Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 30. szám

2005. március 29.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Ágoston András:

Düledező egypártrendszer

Egy évtizedet bírt ki a Vajdaságban a Budapest és Belgrád tevőleges hozzájárulásával kialakult különleges kisebbségi egypártrendszer. Jelenleg düledezik. Idejét múlta, és nem felel meg sem a nemzet, sem vajdasági magyarság, de lassan már a szerb politikai elit szükségle­teinek sem.

Düledezik, de demokratikus leépítése csak a magyarországi politikai elit ilyen értelmű közös törekvése nyomán mehet csak végbe. Ilyen megnyilatkozás Budapesten eddig nem hangzott el.

Nem véletlen, hogy magyar vonatkozásban a leggyengébb láncszem a VMSZ egypárti nemzeti tanácsa. Ez a testület miután indokolatlanul megszerezte a Magyar Szó alapítói jogát, most hibát hibára halmoz. Anyagilag nem tudja fellendíteni a lap tevékenységét, mert ehhez nincsenek forrásai. Azt azonban a VMSZ mindenképpen el akarja érni, hogy a Magyar Szó a pártközlönyévé váljon.

Ezt maguk a szerkesztőség tagjai állítják. Azok az újságírók, akik rájuk nehezedő po­litikai nyomást olyan súlyosnak tartják, hogy a nyilvánosság elé mentek bajaikkal. Súlyos vádakkal illetik a VMSZ nemzeti tanácsát, ezt a különben is ellentmondásos intézményt. A többi között szakmai integritásuk megsértését is felróják fel Kasza Józsefnek és Józsa László­nak, s persze az általuk a Magyar Szó élére ideiglenesen kinevezett igazgatónak, Mihók Ru­dolfnak.

De nemcsak a VMSZ nemzeti tanácsa van permanens válságban. Hasonló botrányok rengettek már meg több kisebb nemzeti tanácsot. Mély válságban, illetve a felbomlás állapo­tában van a ruszin és horvát nemzeti tanács. Újabban felbolydult méhkashoz hasonlít a máso­dik legnagyobb nemzeti tanács, a bosnyákoké is. Ezt, hacsak nem a VMSZ „sikerén” felbuz­dulva Ljaljic kisebbségügyi miniszter szandzsáki bosnyák pártja igyekszik maga alá gyűrni.

Kostunica köztársasági kisebbségi bizottsága, mint főhatóság, a napokban különbizott­ságot nevezett ki a kisebbségi tájékoztatásban és a nemzeti tanácsokban uralkodó helyzet ren­dezésére. Annyi máris elmondható, hogy a különbizottságnak igencsak meg kell dolgoznia a sikerért. Mindazok bánatára, akik menekülnek a kisebbségi autonómiáktól, a kör lassan bezá­rul.

A VMDP kezdettől fogva hangoztatja, hogy a nemzeti tanácsok szendvicsben, alul a községi soknemzetiségű kisebbségi tanácsokkal, felül a Kostunica-vezette köztársasági ki­sebbségi bizottsággal, politikailag és szerkezetileg is alkalmatlanok a számukra megszabott funkciók elvégzésére.

A helyzetet az egyelőre csak az államszövetség szintjén keringő Várady-Korhecz ta­nácstörvény-tevezet tovább rontja. Szerencsére, ezt a közjogi értelemben kalóz törvényterve­zetet a köztársasági szerb illetékesek – ha igazat mondanak – egyelőre semmibe sem veszik.

Mindezt figyelembe véve, a VMDP a napokban Kostunica kormányfőnek beterjeszti a kisebbségi egységes törvény (kódex) meghozatalára vonatkozó javaslatát.

Ismeretes, hogy a VMDP szerint kódexbe kell összefoglalni a Szerbiában alkalmazott kisebbségi jogszabályokat. Áttekinthető egységbe kellene sűríteni a perszonális autonómia, a számarányos parlamenti kép­viselet, illetve a kisebbségi választói névjegyzék létrehozatalát célzó szabályokat.  

Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy a perszonális autonómia mellett, melynek vezetői a szerb kormánnyal lennének intézményes kapcsolatban, a kisebbségi közösség, a szavatolt parla­menti helyek intézményén keresztül, a szerb parla­mentben is hallathassa hangját.

Ebben várunk segítséget a magyarországi politikai elittől. Amíg nem késő.

 

Dokumentumok:

A Magyar Szó gondjairól

Sajtótájékoztató a független újságíró-egyesületben

Szerbia és Montenegró egyetlen magyar nyelvű napilapja, a Magyar Szó néhány új­ságírója tegnap azzal vádolta a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy a lapból pártközlönyt akar csinálni. Csík Nagy Ferenc újságíró a tegnapi újvidéki sajtótájékoztatón elmondta, hogy a lapban már most megnyilvánul az a törekvés, hogy a Magyar Szóból pártközlöny legyen. -- Nem akarunk lapunk fennállásának 60 éve után a VMSZ vagy bármelyik más párt közlönye lenni -- mondta Nagy a Vajdasági Újságírók Független Egyesületében megtartott sajtótájé­koztatón.

Orosz Klára újságíró, a Magyar Szó igazgatóbizottságának tagja azzal vádolta Józsa Lászlót, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét és Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség vezetőjét, hogy "közvetett" politikai nyomást gyakorolnak a szerkesztőségre. Józsa egyszer­smind a Magyar Szó igazgatóbizottságának elnökhelyettese is, ami "egyfajta érdekütközés", tekintettel arra, hogy a Magyar Nemzeti Tanács a Magyar Szó alapítója.
Orosz azzal vádolta Mihók Rudolfot, a lap megbízott vezérigazgatóját és Kókai Péter főszer­kesztőt, hogy a VMSZ-nek rajtuk keresztül sikerül befolyásolnia a lap szerkesztéspolitikáját, következésképpen a lapban nem jelenhet meg semmilyen bírálat a VMSZ-ről.

Németh Zoltán, a Magyar Szó szakszervezeti elnöke elmondta, hogy a szerkesztőség­ben a fizetések rendkívül kicsik, hogy másfél éve nem növekedtek, és hogy még a túlmunká­val sem lehet 15 ezer dinárnál (mintegy 190 euró) többet keresni, noha három évvel ezelőtt azt ígérték, hogy az átlagfizetés 20 ezer dinár lesz. Németh elmondta azt is, hogy a nap fo­lyamán tárgyalni fog a lap vezetőségével, és hogy azután döntést hoznak az esetleges sztrájk­ról.

Józsa László a Betának adott egyik korábbi nyilatkozatában cáfolta az ellene felhozott vádakat, nem kívánta őket kommentálni. A vádakat elvetette Mihók Rudolf is. Kasza József szintén elvetette a vádakat, és a Magyar Szó "fellázadt újságíróit a hivatástudat hiányával" vádolta. (Beta)

 

Németh Zoltán, a Magyar Szó szakszervezeti elnöke nyílt levélben fordult

Kasza Józsefhez

Tisztelt elnök úr!

Ha eljut Önhöz levelem, akkor eljut felháborodásom is azon kijelentése kapcsán, hogy azon teljesítménnyel, melyet a Magyar Szó nyújt, "sem magánemberként, sem pártelnökként" nem lehet megelégedve. Első kérdésem Önhöz, talán kissé naivul, az volna, hogy olvassa-e a Magyar Szót? Ha igen, akkor magánemberként olvassa-e, vagy pártelnökként? Mert nem mindegy. A magánembernek ugyanis az a célja, hogy mindenről tájékozódjon. A pártelnök viszont nem szereti, ha egy újság mindenről tájékoztat.

Ön azt állítja, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség megteremtette az anyagi alapot a Magyar Szó napilap működéséhez. Nem tudom, mire gondol. Arra a hatvanmillió dinárra, a Forum Lapkiadó Közvállalat alapító tokéjére, melyet bírósági végzés alapján a kiadóháznak már a kétezres évek legelején vissza kellett volna kapnia (vagy még előbb), ám erre nem ke­rült sor, mivel abban a pillanatban ez nem tett volna jót a VMSZ elképzeléseinek. Ezt a pénzt ugyanis az átszervezéskor vagy közvetlenül utána kellett a vállalat folyószámlájára utalni. Persze, mondhatja, ha Ön nem lenne, akkor ez a pénz a mai napig nem került volna a vállalat folyószámlájára. Pedig jogállamban élünk! Vagy arra a harminchatmillió dinárra gondol, melyet a biztosító kifizetett a Forum kiadóház leégett nyomdája után? Vagy arra az összegre, amit a Tartományi Képviselőház a mai napig is dotációként a Magyar Szó napilap megjelen­tetésének megsegítésére ad, vagy netán az Illyés Alapítványtól kapott segélyekre? Ön szerint ha a VMSZ nem lenne, akkor ezek a pénzek, dotációk, segélyek sem lettek volna?

De hagyjuk a pénzt akkor, amikor a jelenlegi vállalat olyan helyzetben van, melyről még jóhiszeműen sem lehet azt mondani, hogy megvannak a működéséhez megfelelő alapok. Ha ez így lenne, nem kellene újabb átszervezést végeztetni, végezni, újabb leépítést eszkö­zölni. És hagyjuk a pénzt akkor, amikor a Magyar Nemzeti Tanács által alapított napilap új­ságírói folyamatos megalázás mellett is kénytelenek éhbérért (értse 12 000 dinárért) dolgozni. Ugyanazon gazda másik lapjának tollforgatói ennek nem a kétszeresét kapják, hanem annál többet. Nem tudom mire vélni ezt a megkülönböztetést.

Ön, Kasza úr, azt állítja, hogy a Magyar Szó nem a magyarság sorskérdéseivel foglal­kozik. Én viszont azt mondom, hogy a Magyar Szó már akkor a magyarság sorskérdéseivel foglalkozott, amikor Önről még senki sem hallott. Most pedig valamennyiünk sorsa urainak képzelik magukat.

Azt állítja, hogy a Magyar Szó szerkesztősége folyton szembefordult azzal a vezetés­sel, mely komoly munkát követel. Megnyugtathatom Önt, nem így van. Az újvidéki  szer­kesztőség nem a komoly munka ellen tiltakozik, hanem az egyszólamúság ellen, az ellen, hogy nem szakmabeliek mondanak véleményt munkájukról, hogy pártelnökök ítélkeznek fe­lettük. A szakma meggyalázása ellen tiltakozunk. És Ön ellen is, ha ezt teszi. Ha a Magyar Szóból, a vajdasági magyarság egyetlen napilapjából a magyarság sorskérdéseire hivatkozva pártközlönyt akar csinálni.

A vállalatvezetés szigoráról szólva pedig megnyugtathatom: teljes mértékben gyako­rolja felettünk, de tudnia kell azt is, hogy csak az újvidéki szerkesztőségben dolgozók felett. Úgy látszik, csak mi vagyunk a rossz gyerekek.

A nagy nyilvánosság előtt nem először mondja ki igen durva, becsmérlő bírálatát a Magyar Szó szerkesztőségéről, ahhoz azonban sem fáradságot, sem bátorságot nem vett, hogy ugyanezt a véleményét az érintettek szemébe mondja, mondjuk, egy szerkesztőségi ülésen.

Ezért én sem magánemberként, sem a Magyar Szó újságírójaként, sem szakszervezeti elnökként nem lehetek Önnel megelégedve.

 

Csatlakozás és csalatkozás

Orbán Viktor a schengeni egyezményről 1996-ban

 

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke az Eu­rópai Utas című negyedévenként megjelenő fo­lyóiratnak adott inter­jújában kitért a határon túli ma­gyarok érdekeinek és Magyaror­szág EU-ba történő felvételének néhány ellentmondására is. Sajná­lattal állapítja meg, hogy a magyar külpolitika irányítói "a szükséges­nél jóval kevesebbet foglalkoznak a határon túl élő magya­rokkal", az alapszerződésekkel kapcsolatos ed­digi politika pedig szomorú tanul­ságokat hor­doz. Az EU-hoz történő csatlakozásnak vannak olyan vo­natkozásai is, amelyek bármilyen kormányt komolyan próbára ten­nének. "Amikor ugyanis felmerül majd az a kérdés, hogy Ma­gyaror­szág csatlakozzon-e a határátlépé­seket szabályozó, úgynevezett schengeni megállapo­dáshoz, nehéz választás elé fogunk kerülni. Ez egyfelől érdeke lenne az ország­nak, másfelől azonban azzal a kö­vetkezménnyel járhat, hogy elszi­getelődhetnek tőlünk a határokon túl élő nemzetrészek. Ebben a helyzetben feltétlenül arra kell majd törekednünk, hogy megtalál­juk a schengeni egyezményhez való csatlakozás előnyei és hátrá­nyai között a helyes egyensúlyt - anélkül, hogy lemondanánk sajátos nemzeti érdekeinkről" - mondja a Fidesz elnöke.

VMDK Hírmondó 1996 augusztus 3.

 

Erdélyi protestáns egyházak elöljáróinak levele  Markó Béla RMDSZ-elnökhöz Elfogadhatatlannak tartják a kisebbségi törvényt a protestáns egyházak

A romániai kisebbségi törvény tervezetével foglalkoztak március 29-i tanácskozásu­kon az erdélyi protestáns egyházak elöljárói. Markó Béla RMDSZ-elnökhöz intézett állás­foglalásukban annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy "a tervezetet jelenlegi formájá­ban nem célszerű a Parlament elé terjeszteni".

Szervezési hiányosságok következtében a megbeszélésen nem vettek részt a római katolikus egyházfők, ezért a résztvevők elfogadás végett hozzájuk is eljuttatták állásfoglalá­sukat - derül ki Tőkés László királyhágómelléki református püspök lapunkhoz eljuttatott nyi­latkozatából.

Félős, hogy a futtában és felületesen előkészített törvénytervezet nem annyira az er­délyi magyarság közösségi, hanem sokkal inkább a román állam integrációs érdekeit hivatott szolgálni - írja a püspök. Az egyházfők megbeszélésén megfogalmazódott, hogy "a nyilvános látszatvitában való részvétel olyan csapdahelyzetet teremt, mely által a hozzászólók akaratla­nul is az - egészében véve - elfogadhatatlan törvénytervezetet hitelesítik" - áll a nyilatkozat­ban.

Forrás: Transindex

 

A történelmi egyházak Mádlhoz fordulnak a kettős állampolgárságért

A Kárpát-medencei magyar történelmi egyházak elöljárói közös megkereséssel for­dultak Mádl Ferenc államelnökhöz, azzal a kéréssel, hogy Alkotmány biztosította jogával élve nyújtson be önálló törvénykezdeményezést az Országgyűléshez az országon kívül rekedt ma­gyarok magyar állampolgárságának a megadása tárgyában - jelentette be Tőkés László püs­pök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a Transindex szerkesztőségbe eljuttatott nyi­latkozatában.

Tőkés a romániai magyarság mentalitásváltásának szükségességére is felhívja a fi­gyelmet: "A nemzeti önbecsülésünket károsító panaszkodásnak, a kollektív önsajnálatnak és önmarcangolásnak ideje véget vetnünk. Ehelyett a fennálló helyzetből kivezető utat, a haté­kony érdekérvényesítés és a célravezető cselekvés útját kell megkeresnünk" - áll a nyilatko­zatban.

Az EMNT elnöke közli: újabb találkozást kezdeményezett Markó Béla RMDSZ-el­nökkel, akit április 8-án Nagyváradra vár, hogy az autonómia kérdésében tárgyaljanak. A ro­mániai magyarság egyetlen parlamenti képviselettel rendelkező szervezete ebben az ügyben megkerülhetetlen - írja Tőkés.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.