Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 37. szám

2005. április 11.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

Műbalhé és ami valóban hiányzik

Furcsa összefoglalót adott az MTI a minap a Németh Zsolt által vezetett delegáció belgrádi látogatásának utórezgéseiről.

A Nedeljni Telegraf című hetilap azt írta, jelenti az MTI, hogy Németh "igazi vihart kavart" az újvidéki és a vajdasági közvéleményben. Minek alapján elmélkedik a belgrádi bot­ránymagazin, s nyomában az MTI „viharról”?

Való igaz, hogy Milorad Mircic, a szerb parlament nemzetbiztonsági bizottságának ra­dikális párti elnöke, incidenseket szító politikusnak mondja Némethet, aki "szélsőséges, ami­kor a Magyarországgal határos országokban lévő magyar kisebbségekről van szó".

Ahelyett, hogy nagy ívben a papírkosárba dobta volna a Szerbiát és világot megren­gető botrányokat taglaló szenzációhajhász, s a xenofóbia mélyvizein  otthonosan na­vigáló ma-gazint, az MTI tudósítója szalad a VMSZ mindenről mindig nyilatkozó alelnökéhez, Egeresi Sándorhoz, aki határozottan elutasította a belgrádi hetilapban megjelent minősítése­ket. Megnyugtatva ezzel a vajdaság a régió és egy kicsit a világ közvéleményét is. S hogy a nyilatkozatban legyen valami konkrétum is, Egeresi kijelenti: Németh Zsolt "régi barátja a Vajdaságnak és a vajdaságiaknak". Ezt a következtetést abból vonja le, hogy Németh többször ellátogatott a tartományba, akkor is, amikor még külügyi államtitkár volt.

Úgy butaság ez az egész, ahogy van.

 

A kisantant szindróma

Naponta tapasztalhatjuk nemcsak Szerbiában, hanem a többi kisantant államban is, hogy az ügyeletes politikai szörnyülködők vadásszák a magyar nacionalizmus megnyilvánulá­sait. Hogy azután jól elverjék rajtunk a port.

A hidegháború idejében beidegződött a belügyekbe való benemavatkozás elve. Ez a hidegháborús alapelv a rendszerváltás után az utódállamokban az agresszív magyar naciona­lizmus megnyilvánulásainak „feltárásában” és „elítélésében” él tovább. Célja, hogy a társa­dalom tudatában megmaradjanak azok a hazugságok, amelyek a régióban a második világhá­ború után, a szocializmus idejében is a trianoni szerzemények háziasítását szolgálták.

Ezt a tradíciót élteti tovább a hetilapnak nyilatkozó, vidéki (nagykikindai) történész, Jovan Pejin. Aki szerint Magyarország a berlini fal leomlása óta beavatkozik a volt Jugoszlá­via és Románia belügyeibe. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) pedig "ter­rorszervezet", amelyet a magyar belügyminisztériumhoz közel álló körök irányítanak, s amely összehangolja tevékenységét a magyar diplomácia tevékenységével.

Még szerencse, hogy az sztori MTI által megszólaltatott szereplőjének, a vármegyés Kiss Kornélnak helyén van az esze. Ő súlyának megfelelően kezelte az egész egész ügyet.

- Sem a vajdasági magyarság, sem a HVIM részéről egyetlen támadás sem érte a szerb nemzet képviselőit, aminek ellenkezője sajnos már nem mondható el – mondta.

A komoly szerb lapok szinte észre sem vették a magyar parlamenti képviselők látoga­tást. Ez sem jó, de a témánk szempontjából mértékadó megnyilvánulás. A szerb politikai elit lényegében nem lihegi túl a magyar kisebbség ügyét. Van neki más baja elég. Akkor meg minek vesszük mi a lapot?

 

Mi az igazi baj

Miért állt meg az idő a szerb „patriótákkal”? Pontosabban, miért állhatott meg az idő?

Egyrészt, mert a nekik tetsző társadalmi hiedelmeket, a működő kliséket meg akarják őrizni. Ami érthető. Másrészt, mert magyar vonatkozásban – úgy látszik – még mindig alkal­mazni lehet a rég lejárt szavatosságú módszereket. A szerb politikai elit, okkal vagy anélkül, ma sem lát lényeges különbséget Magyarországnak az évtizedek óta megszokott óvatos ma­gatartása, és az EU-csatlakozás után tapasztalható továbbra is puha külpolitikája között.

Ha Magyarország tizenöt éve nem tud odaállni egyetlen autonómiamodell mögé sem, s népszavazásra engedi a kettős állampolgárság kérdését, ez a kisantant szellemének őrzői szá­mára csak egyet jelenthet: szorítsuk őket amíg lehet. Különösen, miután a magyar diplomácia a Szerbiában zajló felemás demokaratikus fordulatokat rendre értékükön felül honorálja.

De, ne legyünk igazságtalanok! Hogy más szemében meglássuk a szálkát, a magunké­ban nem a gerendát. Nagy baj az is, hogy a vajdasági magyar politikai elit megosztott és a helyi hatalomhoz simuló szárnya vállalja a „becsületes magyar” szerepét. Kasza József a „legbékésebb” város, Szabadka képviselőtestületének elnöke, Milosevic-párti alelnökével az oldalán nem emelte fel a szavát, amikor 1995-ben Szabadka monográfiájában a rendszerváltás előtt is megbízható, természetesen szerb szerző a következőket írta: „A második világháború elején, 1941. április 12-én a várost a magyar fassiszták szállták meg. A szabadkai partizán alakulatok a Vörös Hadsereggel karöltve 1944. október 10-én szabadították fel”.

De a megboldogult Djindjic miniszterelnöknek is Kasza meg társai voltak a „becsüle­tes magyarjai”. Nem is kellett neki a szerb érdekeknek megfelelő kisebbségi törvény előké­szítésével bajlódnia! Előkészítették ezt helyette 2002-ben Kasza József, a Djindjic-kormány egyik alelnöke, és Várady Tibor segítségével Józsa László, meg Korhecz Tamás.

Pedig 1994 óta hatáskörükben van a magyarországi támogatások leosztása is. Ez elv­ben kötelezné őket, hogy ne a vajdasági magyarság érdekeivel ellentétben cselekedjenek.

Ezen a helyzeten kellene változtatni. Először is Budapesten. A többi már könnyebb lenne.

 

Dokumentumok:

Dr. Veress László, az IKA volt irodavezetője

az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről

- A költségvetési forrásokat jelenleg a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa kezeli. (az NKT-t a román parlamentben képviselettel rendelkező nemzeti kisebbségek szervezetei alkotják). Ez azt jelenti a jelenlegi gyakorlatban, hogy a román állam által a romániai magyaroktól is begyűjtött adólejek töredékét  kisebbségi támogatás jogcímen visszaadja az  RMDSZ által alapított és irányított Communitas Alapítványnak, amely függőségi viszonyba kényszeríti pénztelenségben és intézményi létbizonytalanságban tengődő romániai magyar civil intéz­ményrendszert (az RMDSz-nek hasonló monopóliuma van a magyarországi költségvetési tá­mogatások elosztásában is).

A változás annyi lenne, hogy a Nemzeti Kisebbségek Tanács mellett létrejön a szintén RMDSZ által meghatározott eljárásban megválasztott  Kulturális Autonómia Tanács, a romá­niai magyar kisebbség reprezentatív jogi személyiségű köztestülete, melynek apparátusát a központi költségvetésből fizetik. A Kulturális Autonómia Tanács szervezeti és működési sza­bályzatát is az a kisebbségi szervezet állapítja meg, amelyik belső választások útján létrehívja a Tanácsot, esetünkben az RMDSZ. A törvény szerint a Kulturális Autonómia Tanácsának  javaslatára a  román Parlament és a Kormány eshetőlegesen  elfogadhatnak olyan jogszabá­lyokat, amelyekkel az érintett nemzeti közösség jogainak tárgyában nem részletezett, egyes hatásköröket átruházhatnak a Kulturális Autonómia Tanácsára. Azt a lehetőséget azonban nem taglalja a tervezet, ha a román kormánynak és parlamentnek történetesen nincs kedve semmit elfogadni és átruházni.

A kulturális autonómia érdemi anyagi fedezetére vonatkozóan csak egy általánosan megfogalmazott, deklaratív, tetszés szerint értelmezhető állami kötelezettségre való utalás van, amely alapján a román kormány  akár ma is  elmondhatná, hogy tulajdonképpen negyven éve  létezik kulturális autonómia Romániában. Az egyértelmű, számonkérhető állami finan­szírozási kötelezettségek helyett például esetleges rendkívüli helyi adók bevezetését helyezik kilátásba. Visszaélnek tehát a  kulturális autonómia fogalmával , így a törvény a kisebbségi emberek és közösségek védelmének eszközéből kisebbségellenes uralmi eszközzé válhat.

(Magyar Nemzet)

 

Szlovákiai emléknap és Nyilatkozat a Benes-dekrétumokról

Magyar Koalíció Pártja

Nyilatkozat a Kassai Kormányprogram évfordulóján

„A magyar, megdöbbentő történetének számtalan halálkanyarjában hányszor ért már arra a pontra, ahol minden racionálisabb nép behunyta volna a szemét és lezuhant volna!... Ráció szerint már rég elpusztultunk volna. Akik Magyarországon logikusan gondolkoztak, mindig kétségbeestek. Itt a remény a reménytelenségben van.”

Németh László gondolatainak igazsága hat évtized múltán is időtálló. Hatvan évvel ezelőtt, 1945. április 5-én tették közzé Kassán a 2. világháború utáni Csehszlovákia első kor­mányának programját.

A Kassai Kormányprogramot elnevezése ellenére még Moszkvában szerkesztették 1945 tavaszán, ahol Eduard Benes londoni emigráns kormánya, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Klement Gottwald vezette moszkvai kommunista emigráció képviselői megegyeztek az ún. Nemzeti Front kormányának összetételében és programjában, valamint a Csehszlovákia 1938-ban történt felszámolásáért bűnösnek kikiáltott német és magyar kisebbség kollektív felelős­ségre vonásában. A győztesek oldalán álló, a szlovákiai magyar közösség fölött teljhatalmat kapott csehszlovák politikusok elérkezettnek látták az időt a felvidéki magyarság felszámolá­sára. Bűnösök büntettek ártatlanokat.

„Egyetlen egy tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok. ...Ez a sommázás ördögökké és angyalokká egyszerűsít nemzeteket. A fasizmus bűnében lele­dző a magyar, és az antifasizmus erényeit reprezentáló például a szlovák. Kivételek nem tűretnek és nem számítanak. Tíz igaz nem lehet száz bűnös felmentvénye, de a másik oldalon ugyanakkor kilencven bűnös a tíz igaz erényéből élősködik. Győzők vannak és legyőzöttek. Örök törvény. Háborús törvény: embertelen törvény. Vae victis!” – írja Fábry Zoltán.

Ma hatvan éve annak, hogy közzétették ezt az oly sok tragédiát okozó kormányprog­ramot, amelynek szelleme hivatkozási alapul szolgált az 1945 májusában ismét köztársasági elnökké lett Eduard Benešnek ahhoz, hogy 1945 és 1948 között működésbe léphessenek a magyar- és németellenes jogfosztó intézkedések, köztük a hírhedt beneši dekrétumok. Szá­munkra, szlovákiai magyarok számára mindmáig kétséges a kormányprogram és a beneši dekrétumok erkölcsi legitimitása. Mi, alulírottak a Kassai Kormányprogram kihirdetésének 60. évfordulóján április 5-ét minden demokratikusan gondolkodó ember számára az emléke­zés napjává nyilvánítjuk.

Kötelezettséget vállalunk arra, hogy az emléknapon, április 5-én, minden évben meg­emlékezünk a jogfosztottság éveiről, mert aki nem ismeri múltját, az kiszolgáltatja önmagát és közösségét a történelmi ismétlődés veszélyének. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a csehszlovák történelem 1945 és 1948 közötti szakasza, amely lényegében a sztálini totalita­rizmus szellemében törvényileg hitelesítette a kollektív bűnösség elvét, valós történelmi forrá­sokra alapozva, megfelelő teret kapjon mind a szlovák, mind a magyar oktatásban.

Végezetül pedig kifejezzük igényünket arra az erkölcsi kárpótlásra, amelyet 1989-et követően a demokratikus szlovák parlamenti képviselet a németek és a zsidók irányában már kinyilvánított. A történelmi igazságtétel teljessége azonban feltételezi a károsultak anyagi kárpótlását is. Mivel az eltelt hatvan év az igazságos egyéni kárpótlást szinte lehetetlenné te­szi, ezért minimumként ragaszkodunk a szlovákiai magyar nemzeti közösség szimbolikus, egyszeri anyagi kárpótlásához.

Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke Száraz József, a Csemadok elnöke  Fehér Csaba, a Szüllő Géza Polgári Társulás elnöke Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke

 

A szlovák külügy lezártnak tekinti a Benes-dekrétumokat

Bársony András nem

Bársony András, külügyi államtitkár a Kossuth Rádiónak azt mondta, hogy „valóban van arra nyitottság számos (EU) tagország részéről, hogy politikai értelemben ezt a kérdést napirenden tartsa és újra és újra felvesse. Mi is úgy gondoljuk, hogy a dokumentumok politi­kai értelemben vett megtagadása szükséges volna a két ország kormányai, illetve parlamentjei részéről."

Bródi Gábor helyettes külügyi államtitkár ezt az álláspontot egy kicsit még kemé­nyí­tette. Szerinte a magyar kormány nem tartja igazságosnak a Benes-dekrétumokat, és az azok­ban rögzített kollektív bűnösség elvét az Európai Unió jogelveivel összeegyeztethetetlen­nek tekinti. Budapest úgy véli, hogy ez esetben elsődlegesen tisztázandó és lezárandó kérdés­ről van szó. A dekrétumok relevanciája a jelenkorra nézvést elhanyagolandó, vagy egyáltalán nem is létező, ugyanakkor politikai tekintetben a dolog nincs teljesen lezárva.

A szlovák külügyminisztérium nyilatkozatban közölte: Bársony András magyar kül­ügyi államtitkár véleményével ellentétben a maga részéről lezártnak tekinti a Benes-dekrétu­mokat.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.