Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 21. szám

2005. március 10.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

 

Kasza József és a keresztények

Kasza József a VMSZ elnöke e szervezet zárt közgyűlésén (ezt a később közzétett beve­zetőjéből tudjuk), két vonatkozásban is foglalkozott a keresztényekkel.

A VMSZ tekintélyének növekedése adott szerinte okot arra, hogy „a továbbiakban velünk együtt kíván politizálni a KDEM és a VMPM”. Erről csak annyit, hogy a vajdasági magyar politi­kai színtéren csak két párt képes a legalapvetőbb pártszerű megnyilvánulásokra, mint amilyen mondjuk az előre meghirdetett kongresszus megtartása. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség. (Azt, hogy a VMSZ belső válságának és a vezetők gazdasági pozí­ciójának megtartása végett zárt közgyűlést tartott, ezt elvileg nem lehet kifogásolni.)

A politikai keresztényekről még csak annyit, hogy a többféleképpen nevezett, a VMSZ-hez KDEM (Kereszténydemokrata Európa Mozgalom) néven csatlakozó csoportosulásról, sem azt nem lehet tudni, hogyan kinek az anyagi támogatásával jött létre, sem azt, hogy most a VMSZ-hez való csatlakozása pillanatában volt-e egyáltalán megnyugtatóan rendezett közjogi státusa. Egy biztos: annyi civódással, a vezetők közötti kemény küzdelmekkel egy más pártban sem lehetett találkozni mint pont náluk.

Tekintettel arra, hogy – leginkább a VMSZ hatása alatt álló médiának köszönhetően – idő­ről időre mégis felbukkantak a magyar politikai színtéren, jó lenne, ha most, a  beolvadás után legalább legismertebb vezetőik, Papp Ferenc, Varga Tibor és dr. Ricz György elmondanák, vagy leírnák, hogyan látják az elmúlt időszakot, amikor más-más időben elnöknek mondták magukat. Hisz az ami velük történt immár történelem. Olyan, amilyen.

 

Kasza József és az egyház

Bevezetőjében a VMSZ elnöke a történelmi egyházakról is beszélt. A magyarverések kapcsán Kasza József a többi között a következőket mondta:

„Hangosan ki kell mondanunk, hogy történelmi egyházaink képviselői részéről sem volt kellő hozzáállás arra, hogy az atrocitások teljes mélységét felfedjük a világ előtt, hanem egyházi vezetőink iparkodtak - a megbocsátás érve alatt -, az események súlyát nem domborították ki eléggé. A VMSZ a közösség érdekében joggal várja el történelmi egyházainktól, hogy az eddigi­eknél eltökéltebben és hatékonyabban vegyen részt a megmaradásért folytatott közös harcunk­ban”.

A logikai és nyelvhelyességi bukfencekről e rövid idézet kapcsán nem érdemes értekezni.

Az idézet tartalmi részével kapcsolatban alább közöljük Msgr. HUZSVÁR László nagybecskereki püspök reflexióját, amely a Magyar Szó március 10-i számában jelent meg.

A VMSZ és elnöke magyarverésekkel kapcsolatos küzdelmeiről csak annyit, hogy tavaly nyáron, amikor megszervezett, előkészített útja volt Amerikába egy szenátusi, illetve kongresszusi meghallgatás céljából, Kasza lemondta a meghívást. Ahogy a VMSZ nemzeti tanácsának elnöke Józsa László is. Amint később kiderült Józsa más irányú elfoglaltsága miatt, Kasza viszont – ez a hír szerb forrásból származik – azért, mert „stratégiai partnere” a belgrádi Demokrata Párt vezetője Tadic, akit akkorában megválasztottak Szerbia elnökének is, szintén Amerikába készült. Hogy nézett volna ki, ha ezen a fontos úton „stratégiai partnere”, méghozzá a magyarok bajaival, megelőzi. Ennyit a magyar-szerb együttműködésről Kaszával a főszerepben.

 

Magyarverésekről még egyszer

A tartományi kisebbségi ombudsman jelentése szerint nem atrocitásokról van szó, hanem incidensekről. S hogy a vajdasági nemzetek közötti incidensek hátterében nem az állam áll, ha­nem azok az egyének és csoportok húzódnak meg, akik, illetve amelyek magukról azt képzelik, hogy törvényen felül állnak.

Ezek új dolgok! Vannak csoportok, amelyek felül állnak a törvényeken? Vagy legalább is úgy gondolják? S ezek a sötét egyének és csoportok felelősek az „incidensekért”?

Jó. Csak akkor meg azt nem értjük, miért hagyta mindezt az állam? Hát az ombudsman nem szólt oda az állam illetékes szervének, hogy nézzétek már meg mi történik itt a mi terepün­kön, miért verik ezek a megátalkodott maffiózók stb. a magyarokat? Vagy mindez csak úgy megtörténhet az állam háta mögött?

Jó. Talán mindez, így megtörténhetett. De, akkor meg az nem világos, miért csökkent hir­telen az „incidensek” száma Doris Pack EU-megfigyelő csoportjának érkezése előtt? Nem mintha hiányolnánk azokat, mégis felmerül a kérdés, miért nincsenek mostanában „incidensek”? Mert azok a fránya „törvényen felül álló erők” megemberelték magukat?

Vagy netán arról van szó, hogy most a szerb kormány a kisebbségi jogok törvényes csor­bításával van elfoglalva? Ha igen, ami valószínű, akkor meg újra csak a VMSZ helyi hatalomhoz simuló tisztségviselőivel van a baj. Korhecz Tamással, aki a tartományi kormány egyik alelnöke, vagy Bunyik Zoltánnal, a tartományi oktatási titkárral? Akik legfeljebb a politikailag megnyomo­rított Magyar Szóban berzenkednek. A szerb sajtóban viszont már nem.

S végül egy legutolsó kérdés: nem kellene az egész kisebbségi politizálást újragondolni? A Vajdaságban, de Budapesten is?

 

Dokumentumok:

Megleckéztetés?

Válasz Kasza József egyházakkal kapcsolatos „kidomborítására”

A Magyar Szó 2005. március 7-én (hétfői szám) cikket közölt K. I. kezdőbetűs aláírással. Ebből az olvasók arról értesülhettek, hogy Kasza József, a VMSZ régi-új elnöke a párt nagybecskereki nagygyűlésén elmarasztalta a történelmi egyházakat. A következőket hangsú­lyozta: „Hangosan ki kell mondanunk, hogy történelmi egyházaink képviselői sem segítettek hozzá kellőképpen ahhoz, hogy az atrocitások teljes mélységét felfedjük a világ előtt. Egyházi vezetőink – a megbocsátás örve alatt – az események súlyát nem domborították ki eléggé. A VMSZ a közösség érdekében joggal várja el történelmi egyházainktól, hogy az eddigieknél eltö­kéltebben és hatékonyabban vegyenek részt a megmaradásért folytatott közös harcunkban.” Vajon illett-e elnöki köszöntőben ilyen hangvételnek helyet adni és elvtelenséggel megvádolni a ma­gyarság ügyét mindig odaadóan szolgáló egyházakat?

A magyarverések, falfirkák és temetőrombolások témáról a történelmi egyházak püspökei hivatalos találkozó keretében Koštunica miniszterelnök úrral közölték állásfoglalásukat. Alulírott biztosítom Kasza József elnök urat tárgyilagosságunkról, koromnál fogva ugyanis feladatom volt, hogy az említett találkozón, kifejtsem meglátásainkat. Mindazt elmondtam, ami miatt közéletünk kiválóságai keserűen és joggal tiltakoztak, de keserűség és magasra emelt hang nélkül. Az egyhá­ziak beszélgetési stílusa különbözik a politikusainkétól. Arra is ügyelnünk kell, hogy ne csak iga­zunk legyen, hanem szeretetünk is. A szeretet soha nem lármázik, bár fájdalmának hangot ad. Szenvedélyes szítás helyett rokonszenvet igyekszik kiváltani, netán még viszontszeretetett is a másikból. Ezzel nem bújik „a megbocsátás örve” alá, de „kidomborítani” sem kíván semmit, mert semmit sem bizonyít az, aki a tényállástól többet bizonyít.

Ami politikusok leckéztető hangnemét illeti, eszünkbe juttatja azokat az évtizedeket, ami­kor „a közhatalom” igyekezett megszabni az egyháziaknak, hogy mit gondoljanak. Párttagsági könyvecskék birtokosai a maguk idejében törekedtek az Úr Jézustól is elvárni, hogy mit mikor és hogyan beszéljen. Régmúlt berögződött szokásai néha a jelenben kívánnak létjogosultságot ki­vívni maguknak. Ami elmúlt, maradjon a múlté. Az egyházak viszont „közös harcunkban” hadd maradjanak hűek a kétezer éven át bevált „aki téged kővel, te azt kenyérrel” stílushoz.

Msgr. HUZSVÁR László nagybecskereki püspök

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Közlemény 2005. március 9.

(A Magyar Szó mellőzte)

 

 

Nézzünk szembe egymással

 

A VMDP támogatja a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának a MÁÉRT összehívására tett javaslatát.

A kettős állampolgársággal összefüggő sikertelen népszavazás utáni időszak esemé­nyeit figyelembe véve a szembesülés, a régiónkénti közvetlen, együttes helyzetértékelés min­den érde­kelt fél alapvető érdeke. Akkor is, ha a napi politikai érdekek fényében a nemzet egy­ségével kap­csolatos kérdések megvitatása nem látszik mindig prioritásnak.

A Kárpát-medencében élő magyar közösségek politikai elitjeinek szembe kell nézniük az előállt helyzettel. Mielőbb meg kell vonni az elmúlt másfél évtized mérlegét. A 21. század elején világossá kell tenni a magyar politikai tényezők álláspontját a kisebbségi közösségek számára legfontosabb kérdésben: mi a szándéka az EU-tag Magyarország politikai elitjének a határon túli magyarokkal?

Magyarország gazdasági nehézségei, a hozzáértők szerint, távlati megoldásokat sürget­nek. Kérdés, hogy a Magyar Köztársaság önmagában, mint ország kíván elhelyezkedni az EU-ban, s a határon túli magyarokra „elvszerűen” csak mint számos európai kisebbség egyikére tekint, vagy nemzetként akar visszatérni oda, ahonnan nemzetként távolíttatott el.

Az előbbi esetben a politikai színtéren ma jelen levő magyarországi pártok ve­zetősé­geinek könnyebb dolga lenne. Európának ugyanis megfelel egy belső ellentétektől szabdalt jelentőségé­ben kicsi, simulékony ország, mint egy magabiztos, határon túli befolyás­sal is ren­delkező, a tria­noni traumától megszabadult emelkedő magyar nemzet.

A nemzet egészének felemelése nem ellentmondásoktól mentes folyamat. Azoknak akik a felemelkedés útját választják számos akadállyal kell megküzdenie. Egyre inkább lát­szik: nincs fából vaskarika, nincs középút sem. Legfeljebb fokozatos­ság, a közös célnak meg­felelő sokfron­tos küzdelem.

Hogy a jelenlegi magyarországi politikai tétovázás milyen súlyos következményekkel jár, azt jól bizonyítják a vajdasági magyarságra mért legújabb csapások.

A lagymatag Doris Pack-jelentéshez igazodó szerb politika játszi könnyed­séggel kap­kodja le a vajdasági asztalról a még ott felejtett morzsákat. Elsőnek az oktatási tör­vényben eddig enge­délyezett hatásköröket vonják vissza.

A tartományi hatalomban kormányzati felelősségvállaló VMSZ tisztségviselői, Bunyik Zoltán oktatásügyi titkár például, ha fizetés nélkül nem is, de gyakorlatilag munka nélkül ma­rad­nak. A tartományi szervek és bennük „kormányzati felelősséget vállaló” magyar tiszt-ségviselők erejéből annyira sem telik, hogy a bánáti szigetmagyarság szempontjából alap­ve­tően fontos magyarittabéi magyar elemi iskolát kivonják a szomszédos községben működő szerb iskola köte­lékeiből és önállósítsák. Nem képes erre a VMSZ nemzeti tanácsa sem.

A Trianon óta ugrásra kész szerb nacionalizmus nem tétovázik. Részéről nincs őszinte együttműködés. Szerbiában is rosszak a születési mutatók. A vajdasági magyarság asszimilácó útján történő „integrálódásának” szorgalmazása Trianon óta tendencia. Amelyet Ma­gyarországon csak az nem lát, aki magával a kisebbségi problémával sem igen kíván fog­lal­kozni. Aki Európára hárítaná a megoldást. Akkor is, ha többszörösen bebizonyosodott, hogy a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek gondjait, senki más, csak maguk magyar politi­kai elitek oldhatják meg.

Ezért van szükség a MÁÉRT-ra. Hogy legalább szembenézzünk egymással.

 

A vajdasági ombudsman jelentése az incidensekről

A vajdasági nemzetek közötti incidensek hátterében nem az állam áll, hanem azok az egyének és csoportok húzódnak meg, akik, illetve amelyek magukról azt képzelik, hogy törvé­nyen felül állnak, olvasható a vajdasági ombudsman irodájának évi jelentésében. Tény, hogy Vaj­daságban 2004 folyamán megszaporodott az efféle incidensek száma, de az utóbbi időben meg kifejezetten csökkent, olvasható az ombudsman 2004. évre vonatkozó jelentésében, amelyet ezen a héten ismertettek az újságírókkal a Tartományi Végrehajtó Tanácsban. "Egyes incidenseket azonban egyes médiumok és politikusok helytelenül etnikai indíttatásúnak minősítettek.

Nem igaz, hogy egyes incidenseknél amelyek szenvedő alanyai vajdasági magyarok vol­tak, "állati kegyetlenséggel" léptek fel, s nem voltak mindennapos támadások sem, mint ahogy az sem felel meg az igazságnak, hogy az állam hallgatólagosan támogatta ezeket az incidenseket", olvasható a jelentésben. Az ombudsman azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az állami szervek egyes esetekben közömbösséget tanúsítottak, illetve késlekedve reagáltak, ami bizonytalanságot keltett a polgárok körében. A jelentésnek abban a fejezetében, amely a tartományi közigazgatási szervekben dolgozók nemzetiségi összetételével foglalkozik, az olvasható, hogy az adatok tanú­sága szerint ezekben a szervekben a lakosságbeli arányhoz mérten kifejezetten kevés a magyar és a bunyevác, míg a macedón és a roma drasztikusan kevés.

Forrás: Beta, Magyar Szó

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.