Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

www.hufo.info

HÍRLEVÉL III. évf. 42. szám

2005. április 23.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak ne­vező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésének jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Rasim Ljaljic, Szerbia és Crna Gora kisebbségügyi minisztere, akit az egyik szerb napilap az év emberének kiáltott ki:

„A magyarverések internacionalizálása hiábavalónak bizonyult. A helyzetet csak kétoldalú megegyezéssel, a már kötött egyezmény keretében lehet rendezni. A kérdéssel kapcsolatos belügyi dossziét lefordítva átadtuk a magyar illetékeseknek. Bebizonyoso­dott, hogy a legtöbb nemzeti alapú incidens a múlt év szeptemberében, a helyhatósági választások kampánya idején történt. Ma már nincsenek komolyabb gondok.”

 

Ágoston András:

Feltenni a lécet

Borsos Géza az SZNT alelnöke bátor lépésre szánta el magát. A Hargita Népében megje­lent írásában becsületesen, logikus okfejtéssel azt kívánja bebizonyítani, hogy indokolt a székely-magyar különút az autonómia kérdésében.

Az immár két hetes csönd amely írását követi arra vall, hogy sok tekintetben elevenbe vágó megállapításokat tesz.

Én innen „a távolból”, de a nemzeti ügy iránti elkötelezettségem okán néhány gondolatá­val szeretnék ha nem is vitába szállni, de egy kicsit ellenkezni.

 

Székely jogok – külön jogok?

Borsos Géza a többi között a következőket írja:

„Következésképpen, mivel a székely nép, a Székelyföld problémái a közösségi diszk­riminációból fakadóak, erre megoldást csakis az ezeket ellensúlyozni képes, közösségi önren­delkezés, annak az SZNT által választott formája, a területi autonómia adhat megoldást. Sze­rintem nemcsak a tömbmagyarság közösség. A sziget- és a szórvány magyarság is az. S min­den rész az egyhez, a magyar nemzethez tartozik. Ergo, nincs ok az olyan megkülönbözte­tésre, amiről Borsos Géza beszél. Magam is „szigetmagyar” lévén pontosan tudom, hogy a közösségi érzés, az egész érdekeinek tudatos megvallása és védelme, nem a „tömbmagyarok” privilégiuma csupán. Sőt!

Emlékszem, 1999-ben a bombázások idején Temerinben a pékség előtt sorban állva, egyike az „átlagmagyaroknak”, egy idősebb asszony nagy hangon – ehhez is kellet ám bátor­ság, hiszen formálisan ugyan nem, de lényegében hadiállapot volt – mellemnek szegezte a kérdést:

- Ágoston úr, mit csinálnak maguk ott fönn, ha Csurka a Ferenc-csatornánál akarja meghúzni a kerítést? Mi lesz velünk itt Temerinben?

Mindeközben Kasza a „tömbmagyarok” nevében „zorbánviktorozott”, s elítélte a ma­gyar kormányt, amiért az átengedte az ország légterét a NATO-bombázóknak.

Mindössze annyit akartam mondani, hogy a haza- és nemzetszeretet nemcsak a tömbmagyarok joga és privilégiuma. Miért ne követelhetnének autonómia dolgában is annyit, mint a többi magyar?

S még egyet. Ma a területi autonómiát sokan összetévesztik a régiókkal, esetleg a hatá­rokon átnyúló régiókkal. Holott ezeknek semmi köze egy kisebbségi közösség nemzeti ön­azonosságának megőrzéséhez. Tudom, az SZNT területi autonómiára vonatkozó terve nem ködös régiós elképzelés. Ugyanakkor, a balkáni és más hasonló hatalmak természetének isme­retében, már most megjósolható: az SZNT-elképzelés megvalósulása esetén, a helyi többségi hatalom aligha mondana le a hatékony és az autonómia egészét átfogó politikai dominációról. Hogy ezt hogyan valósíthatja meg? Akár „kontraszelektált” magyar káderekkel, akár a köz­ponti hatalmi szervek ellenőrző funkcióján keresztül. A törvények szelektív alkalmazása olyan fegyver, amely ellen az új demokráciákban még nem találtak fel hatékony  védekezést. Még konkrétabban: ha a magyar vállalkozó nem működik együtt hatalommal, hiába kifogá­solja, hogy nála túl gyakran teszi tiszteletét a pénzügyi ellenőr, miközben a szomszédos szerb, román stb. konkurencia szinte hírből sem ismeri a pénzügyi ellenőrzést. Kell ezt a gondolatsort tovább konkretizálni?

 

Egy vagy két „egységes érdekképviselet”?

Borsos az SZNT és az EMNT viszonyát illetően megállapítja: „Az autonómiához való jogra való igényt, az autonómia megvalósításának közösségi akaratát csakis maga az érdekelt közösség, a mi esetünkben a székely nép, annak közképviselete nyilváníthatja ki.  Az SZNT azzal a céllal jött létre, mint a helyi közösségek által megválasztott közképviseleti testület, hogy megfogalmazza a székely népnek a területi autonómiához való jogát (statútum), kifeje­zésre juttassa akaratát (pl. népszavazás stb.) és képviselje azt a belföldi hatalommal szemben és a nemzetközi fórumokon.”

Valóban, a SZNT, mint a közvetlen demokrácia eszközével létrehozott kétségtelenül legitim közképviselet követelhet területi autonómiát.

De elképzelhető, hogy mind a személyi elvű, mind a területi autonómiát – a magyar pártok együttes fellépésével – hatásosan követelhetné a többpártrendszerben működő romá­niai magyar közösség is. Hogy ilyen most nincs? Persze, hogy nincs, de ez nem azt jelenti, hogy nem is lehet.

Erről Borsos nem szól, mégis fontos lenne letisztázni: kinek kell a személyi elvű, vagy perszonális autonómia? Csak azoknak, akik úgymond nem kaphatnak területi autonómiát, vagy minden szerbiai, erdélyi s más kisebbségben élő magyarnak?

Ez a kérdés Szerbiában annyira tisztázott, hogy formálisan is van kisebbségi politikai pluralizmus (vannak magyar pártok) és senki a gyakorlatban nem követel területi autonómiát. A kétpólusú vajdasági magyar politikai elitnek helyi hatalomhoz simuló szárnya a magyar (perszonális) autonómiát úgy akarja megkerülni, hogy egy törvénytervezetet dolgozott ki, amelyben újra elblicceli a magyar választók névjegyzékének létrehozatalát. E nélkül pedig nincs legitimen megválasztott autonóm képviseleti testület.

Erdélyben más a helyzet. Az „egységes érdekképviselet” fantomja uralja a belső ma­gyar politikai színteret. Ki kellene már egyszer mondani nincs egységes kisebbségi érdekképvi­selet. Van összefogás, lehet közös cél mint amilyen az autonómia, de a politikai pluralizmus alapja a kisebbségi közösségen belüli demokráciának is.

 

Kibomlottak a végletek

A jelenlegi helyzet annyiból jó, hogy kibomlott benne minden véglet. Csakúgy mint a nemzetpolitikában. Tizenöt évi viaskodás után eljött az ideje, hogy újra gomboljuk a mellényt. Először is fel kell tennünk a lécet!

Mi a VMDP-ben ezt már megtettük. Kettős állampolgárságot kérünk Budapesttől, ma­gyar (perszonális) autonómiát és részarányos képvisletet követelünk Belgrádtól. Többpárti, a vajdasági magyar választók névjegyzékén alapuló választásokat, mind a perszonális autonó­mia tanácsába, mind pedig szerb illetve a vajdasági parlamentbe.

Hogy Budapest ezt sem támogatja? Ez ugyan igaz, de az EU-tag Magyarország politi­kai elitjének előbb utóbb – a maga érdekeit is szem előtt tartva – el kell döntenie: mit akar a kisebbségeivel a Kárpát-medencében? Ezt más az EU-ban sem fogja neki megmondani.

Mi kisebbségi vezetők nem tehetünk sokat, de azt amit megtehetünk nagyon fontos. Ha látjuk a kiutat, s m úgy gondoljuk, hogy látjuk, akkor az eszmét állandóan a felszínen kell tartanunk. Egészen addig, míg közösen meg nem valósíthatjuk. Minél többen látjuk a kiutat annál nagyobb az esély arra, hogy törekvéseink meg is valósulnak.

 

Dokumentumok:

Vajdasági Magyar Demokrata Párt – Temerin

 

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

Tőkés László, elnök

Marosvásárhely

Nagyrabecsült Elnök Úr!

Megtisztelő meghívásának, sajnálatomra, nem tudok eleget tenni.

Tisztelettel köszöntöm az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Ta­nács szervezésében létrejött marosvásárhelyi tanácsko­zás részvevőit. Mi itt a Vajdaságban abban reményke­dünk, hogy az erdélyi magyarság nemzetben gondolkodó szárnya képes lesz pontosan megfogalmazni elutasító álláspontját azzal a törvénytervezettel kapcsolatban, ame­lyet a helyi hatalomhoz simuló szárny és a helyi hatalom most már a nemzetköziek bevonásá­val akar életbe léptetni. Az igazi, a nemzet szempontjából fontos eredmény az lenne, ha az összejövetelen megegyezés születne a nemzeti alapú autonómia legfontosabb ismérvei tekin­tetében.

Szerintünk az autonómia elengedhetet­len feltétele, hogy többpárti választások útján, a kisebbségi szavazók lis­tájának felállításával jöjjön létre az a legitim képviseleti testület, melynek tagjai nem a helyi többségi hatalomnak, vagy egy koalíciónak, ha­nem magyar vá­lasztóiknak tartoznak politikai felelősséggel. Elengedhetetlen, hogy az így létrehozott legitim testület saját pénzforrásokkal, jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is ren­del­kezzen. S elismert közjogilag definiált kapcsolatban kell lennie a helyi többségi hatalommal. Csak így lesz képes arra, hogy feltárja, kifejezze és eredményesen képviselje a közösség nem­zeti identitásának megőrzésével összefüggő alapvető érdekeket.

Ezekre az elvekre alapozva – az EBESZ támogatásával és segítségével – Horvátor­szágban meg tudták oldani a szerb kisebbség kérdését.

A VMDP kidolgozta a magyar (per­szonális) autonómia modelljét, s most azt szorgal­mazza, hogy Budapest is mondjon róla véleményt.

Tisztelt Elnök Úr!

Úgy gondoljuk, hogy az Erdélyből érkező, s az autonómia ismérveire vonatkozó konk­rét politikai állásfoglalás nemzeti üggyé teheti kisebbségi törekvéseinket.

Ez az esélye, egyben felelőssége is a marosvásárhelyi tanácskozásnak.

Bízunk az Ön, s a tanácskozás részvevőinek bölcsességében. Nem igaz, hogy nem látja minden gondolkodó ember a kiutat. A kérdés az, hogy e felelőssége tudatában, a közös ügyre való tekintettel, félre tudja-e tenni a részvevők mindegyike saját sérelmeit, elképzelé­seit? Mi reményke­dünk benne, hogy igen. A marosvásárhelyi tanácskozás eredményeként megfogalmazott a politikai állásfoglalás a nemzeti alapú autonómia ismérveiről, a kisebbségi törvénytervezettel szemben, segítség lehetne a Velencei Bizottság véleményének megalkotá­sában is. Isten áldását kérjük a marosvásárhelyi tanácskozásra. Testvéri szeretettel:

Temerin, 2005. április 22.

Ágoston András, elnök

 

Németh Zsolt:

- Fontos, hogy az Európai Unió keretei között minél elmélyültebb nemzeti integrációt sikerüljön megvalósítani határokra való tekintet nélkül. Ez nem automatikusan megy majd végbe, ezért módszeres erőfeszítésre van szükség a kárpát-medencei magyarság politikai vezetői részéről - mondta Németh Zsolt. Úgy vélte, az Európai Unióban a kisebbségi jogok továbbfejlesztése kiemelkedő feladatnak számít. A közösségi jogok kodifikációja az EU kisebbségvédelmi rendjében az autonómia megvalósításának rendkívül fontos külső tényezője.

 

Kocsi László:

 A román tárgyalópartnerek a közigazgatási decentralizációt és a helyi önkormányzatiság megvalósítását nem kapcsolják össze a területi autonómia elvével.

 

Somogyi Ferenc:

A magyar érdekeket az EU-érdekekkel összhangban lehet érvényesíteni a szomszédságpolitiká­ban is. Maga az (magyar) EU-s, illetve NATO tagság semmiképpen nem jelent egy biankó csek­ket, ami alapján aztán a magyar érdekeket és törekvéseket nagyobb hatékonysággal és támogatás­sal tudjuk érvényesíteni (...). Az összefüggés fordított azokban az esetekben és ebből azért szeren­csére meglehetősen sok van (...), ahol a magyar érdekek és törekvések összhangban vannak az EU és a NATO érdekeivel, törekvéseivel, a korábbiaknál lényegesebb eszköz áll rendelkezésünkre.

 

Amire a hatalomhoz simuló elit vigyáz

A Krónika a költségvetési források felhasználását ellenőrző Számvevőszéktől is adatokat igé­nyelt a Communitas működéséről. Az intézmény sajtóosztálya egy 2003 márciusában végzett ellenőrzés eredményeit összefoglaló jegyzőkönyvet küldött át a szerkesztőségünkbe. Amint a kísérőlevélből kiderül, ez volt az alapítvány legutóbbi ellenőrzésének bizonyítéka. A Lidia Lipovan pénzügyi ellenőr, Takács Csaba – akkor még – alelnök és Barta Margit gazdasági igazgató által aláírt dokumentumból kiderül, a Számvevőszék is felfigyelt arra, hogy az ala­pítvány az RMDSZ-t finanszírozza. Nem nevezi ugyan meg a szövetséget, de arra a törvényi előírásra hivatkozik, mely szerint a Communitas pénzéből nem kaphatnak azok a szervezetek, amelyek politikai pártként is részesülnek költségvetési támogatásban. A Számvevőszék azon­ban ezt a vétséget csupán 51,187 millió lej felhasználásánál állapította meg. A jegyzőkönyv Barta Margit magyarázatát is tartalmazza. A gazdasági igazgató arra hivatkozik, hogy 2001 és 2002 folyamán változott azoknak az ingatlanoknak a tulajdonjoga, amelyekben az alapítvány működik, és folyamatban van a korábbi tulajdonos által kötött szolgáltatói szerződések átíra­tása az új tulajdonos nevére. A törvényellenesen kifizetett összeget – a jegyzőkönyv szerint – kamatostul megtérítette az illetéktelen haszonélvező, tehát az RMDSZ. (Krónika)

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.