Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 20. szám

2005. március 8.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Aggodalom a kisebbségi törvény miatt

Tőkés László nyílt levele Markó Bélához

Tisztelt Elnök Úr!

Tavaly októberben az aradi történelmi megemlékezés nyomán, majd a legutóbbi, ko­lozsvári találkozásunk kapcsán halovány remény támadt arra nézve, hogy az erdélyi magyar­ságon belüli párbeszéd nem reked meg a választási propaganda szintjén, és nemcsak "párbe­széddel", hanem tettekkel is össze tudunk fogni az autonómiáért. Ez azonban sajnos nem va­lósult meg, sőt utóbb az RMDSZ, a számára rendkívül kedvező politikai konjunktúrát kihasz­nálva, olyannyira meg tudta erősíteni a romániai magyarságon belüli egyeduralmát, hogy im­már végképp nem érzi szükségét a párbeszédnek, hanem teljesen a pártbeszédre rendezkedik be, és - a többségi hatalom háttértámogatásával - minden téren csak diktálni kíván.

Az erőltetett ütemben készülő kisebbségi törvény mélységes aggodalommal tölt el bennünket, mivel a jelek szerint semmi egyébre nem irányul, mint hogy az RMDSZ politikai monopóliumát végleg bebiztosítsa, másfelől pedig a tényleges közösségi autonómiát valami autonómiapótlékkal behelyettesítse. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács következetesen ra­gaszkodik az egyébként az RMDSZ programjában is szereplő, eredeti erdélyi magyar önkor­mányzati rendszerhez. Éppen ezért, ezúton is felszólítom az Elnök urat, hogy romániai ma­gyarságunk eme legfőbb politikai törekvéseit ne hagyják kisiklani, illetve a személyi elvű, valamint a területi autonómiát ne váltsák kétes értékű "kulturális" autonómiára, illetve "de­centralizációra".

Tisztelt Elnök Úr!

Az EMNT képviseletében párbeszédre hívom az erdélyi magyarság autonómiája tár­gyában. Meggyőződésem, hogy ez az az ügy, amely teljes összefogást érdemel részünkről. Kérem, ne járjanak el egyoldalú pártszerűséggel ebben a kérdésben. Továbbmenve, megis­métlem 2004. október 26-án tett indítványomat az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) létrehozására, a politikai, a civil és az egyházi közélet képviselőinek részvételé­vel, a romániai magyar-magyar együttműködés intézményes kereteinek a megteremtése vé­gett. Annak reményében, hogy az RMDSZ és az EMNT képviselőinek megbeszélésére miha­marabb sor kerülhet - tisztelettel küldöm üdvözletemet: Tőkés László elnök

2005. március 1.

Dokumentumok:

A VMDP a készülő szerb kisebbségi törvényről (2001.június 29.)

1. A nemzeti kisebbségek védelméről szóló szövetségi törvény előtervezete bizonyta­lan alkotmányos körülmények között készül, akkor, amikor a Szövetségi képviselőház meg­hozhat egy ilyen törvényt, amely azonban nem alkalmazható, mivel ennek nincs meg a jogi lehetősége sem Szerbiában, sem pedig Jugoszláviában.

A törvény előtervezete – legalábbis szóhasználata alapján - európai szellemiséget igyekszik tükrözni. Ki kell azonban mondani, hogy a nemzeti kisebbségek jogait illetően csak a korábbi időszak szabályozásához viszonyítva jelent előrelépést. Ami pedig a kollektív jogo­kat illeti, az előtervezet egyszerűen megkerüli a vajdasági magyarság 10 éve fennálló követe­lését az olyan perszonális autonómiára, amely végrehajtói jogkört és jogszabály-alkotási fel­hatalmazásokat feltételez azokon a területeken, amelyeknek közvetlen jelentőségük van a ma­gyarság nemzeti identitásának megőrzésében és fejlesztésében.

 

2. Az előtervezet koncepciója, azt az elvet tükrözi, hogy a kisebbségeknek csak annyi jogot kell szavatolni, ami elegendő meghatározott európai intézményekhez való csatlakozás­hoz. Ezt igazolja elsősorban maga a törvényszöveg általánossága, valamint a kollektív jogok megvalósításával kapcsolatos modell elnagyoltsága. Ezt a szándékot tükrözi, hogy az ok­mányt előzetes véleményezés céljából megküldték a nemzetközi tényezőknek. Az általános­ság foka és a konkrét megoldások hiánya lehetővé teszi, hogy a nemzetközi jóváhagyás után olyan törvény szülessen, amely megfelel az átlagos szerb választó elképzelt álláspontjának, azzal a céllal, hogy ő emiatt ne elégedetlenkedjen. Az előtervezet egyes szerzői szerint az át­lagos szerb választót fokozatosan kell hozzászoktatni egyes nemzetközi okmányok tisztelet­ben tartásának szükségességére.

Az alapelvvel összhangban az állami szervek kötelezettségeivel kapcsolatos általános­ságban megfogalmazott rendelkezések teljes egészében szavatolják az állam politikai domi­nanciáját a nemzeti kisebbségek lehetséges követeléseivel szemben. Szlovákiában a kisebb­ségi jogok szavatolásának hasonló koncepciója a többség és a kisebbség közötti állandó fe­szült viszonyokhoz vezet. Ha a jövőbeli törvény konkrét rendelkezéseit arra a tényre alapoz­nák, hogy Szerbia több nemzetiségű közösség, ez nagyban hozzájárulna a Milošević utáni időszakban is tapasztalható társadalmi feszültség felszámolásához.

 

3. Az előtervezet szerkezete és a felkínált megoldások, tükrözik a többségi politikai elitnek azt a gyakorlatát, hogy a többpártrendszer is megőrizze a kisebbségek feletti politikai uralmát. Ezért az előtervezetben az etnikumok közötti feszültség amortizálását szorgalmazza a kisebbségi politikai elit szófogadó kádereinek szelektált befogadása, Ők politikai tevékenysé­gükkel szavatolhatják a nemzetek közötti jó viszonyok látszatát.

 

4. Az előtervezet a nemzetek közötti viszonyok jogi keretébe, beépíti a kisebbségi kö­zösségek kollektív jogai megvalósításának modelljét. Azt azonban nem szavatolja, hogy egyes nemzeti kisebbségek megvalósíthassák politikai szubjektivitásukat. A modellt az in­tézményesített állami ellenőrzés és a többségi nemzet teljes politikai uralma jellemzi. Az ilyen megoldás elfogadása lehetetlenné teszi a nemzeti kisebbségek politikai autonómiájának meg­valósítását, ezzel kizárva a magyar (perszonális autonómiát is). Úgy is lehetne fogalmazni, hogy az előtervezet a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak formális és irányított modelljét képzeli el.

Az előtervezetben lefektetett modell jogi szerkezete négy intézményen alapul: A szö­vetségi kisebbségi tanácson, a nemzeti tanácsokon, a nemzeti kisebbségek szövetségi alapján és az ombudszmanon. Az említett jogi intézményekkel foglalkozó rendelkezések feloldhatat­lan bonyolultságú szabályozása illuzórikussá teszi az intézmények egyidejű és összehangolt működését.

Az előtervezetnek a kollektív jogok megvalósításával kapcsolatos jogi intézményei, lényeges politikai tartalom nélkül nagyon gyorsan elhasználódnak és ez negatívan fogja be­folyásolni az esetleges kedvező megoldásokat is, amelyeket az előtervezet tartalmaz a nemzeti közösségek tagjainak egyéni jogait illetően. Az autonómia legálisan megválasztott legitim szervének politikai szubjektivitása nélkül, a szófogadó, egyéni érdekeltségei miatt a hatalom­hoz kötött káderek bebetonozásával, a nemzeti kisebbségek demokratikus többpártrendszer­ben létrehozott politikai autonómiáját nem lehet megvalósítani.

 

5. A Nemzeti Kisebbségek Szövetségi tanácsa a Szövetségi képviselőház nemzetek és nemzetiségek tanácsát hivatott helyettesíteni. A tanács a nemzeti közösségek tagjainak nem­zeti, etnikai, vallási, nyelvi és kulturális sajátosságai védelmének és fellendítésének örve alatt csak arra szolgál, hogy a nemzeti tanácsoktól megvonja még azt a tényleges kis hatáskört is, amelyet az ombudszman meghagyott nekik.

Az előtervezet által előirányzott nemzeti tanácsok összetétele ugyan reprezentatív le­het, de a hatáskörükkel kapcsolatos rendelkezések lehetetlenné teszik, hogy önállóan részt vegyenek az érdemi döntések meghozatalában. Egyfelől a Szövetségi tanács, másfelől pedig az ombudszman szorításában és anyagi függőségben a Nemzeti Kisebbségek Szövetségi alapjától, amelynek összetételét és tevékenységét a szövetségi kormány csak később határozza meg, a nemzeti tanácsoknak a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésében, csak passzív szerepük lehet. A nemzeti tanácsoknak a döntéshozatal folyamatában való részvételével kap­csolatos rendelkezések logikája, valamint ezen és más törvények által adott jogosítványok a nemzeti tanácsoknak egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy aktívan és napra készen részt ve­gyenek a kisebbségi ügyek intézésében. Ezt a megállapítást támasztja alá az a ködös rendel­kezés is, hogy bizonyos jogkörök átengedhetők a nemzeti tanácsoknak.

Az ombudszman intézményének csak akkor volna jogosultsága, ha a törvény nem a nemzeti kisebbségek kollektív jogaival foglalkozna. Az ombudszman intézménye jogi érte­lemben leginkább a JSZSZK-ból ismert önigazgatási ügyészre hasonlít. Tényleges hatáskörét és működésének módját illetően is. Valószínűleg ugyanez lesz majd a helyzet a hatékonyságát illetően is.

Tekintettel az ombudszman, a nemzeti tanácsok, a nemzeti kisebbségek szövetségi ta­nácsa valamint a nemzeti kisebbségek szövetségi alapja hatásköreinek összekeveredésére a nemzeti kisebbségek védelmére felkínált modell nem lehet hatékony.

 

6. A felsoroltak miatt a Vajdasági Magyar Demokrata Párt azt javasolja, hogy az elő­tervezetnek azt a részét, amely a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak szavatolására irá­nyul, cseréljék fel a VMDP-nek a perszonális autonómiára vonatkozó modelljével.

 

7. Mivel a szerbiai választási törvény, választási küszöböt ír elő, ez megakadályozza, hogy a kisebbségek saját maguk válasszák meg parlamenti képviselőiket. Az SZDE magyar képviselői jelen vannak a parlamentben és a hatalmi struktúrákban, de nem képviselhetik le­gitim módon a vajdasági magyarság kollektív érdekeit. Ők a koalíciónak felelnek és csak közvetítők lehetnek a hatalom és saját nemzeti kisebbségük között. Közvetítők, akik a szerb nemzeti érdekeket tolmácsolják a vajdasági magyarok irányába, nem pedig a magyarok érde­keit a Szerb Köztársaság hatalmi szervei felé.

 

8. Az a tény, hogy a magyaroknak nincsenek saját képviselőik a parlamentben, vis­szalépést jelent a miloševići időszakhoz viszonyítva. A megoldás a magyar (perszonális auto­nómia), amely jogszabály-alkotási hatáskört feltételez. Csak az ilyen politikai autonómia a vajdasági magyarság kollektív érdekeinek feltárását, kifejezését és képviseletét. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt, egyelőre a vajdasági magyar szavazók egyharmadának támogatásá­val, küzdeni fog a magyar perszonális autonómiáért mindaddig, amíg meg nem valósul.

 

A szerbiai kisebbségi miniszter szervezi a nemzeti tanácsokat

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsát megválasztó elektori gyűlések munkájáról szóló Szabályzat (a JSZK Hivatalos Lapjának 2002. évi 41. száma) 3. cikke alapján a Nemzeti és Etnikai Közösségek Szövetségi Minisztériuma

TÁJÉKOZTAT A JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN ÉLŐ MA­GYAR NEMZETI KISEBBSÉG NEMZETI TANÁCSÁNAK A TAGJAIT MEGVÁ-LASZTÓ ELEKTORI GYŰLÉS MEGTARTÁSÁNAK HELYÉRŐL ÉS IDEJÉRŐL

1. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiség nemzeti tanácsának a tagjait megválasztó elektori gyűlést 2002. szeptember 21-én 10 órai kezdettel tartják meg Szabadkán, a Sportcsarnokban.

2. Felhívjuk mindazokat a polgárokat, akik A nemzeti kisebbségek jogainak és sza­badságainak védelméről szóló törvény (a JSZK Hivatalos Lapjának 2002. évi 11. száma) alapján elektori joggal rendelkeznek a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban élő magyar nem­zeti kisebbség nemzeti tanácsának a megválasztásához, hogy 2002. szeptember 14-éig adják át a szabályszerűen elkészített írásos jelentkezésüket az elektori gyűlésen való részvételre.

3. Az írásos jelentkezést a Nemzeti és Etnikai Közösségek Szövetségi Minisztériumá-nak címére kell elküldeni: Beograd, Mihajla Pupina 2. (Magyar Szó 02.08.14.)

 

Józsa László, a VMSZ nemzeti tanácsa elnökének székfoglalója (2002. október 9.) (Részlet)

- Az új jogszabályi és politikai helyzet persze mindenekelőtt esélyeket és lehetősége­ket biztosít. Magától a vajdasági magyar közösségtől és a megválasztott nemzeti tanácstól függ, hogy milyen mértékben lesz képes megfelelni a kihívásoknak. Próbaköve lesz a nemzeti tanács működése például annak a korábbi közfelfogásnak is, amely szerint a közösség fenn­maradása szempontjából az önazonosságtudat fenntartása a legfontosabb. Ma úgy látom, ha esetleg nem magának a Nemzeti Tanácsnak, a kisebbségben politizáló eltinek semmiképpen sem lesz menekvési lehetősége a gazdasági, ha úgy tetszik közösségi egzisztenciális kérdések, továbbá a vajdasági, illetve a kisebbségi területi autonómai kérdései elől sem.  (Magyar Szó, 2002.10.20.)

 

B92 Rádió Belgrád 2002. 10. 29.

"Alkotmányellenes a kisebbségvédelmi törvény"

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke szerint alkotmányellenes a szövetségi kisebbségvédelmi törvény. Ágoston ezt a Szövetségi Alkotmánybíróság nyílt tárgyalásán közölte, melynek témája a kisebbségvédelmi törvény alkotmányosságának vizs­gálata, valamint a kisebbségi nemzeti tanácsok megválasztásával megbízott elektori közgyű­lés ügyrendi szabályzata alkotmányosságának vizsgálata, jelenti a Beta.

Ágoston szerint alkotmányellenes a törvény azon szakasza, mely szerint az elektorokat nem közvetlen választások révén választják meg. Bírálta azt az rendelkezést is, melynek ér­telmében a képviselők, illetve az önkormányzati tanácstagok ilyen minőségükben lehetnek elektorjelöltek, míg azon nemzeti kisebbségek esetében, melyeknek nincsenek parlamenti vagy önkormányzati képviselőik, 100 választópolgár aláírását kell összegyűjteni ahhoz, hogy valaki elektorjelölt lehessen. Ágoston vitatja tövábbá azt a rendelkezést is, melynek értelmé­ben bizonyos személyeknek írásos formában kell nyilatkozniuk nemzeti hovatartozásukról.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.