vittek az európaiaknál. S bemutatták a semmitmondó rendőrségi jegyzőkönyveket, amelyekben az olvasható, hogy a bővérű, szerelmes természetű és izgága munkanélküli suhancok a Vajdaságban is rakoncátlankodnak. Néha verekednek.
Ezen túlmenően a szerb hatalom prezentálta a lojális magyar vezetők Józsa, Korhecz lojális nyilatkozatait is. Kostunica szárnyai alatt végig pásztázták a bácskai városokat. Kostunica árnyékában fényképezkedve ismételgették: ha korábban voltak is incidensek, ez már a múlté. Most már inkább tolerancia bajnokságokat szerveznek, magyar és szerb fiatalok részvételével. Lehet, hogy a tolerancia tornák részvevői egy ideig nem verekedtek, de tény, hogy a hasonszőrű szerb fiatalok nem hagytak fel sem a magyarverésekkel, sem a más, nemzeti alapú kilengésekkel.
Kasza ebben az időben vonta vissza a dörgedelmes, atrocitásokról szóló kijelentéseit és nemes egyszerűséggel, Kostunica stílusában, incidenseknek titulálta a súlyos testi sértésekkel járó magyarveréseket.
Akkor azt írtuk ezen a helyen, hogy Doris Pack látogatásából a vajdasági magyaroknak haszna nincs, csak rosszabb ne legyen. Lett.
Tovább folynak a magyarverések. S ha vannak is feljelentések, azok a bíróságokon, illetve még a szabálysértési bírónál elakadnak. A beodrai magyarverés ügyében például a törökbecsei rendőrparancsnok helyettese azt „ígérte”, hogy bűncselekmény miatt tesznek feljelentést a szerb fiatal ellen, aki Bálint Kornélt úgy össze verte, hogy a fiatalember napokig benn feküdt a becskereki kórházban. Megtették? Ugyan már! Ha megtették is, nincs foganatja. Három hónap telt el az eset óta, s az eljárás sehol. A fiatalembert senki sem értesítette, mi lett a nóta vége. Hogy a legsúlyosabbról, a zentai kaszárnyai verekedésről ne is beszéljünk.
Mert a katonaságban is van példa a magyarverésre. Tudjuk, hogy a fiatal magyar katonának a zentai kaszárnyában verték le a lépét, jelentettük is, de sem a zentai polgármester, sem a Magyar Szó zentai főszerkesztője nem mozdul. Várják a főnök brüsszeli kirándulásának eredményét?
Egészében véve a szerb hatalom nem izgul, nyugodtan várja Kasza, vagy a még simulékonyabb Józsa brüsszeli fellépését.
De, a lojalitást illik időnként jutalmazni. Ha igaz a kósza hír, Józsát megkínálták egy hellyel a szerb bizottságban, amelynek az EU-hoz való közeledés folyamán tárgyalói szerep juthat.
Ezen kívül más nem történt. Illetve csak annyi, hogy Ljaljic kisebbségi miniszter kijelentette: gyakorlatilag nincsenek magyarverések. Különben is, a szerbiai illetékesek átadták a magyar félnek az ún. magyarverések jegyzőkönyveit. Azt a miniszter nem mondta, de gondolhatta, hogy ha a magyar hatalmi szervek nem izgulnak, miért kerítsen ő nagy feneket a dolognak.
… de nem egészen nyugodt
Ha nem folyton a magyarokkal szemben lenne sikeres a szerb kormány és semleges nézőként figyelhetnénk a vajdasági magyarverések körül zajló eseményeket, akár meg is állapíthatnánk: nahát, ezek a szerbek, még ilyen helyzetben is tudnak újítani! De, semmi kedvünk a szurkoláshoz.
Újítás pedig van. Leheletkönnyű, finom politikai munka. Amerika kontra EU. Így is fogalmazhatnánk, ha nem tudnánk, hogy azért még sem erről van szó. Legfeljebb a helyi rezidens és magyar EU parlamenterek pengeváltásáról. Meg úgy mellékesen, két magyarszármazású amerikai csöndes, a színfalak mögötti huzakodásáról.
A baj az, hogy mindebből nekünk vajdasági magyaroknak nincs hasznunk. Kárunk lehet.
A magyarországi EU-parlamenterek mérsékelt egyetértésben és haszonnal tevékenykednek. Az egyik oldal megrovást szeretne elérni, a másik már ki is harcolta. No, nem a megrovást, hanem az EU segély egy részének átirányítását további tolerancia-projektumok megvalósítására. Ebből vagy lesz valami vagy sem, de a pénz Szerbiában marad. Valaki jól jár akkor is, ha haszontalan tolerancia projektumokat vezet. Az, hogy a magyar EU-parlamenterek egymás között vitatkoznak, a különben is üveglábakon álló Kasza-misszió esélyeit viszi a nulla felé. Ez pedig szerb érdek.
Hab a tortán, hogy Dusan Janjic, a kisebbségi magyar berkekben nem a jótéteményeiről elhíresült PER (Project on Ethnic Relations), az amerikai kongresszushoz közeli nemkormányzati szervezet belgrádi rezidense egy szerb lapban megtámadta Tom Lantos kongresszusi képviselőt, mert az Kaszát pártoló levelet írt Kostunicának.
Kasza idegesen mozdult rá a nyilatkozatra. S hogy két legyet üssön egy csapásra, Janjic mellett nekiment Végel Lászlónak és Losonc Alpárnak a két ismert vajdasági értelmiséginek is. Kasza mindhármukat abba a „társulatba” sorolta, amelynek a tagjai a „Soros-jászolnál” töltekeznek. Érthetetlen a vehemens reagálás, hiszen annak idején Kasza is ott volt azok között, akik Szabadkán Soros György segítségével szerették volna rendbe tenni a zsinagógát.
Hacsak nem arról van szó, hogy a három ismert közéleti embernek, a magyaroknak mindenképpen, egy „régi bűnéért” kellett most megfizetnie. Emlékezetes, hogy annak idején mindhárman otthagyták a VMSZ-es Józsa László és a szerb hatalom belső erői által mozgatott szakértői bizottságot. Mert Józsa politikai manipulációból nem akartak részt vállani. Így Józsára (s részben Korheczre) hárul a történelmi felelősség, mert a vajdasági magyarok alapérdekeivel szemben, az akkor készülő jugoszláv kisebbségi törvénybe nem került be a magyar (perszonális) autonómia. Bekerült viszont a szerb ellenőrzésnek útat nyitó közvetett, az elektorok útján történő választások intézménye. A hármak, első sorban Végel László a közvetlen, a kisebbségi névjegyzékre és a többpárti választásokra épülő választási mechanizmust szerették volna törvénybe iktatni. (Ez jó lépése volt Janjicnak és PER-nek, többről nem tudunk.)
A Vajdaságban olvasott Gradjanski list nevű napilapnak Janjic azt nyilatkozta, hogy a Kasza-Lantos találkozó után a VMSZ elnöke „a már eredményesnek bizonyult korábbi politikáját folytatja, ez pedig az, hogy a saját személyes ügyeit összekeveri a közügyekkel”.
- Átgondolt folyamatról van szó, amelyben a magyar kérdés magas fokú átpolitizálása zajlik. Ennek súlyos következményei lehetnek, elsősorban a Vajdaságban. Októberben az EP részéről még nagyobb nyomás várható – tette hozzá kicsit vészmadárként Janjic.
Szerb elemzők szerint az amerikai PER rezidens megszólalása, s az, hogy Janjic a Kasza-Lantos akciót egyenesen „provokációnak és visszaélésnek” nevezi, voltaképpen figyelmeztetés. Azoknak szól, akiket illet, Amerikában és Európában egyaránt. Célja, hogy a Kasza-ügynek ne tulajdonítsanak túl nagy jelentőséget, s annak nem szabad befolyásolnia a Kosovóval kapcsolatos amúgy is érzékeny, színfalak mögötti tárgyalásokat. Hogy a figyelmeztetésnek lesz-e hatása? Meglátjuk.
A nagy magyar dilemma
Mi magyarok, határon innen és túl, a Kasza-ügyből egy tanulságot máris levonhatunk. Ez pedig az, hogy jelenleg még nincsenek a közép-európai iszapbirkózáshoz szükséges, hatékony eszközeink. Hiányzik a két nagy magyarországi párt egyetértése. Erre előbb utóbb sort kell keríteni, hiszen a történelmi felelősség a Fidesz – MPSZ-t és a Magyar Szocialista Pártot illeti. Nem fogja Kasza kikaparni a gesztenyét sem az egyiknek, sem a másiknak. Aligha, már magának se.
A kisebbségi közösségek ne a kétpólusú elitek helyi hatalomhoz simuló szárnyától várják a megoldást, hanem csakis és mindenkor a budapesti felelős politikai elittől. Az EU-tag Magyarország kormányától, diplomáciájától és a nagypártok nemzeti ügyekben kiépülő egyetértésétől. Aki mást mond, vagy nem ért a politikához, vagy nem mond igazat.
Szerencse, hogy az alapigazságot, azt, hogy a megoldást helyben kell keresni, Budapesten is felismerték. Kitűnő példa erre a Magyar Szocialista Párt nemzeti szárnyának mozgolódása. A két Fidesz – MPSZ vezető, Kövér László és Németh Zsolt kiáltványa (Magyar Nemzet 2005. szeptember 16.), ha nem is minden elemében, már a lehetséges megoldást taglalja.
- Amíg a környező országokban élő magyar közösségek autonómiáinak útjában akadályok állnak – így a szerzőpáros – értelmezésünk szerint nem fejeződött be a rendszerváltozás folyamata.
Különösen fontos a kiáltványnak az a tétele, miszerint ”bár közvetlenül a vajdasági magyarságot érinti, de közvetett hatása lehet a többi magyar közösség sorsának alakulására is annak a magyar külpolitikának, amelyet a Nyugat-Balkán stabilizálása érdekében kellene és lehetne folytatni, az alábbi megfontolásokra támaszkodva: a Nyugat-Balkán stabilizálásának kulcsa megítélésünk szerint a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetének rendezése a kérdés nyugat-európai, minden érintett felet kielégítő rendezésének a mintájára”.
Ha ehhez hozzáolvassuk, hogy december 5. után az állampolgárság kérdése nem bonyolulttá vált, hanem erkölcsileg és nemzetpolitikailag leegyszerűsödött. S, hogy nincs más választás, mint az állampolgárság kiterjesztése mindazokra a magyarokra, akik nem kívánnak bevándorolni Magyarországra, akkor már csak a lényegről kell szót ejteni. Hajlandó-e a magyarországi politikai elit átvenni a határon túli magyarok felelős, nemzetközpontú politikai irányítását, vagy meghagyja Magyarországot a kétszeres gyűrűben? A kisanatnt és a helyi többségi hatalmakhoz hű, a kisebbségi egypártrendszerben „helyzetbe hozott” határon túli magyar politikai csoportosulások szorításában. Ez a mi nagy magyar dilemmánk. Mert Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek a megteremtése nem lehet sikeres az alapjában egységes politikai irányítás és az egész nemzetre kiterjedő oktatási, művelődési és munkaerő-gazdálkodási stratégia kidolgozása nélkül.
A 21. század első harmadának ez lesz az igazi kérdése és egyben történelmi mércéje is. Ideje lenne, hogy megnyerjük ezt a nagy, történelmi lutrit.
Dokumentumok:
Napirenden tartani a kettős állampolgárság ügyét
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának állásfoglalása
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) 2004. szeptember 10-i alakuló ülésén a Magyar Köztársaság kormánya számára elfogadott legfontosabb ajánlások a következők:
- Magyarországnak az Európai Unió adta lehetőségek keretei között törekednie kell, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos úgynevezett „kettős mérce” gyakorlatának megszüntetésére. Arra, hogy az unió a csatlakozni szándékozó államoktól elvárt kisebbségvédelmi követelményeket ugyanúgy érvényesítse a már taggá vált államokkal szemben is. A kettős mérce olyan követelmények támasztása az unióhoz csatlakozni kívánó országokkal szemben, amelyeket az unió saját magára nézve nem tart kötelezőnek.
- A KMKF támogatja a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit. A fórum felkéri az Országgyűlés elnökét, forduljon az Európai Unió megfelelő intézményeihez, hogy fogalmazzák meg azokat az alapelveket, amelyeket a különböző típusú autonómiaformák megvalósítása szerint figyelembe kell venni.
- Nagy hangsúlyt kell fektetni az unió keleti és déli szomszédaival való kibővített kapcsolatát meghatározó Európai Szomszédságpolitika által biztosított eszközök és lehetőségek felhasználására a magyar kisebbség helyzetének javítása érdekében.
- A KMKF felhívja a kormányt, hogy tartsa napirenden a határon túli magyarok számára adható állampolgárság ügyét.
Forrás: Magyar Szó
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.