Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 103. szám

2005. szeptember 19.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kár­pát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Vuk Drašković, Szerbia és Montenegró külügyminisztere: "Természetesnek gondolom azt, hogy igény esetén lehetővé váljék minden európai nemzet minden tagja számára az anyaország állampolgári státusának megszerzése. Sehogyan se vitathatjuk el a Szerbiában élő más nemzetek tagjaitól azt, amit mi akarunk felkínálni a szerbek számára, bárhol éljenek is a világban."

 

Ágoston András:

Lutri

A vajdasági magyarság számára lutri mindaz, ami vele 1990 óta történik. Fenntartja ugyan a tényleges autonómia és nyolc-kilenc éve a kettős állampolgárság, valamint a részarányos parla­menti képviselet eszméjét, de alapjában véve arra, ami történik vele nincs ráhatása. Azelőtt tudta, hol a helye a nagyhatalmak és a szintén nagyhatalmú Titói rendszer árnyékában. A múlt század utolsó évtizedében magára talált ugyan, de Milosevici hatalommal összekacsintó budapesti és vaj­dasági vezetők újra a sarokba parancsolták. Ott legfeljebb moroghat. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy megteremthesse 21. századi létének alapjait. Fogyatkozik is szépen.

Kasza József – jóllehet a mai napig még nem kapott hivatalos meghívót Brüsszelbe – beje­lentette: elmegy, hogy elmondja, milyen nagyon bántják elsősorban őt, s rajta keresztül a vajdasági magyarokat.

Ha végül mégis megkapja a meghívót, reméljük elmegy Brüsszelbe. Nem úgy mint az ame­rikai meghallgatásra. Amit korábban két esetben is lemondott. Mert akkor nem érzett személyes indíttatást, s a szerb koalíciós partnerek sem akarták, hogy menjen. Szegény Hámos László! Nem könnyű neki zöld ágra vergődni a helyi hatalmakhoz simuló határon túli magyar vezetőkkel!

Tegyük fel, hogy Kasza József megkapja a brüsszeli meghívót és saját jól felfogott érdeké­ben elmegy Brüsszelbe. Tegyük fel azt is, hogy ott nem csak a saját és a vizsgálati fogságban tar­tott vezető munkatársainak bajait ecseteli, hanem visszavonja a minapi szerb belügyminiszternek tett, a szerb hatalmat felmentő kijelentését is. Hogy elmondja: a magyarverések igenis a szerb ál­lam benevolens viszonyulása miatt sorjáznak. A mindenkori szerb kormány, Djindjic-től kezdve (Kasza ebben kormányalelnöki mandátummal bírt) Kostunicáig, a magyarok sakkban tartásával igyekszik pótargumentumot felmutatni a nyugati közvetítőknek: csak ne olyan nagy garral Kosovo ügyében kedves nyugatiak! Tudunk mi feszültséget tartani a térségben Milosevic nélkül is.

 

Most nyugodtabb a szerb hatalom…

Tavasszal, amikor az EU-parlament magyar képviselői elérték a Doris Pack ellentmondásos vajdasági látogatását, a szerb hatalom sokkal jobban izgult mint most.

Azért kicsikarta a hivatalos Budapest véleményét, miszerint azt, amit úgy általában ma­gyarveréseknek mondunk, nem lehet a szerb állami szervek számlájára írni.

Továbbá, ellenakciót vittek az európaiaknál. S bemutatták a semmitmondó rendőrségi jegy­zőkönyveket, amelyekben az olvasható, hogy a bővérű, szerelmes természetű és izgága munkanél­küli suhancok a Vajdaságban is rakoncátlankodnak. Néha verekednek.

Ezen túlmenően a szerb hatalom prezentálta a lojális magyar vezetők Józsa, Korhecz lojális nyilatkozatait is. Kostunica szárnyai alatt végig pásztázták a bácskai városokat. Kostunica árnyé­kában fényképezkedve ismételgették: ha korábban voltak is incidensek, ez már a múlté. Most már inkább tolerancia bajnokságokat szerveznek, magyar és szerb fiatalok részvételével. Lehet, hogy a tolerancia tornák részvevői egy ideig nem verekedtek, de tény, hogy a hasonszőrű szerb fiatalok nem hagytak fel sem a magyarverésekkel, sem a más, nemzeti alapú kilengésekkel.

Kasza ebben az időben vonta vissza a dörgedelmes, atrocitásokról szóló kijelentéseit és ne­mes egyszerűséggel, Kostunica stílusában, incidenseknek titulálta a súlyos testi sértésekkel járó magyarveréseket.

Akkor azt írtuk ezen a helyen, hogy Doris Pack látogatásából a vajdasági magyaroknak haszna nincs, csak rosszabb ne legyen. Lett.

Tovább folynak a magyarverések. S ha vannak is feljelentések, azok a bíróságokon, illetve még a szabálysértési bírónál elakadnak. A beodrai magyarverés ügyében például a törökbecsei rendőrparancsnok helyettese azt „ígérte”, hogy bűncselekmény miatt tesznek feljelentést a szerb fiatal ellen, aki Bálint Kornélt úgy össze verte, hogy a fiatalember napokig benn feküdt a becskereki kórházban. Megtették? Ugyan már! Ha megtették is, nincs foganatja. Három hónap telt el az eset óta, s az eljárás sehol. A fiatalembert senki sem értesítette, mi lett a nóta vége. Hogy a legsúlyosabbról, a zentai kaszárnyai verekedésről ne is beszéljünk.

Mert a katonaságban is van példa a magyarverésre. Tudjuk, hogy a fiatal magyar katonának a zentai kaszárnyában verték le a lépét, jelentettük is, de sem a zentai pol­gármester, sem a Magyar Szó zentai főszerkesztője nem mozdul. Várják a főnök brüsszeli kirán­dulásának eredményét?

Egészében véve a szerb hatalom nem izgul, nyugodtan várja Kasza, vagy a még simuléko­nyabb Józsa brüsszeli fellépését.

De, a lojalitást illik időnként jutalmazni. Ha igaz a kósza hír, Józsát megkínálták egy hellyel a szerb bizottságban, amelynek az EU-hoz való közeledés folyamán tárgyalói szerep juthat.

Ezen kívül más nem történt. Illetve csak annyi, hogy Ljaljic kisebbségi miniszter kijelen­tette: gyakorlatilag nincsenek magyarverések. Különben is, a szerbiai illetékesek átadták a magyar félnek az ún. magyarverések jegyzőkönyveit. Azt a miniszter nem mondta, de gondolhatta, hogy ha a magyar hatalmi szervek nem izgulnak, miért kerítsen ő nagy feneket a dolognak.

 

… de nem egészen nyugodt

Ha nem folyton a magyarokkal szemben lenne sikeres a szerb kormány és semleges néző­ként figyelhetnénk a vajdasági magyarverések körül zajló eseményeket, akár meg is állapíthatnánk: nahát, ezek a szerbek, még ilyen helyzetben is tudnak újítani! De, semmi kedvünk a szurkoláshoz.

Újítás pedig van. Leheletkönnyű, finom politikai munka. Amerika kontra EU. Így is fogal­mazhatnánk, ha nem tudnánk, hogy azért még sem erről van szó. Legfeljebb a helyi rezidens és magyar EU parlamenterek pengeváltásáról. Meg úgy mellékesen, két magyarszármazású amerikai csöndes, a színfalak mögötti huzakodásáról.

A baj az, hogy mindebből nekünk vajdasági magyaroknak nincs hasznunk. Kárunk lehet.

A magyarországi EU-parlamenterek mérsékelt egyetértésben és haszonnal tevékenykednek. Az egyik oldal megrovást szeretne elérni, a másik már ki is harcolta. No, nem a megrovást, hanem az EU segély egy részének átirányítását további tolerancia-projektumok megvalósítására. Ebből vagy lesz valami vagy sem, de a pénz Szerbiában marad. Valaki jól jár akkor is, ha haszontalan tole­rancia projektumokat vezet. Az, hogy a magyar EU-parlamenterek egymás között vitatkoznak, a különben is üveglábakon álló Kasza-misszió esélyeit viszi a nulla felé. Ez pedig szerb érdek.

Hab a tortán, hogy Dusan Janjic, a kisebbségi magyar berkekben nem a jótéteményeiről el­híresült PER (Project on Ethnic Relations), az amerikai kongresszushoz közeli nemkormányzati szervezet belgrádi rezi­dense egy szerb lapban megtámadta  Tom Lantos kongresszusi képviselőt, mert az Kaszát pártoló levelet írt Kostunicának.

Kasza idegesen mozdult rá a nyilatkozatra. S hogy két legyet üssön egy csapásra, Janjic mellett nekiment Végel Lászlónak és Losonc Alpárnak a két ismert vajdasági értelmiséginek is. Kasza mindhármukat abba a „társulatba” sorolta, amelynek a tagjai a „Soros-jászolnál” töltekez­nek. Érthetetlen a vehemens reagálás, hiszen annak idején Kasza is ott volt azok között, akik Sza­badkán Soros György segítségével szerették volna rendbe tenni a zsinagógát.

Hacsak nem arról van szó, hogy a három ismert közéleti embernek, a magyaroknak min­denképpen, egy „régi bűnéért” kellett most megfizetnie. Emlékezetes, hogy annak idején mindhár­man otthagyták a VMSZ-es Józsa László és a szerb hatalom belső erői által mozgatott szakértői bizottságot. Mert Józsa politikai manipulációból nem akartak részt vállani. Így Józsára (s részben Korheczre) hárul a történelmi felelősség, mert a vajdasági magyarok alapérdekeivel szemben, az akkor készülő jugoszláv kisebbségi tör­vénybe nem került be a magyar (perszonális) autonómia. Bekerült viszont a szerb ellenőrzésnek útat nyitó közvetett, az elektorok útján történő választások intézménye. A hármak, első sorban Végel László a közvetlen, a kisebbségi névjegyzékre és a több­párti választásokra épülő választási mechanizmust szerették volna törvénybe iktatni. (Ez jó lépése volt Janjicnak és PER-nek, többről nem tudunk.)

A Vajdaságban olvasott Gradjanski list nevű napilapnak Janjic azt nyilatkozta, hogy a Ka­sza-Lantos találkozó után a VMSZ elnöke „a már eredményesnek bizonyult korábbi po­litikáját folytatja, ez pedig az, hogy a saját személyes ügyeit összekeveri a közügyekkel”.

- Átgondolt folyamatról van szó, amelyben a magyar kérdés magas fokú átpolitizálása zaj­lik. Ennek súlyos következményei lehetnek, elsősorban a Vajdaságban. Októberben az EP részéről még nagyobb nyomás várható – tette hozzá kicsit vészmadárként Janjic.

Szerb elemzők szerint az amerikai PER rezidens megszólalása, s az, hogy Janjic a Kasza-Lantos akciót egyenesen „provokációnak és visszaélésnek” nevezi, voltaképpen figyelmeztetés. Azoknak szól, akiket illet, Amerikában és Európában egyaránt. Célja, hogy a Kasza-ügynek ne tulajdonítsanak túl nagy jelentőséget, s annak nem szabad befolyásolnia a Kosovóval kapcsola­tos amúgy is érzékeny, színfalak mögötti tárgyalásokat. Hogy a figyelmeztetésnek lesz-e hatása? Meglátjuk.

 

A nagy magyar dilemma

Mi magyarok, határon innen és túl, a Kasza-ügyből egy tanulságot máris levonhatunk. Ez pedig az, hogy jelenleg még nincsenek a közép-európai iszapbirkózáshoz szükséges, hatékony esz­közeink. Hiányzik a két nagy magyarországi párt egyetértése. Erre előbb utóbb sort kell keríteni, hiszen a történelmi felelősség a Fidesz – MPSZ-t és a Magyar Szocialista Pártot illeti. Nem fogja Kasza kikaparni a gesztenyét sem az egyiknek, sem a másiknak. Aligha, már magának se.

A kisebbségi közösségek ne a kétpólusú elitek helyi hatalomhoz simuló szárnyától várják a megoldást, hanem csakis és mindenkor a budapesti felelős politikai elittől. Az EU-tag Magyaror­szág kormányától, diplomáciájától és a nagypártok nemzeti ügyekben kiépülő egyetértésétől. Aki mást mond, vagy nem ért a politikához, vagy nem mond igazat.

Szerencse, hogy az alapigazságot, azt, hogy a megoldást helyben kell keresni, Budapesten is felismerték. Kitűnő példa erre a Magyar Szocialista Párt nemzeti szárnyának mozgolódása. A két Fidesz – MPSZ vezető, Kövér László és Németh Zsolt kiáltványa (Magyar Nemzet 2005. szeptem­ber 16.), ha nem is minden elemében, már a lehetséges megoldást taglalja.

- Amíg a környező országokban élő magyar közösségek autonómiáinak útjában akadályok állnak – így a szerzőpáros – értelme­zésünk szerint nem fejeződött be a rendszerváltozás folyamata.

Különösen fontos a kiáltványnak az a tétele, miszerint ”bár közvetlenül a vajdasági magyar­ságot érinti, de közvetett hatása lehet a többi magyar közösség sorsának alakulására is annak a ma­gyar külpolitikának, amelyet a Nyugat-Balkán stabilizálása ér­dekében kellene és lehetne folytatni, az alábbi megfontolásokra támaszkodva: a Nyugat-Balkán stabilizálásának kulcsa megítélésünk szerint a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetének rende­zése a kérdés nyugat-európai, minden érintett felet kielégítő rendezésének a mintájára”.

Ha ehhez hozzáolvassuk, hogy december 5. után az állampolgárság kérdése nem bonyo­lulttá vált, hanem erkölcsileg és nemzetpolitikailag leegyszerűsödött. S, hogy nincs más választás, mint az állampolgárság kiterjesztése mindazokra a magyarokra, akik nem kívánnak bevándorolni Magyarországra, akkor már csak a lényegről kell szót ejteni. Hajlandó-e a magyarországi politikai elit átvenni a határon túli magyarok  felelős, nemzetközpontú politikai irányítását, vagy meghagyja Magyarországot a kétszeres gyűrűben? A kisanatnt és a helyi többségi hatalmakhoz hű, a kisebb­ségi egypártrendszerben „helyzetbe hozott” határon túli magyar politikai csoportosulások szorítá­sában. Ez a mi nagy magyar dilemmánk. Mert Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek a megteremtése nem lehet sikeres az alapjában egységes politikai irányítás és az egész nemzetre ki­terjedő oktatási, művelődési és munkaerő-gazdálkodási stratégia kidolgozása nélkül.

A 21. század első harmadának ez lesz az igazi kérdése és egyben történelmi mércéje is. Ideje lenne, hogy megnyerjük ezt a nagy, történelmi lutrit.

 

Dokumentumok:

Napirenden tartani a kettős állampolgárság ügyét

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának állásfoglalása

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) 2004. szeptember 10-i ala­kuló ülésén a Magyar Köztársaság kormánya számára elfogadott legfontosabb ajánlások a követke­zők:

- Magyarországnak az Európai Unió adta lehetőségek keretei között törekednie kell, a nem­zeti kisebbségekkel kapcsolatos úgynevezett „kettős mérce” gyakorlatának megszüntetésére. Arra, hogy az unió a csatlakozni szándékozó államoktól elvárt kisebbségvédelmi követelményeket ugyanúgy érvényesítse a már taggá vált államokkal szemben is. A kettős mérce olyan követelmé­nyek támasztása az unióhoz csatlakozni kívánó országokkal szemben, amelyeket az unió saját ma­gára nézve nem tart kötelezőnek.

- A KMKF támogatja a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit. A fórum felkéri az Országgyűlés elnökét, forduljon az Európai Unió megfelelő intézményeihez, hogy fogalmazzák meg azokat az alapelveket, amelyeket a különböző típusú autonómiaformák megvalósítása szerint figyelembe kell venni.

- Nagy hangsúlyt kell fektetni az unió keleti és déli szomszédaival való kibővített kapcso­latát meghatározó Európai Szomszédságpolitika által biztosított eszközök és lehetőségek felhasz­nálására a magyar kisebbség helyzetének javítása érdekében.

- A KMKF felhívja a kormányt, hogy tartsa napirenden a határon túli magyarok számára adható állampolgárság ügyét.

Forrás: Magyar Szó

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.