Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 105. szám

2005. szeptember 22.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állam­polgárság. A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új nemzeti kon­szenzus jegyében foglalkozik a Kár­pát-me­dencei magyar politikai történésekkel.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Szili Katalin a KMKF budapesti ülésén: Perspektívát kell mutatnunk honfitársainknak. Olyan jövőképet, amelyet érdemes követnünk, s amelyért érdemes vállalni identitásunkat.

Csak akkor vázolhatunk fel hiteles jövőképet, ha abban a magyar politikai elit teljes spekt­ruma - határon innen és túl - egyetért, és azt minden szereplő a saját eszközeivel támogatja is.

 

Ágoston András:

Igen, a jövőkép

 

Azzal, amit Szili Katalin mondott a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán, csak egyet lehet érteni. A hiteles és közös jövőkép akkor alakulhat ki, ha „azt minden szereplő a saját eszközeivel támogatja”.

Jó cél lehet, hogy egy közös törekvést, például a 21. századra szóló nemzetstratégiát (miu­tán az már létrejött), minden szereplő a „saját eszközeivel” támogasson.

Tizenöt évvel a rendszerváltás után meg kell mondani: a nemzetpolitikai színtéren nincs minden szereplőnek azonos súlya. A nemzet egészéért viselt felelősség súlyára figyelemmel, kü­lönbséget kell tennünk egyrészt a magyarországi politikai elit egésze, másfelől az elmúlt tizenöt év küzdelmeiben  kétpólusúvá vált kisebbségi politikai elitek együttese között.

Az elkülönítés alapja a felelősség súlya, amely az egyik vagy a másik oldalra nehezedik. A magyarországi politikai elit – az EU-csatlakozás után mindenképpen – a politikai irányadó, a hatá­ron túli kisebbségi politikai elit az igazodó fél. Elvben.

Ma már látszik – a szerb politikai elit egésze például ezért a három célért küzd Kosovo esetében – hogy a nemzet határmódosítás nélküli integrációja akkor jöhet létre, ha van kettős ál­lampolgárság, tényleges magyar (legalább perszonális) autonómia és a kisebbségi közösségen be­lüli pluralizmusra támaszkodó részarányos képviselet a helyi többségi parlamentekben. Ennek a három feltételnek a megléte alkalmas nemcsak a nemzet egységének a helyreállítására, hanem a két állam közötti civilizált viszonyok ápolására is. Jó példa erre Horvátország és Szerbia. Annak elle­nére, hogy szerbek és a horvátok kemény, véres küzdelmeket vívtak egymással, ma a többpárti alapon szerbek által megválasztott szerb képviselők a Száborban (nemzeti érdekeiknek megfele­lően) partneri viszonyt hoztak létre a horvát kormánnyal.

 

Tisztes távolságtartás

A kilencvenes évek elején a magyar-magyar közeledés kétoldalú volt, s inkább érzelmi sí­kon zajlott. Ma a politikai közeledést, a politikailag egységes nemzetet – az időközben eltorzult politikai szerkezet megreformálásával – egyezményes stratégia alapján, csak a magyarországi poli­tikai elit valósíthatja meg.

Az elmúlt tizenöt év mozgásaira figyelemmel (erre utal a Bársony-Martonyi vita), látnunk kell: az EU-csatlakozásig a magyarországi politikai elit egészében véve fenntartotta azt a viszonyt, amely a szocializmus idején volt érvényben. Egy különbséggel. Beszélni már szabad volt a nemzet egyesítéséről.

A magyarországi politikai elit az EU-csatlakozás folyamat idején igyekezett tisztes távol­ságra tartani a szomszédos államokban élő magyar közösségeket. A támogatások egészében nem a nemzeti integrációt segítették, hanem egy status quot, a klasszikus kisebbségi helyzet fenntartását szolgál­ták. A támogatások leosztásával a magyarországi politikai elit a kisebbségi politikai elitek­nek a helyi hatalomhoz simuló szárnyát bízta meg.

Ezzel akarta elérni a helyi többségi hatalomnak a támogatásokhoz való benevolens viszo­nyulását. Az így előállt helyzet kettős következménnyel járt. Az egyik, hogy a kisebbségi eliteket a helyi többségi elit saját ellenőrzése alá vonta. A másik, a parlamenti képviselet és főleg a „kor­mányzati felelősségvállalás” lehetőségének beiktatásával a helyi többségi elitek rábírták őket a ki­sebbségi közösség egésze alapérdekeinek feladására. Ezért nincs előrelépés az autonómia ügyében és ezért lehetségesek a támogatások leosztásában tapasztalható visszaélések.

A kisebbségi közösségek politikai elitjei viszonylag gyorsan kétpólusúvá váltak. Mert a ki­sebbségi politikai elit egy kisebb, de elszántabb része, a nemzeti oldal, különféle politikai és anyagi kedvezmények fejében nem haj­landó lemondani sem a tényleges autonómiáról, sem a kisebbségi demokratikus közélet biztosítéká­ról, a politikai pluralizmusról. Ez a nemzeti szárny anyagi és poli­tikai hatalom nélkül csak azért maradhatott meg a politikai színtéren, mert érveinek ereje és erköl­csi súlya megkerülhe­tetlen.

A kisebbségi egypártrendszer – a Vajdaságban bizonyosan – azért alakult ki, mert a buda­pesti támogatás leosztásának jogát a kisebbségi politikai elit helyi hatalomhoz si­muló szárnya kapta meg. A helyi hatalomhoz simuló szárnyon a bebetonozott vezetői pozíciók, s a magyarországi tá­mogatások leosztásának személyhez kapcsolódó jogosítványa következményeként megjelent a funkcióhalmozás és megjelentek a kisebbségi politikai és gazdasági oligarchák. Érinthetetlenségü­ket az egypártrendszer és a folyamatos budapesti és belgrádi támogatás biztosítja.

Az oligarchikus viszonyok elburjánzása egyre inkább sérti mind a budapesti, mind a belgrádi elit érdekeit. A letisztulás felé az első lépést a belgrádi elit tette meg: egyhangúlag elutasította, hogy a VMSZ egyáltalán bekerüljön a belgrádi parlamentbe. Ellentmondásos, de nem érthetetlen, hogy a szerb kormány a kisebbségek feletti ellenőrzésnek a nemzeti tanácsok útján történő fenntartására elfogadja ennek a magyar pártnak a szolgálatait. Budapesten az lenne  a jó lépés, ha a magyar kormány ténylege­sen politikamentessé tenné a civil szféra támogatását.

Miközben politikai elitje nem tud egységesen lépni autonómiája ügyében, a kisebbségi kö­zösség egésze a csendes romlás állapotába süllyedt. Rossz demográfiai mutatók, romló átlagos képzettség, mind kilátástalanabb anyagi helyzet, helyenként pedig a nyomor jelzi ennek a folya­matnak az előrehaladását. Változásokra, előremutató jövő­képre lenne szükség.

 

Budapesten kell dönteni

Az Orbán-kormány idején áttörésre került sor. Kezdett kialakulni egy közös nemzet és jö­vőkép. A határokon átívelő nemzeti integráció doktrínája gyakorlati eredményeket hozott, különö­sen a nemzet érzelmi egységének megvalósítása tekintetében. A nemzeti, érzelmi közeledés azon­ban még nem politikai integráció.

Kérdés, szükség van-e egyáltalán határmódosítás nélküli politikai integrációra a Kárpát-medencében? Erre a kérdésre felelősséggel, csak a magyarországi politikai elit adhat választ.

A VMDP szerint a nemzet politikai integrációja nemcsak távlati fennmaradása szempontjá­ból bír jelentő­séggel, de a budapesti politikai elit napi szükségletei szemszögéből nézve is döntést igényel. Elismerik ezt Budapesten, vagy sem, Magyarország fenntartható fejlődésének feltételeit csak a Kárpát-medencében élő magyarok belső értékeinek alkotó hasznosításával lehet megterem­teni. Mivel az állam csak a saját állampolgára vonatkozóan készíthet nemzeti terveket; stratégiát, mű­velődési, oktatási és  munkaerő-foglalkoztatási modellt, számolhat demográfiai, mobilitási ténye­zőkkel, a kettős állampolgárság nélkülözhetetlen eszközzé válik a nemzet egészének gazda­sági fel­emelkedésében is.  

Egyetértünk Szili Katalinnal, aki kijelentette: „lassan elkezdődik a választási kampány, de ez nem gátolhat meg bennünket abban, hogy megmutassuk a választóknak: képesek vagyunk az alapvető kérdések­ben egyetérteni”. A nemzetnek van esélye. De Budapesten kell döntésre jutni.

 

Vita a kettős állampolgárságról Bársony András és Martonyi János között:

Bársony András az Országgyűlésben:

- Létezik a kárpát-medencei magyarok kettős állampolgárságának elutasításáról szóló, az Orbán-kormány által a Velencei Bizottsághoz 2001 augusztusában eljuttatott dokumentum. „A magyar kormány szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos állás­pontját tartalmazó dokumentum" címet viselő irat 2001. augusztus 11-én kelt, és az akkori kül­ügyminiszter, Martonyi János augusztus 22-én juttatta el Strasbourgba, hogy ott a magyar nagykö­vet adja át a Velencei Bizottság elnökének.

Ebben a többi között ez áll: "Összegezve, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény elismeri a szomszédos államok területi integritását, felér a területi revízió gondolatának határozott elutasításával, és a kettős állampolgárság elvetésével".

Bársony András elmondta azt is, hogy akkoriban a határon túli magyarokat sem tájékoztat­ták a dokumentumról.

"Mi meg fogjuk ezt most tenni" - fűzte hozzá.

 

Martonyi János

ma is támogatja azt, hogy a szomszédos országokban élő, magyar állampolgárságú felme­nőkkel rendelkező személyek letelepedés nélkül is kaphassanak egyéni kérelemre magyar állam­polgárságot. Martonyi szerint a Népszavában idézett, a Velencei Bizottságnak általa 2001-ben kül­dött állásfoglalást nem lenne szabad úgy értelmezni, ahogy azt Bársony András külügyi államtitkár tette. Ami az állásfoglalást illeti: az a státustörvényről, az azzal járó lehetőségekről, nem pedig az állampolgársági szabályozásról szólt.

 

A Népszava információi

Cáfolja Martonyi a kettős állampolgárság elvetését

Népszava, 2005. szeptember 21.

Továbbra is fenntartja Bársony András azt az állítását, hogy a kárpát-medencei magyarok kettős állampolgárságának elutasításáról szól az a dokumentum, amelyet az Orbán-kormány idején, 2001 augusztusában juttattak el a Velencei Bizottsághoz. A külügyi államtitkár lapunknak nyilat­kozva úgy vélte: Martonyi János akkori külügyminiszter valószínűleg négy éve nem vette a kezébe a dokumentumot, ha most másként emlékszik a benne foglaltakra.

Ezzel szemben Martonyi János érdeklődésünkre tévesnek nevezte az államtitkári kijelenté­seket. Szerinte az anyag, amelyre Bársony hivatkozik, éppen azt mondta, hogy a kedvezménytör­vény nem a kettős állampolgárságot célozza, hanem magyarigazolvány és különféle kedvezmények megadását. Ezt a kettőt nem szabad összekeverni - hívta fel a figyelmet Martonyi, aki véletlen vagy szándékos félremagyarázásnak nevezte a történteket. Kiemelte, hogy az Orbán-kormány soha nem vetette el a kettős állampolgárság lehetőségét, a státusztörvény nem ennek megadásáról szólt.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.