Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 40. szám

2005. április 18.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Márton Árpád, RMDSZ-frakcióvezető: a romániai magyarság még éretlen az autonómiára.

 

Ágoston András:

Déjà vu

Be akarják csapni a határon túli magyarokat, a magyarországi és a ki­sebbségi politikai eliteket azok, akik Erdélyben, sutba dobva a kisebbségi közösség autonómiaigényeit, inkább a helyi többségi hatalomnak igyekeznek kedvezni. Úgy, hogy autonómiaként mutatják be azt, ami nem az.

Emlékezetes, hogy 2002-ben a Vajdaságban Kasza társai, a helyi szerb hatalomhoz simuló magyar politikai elit képviselői, eleve rokkant kisebbségi törvényt dolgoztak ki, for­málisan a jugo­szláv kormány, de lényegében a Djindjic-vezette szerb politikai elit számára. A vajdasági ma­gyarság szégyenére vállalták, hogy perszonális autonómiának nevezve azt, az elektoros vá­lasztásokra épülő nemzeti tanácsok intézményével megalapozzák a kisebbségi intézmény­rendszert, amely – mára ezt mindenki látja – csak arra alkalmas, hogy a magyarok felé közve­títse a szerb nemzeti érdekeket, nem pedig fordítva.

Mi is hallottuk annak idején, hogy ez csak „kerettörvény” lesz, s „fontos, hogy a Nem­zeti Kisebbségi Tanács szerepét pontosan meghatározzuk”. Meg azt is, hogy forradalmi újí­tásnak lehetünk szemtanúi. Sőt, hogy az autonómia a vajdasági magyaroknak még magas, s azokat, akik feliratkoznak a magyar szavazók névjegyzékére, kiutasíthatják az országból.

Mindez érthető. A helyi többségi hatalom kiszolgálása lényegében azonos klisék al­kalmazásával zajlik a Vajdaságban és Erdélyben, sőt másutt is. (Kellékek: hangos egységpro­paganda, egypártrendszer, kormányzati felelősségvállalás, a magyarországi támogatások fe­letti csendes, de hatékony ellenőrzés, az így megyünk az EU-ba szlogen stb.)

Mégis, van valami jó is, ami ismétlődik. A Vajdaságban a VMDP, Erdélyben pedig a gondolkodó értelmiség széles köre, Tőkés Lászlótól kezdve az RMDSZ-ben megmaradt Toró T. Tiborig élénk ellenállást fejtenek ki. Ennek eredményeként meg lehet ugyan autonómiát mondani autonómia nélkül, de, akik ebben a tisztának és becsületesnek koránt sem nevezhető játékban részt vesznek, nem kerülhetik el a leleplezést.

A Vajdaságban Várady Tiborról, Józsa Lászlóról és Korhecz Tamásról mindenki tudja, hogy ellenzik az autonómiát. Erdélyben egzisztenciájukat kockáztatva emelik fel a sza­vukat a nemzetben gondolkodó értelmiségiek: művészek, politikusok, egyháziak. Azok a megmozdulások, amelyeket Tőkés László és mások kezdeményeznek – ha nemzetnek szeren­cséje van – felrázzák az erdélyi magyarságot.

Azt, már többen kimondták, hogy a király bácsi meztelen. Most arra lenne szükség, hogy ez a felismerés általánossá váljon.

A Kárpát-medencében élő magyarok vigyázó szemüket most Erdélyre vetik. Az ami az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete körül történik, befolyásolhatja a határmódosítás nél­küli nemzeti integráció menetét. Látják ezt a magyarországi parlamenti pártok is és átérzik a felelősségüket. Dávid Ibolya, az MDF elnöke az egyesülési kongresszuson Markó Béla jelen­létében nem állt ki a törvénytervezetért. Németh Zsolt Bukarestben autonó­miáról és nem a kulturális autonómia alapjait tartalmazó törvénytervezetről szólt. A kormány­oldal hallgat, s nem mond támogató véleményt. Nincs valamire való szakértő, aki autonómiának ismerné el a törvénytervezetet.

És mégis: balsejtelmektől terhes a Kárpát-medencében a magyar-magyar politikai színtér. Mikor lehetne mindennek jó vége? Ezt nehéz megmondani.

Ha Erdélyben az ellenállás rövid idő alatt látványosan megtöbbszöröződne, ez talán elég lenne ahhoz, hogy a magyarországi politikai elit történelmi felelősségének tudatában egyöntetűen nemet mondjon az autonómiaként feltálalt kisebbségi dokumentum tervezetére. Magyarországon és a nemzetközi színtéren is.

Mekkora lenne a megkönnyebbülés!

 

Dokumentumok:

Bírálat belülről

Toró T. Tibor bírálja az RMDSZ törvénytervezetét

A Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács által közösen szervezett marosvásárhelyi fórumon, amely elsősorban az RMDSZ által benyújtott kisebbségi törvény­tervezetről szólt, Toró T. Tibor élesen bírálta a jogszabálytervezetet. „Vannak bizonyos elvek, van bizonyos szint, amely alá nem lenne szabad süllyednünk. Egyelőre van egy problematikus tervezet, amelyben érezhető a nemzeti kisebbségek parlamentben levő szervezeteinek szán­déka a monopolhelyzet megőrzésére” – mondta a Temes megyei képviselő. Toró a fórumon részletesen ismertette azokat a módosító javaslatokat, amelyek nélkülözhetetlenek lennének egy hatékony kisebbségi törvény elfogadásához, ezeket azonban a közvita során figyelembe sem vették.

Az ellenzéki képviselő szerint az RMDSZ-ben egy ideje nincs egyenlőség. Mint mondotta, egyetlen szervezet sem működhet egészségesen, ha a túlkapásokat nem fékezi meg. A mai RMDSZ-állapotok vezettek oda, hogy éppen a magyarság ügyét szolgálni hivatott szervezet nyújtott be kisebbségellenes törvénytervezetet a kormánynak. Toró T. Tibor azért tartja súlyosnak a mai helyzetet, mert a kisebbségek képviselői a szubvenciókért cserébe a parlamentben szavazatukkal támogatják a hatalmat. Ez olyan politikai egyezség, amely nem segíti a kisebbségi közösségek tagjait, állapította meg.

(Erdélyi Napló)

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Temerin

Közlemény, 2005. április 15.

(A Magyar Szó mellőzte)

Felemelni a nemzetet

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint egyre több jel utal arra, hogy Magyaror­szág csak egyenes derékkal, a határon túli nemzetrészeivel együtt foglalhat helyet Európában.

A drákói büntetés (az öt vajdasági magyarra kirótt 61 éves börtön), amelyet annak idején az egyik magyar párt elnöke követelt, most valósággá vált. Olyannyira, hogy az első­fokú ítéletet az egész vajdasági magyarságra irányuló nyomásként kell értékelnünk.

Verik a magyarokat Erdélyben is. Lehet, hogy nem annyira mint a Vajdaságban, de ez nem jelent semmit, ha az erdélyi magyarok ellenük irányuló nyomásként élik meg.

Az EU-tag Szlovákia élen jár a Magyarországra és magyarokra irányuló nyomásgya­korlással. Úgy akarja hallgatásra kényszeríteni a magyar diplomáciát, hogy Bársony András Benes-dekrétumokkal kapcsolatos kijelentése miatt a magyar miniszterelnököt bünteti.

Egészében véve a kisantant szellemének újraéledésével kell szembenéznünk, nekünk magyaroknak. Mi a teendő?

Semmiképpen sem kell vagdalózni. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a szomszédos or­szágok azért akarják az EU-ban is meghonosítani a hidegháborús kliséket, mert a világos ma­gyar állásfoglalás hiányában maguk sem tudják, hogyan kell igazában viszonyulniuk a ma­gyarokhoz. Nemcsak a kisebbségi magyarok, de a szomszédos országok politikai elitje sem látják világosan: vállalja a magyarországi politikai elit a kisebbségeit, vagy sem?

A látható üzenetek rosszak. A december 5-i népszavazás kudarca, valamint a tény, hogy a magyarországi politikai elit tizenöt év alatt nem állt oda egyetlen konkrét autonómia­modell mellé sem, nemcsak a határon túli magyarokat kedvetlenítik el, hanem bizony­talanná teszik a szomszédos államok diplomáciáját is. Azok ugyanis nem tudják elképzelni, hogy Magyarország végül is beadja a derekát és lemond kisebbségeiről, illetve elfogadja azt a helyi hatalom primátusát biztosító intézményrendszert, amelyet Szerbiában már megva­lósí­tottak, Romániában pedig most készülnek tető alá hozni. S alkalmazzák az ebben az eset­ben egyetlen egészséges politikai módszert: támadva védekeznek, s igyekeznek megőrizni a status quo-t.

A VMDP elfogadja Németh Zsolt értékelését miszerint a magyar-magyar kapcsolato­kat ki kell mozdítani a holtpontról. Akár a MÁRT-en akár valami más formát találva a nézet­egyeztetésre. A VMDP szerint ebben a helyzetben az lenne a legjobb, ha a határon túli ma­gyar szervezetek januári szabadkai találkozójának mintájára a magyarországi parlamenti pár­tok a magyar-magyar nézetegyeztetés előtt közös álláspontot alakítanának ki legalább két kér­désben. Az egyik milyen stratégiát követ Magyarország a fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtésében? Konkrétan: megmarad-e a „mazsolázás” módszerének alkalmazásánál, vagy tovább viszi a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatát, s elfogadja-e annak elengedhetetlen eszközét a kettős állampolgárságot? A másik kérdés nem kevésbé fontos. Hajlandó-e a magyarországi politikai elit odaállni valamelyik konkrét autonómiakoncepció mögé?

Ezek azok a kérdések, amelyekre választ várnak a határon túli magyarok közösségei, de a szomszédos országok hatalmi elitjei is. Azt csak remélni lehet, hogy Budapesten a par­lamenti pártok is úgy tartják, a magyarországi politikai elit egésze issza meg a levét annak, ha ezekben a kérdésekben nem alakít ki közös álláspontot.

A VMDP meggyőződéssel vallja, hogy azok a határon túli magyar pártok, amelyek számára a nemzet érdeke fontosabb, mint a helyi hatalomhoz fűződő kapcsolatok, segíthetnek a magyar-magyar egyetértés kialakításában. Hogy közös erővel emeljük fel a nemzetet.

 

 

Másként 1941 áprilisáról

A magyar hadsereg bevonulása okozta hatás megértéséhez az első világháború után kialakult helyzetet is ismerni kell

József Attila születésének 100. évfordulója mellett kedd este, Szabadkán, a Nyitott Ajtó civil szervezet rendezvényén a magyar honvédek délvidéki bevonulásának 64. évfordu­lójára emlékeztek. Dr. Sepsey Csaba, a VMDP szabadkai szervezetének elnöke szerint az 1941 áprilisában történtekről nem tudtunk eddig objektívan beszélni. Szerinte ha vannak is feljegyzések, azok csak a 1944-es felszabadításra összpontosítanak, a 41-es eseményekről csak annyit tudhatunk meg, hogy fasiszta hadseregek törtek be az országba.

A bevonulás 64. évfordulójának emlékére szervezett műsort a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, amelyben Mészáros Zoltán történész ecsetelte az akkor kialakult hely­zetet. Szerinte ahhoz, hogy megértsük a 41-es eseményeket, a trianoni béke következményeit is ismernünk kell.

-- 1914-ben a Monarchia magyar része nem akarta a háborút, de valahogy mégis meggyőzték Tisza Istvánt. Ennek a háborúnak köszönhetően Magyarország gazdaságilag le­gyengült, ez a radikalizmusok előretöréséhez vezetett, ami később katonai összeomlásba  tor­kollott – hallottuk a történésztől.

 (Magyar Szó)

 

Újabb tömegek látták a Trianon-filmet

Két újabb pontot kihúzhatunk a térképen, hiszen ismét sikerült két helyen is bemutatni a Trianon-filmet itt Délvidéken. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) közösen mutatta be ezt a nagy port kavaró filmet Tornyoson és Csantavéren.

Mindkét helyszínen a helyi színházteremben került sor a vetítésre. Ugyan a rendőrség emberei – ismét – közbeavatkoztak már a plakátolás folyamán, mivel állítólag egy rendeletet kaptak, hogy akadályozzák meg a film zökkenőmentes bemutatását. Azt is érdemes még meg­említeni, hogy a tornyosi és a csantavéri általános iskolák igazgatóját személyesen kerestük meg és kértük, hogy szóljanak a felsős diákoknak, hogy látogassanak el a filmvetítésre törté­nelem tudásuk kiegészítése végett. Nos, annyi elkönyvelhető, hogy mindez nem történt meg, ezért a fiatalság csak kis számban képviseltette magát a rendezvényen.

Ennek ellenére nem fogunk megsértődni, hanem ajándékként egy-egy Trianon DVD-t kívánunk átadni az iskolák igazgatójának vagy történelem tanárjainak, hogy külön órákon mutassák be a gyerekeknek.

Maga a filmvetítés mindkét helyszínen nagy érdeklődés mellett és incidens nélkül zajlott le. Tornyoson 16 óra 15 perctől, míg Csantavéren 19 óra 30 perctől indult a vetítés, amelynek elején László Bálint, a HVIM szabadkai alelnöke mondott bevezetőt, végén pedig László Gyula, a VMDP tartományi és községi képviselője, valamint Lavró Tihamér, a sza­badkai HVIM elnöke mondott köszönetet a nézőknek, hogy eljöttek. Csantavéren a filmvetítés a Magyar Nemzeti Himnusz közös eléneklésével fejeződött be. Az ellátogatók mindkét hely­színen tapssal és kézrázással köszönték meg a szervezőknek, hogy a nehézségek ellenére is meg tudták valósítani ezt a sokat várt filmvetítést. Itt kell kiemelnem, hogy a színház előtt két-három rendőrautó és legalább hat-hét rendőr vonult fel (a civil ruhásokat leszámítva), ki tudja milyen célból.

Ezzel tehát Szabadka (háromszor), Csantavér, Tornyos, Csóka, Kishegyes, Bácsfeketehegy, Óbecse (háromszor), Topolya ki van ikszelve, de még várat magára Bajmok, Zombor, Újvidék, Temerin, Bezdán, Magyarittabé, Magyarkanizsa, Törökbecse, Zenta és sok más település, ahol akár a HVIM és a VMDP, akár mások bemutathatják a Trianon-filmet, mert ez mindannyiunkat érint, és ezt mindenkinek (nemzetiségtől függetlenül) látnia kell. 

 

László Bálint

a szabadkai HVIM alelnöke

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hirlevelünket.