Vajdasági Magyar Demokrata Párt
http://www.vmdp.freewebspace.com/
http://de.geocities.com/vmdp2002/
HÍRLEVÉL III. évf. 25. szám
2005. március 17.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt.
Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási
jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak
megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt
igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő
magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.
A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló
civilszervezetek tevékenységéről, s közöljük azokat a dokumentumokat,
amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a
Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak
nevező államban megjelenő szamizdat.
Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy
Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében
foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.
Ágoston András, a VMDP elnöke
Ágoston András:
Kettős állampolgárság és a speciális vízum
Nem véletlen, hogy Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő a Magyar Országgyűlés Európai Integrációs Bizottságának elnökének nevével tele van a határon túli magyar sajtó. Az utóbbi hetekben megszondázta mind az erdélyi mind a vajdasági és a kárpátaljai magyarok politikai hangulatát.
Nem mintha ismeretlen lenne a határon túli magyarok előtt, mégis mondjuk el: a képviselő és pártja csaknem a kezdetektől fogva ellenezte mind a kettős állampolgárságot, mind pedig az autonómiát. Azért csaknem, mert az Erdélyi Napló tudósítása szerint az MVSZ tisztségviselője, András Imre emlékeztette őt, hogy az SZDSZ által is elfogadott 1989-es rendszerváltási program tartalmazza azt a kitételt, hogy minden magát magyarnak valló személy jogosult a magyar állampolgárságra. Eörsi lezser válasza: „Ezt elfelejtettem”.
Autonómiaügyben viszont az SZDSZ következetes. Jól emlékszünk rá, hogy a történelmi VMDK friss autonómiamodellel házaló vezetőinek – egyedül a magyarországi parlamenti pártok képviselői közül – Pető Iván, akkori elnök, már ezelőtt tíz évvel megmondta: pártját nem érdekli az autonómia. Ez az álláspont máig nem változott. Orbán Viktor támogató megnyilvánulásain túlmenően a többi pártban sem.
Igaz, Gyurcsány Ferenc februári, a parlamentben elhangzott évértékelőjében bizonyos nyitottságot mutatott. A szülőföldön való boldogulást szorgalmazta, s jelezte: méltányossá, egyszerűvé teszik a bevándorlási, letelepedési és honosítási folyamatot, bevezetik a nemzeti vízumot, közjogi tartalmat adnak a határon túli magyarság fogalmának, s útlevelet adnak a határon túli magyaroknak, támogatják a határon túli magyarok szervezeteinek kulturális önkormányzásra, önigazgatásra, autonómiára vonatkozó igényeit.
Eörsi Mátyás erdélyi útján mondottakat, valamint a speciális vízummal kapcsolatos megnyilatkozásait figyelembe véve, felmerül a kérdés, felülírta-e az SZDSZ-es képviselő a parlamentben elhangzott miniszterelnöki megnyilatkozást, vagy egyfajta kisiklásról van szó?
Erre már a közeljövő megadja a választ.
Reméljük, pontosabban szeretnénk, ha a két kérdéssel kapcsolatban nem a nemzetiségi összetétel további bomlását jelentő speciális vízum intézménye, s az autonómia iránti közöny, hanem a nemzeti vízum, az útlevél és az „autonómiára vonatkozó igény” támogatása kerülne előtérbe. Annál is inkább, mert ez utóbbihoz – remélhetőleg – az ellenzék is hozzájárulna.
Sajtószabadság
Március 15-ei számában az ünnep és a magyar sajtó napja alkalmából érdekes összeállítást közöl a VMSZ nemzeti tanácsának alapítói irányításával működő újvidéki napilap a Magyar Szó.
A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete nyílt levelében a többi között ez áll: „Számunkra a sajtószabadság a zsarnoksággal való szembeszegülés mindenkori kötelességét is jelenti, attól függetlenül, hogy nagy vagy kis zsarnokról van-e szó.” Szép.
A megszólaló újságírók közül Ternovácz István a Nemzeti Örökség díjas Magyar Rádió napokban kitüntetett délvidéki tudósítója az öncenzúráról beszélt. Általában nem a sajtószabadsággal van baj, hanem magával az újságíróval. Aki „nem akar úgymond bajt magának, kerüli a kényelmetlen helyzeteket. Aki nem veszi magának a bátorságot, hogy utánajárjon a dolgoknak, és hogy polemizáljon. Ehelyett inkább puszta tényeket közöl, de azt is inkább foghíjasan. Nehogy „fentről” odaszóljanak. …Pl. hogy egy rendezvényről (Aligha a VMSZ tisztújító értekezletéről van szó. A szerk. megj.) szóló tudósítás ne a díszvendégek nevének és tisztségének felsorolásából, meg a „Hajjakend” számára fontos tények közléséből álljon, hanem szóljon a fonákságokról is, amit ott igyekeztek elhallgatni. Ne csak azt mondja el hogy „a több mint kétszáz küldött döntő többsége rászavazott a régi-új elnökre”, hanem kérdezzen rá, pontosan hányan szavaztak neki bizalmat. Mert egy ilyen adatnak jelzésértéke lehet a társadalom számára.”
Ternovácz itt nem áll meg. Szerinte az öncenzúrának számos oka lehet: a kényelem, a munkahelyféltés és az újságírók kiszolgáltatottsága.
- Sok embert ismerek – mondja – akiket annak idején egyetemista korukban meggyőztek, hogy „gyere dolgozzál, tehetséges ember vagy te, majd lassan befejezed az egyetemet, közben pénzt keresel”. A diplomázás azután rendre elmaradt, (tisztelet a kivételnek). Az iskolai végzettség hiánya pedig, egy karriernyi időre, alacsony szinten tartotta az egyébként sok esetben valóban tehetséges újságíró bátorságküszöbét. Nem kellett őt cenzúrázni. Cenzúrázta ő saját magát.
Hát igen. Ritka az olyan újságíró, aki a főszerkesztő ellenében megírja amit jónak tart, akkor is, ha ugyanabban a lapban csak az olvasói levelek között jelenhet meg írása. (Lásd alább Csík Nagy Ferenc írását.)
Dokumentumok:
Magyar Szó, 2005.
március 15., kedd:
CSÍK NAGY FERENC, a Magyar Szó újságírója: Igen, a Magyar Szó elkötelezett újságírója vagyok, mert tudom, hogy a Magyar Szó a mi egyetlen napilapunk. Ugyanakkor viszont, egyetemes tájékozódású ember lévén, érdemesnek tartom, hogy legalább néhanapján más, például szerb nyelvű újságokba is belenézek. Egyszerűen azért, mert tisztában vagyok azzal, hogy szeretett napilapomban -- ilyen vagy olyan okokból kifolyólag --, hát hogy is mondjam, nem jelenhet meg minden. Így történt, hogy a múlt szombaton reggel kezembe vettem a Građanski list szombat-vasárnapi (2005. március 5/6.) kettős számát, és abban -- mindjárt a címoldalon -- megakadt a szemem egy címen: Dudás Károly átveszi a VMSZ-t (Karolj Dudaš preuzima SVM). A lap második oldalán közölt cikk mellett ott volt Kasza József, a VMSZ elnökének képe, amint egy aktatáskával a kezében siet valahová. Az írásban E. M.- M. Ma. újságírók a VMSZ aznapi, nagybecskereki X. Közgyűlésével foglalkozva megkérdezték Kasza Józsefet, legerősebb pártunk (azóta újraválasztott) elnökét, hogy vajon igaz-e a híresztelés, miszerint Dudás Károly, a szabadkai Hét Nap főszerkesztője fogja őt felváltani az elnöki székben. A vajdasági magyarság egyik legfelelősebb, vezető politikusa a következőképpen válaszolt nekik: "Igen, szabadon írják meg, hogy szakadás készülődik a VMSZ-en belül." A cikkírók a továbbiakban megjegyzik, hogy "Kasza nem kívánta részletezni, mire alapozza állítását". Azt mondta, hétfőn majd bővebb magyarázattal szolgál...
Nos, hétfőn már köztudott volt, hogy szombaton, március 5-én, a VMSZ nagybecskereki közgyűlésén Kasza Józsefet újraválasztották. De akarva sem tehettek volna mást, hiszen ő volt az egyetlen jelölt... Nosza, elrohantam megvenni a Građanski listet, mert kíváncsi voltam, hogyan fog most tájékoztatni. Persze benne is volt az ember újraválasztásáról szóló információ annak rendje és módja szerint. Mellette pedig fekete alapon egy keretes írás, szerfelett különös címmel: Puko čovek, ami körülbelül annyit jelent: "Kiakadt" vagy: "Összetört (?) az ember". Nos, ebben az írásban, amelyet teljes terjedelmében jónak látok közölni (hiszen rólunk is szól), a következőket olvashattam el: "A Građanski list szerkesztősége eldöntötte, hogy felhívja Kasza Józsefet, a VMSZ elnökét, és megpróbál tőle választ kapni arra a kérdésre, miért vezette félre a nyilvánosságot pénteki nyilatkozatával, amelyben lapunknak azt állította, hogy leváltják a párt elnöki tisztségéről. Az újságírónk és Kasza József között lezajlott beszélgetést teljes egészében közöljük:
-- Jó
napot kívánok, Marija Maleš, a Građanski list újságírója a telefonnál. Azt
szeretném Öntől megkérdezni, hogy vajon a minap azt a nyilatkozatot azért
adta-e nekünk, mert valamiért haragszik ránk?
-- Melyiket?
-- Azt, amelyiket
a címoldalunkon közöltünk, hogy Dudás Károly váltja fel Önt.
-- Nem, Önök
állították be úgy magukat, mint akik mindent tudnak. Hát ha mindent tudnak,
akkor közöljék! Mi nem állítottuk be úgy magunkat, mint akik mindent tudnak,
hanem felhívtuk Önt, hogy megkérdezzük, igaz-e a hír. Emlékszik?
-- ... Most van-e valamilyen kérdése?
-- Azt
akartam megkérdezni, hogy mit ártottunk Önnek, amikor a minap szemlátomást
megviccelt minket?
-- Igen, megvicceltem Önöket.
-- Mi kifogása van ellenünk? –
-- Hát nem nagyon nőttek a szívemhez.
-- Nem
nőttünk a szívéhez?!
-- Igen, pontosan így.
-- Esetleg
szükségét érzi-e annak, hogy elnézést kérjen az olvasóinktól emiatt?
-- Kitől? Maguktól kérjek elnézést?!
-- Vagy
legalább az olvasóinktól?
-- Azt hiszem, a Blicnek sokkal inkább kellene tőlem...
-- Mi nem
a Blicből, hanem a Građanski listből vagyunk.
-- Kicsoda?
-- A
Građanski listből hívom Önt.
-- Hát akkor a Gradjanski listnek kell tőlem mélységesen, de mélységesen elnézést kérnie.
-- Miért?
-- Az elmúlt időszakban közölt pontatlan információkért. Viszontlátásra, barátnőm."
Hát ennyi. Kasza József, a vajdasági magyarság felelős képviselője és politikusa, a legnagyobb vajdasági magyar párt újraválasztott elnöke "megviccelte" a Blicet..., pardon, nem a Blicet, hanem a Gradjanski listet (hisz oly mindegy...) csak azért, mert az "nem nőtt a szívéhez". Az egyik barátom megjegyezte: "Mi az ördögnek kérdeztek tőle ilyesmit? Hát most megkapták, jól beugratta őket!" Megvallom, első pillantásra nekem is ez a vélemény tűnt a legelfogadhatóbbnak. Mert nyilvánvalóan istenkáromlás ilyet kérdezni a VMSZ tegnapi-mai-holnapi elnökétől! Aztán elgondolkodtam és megpróbáltam az egészet leegyszerűsíteni. Mi történt itt tulajdonképpen? Egy kíváncsi újságíró egy felelős politikusnak feltett egy kérdést (hiszen ez a dolga!), amelyre az illetőnek joga van válaszolni, vagy nem válaszolni. Ha válaszol, tegye ezt felelősségteljesen, ha nem válaszol, az is hír! De hogy beugrassa?! Kinek jó ez? Végül pedig: ki kit ugratott be?
A speciális vízum problémája nem
új, csak eddig kevés nyilvánosságot kapott
A VMDP már 2003. szeptember 3-án
felhívta a figyelmet erre veszélyre
A kedvezményes EU vízum nem megoldás
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt nagy
figyelemmel kíséri mindazt, ami Magyarország 2004-ben esedékes EU-csatlakozása
nyomán megnehezítheti a vajdasági magyarok kapcsolattartását az anyaországgal.
Most
lényegében változatlan formában kerül az illetékes kormányok elé az Európai
Bizottság tavalyi, a schengeni rezsimtől enyhébb, egységes kishatárforgalmi
vízumrendszerre tett javaslata. Az EU kormánya szerint a kishatárforgalmi vízum
– figyelembe véve bővítést is – még szavatolja az EU-országok védelmét, s
megkönnyíti a kívül maradt, harmadik országok egyes polgárainak az EU új határainak
az átlépését.
Főszabályként,
az Európai Bizottság javaslata az érintett harmadik országok állampolgárai
számára térítésmentesen vagy csökkentett illeték fejében új típusú, olcsóbb beutazási
engedélyt biztosít.
Enyhül tehát
a schengeni vízumrezsim, de nem mindenki számára és nem feltételek nélkül. A javaslat nem vonatkozik Romániára és
Bulgáriára, mert nincsenek a vízumkötelezett országok listáján. Az Európai
Bizottság, javaslata értelmében a „speciális utazási engedély” kiadására csak
indokolt esetekben, szigorú feltételek teljesülése, s megfelelő ellenőrzés után
kerülhet sor. A kedvezményezett személyek a határmenti térségek lakói, akik
munkájuk, vagy más fontos ügyeik intézésére szándékoznak az EU területére átjárni.
Eszerint a
kedvező vízumot Szerbia-Montenegró azon polgárai igényelhetik, akik a
határövezetben laknak és igazolni tudják, hogy érvényes indokaik vannak a határ
gyakori átlépésére.
A VMDP
szerint a most megjelent végleges javaslatban ugyanazok a megoldások jelentkeznek,
amelyeknek a káros hatásaira a VMDP már egy évvel ezelőtt rámutatott, s a kifogásairól
tájékoztatta a magyarországi illetékeseket is.
Mert mit jelentenek ezek az európai „engedmények” nekünk magyaroknak? Ne vessük fel a diszkrimináció kérdését, szóljunk csak a leglényegesebb gondokról!
Először is, ha Magyarország nem akar maga is ütköző zónává válni, vagy óriási költséggel a saját határain belül 50 kilométeres határsávot létesíteni, s annak ellenőrzését is megszervezni, akkor csak a szigorú schengeni rendszerben megszervezett határforgalom lebonyolítását vállalhatja. Ez azonban a magyar nemzet szempontjából nem teljes megoldás.
Ami a vajdasági magyarokat illeti, őket az EU javaslatban körvonalazott, „kedvezményes” kishatárforgalmi vízumrendszer igen súlyosan érintené. Elgondolni is rossz, hogy az EU „kedvezmények” bevezetése esetén pillanatok alatt megváltozna a határmenti magyartöbbségű községek nemzetiségi összetétele, a gyors és nem kívánt változások minden általuk már megtapasztalt következményével együtt. Mert nemcsak a „határzónán” kívül eső vajdasági magyarok igyekeznének legalább közigazgatásilag beköltözni a „határzónába” és kedvezményezetté válni, hanem mindazok, akik érdekeltek Szerbia és Montenegró egész területéről. Egy ilyen magyarországi megoldás jelentősen csökkentené a vajdasági magyarság közösségként való megmaradásának esélyét, s növelnék a végleg áttelepülők számát.
A VMDP szerint a kiút Magyarország
EU-csatlakozása után a kettős állampolgárság és a schengeni vízumrendszer együttes
bevezetése. Ez a nemzeti érdek.
Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.