Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 16. szám

2005. február 24.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar mé­dia, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokrati­kusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalma­zott új kon­szenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

Válságban a magyar-magyar kapcsolatok

A Kárpát-medencében élő magyar közösségek egymás közötti viszonya súlyos válság­ban van. A kapcsolattartás kialakult formái egyelőre nem sérülnek, de a végsőkig összekuszált politikai érdekek felszín alatti ütközéseiből kipattanó ellentmondásos nyilatkozatokból, s itt-ott a nyilvánosság előtt zajló kemény összetűzésekből virulens működési zavarokra lehet kö­vetkeztetni. A viszonyrendszer minden eresztékében recseg, s lassan oda jutunk, hogy az örök rivális szomszédok – ha saját gondjaik, bajaik ezt megengedik – ölbe tett kézzel szemlélhetik a szemük előtt kibontakozott színjátékot, ami sajnos minden elemében reális.

Tizenöt évvel a rendszerváltás után elérkezett az ideje, hogy újraértékeljük a magyar-magyar kapcsolatokat.

Látszólag nincs ok az aggodalomra. Magyarország Szlovákia és Szlovénia EU-csatla­kozása után új időszámítás kezdődik mondják egyesek. Hisz már maga a (részleges) nemzeti integráció. De, ez nem minden. A magyar kisebbségek minden utódállamban a demokrácia tartóoszlopának számítanak. A szlovákiai és romániai magyar pártok kormányzati felelősség­vállalása pedig már maga a Kánaán. Ez a mozaiknemzet budapesti híveinek derűlátó, s a mélybeni folyamatok vészjelzéseit mellőző képlete. Amit a kétpólusúvá vált kisebbségi poli­tikai elitek helyi hatalomhoz simuló szárnya és a magyarországi támogatások haszonélvezői a kulturális elit képviselői igencsak támogatnak.

Ez azonban csak felszín. A mélyben a Vajdaság vonatkozásában mindenképpen, az atomizálódás, a szociális és a képzettségi leépülés, valamint az asszimiláció újra erősödő fo­lyamatai zajlanak.

 

Nemzet, vagy mozaiknemzet?

Az okok ezer részletig lebonthatóan az elmúlt másfél évtizedben kirajzolódtak. Ma­gyarországon máig nem alakult ki a releváns társadalmi többség által támogatott és elfogadott nemzet-modell. A kisebbségi közösségekben pedig e nemzetmodellre támaszkodó plurális társadalom.

Több szempontból is válaszúthoz érkeztünk. Hosszú idő után először hozhatunk önálló döntéseket, amelyekért történelmi felelősséggel tartozunk az utánunk jövő nemzedékeknek. E döntésektől függ, lesz-e átfogó nemzeti integráció, s bekövetkezik-e a trianoni trauma felol­dása, meghaladása, vagy a szétfejlődés folyamatai válnak dominánssá?

Az alapvető kérdés az, hogy a magyarországi politikai elit nemzetként fogja-e fel a Kárpát-medencében önazonosságukra ébredt magyar közösségeket, vagy magyarul beszélő népcsoportok mozaikjának. Amelyeknek még az alapérdekek tekintetében is lehet eltérő ál­láspontja, jövőképe.

Kinek az érdekeit igyekezett érvényesíteni Kasza József, a Djindjic-kormány egyik al­elnöke, amikor vállalta, hogy a Szerbia demokratizálásának jelszavával a lehető legkemé­nyebb budapesti fellépéssel igyekezett besöpörni a nemzetközi színtéren a szemfüles főnöke által otthagyott, vagy fel nem lelt donációkat? Vagy, kinek az érdekeit védi Markó Béla, ami­kor elfogadja, hogy a magyarokat Erdélyben nem illeti meg a nemzeti alapú autonómia?

Ezeket az elvi dilemmákat nem lehet megkerülni. Felelni kell!

Mert nem lehet a nép nyakába varrni a felelősséget. Igaz, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás nem sikerült. Ugyanakkor, már két-három hónappal a szavazás után sem lehet kétsége senkinek: a nemzet alapvető kérdései ma sokkal szélesebb rétegeket foglalkoz­tatnak, mint bármikor 1956 óta.

 

A vajdasági magyarság példája

A vajdasági magyarság egy kicsit olyan mint az állatorvosi ló. Politikai életének zajlá­sából kiemelhetők a nemzet egészére jellemző folyamatok, általánosítható magatartásbeli minták, amelyek alkalmasak lehetnek nemcsak a kórisme felállításához, hanem a kiutat jelző felismerések megfogalmazásához is.

Az a népi, nemzeti egység, amely a rendszerváltás hajnalán a reális háborús veszé­lyeztetettség közepette a történelmi VMDK támogatásában mutatkozott meg, jó példa arra, hogy nemzetünk képes a közös kiállásra, s a legnehezebb pillanatokban is, mintegy a villám­fénynél meglátja a kiutat. Ebben az értelemben az 1992-ben a történelmi VMDK által elfoga­dott autonómiakoncepció (a modell alapvető hibái ellenére is) bizonyítja: ha a politikai elit meg tud felelni az adott (háborús) helyzet kihívásának, megtalálhatja a bajból kivezető, elő­remutató megoldást.

Az időben előre haladva, a történelmi VMDK felbomlása – sok más konzekvencián túlmenően – rámutat arra, hogy a kisebbségi közösségben is szükség van a politikai pluraliz­musra.

S ami a legfontosabb: a sokéves önmarcangoló kívülről is szított belső politikai küz­delmek után a VMDP, az első vajdasági pártszerűen működő politikai alakulat, a kétpólusúvá vált vajdasági magyar politikai elit nemzeti szárnya sikeresen rendszerbe foglalta a feltétele­ket, amelyek megvalósulása esetén egy nemzeti közösség szervesesen integrálódhat a nemzet egészébe. Úgy, hogy demokratikus egymás mellett élésben a helyi többségi nemzettel, meg­maradhat a szülőföldjén is. Az elmúlt nyolc év a VMDP részéről abban a politikai igyekezet­ben telt el, hogy az általa képviselt demokratikus modellt politikai értelemben fenntartsa és elfogadtassa Budapesttel és Belgráddal is. Persze ez csak részben sikerülhetett, hisz Magyar­ország EU-tagsága előtt a VMDP által képviselt politikai pluralizmusra támaszkodó nemzeti integrációs modellnek talán nem is voltak meg a feltételei. Most azonban tenni kellene vala­mit. Első sorban a budapesti egység megteremtése érdekében. Hogy Budapesten a nemzet és ne a mozaiknemzet koncepciója kerüljön túlnyomó többségbe.

Ha Budapesten az egységes nemzet koncepciója kerül túlsúlyba, ez meghozhatja a megoldást a határon túli magyar közösségek számára is. Természetesen számítani kell arra, hogy a kisebbségi magyar politikai elitek helyi többségi hatalomhoz simuló szárnya a már kialakított – számára egyelőre megfelelő – rendszert körömszakadtáig védeni fogja. Ha azon­ban ezt az ellenállást a világos koncepcióval rendelkező magyarországi politikai elit a nemzeti egység érdekében nem tudná letörni, az azoknak adna igazat, akik máris hangoztatják: a tria­noni trauma meghaladása nem a nemzet egységének visszaállítása, hanem csak az EU-csatla­kozás útján valósítható meg. S akik szerint a Kárpát-medencében élő magyar közösségek nemzeti integrációjára nincs szükség. A VMDP részéről mindent megteszünk, hogy ne ez az opció valósuljon meg.

 

Politikai pluralizmus, autonómia és kettős állampolgárság

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt minapi kongresszusán kimondta: továbbra is szorgalmazza a kettős állampolgárságot, a magyar (perszonális) autonómiát, a kisebbségi kö­zösségek számára pedig a politikai pluralizmusra alapuló részarányos parlamenti képviseletet, valamint a fenntartott parlamenti helyek intézményét.

Nincs demokrácia politikai pluralizmus nélkül. Ez érvényes a kisebbségi közösségekre is. Nem véletlen, hogy az EBESZ a horvátországi szerbek esetében a demokrácia és a nemzeti alapú parlamenti képviselet szükségességét a fenntartott parlamenti helyek intézményében látta megtestesíthetőnek.

Az sem véletlen, hogy most már mértékadó EU-körök is foglalkoznak az autonómia kérdésével. (A minap ezt éppen Budapesten tették meg.) Budapesten meg kellene teremteni a magyar modellt. Legalább a Vajdasági magyarok számára.

Végül, de nem utolsó sorban: a kettős állampolgárság intézményének alkalmazása két szempontból is időszerű. Az egyik a nemzeti integráció, a másik Magyarország fenntartható fejlődésének szempontjából nemzeti munkaerőgazdálkodási modell kifejlesztése.

 

„Mazsolázás” és nemzeti integráció

A VMDP szerint Orbán Viktornak elévülhetetlen érdemei vannak a nemzeti integráció folyamatainak gyakorlati elindításában. Hasznos az is, hogy a Gyurcsány-kormány a sikerte­len népszavazás után fenntartja a nemzet jövőjével összefüggő párbeszédet. 

Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtésében két koncepció van kialakulóban. Az egyik a kettős állampolgárság eszközét alkalmazva a nemzeti foglalkozta­táspolitikai modell, a másik a „mazsolázás”.

A márciusi Budapesti konzultációra készült anyag a „mazsolázás” felé hajlik. A ma­gyar kormány azoknak akarja megkönnyíteni a kettős állampolgárság megszerzését, akik át akarnak települni Magyarországra. A VMDP ezeket a könnyítéseket támogatja, hiszen nem­zeti érdek, hogy aki az áttelepülést választja, az minél kevesebb adminisztratív akadállyal ta­lálja magát szemben. Ugyanakkor továbbra is szorgalmazza a kettős állampolgárságot, mert csak ez az eszköz segítheti a nemzet felemelkedését.

A vízumügyekben tervezett kisebb könnyítéseket fontosnak tartjuk. Ugyanakkor rá­mutatunk arra, hogy a schengeni vasfüggöny leereszkedése nyomán 2007-ben a vízumhelyzet hirtelen romlása várható. Ellenezzük a kishatárforgalmi zóna esetleges újbóli bevezetését. Ez a Vajdaságban újabb, minden eddiginél mélyebb árkot vonna a tömbben és a szórványban élő magyarok közé. S ami még súlyosabb csapás lenne: tovább romlana a kishatárforgalmi zóná­ban a lakosság nemzeti összetétele. A kishatárforgalmi zónára vonatkozó esetleges megálla­podással Magyarország maga is hozzájárulna e térség etnikai összetételének megváltoztatásá­hoz.

A VMDP örülne annak, ha a magyar politikai elit ezeket a kérdéseket kivonná a két­harmados törvények sorából. Ez lehetővé tenni, hogy az állampolgárági ügyekben a minden­kori magyar kormány teljes felelősségel dönthessen. S hogy az egyik oldal se háríthassa át a felelősséget a másikra.

A VMDP nagyra értékeli a kormánytényezők készségét, hogy megvitassuk a vajdasági autonómiatörekvések kérdését. Tekintettel a szerbiai helyzetre, ennek a vitának a vajdasági magyarok szempontjából felmérhetetlenül nagy a jelentősége. Ebbe a vitába viszont személy szerint is be kellene vonni azokat, akik az elmúlt években irányították az autonómiával kap­csolatos történéseket. Számunkra Németh Zsolt és Tabajdi Csaba részvétele lenne nagyon fontos.

 

Dokumentum:

Szaniszló Ferenc írta a sikertelen népszavazás előtt:

A krokodilkönny nehezen szárad föl

Vernének meg a vajdasági Szabadkán. Mosnák alá az utcámat az erdélyi Verespatakon. Nyo­morognék csak a kárpátaljai Tiszaújhelyen. Döntenék le nagyszüleim síremlékét Újvidéken. Rombolnák le a házunkat a szlavóniai Szentlászlón. Törnék derékba templomunkat Kórógyon. Bármelyikünk születhetett volna a határon túl, kisebbségben. Méltatlannak érzem ezt a vitát a kettos állampolgárságról, szégyellem, hogy e nemes ügy nemtelen belpolitikai perpatvar áldozatául esett. Patakzanak a krokodilkönnyek a Kárpát-medencében. A kormány­koalíció arra buzdít, hogy a polgár ne éljen a véleménynyilvánítás jogával. Siratják a határon túli magyarokat, mert az állampolgársággal állítólag ott hagynák szülőföldjüket. Vagy mint falra festett ördöggel fenyegetoznek velük, akárcsak annak idején a húszmillió románnal. Olyan is teszi ezt, aki maga vagy elodje szintén bevándorolt. Olyan félti az adónkat, aki maga nem fizet adót. Hova jutottunk, ha már azzal lehet ijesztgetni, zsarolni a magyar embert, hogy egy másik magyar ember vele egyenlo jogokat kap.

Számít, hogy az ellenzék, amikor hatalmon volt, ugyancsak nem adott kettos állampolgársá­got, s hogy a világszövetség sem mozgolódott akkoriban? Sot: a hazai pártok hálójában vergodo határon túli magyar politikusok többsége sem. Lelkük rajta. Kevesebb mint félmillió emberrol van szó: a kárpátaljai és a délvidéki magyarokról, akik még nagyon sokáig nem lesznek uniós polgárok. Mert az erdélyiek Románia uniós csatlakozásával hamarosan szaba­don áttelepülhetnek. Kárpátalja és a Vajdaság magyarjai nincsenek többen, mint Pécs és Sze­ged lakossága. Ha ez teher, akkor is vállalni kell. Mindig is vendégszereto állam voltunk: be­fogadtuk, letelepítettük a pogromok miatt hozzánk menekülo zsidókat. Polgárjogot, honpol­gárságot nyertek. Hazát adtunk a nyomor elol kóborló cigányságnak. Trianon idején a menekülo magyarság lelt otthonra a megvert, megcsonkított országban. Nem volt mindez könnyu teher, de nemzeti, emberi, keresztényi kötelezettség. A második világháború után a Szlovákiából elüldözött magyarok nyertek itt menedéket. Manapság Kína boldogulásra vágyó lakói jönnek hozzánk. Miért éppen a magyarokkal tennénk kivételt? Vajon Németország hátat fordított az üldözött, nyomorgó sváboknak, erdélyi szászoknak, volgai németeknek, az NDK-soknak? És Izrael fönnmaradhatott volna, ha nem fogadja tárt karokkal a bevándorlókat?

Nyakunkra jönne a saját fajtánk? Druszám, aki 99-ben Palicson a tolünk érkezo NATO-bom­bázók rakétarepeszeit söprögette kertjében, még a vízumot sem váltja ki, mert megalázónak érzi, hogy o, a magyar egy másik magyartól kérjen engedélyt, ha a kertje végében húzódó Magyarországra szeretne menni a rokonaihoz. Az adai Emi néni a bombázáskor se jött át. A fia is hazatért, mert ott van hon. És mert nálunk sem sokkal jobb az élet. János gazdának Haj­dújárásról minden gyereke a Vajdaságban maradt. O, ha át is járt háború, blokád elol, értéket hozott s teremtett. Józsi bácsi Fejértelepen még hetven fölött, fél lábbal is fölpattan a trak­torra. Majd utazik o háromszáz kilométert egy nátha miatt, hogy itt gyógyíttassa magát! Ugyan! Ha meg komolyabb a baj, magyar földön zsebbe kell dugni a borítékot, akár fizeti az ember a TB-t, akár nem. Szárítsuk hát föl a krokodilkönnyeket és nézzünk szembe a tények­kel. A nemzeti önzés egyenes következménye az itthoni minimálistársadalmi együttérzés hiá­nyának. Nem az uniós tagság tesz minket európaivá. Hanem emberségünkés magyarságunk.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.