Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 111. szám

2005. szeptember 30.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állam­polgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Némteh Zsolt: Ami a Vajdaságban történik az puha etnikai tisztogatás. Valakik vannak a háttérben, akik lelki nyomás alatt akarják tartani a délvidéki magyarságot. De, a szerb kormány nem mentesülhet a felelősség alól.

 

Ágoston András:

Szerbia és Montenegró Európa kapujában

 

Ki gondolta volna? Hága követel, Brüsszel viszont nem szőrös szívű. Miközben Szerbia ki tudja hányadik szoros határidőt mulasztja el, s még mindig nem szolgáltatta ki a hat háborús bű­nöst, akiket Carla del Ponte, hágai nemzetközi büntetőtörvényszék főügyésze követel, az EU nagy­követek Brüsszelben ajánlást fogadtak el. Amennyiben hétfőn az EU külügyminiszterek úgy dön­tenek, ez év október 10-re megkezdődhetnek a stabilizációs és társulási tárgyalások Szerbia és Montenegróval. Ezt hétfőn Javier Solana EU főképviselő is megerősítette Svetozar Maravicnak az államközösség államfőjének.

Nem mintha nem lennének zavaró körülmények, mint amilyen az, hogy Carla del Ponte most már a volt boszniai szerb hadúr Karadzic kiadatását is Szerbián követeli, mégis megállapít­hatjuk: Szerbia és Montenegró nagy diplomáciai nyomulást produkál. Tadic szerb államfő még a pápát is meghívta Szerbiába. Mellesleg ő az első szerb államfő, aki felkereste látogatáson volt a Vatikánban.

A dolgok jelenlegi állása szerint az év végéig hivatalos tárgyalások kezdődnek Kosovo stá­tusáról. Ebből láthatjuk, hogy az újra zavarossá váló belső helyzete ellenére Európa igyekszik Szerbia hóna alá nyúlni.

Kostunica politikai stratégiája – úgy tűnik – bevált. Kapós menyasszonyként sikerült elér­nie, hogy az EU saját jól felfogott érdekében igyekszik számára elfogadható megoldást találni. Pe­dig, amikor nagynehezen, 2003 elején kormányt alakított, sokan a diplomáciai körökben azt mondták, Európa páriája lesz, ha nem dolgozik kezére a Nyugatnak. Nem lett pária. Sőt.

Ez egyik olvasat.

A másik nézet a képviselői – mivel mellőzik a tényt, hogy a Seselj-féle radikálisok alapjá­ban véve támogatják Kostunicát – úgy látják, hogy Szerbia menthetetlenül az összeomlás, az előre­hozott választások felé menetel. Lehet, hogy egyszer lesz, de nem holnap.

Az, hogy Kostunica egyre keményebben lép fel politikai ellenfeleivel szemben, s hogy kü­lönösen azokra jár rá a rúd, akik még a néhai Djindjic miniszterelnök idejében parlamenti mandá­tumokat vettek el pártjától, magyarázható így is meg úgy is.

Ha ugyanis a Djindjic-kormány egyes tagjaira korrupciós ügyeket tud bizonyítani (közöttük a volt igazságügy miniszter, Batic a legkiemelkedőbb személyiség), ezzel Kostunica akár a saját és pártjának pozícióját is erősítheti. Az, hogy a volt igazságügy miniszter állítólag megbukott a ha­zugságvizsgáló berendezésen, immár friss piaci pletykatéma a szerb közvéleményben. Mint ahogy az a hír is kapós, hogy már előzetes letartóztatása első napján Batic miniszter éhségsztrájkba kez­dett. Ha mindez az előrehozott választások előszele, akkor lesznek még más letartóztatások is.

De az is lehet, hogy a határozott intézkedések pont arra utalnak, hogy a szerb kormány na­ponta elmarasztalt elnökének egyelőre van ereje a nagy horderejű politikai lépésekre. S így is lesz­nek még letartóztatások.

Azt a vélekedést, hogy Batic letartóztatása csak a kezdet, Dévavári Zoltán, a VMSZ elnök­ségének tagja Budapesten, az Országgyűlés Külpolitikai Bizottságának ülésén megerősítette.

 

A brüsszeli magyar képviselők küzdelme

A mai nap fő híre nekünk vajdasági magyaroknak: az EP tegnap a vajdasági kisebbségek jogainak védelmére intette Szerbiát.

De rögtön jön a hideg zuhany is. Montenegró előkészítő tárgyalásokat kezdhet az EU-val.

Emlékezetes, hogy az éve elején Pack asszony vezetésével járt már EU delegáció a Vajda­ságban. Eredményeiről a belgrádi újságírók előtt az EU egyik balkáni illetékeseként Doris Pack azt kifogásolta, hogy a magyarok nem beszélnek jól szerbül és hogy nem fűlik a foguk a rendőrség kötelékeiben végzett munkához.

Sajnos, mind a kettő igaz. Illetve nem egészen sajnos. Arról van szó ugyanis, hogy koráb­ban a szocializmus idején a testvériség egység jegyében a vajdasági magyar fiatalok kénytelen-kelletlen viszonylag gyorsan megtanultak szerbül. A magyar televíziót csak a tartomány északi részén lehetett nézni. De a párt emberei azt is figyelték, kinek az antennája van Budapest felé for­dítva. Nem voltak külön, csak magyaroknak szervezett szórakoztató rendezvények. Ami volt, az leginkább szerb nyelven zajlott.

Milosevic idejében a felemás rendszerváltásnak, meg a kábeltelevíziónak és az ál­talános nemzeti ébredésnek köszönhetően, a vajdasági magyarság egésze Budapest felé fordult. Miközben a szerb hatalom kiszorította a munkahelyekről, s egyáltalán esett a átlagos szakképzett­ségi szintje, a vajdasági magyarság nagy része valóban egynyelvű lett. Vagy a felgyorsuló asszimilációnak esett áldozatul.

Száz szónak is egy a vége: a ma munkaképes nemzedékek nem tudnak úgy szerbül mint ko­rábban. De a hiba inkább a hatalom eszközeiben van.

Az is igaz, hogy a magyarok nemigen akarnak rendőrnek menni. Mert nem is kellenek, nem eléggé megbízhatóak, vagy kirostálják őket a különböző pszichofizikai teszteken. Meg mert a bel­ügyieknek nagyon rossz az elfogadottsága a magyarok körében. Ami a legrosszabb, nem hisznek ne­kik. A magyar verések ügyében meg végképp nem.

De ne Doris Packot hibáztassuk.

A vajdasági magyar pártokat lehetne, de minek. Egyesek, csak ellenzékben, vagy személyes érintettség esetén emelik fel szavukat, de objektíve, egyik sem tud többet tenni, minthogy tájékoz­tat minden tudomására jutott esetről. Tehet-e valaki valamit?

Hogy Szerbia hogyan fogadta az EU-s intőt, arról majd Tadic elnök budapesti látogatása után lehet többet mondani. Ha vállalja a zéró tolerancia elvét, s azt, hogy azt a szerb hatóságok hajlandók következetesen alkalmazni, már haladásról beszélhetünk.

Egyelőre az államszövetség bosnyák kisebbségi minisztere még azt hangoztatja, hogy a magyarok tévednek, amikor nemzetközi színtérre viszik a magyarverések ügyét.

 

Magyarverések: sorscsapás?

Annak idején a Doris Pack látogatás után ezen a helyen azt írtuk: csak rosszabb ne legyen. Lett. De, lehet-e tenni valamit a magyarverések ellen, vagy amolyan sorscsapásként kell azokat felfogni és sorscsapásként kell őket viselni. Úgy ahogy azt tettük 44/45-ben a mészárláskor?

Budapesten, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának Németh Zsolt elnökletével megtartott rendkívüli ülésén kiderült, van remény, de új elemeket kell bevinni a küzdelembe.

A Tadic-látogatás elé időzített összejövetel kétszeresen is hasznos volt. Kiderült, hogy nemcsak a brüsszeli magyar képviselők, de magyar diplomácia, sőt a magyar­országi politikai elit egésze is teszi a dolgát. S az is, hogy mindez nem elég. Meg, hogy csak Ma­gyarország lendíthet az ügyön.

Külön értéke a magyar országgyűlés illetékes képviselőinek és a vajdasági politikusok ta­lálkozójának, hogy néhány szokatlan, a nemzet egészének szempontjából is fontos kérdés először került a magyar országgyűlési képviselők asztalára.

Nem csoda, hogy a mai magyarországi sajtó, nem tudván, hogy merről fúj a szél, hűvösen tar­tózkodott még említésüktől is.

Itt van a hatékonyság kérdése. Elég-e ha a magyarországi illetékesek lejárják a lá­bukat, s kibeszélik a tüdejüket a vajdasági magyarverések problémájának enyhítéséért? Lehet-e ezt a tevé­kenységet még fokozni? Vagy netán arra lenne szükség, hogy a magyar kormány, a dip­lomácia és az egész magyarországi politikai elit – a saját tekintélyének a védelmében is – a sarkára álljon. Pél­dául úgy, hogy világossá teszi mind a szerb, mind az EU illetékeseknek, mi a szándéka a magyar kisebbséggel a Vajdaságban?

Pótcselekvésként megjárja, ha valaki arra vár, Vajdaság majdcsak visszakapja valamikori (akkor is Tito akaratától függő) autonómiáját, s jóllehet időközben a multietnikus jellegét elvesz­tette és a menekültek hetven szá­zaléka is itt vert tanyát,  a artományban egyszer minden jóra fordul. Csakhogy ez nem valami reális elvárás. Annyi esélye van, mint a különféle drága tolerancia-prog­ramok­nak.

Németh Zsolté az érdem, hogy a külpolitikai bizottság ülését követő egyik sajtónyilatkoza­tában kimondta: a magyar autonómia hozhat gyógyírt a sebekre.

Valóban, erről van szó.

Arról, hogy a magyarországi politikai elitnek végre meg kell mondania milyen autonómiát akar a vajdasági magyaroknak.

Megelégszik a jelenlegi helyzettel, amelyben a VMSZ nemzeti ta­nácsa viszi a prímet köz­felháborodást keltő működésével? Hogy széttúrta a Magyar Szót, s hogy Józsa László elnök nyil­vánosan kijelenti: a magyarverések nem tartoznak az „illetékességébe”? Vagy a tényleges, jogaszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is felruházott magyar (perszonális) autonó­miát tartja megoldásnak? Amennyiben a magyarországi politikai elit megelégszik az első, már lé­tező variánssal, azt csak el kell tűrni. A másikat a tényleges autonómiát viszont el kell fogadtatni Európával, meg Szerbiával is. Ez a nehezebb. 

Felelni kell arra kérdésre is, szükségesnek tartja Magyarország a nemzetközileg elfogadott és Horvátországban meg Szlovéniában már jól vizsgázott megoldást, a részarányos ki­sebbségi parlamenti képviselet intézményét, vagy megelégszik a jelenlegi „kisebbségvédelmi rend­szerrel”, benne a kisebbségi oligarchákkal és egy olyan intézményes megoldás-együttessel, amely­nek csú­csán maga Kostunica trónol? S amely harmadik nekifutásra sem tudja kiizzadni a dön­tést, hogy a vajdasági magyar iskolákban használhatók legyenek a magyarországi tankönyvek. Ho­lott ezzel a joggal magyarországi szerbek gond nélkül élnek?

Vajjon hall-e ezekről dolgokról Tadic, ha hétfőn látogatást tesz Budapesten?

Nem tudhatjuk, végtére nem is ez a fontos. Az viszont életbevágóan fontos lenne, hogy a magyarországi politikai elit előbb-utóbb mégis eldöntse: mi a szándéka a vajdasági magyarokkal? Hogy a magyar képviselők mind a nemzetközi színtéren, mind a bilaterális kapcsolatokban felte­gyék a lécet. Hogy ugyanazt mondják, s akit illett tudhassa: Magyarország ezt akarja. Sem többet, sem keveseb­bet.

Indokolt ez a VMDP igény? Hogy indokolt, az biztos, csak azt nem tudhatjuk, reális-e?

A magyarverések ügyében a szerb partnert csak konkrét követelésekkel lehet meghökken­teni. Gondolkodásra birni és – nemzetközi támogatással – esetleg a zéró tolerancia elvének érvé­nyesítésére, s egyáltalán, a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan helyzetének ren­dezésére rá­venni.

Különben marad a szerb hosszútávú stratégia. Melynek lényege, hogy a magyarverésekkel szinten tartott feszültség eszközével döntésre serkentsék a magyarokat. Olvadjanak be, vagy ve­gyenek vándorbotot a kezükbe.

Igen, ez ami most van az egyre kevésbé csendes etnikai tisztogatás. Ami addig tart majd, amíg hagyjuk, vagy amíg el nem fogynak a magyarok a Vajdaságban.

 

Mi van Kaszával?

A budapesti média képviselői élénken érdeklődtek, hol van, hogy hiányozhat egy ilyen ese­ményről Kasza József, a VMSZ elnöke. S igaz-e, hogy ha Kostunica megváltoztatja magatartását, Kasza nem megy el panaszkodni az EU parlamentbe?

Nyilvános információ ezzel összefüggésben nem hangzott el.

Valaki ugyan a háttérbeszélgetésekben megemlítette, hogy Brüsszelből nem is jön meghívó, oda nem Kaszát várják. De, akkor miért volt beharangozva?

A politikában a legnehezebb várni. De az idő általában meghozza a válaszokat.

 

Dokumentum:

 

Zéró tolerancia az etnikai gyűlölettel szemben

A vajdasági magyarellenes atrocitásokról tárgyalt az Országgyűlés külügyi bizottsága

A szerb hatóságok kizárólag a zéró tolerancia alkalmazásával tudnának gátat vetni a vajda­sági magyarellenes atrocitásoknak, ugyanakkor a magyar kormánynak és az európai szervezetek­nek sokkal hatékonyabb lépéseket kellene tenniük az egyre szaporodó incidensek ügyében Szerbia és Montenegróval szemben - erről vajdasági magyar politikusok beszéltek az Országgyűlés külügyi bizottságának tegnapi ülésén.

A bizottsági meghallgatásra pár nappal Borisz Tadics szerb elnök jövő heti budapesti útja előtt került sor, s a látogatás egyik legkényesebb pontjának a magyarveréseknek nevezett atrocitá­sok ígérkeznek.

Ágoston szerint a vajdasági feszültség fenntartásával a szerb kormány "kimondatlanul olyan veszélyes közeg látszatát próbálja kelteni, ahol a koszovóihoz hasonlatos etnikai viszály törhet ki". A VMDP elnöke a háttérben olyan politikai erőket lát, amelyek a feszült légkörrel próbálják rá­venni a 300 ezres délvidéki magyarságot annak eldöntésére, hogy kivándorolnak vagy asszimilá­lódnak.

Forrás: NOL

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.