Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 28. szám

2005. március 24.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

Inkább a befogadás

Feladás vagy befogadás címmel írt különösen időszerű cikket a mai Népszabadságba Bilecz Endre politológus. Kicsit félve írom le, hogy politológus, hiszen Bilecz pályatársaitól elté­rően lényegre törő elemzés eredményeként meglepően reális, megszívlelendő javaslattal áll elő. Méghozzá a nemzet legégetőbb kérdéseinek egyikére, a rossz demográfiai mutatók és a kettős állampolgárságra vonatkozóan.

Kissé rezignáltan kezdi, de jól folytatja és következtetéseivel sincs baj:

„Mivel a politikai elitjeinket (sajnos) nem tudjuk lecserélni, a népünket pedig nem is akarjuk, marad számunkra, a hatalomtól távoli értelmiségiek számára az elmélkedés a társadalmi válságjelenségekről, ha tetszik, a nemzeti sorsproblémákról.”

 

Szociális bizonytalanság és a nemzet jövője

Elöljáróban Bilecz leszögezi, hogy „a szegénységben, munkanélküliségben, szociális bi­zonytalanságban, személyes és közös jövőkép hiányában élő társadalmon kívüli, társadalom alatti tömegek és a perspektívátlan kisegzisztenciákat tömörítő szociális csoportok nem vállalnak (mert nem vállalhatnak!) nagyobb családot, s nem törődnek (mert nem törődhetnek!) a nemzet jövőjé­vel”.

Reális a folytatás is:

„Népesedési adataink évtizedek óta negatívok. Egyetlen emberöltő alatt legalább félmilli­óval lettünk kevesebben úgy, hogy közben határon túli magyarok százezrei és más etnikumú be­vándorlók is letelepedtek az országban. Szakmailag megalapozott becslések prognosztizálják jö­vőképességünk végzetes elvesztését egy-két generáción belül: lehetséges, hogy 2030-ban 8,5 mil­lió, 2050 körül 5-6 millió ember él majd az ország területén.

Katasztrofális népesedési állapotunkon hagyományos belső erőkkel és módszerekkel már nem változtathatunk gyökeresen. Mostani lélekszámunk megőrzéséhez két-három millió gyerek azonnali megszületésére, vagy fiatal szülők gyors betelepítésére lenne szükség. Ez is, az is képte­lenség!

…"Éljünk magunknak?" - kérdezték tőlünk egy régi vitában, és mi azt feleljük, hogy ki­halunk magunktól. Kipusztulásunk sem lesz fájdalommentes. Konkrét családok és konkrét egyé­nek maradnak magukra megélhetés és biztonságos támogatás nélkül. Pár évtized múltán lakossá­gunk többsége nyugdíjas korú lesz - nyugdíj nélkül. Mert hiányoznak az aktív, munkaképes új generációk. Társadalmunk elöregedett a megújulásra, s nemsokára a megmaradásra is végzetesen képtelenné válik. Addig illúziókba ringathatjuk magunkat a magyarok tömeges, sokmilliós nyu­gati munkavállalásának az ábrándképeivel.

… Európával reálisan két dologban lehet közös a sorsunk: tanulhatnánk a népesedés- és a bevándorlás-politikai hibákból, vagy együtt készülődhetünk hatalmas, népvándorlást idéző keleti és déli népességhullámok fogadására. ”

 

S az, amit tenni kell…

„Kiterjesztően kell értelmeznünk a magyar állampolgárság fogalmát, az a visszatérőknek és a betelepedni nem akaróknak egyaránt megadható, természetesen más-más feltételekkel - nagyjából az izraeli példa alapján. A választójog és a szociális jogosultságok a visszatérőket, a ténylegesen itt élőket illessék meg, de az állampolgárság ne korlátozódjék azokra, akik az ország­ban élnek. (Kiemelés tőlem: Á.A.)

Aki történelmi kényszerek (határváltozás, kivándorlás, etnikai üldözés, faji, vallási vagy politikai diszkrimináció) miatt szorult az éppen érvényes államhatárainkon kívülre, az automati­kusan kérhesse és nyerhesse is el a magyar állampolgárságot. Mind a méltányosság, mind az elemi önérdek, mind az önbecsülés ezt kívánja. Ha az a magyar, aki annak vallja magát bármilyen értelemben, akkor az etnikumunkhoz, kultúránkhoz értékeiben, érzelmeikben kötődőket mind magyarnak kell tekintenünk. Ezek a nagyobb csoportok történelmileg jól megjelölhetők. Ilyenek az amerikai és európai emigrációs hullámok által kisodort magyarok és utódgenerációik. Hang­súlyozottan ilyenek a holokauszt elől vagy után elmenekült magyar zsidók. Hasonló helyzetűek az 1945 után kollektív büntetésként visszatelepített magyar "svábok", ungardeutschok.

Együtt ezek a csoportok is többmilliós tömeget alkotnak. Bármilyen szintű, formájú viszszatérésük, visszahívásuk a kettős állampolgári kötelékbe méltányos, jogos és hasznos pozitív diszkriminációt jelentene. A pozitív megkülönböztetésről Adynál jobban a politikai elemzés nyel­vén sem szólhatunk: "Kitárul a felé karom, / Kit magyarrá tett értelem, / Parancs, sors, szándék, alkalom."

Senki sem tudhatja előre, mire lehet ez elegendő. Mindenesetre meg kell fontolnunk, meg kell próbálnunk, mielőtt lélekben mindent feladunk - s beolvadunk.”

Igen Bilecz Endre, és mások. Meg kell próbálnunk, mielőtt lélekben mindent feladunk – s beolvadunk. Inkább a befogadás. S egy jó, nemzeti konszenzus.

 

Dokumentumok:

Bálint-Pataki József  levele Ágoston Andrásnak

 

Tisztelt Elnök Úr! Magyarország – a csatlakozási tárgyalások során vállalt kötelezettségé­nek megfelelően – kezdeményezte az Ukrajnával és a volt Jugoszláviával hatályban lévő kishatár­forgalmi megállapodások közös megegyezéssel történő megszüntetését. Ennek eredményeképpen Szerbia és Montenegróval 2002. december 31-ével, Ukrajnával 2003. augusztus 1-jével a kisha­tárforgalmi egyezményeink megszűntek.

Az érintett vajdasági, illetve kárpátaljai magyar közösségek által megfogalmazott észre­vételek, felvetések alapján is a magyar kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az Euró­pai Unió keretén belül létrejöjjön egy olyan egységes kishatárforgalmi szabályozás, mely a schengeni rendszer bevezetése után lehetővé tenné a kishatárforgalom visszaállítását Magyaror­szág és Ukrajna, illetve Magyarország és Szerbia és Montenegró viszonylatában. Az uniós sza­bályozás csak a kishatárforgalmi rezsim általános kereteit rögzítené, a gyakorlati megvalósuláshoz mindenképpen kétoldalú megállapodás szükséges mindkét viszonylatban.

Az egységes uniós kishatárforgalmi szabályozás kidolgozása mostanra jutott olyan fá­zisba, amikor már körvonalazódik a szabályozás lényege, és ezzel párhuzamosan a tagállamok álláspontja. Az uniós jogalkotási folyamat összetettsége miatt, az uniós szabályozás előreláthatóan csak több hónapos tárgyalási-egyeztetési folyamat után születhet majd meg, és ezt követően ke­rülhet csak sor a már említett kétoldalú megállapodások kidolgozására Magyarország és Ukrajna, valamint Magyarország, illetve Szerbia és Montenegró között.

Az egységes uniós kishatárforgalmi rendelet tervezete, melynek teljes angol nyelvű válto­zatát (pdf. formátumban) mellékeljük, a kishatárforgalomnak négy alapvető fogalmi elemét hatá­rozza meg:

- a határ rendszeres – meghatározott okból (családi, szociális, kulturális, gazdasági) tör­ténő - átlépése,

- a jogosultság alapja a meghatározott határövezetben lakás ténye,

- a másik államban való tartózkodás lehetőségének meghatározott határövezetre korláto­zása,

- az ott tartózkodás időtartama limitált.

A határövezet egy az államhatártól légvonalban számított maximum 30 km-es sáv lehet. Amennyiben azonban egy meghatározott közigazgatási egység részben kívül esik a 30 km-en, a határövezet kiterjeszthető 35 kilométerig.

A rendelet hatálya a határterületen legalább egy éve jogszerűen tartózkodó harmadik or­szágok állampolgáraira terjed ki.

A tervezet egy új vízum bevezetésére is javaslatot tesz, mely többszöri beutazásra jogosít és érvényessége a határövezetre korlátozódik. Ez az ún. „L-vízum” („local” vagyis „helyi” ví­zum). Ezzel a vízummal a tagállam határövezetében való tartózkodás időtartama beutazásonként maximum 7 nap lehet, az egymást követő beutazások időtartama pedig bármely féléves periódus­ban nem haladhatja meg a három hónapot. A vízum minimum egy, legfeljebb öt évig érvényes, formáját tekintve egységes vízum, mely a határon nem állítható ki. A tagállam a vízumdíjat mér­sékelheti, sőt el is engedheti.

A tagállamok által kötendő új kishatárforgalmi egyezmények nem lehetnek ellentétesek a kishatárforgalomról szóló uniós rendelettel. Az egyezmények megkötéséről, módosításáról, hatá­lyon kívül helyezéséről az EU Bizottságot értesíteni kell.

A tagállamok a kishatárforgalom keretében speciális határátlépő pontokat állíthatnak fel, illetve a kijelölt határátkelőkön külön sávot hozhatnak létre a határövezet lakosai számára. A kis­határforgalmi rend szabályait megsértőkkel szemben a nemzeti jogszabályoknak megfelelő ará­nyos, hatékony szankciókat kell előírni, melyek lehetővé teszik az L-vízum törlését, visszavonását is.

Tisztelt Elnök Úr! A magyar kormány az uniós koncepcióval kapcsolatos magyar állás­pont kialakítása során nagymértékben támaszkodni kíván az érintett határon túli magyar szerve­zetek véleményére, álláspontjára. Ezért tisztelettel kérem Elnök urat, hogy szíveskedjen a fentiek­ben ismertetett koncepciót lehetőség szerint 2005. április 4-ig véleményezni, és az azzal kapcso­latos észrevételeiről írásban tájékoztatni.

Budapest, 2005. március 23.

Tisztelettel,                                                                                                Bálint-Pataki József sk

 

Ágoston András levele Bálint-Pataki Józsefnek

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a speciális vízumra vonatkozó EU anyagot, meg az őszinte, feltáró jellegű kisérődokumentumot. Jó tudni, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala élén olyan tisztségviselő áll, aki átérzi a speciális vízummal kapcsolatos drámai helyzet teljes mélységét. Elismerésünket fejezzük ki a Határon Túli Magyarok Hivatalának, hogy vállalta a helyzet nyílt bemutatását és begyűjti a véleményeket a vajdasági magyarok számára katasztrófális következ­ményekkel fenyegető, s már őszre bevezethető vízumrezsimről.

Április 4-ig mindenképpen elküldjük a VMDP speciális vízumra vonatkozó állásfoglalá­sát.

Addig is, engedjen meg néhány észrevételt.

1. Az Ön levelében ismertetett tényállást figyelembe véve a vajdasági magyarság, akár már ez év őszétől - kettészakad.

Azok, akik a határtól legfeljebb 35 kilóméter távolságra laknak, a jelenleginél kedvezőtle­nebb feltételekkel ugyan, de kaphatnak viszonylag olcsó vízumot. Azok, akik távolabb élnek, a továbbiakban Magyarországra ugyan olyan körülmények között utazhatnak, mint ma Bécsbe, vagy Németországba. A schengeni vízumrezsim érinti a vajdasági magyarság mintegy 55 száza­lékát.

2. Ma is érvényesnek látom a VMDP mindkét e tárgyban kiadott közleményét. (2005 március 11. 2003. szeptember 3. Mindkettőt mellékelem.)

3. A leghatározottabban állítom, hogy a VMDP kezdettől fogva ellenzi bevezetését, s a speciális vízumot a kettős állampolgárság számunkra elfogadhatatlan pótlékának tekinti. Megerő­sítem a speciális vízummal kapcsolatban 2003. szeptember 3-án tett megállapításunket, miszerint: "a VMDP szerint a kiút Magyarország EU-csatlakozása után a kettős állampolgárság és a schengeni vízumrendszer együttes bevezetése. Ez a nemzeti érdek".

Ebből kifolyólag számunkra értelmezhetetlenek levelének a következő mondatai:

"Az érintett vajdasági, illetve kárpátaljai magyar közösségek által megfogalmazott észre­vételek, felvetések alapján is a magyar kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az Euró­pai Unió keretén belül létrejöjjön egy olyan egységes kishatárforgalmi szabályozás, mely a schengeni rendszer bevezetése után lehetővé tenné a kishatárforgalom visszaállítását Magyaror­szág és Ukrajna, illetve Magyarország és Szerbia és Montenegró viszonylatában."

Ha esetünkben a Kasza József által vezetett Vajdasági Magyar Szövetségről, vagy Józsa Lászlóról, a VMSZ legális, ámde nem legitim nemzeti tanácsának vezetőjéről, netán valamelyik "tudós" vajdasági magyar tanácsadóról van szó, eljárásukat a VMDP mélységesen elítéli, és a vajdasági magyarság alapérdekeivel szemben álló erkölcsileg elfogadhatatlan tettnek minősíti. Ezzel összefüggésben mellékelem Szalma József kiemelkedő szakértőnk véleményét.

Tisztelt Elnök Úr!

Nincs aki ne tudná, hogy a vajdasági magyarság számára nem a speciális vízum a megol­dás, hanem a kettős állampolgárság. Arra kérem, személyes tekintélyével és tisztségének súlyával álljon azoknak a pártjára, akik az előbbi megállapítást, konzekvenciáival együtt vállalják. 

Tisztelettel:

Temerin, 2005. március 24.                                               Ágoston András, a VMDP el­nöke

 

Szakértői vélemény

Prof. Dr. Szalma József:

1. Tiltakozom a harminc kilométeres állítólagos kedvezmények ellen. Ez reinkarnációja volna a régi kommunista időkben, alapvetően kisebbségellenes bilaterális egyezméneknek, me­lyek a szórványokat teljes egészében mellőzték. Ugyankkor favorizálná a "többségiek" és ügyes­kedők határsávba való beköltözését.

2. Számos eruópai állam nem írta alá a Schengent. Magyarország ezt az egyezményt érvé­nyesíteni kívánja. Szerintem alapos és átgondolt indok nélkül. A határsávos megoldás defavorizáléná az ún. "szórványt". Ugyanakkor definitíve szórványosítaná az amúgyis immáron csupán relatív többségű "tömböt".

A magyar kormányzat katasztrófába sodorná mind a "tömböt", mind a "szórványt." Ezzel súlyosan sértené a Magyar Alkotmány 6. paragrafusának 3. bekezdését.

4. A megoldás, a határon túli magyarok állmapolgárságának megadása. Ez hasznos lenne mindkét oldalról. Sajnos, ebben a tekintetben misztifikálások történtek, olyan értelemben, hogy ez nem európai megoldás. Ez nem így van. Igazán európai megoldásról van szó, erről szól az Euró­pai Állampolgársági Egyezmény (1997).

Újvidék, 2005. március 24.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.