Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 118. szám

2005. október 12.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állam­polgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

Könyörgés

                               Bulat Okudzsava nyomán

 

Ameddig csak földünk forog, meddig napunk látszik,

Uram, add meg mindenkinek azt, amire vágyik:

Gyávának paripát, legyen amin iszkol, okosnak jó fejet,

Szerencsésnek pénzt adj -- s engem el ne feledj!

 

Ameddig csak földünk forog -- Uram, te hatalmad!

Aki benne kedvét leli, csakis annak adjad,

Adjál olykor egy kis pihenőt a jótét léleknek,

Káinnak bocsáss meg -- s engem el ne feledj!

 

Mindenható vagy, jól tudom, hiszem bölcsességed,

Akár az elesett harcos, ki hiszi, mennyben ébred,

Akár mindegyikünk füle, ha él a szavaiddal,

Miként én is hiszek benned, magam öntudatlan.

 

Uram, édes jó Istenem, szépséges zöldszeműm,

Ameddig csak földünk forog -- mi magában nagyszerű,

Ameddig csak tart az Idő, miben lángod rejted,

Adj mindenkinek belőle -- s engem el ne feledj!

                                                                                   Csorba Béla

 

Ágoston András:

Tetemre hívás

 

Ha valami haszna egyáltalán lesz a holnapi brüsszeli EP-meghallgatásnak, akkor az a ke­mény politikai tetemre hívás.

A vajdasági magyarság, de akár a Kárpát-medencében működő magyar politikai egésze, holnap feleletet kaphat egy eddig igencsak mellőzött kérdésre. A kérdés a következő: kit képvisel­nek a helyi hatalomhoz simuló magyar kisebbségi elitek tagjai, ha élesben kell megnyilatkozniuk? Képesek-e akkor a magyar nemzet javára cselekedni, vagy sem?

Kit képvisel Józsa a szerb küldöttség tagjaként az Európa Parlamentben a magyarverésekkel kapcsolatos meghallgatáson? Kostunicát, aki a kisebbség helyzetét szabályozó szerbiai intézmény­rendszerben a főnöke? Vagy a megszomorodott, súlyos napi gondokkal küszködő vajdasági ma­gyarokat? A megvert, megalázott magyar fiatalokat és hozzátartozóikat? Vagy: kit képvisel a meg­hallgatáson Bunyik Zoltán a VMSZ-es tartományi művelődési és oktatási titkár?

Ha szerb sajtónyilatkozatából ítélünk, akkor a tartományi adminisztrációt. A Gradjanski list című újvidéki napilapban Bunyik szembeállítja a köztársasági kormányt és a vajdasági, tartományi szerveket. Szerinte a tartományi kormány és a képviselőház sokat tett a helyzet javulásáért, de a szűk jogi lehetőségek következtében kezdeményezéseiket nem tudják valóra váltani. Így például szerb kormány nem támogatja a környezetnyelv bevezetését, és a magyar tanítóképző kar megnyi­tását sem.

Száz szónak is egy a vége. Józsa és Bunyik is, vagy sarkukra állnak Brüsszelben és sze­mébe mondják a szerbeknek, Belgrádban és Újvidéken egyaránt, sőt az európaiaknak is, hogy a szerb politikai elit a nemzetek közötti feszültség szinten tartásával Kosovo ügyében manipulál, vagy sem. Vagy szóvá teszik a nemzetközi fórumon, hogy a vajdasági magyarság helyzete nyílt és megoldatlan, vagy hallgatnak róla. Vagy erősítik a vajdasági magyarverések ügyében viszonylag egységes magyarországi képvi­selőket, vagy langyos, semmitmondó hümmögéssel igyekszik minél hamarabb túl lenni a meghall­gatáson.

Holnap után már okosabbak leszünk.

 

Janyic bírál, Kasza hallgat

Kasza József, úgy látszik, nem lesz ott holnap Brüsszelben. Kár, mert jó lenne már látni, hogy legalább harmadik nekifutásra vállalja a véleménynyilvánítás kockázatát. Emlékezetes, hogy Kasza előbb a saját dolgait is belevegyítve a magyarverések ügyébe, élőket és holtakat fenyegetve felkorbácsolta a kedélyeket, s most egyszerre hallgat. A Magyar Rádiónak például nem kívánt nyilatkozni a robbantás fejleményeiről. Mert szerinte az ellene intézett támadás már nem téma.

Hatott volna rá Dusan Janjicnak, az amerikai Etnikai Fórum nemkormányzati szervezet belgrádi rezidensének kemény kritikája? Lehetséges, hiszen Janjic nem kevesebbel vádolja, minthogy Kasza nem folytat „őszinte politizálást”.

- Nem lehet nyilvánosan a belgrádi televíziónak azt mondani, hogy minden tisztázódott a háza előtti robbantás kapcsán, hogy azután a Kongresszus és az Európai Parlament tagjainak úgy tálalja a dolgokat, miszerint tudnivaló, ki tette ezt, és hogy ez az egész a vajdasági magyarság elleni támadás – jelentette ki az amerikai rezidens. Janjic azt is felrója Kaszának, hogy a VMSZ vajdasági hatalmi pártként nem aktívabb.

- A Magyar Nemzeti Tanács révén – mondja Janjic – Kasza hatalmas gépezetet tart az ellenőrzése alatt, mintegy 500 aktív embert, akik sokkal konkrétabb lépéseket tehetnének.

Janjic a bírálatát azzal fejezi be, ami részben igaz ugyan, de jelenleg mégis a szerb kormány malmára hajtja a vizet.

- Ne feledjük, Kasza azok közé a politikusok közé tartozik akik jól együtt tudtak működni Milosevic-tyel, miközben az ellenzéket támogatták – figyelmeztet Janjic a Magyar Szóban.

Ami bizony igaz.

Nem igaz viszont, hogy a kettős állampolgárságról szóló referendum bukása után indult be a „panaszok hulláma”, amivel a „budapesti jobboldal és Kasza hívei pótolni igyekeznek a veszteséget és vereséget”. Nem kellene ezt a Budapestet hibáztató, a kisantant logikájára alapuló gondolatmenetet leleplezni? Dehogynem! Ha ezt Kasza nem teszi meg, megteszik a fiatalok.

 

Szabadkai tiltakozás

A Civil Mozgalom (CM) nevű főleg fiatalokból álló szervezet október 15-én, Szabadka fő­terén tiltakozó megmozdulást szervez. A szervezők szerint a tűntetés célja, hogy az eddig alkalma­zott közlemény-politizáláson és a magyarverések dokumentálásán túlmenően, tiltakozó megmoz­dulás formájában is hangot adjanak az elégedetlenségnek.

„Nagyon fontos kiemelni – így a szervezők – hogy a tiltakozó megmozdulást nem egy nép­csoport, sőt nem is a magyarverések elkövetői ellen, hanem a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem megfelelő magatartása miatt kezdeményezzük. Úgy véljük, hogy a rendőrség és az igazság­szolgáltatás nem végzi hatékonyan a munkáját, hogy nem képes szavatolni a délvidéki magyar pol­gárok biztonságát és személyi jogait.”

A szombaton 15 órakor kezdődő tiltakozó megmozduláshoz – ugyancsak a szervezőktől származó in­formáció szerint – a VMSZ „hivatalosan nem csatlakozik”. Kasza ugyanis megsértő­dött. Mert a VMDP őt „állandóan pocskondiázza”. Ez lenne az egyetlen oka, hogy Kasza nem csatlakozik a fiatalokhoz? Kár, a sértődöttség a politikában nem vezet messzire.

A tiltakozó megmozdulást különben nagy érdeklődés kíséri. A többi vajdasági párton kívül részt vesz a megmozdulásban, vagy támogatja azt több fontos magyar civilszervezet, s lesznek ma­gyarországi részvevők is.

Ebben a pillanatban talán mégis az a legfontosabb, hogy a vajdasági magyarság új nemze­déke – vagy annak egy része – nem azon töri a fejét, hogyan lehetne mielőbb elmenni innen, ha­nem a demokrácia fegyverével élve kiáll jogaiért.

Gratulálunk nekik.

 

Dokumentum:

 

Rasim Ljajić úrnak,

Szerbia és Montenegró

emberi jogi és kisebbségügyi miniszterének

Belgrád

(Második, befejező rész)

 

Tisztelt Ljajić Úr!

 

Amennyiben a hatalom úgy véli, hogy Józsa Lászlónak és az MNT legtöbb tagjának a ma­gatartása, olyan feltételek között, amikor a szerbiai hatalom közvetlen politikai és igazgatási ellen­őrzést végez felettük, rendben van, és hogy ebből a szerbeknek mint többségi nemzetnek haszna lesz, akkor igencsak téved.

A Törvény 19. szakaszának 5. bekezdése, azon kívül, hogy előirányozza, „a Tanács pénze­lése a költségvetésből és adományokból történik”, nem rendelkezik sem a pénzelés módjáról, sem az eszközök költésének a módjáról.

A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács 2004-ben, a Tanács zárszámadása szerint, Szerbia Köztársaságtól 4,1 millió dinárt, Vajdaság Autonóm Tartománytól pedig 2,3 millió dinárt kapott a tevékenységére. A 2005. évre a VMNT számára a köztársasági költségvetésből 5,2 millió, a tarto­mány részéről pedig 2,6 millió dinárt hagytak jóvá. A Magyar Köztársaság részéről a programcé­lokra jóváhagyott eszközök elérik a 10,6 millió dinárt.

 

A nyilvánosság számára azonban nem ismeretes, mire költötték ezeket a pénzeszközöket, milyen mércék alapján osztották szét, mint ahogyan az sem, mennyit tesznek ki a Tanács bürokrata apparátusa (a tisztségviselők és a foglalkoztatottak) munkájának a költségei. Ezen kívül, a Tanács­tól csak azok a szervezetek és programok kaphatnak eszközöket, amelyek a VMSZ befolyása alatt állnak. Különösen elfogadhatatlannak tekinthető, hogy Józsa úr, a VMNT elnöke, akit „a vajdasági magyarok pénztárosának” is neveznek, egyúttal a magyarországi Illyés Közalapítvány szerbiai fő­megbízottja is, úgyhogy neki személyesen döntő befolyása van mind a szerbiai és vajdasági, mind a magyarországi pénzeszközök elosztására. Az érdekütközés miatt, és a pénzeszközök költésébe való betekintés megvalósítása érdekében ezt a kérdést sürgősen rendezni kellene. A Tanács elnöke ezen kívül alelnöke a Magyar Szó Kft. igazgatóbizottságának is, amelyben szintén az övé a döntő szó.

Tény, hogy a még a volt Jugoszláv SZK-ban meghozott Törvény szerbiai alkalmazásakor gondok jelentkeznek. Például, a nemzeti közösségeknek nincs lehetőségük bírósághoz fordulni, és nincs joguk ún. alkotmányos panasz benyújtására, amit pedig a Törvény 23. szakasza szavatol. Ugyanis az ennek a szakasznak a rendelkezése szerint a kisebbségekhez tartozó személyek alkot­mányos jogainak és szabadságjogainak a sérelme miatt benyújtott panaszokban a Szövetségi bíró­ság az illetékes, amely viszont megszűnt létezni Szerbia és Montenegró Alkotmányos Alapokmá­nya meghozatalának és az Államközösség megalakulásának a napján.

A fent említettekből világosan következik, hogy a nemzeti tanácsoknak a politikai rend­szerben betöltött helyéről és szerepéről Szerbia és Vajdaság új alkotmányának kell intézményesen rendelkeznie, mert a nemzeti tanácsok nem helyettesíthetik a nemzeti közösségek arányos részvé­telét a parlamentáris döntéshozatalban. Az alkotmány meghozatala azonban öt évet késik.

A nép széles körében meglevő elégedetlenség ellenére, és abban a helyzetben, amikor a tör­vény és más előírások nem határozzák meg az elnök és az egész tanács leváltásának a demokrati­kus jogi eljárását, a kiutat egyedül abban látjuk, hogy az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium felülvizsgálja a tanácsok működését.

 

Tisztelt Ljajić úr,

miniszterként Ön állapította meg az elektori szerep betöltéséhez szükséges feltételek meg­létét e Tanács megalakulása alkalmával, ezért úgy véljük, Önnek kell megadnia a szakmai és poli­tikai értékelést, és annak a kérdésnek az értelmezését is, hogy a Tanács a meglevő előírások szel­lemében működik-e vagy sem. Ezért azt javasoljuk Önnek, hogy a legrövidebb időn belül indítsa meg a felülvizsgálati eljárást a VMNT működésére vonatkozóan, amely kezdettől fogva nem legi­tim, most pedig közvetlenül a vajdasági magyarok kárára tevékenykedik.

A Törvény 19. szakaszának utolsó bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nemzeti tanácsok a polgárok választják meg a választásokon. Azt a törvényt azonban, amely a nemzeti tanácsok státu­sát, helyzetét szabályozná, illetve megválasztásuk szabályairól rendelkezne, mindmáig nem hozták meg. Ezért azt szorgalmazzuk, hogy sürgősen javasolja ennek a törvénynek a meghozatalát.

Az új, demokratikus nemzeti tanács megválasztásakor biztosítani kell, hogy egyetlen párt­nak se lehessen domináns szerepe, hanem a nemzeti közösség minden része egyenjogúan legyen képviselve. Külön biztosítani kell a civil szervezetek képviseletét a Tanácsban, amit eddig nem gyakoroltak, továbbá a pénzeszközök költésének átláthatóságát is.

Tekintettel az elnök, de az egész Tanács dölyfös magatartására, valamint annak a politikai légkörnek a fenntartására és tolerálására, amelyben a vajdasági magyarok az állandóan jelen levő nemzeti indíttatású kilengések miatt veszélyeztetve érzik magukat, az aláírók és az őket támogató pártok a nyilvánossághoz és a nemzetközi intézményekhez fordulnak, és ismertetik velük az előállt helyzetet.

 

Ezeket az álláspontokat támogatja a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a vajdasági Magyar Polgári Szövetség is, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak a támogató levelét pedig mellékeljük.

Újvidéken, 2005. október 4-én

Aláírók:

Árgus – Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet, dr. Gaál György, elnök; Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, dr. Ribár Béla, elnök; Nagy Sándor Hagyományápoló és Műkedvelő Egyesület, Papp Ferenc elnök; Újvidéki Magyar Olvasókör, Matuska Mária, elnök.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.