Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 41. szám

2005. április 20.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

„Tegyük rendbe az országot”

Ezzel a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől vett idézettel csak egyetérthetünk: hát te­gyük! Ahhoz azonban, hogy az ország dolgait rendbe lehessen tenni, előbb, vagy ezzel párhu­zamosan a nemzet dolgaiban is egyetértésre kellene jutni.

Amióta az RMDSZ a kormányzati felelősségvállalást mindenek fölött való jónak mondta ki, s egy gyors politikai színeváltozás után eddigi legnagyobb politikai sikerét inkas­szálhatta, a Kárpát-medencében élő magyarok, a kisebbségiek különösen, megkülönböztetett figyelemmel fordulnak Erdély felé. Nem csoda, hiszen ami most ott történik, évtizedekre meghatározhatja sorsunkat.

 

Válság és kiút

A kormányzati felelősségvállalás lármás sikerpropagandájaval párhuzamosan, Erdély­ben bontakozott ki a nemzetpolitika eddigi legsúlyosabb válsága.

Miközben a választási ígéreteivel kapcsolatban az RMDSZ máris utóvédharcokra kényszerül (pl. székelyföldi utak), offenzívát kezdett a kisebbségi törvénytervezettel. Ame­lyet, jelenleg úgy látszik, csak ő meg minisztériumok többsége tart elfogadhatónak.

Itt merül fel az első nemzetpolitikai szempontból kruciális kérdés: elfogadja-e auto­nómia gyanánt ezt a projektumot a magyarországi politikai elit vagy sem?

A kérdés sajnos nem költői. Annak idején 2002-ben a magyarországi politikai elit egé­sze (ak­kor még az EU-csatlakozás bűvöletében) újjongva fogadta a Milosevic örökébe lépő Djindjic melletti kormányzati felelősségvállalás eredményezte kakukktojást, a Kaszáék által dettó au­tonómiának becézett kisebbségi nemzeti tanácsok intézményét. Amelyről mára kide­rült, hogy része ugyan egy „kisebbségvédelmi intézményrendszernek”, csakhogy maga a rendszer, egé­szében a szerb nemzeti érdek kiközvetítését végzi. Ez a funkciója. Fordítva, a magyar kisebb­ség érdekeinek a szerb hatalom felé történő közvetítése ebben az intézmény­rendszerben nem végezhető el.

Az EU-tag Magyarország politikai elitje – reméljük – ugyanabba a folyóba még egy­szer már nem lép bele. S nem fogadja el azt autonómiának azt, ami nem az. Az új "Vásárhelyi Találko­zón", amelyet Tőkés László szervez, pártállástól függetlenül helye van mindazoknak, akik valóban kiállnak a három szintű autonómia mellett, s "elkötelezett és felelős módon vál­lalják és szolgálni kívánják az erdélyi autonómia ügyét". Az összejövetel minden részvevő számára lehetőség. Lehetőség a világos beszédre, annak kimondására, amit mindenki tud: hogy az RMDSZ törvénytervezete nem autonómia.

 

Ki kezében lesz a gyeplő?

A magyarországi politikai elit nem véletlenül hezitál. Mi lesz akkor, ha az RMDSZ nem fogadja el a negatív véleményt és már az év vége előtt döntésre viszi a kisebbségi tör­vény ügyét. Ha inkább Bukaresttel tart, mint Budapesttel? Ha úgy tesz, mint annak idején az MKP a közigazgatási beosztás kapcsán?

Hát igen. Bemehet Budapest az RMDSZ utcájába, de tudnia kell: az zsákutca. Vagy inkább kelepce, amibe ha besétál, nem lesz többé erkölcsi alapja arra, hogy autonómiáról be­széljen. Ez esetben sokkal nehezebb lenne rendbetenni az országot. Mint ahogy a kettős ál­lampolgárság nélkül sem lehet zöld ágra vergődni.

Tegyük fel – hisz ez nemzeti érdek – hogy Budapest az autonómia ügyében Marosvá­sárhelyen, vagy egy későbbi időpontban egységesen lép. Ez bizony nem lenne kockázat nél­küli lépés. Mert aki a-t mond, b-t is kell mondania. Ha az RMDSZ törvénytervezete nem au­tonómia, akkor mi az autonómia? A legkevesebb amit a nemzet egésze tizenöt év után az EU-tag Magyarország politikai elitjétől elvár az az, hogy ismert legyen  legalább az elvi politikai kerete annak az autonómiakoncepciónak, amelyet Budapest elfogad, s amelyet most már egyenrangú tagkén hajlandó képviselni az EU-ban is. Nem szólva arról, hogy az autonómia­ügyben elhangzó világos beszéd újabb következménnyel, vagy – ez nézőpont kérdése – újabb eredménnyel jár. Azzal, hogy a magyarországi támogatások rendszerét kétfunkcióssá kell tenni. Hogy serkentse a szóban forgó a nemzeti identitás megőrzése szempontjából fontos tevékenységeket, de egyben az autonómiatörekvéseket is.

 

Huszárvágás? Erre várunk

De, vajjon képes-e Budapest erre a huszárvágásra? Talán igen! Hiszen a kibomló gaz­dasági válságot Magyarországon, a nemzet nagy politikai problémáival együtt, megoldani csak úgy lehet, ha most tizenöt év után, újra gomboljuk a mellényt.

Nincs ugyan sok jele az előrelépésnek, a konszenzuális nemzetpolitikára irányuló ta­pogatózásnak, de némi derűlátással ilyen jó jelnek tekinthető a köztársasági elnök megvá­lasztása körüli  történések egy része.

Gesztusként is felfogható, hogy az MSZP Szili Katalin jelölésével az SZDSZ-el szem­ben, elébe ment mindazoknak, akiknek szívügye a keresztény értékrend minél teljesebb köz­életi érvényesülése. Talán nem véletlenül indult útjára a Fidesz-MPSZ konzultációs listája sem, rajta Szili Katalinnal. Persze, a nemzeti konszenzus kialakulása nem vehető biztosra, de nem lehetetlen.

Mondani sem kell, hogy a konszenzus válaszút elé állítaná az SZDSZ-t is. Ez pedig már magában része lehetne az ország rendbetételének. De még mennyire! – mondaná a mi­niszterelnök.

Messze kanyarodtunk, a vásárhelyi találkozótól? Éppen hogy nem! Csak arra akartunk rámutatni, hogy a gazdasági dolgok, s nemzeti ügyeink mennyire összetartoznak. S arra is, hogy remény ugyan mindig van, de tenni kell érdekében. Úgy, ahogy Tőkés László. Tudato­san, kitartóan. Mert az országot, de a nemzetet is rendbe kell tenni. Rendbe kellene tenni!

 

Dokumentumok:

 

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

Elnöki Hivatal  –  Nagyvárad

 

Az Erdélyi Magyar Polgári, Egyházi és Politikai Közélet

Jeles Képviselőinek   –   Lakó- és Székhelyükön

Tisztelt Polgártársaim!

Kedves Testvéreim!

Folyó év március 1-én kelt kollektív meghívásomhoz hasonlóan, ezennel újból tisztelettel meghívlak Benneteket az EMNT azon tanácskozására, melyet a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen, Marosvásárhelyen tartunk, 2005. április 23-án 11 órai kezdettel, az Állami Színház nagytermében.

Mivel a meghívás indokai alapvetően nem változtak, tisztelettel emlékeztetlek első meghívó-levelemre, illetve újból mellékelem azt. Továbbá elküldöm az EMNT Tagjaihoz intézett meghívónkat – tájékoztatás végett.

Az előbbiekhez viszonyítva még annyit tartok szükségesnek kihangsúlyozni, hogy ha valaha, akkor most összefogásunk még inkább indokoltnak mutatkozik. A kisebbségi törvénytervezet eredeti, „szándékolt” formájában – megítélésem szerint – olyan veszélyt jelent, melyet föltétlenül meg kellene előznünk, illetve ki kell oltanunk. Ehhez viszont a polgári, az egyházi és a politikai élet felelős képviselőinek együttes fellépésére volna szükség, a nemzeti érdekérvényesítés hatékonyságának, illetve esélyének a növelése érdekében.

Az előző (mellékelt) meghívóban közöltek ez esetben is érvényesek. Amennyiben nem tudnátok eljönni, írásbeli állásfoglalásotokat is köszönettel vesszük.

Az EMNT és az SZNT együttes ülése egyébként nyilvános lesz, és arra minden jóakaró érdeklődőt és támogatót szívesen várunk – mindazokat, akik nemzeti közösségünk ügyét szívükön viselik, és ily módon is azonosulnak vele.

Tisztelettel és szeretettel várunk:

   2005. április 15.                                                                             Tőkés László, elnök

 

Tőkés László találkozna Markó Bélával

Tőkés László elfogadja László Attila indítványát, s a Kolozs megyei RMDSZ-szerve­zet székházában találkozna Markó Bélával. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleménye idéz Tőkés Markóhoz írt válaszleveléből: „a párbeszéd tárgya legyen az erdélyi magyarság autonómiája – a kisebbségi törvénytervezet összefüggésében”.

Az EMNT elnöke más kérdések felvetésétől sem zárkózott el, és máig várja Markó Béla RMDSZ-elnök „magyaros” válaszát.

 

Lukács Csaba:

Rázós úton Európa felé (részlet)

Aki nyitott szemmel jár Romániában, annak nem kell bizonygatni, hogy a Székelyföld infrastrukturális (vissza)fejlesztése Bukarest ki nem mondott, de annál következetesebben végrehajtott politikája. A helyzetet Németh Zsolt magyarországi politikus fogalmazta meg a legfrappánsabban: ahol rosszak az utak, ott magyarok laknak, és ahol magyarok laknak, ott rosszak az utak. Románia az elmúlt évtizedben ugyanis dollárszázmilliókat költött az útháló­zat modernizálására, így az ország többi részén valóban európai minőségű aszfaltcsíkokon folyhat a közlekedés. A Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó szakaszt például (mely az E60-as euró­pai folyosó része) annyira sikerült felújítani, hogy helyenként jobb minőségű, mint ennek az útnak a magyarországi szakasza. Kifogástalan utak vannak Moldvában és Havasalföldön, és az egyik magyar kereskedelmi televízió riporterei nemrég kénytelenek voltak megállapítani, hogy a "gödrök fővárosában", Bukarestben sokkal jobbak az utak, mint a világvárosnak épülő Budapesten.

Hargita és Kovászna megye a változások óta (is) az ország mostohagyereke. A helyzet annyiban változott, hogy most talán még roszszabbak az utak, mint amilyenek Ceausescu alatt voltak, mert most jóval nagyobb terhelés éri őket a megnövekedett forgalom­nak köszönhetően, mint akkor, amikor havi tizenöt liter benzinből kellett közlekedni a ma­gántulajdonú gépkocsiknak. A helyzet tarthatatlanságát és az egyre növekvő társadalmi elége­detlenséget érezhette meg az RMDSZ vezetősége is tavaly tavasszal, amikor a helyhatósági (majd később a parlamenti) választások előtt azzal kampányolt, hogy a szociáldemokrata kormányt kívülről támogató politikusai kijárták a Székelyföld szívén áthaladó nemzeti út tel­jes felújítását. A választások lezajlottak, az RMDSZ - ellenfél híján - bekerült a parlamentbe, az út felújítása elmaradt, csak a gödröket sikerült úgy-ahogy befoltozni az ősz végére. Tavas­szal gőzerővel nekifogunk a Balavására-Csíkszereda és a Parajd-Gyergyószentmiklós szakasz teljes rehabilitációjának, ígérték a politikusok, ezért aztán a térség lakóit sokkszerűen érte az idei tavaszi hír, hogy nincs pénz, elmaradhat az időközben még tragikusabb állapotba került utak felújítása, sőt talán még a foltozásra sem lesz pénz. Eközben a Hargita megyei közlekedésrendészet vezetője figyelmeztette az embereket és az illetékes útügyet, hogy bal­esetveszélyes a kérdéses útszakasz, mire a kormánybiztos sietett kijelenteni, hogy azonnal intézkedik. Az útügyi társaság kifordította a zsebeit arra hivatkozva, hogy a javításokhoz (és nem a felújításhoz) szükséges összeg alig húsz százalékával rendelkeznek megyei szinten, és nem csak a kiemelt fontosságú szakaszon vannak bajok.

A helyzet abszurditását mi sem jelzi jobban, hogy jelenleg magyar (egész pontosan fogalmazva RMDSZ-es) a miniszterelnök-helyettes, és szintén a magyarok érdekvédelmi szö­vetsége adja a terület miniszterét is. Borbély László közmunkálati és területrendezési minisz­ter - népes slepp kíséretében - el is látogatott a múlt héten Hargita megyébe, ahol az utak álla­potáról szerveztek tanácskozást. A miniszter szerint is gondok vannak az utakkal, de azért kifejtette, hogy a többi megyében sem állnak jobban. Ennek valóságtartalmát erősen vitatják a helyiek, akik azt is megtudták a magas bukaresti méltóságtól, hogy az előző kormány túlköl­tekezte magát az útjavításokban a következő ciklus terhére, és az új adórendszer miatt idén kevesebb pénz folyik be a költségvetésbe. Az RMDSZ számára természetesen prioritás a szé­kelyföldi úthálózat, de egyelőre nem tudni, erre mennyi pénzt fognak szánni. Borbély arról is beszélt, hogy a "jelenleg katasztrofális állapotban lévő útszakaszok nem fogják sokáig kese­ríteni a Hargita megyeiek életét, bár felújításuk többe kerül, mint az országos útügyi társaság teljes évi rehabilitációs alapja". A miniszter az Udvarhelyi Híradónak nyilatkozva "nem tartja célravezetőnek" azt a tiltakozó megmozdulást, amelyet véleménye szerint a Magyar Polgári Szövetség kezdeményezett. Szerinte ennek a problémának politikai jelleggel való átitatása kifejezetten káros lenne, hisz "végül is kormányon vagyunk", mondta. Különben az Országos Útügyi és Autópálya Társaság vezérigazgató-helyettese is magyar, vele "nyugodtan lehet tár­gyalni ezekről a problémákról". És talán arról is, miért álltak le az észak-erdélyi autópálya építési munkálatai, tenném hozzá. Azt is érdekes megfigyelni, hogy a romániai magyar politi­kai elit - hatalomra kerülve - már nem a magyar választók érdekeit képviseli Bukarestben, hanem Bukarest érveit magyarázza el Székelyföldön, nyugalomra intve a "hőzöngőket".

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.