Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 22. szám

2005. március 11.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

 

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

Tőkés László

elnök

Nagyvárad

Nagyrabecsült Elnök Úr!

 

Megtisztelő meghívásának, sajnálatomra, nem tudok eleget tenni.

Tisztelettel köszöntöm az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács marosvásárhelyi tanácsko­zásának részvevőit. Mi itt a Vajdaságban sokat várunk e találkozótól. Abban reményke­dünk, hogy az erdélyi magyarság nemzetben gondolkodó szárnya olyan autonómiamodell kidolgo­zásáról vagy elfogadásáról tud Marosvásárhelyen dönteni, amely megállja a helyét mind a romániai, mind a nemzetközi színtéren.

A Vajdaságban tizenöt éve küzdünk az autonómiáért. Mindeddig hiába. De nem adjuk fel, mert úgy gondoljuk, hogy Magyarország EU-csatlakozását követően megkaphatjuk azt a támogatást, amelynek eredményeként, nemcsak mi, megvalósíthatjuk nemzeti közössé­günk fennmaradásának autonómiához kötött feltételeit. 

Szerintünk az autonómia elengedhetet­len feltétele, hogy többpárti választások útján, a kisebbségi szavazók lis­tájának felállításával jöjjön létre az a legitim képviseleti testület, melynek tagjai nem a helyi többségi hatalomnak, vagy egy koalíciónak, ha­nem magyar vá­lasztóiknak tartoznak politikai felelősséggel. Elengedhetetlen, hogy az így létrehozott legitim testület saját pénzforrásokkal, jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is ren­del­kezzen. S elismert közjogilag definiált kapcsolatban kell lennie a helyi többségi hatalommal. Csak így lesz képes arra, hogy feltárja, kifejezze és eredményesen képviselje a közösség nem­zeti identitásának megőrzésével összefüggő alapvető érdekeket.

Ezekre az elvekre alapozva – az EBESZ támogatásával és segítségével – Horvátor­szágban meg tudták oldani a szerb kisebbség kérdését. A VMDP kidolgozta a magyar (per­szonális) autonómia modelljét, s most azt szorgalmazza, hogy Budapest is foglaljon állást. Nem csak általában, hanem konkrétan. Mondjon véleményt az általunk kidolgozott mo­dellről, vagy – mi ezt sem ellenezzük – a vajdasági kétpólusú politikai elit másik szárnyával együtt, jussunk el közösen a megoldáshoz. Budapesten.

Tudjuk, ez nagy felelősség Budapestnek is, de úgy gondoljuk, hogy az EU-tag Ma­gyarország nem térhet sem az autonómiáról, sem ezzel összefüggésben, a kettős állampolgár­ságra vonatkozó felelős döntés elől. Megteheti ugyan a magyarországi politikai elit, hogy mellőzi küzdelmünket, de akkor már nekünk régen rossz.

Tisztelt Elnök Úr!

Egy Erdélyből érkező autonómiára vonatkozó konkrét kezdeményezés nemzeti üggyé teheti kisebbségi törekvéseinket.

Ez az esélye, egyben felelőssége is a marosvásárhelyi tanácskozásnak.

Bízunk az Ön, s a tanácskozás részvevőinek bölcsességében. Nem igaz, hogy nem látja minden gondolkodó ember a kiutat. A kérdés az, hogy e felelőssége tudatában, a közös ügyre való tekintettel, félre tudja-e tenni a részvevők mindegyike saját sérelmeit, elképzelé­seit. Mi reményke­dünk benne, hogy igen.

Isten áldását kérjük a marosvásárhelyi tanácskozásra.

Testvéri szeretettel:

Temerin, 2005. március 10.

Ágoston András, elnök

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2005. március 11.

 

Vesztegzár alatt a vajdasági magyarok?

A VMDP ellenzi speciális vízumrendszer bevezetését

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt ellenzi, hogy Magyarország az Európai Unió döntése értelmében, akár már ősztől, speciális vízumot vezessen be a Szerbiában a határ har­minc – esetleg ötven – kilométeres körzetében élő polgárok számára. Ez a „kedvezmény” , amelynek veszélyeire a VMDP már harmadik éve figyelmeztet, a schengeni vízumrendszer normáitól eltérően lehetővé teszi Szerbia és Montenegró polgárai számára a könnyebb beuta­zást. Ami magában véve elfogadható. A speciális vízum beszerzésének feltételei azonban, nevezetesen, hogy a kérvényezőnek a határtól számított 30 illetve ötven kilométeres körzet­ben bejelentett lakhellyel kell rendelkeznie többszörösen sújtják az amúgy is sok sebből vérző vajdasági magyarságot.

Az okokat most újra fel kell sorolni.

Egy ilyen „kedvezmény” különösen, ha azt a kettős állampolgárság helyett vezetné be az anyaország, mély árkot ásna a tömb- illetve a sziget- és szórványmagyarság közé. Ha már ősztől kezdve sor kerülne a speciális vízum alkalmazására, ahogy ezt Eörsi Mátyás, a parla­ment integrációs bizottságának elnöke kilátásba helyezte, a szociálisan különben is leépült vajdasági magyarság legszegényebb rétegei számára válna elérhetetlenné a kapcsolattartás a Magyarországon élő gyermekeivel, rokonaival, ismerőseivel.

A harminc kilométeres határzóna a vajdasági magyarság több mint felét, az ötven mintegy negyven százalékát vágná el még e megszigorított utazási lehetőségtől is. A kívül rekedteknek maradna a megfizethetetlen schengeni vízum. Tekintettel arra, hogy a spe­ciális EU vízum a jelenlegihez képest jelentős megszorításokat tartalmaz, alkalmazása az egész vajdasági magyarságot kényszerítené vesztegzár alá.

Másodszor, a balkáni háborúk során érdemleges ellenállás nélkül beköltözött mene­kültek, de vélhetően a Szerbiában és a Montenegróban élő „találékony” polgárok is – saját jól felfogott érdekeiket követve – bizonyára még inkább igyekeznek majd a határzónában ingat­lanhoz, de legalább is bejelentett lakhelyhez jutni. Menthetetlenül tovább rontva ezzel a je­lenleg még magyar többségű települések nemzetiségi összetételét. Hogy az ilyen etnikai túl­nyomás milyen következményekkel járhat, azt könnyű elképzelni.

Harmadszor, talán Magyarországnak sem érdeke, hogy a zilált körülmények között megszaporodott vízumkérelmek nyomán – erre a Magyarországon belüli határzónában min­denképpen szükség lenne – egyelőre át sem tekinthető idegenrendészeti kiadásokkal terhelje költségvetését.

A VMDP újra megállapítja: a schengeni vasfüggöny leereszkedése után egyetlen mód van rá, hogy a vajdasági magyarok ne kerüljenek vesztegzár alá, ez pedig a kettős állampol­gárság. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy ez a számunkra olyan fontos EU minisztertaná­csi döntés előtt nem került sor egyeztetésre sem a külügyminisztériumban, sem a parlament integrációs bizottságában.

A VMDP választmánya a legrövidebb időn belül megkeresi mind a Vajdasági Magyar Szövetség pártkapcsolatokkal megbízott alelnökét Dudás Károlyt, mind az illetékes magyar­országi szerveket, hogy az előállt helyzetben mielőbb konzultációkra kerüljön sor. Talán még meg lehet akadályozni a legrosszabbat.

 

Dokumentumok:

Végel László, vajdasági író és publicista az idei Pulitzer Emlékdíjas

A vajdasági magyarság és a VMDP számára külön jelentőséggel bír a tény, hogy Végel Lászlónak köszönhetően bebizonyosodott: a vajdasági magyar politikusok, elsősorban Józsa László és Korhecz Tamás a ludas abban, hogy a szerb hatalom a kisebbségi törvény meghozatalakor a közvetlen választások helyett a nemzeti tanácsok elektoros megválasztását úgy állíthatta be, mintha azt jóvá hagyta volna az EBESZ is.

Végel László elévülhetetlen érdeme, hogy a manipulációt tapasztalva, másodmagával kilépett a törvényt előkészítő munkacsoportból.

Az alábbiakban közöljük az egyik Magyar Hírlapban megjelent egyik írását.

 

Végel László:

Bandi és Stjepan

via kelebia

Stjepan horvát volt, Bandi meg magyar, s tulajdonképpen ez hozta őket össze. Már ré­gen ismerték egymást, hiszen évfolyamtársak voltak a szakközépiskolában. Bandi vízvezeték-szerelő volt, Stjepan pedig asztalos.

Már mindenki tudta, hogy háború lesz, amikor Stjepan leállította Bandit az utcán.

Szép dolog tőletek, hogy fegyvert adtatok el a horvátoknak, mondta.

Bandi nem tudta, mit válaszoljon. Nem szívesen beszélt erről, mert a munkahelyén akkoriban ezt durván számlájára írták. Ő pedig nagyokat nyelt és hallgatott. Ettől kezdve a két család összejárt. Először csak meghívták egymást kávéra, később azonban vacsorára is. Így kárpótolták magukat azért, mert egyre több régi barátjuk, ismerősük fordított hátat nekik. De a politikáról nem beszéltek.

Stjepan csak évekkel később hozta fel a politikát. Amikor a NATO beindította a légicsapásokat Szerbia ellen. Nem kellett volna, mondta bizalmasan. Szerencsére Horvátor­szág még nem lépett be a NATO-ba. Tulajdonképpen miért nem menekültél el idejében? – kérdezte.

Bandi a vállát vonogatta. Ha átlépem a határt, akkor még lakásom sem lenne – vála­szolta gondterhelten.

Hát igen, hümmögött Stjepan. Bandi pedig belenyugodott, hogy ezt is a számlájára ír­ják.

Pár év múlva Bandi észrevette, hogy Stjepan sokat utazik Horvátországba. Ajándékot is hozott neki Zágrábból: egy kiló narancsízű, vitamindús cedevitát, amit ő és felesége a há­ború előtt rendszeresen fogyasztottak. Meg egy liter dalmát bort.

A cedevita gyorsan elfogyott, ám a dalmát bort sokáig őrizgették. Elkeseredésében bontotta fel, azon a napon, amikor Bandinak felmondtak a munkahelyén.

Így lesz mindaddig, amíg nem szolgáltatják ki a szerb háborús bűnösöket, meg utána egy-két évtizedig, magyarázta Stjepan, aki időközben munkát kapott az Újvidék–Vukovár között közlekedő autóbusz jegykezelőjeként egy horvát magáncégnél.

Könnyen megszereztem az állást, hiszen horvát útlevelem van, s akkor lépem át a ha­tárt, amikor akarom – dicsekedett. Aztán bizalmasan szóvá tette: látom, hogy nélkülöztök – kezdte. Nézd, naponta hozok Vukovárból néhány kiló cedevitát, meg egy csomó horvát cuc­cot, amelyek Szerbiában újra kelendők. Én szállítom, te árulod, a hasznot felezzük – közölte Stjepan.

Azon a napon, amikor a horvát köztársasági elnökre szavazott, Stjepan kávézgatás közben széles mosollyal magyarázta barátjának. Javul a helyzet – mondta. Ugyanis Újvidéken szavazott az új horvát elnökre, s nem rejtette véka alá, hogy Stipe Mesicre, a horvát balközép jelöltet választotta. Ő nem veri annyira az asztalt – magyarázta. Én békében akarok jegyke­zelőként ingázni ide-oda, nem hősködni. Meg ha Mesic lesz az elnök, akkor belépünk az EU-ba – folytatta. A gazda szerint akkor akár Párizsig vezethetem a buszt, mert annyi lesz az utas, mint a köles. Te majd akkor párizsi parfümöt árulsz a szerb kisasszonykáknak.

De hát mi is benne vagyunk az EU-ban – kapott észbe Bandi.

A felesége azonban leintette. Kik azok a mi – vágta ki türelmetlenül. Erre Bandi nem tudott válaszolni. Akkor pontosan tudta a választ, mikor a magyar fegyverkereskedelmet meg a magyarok NATO-tagságát írták a számlájára.

A felesége a cedevitát kevergetve még otthon is feleselt vele. Az a kár, hogy nem születtél horvátnak. Akkor jegykezelő lennél a Szeged–Újvidék között közlekedő buszon. Magyarul is tudsz, kell-e ennél nagyobb szerencse az életben? Torkig vagyok a politikával, fakadt ki a férfi, miközben felhajtotta a napi adag cedevitáját. Csak azt sajnálta, hogy nem bonthat fel egy üveg dalmát bort.

 

Megalakult a Nemzeti Konzultációs Testület

 

Orbán Viktor februári évértékelő beszédében jelentette be, hogy 2005-öt a konzultáció évévé szeretnék tenni annak érdekében, hogy a közélet újra az emberekről szóljon.

Orbán Viktor hangsúlyozta a szervezet civil és világnézetek felett álló jellegét, és el­mondta: a rendszerváltozás után tizenöt évvel az emberek többsége elveszíteni látszik azt a hitet, részese saját és az ország jövőjének. E nélkül pedig nincs demokrácia.

A Nemzeti Konzultációs Testület tagjai: Finta József építész, Hoffmann Rózsa peda­gógus, egyetemi docens, Iván László gerontológus, Jókai Anna író, Náray-Szabó László egyetemi tanár, a Professzorok Batthyány Körének elnöke, Pozsgay Imre politikus, Schöpflin György, az Európai Parlament képviselője és Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rek­tora, szóvivője pedig Kudlik Júlia.

Nyilatkozatukban a többi között hangsúlyozták:

Az emberek csalódtak, és elfordultak a közélettől, jogosan érzik úgy, hogy az már nem róluk szól, nem értük van, ezért nincs igazi esélyük beleszólni a holnapjukba. Mi ezen - im­máron Európa polgáraiként is - változtatni szeretnénk: visszaadni az embereknek a reményt, ami Magyarország virágzásához nélkülözhetetlen.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.