Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 119. szám

2005. október 14.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állam­polgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

Orbán Viktor: "Mi soha nem fogunk hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar nemzetet megos­szák, és nem egyezünk bele, hogy szembefordítsák a határon túli és a határon belüli magya­rokat. Mint ahogy abba sem, hogy a magyar  nemzetet bármilyen jelzővel illessék, mert mi az ös­szetar­tozó, egységes magyar nemzetben, a magyarok összetartozásában hiszünk, és ennek szolgá­latában minden európai eszközzel élni kívánunk".

 

Ágoston András:

Magyarok és szerbek az EU- parlamentben

 

„Szerbia és Montenegró hatóságainak kell megoldaniuk a vajdasági etnikai inci­densekkel kapcsolatos gondokat, de az Európai Parlament továbbra is szoros figyelemmel követi a helyzetet.” Így foglalta össze tegnap Brüsszelben az EP délszláv ügyekkel foglalkozó küldöttségé­nek német elnöke, Doris Pack a magyarverések ügyében tartott meghallgatás eredményét.

Ahhoz képest, hogy a magyar részvevőknek a lamentációkon túlmenően nem voltak külön követelései, ez nem is kevés.

Senki a magyarok közül nem mondta, hogy a magyar-szerb feszültség szinten tartása az objektív felelősség alapján a szerb kormányt illeti. S azt a kézenfekvő következtetést sem vonta le senki, hogy a feszültségből – áttételesen ugyan – de a szerb kormánynak van haszna a Kosovóval kapcsolatos huzakodásban.

Másrészt, szerb szempontból indokoltan, a szerb kisebbségügyi miniszter, aki voltaképpen a szerb hatalomhoz símuló „becsületes” bosnyák, azt hangoztatta, hogy az európai érdeklődés mö­gött a magyar választások során jelentkező érdekek – pontosabban a jobboldal törekvései – húzód­nak meg.

Ezzel a kisantant árnyéka bevonult az EU-parlamentbe. Sajnos, Józsa László a VMSZ nem­zeti tanácsának jelenlevő elnöke a sajtónak nyilatkozva, Tabajdi Csaba felszólaásával összhangban, erre még rátett egy lapáttal: „Mi, határon túliak, megin­nánk a levét, ha a választási kampány határai átcsapnának az ország határain”. Mi köze a magyar­országi választásoknak a Vajdaságban szinten tartott magyar-szerb feszültséghez? Semmi.

Ljajic, a szerb hatalom képviseletében, a vajdasági magyarokra nézve fenyegetésnek is be­illő gyanúsítgatást engedett meg magának.

Szerinte messzemenő politikai károkat okoz az, hogy a vajdasági magyarság a kérdés nemzetköziesítését akarja elérni, „éppúgy, mint ahogyan annak idején az albán kérdésben ez a kosovói albánoknak sikerült”. Mi ez? Felhívás a pogromra?

A sajtótudósítások szerint erre a jelenlevők közül senki nem reagált. Pedig a többi között jelen volt Petar Ladjevic, Kostunica kisebbségi ügyekben illetékes tanácsadója is. Akinek nem le­het mindegy, hogy a pozíciójáért remegő kisebbségi miniszter  a szerb politikai elit számára is ká­ros túlkapásra ragadtatja magát. Vagy neki is megfelelne, hogy az elmúlt tizenöt évben elő­ször, a szerb hatalom képviselője egy nemzetközi tanácskozáson kiegyenlíti a vajdasági magyarok és az albánok törekvéseit? Ha nincs rá reagálás, miért ne?

Nem kellene megvonni a bizalmat egy ilyen kisebbségi minisztertől?

 

Bóni, Bóni!

Bóni László ismert szabadkai üzletember, Kaszának befektetési ügyekben ellenlábasa, az újgazdag Karic-párt tagjaként, egy nappal a meghallgatás előtt jelent meg Brüsszelben. És mit ad Isten, rögtön Doris Packkal ült le „tárgyalni”.

Bóni nemigen nyilatkozott arról, hogyan kerülhetett olyan helyzetbe, hogy Doris Packot arról győ­zögethette, hogy a meghallgatás meghívottjai fel akarják fújni az incidenseket, minden esetre ez megtörtént. Hogy a magyarság elleni nyilatkozatához Bóninak milyen érdeke fűződik, az sejthető. De, hogy a „tárgyalás” Doris Pack tekintélyét nemigen öregbíti, az viszont biztosra vehető. Akkor is így vanez, ha emberünk „kellemes meglepetéssel” vette tudomásul, hogy „Doris Pack asszony mennyire jól tájékozott, jobban ismeri a helyzetünket, mint mi magunk, egyáltalán nincs manipu­lálva”.

Bóni szerint  mivel Szerbia az európai integráció küszöbén áll, különösen érzékeny dolog, hogy „egyesek téves képet kívánnak Európa elé tárni, elferdítvén az aktuális helyzetet”.

-Tudjuk ki áll mindezek mögött – nyilatkozta Bóni a hírlapírónak, s nem szakadt rá a plafon.

Szomorú a felismerés, hogy tizenöt évvel a felemás rendszerváltás után Szerbiában még mindig akad magyar, aki nyíltan a magyarok ellen beszél, de az sem mellékes, hogy vannak szerb politikai erők, akik még igénylik az ilyen szolgálatokat.

Az már csak hab a tortán, hogy Bóni brüsszeli ámokfutását a Közép-európai Emberjogi Bi­zottság nevű helyben bejegyzett szervezet tette lehetővé. Egy olyan szervezet, amely felvidéki gyökerű és Szlovákiában föderációért száll síkra. Hogy Szlovákiában miért harcol ez a szervezet a magyar többségű föderális egység létrehozataláért, a Vajdaságban miért támogatja a magyarellenes erőket, azt egyelőre nem tudjuk. Arra nem is akarunk gondolni, hogy pénz van a dologban.

 

„Mélyen a szemedbe néz és hazudik”

Egy ismert, jelenleg Hágában tartózkodó szerb vezetőre vonatkozóan tette még évekkel ez­előtt a közcímben szereplő megállapítást egy szintén ismert amerikai diplomata. Akaratlanul is ez jut az ember eszébe, ha Ljajic kisebbségi miniszter brüsszeli megnyilatkozását olvassa.

„Ljajić külön kiemelte, hogy a Vajdaságban nem érvényesítenek olyan tervszerű és módsze­res politikát, amely a nemzetiségi összetétel megváltoztatására irányulna, mondván, hogy a bosz­niai és horvátországi menekültek egyik községben sem borították fel a lakosság korábbi nemzeti­ségi összetételét” – áll a Magyar Szó tudósításában.

Tudja a miniszter mit beszél? Akkor mondja ezt, amikor nincs két hónapja sem, hogy az egyik ismert belgrádi kutatóközpont vezetője Vladimir Ilic professzor bátran beismerte, amit mi már 1993 óta tudunk: a Vajdaság a szerb menekültek befogadása következtében többé nem multietnikus társadalom. Nem tudna a miniszter erről kutatásról?

Ez a fajta viselkedés a vajdasági magyarok számára nem újdonság. Mégis, felmerül a kér­dés: nem volt ott a meghallgatáson egy magyar sem, aki legalább annyit mondott volna, hogy ej­nye-bejnye miniszter úr!

 

Nagyobb baj talán nem lesz

A brüsszeli meghallgatás már maga eredmény. Legalább két szempontból jó. A magyar-szerb feszültség kérdése napirendre került Európában. Nem teljes súlyával ugyan, mégis, megtört a jég. Az odafigyelés is jelent valamit. Reméljük, hogy most nem vernek bennünket jobban, mint azelőtt. A másik ok még fontosabb.

Eljött az ideje annak, hogy Magyarország pontosan megmondja Európának és Szerbiának, mit javasol a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan kérdésének rendezésére. A zéró tolerancia következetes érvényesítése a szerbiai illetékesek részéről, csak egyik oldala a problémának. Na­gyon fontos lenne, hogy Magyarország világossá tegye mind az EU-nak, mind Szerbiának, melyek az elvárásai a vajdasági magyarokkal kapcsolatban. Hogy Szerbia tudja, nem több, de nem is keve­sebb. A VMDP szerint miután bebizonyosodott, hogy a jelenleg érvényes „kisebbségvédelmi” intézményreendszer csak arra alkalmas, hogy a szerb nemzeti érdeket közvetítse a kisebbségek felé, visszafelé viszont nem működik, a minimális követelés a tényleges magyar (perszonális) au­tonómia lehet, valamint a részarányos képviselet a szerb és többi képviseleti testületben.

Minderről Brüsszelben nem esett szó. Talán majd a magyar-szerb vegyesbizottság egyelőre még össze sem hívott ülésén.

A kétségtelenül meglevő magyar-magyar dilemmákról mielőbb szót kellene váltani a Má­ért-on. Mert nem mindegy például, mit tekintünk autonómiának. Igaz, a tény, hogy a VMSZ és az RMDSZ közös bizottságot hoznak létre az autonómia kérdéseinek a tanulmányozására, már ered­mény. Azt jelenti, hogy sem a VMSZ nemzeti tanácsát, sem az RMDSZ kisebbségi törvényterve­zetét nem tekintik autonómiának. Mint ahogy nem is azok.

S az sem mindegy, köti-e a mindenkori magyar kormány a kisebbségek parlamenti képvisletére vonatkozó saját megoldásainak elfogadását a hasonló rendelkezések elfogadásához a kisantant országaiban is.

 

Dokumentumok:

 

Tiltakozás a délvidéki magyarverések ellen

Az EU meghívására október 19-én az Európai Parlamentben mutatja be M. Szabó Imre  do­kumentumfilm rendező a

MAGYARVERÉS DÉLVIDÉKEN

című 3 x 1 órás filmsorozatának 100 perces összefoglalóját a képviselőknek.

Sor kerül beszélgetésekre is, ahol a háttéreseményeket osztja meg parlamenti képviselőkkel az alkotó.

 

Kedves Barátaim!

Hívlak Benneteket, gyertek velem, hogy jelenlétünkkel, részvételünkkel erősítsük a délvi­déki magyar fiatalokat, abban a hitükben, hogy mi, az anyaország nemzeti kisebbségei is mellettük állunk. Három utast magammal tudnék vinni.

Igenlő szándék esetén visszajelzést kérek!

Baráti üdvözlettel:

Éhn József

„Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért”

Civil szervezet elnöke

 

Csatlakoznak a szabadkai tűntetőkhöz:

Magyar Ifjúsági Tanács (MIT)
Bolyai Kezdeményezo Bizottság (BKB)
Erdélyi Magyar Ifjak (EMI)
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) - Oktatási Szakbizottság
Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ)

 

Emlékműállítás Kispiacon a délszláv háborúk magyar áldozatainak

Történelminek is minősíthető eseménynek lesz a színhelye október 30-án a délvidéki Kis­piac. Kárpát-medence szerte tevékenykedő szervezetünk, az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) e bácskai településen állítja fel az elmúlt évtized délszláv háborúiban elesett magyarok mindeddig egyetlen emlékművét.

A mesterségesen összetákolt titói Jugoszlávia széthullását kísérő véres háborúk a magyar­ság számára is rengeteg szenvedést okoztak. Tízezrek kényszerültek elhagyni szülőföldjüket a vér­ontás és a nemzetiségeket sújtó önkény elől menekülve. Az otthonmaradt férfiakra pedig ényszersorozás várt, magyarok ezreinek kellett bevonulnia Milosevic hadseregébe, s fegyvert ra­gadni olyan idegen célokért, amelyekhez semmi közük nem volt. Ráadásul a fronton gyakran saját véreikkel találták szembe magukat, hiszen magyarok nemcsak a szerb, hanem horvát oldalon is fegyverfogásra kényszerültek.

A volt Jugoszlávia csatamezőin, különböző oldalakon harcolva többszáz nemzettársunk ál­dozta életét. Több mint egy évtized után végképp itt az ideje, hogy útját álljuk a felejtésnek, s már­tíromságuknak méltó emléket állítsunk.

A halottak napját megeloző vasárnapon, 14 órától megtartandó ünnepségünkre szeretettel várunk mindenkit, aki emlékezni kíván a huszadik század utolsó magyar háborús hőseire.
Hirdesse továbbá a kispiaci turulmadaras kopjafa az idők végezetéig, hogy soha többé nem enged­jük vágóhídra vinni fiainkat!

Az Egyesült Magyar Ifjúság elnöksége

 

Dr. Vajda Gábor a szabadkai Szabad Líceum

tribünvitájának bevezetésekor 2005. IX. 29-én

Már önmagában is nagy lépésnek tartom a Magyar Szó eddigi formában való működésének megszüntetését. Ez persze korántsem jelenti azt, mintha illúzióim lennének a szabadkai, zentai, topolyai stb. újságírók hivatásbeli nekibátorodását illetően.

A munkatársak ui. legalább olyan mér­tékben, mint eddig, többé-kevésbé a mi szerbiai és magyarországi politikusaink ellenőrzésének lesznek kitéve. Így aztán azoknak, akik a rövid távú érdek által nem engedik bebetonozni a lelkiis­meretüket, tovább kell vívniuk a harcukat egy iga­zibb, tartalmasabb élet reményében. Ha eredmé­nyesen küzdenének a pártcenzúra ellen, a lap gaz­dasági kérdését s ezzel együtt a saját anyagi hely­zetüket is csodálatosan megoldhatnák. A Magyar Szó keresett újsággá válhatna, ha mindazt nyíltan megírná, amit eddig alkalmanként, többnyire érintőlegesen méltatott, mivel az emberek hallgattak.

Ehhez azonban egy újabb újságíró nemzedékre is szükség lenne. Azokra, akik a bőrükön, a gyomrukban és a tudatukban egyaránt tapasztalják: akaratlanul is önmaguk ellen dolgoznak, ha liberális szellemben csak azt írják meg az emberekről, amit azok elmondani mernek.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.