|
|
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
2005. február 11.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között
kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és
végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a
számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik
ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében
élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel
álló civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat,
amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a
Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak
nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP
által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a
Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP
elnöke
Ágoston András:
Autonómia és legitimitás
Tizenöt éve
beszélgetünk a Kárpát-medencében autonómiáról. Zajlanak a tanácskozások, s az
összehasonlító elemzéseknek sem vagyunk híján.
Van azonban valami,
ami tizenöt éve hiányzik.
Olyan testre szabott autonómia modellekre lenne szükség, amelyet együttesen támogat mind a magyarországi politikai elit, mind az érdekelt kisebbségi közösség. Sajnos ilyen modellek nincsenek. Az okokat csak találgatni lehet. Egy biztos: nem a szakmai jártasság, vagy a megfelelő tudományos felkészültség hiánya miatt nincs kidolgozott, a politikai akció eredményes levezetésére alkalmas autonómiamodell egyik határon túli közösségben sem. Inkább a politikai akarat hiányzik. Elsősorban a kisebbségi közösségek egypártrendszerben működő, s a helyi hatalomhoz simuló pártjaiban. Ez elfogadhatatlan, de érthető, hiszen egy legitim többpártrendszerben, a kisebbségi szavazók listája alapján megválasztott kisebbségi parlamentben megszűnne a politikai monopol, ami alapján egyesek már másfél évtizede hatalmon, vagy annak a közelében, netán holdudvarában vannak. De, s ezt meg kell mondani, a magyarországi politikai elit sem szorgalmazta különösképpen az autonómia specifikus magyar ismérveinek felvázolását, még kevésbé a konkrét autonómiamodellek kidolgozását.
Nálunk sincs elfogadott modell
A Vajdaságban a történelmi VMDK két konkrét modellel lépett ki a magyar politikai színtérre, majd ezeket továbbfejlesztve, a politikai realitások helyes felismerésére alapozva a Vajdasági Magyar Demokrata Párt – elsőnek a Kárpát-medencében – megalakulása után elfogadta a magyar (perszonális) autonómia teljes modelljét. A baj az, hogy a párt ezt a modellt nem tudta elfogadtatni sem a helyi hatalomhoz simuló Vajdasági Magyar Szövetséggel, sem Budapesttel. Igaz, a történelmi VMDK-nak, majd a VMDP-nek annak idején Tabajdi Csaba, Glatz Ferenc és munkatársai, később Németh Zsolt segítettek az 1992-ben elfogadott autonómiamodell átformálásában. A segítség azonban egyik esetben sem vált életerős egységes politikai akcióvá.
Feltehetően azért, mert Magyarország csak az EU-csatlakozás után vált politikai értelemben véve akcióképessé. Meg, a korábban kialakult magyar-magyar kapcsolatrendszer kényelmes, bejáródott pozíciókat biztosított minden közvetlenül érdekelt félnek. Amit – ide értve a szomszéd országok politikai elitjét is – nem akar senki „könnyelműen” megbolygatni..
Csupán a határon túli magyar közösségek, s így a Kárpát-medencében élő magyarság egészének ügye maradt továbbra nyílt és megoldatlan.
A tisztánlátás kényszere
De ennek az áldatlan helyzetnek azonban van egy nagy előnye. Mi magyarok most kénytelenek vagyunk tisztán látni. Vagy tovább visszük a határmódosítás nélküli nemzeti integráció történelmileg indokolt folyamatát, vagy a „mazsolázás” gazdaságilag talán indokolt módszerével Magyarország EU-csatlakozása után is nyitva marad a nemzet felemelkedésének kérdése. Aminek nyomán függőben marad a trianoni trauma feloldásának lehetősége, s a kisebbségi közösségek számára további megpróbáltatások következnek. Az első ilyen megpróbáltatás a schengeni vasfüggöny leereszkedése lesz.
Van egy felismerés, ami alapja lehet a reménynek. Nevezetesen, hogy a versenypárttá vált kisebbségi pártok és „érdekszervezetek” egyre inkább afféle kolonccá válnak a magyarországi politikai elit nyakában. Ezek az érdekszervezetek (idézőjel nélkül) a helyi többségi hatalomba való bekerülés érdekében olyan bakugrásokra vállalkoznak, amelyeket elvi alapon lehetetlen követni. Nem is szólva arról, hogy a magyarországi parlamenti pártoknak az a kisebbségi alapérdekekhez egyáltalán nem köthető versenyeztetése, aminek több példáját is láthattuk mostanában, aligha tetszhet bármelyik magyarországi pártnak is. Nem alaptalanul.
Egyre világosabbá válik: a nemzet egészének jövőjéért egyedül az EU-tag Magyarország parlamenti pártjai vállalhatnak történelmi felelősséget.
A kisebbségi közösségekben viszont csak az autonómia testületei lehetnek együttműködésre alkalmas legitim testületek. A torz kisebbségi egypártrendszerek versenypártokká vált zászlóvivői nem.
Dokumentumok:
Vajdasági Magyar
Demokrata Párt
Temerin
Közlemény 2005.
február 11.
Az Unio nem hozhat megoldást
Ágoston András tegnap fogadta Aleksandra Wagnert, az EU belgrádi képviselete vezetőjének helyettesét.
A Doris Pack vezette EU delegáció vajdasági útjáról elmondta, hogy az EU tizenöt éve először foglalkozik kimondottan csak a vajdasági magyarság illetve a többi kisebbség gondjaival. Ami jó. Ezt annál inkább helyeseljük, mivel a küldöttség kiutazását magyar EU képviselők kezdeményezték.
Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, mondta a VMDP elnöke, hogy a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan kérdésének rendezését csak az EU-tag Magyarország kétoldalú illetve határozott nemzetközi fellépésétől várjuk. Nagyon fontos, hogy a magyar (perszonális) autonómia ügye súlyának megfelelően jelenjen meg a szerb alkotmány előkészítése, valamint a szerbiai kisebbségi törvény egyelőre akadozó megalkotása során.
Egyelőre nem kapunk akkora segítséget Budapesttől amilyet várunk, de reménykedünk. Úgy gondoljuk, hogy az EU tag Magyarország politikai elitjének előbb utóbb tisztáznia kell, milyen hosszú távú politikát kíván folytatni a határon túli magyar közösségek demokratikus integrálása és a trianoni trauma feloldása céljából.
Abban reménykedünk, hogy a magyarországi politikai elit végül mégis az Orbán Viktor nevével fémjelzett határmódosítás nélküli nemzeti integráció mellett dönt. Ennek a politikának a Szerbiában zajló folyamatokat figyelembe véve sikere lehet. Ez az oka annak, hogy a többi között a nemzeti alapú incidensek ügyében is további odafigyelést várunk Budapesttől. A jó magyar-szerb együttműködés mindkét félnek fontos érdeke, s ezért megvalósulását a meglevő akadályok ellenére megvalósíthatónak látjuk.
Kérdésre felelve a VMDP elnöke elmondta, hogy a párt a Vajdaság kérdését szerb ügynek tartja, de természetesen nem ellenzi a jó, demokratikus megoldásokat, amelyeket a nemzetközi közösség is fontosnak tart.
Dr. Szalma József:
Mi a házi feladatunk?
Azt kérdezném
magunktól, hogy nekünk határon túli magyaroknak csupán az a házi feladatunk,
hogy a körülményekre való tekintet nélkül itthon maradjunk, s akár elvtelen
koalícióban a mindenkori kormányzattal fejezzük ki a rosszul értelmezett
lojalitásunkat?
Újabban arról
értesítenek minket, anyaországi kisebbségkutatók, hogy mi délvidéki magyarok,
a "jugoszlavista időkben
nem voltunk eléggé magyarok, amikor nekünk a kirakataink tele voltak". Lehet,
hogy kirakat-magyarjaink, akik "hangadók" lehettek, tényleg nem
voltak "eléggé magyarok", de a népünk zöme akkor is az maradt.
Csupán az mondható el, hogy sokszor, sok intézményünkben és ezeken
kívül, nagyon nagy szeretettel fogadtuk anyaországi nemzettársainkat, akik
nálunk a hetvenes évek közepétől letelepedni kívántak. Voltak nagyon
sokan. És egy-az egyben honosítottuk okleveleiket.
Szóval kishitű, kis formátumú politika folyik a délvidéki magyarság irányában. Mintha
valamiben "mégis bűnösek volnánk". S nekünk
állítólag "így is kell", mert annak idején nekünk nagyon jó volt és
akkoriban (állítólag) nem voltunk eléggé magyarok. Ez a nézet nem
helytálló, nem fogadható el. Az igazság az, hogy a határon túli ún. differenciált politika csődöt mondott. És csődöt mondott azon egysíkú ajánlás is, mely szerint
nekünk határon túli magyaroknak a mindenkori kormányzatban szerepet kell vállalnunk,
mert bajainkon csupán így segíthetünk. (Amikor vitték a mindenféle háborúba
fiataljainkat, akkor volt ilyen célzatú ajánlás, mely szerint ez enyhítene
bajainkon. Szerencse, hogy a délvidéki magyarság nem fogadta el és tovább
protestált az emberi és kisebbségi jogok tiprása ellenében. Tudom, jóhiszemű volt a tanács. Csupán a helyzetismeret nem volt teljes.
Anyaországi oldalról. ) Még ha fanyalogva is, e tanács szerint
be kell menni a kormányzatba. Mert állítólag csupán így tudjuk érdekeinket
érvényesíteni. Véleményem szerint, nem helyes kormányzati szerepet vállalni,
ha a hatalomra kerülő többségi elit nyilvánvalóan
kisebbségellenes. Ha így van, mármint, hogy a többségi hatalmi elit
kisebbségellenes (burkoltan, vagy nyíltan), akkor a parlamentbe bejutó
magyaroknak az ellenzékben van a helye. Ez nem jelent egymagában sem
"lojalitást", sem "nemlojalitást",
csupán úgy gondolom, helyes politikai opciót.
Mirnics Károly, szociológus a horgosi gyilkosságokról
Ezek után jó időre ide magyar vállalkozó nem fog bejönni a tőkéjével. A
bűncselekménynek ez is volt a célja. Ki akar szorítani minden vállalkozót, aki
betéved a szerb vadászterületre. Teljesen irreleváns e bűncselekmény
elkövetése szempontjából, hogy a meggyilkolt magyar, horgosi
vállalkozónak szintén gyanús múltja volt és alvilági módon gazdagodott. Ez
egyetlen egy szerb tőkés vállalkozó esetében sem történt másként. Csak, hogy ez
a magyar vállalkozó betévedt a szerb vállalkozók érdekövezetébe: jobban fizette
a bérmunkásait, mint a szerbek, nagyobb felvásárlási árat fizetett a
gyümölcstermelőknek, mint a szerb vállalkozók, akik kizárólag egyedül akarják
az egész térség gyümölcstermését idehaza, vagy külföldön értékesíteni.
S mi lesz ezek után? Semmi. Mint a többi kiirtott magyar és szerb család
esetében, a tetteseket nem fogják megtalálni. Ha pedig valakit mégis netalán
meg fognak vádolni, annak semmi köze nem lesz a bűncselekményhez. Tőle is meg
akarnak szabadulni.
Nem mellékesen közlöm, hogy időközben nekem három szabadkai magyar
kisvállalkozó is megjegyezte: „mi az, irtanak bennünket?”.
Van és lesz is tehát etnikai következménye a
bűncselekménynek, még akkor is, ha az okai nem láthatók, és látszólag nem
etnikai jellegűek.
(Csak sajnálhatjuk, hogy Doris Pack asszony nem él velünk legalább egy napot, hogy
igazából megtudná, mi is az a minőségi élet kisebbségi sorsban.)
(Magyar Szó)
Tüntet az MPSZ, ha
Albert Álmos nem tárgyal az autonómiáról
A Magyar Polgári Szövetség utcai megmozdulásokat rendez, ha Albert Álmos, a háromszéki RMDSZ elnöke továbbra is elutasítja a tárgyalásokat az MPSZ-szel az autonómiáról - nyilatkozta csütörtökön a Mediafaxnak Gazda Zoltán, a háromszéki MPSZ elnöke. Gazda elmondta, a háromszéki MPSZ vezetői újabb meghívót küldtek Albert Álmosnak, hogy találkozzanak és tárgyaljanak az autonómia kérdéséről. A sepsiszentgyörgyi polgármester az első meghívásra nem adott hivatalos választ, de az MPSZ képviselői megtudták a sajtóból, hogy a háromszéki RMDSZ elnöke nem hajlandó az autonómiáról tárgyalni az MPSZ- szel.
A háromszéki MPSZ szerint a két szervezetnek megállapodásra kell jutnia a Székelyföld területi autonómiája és az erről szóló népszavazás kapcsán. Gazda Zoltán kifejtette, ha az RMDSZ nyitott lenne az autonómiáról szóló megbeszélésekre, az ezzel kapcoslatos tervezeteket a magyar kormány is támogathatja. Az MPSZ utcai megmozdulásokat rendez több háromszéki településen, ha Albert Álmos elutasítja a párbeszédet - szögezte le Gazda Zoltán. A háromszéki MPSZ György Ervin prefektusnak, valamint a román civil szervezeteknek is meghívót küldött az autonómiáról szóló megbeszélésre.
(népújság/mediafax)
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.