Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 32. szám

2005. április 4.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

 

Ágoston András:

Támogatás továbbra sincs, csak remény

A VMDP küldöttsége most tudta először elmondani véleményét az EU-tag Magyaror­szág egy olyan küldöttségének, amelyben ott volt mind a Fidesz – MPP és az MSZP képvise­lője. Most amikor a történelmi VMDK megalakulásá­nak 15 éves évfordulójára emlékezünk, Magyarországon meg közeleg az első szabad választások évfordulója jó volt egy pillanatra megállni, és megvizsgálni, honnan indultunk el és hova jutottunk. Tanulságos volt az ország­gyűlés külügyi bizottságának küldöttségével folytatott beszélgetés, s egyben lehangoló. Az igazság az, hogy a magyarországi politikai elit két legnagyobb pártja tevőlege­sen nem támo­gatja, sem a tényleges autonómiát, sem a kettős állampolgárságot, s nem hajlandó lépni Szer­biában egy, a kisebbségi jogokat kodifikáló gyűjtemé­nyes jogszabály érdekében. Ide jutottunk tizenöt év alatt.

Mégsem keseredtünk el. Nem mintha vakon hinnénk eszméink erejében – jóllehet az elmúlt tizenöt évben minden épkézláb politikai ötlet, az autonómiától kezdve a speciális ví­zum elleni küzdelemig a történelmi VMDK-tól, majd a VMDP-től ered – inkább arra számí­tunk, hogy a magyarországi politikai elit vé­gül nem fogadja el a honi nagytőke arra irányuló követelését, hogy a nemzeti integráció folyamatai helyett a magyar kormány inkább a „ma­zsolázás” módsze­rét válassza. Ennek lényege, hogy sima üzleti érdekek mentén kellene kivá­lasz­tani a határon túli munkaerőt. S a befogadottakat rögtön „integrálni”, állampol­gárrá kell tenni. Úgy, ahogy azt annak idején Németország tette a vajdasági ven­dégmunkásokkal. Má­sodrangú állampolgárok lennének ők, egy ideig minden­képpen. Mert a fiatal, aki a leeresz­kedő schengeni vasfüggöny mögött hagyva szeretteit igyekszik gyökeret verni, nincs könnyű helyzetben. A környezetváltás akkor is megpróbáltatás, ha körülötte magyarul beszélnek.

Nem hiszem, hogy a magyarországi politikai elit legjobbjai ne látnák azt, amit mi is látunk. S azt sem, hogy közöttük nincs olyan, akiben lenne nemes nagyravágyás, hogy a nem­zet felemelkedésének elősegítésével írja be nevét nemzetünk történetébe.

A katasztrofális demográfiai mutatók amelyek a nemzet egészére jellem­zőek, egysze­rűen nem teszik lehetővé, hogy az EU-tag Magyarország ne az egész nemzet belső értékeit – mondjuk ki nyugodtan, tartalékait – szem előtt tartva igyekezzen megteremteni a kötelezett­ségként vállalt, egyébként az ország alapérdekével is egyező fenntartható fejlődés feltételeit.

 

Az egyetlen racionális döntés a kettős állampolgárság

Az egyetlen racionális döntésnek mielőbb meg kell születnie! Abból kell kiindulni, hogy Magyarország a kettős állampolgárság és a nemzet határmódo­sítás nélküli nemzeti in­tegrációja nélkül nem lehet sikeres EU-tagállam. Jó le­gyen: ha valaki attól fél, a „jövevény” magyar állampolgárok majd rosszul sza­vaznak, ne adjanak nekünk szavazati vagy más jogo­kat.

Bilecz Endre politológusnak van igaza, amikor a minap a Népszabadság­ban így elmél­kedik: „Kiterjesztően kell értelmeznünk a magyar állampolgárság fogalmát, az a visszatérők­nek és a betelepedni nem akaróknak egyaránt megad­ható, természetesen más-más feltételek­kel - nagyjából az izraeli példa alapján. A választójog és a szociális jogosultságok a visszaté­rőket, a ténylegesen itt élőket illessék meg, de az állampolgárság ne korlátozódjék azokra, akik az ország­ban élnek”.

Derűlátók vagyunk: a magyarországi politikai elit csak akkor segíthet ma­gán, ha meg­adja a diplomáciai támogatást, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Szerbiában ne a jelenlegi „kisebbségvédelmi” rendszer érvényesüljön, amelyben a magyar politikusok Kasza, Józsa, Várady, Korhecz és még néhányan a szerb nemzeti érdekeket közvetítik a magyarok felé, ha­nem pont fordítva. Hozzanak Szerbiában olyan egységes kisebbségi törvényt (kódexet), amelyben egységesen szabályozzák a perszonális autonómia, a számarányos parlamenti kép­viselet, illetve a kisebbségi választói névjegyzék kérdését.

A VMDP fontosnak tartja, hogy a perszonális autonómia mellett, melynek vezetői a szerb kormánnyal lennének intézményes kapcsolatban, a kisebbségi közösség, a szavatolt parla­menti helyek intézményén keresztül, a szerb parla­mentben is hallathassa hangját.

Biztató, hogy a VMSZ, legalább is szóban, támogat bennünket a speciális vízum elleni küzdelmünkben. A kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmünket már régebben helyesli. Mindez feljogosít a reményre, hogy előbb-utóbb a ma­gyar (perszonális) autonómia ügyében is ki tudunk egyezni. Velük is meg a magyarországi politikai elittel is.

 

Győzelem?

Nagy diplomáciai sikert könyvelhet el a Székely Nemzeti Tanács. Brüsszelben az Eu­rópai Parlament (EP) Külügyi Bizottsága 2005. március 31-én a román csatlakozás feltételéül szabta az erdélyi magyar önkormányzat megteremtését.

A bizottság Románia esetében kimondta, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó általános rendelkezések mellett, a magyar kisebbség védelmének érdekében, az erdélyi ma­gyarság számára biztosítani kell a személyi elvű önrendelkezést, ezen belül Székelyföld szá­mára pedig az önkormányzatiságot. A Székely Nemzeti Tanács nevében dr. Csapó I. József igyekezett megismertetni az erdélyi magyarság helyzetével az európai uniós képviselőket. Ennek eredményeként a dél-tiroli Michael Ebner, és a katalán Ignaci Guardan kiegészítő ja­vaslatokat nyújtottak be, amiben az önkormányzatiság megteremtését szorgalmazták. A bi­zottság fideszes tagja, Gál Kinga, eurorégiók kialakítását célzó javaslatával csatlakozott a javaslathoz. Szomorú tény, hogy a javaslatok elfogadását nem támogatta a bizottság két ma­gyar tagja, dr. Tabajdi Csaba és dr. Szent–Iványi István. Tabajdi Csaba, a kompromisszumos megállapodás elfogadása előtti pillanatokban felszólalásában megelégedett volna azzal, ha csak arra kötelezik Romániát, hogy kisebbségi törvényt fogadjon el. Ez a gesztus az RMDSZ-nek szólt.

Igaz, ilyen döntés nemzetközi szinten még nem született, de tény az is, hogy a bizott­ság állásfoglalást még az Európai Parlament felül írhatja.

Ha most a magyar diplomácia vállalná a bizottság álláspontjának erőteljes támogatá­sát, ezzel nagyban segíthetné az autonómia ügyét – nemcsak Erdélyben. S egyben erősíthetné a nemzet egységét. Mind a kettőre szükség lenne.

 

Telitalálat

László Bálint, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szabadkai vezetője a mi­nap egy lapinterjúban (Gradjanski list 05.03.28.) kijelentette, szervezete nem kíván együttmű­ködni Kaszáékkal, mert annak emberei pénzügyi visszaélésekbe keverdtek.

Mit ad Isten, néhány nappal később ugyanaz a napilap (05.04.02-3) jelentette, hogy az újvidéki rendőrség a kerületi ügyésznél feljelentést tett a VMSZ alelnöke és egyben tartomá­nyi oktatásügyi titkár, Bunyik Zoltán ellen.

A belevaló fiatal szabadkai politikus úgy látszik nincs híján az információknak. Kez­detnek nem rossz.

 

Dokumentumok:

Csapó Endre az ausztráliai Magyar Élet-ben

 „Mert már belefáradt a nemzet abba az örökösen hangoztatott álláspontba, hogy Ma­gyarországnak nincsenek területi igényei a szomszéd államokkal szemben. Különösen lehan­goló ezt hallani gyakran és feltételek nélkül. Mennyivel megfelelôbb volna a történelmi adott­ságoknak, ha egyre-másra azt jelentené ki a magyar kormány, hogy igenis fáj nekünk az országcsonkítás, és semmiféle indokolása nem lehet színmagyar városok és falvak elvétel­ének, és ezen felül nyugtalanul szemléli a szomszéd államok viselkedését a magyar kisebbsé­gekkel szemben, és leszögezi, hogy ez a viselkedés nem felel meg többé a korszellemnek, az európai viselkedésnek és a jószomszédi viszonynak. Egyenes beszéd volna, ha pontosan meg­fogalmazná, hogy mik az elvárások, és azoknak mikor, miben nem feleltek meg az utódál­lamok. A nyitott kisebbségi politika útjára kellene lépni, ami a kisebbségi magyarok ügyének épp olyan bátor felvállalásában nyilatkozna meg, mint amit Németország felmutat szinte a háború befejezése óta. Ebben az esetben a megszállt vidékek magyarjai is jobban járnának, mert a védtelenek meghunyászkodása helyett a bátor helytállás talajára állhatnának.

 

A kétpilléres MPSZ

1. A kisebbségi törvénytervezet diszkriminatív

Nagyobb mozgásteret követelnek maguknak a Magyar Polgári Szövetség partiumi szervezetei. A Nagyváradon ülésező Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyei MPSZ-vezetők elemezték a szervezetépítés aktuális stádiumát, és arra a következtetésre jutottak, hogy a Partium sajátos gondjaira, jellegzetes problémáira egyedüli megoldás az országos szervezet kétpillérűvé alakítása. Véleményük szerint olyan struktúrát kell kialakítani, amely­ben a nem székely szervezetek is megtalálják az önálló arculatot. A résztvevők levélben for­dultak Szász Jenőhöz, és nyomatékosan, határidőket megjelölve kérték, hívja össze a rendkí­vüli kongresszust, hogy módosíthassák a szervezet alapszabályzatát. Az MPSZ Partiumi Egyeztető Tanácsa nyílt vitafórumok útján szeretné elérni a Kisebbségi Törvénytervezet diszkriminatív, antidemokratikus kitételeinek megváltoztatását.

 

2. Elfogadhatatlan az RMDSZ törvénytervezete

A Magyar Polgári Szövetség háromszéki szervezete elfogadhatatlannak tartja az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet. A szövetség képviselői a hét elején vitatták meg a törvénytervezetet, amiről sajtóértekezleten számoltak be.

„Úgy értékeljük, hogy a Székelyföld autonómiájának perspektívájában, amit az RMDSZ is felvállalt a választási kampányban, a nemzeti kisebbségek törvénytervezete elfo­gadhatatlan”, nyilatkozta Gazda Zoltán, a háromszéki MPSZ elnöke. Gazda méltatlankodva tájékoztatta az újságírókat arról is, hogy a tervezetet kidolgozó bizottság egyik tagja kijelen­tette, csak az RMDSZ-szel együttműködő civil szervezetekkel kíván konzultálni, és így ki­zárja a közvéleményt.

„Tekintettel arra, hogy nem csupán egy párt belső problémájáról van szó, hanem a cél a magyar közösség egészét érintő autonómia törvényi keretének biztosítása, javasoljuk egy sor ezzel kapcsolatos konzultáció kezdeményezését, amelyen részt venne közéletünk minden szervezete és intézménye”, mondta Gazda Zoltán.

 

Az RMDSZ belső ellenzéke (1.)

Egyezkedő hátrálással föladták az elveket, célokat

Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke egy lapinterjúban:

 

– Azon kevés RMDSZ-es honatya egyike, aki nem dobná sutba a szövetség alapsza­bályzatát és eredeti programját. Miért nem?

– Az RMDSZ közképviseleti és érdekvédelmi szövetségként indult. Persze ma már feltevődik a kérdés: mennyire közképviseleti, mennyire érdekvédelmi és mennyire szövetség? Hát kezdeném az utóbbival: sajnos, már nem szövetség, hanem párt. Sem az alapszabályzatát, sem a programját nem tartotta meg soha utolsó pontig, vesszőig, és így olyan trendpárttá vedlett át, amelynek az utolsó esztendőkben csak az a célja, hogy mindenáron a hatalom kö­zelében maradjon. Ha azt nézzük, hogy a közképviselet és az érdekvédelem így könnyebbé válik, ez nem is lenne baj. Csakhogy ezért a szövetség vezetősége egyfajta egyezkedő hátrá­lással azokat a programbeli és alapszabályzati pontokat, elveket és célokat adta föl, amelyek végül is az erdélyi magyarság túlélését biztosították volna. Integráció előtt, de utána is.

 

– Pontosítaná ezt?

– Hát emlékeztetnem kellene mindenkit, hogy a külhoni állampolgárságért az aláírá­sokat annak idején úgy gyűjtöttük, hogy Frunda György államelnöki jelöltségét kapcsoltuk hozzá, mert máskülönben a vezetőség erről hallani sem akart. Jelenleg is a Párbeszéd az auto­nómiáért jelszó alatt zajlott a választási kampány, de utána mind kevesebb szó esett a társal­gásról, vitáról, pedig a brassói és kolozsvári kongresszuson tételesen megfogalmaztuk, hogy milyen autonómiaformákat akarunk, és melyek a megvalósításukhoz vezető utak. Párbeszéd­ről ma már hallani sem akar a szövetség vezérkara. Nem szólok a közösségi kataszterek vég­hezviteléről, amelynek határidőt is adtunk. De a példákat hosszasan sorolhatnám, ma már ezek Erdély-szerte köztudottak. A fentiekből is láthatjuk, hogy valamiről mindig szó volt, csak éppen a határozatokat, céljainkat nem valósítottuk meg. A gond az – s erre 1995-ben a kolozsvári kongresszuson jöttünk rá –, hogy az RMDSZ egy következmények nélküli szövet­ség. Tehát bár a programját nem tartják meg, az alapszabályzatot gyakran félrerakják, senki­nek nincs módjában számon kérni a „lemondásokat” a vezetéstől. A kormányban való első részvételtől az erdélyi magyar társadalomban a civil szféra összemosódott a politikummal, s mivel ez az RMDSZ-nek megfelelt, nem is akarta a kettőt szétválasztani. Így aztán nem tud­ták egymást kiegészíteni, de főleg nem lehetett a hatalom közelébe kerülteket elszámoltatni, felelősségre vonni. Pedig a kormányra kerüléssel csendben feladták az állami magyar egye­temet, a területi autonómiát, de szerintem későn kezdték tárgyalni a kettős állampolgárság kérdését, a társnemzet ügyét is. És mindez oda vezetett, hogy a Trianon-komplexum továbbél az emberekben, és nem múlt el a legyőzöttség, sőt az alattvalóság érzése sem. Mert igazság szerint Erdélyben mi nem kisebbség, hanem társnemzet vagyunk.

 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.