Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 117. szám

2005. október 11.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állam­polgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Böjte Csaba: Igazából az lenne a cél, hogy ne olyan értékek után szaladjon az emberiség nagy családja, melyet a moly szétrág s a rozsda megemészt, hanem olyanok után, melyek megma­radnak az örök életre.

 

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Közlemény, 2005. október 11.

 

Eide is akarja

 

1. Asbjørn Eide, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény tanácsadói bi­zottsága elnökének jelenlétében nyílt napot tartott hétfőn Belgrádban a Ljaljic vezette kisebbségi minisztérium. A számos meghívott, általában a kisebbségi szervezetek képviselői, elmondhatta véleményét a Keretegyezmény szerbiai alkalmazásáról, valamint a 2003-ban végrehajtott első nemzetközi monitoring jelentésre adott hivatalos Szerbia és Montenegrói válaszról. Nemkülönben az azóta bekövetkezett minisztériumi intézkedésekről is.

A kisebbségi törvényt és a nyomában megjelenő nemzeti tanácsok intézményét Ljaljic mi­niszter és munkatársai, valamint a VMSZ-es, a vajdasági hatalmi szervekben fi­zetett tartományi kormány-alelnök, Korhecz Tamás munkatársai védték. A másik oldalon a kisebbségek képviselői rámutattak a hiányossá­gokra, elsősorban a tényre, hogy a továbbra is zavaros, belső ellentmondás­okkal terhes jogi szabá­lyozás a gyakorlatban nem hozott javulást. Sőt, a Vajdaságban sok esetben, például a hivatalos nyelvhasználat és a kisebbségiek számarányos alkalmazása tekintetében a helyzet rosszabb, mint valaha, a szocializmus idején volt.

A nemzeti tanácsok képviselői (Józsa Lászlón a VMSZ nemzeti tanácsának elnökén kívül, aki jelenleg, kormánykatonaként, Brüsszelben védi a szerb mundér becsületét a magyarverésekkel kapcsolatos meghallgatáson) egybehangzóan ostorozták a kialakult gyakorlatot. Szóltak a forráshiányról, s több felszólalásból is kitetszett: a belgrádi politikai ellenőrzésen túlme­nően a kisebbségi közösségeken belüli pluralizmus és általában a demokrácia hiánya az, ami a jobb sorsra érdemes nemzeti tanácsokban működési zavarokat okoz.

 

2. Ágoston András kiemelte, hogy Szerbiában a kisebbségek nyílt és megoldatlan kérdését csak a perszonális autonómia bevezetésével lehet megoldani. A VMSZ nemzeti tanácsával kap­csolatban hangsúlyozta, hogy az legális, ámde nem legitim testület. A nemzeti tanácsok alattuk a többnemzetiségű községi kisebbségi tanácsok­kal, felettük a Kostunica kormányfő vezette szintén többnemzetiségű köztársasági Kisebbségi Tanáccsal együtt, olyan intézményrendszert alkotnak, amelyben a szerb politikai elit megfelelő nyomásgyakorlással hatékonyan ellenőrzi, a hozzá simuló kisebbségiek segítségével, pedig irányítja is a kisebbségi közösségeket. Jó példa erre az, hogy közvetve ugyan, de az illetékes minisztérium képviselője is elismerte: a Magyarországról történő folyamatos tankönyvbehozatal, Józsa és Kostunica közös „igyekezete” ellenére, még min­dig nem kezdődött meg. 

A VMDP elnöke szorgalmazta azt is, hogy a szerb hatalom hagyjon fel a kisebbségeknek hátrányt okozó, a természetes küszöb intézményének a választási jogban történő alkalmazásával. Szerinte a szavatolt parlamenti helyek bevezetésére van szükség. Ha ez – pont a kisebbségi közös­ségen belüli politi­kai pluralizmus és a többpárti választások miatt – megfelel a horvátországi szer­beknek, akkor jó lesz az a vajdasági magyaroknak és a többi kisebbségnek is.

Ágoston véleménye szerint a szerbek és a magyarok között tapasztalható feszültséget, csak a helyzetet ténylegesen javító intézkedésekkel lehet oldani. A magyarok tekintettel vannak arra, hogy a szerbek kényszerű történelmi döntések meghozatala előtt állnak. De, a szerbeknek is méltányolniuk kell a magyar kisebbség indokolt követeléseit.

A szerbiai albánok képviselője Halil Halimi szintén a szavatolt parlamenti helyek intézmé­nyének bevezetését, és a nemzeti tanácsok tagjainak közvetlen, többpárti po­litikai versenyen alapuló megválasztását követelte.

 

3. Asbjørn Eide, miután meghallgatta a szerb hatalmi érvelést is, leszögezte: meg kell vizs­gálni, mind a szavatolt helyek intézményének bevezetését, mind pedig a nemzeti tanácsok hatás­körét. Továbbá, szorgalmazni kell e testületek tagjainak demokratikus, közvetlen megválasztását.

Az elhangzottak alapján nem valószínű, hogy a szerb hatalom a Keret­egyezmény tanácsadó testülete elnökének ajánlásait egyszerűen semmibe veszi.

Miután, a szerb hatalmi struktúrákba beépült VMSZ a hatóságok megtévesztő manővereit tevőlegesen támogatja, a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan helyzetének rende­zése elképzelhetetlen a Magyar Köztársaság hathatós segítsége nélkül. A beavatkozásra jogalapot maga a Keretegyezmény ad, ennek eszköze pedig a magyar-szerb vegyes bizottság lehet, amelynek összehívását a magyar fél is kezdeményezheti.

 

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Közlemény 2005. október 4-én

A kiút a Kisebbségi Kódex meghozatala

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt támogatja az újvidéki C5 civil szervezetek politikai kezdeményezését, amelyet a Rasim Ljajić kisebbségügyi miniszter úrnak küldött levelük tartalmaz.

Annak idején a VMDP kifejezte, hogy határozottan ellenzi a kisebbségi törvény meghoza­talát, mert ez az aktus megkerüli a Szerbiában, illetve az akkori Jugoszláviában élő kisebbségek valós személyi elvű politikai autonómiáját.

Az autonómiaköveteléseket megkerülő törvény meghozatala volt az oka annak, hogy a VMDP nem vett részt a Vajdasági Magyar Szövetség nemzeti tanácsának a megalakításában, amelyet legálisnak, de nem legitimnek tart.

Tekintettel e Józsa László úr által vezetett testület kezdettől fogva ellentmondásos tevé­kenységére, a VMDP kiemeli annak szükségességét, hogy Szerbia szintjén mielőbb meg kell hozni a Kisebbségi Kódexet, valamint meg kell alakítani a kisebbségi minisztériumot.

Ilyen értelemben a VMDP továbbra is időszerűnek tartja a Kisebbségi Kódex meghozatal­ára vonatkozó kezdeményezést, amelyet ez év elején terjesztett be Ljajić miniszternek.

 

Rasim Ljajić úrnak,

Szerbia és Montenegró

emberi jogi és kisebbségügyi miniszterének

Belgrád

(Első rész)

 

Tisztelt Ljajić Úr!

 

Szerbia és Montenegró Államközössége Alkotmányos Alapokmányának 45. szakasza alap­ján fordulunk Önhöz mint az emberi és a kisebbségi jogok megvalósulásáért felelős miniszterhez, A Nemzeti Kisebbségek Jogainak és Szabadságjogainak Védelméről szóló Törvény (a továbbiak­ban: Törvény) 19. szakaszának megvalósulását illető kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a vajda­sági Magyar Nemzeti Tanács (VMNT) működésére és tevékenységére vonatkoznak.

 

Az alábbi okokból fordulunk Önhöz:

Ön előtt ismeretes, hogy a VMNT nem a „számarányosság és a demokratikusság” elvével összhangban alakult meg, ahogyan azt a Törvény 19. szakaszának 12. bekezdése előirányozza. A Vajdasági Magyar Szövetségen kívül nincsenek benne a vajdasági magyarok többi pártjának, sem a civil szervezeteknek a képviselői. A Tanács 35 tagja között mindössze 5-6 „pártonkívüli” van, akik „a VMSZ bizalmát élvezik”, a többiek pedig vagy a VMSZ tagjai, vagy a Vajdasági Magyar Pol­gári Mozgalomé (VMPM), a VMSZ szatellita pártjáé, amely nemrégiben formálisan is egyesült a VMSZ-szel, a tevékenysége pedig a szigorú pártfegyelem alkalmazásán alapszik.

A VMNT, kezdve a megalakulásától, egész sor rossz lépést követett el, másrészt viszont semmit sem tett a vajdasági magyarok életére nézve lényeges kérdésekkel kapcsolatban.  A Tanács ilyen magatartása a magyar nemzeti közösség rendkívül széleskörű elégedetlenségéhez vezet.

Józsa László a VMNT elnökeként nem hallatta a hangját a nemzeti jellegű kilengésekkel kapcsolatban, amikor pedig politikai nyomást gyakoroltak rá, azt mondta, hogy a nemzeti tanács és ő ebben nem illetékesek. A magyarországi tankönyvek behozatalának kérdése mindmáig nincs ren­dezve. A hatalom mindhárom szférájának (igazgatás, igazságszolgáltatás, közszolgálatok) intéz­ményeiben a foglalkoztatottak nemzetiségi összetétele mind rosszabb. Nem oldódott meg a magyarittabéi és a tordai általános iskolák kérdése. A törökbecsei községi hatalom, a törvényes rendelkezéseket megsértve, állandóan újabb okokat kigondolva, nem akarja felállítani a község nevét két nyelven feltüntető táblákat. Szabadkán továbbra sem adnak ki kétnyelvű, a magyar nyelv helyesírási szabályainak megfelelő anyakönyvi kivonatokat. A VMNT és elnöke évek óta semmit sem tettek a vajdasági magyar nemzeti kisebbség munkaképes része általános műveltségének javí­tása érdekében. Most pedig, mindennek a betetőzéseként, egész sor ígéret után, hogy ez nem fog bekövetkezni, a VMNT és elnöke az egyetlen magyar nyelvű napilapot egyszerűen kiszolgáltatták a Vajdasági Magyar Szövetségnek és személyesen Kasza Józsefnek.

Az, hogy a VMNT-t csupán egy párt – a Vajdasági Magyar Szövetség – tagjaiból állították össze, e párt politikai monopóliumához vezetett a vajdasági magyarok egész közössége számára fontos kérdéseket illető döntéshozatalban. Ez különösen az Újvidéken megjelenő Magyar Szó na­pilap, a Szabadkán megjelenő Hét Nap hetilap és a Képes Ifjúság ifjúsági lap alapítói jogainak az átvétele alkalmával mutatkozott meg. E lapok alapítója a Vajdasági Képviselőház volt, ám – a VMSZ, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Demokrata Párt vezetőinek egy elvtelen megálla­podását követően – a Vajdasági Képviselőház (2004. június 29-én) az alapítói jogokat átruházta a nem legális és nem legitim VMNT-re.

A Tanács munkájában olyan gyakorlatot vezettek be, hogy a Tanács napirendjére kerülő kérdéseket az ülés előtt megvitatja „a VMSZ frakciója”, és ezekre vonatkozó álláspontokat fogad el, amelyek – a szigorú pártfegyelem alkalmazásával – szavatolják a kétharmados többséget, és így a Tanács határozataivá válnak. Az, hogy a határozatokat ténylegesen még a Tanács ülése előtt (a VMSZ szavazógépezete által) meghozzák, a Tanács „demokratikus” jellegéről árulkodik.

A legutóbbi példa erre a Tanács 2005. szeptember 23-ai ülése, amikor a Tanács, ellentétben a vajdasági magyarok érdekeivel, amelyek számos polgár reagálásában, de az öt újvidéki civil szervezet – e levél aláírói – által, és a vajdasági magyarok másik három, a Tanács munkájában nem részt vevő pártjának (VMDK – Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, VMDP – Vajda­sági Magyar Demokrata Párt, VMPSZ – vajdasági Magyar Polgári Szövetség) tiltakozásában is kifejezésre jutottak, határozatot hozott a Magyar Szó Kft. „további átszervezéséről”, és a napilap szerkesztőségének ugyanolyan elnevezéssel való átköltöztetéséről Újvidékről Szabadkára. Emiatt a VMNT egyes tagjai már benyújtották a lemondásukat, és további lemondások is várhatók.

Mivel a döntést sürgősen és minden demokratikus szabállyal ellentétesen hozták meg, meg­alapozottan gyanakszunk Józsa úr őszinteségében és jó szándékában, s nem zárjuk ki annak lehető­ségét, hogy igen gyorsan bekövetkezik a Magyar Szó újvidéki hivatali épületének a privatizálása, átengedve talán a nagy vagyoni értéket szabadkai, budapesti vagy belgrádi üzletemberek valami­lyen konzorciumának, méghozzá a piaci értéknél jelentősen kisebb áron.

Sajnos, nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a miniszter vagy a minisztérium úgy ítéli meg, hogy a szerbiai hatalom közvetlenül érdekelt a VMNT-nek éppen az ilyen munkájában. Az ilyen lehetőségre utal bennünket Józsa László magatartása is, amelyet a Magyar Szó feldarabolá­sára és szétköltöztetésére vonatkozó döntés meghozatalakor tanúsított. Nem demokratikus, diktá­tori lépései, a demokratikus eljárás szabályainak alkalmazására vonatkozó legelemibb követelések mellőzése (a döntéshozatal előtt nem engedélyezte, hogy nyilvánosan ismertessék az álláspontjai­kat azok, akik ellenezték a Magyar Szó feldarabolására vonatkozó döntést), továbbá a miniszternek vagy a minisztérium képviselőjének azon érdektelensége is, hogy jelen legyen a Magyar Szóra, az egyetlen szerbiai magyar nyelvű napilapra vonatkozó döntéshozatalnál, arra jogosít fel bennünket, hogy úgy véljük, maga az állam is megrövidíti a vajdasági magyarokat az objektív tájékoztatáshoz való jogukban.

(Befejezés a Hírlevél következő számában.)

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.