Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 112. szám

2005. október 02.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állam­polgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Becsey Zsolt: Az új határozatnak az az üzenete, hogy egy évvel az előző határozat és egy vizsgáló delegáció kiküldése után újra fölhívjuk a figyelmet arra, hogy a helyzet nem javult, sőt, súlyosbodott. Fő célunk az volt vele, hogy felhívjuk a tanács és a bizottság, tehát az uniós döntés­hozó vagy cselekvésképes más szerveknek a figyelmét arra, hogy aktív fellépéssel elébe kell men­niük annak, hogy a szerb fél úgy érezze: lehetősége van a Vajdaság etnikai megtisztítására - mondta Becsey Zsolt Fideszes képviselő.

 

Hegyi Gyula: Szerbiára azzal tudunk nyomást gyakorolni, hogy az ország az Európai Uni­ótól jelentős támogatást kap minden évben. Ezt éppen a magyar képviselők javaslatára meg is tol­dották még néhány millió euróval, hogy egy ifjúsági tolerancia program kiépítésre kerüljön.

 

 

Ágoston András:

Bebizonyosodott,

 

hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak igaza volt, amikor a magyarverések mögött hatalmi toleranciát, szándékosságot vélt felfedezni. S abban is, hogy a magyar-szerb feszültség szintentartása figyelmeztetés a Kosovo statusával foglalkozó nemzetközieknek: vigyázzatok, ez Balkán, itt minden lehetséges.

Vuk Draskovic, szerbiai külügyminiszter a korábbi megbeszélésükön még határozott fellé­pést ígért kollégájának Somogyi Ferencnek, de – ahogy az várható volt – néhány nap múlva támadásba lendült.  

A VajdasagMa portál arról tudósít, hogy „Vuk Draskovic Szerbia-montenegrói külügymi­niszter levéllel válaszolt az Európai Parlament határozatára, s azt ajánlotta, hogy inkább a kosovói szerbek emberi és kisebbségi jogait vizsgálja meg, mint a vajdasági kisebbségek elleni támadáso­kat, amelyet szerinte nem etnikai indíttatásúak. Vuk Draskovic elhárította a testület bírálatait a vaj­dasági incidensek ügyében. A hírek szerint az Európai Parlament elnökéhez intézett levelében a külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a vajdasági esetek nem szervezett kampány részei, azokat nem nemzeti vagy etnikai gyűlölet motiválta. Eközben Kosovóban a pravoszláv szerb keresztények el­leni nemzeti és vallási gyűlölet, illetve intolerancia tömeges bűncselekményekhez vezet, mutat rá a politikus. A Szerbia-montenegrói külügyminiszter a kosovói szerbek nemzeti és emberi jogai meg­sértésének kivizsgálására szólította fel az Európai Parlamentet”.

Tadic is illeszkedik?

Mit fog mondani Tadic szerb államfő Budapesten? Az államszö­vetség szerb külügyminisz­tere szándékosan keresztbe tesz a szerb államfőnek? Aligha.

A VMDP szerint a diplomácia kevéssé finom, de ha beválik, nagyon is hasznos eszközének a használatáról van szó. Mert, ha Tadic Budapesten sikeresen tárgyal, s megússza anélkül, hogy vendéglátói politikai netán állami akaratot vetnének szemére a magyarverések kérdésében, hiába megy akár Kasza, akár Józsa, akár mind a kettő Brüsszelbe, a szerb diplomácia semlegesíti az EU Szerbiá­nak szóló megrovását.

Kasza József a belgrádi lapoknak továbbra is azt állítja, hogy megy Brüsszelbe. Ami biztos, az az, hogy az EU-s döntés értelmében a nemzeti tanácsok képviselői ott lesznek. Ennek ugyan a horvátok egyáltalán nem örülnek, hisz ők nem panaszkodtak Brüsszelben. Még egy ok a politikai sikertelenségre. Józsa Lászlónak, a VMSZ nemzeti tanácsa elnökének eleve nincs esélye. Ponto­sabban, ő nem szívesen húz ujjat szerbiai főnökével, Kostuncával. Róla egy magyarországi szak­értő, aki egyben megfigyelő is azt mondja, hogy puha a fellépése, ha a vajda­sági magyarok érdek­védelméről van szó. Minket a vélemény nem lep meg, hiszen Józsa László már itthon is figyel­meztetett: a magyarverések nem tartoznak a VMSZ nemzeti tanácsának hatás­körébe. Akkor ő miért megy Brüsszelbe? Mert viszik?

A vajdasági magyarság túlélte a 44/45-ös vérengzéseket, Talán túléli a magyarveréseket és ezt a  pótcselekvésektől terhes, kissé zűrzavarosnak ígérkező EU-s eseménysort is.

Isten óvja a vajdasági magyarokat!

 

Perszonális autonómia a kosovói szerbeknek

A VMDP továbbra is azt tartja megoldásnak, hogy az EU-tag Magyarország, a magyaror­szági politikai elit, mondja meg végre, mi a szándéka a vajdasági magyarokkal. S tegye ezt leg­alább kétharmados többséggel.

Nincs jobb diplomáciai fegyver, mint a kezdeményezés. Meg a világos állásfoglalás, mely­ből kitetszik a szándék és az érthető megoldási javaslat. A sokszor okkal kárhoztatott szerb kor­mányfő, Kostunica tudja ezt az alapigazságot. Még ma sem tudni pontosan, mikor kezdődnek meg a tárgyalások Kosovo státusáról. De, Kostunica és a szerb kormány már egy éve megnyilatkozott: teljes értékű, jogszabályalkotási és végrehajtási jogo­sítványokkal felruházott perszonális autonó­miát követel a mintegy tíz százaléknyi kosovói szerb kisebbségnek. Méghozzá olyat, amelyben helyet kapna több szerb (főleg a középkori szerb kolostorok köré telepített) enkláve is. Ezekben területi autonómia működne.

Ilyen határozott elképzelést vár a vajdasági magyarság a magyar kormánytól, a magyaror­szági politikai elittől.

Jelenleg a legkonkrétabb javaslatot, Hegyi Gyula, EU parlamenti képviselő vitte sikerre. Ő elérte, hogy az EU tízmillió euróval megtoldotta a Szerbiának már különben is engedélyezett se­gélyt. A „különdíjat” Szerbia toleranciaprogramokra költheti. 

Korhecz Tamásnak a VMSZ-es tartományi kisebbségügyi titkárnak és kormányalelnöknek már indítja is tolerancia programot. Békés szerb és magyar diákok, fiatalok jönnek össze egy kis toleranciatréningre. Lesz tehát helye a pluszpénzeknek is. Meglátjuk mennyi tréninget lehet ki­hozni tízmillió euróból, s azt is, több eredménye lesz-e bőkezű a magyar ajándéknak, mint ed­dig.

 

Nincs se szerb kisebbségi törvény se kisebbségügyi minisztérium

Dusan Janjic, a kisebbségi magyar ügyekben nem egészen jó hírű PER (Project on Ethnic Relations), az amerikai kongresszushoz közeli nemkormányzati szervezet belgrádi igazgatója egy szerb lapban előbb Tom Lantost támadta, mert az Kaszát pártoló levelet írt Kostunicának, most viszont a Glas javnosti c. belgrádi napilapban Kostunicát korholja.

Szerinte Belgrád igencsak ellentmondásos kisebbségi politikát folytat.

- Nincs semmilyen elképzelés, azon kívül, hogy Kostunca politikai kereskedelmet folytat Ugljaninnal a szandzsáki bosnyák vezetővel, meg a többiekkel. A szerb hatalom állandóan azt emeli ki, hogy Ugljanin és Kasza bűnözők, s ez voltaképpen az egész stratégia. Végső ideje, hogy az illetékes szervek megállapítsák, felelősek-e Ugljanin és Kasza mindazért, amivel terhelik őket.

Az amerikai rezidens véleménye szerint a legfontosabb gond az, hogy nincs szerb kisebb­ségi törvény és nincs kisebbségi minisztérium.

- Így a kisebbségeket törvénytelenül, a költségvetésből, azokon a nemzeti tanácsokon ke­resztül  finanszírozzák, amelyeket olyan emberek irányítanak mint Kasza – jelentette ki Janjic va­sárnap a Glas javnosti c. belgrádi napilapnak.

Janjic ezúttal irányt mutat.

Ha Brüsszel lecseng, talán ezen az úton kellene elindulni. Mielőbb meg kell hozni a szerb kisebbségi törvényt, amelyben – Janyic elképzeléseivel szemben – a tényleges magyar (perszoná­lis) autonómiát kellene beiktatni. Azért Janjic elképzelésével szemben, mert ő az általa szorgalma­zott modellben, szintén meghagyja a szerb kormány közvetlen ellenőrző szerepét biztosító intéz­ményeket.

De mindez már a jövő küzdelmeinek előrejelzése. Ami csak akkor lesz könnyebb szá­munkra, ha Magyarország világos állásfoglalással erősíti pozícióinkat.

 

Dokumentum:

Tévedés

Alulírott Ágoston András kijelentem, hogy a Magyar Szó VMSZ-es napilap híre alapján, miszerint a hatóságok „vádlottként” hallgatták ki Bunyik Zoltánt, a VMDP Hírlevélben azt írtam, hogy a nevezett tisztségviselő ellen vádat emeltek.

Később kiderült, Bunyikot nem vádlottként hallgatták ki, hanem gyanúsítottként és ennek nyomán eljárás indult ellene.

A tévedésért az olvasók és Bunyik Zoltán elnézését kérem.

Temerin, 2005. október 2.

Ágoston András

Matuska Márton:

 

Nyilvánosságra a vérengzésre vonatkozó dokumentumokkal!

Összefoglaló és vélemény a varsói küldetésről

 

A Varsóban szeptember 27-én az EBESZ a kisebbségekről tárgyalt. Az összejövetelen a Magyarok Világszövetségének Rácz Szabó László vezette küldöttségében ott volt Dr. Szalma Jó­zsef, jogtudós, egyetemi tanár és Matuska Márton, a második világháború végén a Délvidéken le­folytatott magyarirtás kutatója is. A küldöttségben Székely Árpád, az Amerikai Magyarok Orszá­gos Szövetségének tagja eredményesen lobbizott.

Rácz Szabó beterjesztette a csoport jelentését. Példákkal illusztrálta a Délvidéken napjaink­ban folyó magyarellenes cselekményeket, majd ezt követően hat pontba foglalva az EBESZ elé tárta, mit követel a Délvidéken élő magyarág azokkal a tömegmészárlásokkal összefüggésben, amelyek a második világháború végén zajlottak le Tito alakuló Jugoszláviájában.

A jelenleg folyó magyarverések, valamint az igazságügyi, rendőri és más hatósági szervek kisebbségellenes magatartásának számtalan példájából a beterjesztett dokumentum csupán szem­léltetésként tartalmaz néhányat, hiszen a beterjesztett szöveg felolvasására csupán öt perc állt min­denkinek rendelkezésére. A dokumentumban a beterjesztők az EBESZ segítségét kérték a magya­rok elleni zaklatások, verések és uszítások, esetenként a véres gyilkosságok megszüntetéséhez. A tömegmészárlásokkal kapcsolatban hat pontba foglalva nyújtották át követeléseiket. Ezek:

1. A szerb állam hozza nyilvánosságra a vérengzésre vonatkozó dokumentumokat.

2. Támogassa az események kutatását, segítse a kutatókat az áldozatok névsorának feltárásában.

3. Engedélyezze és segítse az ismert tömegsírok feltárását, azok méltó megjelölését.

4. Fejezze ki részvétét a történtek miatt.

5. Hatálytalanítsa a kollektív büntetésre vonatkozó rendeleteket az ENSZ okmányai szellemében.

6. Kártalanítsa az ártatlanul szenvedőket és károsultakat

A küldöttség tagjai a jelenlevők között több példányban szétosztották a délvidéki véreng­zésről szóló angol (Retaliation), német (Die Rache der Serben) és francia (Represailles) nyelven kiadott füzeteket, melyeknek eredeti magyar címe A megtolás napjai.

A konferencián jelen volt és felszólalt a szlovák, a román és a szerb állami küldöttség. Va­lamennyi arról szólt, milyen példásan el van rendezve országukban a kisebbségek, köztük a magya­rok helyzete.

Magyarország is képviseltette magát, de csak az MVSZ küldöttei szólaltak meg.

A délvidékiek kérték a Varsóban jelenlevő anyaországi hivatalos küldöttség tagjait, hogy a jövőben a hasonló ülésekre segítsen az előkészületek során. A délvidékieknek a vízumok beszer­zése is nagy gond, úgyszintén a küldetés vállalásával járó anyagi kiadások is, amelyeket ezúttal az MVSZ fedezett, s ugyancsak az MVSZ gondoskodott a küldöttség felkészítésről is. Csupán az in­dulás előtti napokban derült ki, hogy van fedezet az utazásra, s ekkor kellett kapkodva összeállítni a küldöttséget, s elkészíteni a beterjesztendő dokumentumokat. Talán mondani sem kell, hogy egy ilyen értekezleten lenne mit mondaniuk a szlovákiai, az erdélyi és a kárpátaljai magyarok nemkormányzati szervezeteinek és szerveinek is. Az EBESZ konferenciáján talán el lehetne mon­dani a magyar autonómiára vonatkozó gondolatainkat és gondjainkat.

 

A különbség

      Néhány évvel ezelőtt szlovákiai magyar politikusok jártak Barcelonában, a spanyolországi Katalónia autonóm tartomány vezetőjénél. Egyikük, miután körülnézett, megkérdezte az elnököt:

    -- Miért nincs kitéve a spanyol állami zászló?

     A kérdésre az elnök kérdéssel felelt:

     -- Miért, hiányzik?

     Nos, ehhez hasonló, anekdotába illő jóízű történet Szabadkán, ahol a legtöbb délvidéki magyar él, aligha történhetne meg. Kasza birodalmában a városházán  ugyanis nem az állami, hanem a ma­gyar zászló hiányzik.

     Egyebek között ez a különbség egy tényleges és egy csupán mímelt kisebbégi önkormányzás (és öntudat) között.

 Cs. B.

 

 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.